#katonai szolgálat

[izraelinfo]

Gáza

A háború 165. napja van, Phileas Fogg ennyi idő alatt már kétszer megkerülte volna a Földet, hajón, vonaton és a többi közlekedési eszközön, ami még az útjába került. „Nem fogsz örülni annak, amit mondani fogok” – Joel hangja lelkesen szól a telefonba, sosem hallottam így beszélni, úgy látszik, a felhők elvonultak a feje fölül. „Bevonulok önkéntesként tartalékosnak”. „Gázába???” – kérdezem…

View On WordPress

#család #életmód #Forbát Dia #háború #iskola #katonai szolgálat #munkahely #pizsama #purim

[extraordinarymreast]

Bolosevista trükk, ugye.

Szegény Stefán Géza bácsi, ha ezt megérhette volna!

#honvédelmi minisztérium #államtitkár #itthon #katonai nemzetbiztonsági szolgálat #barthel-rúzsa zsolt

[zeroz2ro]

Dr. Radics Kornélia

Radics Kornélia Nagykanizsán született 1973. június 29-én. A középiskola elvégzése után az ELTE Meteorológus Szakán folytatta tanulmányait. 1997-ben meteorológus, 1999-ben csillagász oklevelet szerzett. Már az első diploma kézhezvétele után jelentkezett az ELTE Földtudományi Doktori Iskolájának Földrajz-Meteorológia doktori programjára. PhD fokozatát 2004-ben "A szélenergia hasznosításának lehetőségei Magyarországon: hazánk szélklímája, a rendelkezésre álló szélenergia becslése és modellezése" témájú doktori dolgozatával szerezte meg.

2001-től a Magyar Honvédség Meteorológiai Szolgálat Információtechnikai és Koordinációs Osztályán 2007-től az MH Geoinformációs Szolgálat, Időjárás Előrejelző és Szakkiképzési Osztályán töltötte be a meteorológus főtiszti, majd osztályvezető-helyettesi pozíciót.

1997-ben kezdte oktatói pályafutását a tanulmányai mellett. Az ELTE Meteorológiai Tanszékén Klimatológia, Válogatott fejezetek a matematikából, Bevezezés a meteorológiába, Katonai meteorológia, Repülésmeteorológia tárgyakat oktatta, s részt vett különböző szaktanfolyamok oktatási tevékenységében az Alkalmazott meteorológia, Általános meteorológia, Klimatológia tárgyak ismereteinek átadásával.

Egyetemi évei alatt számos hazai és külföldi ösztöndíjat nyert. 1995-ben a Soros Alapítvány Ösztöndíjával az International Conference of Physics Students rendezvényén vett részt Koppenhágában; 1995-ben IAESTE ösztöndíjjal 3 hónapot Brazíliában a sao paulo-i egyetemen; 1998-ban egy hónapot az European Science Foundation ösztöndíjával Svédorszában, Bornö-ben; az European Research Course on Atmospheres keretében pedig 1 hónapot a franciaországi Grenoble-ban töltött. 1999-ben kétszer 3 hónapot töltött a University of Uppsalan, Svédországban ERASMUS ösztöndíjjal, illetve egy posztgraduális kurzus keretében, majd 1 hónapot Spanyolországban, Palma de Mallorcan European Science Foundation ösztöndíjjal. 2002-ben NATO ösztöndíjjal Párizsban, majd Nagy-Britanniában, Manchesterben vett részt nemzetközi konferenciákon.

Kiváló tanulmányi eredményeit, kutatómunkáját, a szakmai feladatok színvonalas ellátását díjak, elismerések, ösztöndíjak tükrözik. A Magyar Meteorológiai Társaság 1996-ben Hille Alfréd Díjjal, 2005-ben Róna Zsigmond Ifjúsági Díjjal tüntette ki. A Magyar Tudományos Akadémia Pro Scientia Aranyérmét 1997-ben kapta meg, majd elnyerte az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját a 2005 és 2011 közötti időszakra.

A Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar főnökétől 2005-ben kapott Emlékplakettet, 2007-ben a Szolgálati Érdemjel bronz fokozatát, 2011-ben a Tiszti Szolgálati Jel III. fokozatát, 2012-ben a Szolgálati Érdemjel ezüst fokozatát kapta.

Szakmai munkája elismeréseként 2013-ban a vidékfejlesztési miniszter Pro Meteorologia Emlékplakettet adományozott számára.

1995-től 12 kutatási projekt munkájában vett részt (OTKA, COST, EU). A legfontosabb kutatási témák ezeken belül: szélklíma, klímaváltozás, szélenergia, megújuló energiaforrások, levegőkörnyezeti elemzések. 2013 novemberében nevezték ki az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökének. A Meteorológiai Világszervezet VI. régiója (Európa, Közel-Kelet és Kaukázus térsége, WMO RA VI) a 2021–2025-ös időszakra elnökének választotta. 2022. augusztus 22-én Palkovics miniszter kirúgta mert az előrejelzések ellenére nem esett az eső Budapesten augusztus 20-án este.

[bdpst24]

Magyar kutatói együttműködésben összegezték a mesterséges intelligencia hatásait

Magyar kutatói együttműködésben összegezték a mesterséges intelligencia hatásait

Hat egyetem kutatóinak bevonásával ismeretterjesztő tanulmánykötetet adott ki a mesterséges intelligencia (MI) terjedő alkalmazási területeiről a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ). A kötet segít abban, hogy az MI-ről feltegyük a megfelelő kérdéseket. A szerzők több mint fele corvinusos.  „Rendkívül értékes magyar szellemi tőke gyűlt össze a könyv révén a mesterséges intelligencia…

View On WordPress

#Mesterséges intelligencia

[keresztyandras]

Fizess, vagy irány a háború!

 A hadsereg szemet vet az eladósodott orosz emberekre >A toborzási ötletekben gazdag hatóságok szakadatlanul keresik a további módjait, hogy önkénteseket vagy szerződéses katonákat toborozzanak a hadseregbe. A legújabb javaslat a szerződéses katonai szolgálat felajánlása az eladósodott oroszoknak, privát adatok felhasználásával. Az elképzelés szerint a bevonulásért az adósok javára…

View On WordPress

#Orosz katonák - adósok

[csillagpontradio]

Újra lehet Önkéntes Katonai Szolgálatra jelentkezni

Két kiképzési ciklus és mintegy ezer résztvevő – ez az Önkéntes Katonai Szolgálat (ÖKSZ) elmúlt kétévi mérlege. Elsősorban a 18-25 év közötti, továbbtanulást tervező fiatalok, de akár 65 éves korig minden magyar állampolgár jelentkezését várják, aki motiváltnak érzi magát és érdekli, milyen a...

#Közélet

[onsieluenkeli]

🪖

Egyszer olvastam valahol, hogy amerikában az iskola pszichológusokra miért bólintott rá idővel az összes állami iskola.

Miután veterán katonák hazatértek Koreából, Vietnámból, Irakból, rengetegnél jelentkeztek nagyon súlyos PTSD tünetek, agresszivitás, családon belüli erőszak, súlyos addiktív függőségek. És amikor az orvosok alaposabban kivizsgálták őket, kiderült hogy a legtöbb már egészen fiatalon sérülté vált egy szintén elcseszett, a II. Világháborút is megjárt Veteránokkal teli családokban.

Igaz fizikálisan alkalmasak voltak a szolgálatra, túlélő reflexeik is jobban működtek, de ez még nem azt jelenti hogy könnyen irányítható, lojális, hatékony katonai erőkké válhattak. Egy részük a minimális szolgálat után már börtönökbe kötött ki. Voltak akik megzakkanva a saját társaik életét is kockáztatták, mások civileket bántalmaztak.

Később pedig sokuk hazatérve a társadalomba már nem, vagy csak nagyon nehezen tudtak visszatérni.

Szómiszó... alaposan a mélyére néztek az orvosok a problémáknak, plusz osztottak és szoroztak, és kiderült hogy még mindig olcsóbb egy iskolapszichológus, és már gyerekkorban a hatékony segítségek, mint azok a roncs veteránok, a gyenge hadsereg, és a velük együtt járó további problémák.

Az iskolai lövöldözések pedig még jobban megerősítették azt, hogy baromi szükség van szakemberekre.

.

[avicdsgn1]

-Fasznak se hiányoznak a ruszkik. Főleg azok akik mosolyogva megválasztották Putyint és éljenzték a birodalmi törekvéseit most meg remegő kezekkel iszkolnak el a katonai szolgálat elől. Miután lekaparták a Z betűt autóikról ;) -De Ahmed az johet ugye? -Nem remekeltél az IQ teszteken, mi bátja? Főleg azoknál a részeknél amikor a logikai összehasonlítások voltak. A kéz az a kesztyűnek ami a láb a zokninak. És X úgy aránylik Y-hoz ahogy V a Z-hez.... satöbbi. Egy háború elől menekülő civilek helyzetét hasonlítani ahhoz amikor a háborúskodó, támadó, agresszorok menekülnek a saját sorozásuk elől, mert beszartak és gyávák.....ők akarnak támadni, meg persze haljanak meg sokan csak ne nekik kelljen..ugye......az enyhén nevetséges. Ha meg arra célzol, hogy azok közé tartozok akik mind a 7 milliárd embert befogadnák Európába számolatlanul az is mellé. Már most érzem, hogy kár volt lemenni ilyen szintre és válaszolni erre.  -Lofaszt sem mondtal kereten...Szoval igazam van ennyi! -A kereten?? Ott nem. Bátya. Te valami óvodás vagy félnótás? Bibibiiiiii nekem van igazam akkkkoooriiiiiisss!!!!! Nyenyenyeeeee!! Felétek ez számít érvelésnek, mi? Na mit mondtam, hogy bánni fogom, hogy lementem ilyen szintekre :D

[izraelinfo]

Az izraeliek több mint hetven százaléka támogatja a szombati tömegközlekedést

Az izreliek többségében támogatják a szombati tömegközlekedés és a Harediek katonai szolgálatát. Átlagosan 71% -a a teljes népességnek támogatja, hogy a szombat szentsége ellenére legyen szombaton is tömegközlekedés az országban. Még nagyobb arányban, a népesség 78%-a szeretné, ha a Jeshiva tanulók sem mentesülnének a katonai szolgálat alól, és számukra is kötelezővé válna a férfiak számára…

View On WordPress

[otthonzulles]

holnap a direkt36/telexen: szíjjártó úgy vette át a barátságért kitüntetést lavrov daddytől, hogy akkor m��r fél éve tudott róla, az fszb (szövetségi biztonsági szolgálat) és a gru (az orosz hadsereg vezérkarának felderítő főcsoportfőnöksége, a katonai titkosszolgálat) mindent, a zárt belső levelezést is olvassa a minisztériumában.

a fertőzöttség az ukrán invázió ideje alatt is fennáll

a kormány nemigazán tiltakozott ez ellen

hazaárulók.

#fidesz #maffia

[csarliharper]

18 évesen, ceausescu alatt, mikor 1 év két hónapot kaptam tiltott határátlépésért és katonai szolgálat megtagadásáért, (nem akartam a román hadsereg tagja lenni) még nem sejtettem, hogy 2022-ben egy másik nyomorult, virtigli komcsiból, hazug patkánnyá vedlett ún. hazafi fog engem és több millió honfitársamat kommunistázni...

[elefanii]

1971: befurakodik a lányok által alapított Beatricébe. Eleinte vendégként.  1977: a televízióban parádézik, mint valami idióta, a táncdalfesztiválon 1978: kitúrja az eddigi tagokat, eltávolítja az alapító Csuka Mónikát, elhagyja miközben az közös kisgyereküket neveli, ráhagyja a családdal járó gondokat, és hard rock zenekart csinál a beatricéből, amellyel körbeturnézza az országot Ígéretet kap erdős pétertől egy lemezre, azonban mivel kicsit várnia kéne, ezért durcás lesz, és inkább felrobbantja a zenekart. Innentől kezdve azzal haknizik élete végéig, hogy ő be volt tiltva, neki nem lehetett lemeze.  1981: Megalakítja a Bikinit, megszületik az "Állami Punk". Ennél magyarabb dolog nincs. Miközben az igazi punkokat a rendőrség vegzálja, börtönbe veti, ellehetetleníti, addig ő barátaival a színpadon ellenállót játszik. A zenekar gitárosa Szűcs Antal Gábor , Szűcs Judit bátyja például rendszeresen turnézik a Szovjetunióban, megbecsült vendégként. 1983: megjelenik az Ős-Bikini lemeze. 

1985: Kilép a Bikiniből, mert a színházi karrierjére akar koncentrálni. 1986: Az Erdős Péter vezette lemezgyár felkéri, hogy írjon szövegeket a Bikini lemezre, hogy jobban el tudják adni az anyagot. Ezért 100 000 forintot fizetnek neki. Ez egy átlagember két évi keresete akkor Magyarországon. 1985-1987: Az elnyomott művész a Rockszínházban dolgozik sztárgázsiért 1986: Színpadra állítják a  Hamlet átdolgozását. Ebben az időben Zalavári László az Oi-Kor gitárosa két éves száműzetését tölti katonai szolgálat címszó alatt egy mordori disznóhízlaldában, mert csipőből elutasít minden együttműködést a Rendszerrel.  1987: Dalszövegeket ír a Magyar Állami Metálzenekar, a Pokolgép számára.  1988: Pihen 1989: A Kossuth Rádióban kap műsorvezetői állást.  1989: A Magyar Népköztársaság Állami Díjával tüntetik ki.  1990-: Hirtelen felfedezi a régóta benne szunnyadó kereszténységet, és nemzeti érzelmet stb. stb. 

Boldogtalan szülinapot Feró!

[tobbpenztazembereknek]

1813. május 24-én született Kmety György, az 1848-49-es szabadságharc egyik legvitézebb tábornoka, aki érdemei révén, közkatonai sorból jutott a legmagasabb pozíciókig.

Kmety a felvidéki Gömör vármegyéből származott, egy elszegényedett nemesi család második gyermeke volt. Miután ötéves korában apja elhunyt, nála jóval idősebb bátyja, Pál vette át a nevelését, ő küldte először Györgyöt a késmárki tanodába, majd iskolakerülő magatartása nyomán a fehérvári katonaiskolába. Kmety 1833-tól a 19. gyalogezredben szolgált, majd a szabadságharc előestéjén, 1847-ben Radetzky marsall parancsnoksága alá került, a császári szolgálat során főhadnagyi rangot ért el.

1848 októberében századosként került át a magyar honvédseregbe, a Bécs ellen induló csapatokhoz Győrben csatlakozott. Kmetynek jelentős szerepe volt a győri 23. zászlóalj megszervezésében, majd csapatai élén vitézül harcolt az 1848. október 30-án elveszített schwechati ütközetben. Ezután zászlóaljparancsnokként, majd alezredesként tevékenykedett a nyugati területeken, majd Windisch-Grätz ellentámadása során a Felvidéken vonult vissza.

Dembinski hibás szervezése folytán Kmety György nem vehetett részt az 1849. február 26-27-i kápolnai ütközetben, a vereség után azonban mezőkövesdi győzelmével megmentette a visszavonuló honvédsereget a bekerítéstől. A tavaszi hadjáratban Kmety főleg elterelő feladatokat teljesített, egyedül az isaszegi csatában vett részt (itt ezredesi rangot is kapott Görgei javaslatára), majd Buda sikeres ostrománál tüntette ki magát.

A budai diadal után már hadosztályt irányító Kmety június 13-án, Csorna mellett aratta legszebb győzelmét, mely ütközet során Pápa felől előrenyomulva bekerítette és megsemmisítette Wyss vezérőrnagy dandárját. A csornai diadalért június 26-án tábornokká léptették elő, az orosz intervenció következtében megforduló hadiszerencse azonban ekkor már Kmetynek sem kedvezett.

Az osztrák túlerővel szemben már június 27-én vereséget szenvedett Ihász mellett, elszigetelődött Görgei felvidéki erőitől, így jobb híján a Délvidék felé vonult vissza. Kmety az erőltetett menet ellenére lekéste a háború utolsó magyar győzelmét (július 14-én Guyon Richárd megverte Jellasicsot Kishegyesnél) és a fősereghez már csak a reménytelen augusztus 9-i temesvári csatában tudott csatlakozni.

A szabadságharc utolsó reménytelen ütközetei után Kmety Vécsey tábornokhoz csatlakozott, majd elhagyta az országot. Hasonlóan Bem tábornokhoz, az erdélyi sereg vezéréhez, ő is a török Portán próbált szerencsét, ahol szívélyesen fogadták az oroszok ellen harcoló tehetséges magyar tiszteket. Az emigráns tábornokot I. Abdul Medzsid szultán (ur. 1839-1861) hamarosan tábornoki rangban alkalmazta seregében, és az 1853-ban kirobbanó krími háború során birodalma keleti végébe, a Kaukázusba küldte.

Kmety György ekkor már Iszmail pasa néven harcolt, legvitézebb haditettét pedig 1855-ben, Karsz váránál vitte végbe: az erődöt ostromló Muravjev tábornokot kicselezve bejutott a várba, hosszú hónapokig helytállt a túlerővel szemben, majd a védők megadása után kitört a cári erők ostromgyűrűjéből.

Kmety tettéért számos kitüntetést kapott a Portától, és később egyike lett azoknak a hadvezéreknek, akiket az 1860-as drúz felkelés leverésére küldtek. Itt összekülönbözött tiszttársaival, és belefáradva az Oszmán Birodalomban állandóan szövődő politikai intrikákba, és a visszavonulás mellett döntött.

A tábornok ezután Londonba költözött, és 1865 áprilisában bekövetkező haláláig itt élt. Kmety hosszú, kalandos pályafutása egészét katonai közegben töltötte, sohasem házasodott, gyermekei nem születtek, így a vitézségéről híres tábornok nevét bátyja családja vitte tovább.

Forrás: Tarján M. Tamás • Rubicon Kalendárium

Napi tanulságos magyar történet. :/

[nemhiszlekelvilag]

Geci

óraállítás, az. 

amúgy is hajnalokig fent vagyok, de így rögtön egy órával arrébb van minden a megszokotthoz képest. 

persze úgy vagyok, mintha holnap nem kellene dolgozni. mintha nem várna a semmitmondó, sehonnan sehova sem tartó hivatali papírtologatás. 

összefirkálok valami ügyiratot a gecibe, az biztos. 

persze jobban szorongat a bánatgeci katasztrófavédelem, ahol az önkéntes polgári védelmi szolgálatot, vagy miagecit kellene összeegyezteteni a valósággal. igen, az önkéntes, ahova a közmunkásokat kellett egyik napról a másikra beosztani, mert valakinek egy kicsit magasabban arra áll fel a fasza, ha minden település jól ellátta ezt a feladatot. 

papíron minden oké, csak önkéntes polgári védeni ne kelljen. 

eleve, miagecim ez, hogy önkéntes polgári védelmi szolgálat. bazmeg, arra sem lennék alkalmas, hogy örökélet, ingyensörre keressek önkénteseket, hátmég hogy arra, hogy ilyen félkatonai bánatgecibe bele kelljen rángatni embereket. 

úgy, hogy ha megszületik a határozat, akkor csók a családnak, be van osztva a magyar állampolgár, feltéve, ha pár dolog miatt felmentést nem kaphat. 

ilyenekkel gecizni, faszomatazt. persze, a bányában rosszabb, de azért jó lenne, hogy ha ezt a félbohóc katonai geciskedést eltörölnék a bánatba, oda. 

persze minden mindegy végülis. halnék meg máról holnapra, egész megnyutató lenne. 

#élylet

[foulchildtiger]

Ők rabolták ki az országot 2018. 06. 21. Somfai Sándor/Demokrata Évtizedeken át azt hittük, az országot kifosztó vadkapitalizmus Németh Miklós kormányzása alatt, a nyolcvanas évek végén kezdődött. Borvendég Zsuzsanna történész Az ,,impexek" kora című könyvéből kiderül, a pénzszivattyúkat már az ötvenes években beüzemelték. A hetvenes-nyolcvanas években pedig csúcsra járatták az ország kirablását. Borvendég Zsuzsannával, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatójával beszélgettünk. -- Évtizedekig azt tanították nekünk, hogy a rendszerváltás idejére felhalmozott államadósság azért duzzadt hatalmasra, mert a magyar lakosság túlságosan sokat fogyasztott. Ennek a dőzsölésnek az árát pedig a versenyképtelen gazdaság nem tudta kitermelni. Az ön könyve ellentmond ennek az állításnak. -- Vissza kell mennünk az időben, hogy a folyamatokat megértsük. A kommunisták nyílt hatalomátvétele után 1949-50-ben a külkereskedelmet államosították. Ekkor jöttek létre az első impexek, vagyis azok az import-export vállalatok, amelyek monopoljogot nyertek a termékek külföldi értékesítésére és a termeléshez szükséges berendezések és nyersanyagok behozatalára. Ezzel párhuzamosan a termelő vállalatoktól megvonták a külkereskedelmi jogot, és csak az őket képviselő külkereskedelmi cégen keresztül adhattak el, amelyeknek természetesen nem voltak termelési költségeik, így óriási profitot tudtak felhalmozni. Ám azt nem szabályozták, hogy ezt a profitot miként kell visszaforgatni a gazdaságba. -- A termelő vállalatok nem részesültek a munkájuk hasznából? -- Évtizedekig azt a hiedelmet sulykolták, hogy a tervutasításos rendszer miatt versenyképtelenek a hazai vállalatok. Eladhatatlan selejtet termelnek, sőt olyan termékeket gyártanak, amelyeket egyáltalán nem igényel a piac. Ez nyilván igaz volt egyes ágazatokban, de összességében hazug állítás volt. Gondoljunk csak a Ganz-Mávagra, az Ikarus buszokra, az Egyesült Izzóra, később a Videotonra, hogy csak néhányat említsek. Ezek a cégek a kommunizmus évtizedeiben végig versenyképesek voltak. Ám mert a profit nem ezeknél a vállalatoknál landolt, az a megdöbbentő helyzet alakult ki a hatvanas évek elejére, hogy a külkereskedelmi cégeknél óriási vagyonok halmozódtak fel, miközben a termelő cégeknek semmi sem jutott. A nyomon követhető bevételek mellett nagy összegű korrupciós pénzek is befolytak. -- Hogyan? -- Mint mondtam, a nyersanyagok és gépek vásárlását is az impexek intézték. Az üzletkötéseiket azonban gyakran nem az észszerűség diktálta, hanem a nyugati vállalatok által kínált korrupciós pénzek. A keleti blokk országai vonzó piacot jelentettek a nyugati, különösen a német vállalkozások számára. A franciák és a britek teríthették a termékeiket a volt gyarmati területeiken, de az NSZK nem rendelkezett ilyenekkel. A számukra kedvező vásárlási döntések érdekében jelentős összegekkel korrumpálták a külkereskedőket, így az elavult vagy leselejtezett áruikat is teríthették nálunk. -- A termelő vállalatok tűrték ezt? -- A hatvanas évek közepére kialakult egy nagyon erős iparvállalati lobbi, amely jelentős érdekérvényesítő erővel rendelkezett, akár a politikai döntéshozatalba is bele tudott szólni. Ez a csoport komoly küzdelmeket folytatott azért, hogy a cégek visszakapják a külkereskedelmi jogot. Arról viszont nem szokás beszélni, hogy velük szemben volt egy úgynevezett külkerlobbi, amelynek ez nem állt érdekében. Az új gazdasági mechanizmus 1968-as bevezetése után is csak néhány iparvállalatnak sikerült kivívnia, hogy önállóan kereskedhessen, de az áruforgalom hetven százaléka egészen a nyolcvanas évek végéig továbbra is külkereskedelmi vállalatok kezében maradt. Természetesen voltak próbálkozások arra, hogy visszaszorítsák e cégeket. Különadókkal, exportkorlátozásokkal igyekezett elérni a politika, hogy ha nem is lehet visszacsorgatni a termelő vállalatokhoz a profit legalább egy részét, de legalább valamennyi pénzt visszaforgassanak a népgazdaságba. Ez azonban szintén nem állt érdekében a külkerlobbinak. Megkezdődött annak előkészítése, hogy a profitot és a vagyonokat a lehető legsimábban kivigyék az országból. -- Milyen cégek alkották ezt az érdekcsoportot? -- Több mint ötven kisebb-nagyobb cégről beszélünk. Gyakorlatilag lefedték az egész gazdaságot. A vegyipart uralta például a Chemolimpex, az élőállat- és húsexport fölött diszponált a Terimpex, a fém- és acéltermékek forgalmazását a Metalimpex végezte. A nagyok közé tartoztak azok a vállalatok, amelyek a katonai célú alkatrészekkel is kereskedtek, mint például a Technoimpex, az Elektroimpex. Később ez utóbbi hozta be az országba a mikrochipeket. A legnagyobbak közé tartozott a Mineralimpex, amely a nyersanyag-forgalmazást, például a kőolaj-kereskedelmet tartotta az ellenőrzése alatt. -- Hogyan kapcsolódtak e folyamatokhoz a titkosszolgálatok? -- A külkereskedelem egy diktatúrában nagyon érzékeny terület, hiszen az ügyletekből nem lehet kikapcsolni a nyugati országokkal való kapcsolattartást. A szovjet típusú rendszerekben ezért az első pillanattól kezdve titkosszolgálati ellenőrzés alatt állt, hiszen a kétpólusú világrend viszonyai között a kereskedelmi kapcsolatok egyúttal kiváló behatolási csatornákat jelentettek a keleti és a nyugati titkosszolgálatok számára egyaránt. A klasszikus hírszerzési, kémelhárítási feladatokat ellátó szervezeteket persze nem szabad összekeverni a politikai rendőrséggel! A rendszerváltás után és időről időre azóta is bedobják ugyan gumicsontként az ügynökkérdést, a besúgói listákat, ezzel elterelve a figyelmet a III/I. és a III/II., klasszikus hírszerzői tevékenységet folytató főcsoportfőnökségekről és a katonai titkosszolgálat tevékenységéről. Róluk egyelőre szinte semmit nem tudunk, pedig a szerepük rendkívül fontos. -- A történészek eddig azt mondták, hogy a keleti blokkon belül a magyar hírszerzésnek nem volt fontos szerepe azokban az évtizedekben. -- Éppen az anyagok titkosítása miatt a történészeknek eddig nem volt igazán rálátásuk e területre. Ezért alakulhatott ki az a közvélekedés, hogy a magyar hírszerzésnek csak a Vatikán és a magyar emigráció megfigyelésében jutott szerep. Ez azonban nem igaz. Legalább két olyan terület akadt, amelyben a magyar titkosszolgálatok kiemelkedő tevékenységet folytattak. Ezek egyike a Nyugat semlegesítése volt újságírók felhasználásával, vagyis a befolyásolási politikával. A nyolcvanas évek közepére nem létezett olyan valamirevaló nemzetközi újságíró-szervezet, amelyben ne töltöttek volna be vezető pozíciókat magyar újságírók -- voltaképpen KGB-s akciók részeként. A másik rendkívül fontos és a magyar szolgálatok számára sikeres terület a műszaki-tudományos hírszerzés volt, ami éppen a külkereskedelmi vállalatokon és kirendeltségeiken keresztül folyt. -- Ez nyilván nem kerülte el a nyugati hírszerzők figyelmét sem. -- Az ötvenes évek közepétől a keleti és a nyugati tömb már nem a harmadik világháborúra készült, sokkal inkább a tudományos-technikai forradalom vált a verseny fő tárgyává. Kezdetben az űrtechnológia révén a Szovjetunió fölényben volt, de nem rendelkezett elég erőforrással ahhoz, hogy az előnyét meg is tartsa. Rákényszerült arra, hogy nyugatról szerezze be az új technológiákat. Ebben a KGB mellett szerepe volt a Stasinak, a Securitaténak és a magyar titkosszolgálatoknak is. A magyarok pozícióit azonban megerősítette, hogy a nyugatiak szívesebben tárgyaltak a mi külkereskedőinkkel, hiszen ötvenhatnak és a befolyásolási munkának köszönhetően a Nyugat szemében szalonképesebbnek tűnt Magyarország, mint a többi szatellitállam. Ezt a szovjet titkos­szolgálat ki is akarta használni. Mindennek köszönhetően a hetvenes évek közepére Magyarország abba a helyzetbe került, hogy a legérzékenyebb árucikkeket is behozza azon időszakban, amikor a COCOM-listán szereplő termékek embargó alatt álltak, vagyis látszólag elérhetetlenek voltak a Szovjetunió számára. A hazai külkereskedelmi vállalatok révén azonban a legtöbb embargós csatorna éppen Magyarországon át vezetett. Az ország gyakran veszített ezeken az ügyleteken, de jutalék formájában óriási hasznot hoztak az üzlet létrehozójának. A külkereskedelmi vállalatok pedig mindent megtettek azért, hogy ezek a pénzek az állam számára láthatatlan magán­zsebekbe vándoroljanak. -- Hogyan? -- Ebben fontos szerepe volt a Magyar Külkereskedelmi Bank elnökének, Salusinszky Istvánnak. A bank éves jelentéseiből nyomon lehet követni, ahogyan ő hosszan ecseteli, miért lenne fontos Magyarország számára, hogy a külkereskedelmi vállalatok szabadon alapíthassanak leányvállalatokat a nyugati világban. Salusinszkyről tudni kell, hogy 1950-ben kezdte külkereskedői karrierjét Moszkvában, majd a római kereskedelmi kirendeltség élére került, a Magyar Néphadsereg Vezérkarának Második Csoportfőnöksége, vagyis a katonai hírszerzés operatív tisztjeként. Rómából hazatérve ült be a Külkereskedelmi Bank elnöki székébe. Bankelnökként nagyon sokat tett azért, hogy 1972-ben megszülethessen egy olyan pénzügyminiszteri rendelet, amely lehetővé tette, hogy a külkereskedelmi vállalatok leánycégeket hozhassanak létre Nyugat-Európában mindenfajta külön engedély nélkül. Ebben az évben valóságos cégalapítási láz kezdődött. -- Korábban is léteztek ilyen leányvállalatok? -- 1968 előtt összesen 14 magyar tulajdonban lévő vállalat működött nyugaton. Ezek, például a Malév, az IBUSZ mind titkosszolgálati fedőcégek voltak. Arról egyelőre nehéz pontos képet alkotni, hogy a hetvenes években hány ilyen cég kezdte meg a működését, de a 80-as évek közepére nagyjából 200 leányvállalat működött nyugaton. Néhány közöttük tisztán magyar tulajdonban volt, de többen tulajdonrészt szereztek külföldi cégekben. Ezt azzal indokolták, hogy azoknak már kialakított ügyfélkörük volt, a külföldi partnerek körében nagyobb bizalmat élveznek, mint a vasfüggönyön túli vállalkozások. Ez leegyszerűsítette az embargós termékek behozatalát. De ezeknek a vegyesvállalatoknak igazán nagy jelentősége nem ebben állt. Hiszen ezeket még bejegyezték a Pénzintézeti Központban, elvileg így biztosítva volt a pénzügyi felügyeletük. Ám ha e vegyesvállalatok alapítottak egy céget külföldön, akkor azt már csak abban az országban kellett bejegyezni, így gyakorlatilag eltűnt a hazai hatóságok elől. A Metalimpex például 1972-ben az elsők között alapított céget Bécsben, amely azonnal újakat alapított, amelyek szintén cégalakításba kezdtek. Hasonlóan járt el a többi magyar külkereskedelmi vállalat is. Ma már gyakorlatilag lehetetlen feltérképezni e cégbirodalmakat, különösen, mert ezek például lichteinsteini, svájci alapításúak voltak, és offshore jelleggel működtek. -- És ez nekik miért volt jó? -- Mert ettől kezdve a nyereséges üzleteket ki lehetett szervezni az országból, ki lehetett juttatni a felhalmozott profitot és a jutalékokból származó magánvagyonokat úgy, hogy soha többé senki ne lássa. Így nem is különös, hogy a cégbirodalmak kiépülésének kezdetétől a magyar külkereskedelmi mérleg eredménye szinte minden évben negatív lett. -- Megoldották okosban... -- A teljes képhez hozzátartozik, hogy ez a fajta hálózatépítés nem magyar találmány volt. A Szovjetunió már a húszas évek végétől kiemelt feladatának tekintette, hogy támogassa a nyugati kommunista pártokat. Ahhoz, hogy ezek az illegális párttámogatások fedett módon jussanak célba, ki kellett építeni a pénzügyi csatornák egész rendszerét. Főszabály volt, hogy a szocialista vállalatok közvetlenül nem léphettek kapcsolatba nyugati cégekkel, ezért közvetítőt kellett beiktatni az ügyletekbe. Ezek a közvetítők a kommunista pártok vállalatai lettek, amelyek jutalékot kaptak, hozzájutva így a nekik szánt támogatásokhoz. Ez a hálózat, amelybe a háború után kötelezően bekapcsolódtak a keleti blokk országai is, már 1945-re olajozottan működött. A magyar külkereskedelmi vállalatok kezdetben, mondhatni, ráépültek ezekre a hálózatokra. 1972 után azonban már nem volt szükségük a nyugati pártvállalatokra, a közvetítői szerepet immár a saját céghálózataikra bízták. -- Mit szóltak mindehhez a szovjet titkosszolgálatok? -- A szovjet titkosszolgálatok nyilván tudták, mi folyik. Ám a rendszert legitimálta, hogy a magyar külkercégek hozták be a Szovjetunió számára nélkülözhetetlen embargós termékeket. -- A Nemzeti Banknak volt rálátása e tranzakciókra? -- Az MNB mindent tudott. Erről azért vannak ismereteink, mert a kémelhárításnak feladata volt, hogy minden külföldi behatolási kísérletet szemmel tartson, ezért figyelték a bejövő nyugati cégek képviselőt éppen úgy, mint a kereskedelmi külképviseleteket. Az is a feladatkörükbe tartozott, hogy a nagyobb gazdasági visszaélések gyanúja esetén nyomozást folytassanak. A nyomozati jelentésekből tudjuk, hogy az MNB-nél egy csomó olyan különös számla volt, amelyekről furcsa ügyeleteket finanszíroznak. Pénzek áramlottak lichten­steini, svájci és más külföldi cégek számláira. Ezeket az ügyleteket persze nem foglalták írásba, minden a szürke és a fekete zónában zajlott. -- Vagyis az MNB is érintett volt a pénzek kisíbolásában? -- Igen. És érintett maga Fekete János bankelnök is, aki Salusinszky mellett másik kulcsfigurája volt a külkerlobbinak. -- Nyilván neki is megvolt a maga titkosszolgálati háttere. -- Hogyne. Róla tudjuk, hogy az első pillanattól kezdve az operatív titkosszolgálat embere. Visszaemlékezéseiben leírja, hogy hadifogoly volt a Szovjetunióban, ott lépett vele kapcsolatba az NKVD. 1945-ben különvonattal hozták őt haza, és ezek alapján feltehető, hogy NKVD-ügynökként került az ÁVH-hoz, a politikai rendőrséghez. A pénzügyminisztériumba már a politikai rendőrség ültette be, innen pedig első elnökhelyettesként landolt az MNB-ben. Akkor már természetesen nem ügynökként tartották nyilván, munkaköri kötelessége volt a szolgálatokkal való kapcsolattartás. Ám Fekete János szerepe ezen túlmenően is nagyon izgalmas. Bankelnökként ő állt kapcsolatban olyan nemzetközi pénzügyi körökkel, amelyeket manapság pénzügyi háttérhatalomként szokás emlegetni. Élénk kapcsolatokat ápolt például a bécsi Winter Bank tulajdonosával, Simon Moskoviccsal. Azt nem tudjuk, hogy ez az úr kinek az embere volt, de azt igen, hogy Moskovics Simon 1949-ben emigrált Magyarországról Ausztriába, majd az ötvenes évek elején felvásárolta ezt a XIX. század végén Bécsben alapított, nem túl jelentős magánbankot. Ráállt arra, hogy ő finanszírozza a Kelet és a Nyugat között zajló kereskedelmi ügyleteket, és szoros kapcsolatot ápolt a szatellitállamok nemzeti bankjainak vezetőivel. Olyannyira felvirágoztatta a bankját, hogy Ausztriában egyedüliként arany exportjogot kapott. Emellett a bécsi pénzjegynyomdában nyomathatott saját aranyérméket. -- Ez a bank még ma is létezik? -- Hogyne. Moskovics Simon halála után a fia örökölte, és mára a világ tizenhatodik legnagyobb magánbankja lett. -- Ha jól érzékeljük, a szovjet és a magyar titkosszolgálatok figyelő tekintete mellett, a nyugati bankokkal és cégekkel összejátszva akár ezermilliárdokat is kivihettek az országból az ,,impexek" 1972 és 1990 között, így duzzasztva hatalmasra az államadósságot. Voltaképpen mekkora összegről beszélgetünk? -- Igazából megbecsülni sem lehet. Annyi bizonyos, hogy az igazán nagy visszaélésekről csak közvetett utalásokat lehet találni, az azokban részt vevő körök nagyon ügyeltek rá, hogy ne keletkezzenek iratok, vagy ha mégis, akkor azokat nagy valószínűséggel a 80-as évek végén eltüntették. Az is bizonyos, hogy az így elúszott pénzeknek óriási szerepük volt az államadósság felhalmozódásában. A Mineralimpex vezérigazgatójának, Russay Istvánnak a halála után például a titkosszolgálatok nyomoztak a jutalékokból felhalmozott, külföldön tartott magánvagyona után. -- Mennyi pénz után nyomoztak? -- Mennyi? Az 1989-es államháztartási hiány 20 százalékára rúgott. http://demokrata.hu/hir/belfold/ok-raboltak-ki-az-orszagot

[elefant-alligator]

Bangkok.

Sziasztok!

Múlt héten voltunk Bangkokban nyaralni, ránk fért már egy kis pihenés és jól sikerült nagyon a megálló, mielőtt Vietnámba jöttük. Leginkább azért ott töltöttük a hetet, mert amikor vásároltuk a repjegyet jelentősen olcsóbb volt oda, mint Vietnámba, és úgy voltunk vele, hogy akkor inkább ott költjük el a különbséget. (Budapest-Saigon kb. 320k HUF, Budapest-Bangkok-Saigon 230k HUF /2fő) AirBnb-n foglaltunk szállást, sikerült egy nagyon jót találnunk, habár tudtuk hogy nem a belvárosban van, jóval nagyobb volt a város mint térképen érzékeltük, és így autóval kb 15-20 perc, tömegközlekedéssel majdnem egy óra volt, bemenni a belvárosba. Ettől függetlenül teljesen elégedettek vagyunk, mert ahol voltunk már csak helyiek voltak; egy új építésű épületben volt a lakás, ahol van biztonsági szolgálat, nagyon igényes és tiszta. Ráadásul a 32. emeleten, a tetőn volt a medence, amit ki is használtunk az átlagos 30 fokos melegben.

Bangkokban értetlen mindenki és általában feladtuk a negyedik alkalomra, ha valamit kérdezni akartunk. (Tavaly Pennang-ban – Malájzia vidék – aki még nem is beszélt angolul valahogy megértette és akart is segíteni tájékozódni, ételt ajánlani.) Gondoltuk hogy a taxisok lehúzósak, ezert a Grab (közösségi autózás) app-el közlekedtünk nagyrészt, (pl. Graben keresztül a reptér és szállás közti utat 300 Baht-ra becsülte, a taxis 700-at mondott.) de a tuk-tuk-ot is kipróbáltuk egyszer, de kerültük mert azok a legnagyobb hiénák. Bangkok belváros nagyon turistás, tényleg minden helyi a pénzre megy (ismét, ezt Malájziában nem tapasztattuk), ázsiai viszonylathoz képest is koszos, drága – kifejezetten, világvároshoz képest is- és 3 nap alatt kivégeztük a látnivalókat is. Ennek ellenére megérte, mert kegyetlen jókat ettünk, a látnivaló – kevés – de annál igényesebb, inkább szórakozásra való város.

Első nap nem voltunk annyira aktívak, mert még rajtunk volt a jet lag, és alig aludtunk az út alatt (semmit). Este betévedtünk a belvárosban, sikerült a legnagyobb turista utcát megcélozni (ahol igazából semmi izgalmas nem történt velünk), ami a kormányzati negyed legnagyobb főútja mellett van. Megértettük mi a kommunizmusra hasonlító katonai egyenruhás rendőrök látványát magyarázó jelenség. (2014-körül volt egy puccs, amióta ismét katonai fennhatóság alatt áll az állam; modern létezésének 83 évéből már az 55.) R-go: volt egy 2x5 sávos felvonulási útvonal végig a kerületben kiegészítve tipikus beton és hasonló diadali emlékművekkel. (Valamelyik nap aztán pont elkaptuk, hogy ment egy konvoj ezen az útszakaszon: az egyébként kifejezetten hangos közlekedést felváltotta a síri csend, a kereszteződéseket lezárták az említett volt rendőrök, és még a járókelőket is megállították a járdán és a fal mellé intették amíg elhaladt a Mercédes sor.)

Második nap délelőtt kimentünk a legmesszebbi templomhoz vonattal . Kb. 25km-es távott jelentett, amelyet durván 6 egész Baht-ért tehettünk meg (felfele kerekítve 52 HUF). A Buddhista templom nem volt rossz, de láttunk már sokkal szebbet. Onnan elmentünk a Kortárs Képzőművészeti Múzeumba (MOCA), amely Ditti ötlete volt, de talán ez volt a legmaradandóbb élmény – a medencén kívül. 6 emeleten végig néztük a tematikus tárlatokat, amik nagyrészt thai művészek alkotásait mutatták be, és végül haladt nemzetközi irányba. Hozzá kell tenni hogy az egyik legszebb eleme az egésznek maga az épület volt. Innen –ismét a térképre nézve, és a google térképre nem hallgatva- nevettünk egyet hogy biztos nincs egy óra sétára a legközelebbi metró megálló, amely hazavisz. Természetesen nem volt igazunk és több mint egy órát sétáltunk Bangkok külvárosában, ahol már erősebben látszott a szegénység és nyomor. Ugyanakkor azt figyeltük meg hogy fejlődő ország lévén szinte mindenki csinál valamit (főként árulja valamilyen kis szarját) és jókedvű közösségeket alkotnak. Este a bank-negyedben sétáltunk – itt van a legtöbb felhőkarcoló – és az egyiknek felmentünk a 65. emeletén levő Red Sky barba, ahol kicsit csalódtunk a kilátásban, és a felszolgált italok minőségében is.

Másnap reggel elhatároztuk hogy korán felkelünk és megnézzük a másik irányban lévő két legnevezetesebb buddhista templomot, úgyhogy a 25 perces autó úttal oda is értünk délután egyre. :D (Wat Arun és Wat Pho) Itt rengeteg turista volt, és csak a nagy épületnek a szélére lehet felmenni, de iszonyatosan részletesen voltak kidolgozva, amely összességében gyönyörű látvány volt. A kettő templom a folyó két oldalán helyezkedik és egy 4 Baht-os összegért visz át a komp. A második templom látogatás előtt kinéztünk egy közelben lévő bib gourmand éttermet (Err), ahol rusztikus, hagyományos thai ételt szolgáltak fel kortárs módon. Kegyetlen jó volt; habár a Dávid könnyezve ette a zöld curryt, de annyira jó volt, hogy nem bírta abba hagyni. Wat Pho-ban megnéztük az óriás fekvő Buddhát, de a hozzá kapcsolódó palota és miegymás annyira nem kötött le minket, inkább még egy utcai árusnál ettünk.

Péntek este Dittinek meglepetés ként elmentünk a kétcsillagos Gaggan étterembe, amely a világ legjobb indiaija ként van számon tartva (világ top 50-ben). Végig ettük a 25 fogásos menüt, martinikkel kísérve. Nehéz lesz ilyen élményt megismételni, mert a 3 órás vacsora alatt annyira jól éreztük magunkat, a személyzet is hihetetlenül közvetlen és aranyos volt, hogy örökre felejthetetlen élmény marad. (A menüsor egy papíron emiojikkal volt feltüntetve, amelyet vagy elmagyaráztak, vagy nem- ránk hagyva a találgatást és kísérletezést). Ezután beültünk az étterem által hívott taxiba, aki 300 pénzért akart elvinni minket a közeli Szórakozó helyre – amely valósan 100 Baht körüli összeg, és kiakadt hogy mondtuk hogy kapcsolja be az órát, végül fel kellet szólítanunk hogy álljon meg mert inkább kiszállunk. A szórakozó hely egy 18. századi kínai színház ihletésű hely, ahol egykor komplett kabarék és ezt ihlető elektronikus zene volt; ebből most már egy felhígult főként amerikai turista és az azt vonzó thai prostituáltak alkotta vendégkör maradt, habár maga a hely kifejezetten végiggondolt és stílusos lenne. Itt egy ital erejéig maradtunk , és hazamentünk inkább arra fogva hogy öregek vagyunk már ehhez. :D

Szombaton a Siam belvárosi megálló környékén (lásd. Thaiföld régi neve Sziám) sétáltunk, amelyet öt óriási egybeépült bevásárló és szórakozó központ alkot (hihetetlen méretű embertömeg és fogyasztás). Ezután a Rabbit Hole nevű koktélbárt céloztuk meg, amely az általunk megállapított japán-negyedben volt. Érdekes hogy a bárnak egy egyszerű utcára nyíló fa ajtaja volt, és semmi nem volt feltüntetve, így nem lehetetlen oda betévedni , csak a céltudatos közönség találja meg. Dávid ivott egy fehér szarvas gombás martinit, de a második kör italnál már nem sikerült ízlésünknek megfelelően választani. Innen átmentünk a Beam nevezetű szórakozó helyre, ami viszonylag újonnan nyílt. Két szintes vendéglátó hely, ahol lent félelmetesen jó elektronikus zene ment, fent pedig a populárisabb műfajok. A helynek a kiépítése zseniális volt, olvadt diszkó gömbökkel (amelyek segítségével lent a hely nevét adó egyetlen fénycsóva világítja meg a teljes teret. Lévén hogy öregek vagyunk, és idegesítően viselkedő helyi közönség volt, két ital erejéig maradtunk, majd visszavonultunk.) Vasárnap a városban csámborogtunk, masszíroztattunk (nyilván), majd este az egycsillagos Nahm étterembe mentünk, amely szakmai szemmel a környéken megfordulóknak kötelező. (David Thompson angol séf egyik étterme, ahol nyugati profi szemlélettel alkot hagyományos thai fogásokat.) Itt is a degusztációs menüre utaztunk amely 11 fogás volt, és degeszre ettük magunkat páratlan ízvilágú csodákkal; természetesen martinik, és dinnyés martini kíséretében.

Hétfőn még a kínai negyedben sétáltunk, ezzel nagyjából bejárva a város főbb részeit, ahol szemet szúrt az egymás hegyén hátán lévő ékszer üzletek. Láttuk a szokásos utcai piacot, sok szép szárított dologgal, döghússal és temérdek mennyiségű avatatlan szemnek idegen friss zöldséggel, illetve kínai csecsebecsével. Tuk-tukkal (mint közlekedési forma) elmentünk egy ’híres’ masszázs szalonba ahol egy lábmasszázs után úgy éreztük hogy 2 számmal nagyobb a cipőnk, és felfigyeltünk rá hogy teljesen máshogy mozog sétálás közben a lábfejünk mint eddig. A vacsorát az egyik utcai lebujban ettük (általában nagyon jó, néha bele lehet futni nem ízlésünknek valóba) egy helyi sör mellett. Dávid még meg akarta nézni a Sathorn Unique Towert, ami egy befejezetlen épület váz még a 90-es évekből, és hírhedt hogy turisták megmásszák a kilátás végett. De olvastuk hogy mostanában még jobban lezárták és rászálltak a szabályszegőkre, és még be is sötétedett úgy hogy elengedtük ezt a projektet.

Kedden már henyéléssel ment el a napunk, összepakoltuk újra a holmikat, csobbantunk egy utolsót, majd lementünk a helyi piacra enni valamit, mert hajnalban indult a gép Saigonba. Hcmc-ben (lsd. Ho Chi Mihn City, avagy Saigon) eljöttünk az első hónapra Airbnb-vel lefoglalt szállásra, amely a belvárosban ugyan, de egy sikátor végén van. A patkányokkal még tisztában vagyunk, de meglepődtünk amikor kakasok jöttek szemben a ház előtt. Ideiglenesen jó lesz egy hónapig, addig keresünk egy hosszú távú albérletet lehetőleg a belvárosban. Sokkal barátságosabb ez a város számunkra, mint Bangkok. Nem érezzük annyira zsúfoltnak, nincs annyi szemét az utcákon, olcsóbb, ízlésünkhöz közelebb áll az itteni konyha (bár a thai kaja is isteni). Idővel szeretnénk robogót is venni, amit később Ditti is tud használni, ha Dávid szeretne egy nagyobbat venni magának. Buszra eszünkbe se jut felszállni. :D Egyenlőre gyalogszerrel elérünk mindent a kerületben (Dávid munkahelyét is). Ma sikerült helyi telefonkártyát vennünk, aminek havi díja fejenként 1000 HUF ( 5G internet).

d & d 2018.10.25

#vietnám #hcmc #bangkok #thaiföld #gaggan #nahm