#nyilván költői a kérdés

[drakvuf]

Érdekelne, hogy a fasiszták miből számolták ki, hogy a kuruc.info a legolvasottab jobboldali hírportál.

Sajnos gemiuson nem mérik magukat.

#novák előd #a pöcs #nyilván költői a kérdés #tudom hogy a seggükből húzták elő

[csacskamacskamocska]

Muszáj megint

a negatív dolgokat lepakolnom ide, mert káros, mérgez, blokkol, bedugít és elmagányosít. Nem akarok mesét köré, úgyhogy szárazon. Barátnő 1. Jön szívesen, visz szívesen, amúgy kibaszottul ráér, tényleg semmi dolga. Ezért a szivességért cserébe tolerálok mindent. Minden nap hajnalban kel, kivéve azt a napot amikorra megbeszéltük az ingatlanossal a találkozót. Akkor kicentizi. Mondom neki, hogy induljunk mert ki tudja mi lehet útközben. Á, bőven van időnk. Végül 10 percünk volt a 20 perces útra. Passzív-agresszív viselkedés lvl rettentősok. Az ajtó olyan spéci módon működött, hogy volt egy telefonos app amivel nyitni zárni lehetett. Nekem nem volt netem, a két kisöregnek meg még telefonja sem. Bosszankodtunk, hogy ez mekkora faszság, ha legalább egy számzár lenne... Tényleg minden más kifogástalan volt a szálláson csak ez volt ilyen szar, hogy csak vele tudtunk jönni-menni. Mikor jöttünk el, mondtam, hogy meg is írtam az értékelésnél, hogy ez nagyon modern megoldás, de azért nem tökéletes. Erre kiderül, hogy küldött a faszi számkódot is a barátnőmnek, csak ő nem mondta el nekünk. Passzív-agresszív lvl elmondhatatlanul sok. Lett volna nyelvóránk, de csak ő tud bejelentkezni rá külföldről. Megbeszéltük, hogy közösen "ülünk be" az órára. Egyszercsak jön, hogy levélben lemondta az órát, mert ő lázasnak érzi magát. Passzív-agresszív lvl doktori. Küldöm neki a részletes elszámolást. A benzint, autópályadíjat én fizettem, úgy, hogy teletankkal engedtem el, és az ő szállásának azt a részét ami nem a nyaralás rész, azt kifizetem, a két nap városnézés szállásást meg a vendége szállását azt lécci utalja át. OK. így jó. Nem utalja, most újra kérnem kell. Passzív-agresszív lvl ezt már Buddha gyomra sem venné be.

Mi az isten ez? Arról nem is beszélve, hogy próbál lejáratni a barátaim előtt. Van egy pasija, aki eltartja, beutazzák a fél világot, rendszeresen szexelnek, miért dühös rám, akinek mindez nincs? (költői kérdés, a nyomoromra nincs empátiája, csak a szabadságomat látja)

Barátnő 2. Mikor lesz neki pasija, ő így nem tud élni, neki szeretni kell és szeretve lenni. Ezt a beszélgetést átlagban két-három hetente megejtjük. De ha csak ez lenne, ezt még tudnám kezelni. De nem csak ez van, hanem a teljes, de totális túlgondolása és kiszínezése és átírása a valóságnak. Ha egy férfi megnézi, abból hétről hétre egyre színesebb és vadabb történet lesz én meg csak pislogok. Amiket mond, azok a dolgok nem történtek meg! Az álmodozással nincs bajom, én is jó vagyok benne. Elmerengek, bárcsak ez lenne meg az lenne. Aztán lejövök a fölédre, nincs ez meg az, baszod. A valóságban nincs. Meg tudom különböztetni. Ő meg úgy tűnik nem. Mit csináljak ezzel? Nagyon zavaró. Vannak barátaim, akik üdítően hatnak rám. Akik beszaladnak és megölelgetnek és szaladnak tovább. Akik megkérdezik, hogy mi van velem. Akik nyiltan kommunikálnak bármiről. Nyilván, az emberben van önzés és akarja, hogy szeressék, hogy fontos legyen másoknak, hogy érdekeljen másokat, hogy elismerjék, hogy lubickoljon kicsit a figyelemben. Ez nem baj, nem kell elhazudni, hogy ez fontos. De hogy is mondta az egyik kedves barátnőm... hogy ő annyira toleráns, annyira igyekszik belátónak lenni és elfogadónak, hogy ezzel feladja a határait. És ebben fejlődnie kell. Én rettenetesen taszítónak tartom azokat az embereket, akik folyton rendreutasítanak másokat, felhívják a figyelmet mások hibáira, tévedéseire, szabályoznak, rendőrködnek, és valami ki tudja milyen magaslatról lenéznek másokat, mintha ők sosem hibáznának, sosem tévednének és valami zsinórmértéket képviselnének. Pedig lófaszt. Viszont, hogy ne váljak ilyenné, talán túlzásba esem. Még azt is kellemetlennek érzem, hogy leírok egy ilyen posztot. De kinek mondjam el? Egy barátomnak meséljek arról, hogy egy másik barátom milyen dolgokat művelt? Beszéljük ki a barátaimmal a barátaimat? Milyen dolog az már? De közben nem boldogulok az emésztéssel. Össze vagyok zavarodva.

Lehet, hogy azok a barátságaim működnek jól, amiket nem "kell" kibeszélnem másokkal? Mert van néhány ember, akiről csak elismerően tudok nyilatkozni. Elismerően nyilatkozni jóérzés. :)

#nehézségek #passzív-agresszív #kapcsolatok #barátság #09-25

[meg-megbanom-ezt]

Elhagyott a kökényszemű szeretőm, sallala, nem értek a népdalokhoz (a kökény a lényeg)

Jé, originálposzt! Mostanában rákaptam a reblogolásra, főleg mióta megtudtam, hogy az a tumblr lelke. <3 De igazából egy csomó mindent akartam írni meg rajzolni is ide, csak nem értem rá, mert éppen megváltom a világot. NA JÓ, ez eléggé költői túlzás, de tény, hogy most meglepően... aktívan élek. A paradox, hogy pont akkor nem írok semmit, amikor lenne miről.

Az amúgy szöget ütött a fejembe, miért vagyok egyszer szétkent takony, ami még a létezéshez is fáradt, egyszer meg emez, úgyhogy kitaláltam, hogy írok magamnak hangulatjelentést minden napra, hátha kiad egy mintázatot (kis smiley-k formájában, pirossal, mert ez valamiért fontos). Egyelőre nincs még eredmény, egyrészt, mert nemrég kezdtem, másrészt, mert egyszer ki is hagytam egy hetet. >:( Hát ejnye, hol a tudományos szigor?!

De nem is ezt akartam, hanem hogy mit csináltam ma tegnap? SZILVALEKVÁRT. - ??? - Emlékeztek arra a posztomra, amikor megállapítottam, hogy a kertünkben kökényszilvánk (Prunus insititia) van? (Remélem, igen, mert lusta vagyok előkeresni.) Na szóval, a begyűjtött termés fele azóta is az albi mélyhűtőjében csücsült - egy darabig még az M. utcában, aztán itt -, a másik fele meg otthon, mert nem volt időnk és kedvünk mit kezdeni vele. Én vállaltam, hogy kipróbálom tesóm (most már hivatalosan is) anyósának sütőben sütős(!) receptjét - azért először én, mert otthon palackos a gáz és nem akarjuk pazarolni. Mondjuk, okosabb lett volna nekem is még a rezsicsökkentős időszakban, na mindegy... De szóval, ki kellett olvasztani, ...*sóhaj* kimagozni (közben legalább meghallgattam pár elrakott youtube-videót), megsütni, átpasszírozni szűrőn és újraforralni fazékban (felmerül a kérdés, akkor ugyan miért nem végig fazékban főztem; nos, mert ha már alapból úgy döntöttem, hogy héjatlanítom, nem úszhattam meg a passzírozást, mert ennek a kicsi szarnak nyersen nagyon ragaszkodó a héja. Tehát darabra ugyanannyi edény kellett volna). Ja és előtte persze kiforráztam pár üvegecskét és AKKOR derült ki, hogy túl sok vizet egyszerre nem szabad leönteni a lefolyón, mert azt nem bírja, hanem egy külön túlfolyó-levezető csövön megy le, csak tudnám, minek, ha az nem vezet sehova, hanem elárasztja a KIBASZOTT KONYHÁT -------------

...úgyhogy most itt vagyok. Ötmilliárdszor mostam kezet, a bal kezem tropa lett a passzírozástól, minden edény egy merő szilvatrutymák, a mosogatóra inkább nem is mondok hasonlatot, ja de amúgy nem mostam el mindent, mert nem akartam felzörögni a (különben tökre megértő <3) lakótársamat. De hogy tuti megmaradjon a jó viszonyunk, a maradék edényt a szobámba vittem és bízom magamban, hogy nem lépek bele (nyilván csak a földön van hely, de ezen a ponton szerintem már nem is lepődtök meg). Ja, és a szilvahulladék is a szobámban van, mert azt egyből a kinti szemetesbe akartam vinni, de már ezzel sem akarok zörögni, tehát ha nem írok többet, belefulladtam a cefreszagba. Osonó-üzemmódban még megcsináltam a második felmosást, a lekvárak a kamrában szenderegnek. Ha nem sikerülnek, én üvöltve sírok és felkerekedek* az istenek ellen.

Na jó, nem. De remélem, sikerül. :3

(*nem. a tumblr ellen fogok felkerekedni, mert képtelen lekezelni, hogy melyik szót akarom dőlt betűvel. mi. a. faaaasz?!)

#pozitív poszt? #élet #szilvalekvár #ó jaj most kitettem magam a kritikának #na jó igazából úgysem olvassák el ;) #vagy.........?

[tomanovicsgergely]

Dehát nem is egyenesen indult el, amerre piros volt, hanem jobbra, erre hosszan mutatja az operatőr az egyenesen haladóknak piros lámpát. Hogy a picsába lehetnek ennyire faszok? :D

(A kérdés nyilván költői)