#munkamánia

[humansoulblog]

Workaholic - munka és függőség

Workaholic, munkamánia, munkafüggőség, szenvedélybetegség? Egyre többször találkozom olyan megbízási helyzetekkel, ahol olyan vezetők vagy munkatársak „megszerelése” a cél, akik nem, vagy csak nagyon kis mértékben tudnak a közösségi munkavégzésbe érdemi módon bekapcsolódni, vezetők esetében pedig szinte lehetetlen az elvárásaik teljesítése. Magányos farkasok? Vagy csak perfekcionista szemléletű…

View On WordPress

#függőség #munkafüggőség #munkamánia #szenvedélybetegség #workaholic

[bdpst24]

A dolgozó magyarok 7-8 százaléka munkamániás

A függőség mögött gyakran önértékelési probléma és szorongás rejlik Magyarországon a dolgozók 7-8 százalékát érinti, függőségnek nevezzük, azonban más addikciókkal ellentétben erre a társadalom gyakran erényként tekint. A Mindennapi Pszichológia Magazin legújabb számában dr. Kun Bernadette pszichológus, habilitált egyetemi docens a munkamánia okait és káros hatásait elemezte. Az elismerésért…

View On WordPress

[cinegoremagazin]

[:hu]The Midnight Club – 1. évad (2022) (Az éjféli klub)[:]

[:hu]The Midnight Club – 1. évad (2022) (Az éjféli klub)[:]

[:hu]Egy évtizede óriási rajongója vagyok Mike Flanagan munkásságának, már az aprópénzből (kb. 70 ezer dollárból) készült Absentia (Alagút, 2011) képkockáin is látni lehetett, hogy mindent tud kedvenc műfajunkról. A munkamánias amerikai „horrorguru” diadalmenete azóta is töretlen, ráadásul az utóbbi évek Netflix sorozataival (Mise éjfélkor, A Bly-udvarház szelleme, A Hill-ház szelleme)…

View On WordPress

[guy-from-your-unconscious]

itthon van,

és nagyon nem akarom, hogy itthon legyen. de muszáj volt haza hoznom a munkát, mert ott nem tudtam elvonulni és kiértékelni ezt a tintapaca-tesztet. szóval most ezzel szívok.

#work #workaholic #munka #munkamánia #segítség #help

[banatoshaziasszony]

Intelem a 0-24-ben újságot íróknak

A múlt héten Erdélyben voltunk - egy pillanatra megállt a kezem a billentyűk felett, igazat írok-e, tényleg múlt hét volt-e, de igen, kétségkívül az volt, csak olyan messzinek tűnik az a szombat éjjeli hazaérkezés, mert annyi minden történt már azóta, hogy hazajöttünk -, szóval Erdélyben voltunk egy táborban, ahol mindenféle népek, okosok és oktalanok (a magam nevében mondom ez utóbbit magamra) hallgattak együtt igemagyarázatokat, előadásokat, filmeket, egymást, vasárnaptól szombatig a semmi térerőtlen közepén. (Ez utóbbiért, a térerőtlenségért nem bírok elég hálás lenni.)

Ez a bizonyos tábor a lelkigyakorlat és a szabadegyetem szerelemgyereke, szóval onnan jöttünk haza, de még nem sikerült úgy mindenestül visszaérni, a lelkem még valahol ott poroszkál a Dregán völgyében, bámulja az egyik hegy tetején éjjelente kéken világító keresztet, a szalmakazlakat, és azt mondogatja kissé elcsigázottan maga elé, hogy nahát, nahát. Fárasztó és feltöltő élmény volt százhúsz ember teljes valójával együtt enni, lélegezni, létezni az elmúlt másfél év izolációja után - kell is idő, amíg kiheverem.

Önmagában az, hogy idén végre sikerült egymással találkoznunk, nem érne meg egy bánatosháziasszony-posztot. Az viszont annál inkább, hogy mennyire tudatosan kell időnként elengedni az újságírót magamban, és csak lenni. Eredetileg ugyanis az volt a tervem, hogy a programok közötti szabadidőben egy-egy izgalmas interjút is felveszek, ha már ott vagyok. (Utólag belegondolva ez elég naiv gondolat volt. Nem számoltam azzal, mennyire ki vagyok éhezve a régi ismerősökkel való találkozásra. [Nagyon.])

Nem olvastam erre vonatkozó kutatást, de nagy tétet mernék arra tenni, hogy az újságírók hatványozottan hajlamosak a munkaalkoholizmusra, arra, hogy legyen egy örökké éber énrészük, amely rendkívül érzékeny a jó történetekre, és időnként a baráti beszélgetésekben is késztetést éreznek arra, hogy előcsapják a telefonjukat, hogy - mint valamiféle vámpír - kiszívjanak a beszélgetőtársukból egy cikkre való mondandót. Bennem legalábbis biztosan van ilyen énrész, és figyelnem kell magamra, hogy takarékra állítsam magam, ne legyek mindig és mindenhol újságíró.

Valamelyik Chaim Potok-regényben olvastam, hogy a zsidó embernek kötelessége odafordulni ahhoz az embertársához, aki beszélni akar vele. (Azt hiszem, az a kultúra nem számol a small talk intézményével, az elv mindenesetre gyönyörű.) Amikor újságíróként megkeresek embereket, előfordul, hogy azt mondják: jól van, Zsuzsi, neked hajlandó vagyok mesélni. Iszonyatos felelősség ez, ilyen esetekben úgy kell kérdezni és megírni a válaszokat, mintha hímes tojásokon járkálna az ember lánya. Nem élhetek vissza az alanyaim bizalmával, mert olyanokat is elmondanak nekem, amit másnak talán nem kötnének az orrára. Ráadásul interjúkérést elutasítani sem könnyű dolog: magam is tapasztaltam, milyen nehéz tapintatosan lerázni egy-egy elszánt riportert, akinek ki kell töltenie a rovatát, műsoridejét és így tovább, és sokakat ismerek, akik meg is bánták, hogy belementek egy-egy nyilatkozattételbe. A legmegrázóbb ilyen esetem az volt, amikor volt egy rövid kalandom a rádiós újságírással, és egy olyan hölgyet faggattam, aki egy börtönben látta meg a napvilágot, politikai elítélt gyermekeként. Ráállt ugyan, hogy beszélgessünk, de most is hallom a hangját, ahogy mondja: "Ti, rádiósok megvágjátok az ember lelkét..." Minden ilyen traumáért kár.

Az újságírók és alanyaik kapcsolatában az a piszkosul nehéz, hogy mindegyiküknek folyamatosan mérlegelniük kell(ene), hol van a határa kettejük magánbeszélgetésének és annak, ami a nyilvánosságra tartozik. (Most nyilván nem a tényfeltáró és nem a közéleti újságírásról beszélek, sem nem arról, amikor valakinek bűncselekmény jut a tudomására. Egyedül arra gondolok, amikor egy-egy beszélgetés annyira elmélyül, annyira személyessé válik, hogy azt abban a formában nem lehet és nem is szabad közzétenni, mert legjobb esetben csak komolytalan, legrosszabb esetben egyenesen ártalmas.) Többek között ezért nem szeretek barátokkal, közeli ismerősökkel interjút készíteni, és ezért volt csupa öröm és boldogság szerkesztőségben dolgozni, ahol egy-egy jó megszólalót rábízhattam egy-egy kiváló kollégámra, és örülhettem annak, amit ketten létrehoztak. Az interjú ugyanis hiába két (vagy három, négy) ember beszélgetése, az a beszélgetés tulajdonképpen a nyilvánosság előtt zajlik. Újságíróként felelős vagyok azért, miről beszélgetek valaki mással úgy, hogy azt bárki hallgathatja.

Ilyen szempontból is piszkosul érdekes a mostani olimpia - a közvetítéseket nézve néha kifejezetten az az érzésem, hogy nem néző vagyok, hanem kukkoló, annyira szokatlan és intim helyzet a nézők nélküli futamokat követni. Vajon a sportolókban tudatosul a néptelen stadionokban, hogy ezekben a napokban szó szerint rajtuk a világ szeme? Vajon tényleg másképp látnak-e a tokiói mérkőzéseken az operatőrök? Vajon máshogy szurkolok-e én így, hogy ilyen csendesek most az ötkarikás játékok?

Száz szónak* is egy a vége: ugyan nem szoktunk az újságírásra segítő szakmaként gondolni, valahol mégis rokon azokkal abban, hogy az újságíró is a teljes személyiségével dolgozik. Így könnyebb teljesen összenőni ezzel a szereppel, és emiatt egy-egy fasza kis kiégésbe is belefutni. Tudatosan kell figyelni arra, hogy világos legyen, mikor vagyok civil, mikor újságíró, és amikor az utóbbi vagyok, akkor sem felejteni el az alapelvet: mindenben úgy tenni az emberekkel, ahogy szeretném, hogy ők tegyenek velem.

* Dehogy száz! Hétszázhatvanöt. Aki nem hiszi, járjon utána.

#intelem #újságírás #olimpia #erdély #munkamánia

[konyvekkozt]

ez a könyv őszintén meglepett. a fülszöveg alapján azt gondoltam, valami utópisztikus történet lesz, ami nem ízlésem. hát nem!

az események főszereplője Klara a robotbarát, merthogy az emelt gyerekeknek ilyenek kellenek. és idővel lesz is neki egy gazdája, egy lány, aki valamilyen egészségügyi problémával küzd. lehet, hogy én nem figyeltem eléggé, de számomra kicsit lassan rajzolódott ki, mire is valók a robotbarátok, mit jelent az emelt gyerek, hogy is néz ki az a világ, amiben játszódik a történet. azt sem értettem, mi is ez a nagy vonzalom a naphoz, s számomra végig nem ez jelentette a fő szálat. (és sem a lány, sem a szomszéd fiú anyjának betegsége nem volt világos)

ami szerintem nagyon plasztikus, az a robot már-már emberi érzéseinek leírása, a társadalmi különbségek érzékeltetése és az, hogy az anya mennyire küzd a lánya életéért, a kor legmodernebb megoldásaival. és valahogy ez az egész nem lesz túl nyálas, mert a gazdagság mellett megjelenik a tehetetlenség, a boldogtalanság, maga a valóság. mert a könyvben megjelenő felnőttek valahogy mind hibádzanak: elváltak, (vélhetően) pszichés problémák, munkamánia - de talán kell is mindez, hogy ellenlába legyen a látszólag kiegyensúlyozott gyerekeknek és a robotbarátnak

a történet vége nem happy end, sőt, valahogy nincs is igazán vége. de nem is állna jól neki egy semmiből jövő műboldogság

átgondolva, azt hiszem "zavarban vagyok" a könyvvel kapcsolatban, mert ez a robotosdi és szinte emberi robot, aki azért mindvégig kockákban lát, éreztetve ezzel is, hogy nem biológiai lény, szóval mindez távol áll tőlem. mégis szerethető a könyv, mert az emberi karakterek kiforrottak, valós kérdéseket pedzegetnek. és van benne egy olyan cselekmény, ami egyrészt meglepő, másrészt érdekes kérdéseket vet fel. jaj, tényleg zavarban vagyok, mert van, ami nagyon tetszett benne és van, ami erőltetettnek hatott

[tornasor]

A kedd este akkor arra való, hogy törvénymódosítást adjon be, akinek lehet? Kedd este? És a család tűSZhely szentsége? Női princípium betöltettetése?! Hát mi van itt? Munkamánia?!

[spanyika]

A munkamánia legtöbbször abból a kényszeres szükségletből fakad, hogy minél többünk legyen: több pénz, autó, nagyobb elismerés vagy előléptetés. Pedig ezek sosem segítenek ki maradéktalanul.!!!!

[biborvarazs]

Rabjai lettünk a mátrixnak! 💙 Egyedi, gravírozható ✍ ajándék 🎁 születésnapra 🍾, névnapra. 🥂 Informatikus, 👨‍💻 munkamániás kollegáknak búcsúztatóra, 🏚 házavatóra... www.biborvarazs.com www.biborvarazs.meska.hu www.biborvarazs.etsy.com #boldogszülinapot #boldognévnapot #pálinka #pálinkásüveg #egyediajándék #gravírozott #ajándéknőknek #ajándékférfiaknak #kézzelkészített #festettüveg #meskakincs #meskahu #meskanvetettem #meskaalkoto #etsygiftsforher #etsygiftforhim #etsyfinds #handmade #handmadegifts #giftforher #workoaholic #matrix #matrixcolor #matrix #it #informatikus #munkamánia https://www.instagram.com/p/COyFH_QB72R/?igshid=1t75m14idjhdq

#boldogszülinapot #boldognévnapot #pálinka #pálinkásüveg #egyediajándék #gravírozott #ajándéknőknek #ajándékférfiaknak #kézzelkészített #festettüveg #meskakincs #meskahu #meskanvetettem #meskaalkoto #etsygiftsforher #etsygiftforhim #etsyfinds #handmade #handmadegifts #giftforher #workoaholic #matrix #matrixcolor #it #informatikus #munkamánia

[gergoblogol]

A munkamánia

Sziasztok!

Jelenleg 2018. 09. 23. van és 0:37, amikor ezt a cikket elkezdem írni. Az utóbbi időben kicsit eltűntem erről a világot jelentő online deszkákról, de nem azért mert elhaláloztam volna, szimplán sok volt a dolgom és kevesebb időm jutott írni. Ilyenkor szokott jönni a bezzeg erre, meg arra volt időd, na meg, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szakít és minden hasonló klisé baromságok.

View On WordPress

[kajasznob]

Hol a határ? 1. rész

Stílusos cím lehetne egy kvázi utazóblognak, de a kérdés most az, hol a határ a munkamánia és a szenvedély között? Startup versenyen jártam Tallinnban és beneveztem.

Kint szakad a hó, én pedig betegen feküdtem egész nap. Egy ideje ígérem, hogy a legfontosabb bejegyzés még hátra van, így végre úgy döntöttem két áfonyás-savanyúkáposztázás közben, hogy még a szobánkban rendezett susi-parti előtt leírom, milyen is az észtek startup központja és hogy szív magába az északi valóság.

Ma két hete lehetőségünk volt részt venni az egyetem startup központjában egy körbevezetésen. Nem csak a tengert látva változom át kisgyerekké és élvezek minden egyes pillanatot a legmostohább körülmények között is, de valami hasonló a helyzet, ha olyan helyen lehetek, ahol álmok, víziók valósulnak meg. Ezért lett életem két örök szerelme a Brain Bar Budapest és a Hősök tere kezdeményezés. De most nem arról szeretnék beszélni, hogy BBB passztartóval a hátizsákomon közlekedem, várva, hogy ki ismer rá, vagy arról, hogy a Hősök tere Erasmus nagykövetévé avanzsálnom magam lassan, hanem a Mektoryról és annak startup versenyéről.

Tehát a körbevezetésről:  Ugyan három időpont volt adott, meglepett, hogy talán nyolcan voltunk, ebből Mégane-al ketten nem IT hallgatók - és a női szakasz is kimerült velünk. Ugyanez a helyzet az Erasmus hallgatók országválasztási motivációjával is. Alig találni olyat, aki tudta volna, hogy egyébként az itteni lehetőségek mik és hogyan tudja ez segíteni a karrierjét. Pedig aki innovációpolitikával, startupokkal akar foglalkozni, vagy vállalkozni akar ez egy nagyszerű hely a felkészülésre - és a megvalósításra is.

A hölgy, aki bemutatta nekünk a központot elmondta, hogy a volt IT épület birtokbavételekor annyira a nulláról építkeztek, hogy még a konnektorokat is elvitték a falból. A hely mégsem lett pénznyelő, segítség, kapcsolat és know-how jellemzi, nem pedig a gazdagság. Partnerségből és kreativitásból építették fel ezt a “csodát”, aminek infrastruktúráját, mint a diszkóvá alakított ventilátorszobát, az Alíz csodaországban hangulatú VR részleget minden hallgató szabadon használhatja (regisztráció után persze).

Vannak oktatási projektjeik, a Samsung teremben rendszeresek a képzések általános iskolás tanároknak a táblagép órán való használatáról, de az alaksorban egy hasonló tematikájú startup is helyet kapott. Van itt minden, de ami a legfontosabb: bizalom és hit.

Ez pedig nem az az észt csoda, amitől elalélunk és azon gondolkodunk, hogy mi miért nem tudjuk megvalósítani. Ez egy olyan dolog, amit támogató környezet mellett bárki képes lenne felépíteni. Mint egy startup: miután valaki megcsinálta azon gondolkodunk, miért nem mi voltunk azok?! 

#mektory #startup #brainbarbudapest #herosquer #hősöktere #estonia #erasmus

[ezerjofu-gyogynovenybolt]

Hol kezdődik a munkamánia?

Hol kezdődik a munkamánia?

Mai értelemben a munkamánia leírása: olyan függőségi állapot, amelyben a munka drogként funkcionál, az élet egyetlen értelmévé válik. Ötvenentúl.hu

View On WordPress

#Kezdődik #munkamánia

[ezerjofu-gyogynovenybolt]

Döbbenetes lelki zavarokat jelez a munkamánia

Döbbenetes lelki zavarokat jelez a munkamánia

A norvég Bergen Egyetem munkatársai felfedezték, hogy a munkamániával diagnosztizált felnőttek körében gyakoriak a pszichiátriai rendellenességek is. A kutatás 16 426 dolgozó ember adatait vizsgálta. Ötvenentúl.hu

View On WordPress

#Döbbenetes #jelez #lelki #munkamánia #zavarokat