burntsiennasblog

[burntsiennasblog]

Esküvő Japánban

Ezt a képet a batyám esküvőjére festettem nászajándékba, amit szüleim vittek el nekik.

A már szokásos gombás képet kicsit érdekesebbé tettem egy tündérrel. Az ötlet onnan jött, hogy itthon a többi gombás képemet elnézegetve arra gondoltam, olyan mesebeliek lettek ezek a képek, szinte várom hogy előröppenjen egy tündér vagy kikukucskáljon egy manó a gombák mögül.

Ezt a másik képet pedig még korábban festettem, az anyák napjára kapott tulipáncsokor alapján. Nem nagy szám, talán a képkivágás teszi különlegessé, és az emlék, ami eszembe jut róla, amikor ránézek. Gergő a csokorral a kezében beült az ölembe és kérte hogy együtt énekeljük el az "Orgona ága" kezdetű dalt, amit előtte hetekig tanult a mamával. Aztán mégegyszer. 😀 Nagyon aranyos volt!

[burntsiennasblog]

Mióta nem járok a rajzsuliba, kevesebb idő jut alkotni. Így van ez. De azért születik a kezem alatt egysmás, leginkább valamilyen apropóból, mint ez a kettő, amik szülinapi ajándékok lettek:

Anyósomnak, 71. szülinapjara.

És Gergő unokatesójának, Imikének:

De készült egy mászónadrág is, Szabinak. Nem ide tartozik, inkább egy varrós blogba, ami nincs, de azért megmutatom, mert szerintem tök menő lett! Büszke vagyok rá!

Remélem jut idő mindenre, amire szeretném, mielőtt megszületik a kisöcsi!

Aztán jön a jó idő, sokat lehet kint babakocsizni, majd serényen krokizgatok valami szuper kis scetchbookba. 😉

[burntsiennasblog]

Az utolsó pár alkalom:

Portré

Természet:

(félkész)

Csendélet:

(félkész)

És a kedvenceim, amelyek az utolsó alkalommal készültek, dobpergés!!!!

Kroki:

Látható, hogy félkész munkáimból Dunát lehet rekeszteni. De itt leteszem a nagyesküt, hogy idén mindet befejezem! Vagy kidobom! Na jó, nem... ☺️

Folyt. köv...

[burntsiennasblog]

Egy várva várt ünnepség...

2023. Január 13. péntek. Újpest Galéria.

Ez nem csak az első csoportos kiállítás volt, amin részt vettem, de egy ünnep is. Ünnepeltük magunkat, egymást, és azt, hogy ezt csináljuk, mert szeretjük, mert feltölt és kikapcsol.

A fenti képen három munkám a négyből. A jobb oldalin tanárnőnk, Somos Zsuzsa és mögöttem lánya, Somos Ildi látható. Mindketten fantasztikus, csupa szív-lélek személyiségek!

Hatalmas köszönet és hála Nekik!!!

A csendélet tökkel avagy a tökös csendélet. 😃 Nem tudom miért pont ezt a címet adtam neki...

És a csapat:

Én, a boldog kiállító:

[burntsiennasblog]

Újabb gombás kép született:

[burntsiennasblog]

A kiállítás plakátja.

[burntsiennasblog]

Pénteken kiállítás.

A srácok már készen állnak a bevetésre, én meg nem tudom, hogy vagyok ezzel. Nem érkezett meg hozzám az érzés, mert csak robogok, meg ellátok, meg altatok, meg várok, hogy történjen már valami. Szóval fél éve ezt várom. De most még nem fogtam fel, hogy itt van. 🙃 Az utóbbi hetekben háttérbe szorult ez az oldalam, mert azon is kellett agyalni, hogy miből fogok pénzt keresni a jövőben.. folyt a tervezgetés.

Fura érzés lesz, hogy közszemlére kerülnek festészeti tanulmányaim legjobbaknak ítélt darabjai, ugyanakkor biztos nagyon büszke leszek, hisz elindultam végre egy úton és itt az eredménye! A kiállítás lezárása egy hosszú és szép korszaknak, amit biztosan sok pozitív visszajelzés és energia fog övezni. Jó lenne persze ezt a hullámot meglovagolni, de nem tehetem.

Nem akarom elengedni az álmomat, pedig kénytelen leszek egy kis időre. Ha nem tudok már eljárni az órákra, plusz megszületik a kistesó, biztos semennyi kapacitásom nem lesz, ezt jobb lesz már most belátni és elfogadni.

Sokat foglalkoztatnak mostanában ezek a gondolatok, na. 😅 Hangolódás egy új korszakra.

Szerintem többet fogok olvasni, hímezni vagy horgolni és még annál is többet vágyakozni. 😊

[burntsiennasblog]

Kitartás és türelem.

Az anyaság az egyén szempontjából egyet jelent a saját igények és vágyak ideiglenes, sajnos néha teljes hattérbe szorításával. Sokszor ott is marad évekre. Mondjuk ezt sokszor még nem anyaként is megtettem. Tanulni kellett. Vagy pénzt keresni. Nem volt időm.

Most, hogy tényleg nincs, komoly elhatározás volt, hogy ha törik, ha szakad, csinálok időt arra, ami a legjobban érdekel, ami a személyes, csakis rólam szóló történetemben a legnagyobb örömet és sikerélmény adja.

Amikor másztam, az volt a mondás, hogy heti 3 edzéssel már lehet fejlődni, kettővel szinten tartani, egytől pedig sokat ne várjunk...

Heti egy alkalom igazán nem sok. Néha az sem jön össze, kimarad egy-két hét, nyáron hónapok. Mégis, ha végignézem az elmúlt másfél-két évet, megdöbbenek, honnan hová jutottam! Lehetett volna gyorsabban is, és biztos, hogy egy tudatosan felépített "tanmenetben" napi rendszerességgel még nagyobbat lehet dobbantani.

Én erről lecsúsztam. Sokszor elképzelem, hogy lehetett volna valaki aki megfogja a kezem és oda vezet ahova kell. Vajon mi lenne másképp ma... Most én fogom a saját kezem.

Mégis nagyon elégedett vagyok és boldog az elért eredménnyel. Azt látom, hogy a kevéske is számít, a semminél ezerszer több! Butaság nem belevágni bármibe is, ha csak heti egyszer, vagy havi kétszer van rá kapacitás, mert hosszú távon látszik az eredmény. És mindez az elköteleződésről szól. Eldöntöttem és kitartok a döntésem mellett.

Na, de elég a filózásból, itt a Karácsony, hangolódjunk: engedjünk el minden terhet! Ezt kívánom Mindenkinek!

[burntsiennasblog]

Novemberben ismét sokat tudtam menni. Előfordult, hogy csak a lábam vitt, a megszokás, de milyen jó az, mert az utazással járó macera ellenére mindig nagyon jó érzéssel távozom. Sokszor csak az volt bennem, hogy mindegy mit és milyen technikával, addig se otthon vagyok, hanem festek.

Így, elvárások és görcsösség nélkül születtek az alábbi művek:

Balatonon, a Folly arborétumban készült kép alapján festettem. Az eredeti sokkal komorabb, de azt hiszem, így is jól kifejezi az akkori lelkiállapotomat: reménykedem, hogy majd minden jobb lesz!

Egy különleges növény lehullott virágzata és félig lehullott termése. A bojtos fejek megfestése érdekelt. A félig megszáradt foltokból szedtem vissza vagyis töröltem vissza a festékből hegyes ecsettel.

Ezt a képet "összevadászott" eszközökkel festettem. Az történt, hogy portréra számítottam, így nem vittem a cuccomat, ahogy szoktam. Nem is lelkesedtem annyira a témáért, plusz nem saját eszközökkel, anilinki festékkel kicsit "minden mindegy" alapon álltam neki a munkának. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel, plusz meglepődtem, hogy az anilinki festék erőteljes színei milyen jól működtek a papíron. Otthon még a sajáttal befejeztem, mert jó eséllyel pályázik a kiállítás anyagába. Nem szégyenkeznék, ha bekerülne!

Végül pedig egy portré múlt hétről. Egy vérbeli zenész, Szűts Pisti, a Kormorán zenekar billentyűse, Újpest idei díszpolgára jött el modellt ülni. Akvarellezhettem végre! Hogy "végre", az nem panaszkodás, inkább elismerés az oktatónk, Zsuzsa részéről, hogy most már ráléphetek erre a nagyon nehéz útra, ami az akvarell portréfestészetet jellemzi. Kevesen művelik egyébként, Ő egyike ezen művészeknek, sokat portrézik és rengeteg tapasztalata van amit önzetlenül megoszt velünk.

Természetesen ez sincs kész, de remélem lesz majd egyszer egy poszt a végül befejezett festményekről is!

[burntsiennasblog]

Az október havi termés következik.

Ebben a hónapban kezdtük Gergővel a bölcsit, ezért két hét kimaradt.

Ez egy boveci tájkép, még év elejéről. Sajnos félkész (ez is), de ezt mindenképpen tervezem befekezni, mert ha jól sikerül, megy a karácsonyfa alá!

A következő órán, amin részt vettem, modell jött. Krokiztunk, ahogy szoktunk, a második felében, mikor már bemelegítettünk, szénnel/pasztellel is dolgozhattunk. Emlékezetes óra marad, ugyanis a modellünk a második pózban elájult. Életében először. Szerencsére semmi baja nem lett, de rettenetesen megijedtünk. Utána csak fekvő pozíciót engedtünk Neki!

[burntsiennasblog]

Lassan év vége, és én nem írtam, nem mutattam semmit, pedig szeptember óta járok a szerda délelőtti órákra, mint a kis angyal. Ez volt majd' az egyetlen hely/tevékenység, ami kapaszkodót jelentett a mindennapokban. Sok nehézség adódott. Egészségügyi, aztán a rengeteg napi feladat, halaszthatatlan projektek, határidős letudnivalók között jó volt ezt csinálni, mert halad, lassan, de biztosan egy cél felé, mint egy nyugodtan suhanó csónak a vizen.

Készül a csoport a közös kiállításra, ami január közepén lesz esedékes. Sokan már olyan szinten vannak, hogy joggal nevezhetnénk alkorókörnek a csoportot, persze az oktatás, vagy iránymutatás még mindig hangsúlyos.

Fejenként két-három kép lesz kint, a válogatásnak most várjuk az eredményét. Nagyon izgatott vagyok, mely képek lesznek a befutók, milyen lesz az összkép!

Ez a bejegyzés a továbbiakban a szeptemberi munkákat foglalja össze.

Egy régebbi utazáson készült utcakép. Észak-Ma edónia, Skopje, török bazár. Azt hiszem, itt már tudatosan festéshez fotóztam témát.

Kukoricás csendélet volt a következő alkalmon. A szódásüveg nem annyira üvegszerű, lehetne még dolgozni rajta.

Csendélet tökkel, gránátalmával. Nagyon szerettem, jól is sikerült. Ez volt az a kép, amit a következő alkalom elején még fejlesztettem, ezért nem félkész! 😀

Folytatás következik.

[burntsiennasblog]

Az alkotó tábor utolsó napja volt szerintem a legjobb. Talán nem is volt ennyire szándékos, mégis a legizgalmasabb és legösszetettebb volt a feladat érzésem szerint. Válaszhatók voltak a technikák de lényegében az absztrakció, az elvontabb felé tereltek minket, vagy azt aki nyitott volt rá... Érdekes, hogy ennyi lelkes művészetrajongó és amatőr festő nem hogy viszolyog, de teljesen elhatárolódik az absztrakttól, mondván az nem művészet. Olyat mindenki tud...

Volt is egy rövid játék az elején: meg kellett tippelni, hogy műalkotást vagy gyerekrajzot/festményt látunk.

Akár egész nap lehetett dolgozni egy képen, vagy többet csinálni. Én végül Zsuzsa instrukcióit követve készítettem pár tanulmányt pasztellal, délután meg a mumus akrillal megfestettem a témát.

Nem pont ilyennek láttam a fejemben, lazúrosabban, világosabb árnyalatokkal, de a végeredménnyel nagyon elégedett vagyok.

Egészen eufórikus állapotba kerültem a nap végére, és nem csak a napi sikerélménytől. Nagyon sokat kapok vissza az élettől ezen a táboron keresztül, ahol 5 napon keresztül én vagyok és a fehér lap. Hogy mi kerül rá, nekem is meglepetés, rólam szól vagy nekem üzen. Felér egy terápiával. Biztatás áradt felém napokon át, ami nem fényezés, tényleg jobban hiszek magamban és jobban felvállalom magam, elfogadással.

Viccelődtek, hogy ez a kék korszakom.

Hogy miért lett hangsúlyos a kék, arra csak később jöttem rá, hazafelé vezetés közben.

Köszönöm a Manzartnak, hogy van! Nagyon örülök, hogy rátok találtam!

[burntsiennasblog]

Megkésve írom ezeket a sorokat. Talán a rettentő meleg és a fárasztó vezetés az oka, nem tudom. De ahogy visszaértem, mentünk is le a strandra, hogy lehűtsük magunkat a Balatonban.

A negyedik napon még perzselőbb volt a nap. Délelőtt jött hozzánk egy hivatásos modell, Gabi, akit már rajzoltam pesten. Épp itt nyaralt a Balatonon, talán Udvariban, és hát elmondása szerint már unatkozott. 😀

Délelőtt a napon, sátrak alatt, majd mindenféle házi árnyékolási megoldások bevetésével rajzoltunk egy beállítást. Legtöbben portréztak, én egy egészalakos képet pasztelleztem, és amikor készen lettem vele, kicsit krokiztam.

A többieket. 😁

Délután lementünk a pincébe, ahol a kinti hőmérséklethez képest kellemes hűvös volt. Itt krokizott már mindenki, és még az is élvezte, aki egész héten minden témát és technikát unt...

Engem kifejezetten feltöltött, mint mindig, ez a feladat. És még mindig meglepődöm, mennyire szeretek embert rajzolni!

[burntsiennasblog]

Ma fejest ugrottunk az akrilba Detti vezetésével, aki egy nagyon kedves festőművész lány. Egy virágcsendélet megfestésén keresztül ismerkedtünk ezzel a technikával. Tavaly is volt akril, mégis tök máshogyan közelítettük meg. Akkor egy nagy téma volt (utcakép templommal), vázlatokat készítettünk, és a szürkeárnyalatos aláfestésre mentek a színek. Most sokkal szabadabb volt a megközelítés.

Bevallom nagyon szenvedtem. Nem sikerült felfognom, hogy itt rétegek vannak és az kerül először a vászonra ami hátrébb van, mivel r é t e g e k vannak és akkkkkárhányszor át lehet mázolni...

A melegben ráadásul pillanatok alatt megszáradt a festék...

Méginkább így volt ez délután, amikor közel 35 fok volt árnyékban. Nem volt ideális a körülmény, hogy rákattanjak, inkább idegesített az egész.

Nem mondom, hogy soha többet, de én még mindig egyértelműen az akvarellre szavazok!

Íme a félkész mű:

[burntsiennasblog]

A második napon akvarelleztünk.

Délelőtt csendéletet, délután lent a parton tájat festettünk.

[burntsiennasblog]

Jóval több, mint egy éve kezdtem ezt a blogot, hogy, leginkább magamnak, naplózzam az alkotásokat.

Naponta persze nem festettem, talán majd egyszer a remélhetőleg nem túl távoli jövőben lesz ilyen is. Addig is átneveztem a blogot burnt siennára. 😀

A fő apropó, ami miatt bejegyzést írok, hogy ma ismét elkezdődött a manzartos tábor!!! ❤️ Vagyis művésztelep. 17-en vagyunk, sokan ismerősek tavalyról. Sok fiatal is van, meg idősebbek is persze, abszolút vegyes a társaság és szinte mindenki haladó.

Ma délelőtt csendélet beállítások és Zsuzsa hatalmas ölelései fogadtak bennünket.

Szénnel kezdtük a ráhangolódást. Nagyon rég dolgoztam szénnel...

Ebéd után elmentünk egy Amfi nevű helyre Alsóörsön, ami nagyon emlékeztet a budapesti nyitott szórakozóhelyekre. Régen kőbánya volt, vörös követ fejtettek itt. Adta magát a teraszos kialakítás. Nagyon hangulatos a hely atmoszférája a vörös talajtól és kövektől, eldugva pedig vöröskő faragványokra bukkanhatunk a fák között. Biztos sok fiatal jár ide, nekem is kedvem lenne itt ellötyögni egy koncerten aztán csocsózni, beszélgetni hajnalig...

Délutánra nagyon meleg lett. Félárnyékban dolgoztam kb 1-1,5 órát, aztán végére is értünk a napnak. Lekóvájogtam a dombról, majd hazaindultam, elégedetten.

Jó végre megint itt lenni és alkotni nyugiban.

[burntsiennasblog]

Utolsó alkalom volt a nyári szünet előtt a Manzartban: tájjal, csendéletekkel, kinek mihez volt kedve. Nagyon szép munkák születtek.

Azt hiszem ez az akvarell méltó lezárása a "tanévnek", összefoglalása a tanultaknak. Jók lettek a csillogások, jók lettek az árnyékok. Sikerült belevinni a reflexiók színkavalkádját. Nagyon akvarelles lett. És még nagyon el se lett rajzolva!

Egyszóval elégedett vagyok!

Remélem a táborig sikerül még egyszer-kétszer leülni festeni. Három óra nyugi, amikor csak ez van...