#kedvenc könyv

[konyvtaroslany]

Kedvenc Charlie Mackesy idézetek

– Mi volt a legbátrabb mondat, amit valaha mondtál? – kérdezte a Kisfiú. – Az, hogy segítség! – felelte a Ló.

– Szerinted mi a legnagyobb időpazarlás? – Másokhoz hasonlítgatni magad – felelte a Vakond.

– Mindig tudd, hogy értékes és fontos vagy, szeretnek, és olyan dolgokat adsz a világnak, amiket senki más nem adhat.

– Mi a legnagyobb felfedezésed? – kérdezte a Vakond. – Hogy jó vagyok így, ahogy vagyok – mondta a Kisfiú.

– A könnyek mindig okkal hullanak. Az erőd rejlik bennük, nem a gyengeséged.

– A legtöbb öreg vakond, akit ismerek, már bánja, hogy az álmai helyett sokszor a félelmeire hallgatott.

– Annyi szépség van a gondjainkra bízva ezen a világon.

– Néha már önmagában az is bátor és fantasztikus tett, hogy felkelünk és továbbmegyünk.

– Néha azon aggódom, hogy mind rájöttök, nincs bennem semmi rendkívüli- mondta a Kisfiú. – A szeretet nem rendkívüliség kérdése- mondta a Vakond.

– A legnagyobb téveszme, – mondta a Vakond – hogy az életnek tökéletesnek kell lennie.

#magyar #idézet #moly.hu #esti gondolat #gondolat #könyv #charlie mackesy #the boy the mole the fox and the horse #kedvenc

[drakvuf]

Nyugodtan meglephettek vele

#könyv #dűne #nem feltétlenül nem a kedvenc részem a sorozatban

[prologusblog]

Idézetek A nappá vált lányból

A Nappá vált lány külföldön hatalmas szenzációnak számít, az Agave Kiadónak hála pedig a magyar olvasóközösségnek is lehetősége nyílt megismerni a 14. századi Kínában játszódó történetet. Meg merem kockáztatni, hogy ez a legegzotikusabb könyv, amivel valaha dolgom volt, elsőre nem is volt egyszerű ráhangolódni. Főszereplőnk egy szegény családból származó lány, aki kisgyerekként megtapasztalja az…

View On WordPress

#a nappá vált lány #Agave Könyvek #Agave kiadó #Extra tartalom #idézetek #Könyv #könyvajánló #kedvenc idézetek #projekt #prológus

[teklakonyvei-blog]

2022 kedvenc olvasmányai – ezek voltak a legjobb könyvek, amiket olvastam ↠ nézd meg a listát a blogomon

Íme 2022 kedvenc olvasmányai, avagy ezek voltak a legjobb könyvek, amiket tavaly olvastam! A lista természetesen 100%-ban szubjektív, továbbá nem csak és kizárólag ezek az olvasmányok rabolták el a szívem. Közel sem. De ezeket érzem kiemelkedőnek.

#könyv #könyvmoly #könyvajánló #könyvek #olvass #olvassmindennap #olvasnijó #kedvenc könyvek #2022 legjobb könyvek

[markoferko]

2022

Mozgalmas és stresszes, de összeségében nagyon fasza év volt, a helyenként elviselhetetlen mértékű aggódást leszámítva életem legjobbja, bocs mindenkitől, akinek nem adta ennyire ki. Hosszú, személyes szöveg utána

Januárban megjelent egy fasza írásom, az eddigi talán legjobb, a folytatásból könyv lesz, ha el nem basszuk Joshua haverommal (inverz fogpiszkáló). Utána elmentem Grúziába síelni és sítúrázni Andris barátommal, tökéletes volt.

Februárban Mauritiuson (50 celsius fok különbség a téli Grúziával, pár nap alatt!) voltunk a terhes csajommal (Island Babe 0. útja), volt ciklon, gyümölcsök, delfinek és a legszebb tenger, amit valaha láttam.

Márciusban Marseille, régóta szemeztünk a Le Corbusier tervezte, hotelként is üzemelő Unité d'Habitation-nal, meg is szálltunk ott. Kiderült, hogy tök fasza város, és remélem, hogy a csajom is elkezdte kicsit elengedni a franciafóbiáját, szeretnék újra vidéki Franciaországban utazni, meg Párizsban lenni megint. Nairobiba és Londonba is eljutottam pár napra (munka és esküvő).

Áprilisban és májusban semmi! Csak Balaton. Meg be kellett rendezni egy gyerekszobát. Meg befejezni munkákat a gyerek születése előtt. De semmi kaland és utazás. 

Június. Erről sokat nem fogok írni, gyerekemnek négy újraélesztés után ötödszörre sikerült, utána hetekig kórházban volt, az egész egy lidérces, egybefüggő, szürke massza az agyamban, menni kellett előre, és nem szétesni. Az eleje keményen indult, de a gyerekem a legjobb dolog a világon, egész nap lényegében mindketten itthon vagyunk vele, és kurva szórakoztató.

Júliusra és augusztusra annyira megörültünk a szabadulásnak és a jó híreknek (semmi maradandó sérülés), hogy végig Balaton meg a világ legkedvesebb esküvője, ahol én adtam össze a párt. Az összes barátaim ott voltak. Kővágóörs és Balatonszőlős a két bázis, baráti és családi indokok miatt. Remélem, idén is így lesz. Ez talán a kedvenc helyem a földön:

Szeptemberben elhúztam dolgozni Dél-Szudánba, új helyeken is jártam, régi haverokkal is találkoztam, végképp meguntam a riportírást, de a kutatást mindennél jobban imádom még mindig. A gyerekem hiányzott, a csajomat sajnáltam, amiért egyedül hagyom, át kell gondolni, hányszor és hogyan tudok lelépni, de ott lenni nagyon jó volt. Sok mindent megértettem újra dolgokból, amik csak engem érdekelnek.

Októberben elkészült a kunyhóm a Dunakanyarban, kívülről úgy néz ki végre, mint a cabinporn valami, amit elképzeltem, amikor belefogtam (bár a csajom szerint sárga). Jelenleg semmi energiám befejezni belül, de majd egyszer. Ja, meg voltunk Korfun majd két hetet, Island Babe 1.0 (felkészül 2.0 januárra).

Novemberben belekezdtünk a lakásfelújításba (egyáltalán nem tudok a pénzzel bánni, de valahogy életünk döntése volt, hogy 3% alatti kamaton felvettünk jó nagy hitelt, és nem adtunk el semmit, azóta esett a forint, és viszi az infláció a tartozásunk, kilenc év múlva szépen kifizetem az egészet egyben fillérpontosan. A trendek alapján egy Wartburg árát). Ja, meg lett egy gugum. Még haza kell hozni (februárban megyek arra legközelebb). Jelenleg így áll a lakás: xDDDDD

Decemberben leadtam egy rég cipelt szöveget, az első leírása egy fontos lázadó szervezetnek, a National Salvation Front-nak. Soroshajót váltottam, mostantól a Crisis Groupnak dolgozom főleg, de majd kialakul. Ez az első nem egyetemi munkaadóm, ellenben állásinterjúm még mindig nem volt életemben. Twitter-thread (micsoda ökör egy műfaj).  Messi világbajnok lett, annak örültem. Családi karácsony túl sok, el kell húzni jövőre a trópusokra már novemberben, és akkor megússza az ember. Év utolsó napjait Kőszegen töltöttük barátokkal.

[retisonic]

18. Emma Anderson- Pearlies

Biztos mindenki emlékszik a 2015. december 5-i posztomra, amiben leírtam, hogy miért a Lush az egyik kedvenc zenekarom, így hál istennek ezt most nem kell újból elmesélnem. Elég sok nyomorult dolog történt 2023-ban, de azért kicsit úgy is fogok majd rá emlékezni, hogy ez egy ilyen Lush-év is volt egyben, ami nem kicsit jobbá teszi az egészet. Év vége felé a majdnem a semmiből jött ez a lemez, nyáron végre újból kiadták vinylen a három Lush sorlemezt, és kis csúszással, de idén végre elolvastam Miki Berenyi önéletrajzi könyvét, ami hát egy iszonyú jó olvasmány volt. Simán a legjobb ilyen zenész memoár, ami valószínűleg még annak is érdekes lenne, akinek fogalma sincsen, mi az a Lush. Általában amikor ilyen könyveket olvasok, akkor mindig az szokott lenni, hogy alig várom, hogy vége legyen a gyerek- meg fiatalkori emlékeknek, és jöjjön a zenés rész, de Miki Berenyinek annyira zavaros, nyomasztó és elbaszott, ugyanakkor iszonyú érdekes gyerekkora volt, hogy kb azt kívántam, hogy bárcsak erről szólna az egész cucc. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a kiinduló pont egy 1956-ban Londonba menekült jólelkű, de iszonyat szétcsúszott apuka, Berényi Iván, aki szabadúszó sportújságíróként vesz részt a tokiói olimpián, ahol összejön egy helyi hostess lánnyal, Yasuko Nagazumival, aki később közepesen ismert színésznő lesz, még egy James Bond filmben is szerepet kap (You Only Live Twice). Nem lövöm le a poént, de egyikőjük sem lesz egy mintaszülő, el is válnak, és a kis Miki megkapja kvázi anyapótléknak a perverz, konkrétan  náci, magyar nagyanyját. Persze a későbbi részek is érdekesek, még nekem is, aki azért elég sokat olvasott a Lushról korábban. Pl. azt nem tudtam, hogy Mikinek és ennek a posztnak a főszereplőjének, Emmanak végig ennyire feszült volt a viszonya, és hogy milyen nagy volt a rivalizálás kettejük között. A könyv nem fest túl jó képet Emmáról, a történetben nagyjából ő végig a rossz arc, és nyilván jó lenne meghallgatni az ő oldalát is, de mivel Miki a könyvben sokszor magát sem kíméli, ezért simán el tudom képzelni, hogy nagyrészt úgy történtek a dolgok, ahogy itt meg lettek írva. Persze valószínűleg ez a rivalizálás is kellett ahhoz, hogy a Lush gyakorlatilag egy hibátlan életművet hagyjon maga mögött 1997-ben. Azóta volt egy újjáalakulás 2015-16-ban, de a régi sérelmek miatt elég rövid életűre sikeredett, a lányok megint összevesztek, és így sajnos csak egy négyszámos (és elég jó) EP kiadása fért bele.

Ez az újbóli feloszlás kicsit olyan, mint egy válás egy gyereknek. Szomorú meg minden, de legalább onnantól két helyről jönnek a jó zenék. Miki kiadott két elég menő lemezt a Piroshka nevű zenekarával, Emma meg összeszedte a dalfoszlányokat, amiket az újjáalakuláskor írt, és most befejezte őket. Valószínűleg a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem akart senkivel sem közösködni, ezért a lemezen kb csak egy számítógép a társa, amivel összerakta a dobokat, minden egyéb más hangszeren ő játszik. Mivel alapvetően ezek a dalok eredetileg az újjáalakuláshoz készültek, ezért nem csoda, hogy a lemez hallgatása során sokszor eszünkbe jut a Lush, méghozzá a korai, dreampop/shoegaze Lush, de ez egyáltalán nem zavaró meg erőltetett. Eleve, csak így egy pillanatra eszünkbe jut, aztán utána már inkább csak arra gondolunk, hogy ez a szám is milyen jó. Pár kritika amúgy a Beach House-hoz hasonlítja a hangzást, és azt hiszem, hogy ezt a hasonlatot értem is a néhol ambientes megszólalás miatt. Ami még érdekes, hogy azt így lehetett tudni, hogy Emma soha nem volt egy magabiztos énekes, ezért Lush-ban tök kevés olyan szám volt, amit végig ő énekelt, inkább csak így a háttérben vokálozott a gitározás mellett. Ehhez képest itt ez tökre nem észrevehető, tök jól illik a hangja a dalokhoz, és bár valószínűleg a Voiceból senki nem fordulna meg, de szerintem tök szépen énekel.  Lemez hangulata kicsit szomorkás, ami 2023-ban eléggé érthető. Azért nem ilyen lehangolóan szomorú, mint mondjuk egy Mount Eerie lemez, de valószínűsítem, hogy egy átlagember, azt mondaná, hogy ELVONT és ÉRFELVÁGÓS!

Kár, hogy csak novemberben jelent meg ez a lemez, mert szerintem, ha még többet hallgattam volna, akkor a listámon még előrébb lenne. Mindenesetre megnyugtató, hogy úgy tűnik, hogy a nagy shoegaze visszatérők nem tudnak hibázni.

Kedvenc számok: I Was Miles Away, Bend The Round, Xanthe, Willow and Mallow

[toretlenporcelan]

Szeretsz olvasni?

Ha igen melyik könyv story a kedvenced és miért?

Szia!

Igen, nagyon szeretek olvasni, bár néha sajnos kevés idő jut rá, vagy csak szimplán nincs meg hozzá a kedvem.

Sok olyan könyv van ami tetszett, különböző dolgok miatt maradt meg, de ami igazán a szívembe lopta magát az a Kapd be szerelem c. könyv Tarryn Fishertől. A története is tetszett, ahogyan lassan kibontakozik a két főszereplő közötti (tiltott?) szerelem, de főként az Tarryn írásmódja fogott meg, amilyen könnyedén leírja az eseményeket, a főszereplő érzéseit.

A második kedvencem Cassandra Clare Pokoli szerkezetek trilógiája, ami teljesen más műfaj, fantasy és aki olvasta már a könyveit megérti miért mondom, hogy zseniálisak a könyvei.

[greenteaforbreakfast]

[Ezt úgy kell olvasni, mintha nem felejtettem volna el december végén posztolni]

Rendhagyó módon

két év lesz most egyben, hiszen a tavalyi még az ideinél is megterhelőbb volt, semmi mentális kapacitásom nem maradt olvasni. 2023 egy fokkal jobb volt, szinte már-már a pár évvel korábbi szint, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a húszból 10 könyv legalább 5-600 oldalas. (Összehasonlításképpen 2017-ben majdnem kétszer ennyi könyvet olvastam ki, ami összességében csak 200 oldallal volt több.)

Továbbra is azért olvasok, hogy kikapcsolódjak, az elmúlt években sikerült teljesen elengednem, hogy mindenképpen komoly irodalmat, vagy szakirodalmat is kell olvasnom. Nem kell, csak lehet, ha van kedvem. Idén úgy tűnik nem volt.

Gondolataim minden könyvről a keep reading alatt.

Backman: Anxious People az előző évből csúszott át, asszem akkor írtam is, hogy annyira nem tetszett, mint bármi, amit addig olvastam tőle. Ez a véleményem megmaradt.

Patrick Ness nagy kedvenc YA íróm, nagyon ügyesen és okosan felépített világokat teremt, hihető karakterekkel. A More Than This egy régebbi könyve, nem is most olvastam először. (Bár angolul asszem igen.)

Murakamit szeretem, Tzukuru pedig az egyik legjobb, amit olvastam tőle eddig.

Na és akkor Expanse. Januárban végeztünk a sorozat nézésével, szóval gyorsan amíg meleg, végigtolom a könyveket. Gondoltam én. Egy kicsit elhúzódott :D Pont mire odaértem, ahol a filmek végetértek, addigra fáradtam bele nagyon, meg addigra ült az agyamra a rengeteg nehézség, a környezet amiben éltünk, meg hát az élet úgy általában. Szóval ritkán, de néha elővettem. Tulajdonképpen nem tudom, mitől nem jók úgy igazán ezek a könyvek, de valami volt velük, ami miatt nem ajánlanám jó szívvel senkinek. Pörgősek voltak, az igaz, a sztori is rendben volt, még a vége is tetszett, csak valahogy kicsit olyan suták voltak a karakterek, vagy nem is tudom, hiányzott belőle az élet. Mindegy, örülök, hogy a kíváncsiságom győzött, és végül leküzdöttem őket.

Még úgy is, hogy az amúgyis megszakadt lendületet év elején (már költözés után, hiszen januárban semmi időm nem volt) még félbetörtem az új Strike-kal. Igen, ciki JKR-t olvasni, de ha ez bárkit megnyugtat, a könyvet a zlibrary szolgáltatta. Az van ugyanis, hogy nagyon sajnálom, hogy ez a nő ennyire gyökér lett irl, de ez a sorozata fantasztikus. És ugyanúgy, ahogy Knut Hamsun is egyszerre volt a legnagyobb náci akit valaha hátán hordott a föld és az egyik legnagyobb írói tehetség evör, ugyanúgy ketté tudom választani az embert és a művet, persze úgy, hogy közben tisztában vagyok a háttérrel. Ami egyébként csak hozzátesz a könyveihez. Szóval ja, Strike meg Robin egy ilyen guilty pleasure nekem, és ez a rész is teljesen rendben volt, az 1200 oldal ellenére is. A könyv kb negyede különböző social media platformokon játszódott, amit sokan kritizáltak. Nekem nem volt sok, tök jól belevont a történésekbe, de értem, ha valakinek nem annyira jön be csetbeszélgetéseket olvasni. Amúgy 6 nap alatt végeztem vele, ami önmagában is elég sokat elmond.

Miután elolvastam az Expanse utolsó három könyvét (amivel sokkal gyorsabban haladtam, mint az első kötetekkel), valami ismerősre vágytam. Rájöttem, hogy a Medvék harmadik részét még nem olvastam, és hát Backman mindig jó, a Björnstad amúgy is kiemelkedően tetszett, mi baj lehet. Hát, hiba volt. Én nem tudom, hogy csak az angol fordítás volt-e ilyen szar, de én ennyire élvezhetetlen Backman könyvet még nem olvastam. A történet lezárása sem sikerült olyan jóra, valahogy már nem volt hihető az egész. Kár, mert az első kettő nagyon jó volt.

A Csikk régen a listámon van, szeretem ezt a Scolar YA sorozatot. Magyarul olvastam, mert németül nem tudok, de bár ne tettem volna. Ha rengeteg időm lenne, meg maga a sztori lett volna annyira jó, akkor eskü letolnám angolul is, csak hogy kiderüljön, hogy a how do you do fellow kids jellegű szöveg miatt volt-e béna a könyv, vagy amúgy sem egy nagy szám.

Két csalódás után már végképp szerettem volna valami igazán beszippantós-élvezeteset. A Shades of Magic trilógia szintén régi listás, barátnőm nagy kedvence, mióta az első kijött, azóta minden évben rákérdez, hogy elolvastam-e már őket. Na most elolvastam, és tetszett. Jól felépített világok, emberi karakterek, pörgős, izgi. Szeretem, mikor olyan a fantasy/sci-fi, hogy nem kell benne értetlenkedni, meg nem merülnek fel "most akkor ez hogy is van" kérdések, csak olvasod, és olyan, mintha minden furcsaság a legtermészetesebb lenne, mindezt úgy, hogy nem is magyaráz túl semmit. Ez ilyen volt, és mind a három könyv tartotta a szintet.

Aztán mivel minden évben megfogadom, hogy klasszikusokat is be fogok pótolni, elővettem a Mester és Margaritát. Annyira emlékeztem, hogy mindenki hogy szerette gimiben (én basztam elolvasni, akkor épp az angol nyelvű féltégla Gyűrűk urával feküdtem és keltem, nem volt időm ilyen hülyeségekre, mint orosz mágikus realizmus). Hát baszki, én ilyen borzalmasan szar könyvet régen tartottam a kezemben :D Nem az a baj, hogy mágikus realizmus, meg hogy macska meg sátán meg váratlan dolgok. Hanem hogy egy buta, értelmezhetetlen katyvasz az egész. Értem és elismerem a regény világirodalomban elfoglalt helyét, de ez egy kész katasztrófa volt, az első 20-30 oldal után (ami viszont kifejezetten tetszett!) borzalmas szenvedés minden perce. Soha többet.

A Shock of the Fallt nem tudom már hogy választottam, tudtam hogy nehéz téma, de jókat hallottam róla. Tényleg nem volt rossz, bár túlzottan nem maradt meg.

A Heart of Darkness annyiszor szembejött itt már a tumblin, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. Persze pont egy olyan periódusban sikerült nekiállnom, amikor nem volt hozzá agyam, nem tudtam rá rendesen figyelni, túl sok minden zajlott a való életben hozzá. Kb 20 oldal után elengedtem, de elő fogom venni megint, mert a 20 oldal nagyon ígéretes 20 oldal volt.

Zafónt most olvastam először. A Szél árnyéka kifejezetten jó volt, intelligens, izgalmas, érdekes, sok helyen vicces. Én nem tudom miért olvasni mindenhol azt, hogy nem jó a könyv, ha nem ismered a történelmi hátteret. Ha valaki emiatt nem állt még neki, az ne halogassa tovább. A második rész is tetszett, és hát vonhatnék párhuzamot a korábban olvasott mágikus realista "a sátán saját szórakoztatására baszakodik egyszeri halandókkal" sztorival, de egyszerűen nem lehet a kettőt egy mondatban említeni sem. Ez egy teljesen követhető, az embert az előtérbe helyező, értelmes történet, amiben értelmetlen/megmagyarázhatatlan dolgok (is) történnek. Mindemellett krimi, szociográfia és valláskritika, de egyikből sem túl sok. A harmadik rész ugyanígy zseni, még ha kicsit más stílusban is, de teljesen jól illik a másik kettő mellé. A negyediket viszont már csak elkezdtem, mire a harmadik végére értem, úgy éreztem épp eleget olvastam már ezekről az emberekről. Meg amúgyis megnyitott közben a little free library az utca végében, amitől nagyon megjött a kedvem norvégul olvasni.

A sort a Méhek történetének eredeti kiadásával kezdtem. Olvastam már, jó könyv, remélem a sorozat harmadik és negyedik része is felbukkan majd a telefonfülkénkben, azokat még nem olvastam. (Ha nem, hát kénytelen leszek könyvtárba menni. Oh well.)

Utána a Vega című YA sci-fi-szerűséget olvastam, amit egyébként egy norvég tumblis 2 éve elpostázott nekem, mikor néhány könyvét felajánlotta a langblr közösségnek. Persze otthon elő sem vettem, úgyhogy most bepótoltam, ha már itt is itt volt a polcon. Rengeteg potenciál volt az alap ötletben, nagyon érdekes is lehetett volna, de sajnos egy buta karakterekkel operáló, rosszul megírt történet lett, idióta párbeszédekkel, tele plothole-okkal, és egy idegesítő "szerelmi háromszöggel", aminek az lett a vége, hogy a főszereplő csaj dobta a kedves és figyelmes, de az apja miatt kicsit megzavarodott fasziját egy olyan csávóért, akinek hiába mondta el minden alkalommal, hogy van pasija és nem érdekli, folyamatosan nyomult rá, meg így lesmárolta mikor nem figyelt meg ilyenek. Én nem is értem, hogy lehet tizenéveseknek szóló könyvbe ilyet beleírni. Namindegy. Ne adjátok a gyereketek kezébe ezt a könyvet.

Jelenleg Tore Renbergtől olvasom a Kompani Orheimet. A filmet szeretem, láttam is már párszor. Nehéz téma, a film sem a legvidámabb, a könyvvel lassan is haladok, mert olvasva még súlyosabb. De jó. Sajnos magyarul az értelmezhetetlen Mégis van apám címet kapta, ami miatt szívesen elbeszélgetnék az illetékessel.

Ezt most mobilról pötyögtem be, linkek nem lesznek. Amúgy sem nektek írom első sorban, hanem magamnak, nekem meg minden ott van a molyon :) szori.

2021-es lista.

#moly #reading list #books of 2023 #books of 2022

[relladoeslifeiguess]

✿Ez a könyv egy nő és egy férfi csodálatosan meglepő és reménytelenül romantikus találkozását mutatja be. Ami még csodálatosabb, hogy főszereplőink az 1960-es években találtak egymásra. Egy kisebb város könyvtárában, egy véletlenszerű..vagy talán nem is annyira az.. levelezésbe kezdtek egymással.

A könyvet levél formában írtam meg, mintha csak a messenger beszélgetést pörgetné az ember,csak sokkal személyesebb és romantikusabb.

Azt gondolnánk, hogy ez is csak egy egyszerű szerelmi szövődmény, ami teljesen klisé… persze addig gondoljuk így, amíg el nem olvassuk.

✿Jó szórakozást, és kellemes olvasást kívánok!

✿Rella

#wattpad writing #wattpad #bookworm #books #poems and poetry #art #writers on tumblr #reading #books and reading #oldbooks #love letters #love books #magyar #könyv #saját írás #könyvem #olvass #olvasnijó #regény #szerelmes levél #szerelem #vintage #trendingnow #viral on social media

[rosandguilarehead1968]

hi kepler <3 ☯️ ⭐️✌️☮️ ✔️

SZIAAA :-)

☯️ mit szeretek a magyarban... egyrészt elég könnyű olvasni ellentétben pl az angollal ugye. + sokféle verselés elég jól működik benne szerintem angolul nem is lehet rendesen időmértékesen írni...

⭐ iszonyatosan kevés magyar zenét hallgatok.... hm legyen egy kis csnk mondjuk. vevé a kést ábrahám hogy levágja az ő fiát 💥

✌️ tökéletes kérdés kedvenc könyvem egy ideig egy mi fán terem című szólások-közmondások könyv volt :-) az egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz + rossz fát tesz a tűzre + fűbe harap néhány kedvencem . meg a feketeleves

☮️ még mindig nem hallgatok zenét (<- hazug) hűhahűha. nobody's side moment "alig van értelme annak, ami körülöttem történik"

✔️ hűha jó kérdés. futrinka. gyöngytyúk

#i've got mail! #vii #syld

[xenia171]

Nem lett egy kedvenc olvasmányom, de nyomot hagyott bennem és talán ez jobb is. Még emésztenem kell egy ideig, hogy megfogalmazzam a véleményemet. Addig is itt hagyom ezt a csodás képet:

https://at.tumblr.com/yasminwithane/ijop742l11kt <- munkáját.

És azt a playlist-et, amit teljesen más indokból mentettem el korábban, de most, a könyv elolvasása után hallgattam csak meg és valamiért annyira passzol a történet hangulatához. Ha olvastátok, halgassátok szeretettel és szívfacsarodva, aki nem olvasta annak pedig jó zenehallgatást.

https://youtu.be/Ot7FBXG_PTk

(Remélem meg lehet nyitni)

(Utóiratként annyit tenné hozzá, hogy

,,What doesn't kill you makes you stronger!''

És

,,This girl is on fire!''❤️‍🔥

Aki érti, érti.)

#they both die at the end #booklover #bookblr #death and dying

[prologusblog]

Krystal Marquis: Davenport család - Kedvcsináló idézetek

Az e heti projektünk keretében néhány olyan idézetet gyűjtöttem össze Nektek Krystal Marquis: Davenport család című regényéből, ami számomra abszolút kedvenc lett. Remélem ti is kedvet kaptok majd az olvasáshoz! A Bridgerton rajongóknak pedig ez a kötet kötelező darab! Történelmi romantikus és YA? Ide vele!❤️ „– Gondolod, akad egy titkos katalógus, amelyből a szülők megfelelő férjet…

View On WordPress

#ajánló #extra #Extra tartalom #idézet #idézetek #Könyv #könyvajánló #Kedvenc idézeteink #Menő Könyvek #projekt #prológus #romantika #romantikus #romantikus könyvek

[birches-and-hawks]

lets see lets see, kezdjük a kedvenc tételemmel! kezdetleges magyar nyelvű nyomtatványok és kora újkori népnyelvű írásbeliség

isnt she so cool? like. ughhh i love this one so muchhh

mondanom se kell gondolom de sokáig igazán csak 2 csoport volt:

csóró voltál nem tudtál olvasni írni - gazdag voltál tudtál olvasni írni

ez kb a 15 sz.ban megváltozott mert kialakult egy olyan réteg a kettő között, akik ugyan tudtak olvasni de csak magyarul. ami nyilván ebben a korban nem segített sokat hiszen az anyanyelvi dokumentumok még nem terjedtek el, szinte minden fontosabb dokumentum latinul volt (classism and linguistic discrimination who?)

bármibe lefogadnám h nem tudjátok hogyan született meg a magyar nyevű irodalom so let me educate u a bit bc its cool! a 15. század végétől 1541ig tartott az a bizonyos időszak amit úgy hívunk h magyar nyelvemlékkódexek kora, ezek szimpla kicsi könyvecskék voltak amikből összesen 45 maradt fent és gyakorlatilag ezekben született meg a magyar nyelvű irodalom. A legkorábbi ilyen kódex ami fennmaradt az 1440ben készült Jókai kódex ahol Assisi St Ferencről olvashats. és igen olvashatsz mert az oszknak van egy nagyon jó oldala ahol ezek digitalizálva megtekinthetőek so if you ever want to feel existential sorrow seeing someone from 600 years ago experience the same emotions as you go check them out babes

kicsit (nagyon) hülyeség de nagy volt a disconnect a kódexek és a könyvek között népi nyelvet illetően. magyar nyelvű kódexek voltak, de magyar nyelvű könyvek még nem. a különbség? kézzel írtad e (kódex) vagy nyomtattad (könyv)

hogyan álltunk át a könyvekre? big applause to our to babes (theyre girlfriends your honor): humanizmus + protestanizmus ketten kézenfogva segítették a népnyelvi és anyanyelvi nyomtatást

humanizmus aka girlboss#1 segített abban, hogy az embereket buzdították az olvasásra és rengetek ókori görög + római szerző könyveit újra kiadták ált latinul

protestanizmus aka girlboss#2 in our story hangoztatta az anyanyelvi Bibliafordítás fontosságát. ezelőtt a biblia csak latinul volt elérhető, amit mint már említettem csak egy nagyon felső elit réteg olvasott

szóval hogyan kezdődtek a dolgok? legelőször csak neveket nyomtattak magyarul aztán naptárakban a hónapok neveit is kezdetben csak egy-egy szavakat rejtettek el oklevelekben és kiadványokban, u know, as a treat :) where is waldo but w hungarian 1497-ben megjelent az első (véletlenül!!!) nyomtatott magyar szó 1526-ban az első egész mondat!! 1533ban pedig már elege lett az embereknek és a nyomdászok rájöttek hey, theres a market for hungarian books! kezdetben csak egy-egy szavakat rejtettek el oklevelekben és kiadványokban, u know, as a treat :) where is waldo but w hungarian

Bécs és Krakkó 2 központi város volt ahol a 15.sz végén fellendült a könyvnyomtatás, and thats how hungarian lit started :)))

#csacsogok #its interesting but im suffering inside

[labjegyzet]

5 könyv(sorozat) amit el kell olvasnod, hogy mindent tudj kedvenc filmeidről és sorozataidról!

Az utóbbi időben számos sikerkönyvből készült filmes feldolgozás vagy forgattak belőle sorozatot. Ahhoz, hogy kiegészítsd tudásod  – tisztázd magadban a felmerült kérdéseket, vagy csak felzárkózás céljából – segítségül hívhatod a GABO Kiadó könyveit.  

Isaac Asimov: Alapítvány

Isaac Asimov robottörténeteivel és az Alapítvány-sorozattal örökre beírta magát a science fiction klasszikusai közé. Bár a trilógia közel hetven éve jelent meg először, máig olvasók millióinak meghatározó élménye. Generációk nőttek fel rajta, és írók, tudósok tucatjaira hatott.

 Az Alapítvány-trilógiája alapján készülő sorozatban az emberiség megmentéséért, a civilizáció újjáépítéséért küzdő csapat száműzött sorsát és útját követhetjük majd végig a Galaktikus Birodalom összeomlása során. A sorozat külön érdekessége, hogy Isaac Asimov lánya, Robyn Joan Asimov is dolgozik az apja regényei alapján készülő tízrészes űreposzon.

  Frank Herbert: Dűne

Frank Herbert legendás regénye, amely megjelenésekor elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat, talán a legjobb science fiction, amit valaha írtak. A Dűne hatása ma már felfoghatatlan, az elmúlt fél évszázadban olvasók milliói fedezték fel az Arrakis világának részletességét, a szöveg szépségét és a könyvben rejlő filozófiát, társadalmi és vallási gondolatokat.

 Frank Herbert sci-fi klasszikusa végre a könyvhöz méltó grandiózussággal jelenik meg a filmvásznon. Az Egyesült Államokban a film 2021. október 22-én egyidejűleg debütált a mozikban és az HBO Max streaming szolgáltatón.

  Andrzej Sapkowski: Vaják sorozat

A könyvek jellegzetes hangulatú vegyülékét adják a népmeséknek, a fantasynek, a tolkieni mitológiának, az iróniának, a kelet-európai középkornak és a szláv-lengyel mitológiának.

 A Vaják (eredeti cím: The Witcher) 2019-ben indult fantasy-dráma televíziós sorozat, amelyet Lauren Schmidt Hissrich készített a Netflixnek.

  Julia Quinn: Bridgerton sorozat

Létezik-e ​nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák? A sorozat kötetei a Bridgerton testvérek szerelmi életét követi nyomon.

 A 2020-ban bemutatott A Bridgerton család első évada rengeteg nézőt vonzott a képernyők elé. A Shonda Rhimes neve által fémjelzett kosztümös produkcióba 82 millióan néztek bele a premiert követő egy hónapban. A széria a mai napig a Netflix egyik legnépszerűbb sorozata.

  Emily St. John Mandel: Tizenegyes Állomás

Pusztító erejű influenzajárvány szabadul el, amely heteken belül romba dönti a civilizációt. Így szinte senkinek sem tűnik fel, amikor a pandémia kitörésének estéjén a Lear király címszereplőjét alakító színész szívrohamot kap előadás közben. A férfi élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze többek között képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent.

Húsz évvel később Kirsten a gyökeresen átalakult világ települései között vándorol színészek és zenészek kis társulatával. Utazó Szimfóniának nevezik magukat, és minden energiájukkal igyekeznek fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe. Amikor azonban megérkeznek St. Deborah by the Water kisvárosába, megismerkednek egy erőszakos és megszállott prófétával, aki életveszélyes fenyegetést jelent a környezetére.

 A regényből Mackenzie Davis, Himesh Patel és Gael García Bernal főszereplésével sorozat készült, amely az HBO Maxon látható, emellett megnyerte az Arthur C. Clarke-díjat, és több mint harminc nyelven adták ki.

#gabokiadó #gabo #olvasóvagyok #film #sorozat #netflix #hbomax #dűne #vaják #witcher #isaac asimov #frank herbert #dune #julia quinn #bridgerton #station eleven #tizenegyesállomás #alapítvány #foundation

[padgany]

Huszonöt perc

E héttől drasztikusan megváltoztak a körülmények a munkahelyemen. Sajnos nem kedvező módon, az eddigi hajtás megduplázódott. Az alapfeladatok mellett hirtelen a nyakamba szakadt egy másik is, aminek eredményeként huszonöt percenként ott kell hagyjak csapot papot, és mennem kell mérni. Hogy mit és hogyan kell mérni, azt nem fogom kifejteni, mert ez még engem sem izgat.

Ez a poszt inkább arról a két huszonöt percről szól, amit tegnap kivételesen ki is tudtam ,,élvezni’’. Két alkalommal volt ennyi időm a tizenkét órás műszak alatt, meglepő módon nem kiabált a többi gépem sem semmiért, úgyhogy kihasználtam a lehetőséget, leültem és mindkét alkalommal elolvastam egy-egy novellát. Másra nem is lett volna időm.

Pár napja eszembe jutott Csáth Géza. Mármint a novellái. Középiskolában talán ő volt az egyetlen magyar író, akinek a műveit érdekesnek is tartottam. Általános iskolában és középiskolában sem olvastam el soha a kötelező olvasmányokat. Persze ki vagyok én, hogy kritizáljak írókat, vagy azok kötelezővé tett műveit, de se az Egri csillagok, se a Kőszívű ember fiai nem nyerték el a tetszésem. Az utóbbit konkrétan az ötödik oldal után becsuktam és kijelentettem még a tanárnak is, hogy nincs az az Isten, hogy én ezt elolvassam. Szóval nem voltam egy nagy könyvmoly, a Harry Potter könyveket mind olvastam, első komolyabb olvasmányom pedig a háborús érdeklődésem hatására Robert Merle: Mesterségem a halál volt. De nem szeretnék elkalandozni, lényeg a lényeg, nem jutottam jó könyvekhez és ezért egy idő után a csalódások végett nem is akartam már könyvhöz nyúlni (ez mára megváltozott). Ettől függetlenül irodalomból mindig ötös voltam. Szerettem a verseket, a kisebb írásokat elemezni és elmélkedni, hogy vajon mire gondolt a költő.

Az egyik órán ki kellett keresni a szöveg gyűjteményből Csáth Géza: Kis Emma című novelláját. Magamban már a fejem fogtam, a tököm tele volt a folyamatos kisasszonyos témából. Mindenkinek csendben el kellett olvasni a novellát. Mit ne mondjak, ütött és kicsit sem volt ,,kisasszonyos’’. Tetszett, mert sokkolt, mert nem volt szokványos és bár ez szomorú, de talán akkor hatott rám először úgy igazán egy írás. Azóta mindentől (film, könyv, novella, zene, akármi) ezt, vagy, ha nem is hasonló, de azonos mértékű hatást várok. Kell, hogy pofán verjen, hogy megborzongjak, vagy libabőrös legyek.

Azután az irodalomóra után még rengeteg Csáth Gézát olvastam és tegnap, amikor tudtam, hogy olvasni szeretnék és csak huszonöt percem van, akkor is ő ugrott be. Nem teljesen emlékeztem se a Kis Emmára, se az Anyagyilkosságra, de mintha éreztem volna, hogy az amúgy is rettenetes napom még ezekkel tudnám még jobban elbaszni. Mert elbasztam. A kis Emma még nem ütött akkorát, de amikor az Anyagyilkosságban a bagoly megkínzását ecsetelte az író, na akkor történt valami. Az, hogy a két pöcs a végén a saját anyját is megölte, az már nem lepett meg, sőt, hidegen hagyott. De ez a bagolykínzás és az, ahogy leírta az író, hogy vajon mit érezhetett az a madár, szóval magát a fájdalmat és a szenvedést, az volt igazán hatással rám és hányingerem lett. Kimentem egy cigire és szabályosan rosszul lettem. Valami a tudatalattimban ugyan azt produkálta a testemmel amiért abbahagytam a füvezést is. Tudom ez fura, de ilyen nem is teljesen pánikszerű, de hasonló érzés kerített hatalmába. A pulzusom felment, hányingerem lett, a fejemben tompa nyomás keletkezett és voltak másodpercek amikor azt hittem, hogy agyvérzésem lesz. Pofán lettem verve, hatással volt rám a régi olvasmány újraélése.

Nem tudom, hogy miért ez kell nekem. Miért nem vagyok olyan, akinek a kedvenc műfaja a szuperhősös filmek vagy a vígjátékok? Miért nem elég a kisasszonyok téma és miért nem tudom értékelni pl. Azahriát - vagy kicsodát - mint ,,zenét’’, akitől a haverom és millió ember (főleg tinik) valamilyen megmagyarázhatatlan módon oda meg vissza vannak?

Hát igen, ízlések és pofonok…

#egy novellányi idő #magyar irodalom #Csáth Géza #hatás #ízlések és pofonok

[kedvesmajam]

ma is békés napom volt, ezzel pedig abszolváltam a hétvégét, amitől mindig féltem

ébredés után miséket kerestem. nagyon vívódtam, menjek-e, mert begubózni ezerszer jobb lett volna, legalábbis kényelmesebb. még mindig nem tudom, hogy állok a vallással, de arra gondoltam, bajom nem lehet belőle, s jó hálát adni

mise után nézelődtem kicsit, aztán elmentem a kedvenc parkomba, ahol megint a fűben ülve olvastam

a könyv vége jutott mára, többször elsírtam magam. jó volt megengedni magamnak a feltörő élményeket

végeztem a könyvvel, de maradtam kicsit, néztem a madarakat, a virágokat. a sok között találtam két különlegeset

megéheztem és úgy döntöttem, meglepem magam

itthon főztem, aztán találkoztam anyával, hogy átbeszéljük az utat. este megnéztem a Műanyag égboltot

semmi sóvárgásom nem volt, cigire sem vágytam

hálás vagyok, amiért ennyire könnyű és feltöltő hétvégém volt. most picit úgy érzem, nagyon szomorú voltam, mikor ittam, mármint a mély szomorúságomban ittam. hálás vagyok, amiért most nincs a lelkemben az a mély bánat