nitardis - Tumblr blog

nitardis · 4 years

Text

Nem igazán megfogható az, amit az év elején megfogadtam, és mégis sikerült tartanom. 2019-ben tényleg hagytam magam élni, néha sodródtam az árral, néha a saját utamat jártam, néha pedig ellenálltam. Még mindig foglalkoztat, hogy mit gondolnak rólam, de már kevesebbet stresszelek rajta, többet és őszintébbet sírtam és nevettem idén, mertem magamért kiállni, és magamat előtérbe helyezni. Szóval sikerült a fogadalmamat megtartani. Király vagyok.

2019-re ugyanezt fogadom meg, csak annyit teszek hozzá, hogy még többet szeretnék fejlődni. Na jó, meg szeretnék legalább annyi könyvet elolvasni, mint 2019-ben. De ennél többet nem fogadok meg. Baby steps are important, és ha mégsem az az én utam, akkor pedig hagyni fogom magam letérni az útról.

Újévi fogadalom

Általában két véglet között sodródom: megfogadok valamit aztán jól megfeledkezem róla, és van, amikor meg már előre tudom mi lesz és nem fogadok meg semmit, vagy olyan általános dolgokat, amik megfoghatatlanok és behatárolhatatlanok.

Én csak egyet fogadok meg. Igaz, sok mindent tervezek és szeretnék 2018-ra, de meg akarom adni magamnak azt a szabadságot, hogy nem baj, ha útközben rájövök, hogy az számomra nem járható út.

Az én fogadalmam 2019-re, hogy élek. Merem hagyni magam szeretni, merem hagyni magam szomorúnak vagy boldognak lenni, merek tenni és cselekedni, merek egy helyben állni, ha úgy esik, merek haladni, merek nevetni, jó hangosan, teli szájjal, nem érdekelve, ki mit gondol, vagy merek sírni, ha úgy adódik. Merek én lenni, önmagam lenni, önmagam érdekei szerint lenni és cselekedni.

Merek élni.

#évösszegző #2019 #personal

1 note · View note

nitardis · 4 years

Text

Évösszegző - 2019 - 3. rész

Hat kérdés az előző évemről: A Year Compass-sos összefoglalások

Hat mondat a 2019-as évemről:

A legbölcsebb döntés, amelyet meghoztam…

- hogy hagytam magam élni, ha szomorú voltam, engedtem hogy szomorú legyek, ha kicsattanóan boldog voltam, azt is hagytam kimutatni. Végre nem nyomtam el magam. Persze, még van hová fejlődnöm, de az eddigiekhez képest már ez is hatalmas lépés. Az előzőekbeny nyilván a jó élményeket írtam le, pedig voltak rosszak is, amikor nagyon szar napom volt, vagy egy olyan terület az életemből, amivel még mindig nem vagyok elégedett, de elsősorban nem arra akarok emlékezni.

A legnagyobb lecke, amelyet megtanultam

- néha muszáj nemet mondani és magadat előtérbe helyezni.

A legnagyobb kockázat, amelyet vállaltam

- az új munkahelybe úgy ugrottam bele, hogy nem hagytam B verziót. És lám, bejött.

A legnagyobb meglepetés az előző évemben…

- hogy mennyire jól éreztem magam Sopronban, pedig mennyire féltem. Vagyis a félelmeimnek gyakran nincs alapjuk.

A legfontosabb dolog, amit másokért tettem…

- maradtam a gyógypedagógia területén és logopédusként helyekzedtem el.

A legnagyobb dolog, amelyet befejeztem…

- egy egyetemet. Na ki diplomás gyógypedagógus? This bitch.

Hat kérdés a 2018-as évemről

Mire vagy a legbüszkébb?

A munkáimra és ahová idén eljutottam, mind fizikailag, mind lelki/személyiségfejlődésben.

Ki az a három ember, aki a legnagyobb hatással volt rád?

A 3 gyakorlatvezetőm, és Macklemore a szigeten.

Ki az a három ember, akire a legnagyobb hatással voltál?

Ebben nem vagyok biztos, talán a gyerekek, akikkel foglalkoztam az évben.

Mi az a dolog, amit nem sikerült befejezned?

Az Ambrózy térkép. De úgyis jön új könyv, akkor már megvárom azt.

Mi a legjobb dolog, amit fölfedeztél magadban?

Hogy erős vagyok. *izmos kar emoji*

Mi az, amiért leginkább hálás vagy?

Az egész évemért és mindenkiért, akivel találkoztam benne.

Az elmúlt évem három szóban

Kalandok, természet és lelki fejlődés.

Búcsú az elmúlt évemtől:

Kedves 2019!

Te aztán nem szarral gurigázol! Elláttál minden jóval, és elképesztően sokat tanultam tőled. Szeretném ezt megköszönni! Remélem még hasonlóan jó évekkel fogok még találkozni.

Köszönök mindent,

Anita

#2019 #évösszegző #personal

0 notes

nitardis · 4 years

Text

Évösszegző - 2019 -2. rész

Miután júniusban lediplomáztam, visszamondtam a szőnyi utas álláslehetőséget, elkezdtem keresgélni, hogy mégis mihez kezdhetnék ősztől. Facebookon jött velem szembe egy bejegyzés egy logopédus kereső csoportban, hogy logopédusokat keresnek a 12. kerületbe. Jártam már arra egyszer-kétszer, nincs túl messze tőlem, így végül jelentkeztem. Az állásinterjún annyira jól éreztem magam, meleg fogadtatás várt rám, hogy szinte azonnal tudtam, hogy ide akarok jönni.

A választ mégis később adtam meg, júliusban, éppen Dublin kellős közepén. Ugyanis 5-en, rokonokkal és barátokkal mentünk Írországba 9 napra, ami annyira csodálatos élmény volt, hogy csak még jobban feltöltött. Csodálatos helyeken jártunk, amik nagyon hamar a szívembe lopták magukat. Amint hazaértünk Írországból, gyorsan átvettem a diplomámat (de nem a diplomaosztón, mert arról lemaradtam), kimostam a ruháimat és máris indultam a családdal Franciaországba, ami szintén elképesztő élmény volt. Júliusban így eléggé aktívan pihentem. És bár nem voltam Merengő Táborban, mégis elhozták nekem, mert az egyik kérdésnél felhívtak, hogy segítsek megválaszolni egy Don Matteós kérdést. És így megnyerték Adminlandot. <3

Augusztusban épphogy hazaértem, máris a Sziget fesztivál kellős közepén találtam magam, ahol az első napot szórakozással, pecsétgyűjtéssel és Ed Sheerannal kezdtem, ami sajnos nem lett olyan jó, mint szeretem volna. Ennek ellenére a többi napon baromi jót szórakoztam az önkéntes társaimmal. Viszont a Sziget után annyira lefáradt a szervezetem, hogy lebetegedtem és betegen kezdtem meg a munkát az utolsó hetekben a Szakszolgálatnál. Amíg beteg voltam, addig otthon egy kicsit elkezdtem kitakarítani a szobámat, lomtalanítani, amit még júniusban megkezdtem. Összeszedtem egy doboznyi tárgyat, amit elvihetek majd adományboltba, mondhatni “kiKonMariztam” a szobámat.

Szeptemberben már élesben ment a logopédiai munka. Minden új volt, és tele voltam kérdésekkel, és azzal viccelődtem, hogy fogalmam sincs mit csinálok, de azt legalább magabiztosan. Szegény mentoromat szinte naponta zaklattam a kérdéseimmel, de annyira segítőkész volt, hogy mindig szinte azonnal válaszolt és adott tanácsot. Újra voltam Hosszútlépni, folytattam a KonMArizást az egyetemi jegyzeteimmel, egy egész nagy stócot adományoztam tovább. Voltam a Margaret Island koncerten, és a valódi Margit szigeten, Solymáron és Velencén is kirándultam, és folytattam a rendrakást a fizikai teremben, és ezáltal valahogyan a fejemben is.

Októberben folyt tovább a munka, de ezúttal már órákat tartottam, nem csak szűrést végeztem, és a két évvel ezelőtti terepgyakorlatos rossz élményeimet sikerült felülírnom. Voltam kirándulni Szaszyval a Farkashegyen, ami egy új kedvenc helyem lett, voltam színházban az Ének az esőben-en, Nick Vujicic előadáson (amin sajnos nagyot csalódtam, de legalább tanultam belőle). Tovább válogattam otthon a padláson, megtisztítottam az évek óta felgyülemlett e-postafiókomat, és végül voltam egy csodálatos merengős Chill hétvégén, ahol megint úgy feltöltődtem, mint mindig, amikor a Merengősökkel találkozok. <3 Ó, és megkezdtem a Netflixet. November elején pedig a Spotify premiumra regisztráltam, és az életminőségem úgy durván 95%-ban javult. Iszonyatosan sokat hallgatom azóta is a menő kis listáimat. Továbbra is folyt tovább a munka, voltam színházban a Ma este megbukunkon, amit a Start társulat vetett fel, mint idei előadás, viszont tőlük még októberben kiléptem. Helyettük a meris színjátszóra mentem, meg a Rubens kiállításra, és még a Nanowrimo-t is elkezdtem, de csak a word megnyitásáig jutottam.

Decemberben iskolaérettségi vizsgálaton vettem részt, ami megint sokat adott nekem szakmailag. Láttam a Pál utcai fiúkat, a Mary Poppinst. Megkezdtem a karácsonyi készülődést, feldíszítettem az albérletet, forraltboroztam, havas tájon kirándultam, Mikulást ünnepeltünk a gyerekekkel az oviban. A hosszúlépést se hagytam ki, egyik hétvégén 5 sétám volt. Aztán a maradék szabit kivettem és megkezdődött a téliszünet. Volt mély lelkifröccsünk egy barátnőmmel, elmentem a Bazilikába imádkozni egyet, és egyszer csak azt vettem észre, hogy hipp-hopp már otthon is vagyok és a karácsonyfát díszítem. Karácsonykor ettem, aludtam, filmet néztem és a jövő évi Bullet journalomat terveztem.

Most pedig csomagolok, mert hamarosan indulok Pestre, ahol társasjáték parti lesz nálunk a szilveszter alkalmából.

#2019 #évösszegző #personal

0 notes

nitardis · 4 years

Text

Évösszegző - 2019 -1. rész

Egyik évben emlékszem, egyenesen elutasítottam a visszatekintést az évemre. Nem a legjobb időszakom volt, két hétig beteg voltam, nagyon sok rossz pillanatom volt, az önszeretetem és az önértékelésem a béka segge alatt 30 méterrel lejjebb volt, nem szerettem amit tanulok, ott akartam hagyni a gyógypedagógia szakot, a gyakorlaton megaláztak és akkor úgy éreztem igazuk volt (azóta tudom már, hogy nem). A karácsonyt is elnyomott stresszben töltöttem, a vizsgáimra kellett volna készülnöm, a szigorlatra, de mivel ünnep volt, nem akartam tanulni. Ha arra kellett gondolnom, hogy mit csináltam az évben páni félelem lett úrrá rajtam, szégyelltem az évem, és féltem attól, hogy ez még rosszabb is lehet. Ez volt 2017-ben.

Tavaly pedig mégis nekivágtam, mert az előző évekhez képest egy sokkal, de sokkal jobb évet zártam, és meg mertem lépni. Persze, így is szorongtam, míg megírtam, de a végére mégis megnyugodtam.

Most pedig úgy érzem, hogy egyenesen egy csodálatos évet zártam. Nem váltottam meg a világot, nem állt le a globális klímaváltozás, tehát semmi naaagyon nagy dolog nem történt, és mégis, én azt érzem, hogy rengeteget változtam, főleg a jó irányba és rengeteg jó dolog történt velem. Tehát most mindenféle elutasítás és szorongás nélkül örömmel tekintek vissza az évemre, és ha egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, amit életem végén szeretnék mondani az egész életemre: Ez király volt!

Januárban, az évet Budapesten kezdtem meg, barátnőméknél, Adriéknál, az ő pár ismerősével. Nem pont úgy alakult, ahogy terveztünk, de mégis emlékezetes maradt a szilveszter. Az este folyamán egy csomó érdekes dolgot megvitattunk, és a végén még abban is megegyeztünk, hogy boszorkány vagyok, és tudok varázsolni. Nem volna ellenemre. Éjfél előtt felmentünk a Széchényi hegyre, hogy majd onnan nézzük a tűzijátékokat, de mire odaértünk, akkor döbbentünk rá, hogy messziről a tűzijáték csak kis vakuvillogásnak látszik, de mégis ezer helyről csillogott dél-Buda, ami alaposan meghozta a kedvem az évkezdéshez, és egy életre szóló emlék lett a számomra, mert itt éreztem igazán, hogy ez egy különleges év lesz. A január további részén hol otthon voltam, hol Budapesten, mert míg tanultam az utolsó vizsgáimra, közben néhol Hosszút léptem, például a Katonában, a Citadellán vagy Ferihegyen. Régi vágyam végigmenni a Caminon, és egy ehhez kapcsolódó találkozón is részt vettem a vizsgák, és a terepgyakorlatra való felkészülés mellett. Az utóbbiak az őrületbe kergettek, mert határidő előtt egy nappal írták be 4 vizsgám jegyét, a terepgyakorlati tájékoztatón pedig kiderült, hogy Sopronba küldenek 3 hétre. Egyedül.

Mire végre beírták a jegyeimet, átcsúsztunk februárba, és egy jó kis Meris szülinapozással indítottam meg a félévemet, illetve szintén szülinapra kapott borostyán Borival, hogy a campuson lévő ne hiányozzon nekem annyira, miután végzek az egyetemen. A terepgyakorlatot a 6. kerületi szakszolgálatban kezdtem meg, ami nagyon tetszett, mert egy őszinte, kedves és hihetetlenül segítőkész gyakorlatvezetőt kaptam magam mellé. A terepgyakorlat mellett nagyon sok időt fordítottam a szakdolgozatomra, amivel iszonyatosan sokat megszenvedtem, mert bár a konzulemsemtől szabad kezet kaptam, viszont annyival nagyobb is lett a teher, de így kellően ki tudtam bontakozni a “Fogyatékossággal élő személyek reprezentációja a képregény filmekben” c. írásommal, amire baromi büszke vagyok. Viszont ez el is vitte a hónapom nagyját, még úgy is, hogy a határidőből is kicsúsztam, és később adtam le. Márciusban fejeztem be a szakdolgozatomat, és ahogy jött a tavasz, úgy bűvölt el anyának a kaktuszos-virágoskertje, így valahányszor hazamentem, a kertben töltöttem az időm nagy részét. Épphogy elkezdtem a meris színjátszóra járni, már csomagoltam is, és indultam Sopronba, ami hihetletlenül mély nyomot hagyott bennem, nem is számítottam rá, hogy ennyire nagy hatással lesz majd rám. Egyrészt szakmailag, másrészt olyan szempontból, hogy bár koliban, de mégis egyedül voltam, felfedeztem a várost, és a környékét, rég nem látott ismerősökkel találkoztam, és ahogy anyu mondta: ez inkább volt kirándulás, mint terepgyakorlat. Bár a hallás tanszék bizonyos döntéseit eddig megkérdőjeleztem, ez most nagyon jó ötlet volt a részükről, hogy engem Sopronba küldtek. Sőt, anyáék is meglátogattak, és megnéztük a város környékét és Laxembourgot is. Április elején még Sopronban voltam, és fájó szívvel, de végül visszamentem Budapestre, hogy az ottani terepgyakorlatot folytassam egy szegregált intézményben. A Szőnyi úton is elképesztő élményekkel gazdagodtam, és még állásajánlatot is kaptam a végén (amit végül megköszöntem, és nem fogadtam el). Szintén ebben a hónapban jelentkeztem ismét szigetes önkéntesnek, voltam könyvfesztiválon, és még a szakdolgozatomat is megvédtem.

Májusban a terepgyakorlat utolsó napjait töltöttem, és fájó szívvel megváltam a gyerekektől, akik nagyon a szívemhez nőttek a 3 hét alatt. Szintén ekkor voltam sci-fi maratonon merengősökkel, ahol olyan jót szórakoztunk, hogy nem is értem, miért nem tartunk gyakrabban ilyet. Persze az eurovíziót sem hagytam ki, és végül a Startos színjátszóban is részt vettem egy alkalom erejéig, amikor páfrányt játszottam. Bár sokat esett az eső, amikor tudtam, kirándultam, voltam a Normafán, a Budai Arborétumban, a Citadellán barátokkal, csoporttárssal találkoztam, szóval nem hagytam el magam. A hónap végén pedig egyik legjobb barátnőm, Adri lánybúcsúját tartottuk meg a Margit szigeten. Június elsején pedig Adri esküvőjén vettem részt, akik nagyon egyszerű, de mégis meghitt lakodalmat tartottak, és nagyon jól éreztem magam. Csak azt sajnáltam, hogy a megrendelt ajándékom nem érkezett meg nekik addigra. A hónap nagy része a tanulással ment el, a tételeket nyálaztam át, olvastam és próbáltam megjegyezni, de ahogy közeledett az államvizsga, úgy szállt el minden reményem. Két tétel között pedig a nagymamáimat is megkirándultattuk Budapesten a libegőn. A sok tanulás közbeni idegeskedés után végül két jól irányzott húzással a megfelelő tételeket húztam ki. A hónap végén pedig Jósnőnél jártam, ami szintén mély nyomokat hagyott bennem, és kíváncsian vártam, hogy mit tartogat számomra a jövő, most, hogy lediplomáztam.

#2019 #évösszegző #personal

0 notes

nitardis · 5 years

Text

Újévi fogadalom

Merek élni.

#2019 #évösszegző

1 note · View note

nitardis · 5 years

Text

Évösszegző - 4. rész

Hat kérdés az előző évemről A Year Compass-sos összefoglalások

Hat mondat a 2018-as évemről:

A legbölcsebb döntés, amelyet meghoztam...

- hogy megengedtem magamat sebezhetőnek mutatni, ezáltal pedig kinyíltam és mertem próbálkozni új dolgokkal.

A legnagyobb lecke, amelyet megtanultam

- nem vagy egyedül, körbevesz rengeteg csodálatos ember, ha baj van, kérj tőlük segítséget.

és persze lépj egyet hátra és szó szerint csapd arcon magad.

A legnagyobb kockázat, amelyet vállaltam

- nem mondanám kockázatnak, inkább minden egyes tanításom egy-egy nagy megmérettetés volt, aminél szinte kivétel nélkül féltem, hogy elrontom.

A legnagyobb meglepetés az előző évemben...

- hogy tényleg lehet ennyire jó minden

A legfontosabb dolog, amit másokért tettem...

- nem adtam fel a gyógypedagógiát, ahol rengeteg embernek segíthetek

A legnagyobb dolog, amelyet befejeztem...

- az önsajnáltatást.

Hat kérdés a 2018-as évemről

Mire vagy a legbüszkébb?

A munkámra, és azokra a helyekre, ahová ezzel eljutok, hiszen ez a város (Budapest) lassan már az otthonom.

És arra, hogy erőt vettem magamon és mertem változni és változtatni.

Ki az a három ember, aki a legnagyobb hatással volt rád?

Az ELTE kortárs segítője, Réka, a nővérem, Betti és Adri. (Miért csak hármat lehet?)

Ki az a három ember, akire a legnagyobb hatással voltál?

Ezt nem tudom megmondani, én úgy gondolom, hogy talán a sétálókra, akikkel találkoztam, meg a gyerekekre, akiket tanítottam.

Mi az a dolog, amit nem sikerült befejezned?

Juj, sok minden, de hát akkor mi maradt volna jövőre? Az Ambrózy térkép, a HP kommentárok, könyvek, sorozatok.

Mi a legjobb dolog, amit fölfedeztél magadban?

Hogy képes vagyok a rossz dolgokban is meglátni a jót.

Mi az, amiért leginkább hálás vagy?

Az életért és mindenkiért aki körülvesz.

Az elmúlt évem három szóban

Kalandok, macskák és minden mi jó. (Tudom, hogy ez nem három szó, de szeretek lázadozni.)

Búcsú az elmúlt évemtől:

Kedves 2018!

Először kóstolgattál, nézted mennyit bírok százon. Aztán megkedveltél és a legszebb arcodat mutattad felém. Köszönök mindent!

Puszillak,

Anita

#2018 #évösszegző #long post #hosszú

0 notes

nitardis · 5 years

Text

Évösszegző - 3. rész

Bocsánat, ha csapódnak a gondolataim, csak próbálok időrendi sorrendben haladni, meg hát ha eldobom őket, akkor persze, hogy csapódni fognak valahol.

Szeptember

Mondanom sem kell,hogy a hónap elején bár fizikailag már Magyarországon tartózkodtam, de szellemileg egy sokkal délebbi ország utcáin jártam. Mivel a repülőnk konkrétan 2-án hajnalban hozott minket haza, így nem is csoda, hogy olyan hirtelennek érzem a hétköznapi életbe való visszacsöppenést.

Bár volt gimis osztálytalálkozó, de én azon nem vettem részt, mivel épp akkor repültem haza, így arról nem is tudok nyilatkozni.

Ahogy visszacsöppentem a Pesti valóságba, úgy szoktam vissza a Hosszúlépéses sétákra, amiknél igyekeztem mindig olyan helyre jelentkezni, ahol még nem jártam korábban, így voltam metrósétán, az Adria palotában és egy pesti sörsétán.

Továbbá a suli is folytatódott, ahol egy egészen érdekes jelenség fogadott: egy borostyán áttört az ablakon és a tantermen belül nőtt tovább. Annyira vicces látvány volt, hogy csináltam róla egy instagram sztorit, aztán szépen lassan, viszonylag rendszeresen osztottam meg róla képet, végül decembeben pedig megszületett a róla készül instagram profil. De erről majd bővebben ott. Ő lett Bori a Bárczin.

A yolo-t továbbra is folytattam, ugyanis random eljutottam a Margaret Island koncertre a Budapest parkba, ahol megint annyi pozitív löketet kaptam, hogy teljesen feltöltött egy hosszabb hajrá erejéig.

A merengősöket sem felejtettem el, voltam altertalin ismét a Siriusban. <3 Ennek nagyon örültem, mert a DnD-s kampányunk egy időre lehúzta a rolót, amíg én Portugáliában voltam.

A hónap közepén pedig Adrit elhívtam hozzánk Paprika napokra, ha már ő is megmutatta hol nőtt fel, én is, majd a sok kirándulás után egy jót buliztunk a The Biebers koncerten.

Ismét megkezdtem a színjátszót, ahol ez alkalommal én kaptam meg a beszédtechnika feladatát, amit úgy többé-kevésbé sikerült kivitelezni.

Ebben a hónapban találtam egy új alkalmazást, a Slowly-t. Lényegében levelet tudsz küldeni egy-egy embernek bárkinek a világon, csak kell idő, mire odaér. Megismertem itt pár érdekes embert, de sajnos a suli miatt, ami rengeteg időmet és energiámat vette el, már nem volt erőm válaszolgatni naponta az üzenetekre, így az szépen lassan kikopott az életemből. Egy embert kivéve, akivel néhanapján váltunk pár szót messengeren, és már találkoztunk is élőben (magyar úriember.)

És hát hogyan is hagyhatnám ki, a hónap végén Budapestre látogató, Don Matteót megformáló, csodálatos Terrence Hill-t? Még a filmjét is megnéztem. Legalább egy (számomra) világsztárt láthattam viszonylag közelről.

Ugye írtam, hogy Portugália áthatotta az egész szeptemberemet? Nos, nem csak az, hanem a 5 seconds of summer is, akiket ott hallottam életemben először. Majd amikor hazajöttem, és állítottam össze a Portugália playlistemet, akkor fedeztem fel őket, és onnantól kezdve nem volt megállás a rajongásnak. Azért még nem vagyok Fall Out Boy szinten velük, de nagyon megkedveltem a zenéjüket, és bár próbáltam visszafogni magam a tini lelkesedésemtől, végül még pár videót is megnéztem róluk. (Már tudom a nevüket is. A horoszkópjukat még nem, de már nem vagyok messze. I stan.)

Október

A hónap eleje megalapozott egy olyan nagy változást az életemben, ami decemberben következett be. A hónap elején volt egy durva csőtörés az albérletben, amitől annyira nagyon beázott a fürdőszobánk, hogy később be is penészesedett. Amíg ott laktunk december elejéig, addig nem sikerült se kiszárítani, se a penész, se a csőtörés gondot megoldani. Ez viszont ahhoz vezetett, hogy elkezdtünk egy új albérlet után keresni, ugyanis már mind tudtuk, hogy amint lejár a szerződés, nem akarunk maradni. Az elhelyezkedésén kívül semmit nem szerettünk az práter utcai albérletben, így már nagyon vártuk, hogy mihamarabb elköltözhessünk. Szerencsénkre nagyon hamar, egy ismerős útján értesültünk egy lehetőségről, amit még e hónapban megnéztünk magunknak, majd jól átgondolva mindent, döntöttünk: oda költözünk.

Természetesen mindemellett az élet haladt tovább, a Hosszúlépést már ki sem merem hagyni, hiszen nekik köszönhetően jutottam el a kedvenc sétahelyemre, a Sorg-villába, Leányfalun, és még repültem is kisgéppel a Budaörsi reptéren!

A színjátszón folytatódott a beszédtechnika, csoporttársakkal pedig szülinapoztunk, voltam FINA bajnokságot nézni, meg persze ittam eredeti orosz vodkát. E hónap környékén kezdtem el gondolkozni az Erasmus+ lehetőségen, amit majd egyetem után tudnék elvégezni, de döntésre máig nem jutottam.

A merengősök természetesen ebben a hónapban sem maradhattak ki: találkoztam velük egy hétköznap, voltam velük Szerepjáték és kultúra nevű órán az ELTE TTK-n, játszottam velük IKEA játékot (mármint szerepjátékkal),és nem utolsó sorban voltam velük chillelni egy hétévégét. <3

És hogy teljes legyen a hónap, a végén még egy Sziget napijegyet is vettem, hogy bebiztosítsam magam, ugyanis Ed Sheeran jön jövőre. Emiatt pedig már ekkor tudtam, hogy sok sétát kell vállalnom, és boi, vállaltam is!

November

A november annyira mozgalmas volt, de főleg azért, mert a suli miatt intézménylátogatásra mentem, ugye gyakorlat is folyt szépen lassan, hosszúlépésre is mentem, így az egész egy naaagy naaaagy hétköznap volt a számomra.

Voltam ismét Dunakeszin az előző féléves gyermekmegfigyelés folytatása miatt, az FSZK-ban, a Híd tolmácsszolgálatnál, a Neo kutyasegítőknek egy előadásán.

Az egész hónap csak így huss! Elrepült. Mozgalmas volt, tele munkával (Sorg villa, Fiume úti sírkert, Citadella, Svábhegyi csillagda, Adria palota) és egyetemi élményekkel, no meg készültem a költözésre, így amiatt sokat pakoltam, szortíroztam a dolgaim. Meg egy kis Pupikával, amikor itthon voltam, akinek készítettem egy csinos kis házat kartonpapírból az udvarra.

Bár úgy terveztem, hogy idén én is beszállok a NaNoWriMo-ba, végül mégsem tettem, és bár ez a hónap a bejegyzésben rövidre sikerült, valójában nagyon zsúfolt volt, és talán jobb is, hogy nem vettem részt, mert erre már tényleg nem lett volna energiám.

December

A December pedig olyan gyorsan jött, mintha repült volna. Repült is, hiszen elsején a Ferihegy 1 terminálon kezdtem a hónapot, ott kísértem sétát, este pedig moziban voltam a Legendás állatok 2-n a Merengősökkel.

És hogy ezen a hétvégén ne unatkozzak, vasárnap pedig költöztem az új albérletbe, és pár nosztalgikus pillanat után könnyes búcsút vettünk a práter utcai albérlettől.

Ez a hónap is gyorsan elrepült, és nem volt sétamentes, ismét voltam a Citadellán magánsétán, a Törley pincészetben, az Adria palotában, sőt! December 5-én éjjel, mikulást játszottam Henivel és a nővérével, ugyanis hosszúlépéses matricát ragasztottunk a Green go-s kocsikra. Fél ötre értem haza.

Aput pedig elvittük egy repülő szimulátorra, ami annyira megtetszett mindannyiunknak.

A merengő e hónapban sem maradhatott el, ugyanis volt egy remek találkozónk, a végén pedig egy kis italozás a hazalátogató Zsomborral.

Aztán hip-hop vége lett a félévnek, jött egy gyors terepgyakorlati tájékoztató a következő félévről, pár beadandó, megszületett a Bori a Bárczin instagram fiók a kis borostyánnak, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy mindjárt itt a karácsony. Volt hosszúlépéses és színjátszós karácsony is, de persze a legjobb az itthoni, amikor is együtt néztük meg az Élet csodaszépet, a Hachi - a leghűségesebb barátot és a Derült égből apát. Meg persze a Pupikát, aki édesdeden aludt, mint mindig.

A szilvesztert Adrinál töltöm majd, éjfélkor felmegyünk a hegyre tűzijátékot nézni. És hogy mi lesz jövőre? Az a jövő zenéje.

#2018 #évösszegző #long post #hosszú

0 notes

nitardis · 5 years

Text

Évösszegző - 2. rész

Itt sem fogom rövidre. :)

Május

A hónap elején megláttam egy facebook hirdetést. A Hosszúlépés. Járunk? csapata sétasegédet keresett. A yolo szellemében vettem a bátorságot, utánanéztem és jelentkeztem az állásra. Bár a folyamat végül kissé elhúzódott, hiszen júniusban volt az első próbasétám, de már itt fontosnak tartottam megemlíteni.

Lassan kezdett véget érni a tavaszi félév, és természetesen megint az utolsó hétre lett bolondok háza, amikor szintén az Eurovízió is volt. Minden évben megnézem, többnyire társaságban, közben livetweetelem, ez alkalommal sem maradhatott el.

Adriról már meséltem, vele ellátogattam a 17. kerületbe, ahol azelőtt még soha nem jártam. Egy napig nézelődtünk, kirándultunk, és megismertem Adri és Budapest olyan oldalát, amit eddig még nem ismertem. (A szó legpozitívabb értelmében.)

Sikerült újra találkozom rég nem látott OKJ-s ismerősökkel, Stellával és Domival, és azóta is sajnálom, hogy azóta nem sikerült újra összefutnunk, de hát mindannyiunknak zajlik az élet bőven.

A májusban azonban megint elértem egy pontot, amikor újra azt éreztem, hogy segítségre van szükségem, de utólag gondolva már azt érzem, hogy nem segítség kellett nekem, vagyis az ELTE kortárs segítője, hanem bátorság, hogy szóljak embereknek, hogy nem vagyok jól. Sok stressz gyűlt fel bennem a félév alatt, és ez így jött ki nálam. Szerencsére a legjobb pillanatban jött velem szembe egy újabb önismereti lehetőség, egy twitteres lány, Cili által szervezett Lelkifröccs, ami több alkalomból állt és június végéig is eltartott.

Ebben a hónapban sem unatkoztam, hiszen voltam még a Pál utcai fiúk musicalen, amit imádtam és azóta meg akarom nézni ismét, valamint a színjátszó, ahová eddig jártam, előadták azt a darabot, amiből én még az elején kiléptem, mert nem tetszett az ötlet.

Kirándulások sem maradhattak el, voltam a Szarvasi arborétumban a családdal, nagymamákkal és unokatesókkal, valamint a Hajósi Orbánnapokra is lenéztünk apával egy nap.

A hónapot pedig egy Operaház fantomja musicallel zártam, amit utoljára kerek 10 éve láttam, és ismét imádtam.

Június

A hónap kezdését, valamint a névnapomat egy Necc party-val kezdtem meg, amit egy normafai kirándulás követett. Ebben a hónapban volt megtartva az első két próbasétám, az első az országos levéltárban, a második pedig a Citadellán, amit azóta is imádok. <3

Adri barátnőm végre lediplomázott, amit egy sütögetéssel ünnepeltünk meg a hegyen. Ehhez van egy vicces sztori: kihívták ránk a tűzoltókat, hogy aztán megnyugtassanak, mindennel szabályosan jártunk el.

Apukámnak volt egy meglepetésünk a szülinapjára: elvittük lovagolni, mert már régen viccelődtünk azzal, hogy neki is kéne egy hobbi. Tetszett neki, nyáron még eljárt pár órára.

Az alcsúti arborétumban láttam szentjánosbogár rajzást, ami annyira különleges, hogy ha lehet, jövőre is szeretnék elmenni megnézni.

Ami ehhez a hónaphoz leginkább kötődik, az a Dolomitok. A családdal elmentünk kirándulni az olasz alpokba, ahol körbejártuk a Tre Cime-t, a Cinque Torri-t, megmásztuk a hegyet a Sorapis-tóért. Annyira felszabadultam, annyira jól éreztem magam, mintha megszállt volna a béke, hogy azt éreztem, végre megérkeztem a békébe.

Július

Ebben a hónapban, a vizsgák eltelte után, a nyári pihenés jutott a számomra. Egyrészt otthon töltöttem sok időt, segítettem anyának a munkában, Pupikáztam, de nem unatkoztam, ugyanis néha felmentem pestre, is kikapcsolódni, például bowlingozni, vagy babát nézni, sétálni a dunaparton.

És ami minden év júliusában van, ami nélkül nem július a július: voltam Merengő Táborban! <3 Imádom a bandát, ismét úgy feltöltődtem lelkileg, amennyire egy embernek csak lehetséges.

Hogy még inkább megfűzerezzem egy kis yolóval az életemet, szintén egy facebook bejegyzéssel kezdődött az egész Sziget fesztiválos önkénteskedésem, aminek a szerződését már ebben a hónapban megkötöttem, de erről bővebben augusztuban.

A Hosszúlépéssel is jártam ám a várost, felfedeztem a például a Gerbeaud cukrászdát. De nem csak a budapesti utcákat fedeztem fel, hanem Székesfehérváron is kirándultam egyet.

Augusztus

Az augusztus hihetetlen gyorsasággal repült el.

Ahogy már júliusnál említettem, elmentem önkénteskedni a Nem adom fel alapítvány által szervezett XS Landbe a Sziget fesztivál keretein belül. Minden egyes nap, mint valami csoda, úgy maradt meg az emlékezetemben. Különleges embereket ismerhettem meg, különleges játékokat, és mindemellett a nap végén még bulizgattam is. Őszintén remélem, hogy jövőre ismét lesz rá lehetőségem, mert rengeteg élmény, rengeteg tapasztalat jutott el hozzám ez alatt az egy hét alatt.

Alighogy véget ért a sziget általi mámorom, voltam egy napot a Balatonon, egyet sétáltam is a Hosszúlépéssel, voltam egy szülinapi bulin, és hirtelen már a reptéren találtam magam, úton Liszabon felé.

Akik ismernek személyesen, azoknak legalább egyszer már biztos áradoztam Portugáliáról. Közel 3500 képet készítettem a két hét alatt, és legalább ennyi élményt szereztem. Furcsa, de azt érzem megváltoztatott Portugália. Nem tudom megmondani hogy, de mintha adott volna hozzám. Érzem, hogy más ember ment el oda, mint aki hazajött. Eddig is imádtam utazni, szerettem pl. Olaszországot, de amióta betettem a lábam a gallok kikötőjébe, azóta azt érzem, hogy nekem oda még vissza kell mennem. Mint valami láthatatlan erő, ami húz vissza abba a békébe, abba a végtelen nyugalomba és színes világba.

#2018 #évösszegző #long post #hosszú

0 notes

nitardis · 5 years

Text

Évösszegző - 1. rész

Ez egy nagyon hosszú poszt lesz, és ami azt illeti direkt írom csak ide, elsősorban magamnak, nem pedig az igazából fandom blognak mondható, mindenegybe ömlesztett oldalra.

Elsősorban azért csinálom ezt, mert idén nem foglalkoztam azzal, hogy visszatekintsek, tavaly pedig egyszerűen nem voltam olyan hangulatban, hogy a múltra koncentráljak, mert a mélypont utóhatásai miatt nem bírtam visszatekinteni. Ha megpróbáltam, szorongás, sírás, és “nem, én ezt nem akarom” lett a vége.

Ez alkalommal viszont úgy érzem, egy összességében jó évet zártam, amiben sokat láttam és tanultam magamról és a világról.

Január

Az évet otthon kezdtem, a családom és egy barátnőm társaságában. Filmeztünk, játszottunk, beszélgettünk a mi kis szilveszteri bulink keretében. Az új év legelső napján pedig, miután meglátogattuk a mamákat az újév alkalmából, láttunk egy fehér galambot. A fehér galamb sokminden jelképe, de első sorban mindenkinek úgyis a béke jut az eszébe, és mintha megjósolta volna az évet: valóban a békét érzem most, az év végéhez érve. Ebben a hónapban még kitartóan olvastam az Ambrózy báró könyveket, aminek határása később térképre vittem a könyvben szereplő helyszíneket. Szintén év elején voltam a Közös üvöltésen, valamint ebben a hónapban még jártam pszichológushoz, akinél rájöttem, hogy korántsem ért még véget az a rögös út, ami az önismeret felé vezet, viszont tanultam ott egy nagyon hasznos dolgot: néha hátra kell lépni, mély levegőt venni, és külsőként megszemlélni az adott dolgot, amiben benne vagyok. Vagy ahogy a Trópusi viharban mondják: lépj egyet hátra és szó szerint baszd arcon magad.

Ami még kiemelendő, hogy az év elejét telefon nélkül kezdtem meg. Még előtte év december elején a Nokia Lumia telefonom bemondta az unalamast, egyik pillanatról a másikra úgy döntött, hogy ő be nem kapcsol többé. Rendeltünk ugyan egy telefont, de a karácsonyi nagy hajrá következtében csak január közepén érkezett meg. Ennek megkoronázására született meg az első kép, ami természetesen nem mást ábrázol, mint a Pupikát:

Voltam még Educatio kiállításon pár Merengős baráttal, találkoztam hazalátogató Merengős baráttal, és szintén Merengős barátnak köszönhetően eljutottam életem első castingjára. Ugyan nem jutottam tovább, de legalább már azt is kipipálhatom a bakancslistámról, hogy úgy vallottam valakinek szerelmet, hogy nem gondoltam komolyan (hiszen egy vadidegen srácnak kellett azt kiáltanom, hogy szeretlek, szegénynek még a nevét sem tudom.)

Összességében januárban sokat voltam otthon, tanultam a szigorlatomra (ami ugyan meglett, de nem a legboldogabb napjaim közé került be), vagy pihentem, vagy egy újabb rajongási hullám tört rám a Marvel (de legfőképpen Loki irányába).

Február

A hónap elején ünneplem a születésnapomat, de nem is akárhogy! Az elmúlt pár évben szokássá vált, hogy két Merengős barátommal együtt ünneplünk, hiszen egymás után (csak más-más évben) születtünk: Szikra 7-én, én 8-án, Lily pedig 9-én, így 10-én egy nagy, merengős szülinapi banzáj keretében jól megünnepeltük, hogy egy évvel idősebbek lettünk, és várhatóan jövő évben sem lesz másképp. <3 Sőt, még egy bárczis ünneplés is volt, bár ott nem az én szülinapomat ünnepeltük (csak miután elmondtam), hanem a vizsgaidpőzakot búcsúztattuk.

A hónap elején szemem elé került a Camp Leaders, ami annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy elindultam az úton, de még a szerződés kötés előtt visszaléptem a dologtól. Utólag már sajnálom, mert már nem tudom, hogy lesz-e újra esélyem rá a jövőben, de ha belegondolok, hogy mi minden más dolog történt velem az alatt az idő alatt, amíg kint lehettem volna, inkább örülök, hogy elhalasztottam. Természetesen nem mondtam le róla örökre, de egy másik alkalommal fogok csak újból megpróbálkozni vele.

Alighogy elkezdődött a félév lebetegedtem, emiatt egy csomó fontos infó csak később, a félév közepén jutott el hozzám. Szerencsére hamar felépültem, és egy twitteres ismerős szülinapi partiján is részt vettem, ahol végre találkozhattam olyanokkal, akiket már régóta követek, és érdeklődve olvasom őket.

Valamint szintén ebben a hónapban próbáltam ki ténylegesen a Pakli appot, amit sajnos a későbbiekben eléggé elhanyagoltam, de mivel nagyon megtetszett, szeretném feléleszteni a társasozós estéket.

Januárban befejeztem a pszichológushoz járást, mert letelt az előre megbeszélt időszak, azonban a hónap végén ismét megpróbálkoztam vele. Sajnos azonban az új, másik személynél nem éreztem annyira jól magam, azt hiszem nem tudtunk volna összecsiszolódni hosszú távon, de ez a 2-3 alkalom is sokat adott nekem.

Március

Március az új dolgok kipróbálásának a hónapja volt. Voltam egy alkalommal a Bárczis színjátszón, pár Bárczis MEKDESZ alkalmon is. Ez utóbbi egy keresztény gyülekezet, ahol imádkoznak bibliát olvasnak. Mivel egy csoporttársam ajánlottam, így nagyjából nulla fogalmam volt arról, hogy ez micsoda, így eléggé vegyes érzelmek fűznek hozzá. Egyrészt egy befogadó, kedves és nyitott közösségbe csöppentem bele, de két alkalomnál többet nem tudtam ott lenni. Rájöttem, hogy ez a fajta gyülekezet nem az én világom. Nekem a hit, az ima bensőséges, egy olyan amit csak te és arra vonatkozik, akinek mondod. Hiszek Istenben, de az egyházban nem. Abban hiszek, hogy van valaki, vagy valami ami egyengeti az utunk, de abban nem, hogy ahhoz, hogy ez a valaki szeressen nekem istenítenem kell őt. A bibliáról pedig hadd ne kezdjek el panaszkodni. Viszont tisztelettel fogadta a csoporttársam a döntést, hogy több alkalomra nem megyek, annak ellenére, hogy ezen két alkalommal olyan hihetetlen szeretetet kaptam tőlük, amit nem gondoltam volna kívülállóként.

Voltam még karaoke party-n, Enrique Iglesias koncerten és a József és a színes, szélesvásznú álomkabát musicalen, wannabe party-n, megkerestem az Ambrózy villát, és megkezdtem az ehhez kapcsolódó, Ambrózy térképem is. Anyáékkal készítettünk babzsákot, és lassan kezdtem végre otthonosabbnak érezni az albérletet, amiben ekkor már 2 és fél éve laktam (és nem szerettem.)

Április

A hónapot otthon kezdtem meg a húsvét keretében. (Ja, meg a szavazással, de arról inkább ne beszéljünk, mert sokakban, köztük bennem is sok és sokféle indulatot vált ki.)

Végre sikerült rendesen játszanom a Tales of North DnD kampányukbank, ahová egy Cora nevű félszerzetet vittem magammal.

Nővéremmel elmentem egy sétára a Festetics kastélyba, egy sétaszervező céggel, ahol viszont ismételten rájöttem, hogy a budapesti épületek egyszerűen rabul ejtenek. Nem vagyok építész, de imádom az épületeket bámulni, megnézni az apró részleteiket, körbejárni. Ekkor még nem sejtettem, hogy pár hónappal később egy hasonló, sétaszervező cég munkatársa leszek.

Suli miatt el kellett mennem gyermekmegfigyelésre, amit először rosszul végeztem el (a füvészkertben kukkoltam egy családot, ami azért volt rossz, mert a megfigyeléshez olyan gyerek kellett, akit fél évvel később ismét meg tudunk figyelni), ehhez egy csoporttársammal együtt mentünk le Dunakeszire.

Egyik legjobb barátomnál, Adrinál voltam monopoly party-n, rá következő napon képregény börzén és a könyvfesztiválon egy merengős és egy random, ott megismert lánnyal, ahol elmondhattam az Ambrózy könyvek írójának, hogy én csináltam a térképet.

Egy kicsit visszakanyarodnék a Merengősökhöz, és a merengős szerepjátékhoz, a Tales of North-hoz. Bár nem tudják, de ebben a hónapban sokat segítettek a vicceikkel, a beszélgetéseikkel, a shame rendszerükkel és az ahhoz kapcsolódó nevetésekkel a hangulatomon. Arról nem is beszélve, hogy a hónap végén mondhatni merengős hetet tartottam, mert az egyikük kiutazott Angliába, és előtte egy búcsúztató bulit tartottunk neki. Egyiket titkon szerveztük meg, majd a másikat ő maga, mit sem sejtve az elsőről. A hét második felében pedig csoportosan együtt néztük meg az Infinity wart, csak hogy másnap reggel együtt induljunk az első szerepjátékos táborunkra, ahol Svetlana (a karakterem) csodálatosan leölt minden gonosztevőt! (Na jó, persze a többiek is nagyon sokat megöltek és győztünk.)

#2018 #évösszegző #long post #hosszú

0 notes