fellegszakadas

[fellegszakadas]

Félek attól, hogy ki lennék

Nélküled

Félek attól, hogy ki lennék

Ha boldog lennék

[fellegszakadas]

Akkor mindent vadvirágok és térdig érő fű borított. Körben fákkal, ahová soha nem mentem.

Csak feküdtem egész nap és dúdoltam.

Nem volt szükségem semmire.

Egyet tudtam: ha a fák közé megyek, soha többet nem jöhetek ide vissza.

Olyan jól éreztem magam.

De az a szép dallam

Ami minden szürkületkor elért hozzám, elcsábított.

Egy éjjel felkeltem onnan

A fák közé mentem

De az ének már nem volt kellemes

Indák fogtak le és valaki azt suttogta hogy soha többé nem mehetek vissza

A rétre

A virágok közé

A fűbe

Csak néztem ahogy elhervadnak, többé nem tartja életben őket a dúdolásom

A fű elsárgult, soha többé nem érinthetem

Nem maradt semmi, csak az árnyékom

Ahol feküdtem

Nem maradt semmi

[fellegszakadas]

Olyan nehéz

Nem bírom

Kérlek elég, nagyon nehéz megtartani

Megtartani a szívem

[fellegszakadas]

Már jobban vagyok.

Már vagyok.

Vagyok.

.

[fellegszakadas]

Belefáradtam a folytonos bizonygatásba.

Bármit csinálok, az emberek megkérdőjelezik azt, és úgy érzem, minden ilyen alkalommal ki is vesznek belőlem egy darabot.

Belőlem. Az önbecsülésemből.

Megállok, mert a hányinger már nem csak kerget.

Utolér, úgy ahogy a régi érzések. Mélyről tör fel és végigmarja a testem.

Semmi sem maradt belőlem.

[fellegszakadas]

Egyedül abban vagyok biztos, hogy az elkövetkezendő összes életemben meg foglak keresni, mert úgy érzem, ezt megígértem már az ezelőttiekben is.

#i love you

[fellegszakadas]

Szívem tüskéit a tiédbe fúrva élek.

[fellegszakadas]

Szerelmem

Ha egyszer majd arra ébredsz

Hogy én már nem vagyok

Tudnod kell, hogy miattad maradtam ilyen sokáig

[fellegszakadas]

Úgy érzem megőrülök.

Ez nem az a fajta amit a filmekben látni, hogy elkezd a gyönyörű lány remegni és fel-alá járkálva a hajába túr, aztán a párja megöleli és elmúlik a vihar.

Ez az a fajta, mikor a legközönségesebb szavak sem jutnak eszedbe az anyanyelveden, akkora káosz uralkodik benned.

Ez az a fajta, mikor negyedszerre is lezuhanyzol egy nap, mert nem emlékszel arra, hogy mikor zuhanyoztál utoljára.

Ez pontosan az a fajta amin nem tud a párod segíteni, mert fél tőled.

Pontosan az a fajta amiről nem tudsz beszélni.

Mert nem tudod elmagyarázni.

[fellegszakadas]

Becsuktam a szemem a káoszban, csak egy pillanat erejéig.

Elképzeltem amit akkor láttam álmomban, hogy olyan felhőtlen minden. Boldog vagy de most nem azzal a barna hajú lánnyal, hanem velem.

Az én kezemet fogtad, velem sétáltál mosolyogva.

Soha nem gondoltam volna, hogy nem is a magány lesz a legnagyobb félelmem az életben.

A legnagyobb téged elveszíteni.

Kinyitottam a szemem és sírtam. A szívem legmélyén megbúvó fájdalmat is kiordítottam aznap magamból.

Csak mert álmomban mással mennyivel boldogabb voltál.

Azt mondtad, hogy sosem voltál még annyira zavartalan mint mikor velem vagy.

Este meg elragad tőlem a depressziód.

Nem tudok segíteni és beleőrülök.

Teljesen.

[fellegszakadas]

Rávettetek arra, hogy maradjak és végignézzem ahogy kihullotok mellőlem.

Aljas.

[fellegszakadas]

Az elmúlt években hagytam, hogy minden elússzon. Észre sem vettem mennyi mindent csináltam, csak hogy ne legyen időm a gondolataimra. Most, hogy kezdek visszavenni, mint egy amnéziásnak az emlékek, nekem úgy jönnek vissza a nyomasztó érzések.

Senki nem hisz nekem. Felesleges mondanom bármit is, ez már nem olyan mint a 15 éves depressziós énem.

Sokkal komolyabb, sokkal mélyebb.

Akkor van baj, hidd el nekem;

Mikor igyekszel élni, nehogy eszedbe jusson, hogy ma elfelejtetted megpróbálni megölni magad.

[fellegszakadas]

Minden rendben van.

Nem kapok levegőt és azt hiszem, hogy csak beképzelem a pánikot.

Akárhányszor valaki a tetoválásaimat nézi, eltakarom a hegeket.

Mindenki boldogabb ha én is mosolygok, nem szabad elszúrni más napját.

Cigi után cigi, letenném ha lenne hozzá kedvem.

Kávé után kávé, nem innám ha nem ez lenne az a nyolc perc nyugalom a napban amiért megküzdök.

"Ide nem vagy elég"

"Nem sikerült"

"Negatív vagy"

Nincs semmi baj, csak nagyon fáradt vagyok. Köszönöm, hogy emlékeztettél mindenre, a fogamzásgátlót is vegyem be. Szólj majd rám.

Adok magamra, amint sikerült ébren maradni 8 órát.

12 órázok.

Minden rendben.

Minden.

[fellegszakadas]

Onnantól kezdve, hogy kijelentik, hogy a depressziód nem súlyos, senki nem fog többé törődni veled.

Lehetsz igazából akármilyen mélyen, nem fogják elhinni hogy visszaestél.

Nem kérdeznek, eszükbe sem jut.

Nyomorult dolog, ha megszoktad, hogy beszélhetsz valakinek az igazi érzéseidről aztán ha újból szükség van rá,

Már egy szánalmas érzelmi nyomorék vagy, aki a sajnáltatás ringató karjaiba borulva éli le életét.

Szomorú.

[fellegszakadas]

A rémálmokat rosszul értelmeztük. Az én fejemben egy egészen más definíciót alkot és ez talán minden magányos embernél így alakul ki az élet folyamán.

Szinte már csak azért van értelme aludni, hogy rosszat álmodjak. Ez amolyan mentség, tologatom a halált.

A rémálmok rosszabbak mint az élet. Az élet jobb.

Ne csukd be a szemed, sötétben sem lesz nyugtod.

Ha meghalsz, jönnek az álmok.

A rémálmok.

Az élet jobb.

[fellegszakadas]

Arra vagy jó, hogy tartsd a lelket az emberekben nappal. Fény van és a barátaitokkal vagytok körülvéve. Nem szabad sírni vagy szomorúnak lenni.

Még meg is jegyzitek, hogy ez egy fantasztikus nap volt.

És akkor eljön az este. Amikor nem vagy elég ahhoz, hogy másnak legyél. Amikor sírva hív fel, hogy vissza akar menni a múltba, mert nem bírja követni az életet. Nehéz hallgatnod ahogy szenved, messze vagy és nem tudsz segíteni neki.

Csak hallod, ahogy könyörög egy jobb életért, miközben darabokra hullik a szíved keserves sírásától.

[fellegszakadas]

Egy olyan sziklán állni, ahol körbenézve csak szakadékot látsz, kétségbeejtő. Pánikolva keresed az egérutad ami soha nem is létezett. Mindig csak te vájtál magadnak erőszakkal mindaddig, amíg el nem fogyott az út.

És most ott állsz, a semmi közepén. Rettegve.

Hogy az az egyetlen szikla ami még életben tart, meddig bírja mérgező tested.