#tavaszi kangörcs

[padgany]

Elvitték a hibás kanapét, most újra üres a nappali. Az árát visszautalták és már ki is fizettem belőle egy másik üzletben talált - kétszer olyan drága - kanapé előlegét, ami a járványhelyzetre hivatkozva május közepén érkezik majd meg Németországból.

// Le vagyok maradva és még mindig járványhelyzet van? Durva, no de mindegy. //

A megkarcolt parkettát szépen kijavította a bútorszállító cég ,,karbantartója’’. Az elszállításkor sikerült az egy hónapja festett falat is összekoszolniuk és egy ajtótoknak is nekibaszniuk a ,,régi’’ kanapét, amiből így egy centi hosszan levált egy picike rész. De üsse kő, megszoktam, minden percek alatt javítható, úgyhogy már nem idegeskedem ilyeneken.

Tegnapelőtt matcheltem a tinderen egy lánnyal. Az egyik fotómon a lakásom erkélyén állok és látszik a panoráma. Nagyon creepy volt, a csajszi azonnal leírta, hogy melyik lépcsőház hányadik emeletén és melyik ajtószám alatti címen vagyok a képen. Kiderült, hogy évekkel ezelőtt az apjával lakott a lakásomban. A sokk után beszélgettem vele a lakóközösségről, arról, mennyire nem praktikusak a konyhában a szekrények és az ízléstelenül felmatricázott előszobabútorról, amit azóta lecsiszoltattam és fehérre festettem. De aztán ennyi. Már azon is meglepődtem, hogy visszaírt. A továbbiakban egyszavas válaszokat és teljes érdektelenséget kaptam. Nem hinném, hogy megsértődött, a lakásról írt kritikáimmal egyetértett, úgyhogy egy ideig nem is értettem a passzivitását, de mára már teljesen el is engedtem. Gondolkodtam és rájöttem, hogy velem lehet a ,,probléma’’. Nem is probléma, inkább csak arról lehet szó, hogy megváltoztam. Ki tudok jelenteni két dolgot. Az egyik az, hogy a vágyam egy komolyabb kapcsolatra egyenlő a nullával, a másik viszont az, hogy ettől függetlenül rendkívül kanos vagyok. Talán a tavasz az oka, a mély állatias, ősi ösztönök okozzák ezt a vadászvágyat. De csak a vágyát, vadászni már nem tudok, jobban mondva tudnék, de a saját, belső erkölcsi - mondjuk úgy - iránytűm nem engedi, jobban mondva mégsem engedi azt a megjátszandó viselkedést, ami relatíve könnyen eljuttathatna a szexig. Pedig szeretném, hogy ez a viselkedés is könnyebben menjen, viszont harcolni ezzel sem szeretnék. Nem akarok harcolni magammal. Érdekes dolog ez, de ez az igazság. Semmire sincs szükségem a másik nemtől a szexen kívül. Magam is meglepődök ezen a dolgon, gondolkodom; hogyan juthattam idáig, hisz én mindig is egy érzelmesebb, érzékenyebb, empatikusabb emberke voltam, akire inkább a női lelkület volt jellemző (és ezt nem magamról mondom, ezeket a pszichológus(aim) állapították/mondták rólam akiknek sosem hazudtam semmiről)).

Költői kérdés: mennyire létezhet az, hogy valaki belefárad a régmúltban megélt kapcsolatainak a - sorozatos - megromlásába? Velem talán ez lehet és így talán egy örök agglegénnyé váltam, akinek már tele a cipője az elvárasokkal. Ha megvagyok egyedül, akkor miért kellene valaki más elvárásainak is megfelelnem? Sosem sikerült megteremtenem senkivel sem az amúgy mindig is vágyott egyenlőséget. Eleinte gyerekként én nyomtam el a barátnőimet, majd később ők engem. Sokáig hittem ebben a szerelem dologban, tapasztaltam is már többször de tényleg nem éri meg. A szerelem nem boldogságot, hanem fájdalmat eredményez. Egyszerű de igaz, legalábbis számomra. Talán már eljutottam odáig, hogy annyiszor ment tönkre már, hogy azt mondom tudat alatt: köszönöm szépen, de se fájdalomból, se elnyomásból, se elvárásokból nem kérek többet. Hallgattam egy podcastot amiben erről volt szó, mármint erről a velem is megesett/nálam is kialakult helyzetről. Azt mondták, ebben talán közrejátszik az anyám jelenléte, az egyetlen nő aki feltétel nélkül szeret, elfogad és talán nincs szükségem rajta kívül másra. Jól és valószínűleg jobban is főz, mint bárki, akivel összejöhetnék, stb. stb. Miért kellene más? Ezen úgy elgondolkodtam. Persze kritikusan, de elgondolkodtam. Meg - az anyámat nem belekeverve - azon is, hogy ha lehetek önmagam ura, akkor miért legyek másé is, vagy miért legyen az én úrnőm bárki is? Miért ez a felesleges cécó ami hosszútávon mindig csak problémákat szül. Van így is elég problémám, minek még több?

Aztán lehet, hogy ez csak egy ilyen időszak. Vagyis remélem. Zavar, hogy így érzek, zavar, hogy ez kialakult bennem, mindenesetre beállítottam a tinderen, hogy csak alkalmi kapcsolatot keresek, mert komolyat jelenleg biztosan nem. Nem lennék rá képes. Így nem is kell hazudnom, magammal sem kell harcolnom és nem kell megjátszanom magam, esetleg átvernem másokat.

Így talán belefuthatok olyanba, akinek az erkölcsi iránytűje hasonló - ,,torz’’ - módon inkább egy egyszerűbb, felelősség és kötelezettség mentes irányba mutat. Olyanba, akinek hasonlóan hozzám, nincs szüksége több fájdalomra.

#kanapé szitu #creepy csaj #szerelem #tavaszi kangörcs #torz erkölcsi iránytű #komoly kapcsolatok #nem kell több csalódás