#ugyanolyan

[temetetlen-halott01]

Második esélyt adni valakinek aki már egyszer átbaszott olyan mintha golyót adnál annak a kezébe aki megpróbált lelőni csak nem talált el

#csalódottság #fájdalom #miért? #mindent megtettem.. #szeretlek #szerettél #hazudtál #máskor is? #másban is? #kérdések #nincs válasz #semmi se lesz már ugyanolyan #végünk?

[21-roses-a-day]

i think at this point i'm just a bunch of carson coma lyrics and good omens scenes/quotes

#i babble. #F F FELDOBOM A KÖVET AZ RÁESIK A FEJEMRE NEW YORKBAN JUT ESZEMBE ADY ENDRE #VIGYÁZZ KÉSZ RAJT ÉS FUTOK ÉS MAGAM ELŐL ROHANOK EGY AKADÁLYPÁLYÁN VIGYÁZZ KÉSZ RAJT ÉS FUTOK ÉS MAGAM ELŐL ROHANOK EGY AKADÁLYPÁLYÁN #NEM LÁTTAM ELŐRE HOGY NEM LÁTOK MAJD HÁTRA EBBŐL A FUTÁSBÓL NEKEM BIZTOS NEM KELL MÁRA #EMBEREK JÖNNEK ÉS EMBEREK TÁVOZNAK EMBERI FÁJDALMAT OKOZVA MASOKNAK #PONT UGYANÚGY VAGYUNK MÁSOK PONT UGYANOLYAN SCRÁCOK PONT UGYANOLYAN LÁNYOK ÉS PONT UGYANOLYAN PÁROK #lellén füreden szárszón szemesen egyedül fekszem a balaton parton #''i'm not taking you to hell angel'' #*crowley and azi ''arguing'' over the Bentley* #''i got peckish'' #''stars crashing down 💥💥💥'' #''see you anything you fancy?'' ''oh yes... coffee'' #GET THEE BEHIND ME FOUL FIEND. 👺 AFTER YOU.🤗

[littlegoldfinchh]

also what was your favourite plushie growing up and do you still hang out w them

My favorite plushie as a kid was this grey poodle named Alex, we were absolutely inseparable (nowadays he's just chilling on my couch)

And my other favorite was this bear im still sleeping with djsjsj his name is Medve and he's big and fluffy and i love him

#we do hang out every night #and now my favorite plushie is the seal i got from my bf:)) just looking at it makes me smile like an idiot #alexnek az a backstoryja hogy anyum pedikurosenek volt egy szurke pudlija (alex) #es mindig vele jatszottam amig anyum kesz nem lett #es egy nap a Tescoban talaltam egy full ugyanolyan pluss pudlit es anyum megvette:) #voltam kb 5 vagy 6 amikor megkaptam #ask

[sztupy]

A helyi parkba egy időbe lett beszervezve az óvodásoknak szánt magyar népmese kalandtúra és egy fantasy/D&D LARP kalandtúra is.

Mindkét csapat teljesen véletlenül ugyanolyan piros szalagot használt, hogy jelezze merre kell menni.

Úgyhogy most van egy kis keveredés, bár mivel mindkét esetben valami királylányt kell megmenteni ez végülis annyira nem nagy gond

[stickalittle]

na, két fasz növényem van

Az egyik egy füge. A Lehel tér sarkán állt egy fügefa egy elhagyatott területen (szerintem a MÁV-hoz tartozik), és volt már vagy 4 méteres is, de balszerencséjére túl közel nőtt a kerítéshez, és most, hogy új kerítést építettek, egyszerűen kivágták. Arról hoztam egy gallyat, és bedugtam vízbe, majd földbe, hogy tovább élhessen egy darabja, ha akar. De ahelyett, hogy ágakat növesztene a hülye, termést nevel.

A másik meg ez a citrom. Ez szintén ugyanolyan fasz. Egy vadcitrom tetejére próbáltam beoltani egy termő gallyat, de a biztonság kedvéért az oldalára szemzéssel is oltottam egy szemet. A szem elhalt, a gally meg egyszerűen kiesett a résből, amikor kikötöztem. De ahogy megnéztem, a gally még tökre rendben volt, gondolom, a műanyagkötöző alatt annyi pára keletkezett, ami életben tartotta. Úgyhogy az elhalt szem helyére csak úgy beszúrtam a gallyat, hogy kezdjen magával, amit akar. És úgy tűnik, hogy élni akar, és azzal a hellyel meg is volt elégedve, mert ott megeredt. De ez a tízcentis hülye is elkezdett bimbókat, hozni, hogy majd virágzik. Nem bántom, mert úgyis ledobja, ha nagy feladatnak bizonyul a levelek helyett ezzel bíbelődni.

[helsinkiaznyugate]

A Barátok Közt soriban, otthon miért vannak a szereplők ugyanolyan ruhában mint az utcán? 🤔 A Szomszédokban Taki bácsiéknál pl. simán voltak pizsamában, meg köntösben. Hazaérek rögtön öltözök át kényelmesbe.

#szabadságos unatkozások

[chaise-nous]

Mert ugye felmerül a kérdés, hogy miért kell tapétázni egy olyan lakásban, amit szűk (nagyon szűk) 6 hónapja újítottunk fel teljesen. Fel lehet tenni ezt a kérdést nyugodtan és talán egyszer majd biztos ki is elemzem, hogy pontosan melyik felmenőnk felelős azért, hogy mindkét gyerek örökölte a "hát ha lehet tökéletes, akkor miért ne legyen tökéletes" hozzáállást, hogy rohadna ránk az ég.

Szóval kezdetben a gyerMek nagyon elégedett volt a sörösrekesz alapterületű szobájával, aminek az egyik fala sötétszürke volt. A fal kibaszott ronda volt, azt mindannyian láttuk, de azt is láttuk, hogy ez egy elátkozott fal,

amiről 43 évig szedtük le a tapétát

578382764378 szög/csavar helyét kellett beglettelni és

890 munkaóra és 2 tonna glettelés után is pont úgy nézett ki, mint a faszom.

Apósom kemény csávó, de van az a pont, amikor már ő is el szokta engedni a Legtökéletesebb Falfelület illúzióját, én meg már két héttel azelőtt elengedtem, így történt hát, hogy az egyik fal betonszürke színű (a gyerMek színválasztása), amolyan indusztriál jellegű (értsd félkész) lett (szintén a gyerMek választása). Jaj, hát nagyon tetszett neki, és gondoltam jól van kisfiam, a lényeg, hogy te boldog legyél, és hittem is neki, mert a ledvilágítás meg a lógós ing is tetszik neki, hiszen 15 éves.

Nemrég kiderült viszont, hogy sajnos neki mégsem tetszik az a fal. Nem a színe, hanem hogy "nem szép a felülete". Egy apró részem zsigerből azt reagálta, hogy na baszódjál meg édes fiam, a nagyobbik meg azt, hogy akkor tapétázzuk le! Így utólag azért az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy már akkor sem tetszett neki, de már nem merte túltolni ezt a felújítás dolgot - ebben az esetben elég büszke vagyok rá. Simán lehet az is, hogy nem így volt. Mindegy is.

Így történt, hogy egy esős reggelen nekiálltunk tapétát keresni az interneten. Sima szürke tapétát. Egy képernyőn keresztül. Tisztán emlékszem, hogy volt az a pont, amikor elhangzott tőlem a "ne szórakozz már kisfiam, ez most miért nem tetszik, tök ugyanaz a szín mint a másik?!", de ő csak kitartott, hogy bizonyos szürkék igen, bizonyos másik szürkék nem (mind ugyanolyan volt), és végül, hogy a sok igenszürkéből melyik a tökéletes (pont kurvára ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg, esküszöm az élő Istenre, hogy így volt.) Meglett végül Az Árnyalat.

Zárójelben jegyzem meg, hogy olyan színt akart, mint a jelenlegi festék és ennyire sikerült eltalálni. Őrület ez a gyerMek.

Az még kicsit nehezen megy, hogy a gomb megnyomásától kezdve odáig, hogy fent van a tapéta a falon több időnek kell eltelnie, mint 30 másodperc, de kis topogás és nemá után elfogadta. Egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jött a tapéta, mert onnantól megindította a szokásos idegőrlő hadjáratot, hogy miszerint mikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfelmikortesszükfel. ma, kisfiam, ma tesszük fel, csak FEJEZD MÁR BE!!!

Az Gyermeknevelésrül című nagy sikerű röpiratomban már kifejtettem, hogy milyen fontosnak tartom, hogy az gyerMek megtanulja a befektetett munka által jobban értékelni, amit kap. Többször nekifutottam én már ennek, mindig az lett a vége, hogy gyors ütemben öregedtem 6 évet aztán mindenkit elzavartam a bús picsába xboxozni és csináltam egyedül. Valamiért most úgy éreztem, hogy muszáj a gyerMeket megtanítanom tapétázni, akkor is, ha elrongyolódnak az idegeim közben. Lehet, hogy megcsapott a halál szele vagy mittudomén.

Nagyon izgult a gyerMek, hogy akkor ez hogyan is lesz, jajdeizgulok, neizguljál, jajelfogjukszarni, dehogyfogjuk, mileszhaelszarjuk, nyugodjálmegakkorkijavítjukegyébkéntisanyádmégsosemszartaelatapétázást.

Az volt a terv, hogy ő vágja a csíkokat, én meg ragasztom, de előbb előragasztóztuk a falat. Én idén csináltam ezt így először, mert ez a holland ragasztó azt mondta, hogy így kell, én meg nem kérdezek, ha nem kell.

Jajdeizgalmasmileszhaelszarjuk. Nyugikisfiamezenapontonmégnincsmitelszarni. Aztán jött egy kis kényszerszünet, mert az utolsó 7 km-hez érkezett a Vuelta. Mondom a gyerMeknek, egy pillanat, anya ezt gyorsan megnézi, aztán kezdünk. Persze 20 százalékos emelkedők, Kuss egy kilométer per órával támad, Evenepoel saját tempón, másfél évenként tesznek meg 100 métert, a gyerek a fotelben feszeng, de hallgat. Még bírja. Lejtmenet, jól van, nem esett el senki, Roglic nyer, Kuss piros póló, zsír.

Szóval ott tartottunk, kisfiam, hogy... nézd, így keverjük be a ragasztót. Itt a dobozon mindenféle számok vannak, 65 négyzetméterre 9 liter, hát ez csak... mittudomén hány négyzetméter, na hagyjuk is, szóval én mindig úgy érzésre keverem, ahogy annak idején az Imre bácsitól tanultam, nézd, kábé ilyen sűrű legyen. Nézd, én így szoktam lemérni a csíkokat, 270-et vágj, nem baj, ha több vagy kevesebb egy pár centivel, csak egyenes legyen.

Innentől jött az, hogy én felkentem a ragasztót a falra (I know! Ez egy ilyen ragasztó, beszartam!), majd vártam A Csíkra. Ittam egy kávét, egy sört, ettem egy krémest, rászoktam a nehézdrogokra, leszoktam róluk, és akkor már érkezett is a lemért darab.

Imádnivaló volt egyébként. Hol a ceruza. Jaj mennyit mértem?! Miért nem egyenes. Úristen de béna vagyok. (Nem vagy béna.) És most mit csináljak, jaj, most akkor hogy. Nem hiszem el. Hol a sniccer? (Jézusom, fiam, tedd alá a dobozt, ne a parkettán sniccerezz, mert felvágom az ereimet!!)

Mondjuk életem egyik legszarabb tapétázása volt, de nem a gyerMek miatt. Még sosem tettem fel egyszínű, teljesen sima felületű tapétát. Mint kiderült, ha ezeket fedésbe teszem, akkor pont úgy néz ki, mint a fos. Oké, akkor illesztem, de mi lesz, ha szétszárad és csík lesz közötte. Oké, ugyanaz az árnyalat a festék alatta, de akkor is. Jajanyamileszakkor? Jajmileszhaszétszárad? Akkorújratapétázunkfiam.

Ráadásul egész nap 98%-os volt a páratartalom, ami egy 8 négyzetméteres szobában barátok közt is 106. Egy ponton úgy éreztem, hogy csak és kizárólag egy jéghideg sör segíthet ezen, ki lehet találni, hogy valóban segített-e vagy csak még jobban ömlött rólam a víz.

Arra is magyarázatot találtam, hogy a felújításkor miért volt olyan baszott nehéz lekaparni a régi tapétát. Ez a fal úgy szívta be a ragasztót, hogy kb 200 négyzetméterre való szutymákot kentem fel, és így értem el, hogy ne csontszáraz felületre simítgassam a papírt. Jó kurva szar lesz majd leszedni. Valakinek, nem nekem, én már le nem szedek semmit ezekről a falakról.

Röpke két óra alatt eljutottunk a jajmileszhaelszarjuk-ból az Úristenanyadeszéplett-be. Nem kellett sokat szabni és az áram is csak egyszer baszott meg. Már csak le kell vágni a felesleget, a tábláit kell felfúrni a falra, meg megvarrni az új függönyét, mert márciusban még a sötétszürke kellett neki, de azóta már mégis fehér kellene és nem olyan hosszú, mint ami most van, hanem rövidebb.

[bluestrawberrycoffe2]

jelentéktelen

Onnan jöttem rá, hogy az életem ugyanolyan jelentéktelen, mint bárki másé – amikor már mindhiába vágytam elismerésre és figyelemre. Soha nem is volt. Talán csak az, hogy vártam.

#magyar #magyar tumblisok

[ajtostolahazba]

Októberben apukámnak volt egy életmentő műtétje, ileus. Hálistennek időben elkapták, mondjuk a 24.órában, de sikerült. Kivettek egy nagy daganatot, amiről nem is tudtunk, néhány nagyon nehéz nap után végül annyira jól van, hogy szinte ugyanolyan jól van, mint azelőtt, jó az étvágya, semmi nem fáj, jó a kedve, nagyon akar élni. Ma megjött a citológia, találtak 2 közeli nyirokcsomóban elváltozást. Hétfőn befekszik kivizsgálásra, hogy eldöntsék kemo, vagy sugár...kurvára próbálok pozitív lenni, de be vagyok szarva, ismerve a kezelések mellékhatásait. Apám nagyon erős, 77 éves, de aktív, szellemileg friss, jó fizikai kondícióban van. És nem akarom betegen, elesetten látni, októberben is majd' belepusztultam, hogy fürdettem, borotváltam, lelkileg támogattam, miközben halálra voltam rémülve, hogy ilyen lerobbant állapotban kellett látnom... nem vagyok felkészülve arra, hogy elveszítem, még nagyon nem. :(

Most jól kibőgtem magam, aztán holnap mosoly fel, csak pozitívan, utazom 4 órát inkább, csak ne legyen megrémülve annyira. Fasz kivan már ezzel az évvel, legyen már minden jó, nem akarok félni, félni szar! És mostanra találtunk vissza egymáshoz, sok évig eltávolodtunk, de mostanra nagyon szoros lett a kapcsolatunk. Évek óta tudatosan elmondunk mindent, nincs olyan, amit ne beszélnénk meg, de még olyan sokmindenről akarok beszélni vele, tudva, hogy jól van, nincsenek fájdalmai, nem szenved semmitől. Sem betegségtől, sem kezeléstől...

Be vagyok szarva.

[sztivan]

a magyarpéterizmus előretörése mutatja azt is, mennyire nincs ma Magyarországon egy rendes polgári társadalom

az ugyanis soha nem hagyná, hogy a borzasztó elittel szemben annyi legyen az alternatíva, hogy a trottyos téeszelnök helyett a budai nepobébi menedzser lengesse ugyanazt a magyar zászlót, miközben csak annyit mond a világról, hogy majd én fogom csinálni, de jobban

szóval ha így próbáljuk értelmezni a dolgokat, akkor ugye a fidesz ígérete elég jól dekódolható: hadd játsszanak a parasztok földesurat, cserébe megígérik a szegényeknek, hogy majd megvédik őket a buziktól mindentől, ami kicsit is arra utalna, hogy változtatni kellene haloványan is az életmódjukon

a baloldali történések még értelmezhetetlenebbek, mert vannak pártok, amik tényleg ígérnek valamit a baloldal hagyományos bázisát jelentő szegényeknek és alsó középosztálynak, de ezek jellemzően az 1 százalék eléréséért küzdenek, van egy főpolgármesterük, aki tényleg jó, viszont a párttagságának nagyjából ő a fele, és van emellett egy baloldali eszméket totál nem hirdető, magát mégis annak nevező dk, ami igazából semmit nem mond, azon kívül, hogy fujjorbán, és ezzel a klasszik baloldal legnépszerűbb pártja lett, amit sajnos nem lehet kihagyni a képletből, ha meg akarjuk mondani, hogyan váltsák le a nert, és bevallom, fogalmam sincs, hogy ezt hogyan sikerülhetett elérniük

a városi polgárság értékeit, érzelmeit és igényeit meg egész jól be tudná csatornázni a momentum és az mkkp, akik között erős leegyszerűsítéssel az a törésvonal, hogy mennyire vegyük magunkat komolyan, illetve belefér-e az önmegvalósításba az, hogy ezzel mellékhatásként segítünk hatalmon tartani a fideszt. egyik sem kell, hogy szimpatikus legyen, de tény, hogy felmutat mindkettő valamit, ami több, mint hogy hördörr, legyen minden jobb, erre jön a tiszapárt, és ledarálja mindkettő szavazói bázisát

és akkor abba most még bele se menjünk, hogy a fidesz számára az a legjobb a választási matekban, amikor van az ellenzékben két nagyjából ugyanolyan erős párt, amik utálják egymást, lásd 2014

innen szép bármit is elérni

[diogenesz2020portugal]

A szerda a hét legsötétebb napja: már rég nincs hétvége, és ugyanolyan messze van a következő. Át kell aludni az egészet.

#Szörnyeteg Lajos #Lajcsi #szerda #cat #catoftheday #csendes gyilkos

[tartsdmegazaprot]

🌹 tolem nekem!

visszamentem a pszichologusomhoz szűk egy év után, és kibaszott kurva jó volt úgy végigmenni a kiss jánoson, hogy az a celom, hogy hozza odaerjek - mivel nemsokkal a terápia felfüggesztése után költöztem a környékre, mindig elfacsarodott a szívem, ha elmentem az ajtaja előtt -, és ahogy leertem, ugyanolyan illat volt, a bútorok ugyanabban a szögben és ugyanott voltak, és o is ugyanolyan volt 🤍

az élet értelmeig jutottunk, és hat, o sokszor nagyon őszinte, és empirikus; bevallotta, hogy erre a kerdesre neki is csak egy válasza van - bár az én történetemet tekintve ezt is irtózatosan nehéz volt hallani, valahogy felemelő is, igy végül egy nagyon tiszta, érthető, és kijozanito katarzishoz vezetett; ez a no megtart engem, és ha o meg tud, basszameg, akkor nekem is kotelessegem magamat - mindezt csak is úgy, hogy jó vagyok, tényleg jó, mindenhez és mindenkihez (a változás nem ebben állt be, de hatással volt rá) 🫶

adni kell és adni is fogok, mert tudok - másnak is, de azért leginkább annak, akinek kell, illetve aki keri, úgy, ahogy adni tudom, de nagyon figyelve arra, hogy o hogy keri -

és hat, igen, nehéz, de magamnak is 🔥 minden jót kityoka! 🤍🐒☄️🐆🐯

#kityo 🤍 #filozofikus pusztai kityo

[kgyst]

"A főváros garantálja, hogy ... ugyanolyan állapotban kapja vissza a lakást, mint ahogyan azt átadta." - Hát, ha újraindítják az IKV-t is, akkor a következő lépés tényleg az lesz, hogy Kádár János kiássa magát a sírjából és kikiáltják a Fidesz főtitkárának.

[csacskamacskamocska]

A gyász

Elveszíteni egy barátságot, azt mondja a pszichológia, ugyanakkora, sőt, talán jobban megterhelő, mint egy párkapcsolati szakítás. Talán azért, mert ezek a veszteségek ritkán lezártak. A barátok csak szétfejlődnek, új kapcsolatokat alakítanak ki, új hobbijuk lesz, vagy más életszakaszba kerülnek. Eltávolodnak, kimaradoznak, végül eltűnnek az életünkből. Akkor is, ha mi még ragaszkodnánk, mert bennünk semmi sem változott.

Hazugok vagyunk. A párkapcsolatok nem engedik meg a hazugságot, hamar lebukik az ember és a napi együttlétben hamar kiütéseket kap az irritációtól, ha már nem szereti, nem bírja a másikat, ha már az is zavarja hogy a másik levegőt vesz. Egy nap mindenki tudja, hogy vége. A barátságok nagyobb terhet bírnak nagyobb toleranciát, több ki nem mondott dolgot. Mert leválogathatjuk, hogy ezt vagy azt szeretem benned, amarról meg ne beszéljünk abban a kis időben amikor kontaktálunk. Nem akkor mondjuk el a problémákat amikor nem bírjuk tovább, hanem akkor, amikor alkalmasnak tűnik. Nagyon őszintének hisszük magunkat, de valójában picit hazugok vagyunk, hogy megőrizzük a másik barátságát. A párkapcsolatban muszáj teljesen őszintének lenni, mert egy kapcsolatnak nem lehet „köd fala, vára”. Tudod, hogy holnap is bennehagyja a vajazókést a vajban, ha nem szólsz.

Ne beszéljünk a kevert dolgokról. Mindig is igyekeztem szétválogatni, de nem mindig sikerült. Talán sosem.

Szóval a gyász fázisai, bármilyen dolog végén: Tagadás (nem, nincs még vége, majd folytatjuk valamikor, ennyi évet nem lehet a kukába dobni, annyi jó dolog volt, stb) Düh (azért de kibaszott geci, mennyi mindent tettem érte, most meg le se szar, kurva anyját, nem is érdemelte meg a figyelmemet, anyja picsáját, kinek képzeli magát, és amúgy is hogy néz már ki?) Alkudozás (nem lettem kidobva, tulajdonképpen én akartam így, ha jobban belegondolok. Nekem volt igazam. De talán, ha ezt vagy azt máshogy mondom, máshogy csinálom, akkor máshogy lett volna.) Depresszió (nem lesz ilyen többet. Tudom, hogy sokféle lehet még, de ilyen már nem lesz. Talán nem is vagyok alkalmas. Vagy nem is jár nekem. Sokat beletettem és teljesen értelmetlenül, mert ez a vége mindig. Fájdalom.) Elfogadás (az életünk tényleg megy tovább, és bár valóban nem lesz ugyanolyan, de lesz más. Más barát, más kapcsolat. Lehet, hogy még nincs, de a világ tele van barátságra és kapcsolatra vágyó emberekkel. Jó volt megtapasztalni, megtanulni azt ami volt. Már csak emlék.) Ezek nem egymás után következek, hanem folyamatosan vannak jelen, váltják egymás óráról órára, inkább csak a mennyisége, súlya lesz jelentősebb egy-egy résznek egy fázisban.

Azt mondják, annyi idő a gyász, hónapokban számolva, amennyi idő a kapcsolat volt években. Én nagyon remélem, hogy nem, mert az durva lenne. Talán a düh részbe tartozik, amikor szeretnéd, ha a veszteség a másiknak is fájna, de a lelked mélyén tudod, hogy ha fájna, nem szakítottad volna meg a kapcsolatot. Meg, dehogy akarsz olyan kicsinyes geci lenni, aki rosszat, fájdalmat kíván valakinek. Dehogy! Semmivel sem lenne jobb. De valami nyöszörög az ember lelke mélyén, hogy ne lépjenek át rajta. Hullámzik az egész, de végre lehet szelíden beszélni magamban, hozzád. Kérlek, ne beszél velem így! Kérlek, tudnál valahogy kedvesebben? Van rám időd? Van kedved? Lehetne, hogy most te...?

Na mindegy, csak egy sztori, de tényleg azt gondoltam, hogy bírni fogom életem végéig. Mindig hullámozva, mindig változva, alakulva, alakítva. Ennyi idősen már se kötni se elveszíteni nem nagyon szoktak barátságokat. Érettebbnek kéne lennünk. De nem. És az ugyanez lesz életem végéig, az végül halálra rémisztett.

#gyász #kapcsolatok #05-12

[chaise-nous]

van nekem egy (csomó) gyenge pontom, az, hogy nagyon tudok ragaszkodni tárgyakhoz csak azért, mert valakié voltak vagy valakitől kaptam, akkor is, ha ezek a tárgyak rondák.

az úgy volt, hogy miután az én drága apukám meghalt, anyámnak lett egy élettársa, aki, hát, na mindegy. neeeeem, jó ember volt a Sanyi bácsi és kívánni sem lehetett volna jobb nagyapát a gyerekeimnek, ha már az én apám nem lehetett ott nekik. szóval minden meg van bocsájtva Sanyi bácsinak, még az ízlése is, pedig az, na az fájdalmas volt.

Sanyi bácsi meghalt egy pár éve és többek között ezeket a felbecsülhetetlen értékű festményeket is anyámra hagyományozta:

a Búgó Bikát

és a Lecsapó Sast (biztos nem is sas). Csak mellékesen szerintem ez a sas (nemsas) kurvára elvétené ezt a kacsát a szög alapján, meg hát nem is a zsákmányra néz - hacsak nem az van, hogy nem is a kacsára megy, hanem a kacsa mellett álló uszkárra, amit már nem látunk. Ez egy őrült nagy csavar lenne a művész részéről, ép ésszel szinte fel sem fogható. De haladjunk tovább.

Amikor felmerült, hogy a művészeti örökségből kell-e nekem valami, akkor erre a kettőre lecsaptam (mint az madár az képen), mert tudtam, hogy Sanyi bácsi annyira örülne ha vinnék valamit és hát őszintén szólva a többi tárgy felfoghatatlanul ronda volt. Megörökölhettem volna egy krémszínű bőrfotelt is például vagy egy citromsárga subát.

Azt is éreztem, hogy egyszer még lesz ezeknek helye egy párhuzamos univerzumban. A férfi, aki velem él, úgy érezte, hogy nincs olyan univerzum, amiben ezeknek helye lehet, de ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam. A két képet anyukám gondosan becsomagolta és amikor kiderült, hogy lesz itt új lakásunk, ugyanolyan gondosan ki is hozta. A férfi, aki velem él, érezte, hogy szorul a hurok és finoman jelezte, hogy az új lakásban sincs olyan hely, ahol ezeket el tudja képzelni, még poén szinten sem. Hess-hess, nem kell mindent meghallani.

Miután már minden elkészült az új lakásban (értsd: minden kábé elkészült, de mi már teljesen), ki kellett festeni meg takarítani a régit és belefutottam egy Mandalorianba (-be?), aki végig ott lakott velünk. Sajnika nem Pedro Pascal, csak egy kép egy mandaloriani illetőségű lakosról, és akkor szöget ütött a fejembe, hogy azzal is csinálni kellene valamit...plusz hogyan fogom átvinni (a szerelmet a túlsó partra) az embernél a Búgó Bikát és a Lecsapó Sast (nemsast)?

Kicsit olyan már ez a poszt, mint a receptek, amikor a 4000 szavas keletkezéstörténet után jön a Forradalmian Új sajtos tészta recept, szóval rövidre zárom: kivágtam a mandalórit és ráragasztottam a Bikára, hogy legyen kinek búgnia.

Aztán úgy gondoltam, hogy a Bibliából méltatlanul kihagyott fejezet nyomán a Lecsapó Sas (nem sas! de.) a kis Jézusra fog lecsapni, amit Mária próbál majd megakadályozni, mert ő sem tudja, hogy a Nemsas (de) valójában az uszkárra megy. Ezen a ponton több bigott keresztény családtagom egyszerre fordult egy nagyot a sírjában.

Ezek után remélem, hogy nem derül ki, hogy ezek másfél millió forintos festmények voltak, mert akkor azonnal eret vágok.

Ja, és így is csak a konyhában rakhattam fel őket, ahol a helyem van, de nem kell mindig morgolódni. Meg zsörtölődni.

[depressionisnotagame]

Ugyanolyan mint én, de ha nagyon őszinte akarok lenni, én sem tudom elviselni magamat hosszútávon. Szóval megértem.

#depressionisnotagame #párkapcsolat #hosszútáv #elvisel #viselkedés #hasonlóság #őszinte #elviselhetetlen #értem #valid