takarotolvaj

[takarotolvaj]

[takarotolvaj]

[takarotolvaj]

Azok a szülők idegesítenek a legjobban, akik folyamatosan írogatnak, hogy szegény gyereküknek nem adtunk (ez nem igaz) tankönyvet és nem adják oda neki a házit a többiek, és szegény milyen hátrányba kerül emiatt, közben meg otthon verik

[takarotolvaj]

[takarotolvaj]

#Kollégák #Sokkal rosszabbak mint a gyerekek

[takarotolvaj]

How much money did judas sell out Jesus’ ass for though

[takarotolvaj]

[takarotolvaj]

straight/cis people think the gaydar is for instantly knowing someone's gay but it actually just tells me who to root for in cooking shows

[takarotolvaj]

writing my kafka diary like Jan. 12th: Shower was cold. Hell on earth. Soup for dinner.

[takarotolvaj]

Egyébként tökre megértem, miért van tök sok emberben negatív érzés a tanárok felé. 

Ma nézegettem az osztályomban a jegyeket, miután az egyik szülő felhívta a figyelmemet, hogy a lánya 3-ast kapott órai munkára xy tárgyból, mert félénk és sokat hiányzott. Először el se akartam hinni, de aztán kiderült, hogy januárra az összes gyerek 3-ast kapott, aki nem volt januárban betegség miatt iskolában. Igaz, az egyik azért nem, mert majdnem meghalt, de well, ez csak egy 3-as órai munka.

#tanárság

[takarotolvaj]

[takarotolvaj]

Nem akarok túl komoly következtetéseket levonni, de 2022nek egy pont, h idén életemben először jól sikerült a lencsefőzelék

[takarotolvaj]

zárógondolatok

Huszonhetedikén már mentünk is a kocsmába. Addigra tele voltunk, tele az étellel, tele a családdal, és gurítottuk le a pocsék nagyfröccsöket, aztán osztottunk, szoroztunk, hogy legyen a szilveszter. Harmincadikán vagy harmincegyedikén leültem, és tételesen felsoroltam, mik voltak a jó dolgok az adott évben. Olyan apróságok, de az egész életet megváltoztató dolgok voltak ezek, zenélések az utcán, vadász a Balatonon., átdumált éjszakák emléke. Szóval, semmi különös.

Kettőezerhuszonegy is, vagy még jobban, nehéz volt. A legnehezebbnek most tűnik a végén. Adulting is hard, ugye, és tényleg. Az év legnagyobb részét a szorongások tették ki. Szorongás az érettségiző osztály miatt, szorongás, hogy kijavítsam, hogy helyesen javítsam ki a dolgozatokat, a víruspánik, a reménykedés az oltásban, a kissé megfeneklett kapcsolatok, hogy tulajdonképpen a meglévő barátokkal se megy a kapcsolattartás, de újakat szeretnék szerzeni, csak nem tudom, hogyan. Nyáron valahogy megint nem sikerült elengedni magam, és minden szünetből és szabadságból hiányzik a feltöltődés. Ami motivál, az lefáraszt, és a végére már annyira nehéz lett, amit szeretek, hogy már nagyobb az elkeseredés, mint a kiteljesedés benne.

Az osztályfőnökségem nagy része vécében guggolásból áll, a vagdosós, pánikrohamos, depis gyerekek összetartásából, ami borzalmas, de az egészet ezért akartam, mert az „enyémek” és a „gyerekeim” és a legcsodásabb része a tanításnak. Tele vagyok szorongással a januártól, esik össze a fejünk fölött az oktatási rendszer, eddig is, de most már nem lehet nem oda nézni, és egyre kevesebb az idő és az erő, hogy arra a részére figyeljünk, ami a fontos, mert egy ponton túl – és ezen a ponton túl vagyunk – nem lehet nem látni, ami zajlik, a munka értelmetlenné válik, és miközben a lelkem ott hagyom az iskolában, elkeserít a kilátástalanság.

Ez a kilátástalanság van másban is. A lakhatási válságban, hogy egyszerűen nem tudunk, és főleg nem tudok félretenni, hogy nem tudom, hogy lehetünk itthon családdá, hogy annyi a fröcsögés, megnemértés és uszítás, hogy sokszor egészen összenyom.

Jó lenne a jó dolgokra figyelni,

csak nehéz.

Legyen 2022 könnyebb, legalább egy picit.

[takarotolvaj]

Washing the void

[takarotolvaj]

[takarotolvaj]

[takarotolvaj]