#hangok

[egy-lany-blogja]

A démonok a fejedben azt kiabálják sose szabadulsz ...

#démonok #hangok #fejed #elmed #sosszabadulsz #orokke #le győzöd #erosvagy #magyar tumblisok #magyar #magyar tumblr #magyar lany #magyar gondolat #erzesek

[nem-tudom-mivan-velem]

Szeretem az estéket.

-Ekkor már csend van a házban.

Bár,ha belegondolok ekkor van a legnagyobb zaj a fejemben…:(

#zűr #zűrzavar #csend #zaj #hangok #szerelem #fájdalom #család #este #éjszaka

[csacskamacskamocska]

A sötét hang

Tegnap megint éjjel mentem haza. Nem valami jóféle buliból, a munkahelyemen próbáltam arra kényszeríteni magam, hogy dolgozzam, de nem ment. Próbáltam, próbáltam, de nem ment. Éjfél után adtam fel. És a villamoson leüvöltöttem egy pasas fejét. Van nekem ez a félelmetes hangom. Ritkán jön elő és valahogy nekem is ijesztő. Félelem nélküli, elszánt és brutális. A pasas amúgy tapogatni kezdett a mögöttem levő ülésről előrenyúlva. Először azt hittem a zsebembe nyúlkál, szóltam neki, hogy fejezze be. Aztán megint éreztem, hogy tapogat. Felálltam és kieresztettem a hangom. A pasas amúgy nem volt százas vagy be volt tépve. Átültem másik ülésre. Éjjel mindig a vezetőhöz közeli ülésre ülök, de amíg nem veri rá az ember az ablakot, a vezető is leszarja mi töerténik a háta mögött. Ettől a csávótól nem féltem, kis nyomorult volt. A félelmetesek a suhancok, összeverődve, bepiálva vagy beállva meg a részeg férfiak, azok ütnek és késelnek. Hát ja, nem kéne éjjel járnom haza, bár nappal se jobb szerintem. De nem is ezt akartam, hanem a hangokat, hogy én sem tudom mikor mi jön majd elő, mintha más más személyiségem lenne, többnyire valami gyerekes cukiskodó hangom van, nem is nagyon szeretem, olyan komolytalanná tesz és ha megijedek elakad, elcsuklik a hangom vagy amikor izgulok, és jajj persze ha valaki olyan van ott, aki tetszik, olyan jó lenne olyankor az a másik, a hűvös, okos hangom, ami olyankor jön elő, amikor nem érdekel, hogy amit mondok elfogadják-e, ezen a hangon beszélek az MLM ügynökökkel és ezen mondom el a megoldásokat amikor már minden összegabalyodott, a hang amin sínre teszem a világot. Van még a hisztihangom, amikor beszélni se tudok, a hangom magas és a szavak összekeverednek bennem, és csak ismétlődnek a mondatok, és egyre kétségbeesettebb vagyok amiért nem tudom kifejezni magam lehet, hogy e helyett inkább csak sírok. Mind közül persze ezt szeretem legkevésbé, bár a sötét hangom megijeszt, mert tudom, hogy gátlástalanná válnék, ha meg kellene védenem magam. A francba, tényleg be kell dobnom a táskámba a paprikasprayt. Gondolkodom, hogy a fejemben melyik hangon megy a narráció, de azt hiszem, ez egy másik, mintha egy hangoskonyvet olvasna valaki, szépen beszél, sosem dühöng és csak néha jajveszékel, hogy nem bírja odabent. Nehéz dolog kommunikációs stílust váltani, ha valami beidegzdött és azért ennyi idős korra be is csontosodott már, mert először mindenkinek stratégiailag jónak tűnik, aztán a visszajelzések alakítják a személyiségünket. Ha valaki mindig cinkus megjegyzéseket tesz, akkor azok maradnak mellette, akik érzelmileg megközelíthetetlenek és a cinikus megjegyzéseken jól szórakoznak. És akkor ő lesz a vicces-cinikus, amivel azonosulni fog és közben a lelke mélyén nem érti, hogy miért nem alakulnak ki mély kapcsolatai, és még cinikusabb lesz, hogy az értetlenségét elhazudja. A kedves kislány kap megértést és segítséget, az emberek visszamosolyognak, de sosem veszik komolyan, hiszen csak egy gyerek. Okos vagy nagyon, monja a főnököm, csak olyan szeleburdi. Nyilván ő sem tudja összerakni, hogy hogy van ez, hogy látom amiket mások nem, aztán a komoly dolgokat meg elhülyéskedem, és csodálkozom, hogy csak a bolondok vesznek komolyan.

#hangok #kommunikáció #4-6 #02-15

[mikorhalokmeg]

A hangok egyre erősödnek én meg egyre gyengülök.

#gyengeség #öngyilkos hajlamok #önutálat #hangok

[gerywhite]

Ugyanazt csinálták, mint a netadós tüntetésnél az MSZP.

Ami potenciálisan kormányt elsöprő népharag lehetett volna, abból lett egy békés grillparty, amit az emberek majd megunnak, és jól hazamennek.

#boldog röfögő hangok

[csoori]

Hangok az éjszaka mögül

Ki az a dörmögő földi ember, aki mindig csak az éjszakák mögül beszél? Megroskadt kazlak közül, mintha odaszületett volna. Egy csillag hintázik fölötte pókfonálon. Mért nem kiált rá haragosan: ne szédíts engem, úgy is elkaplak egyszer, te szemfényvesztő, ne akard elhitetni senkivel, hogy ártatlan vagy, mert itt a rejtekhelyek polgárai is züllöttek már, szemhéjuk alatt utcakövek és háborúk ásítoznak, romlandó bűnök, amelyekből nem lesz megváltás soha.

Járok föl-alá a parlagos estben, valaki folyton motyog a jobb kezem felől, motyog csak, nem kiált.

Távol egy vonat suhan, kivilágítva át a tájon, mint halott anyám parázzsal megtömött vasalója.

Csoóri Sándor

#csoóri sándor #hangok az éjszaka mögül #magyar #ha nem vagy itthon

[stickalittle]

Anyám megkapta a hallókészülékét.

Alig bírtam rábeszélni, hogy menjünk el csináltatni neki egyet, mert, hát "akkor mi lesz, ha valaki meglátja, hogy a fülében hallókészülék van". Na, tényleg, hát akkor mi lesz... Nagy rábeszélésre végül beadta a derekát, és mentünk fülészetre, mentünk audiológushoz, aztán méretet vettek a füléről, aztán elkészült a hallókészülék, és aztán beállították neki. Hangosan kellett hozzá beszélni, de nem gondoltam, hogy ennyire nem hall. És szegény, már régóta alig hallhatott, mert látom rajta, hogy egészen elérzékenyült, hogy hallotta az eső hangját. Olyan hangok mennek neki most élményszámba, amit mi már észre sem veszünk, az autók távoli hangja, a járás kopogása, a saját sáljának súrlódása a kabáthoz. (Ezt most majd az ő agyának is újra meg kell tanulnia, hogy vannak hangok, amiket figyelmen kívül kell hagyni.) Mondja nekem, hogy hiszen hallja, hogy beindul a kazán. Én meg mondom neki, hogy anyu, hát én is hallom, ez normális. Rajta látom, mennyire alábecsüljük a hallás képességét, mert még a járása is magabiztosabb lett attól, hogy nem tök süketben kell mozognia. Szereti, hogy hall, és olyan jó látnom az örömét.

[emer-a-ld]

A hangok néha suttogtnak,

a hangok néha túl hangosak.

#magyar tumblr #magyar idézetek #saját idézet #fájdalom #saját érzelmek #megtört lélek #magyar tumblisok #csalódás #fájdalmas #fáj az élet #gondolatok #élet

[orban1geci]

FIgyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas képek és hangok!

Csak saját felelősségre!

Az orbán-rezsim és propaganda aljassága eddig is tudott volt, de így egyben, összeszedve elemi erejű és sokkoló.

#Youtube

[sztivan]

aftersérv*

most vasárnap lesz napra pontosan fél éve, hogy egy másik vasárnap, harmadikán azt mondta a gerincem, hogy milyen szép kanapéd van, igazán kár lenne, ha nem tudnál felkelni róla

tegnap elértem egy fontos mérföldkőhöz, egyszerre vittem fel az emeletre a karomban a két gyereket

és most vasárnapra van betervezve azóta az első 10 km-s futásom

elég fos érzés volt akkor szeptember elején elvergődnöm a hétvégi ügyeletre, majd onnan átküldtek a dél-pestibe, onnan viszont haza, mert csak neurológusok voltak bent ügyeletben, úgyhogy másnap reggel, amikor újra két órámba telt felkelni, utána el a háziorvoshoz, ő továbbküldött az sztk-ba, ahol hét óra várakozás után sorra is kerültem, és végre kezdtek velem valamit

*valójában nem tudom, hogy ezt lehet-e sérvnek nevezni, az egyik orvos azt magyarázta, hogy a több stádiuma közül az orvosok még nem annak hívják ezt, a köznyelv már igen. akárhogy is, nagyon fájt. és persze aki orvosnak csak mondtam, hogy rohadt sokat sportolok, mind azt kérdezte, hogy az nem okozhat ilyen bajt, de ugye sok ülőmunkát végzek?

az első, tényleg gyors javulást hozó tipp az volt, hogy feküdjek mindig nagyon keményen, első lépésként két hétig a földön aludtam, és ettől már legalább nem két óra volt reggelente felkelnem álló helyzetbe. közben pedig beindult egy gyógytorna és fizikoterápia, az is sokat javított. pár hónapnak el kellett telnie, amíg beütött az eredménye - persze türelmesnek kellett lenni, sokáig annyi volt a javulás, hogy csak olyan érzés, mint ha megvertek volna, nem olyan, mint ha épp vernének, na de aztán működött. a lényeg az, hogy a fenékizmaimat erősítsem meg, azok tartsanak, ne a gerincemre nehezedjek, és tök furcsa érzés sok év sportolás után felfedezni, hogy új izmaim kezdenek el működni

teljesen mindent ez sem oldott meg, sőt, november végén lett egy visszaesésem is, amikor azért napi három-négy fájdalomcsillapítóra szükségem volt. még jó, hogy mielőtt szeptemberben bedurrant volna, a nyáron kisebb fájdalmakat már éreztem, mert arra augusztusban kaptam egy időpontot kicsivel karácsony előttre, és onnan elküldtek egy vízi kúrára. úgyhogy a január-februári délutánjaim egész komoly része arról szólt, hogy a Lukácsban masszíroztak meg áztam a termálvízben, közben pedig a gyógytornát csinálom tovább - és működött!

mostanra jutottam el oda, hogy 95 százalékban rendben vagyok, éles fájdalmam régesrég nem volt, tompa is csak nagyon ritkán, igazából csak a túl puha széken ülést és a hirtelen irányváltásokat nem szeretem. edzeni is tudok újra, úszni és bringázni már óvatosan október óta, futásban még nagyon el vagyok maradva a csúcstól, de boldoggá tesz, hogy nekiálltam megint. szóval haladok

vannak persze furcsa dolgok, például hónapokig nagyrészt otthonról, a kanapé mellett térdelve dolgoztam, de most már ez is sokkal jobb. a legnehezebben megszokható egyértelműen az, hogy meg kellett tanulnom nem hason aludni. (negatívum, hogy az immunrendszeremet ez jó alaposan igénybe vette, minden más nyavalya elleni küzdésre kevesebb erőm marad, úgyhogy a februárom arról szól, hogy amikor kicsit megfúj a szél, akkor utána taknyos és vörös orrú vagyok napokig), jó, meg amikor beküldtek MR-re, akkor gondolkoztam azon, hogy mások mennyi pénzt szoktak fizetni ugyanilyen hangok hallgatásáért, amikor azt technobulinak nevezik

és tényleg nagyon biztatni szeretnék mindenkit, akinek ilyesmi baja van - engem speciel a heti 40 óra ülőmunka ütött szét -, hogy menjen el és kezeltesse magát, mert azzal szemben, amit a defetisták állítanak, ebből bizony ki lehet jönni és csodálatos érzés újra mozogni meg teljes értékű emberként funkcionálni

[mimiametr0n]

szombat este fél 10.

a hangok alapján a szomszéd nekiállt bútort tologatni. az összeset. körbe-körbe a lakásban. megállás nélkül.

MIÉRT?!?

[diogenesz2020portugal]

Karácsonyi mese

Álmában otthon volt.  Először a frissen sült bejgli illatán lepődött meg. Több mint húsz esztendeje volt utoljára, hogy a nagymamától örökölt fehér damasztabrosszal leterített nagy ebédlőasztalnál ült. Szalvétával díszített tányérja mellett ott sorakoztak az evőeszközök, kisebb és nagyobb poharak, az asztal közepén az adventi koszorú, amit csak az első koccintás után szoktak elvenni, hogy odaférjen a nagy levesestál a gőzölgő halászlével.

Szenteste mindig csak szűkösen fértek el a 12 személyes asztal mellett. Nem ide tervezték, no, régi családi darab volt ez is, mint annyi más, használhatatlan, de szép mütyűr a szobában. Semmit nem akartak kidobni, ami az egykori jómódra emlékeztetett. Minden tárgy történetét ismerte dédapja bambusz sétapálcájától kezdve az ezüst – vagy talán csak futtatott? – teáskannafedélig, ezerszer elmesélte neki rég elhunyt édesanyja a családi legendákat az elkártyázott főtéri háztól a leányszöktetésig, így bármennyire is tisztában volt a tárgyak értelmetlenségével, nem volt szíve kidobni egyet sem.

Azon gondolkodott, hogy kiabáljon-e át a szomszéd szobába, ahol az unokák a rengeteg széttépett díszpapír között ücsörögve az ajándékaikat nézegetik, vagy hagyja inkább, hogy kihűljön a leves, hiszen a karácsonyfa alól átszűrődő örömteli gyermekhangokat szebbnek találta minden karácsonyi dalnál. Legszívesebben a végtelenségig elhúzta volna ezeket a perceket: ennél boldogabb és elégedettebb talán soha nem volt. Talán most kellene kimondania a mondatot: Állj meg idő!

A konyhából kiszűrődő hangok egyre sürgetőbbnek tűntek. Valaki leejtett odakint egy tányért. Mintha a kint zúgó szél kinyitotta volna a nagy ablakot. Hideg levegő áradt be a szobába.

Egyre jobban fázott a padon.

Összébb húzta magán a kabátját.

[markoferko]

Augusztus elején egy Somogy vármegyei településen elloptak egy fekete alapon fehér foltos csivavát, és gazdája kiderítette, kinél keresse, majd igencsak meglepődött, mert ekkor már fekete alapon sötétszürke foltos volt a kiskutya szőrzete. A gyanúsítottnak erre is volt magyarázata. Ezzel az információval a birtokában Roni gazdája ellátogatott Jánoshoz, és két rokona is elkísérte. A férfi házához érve az ott lakók azt állították, nem tudnak a kérdéses csivaváról, az egyik melléképületből azonban nyüszítés hallatszott. A kutyákra jellemző hangok a nyári konyhából jöttek, és miután a helyiség ajtaját kinyitották, a bent lévő kutyus egyből a bejelentőhöz futott, akinek rögtön feltűnt, hogy az eb színével valami nem stimmel. Míg Roni eredetileg fekete alapon fehér foltos, ez a csivava fekete alapon sötétszürke foltos volt. Első ránézésre is látszott, hogy átfestették. A tulajdonos bejelentése után a Barcsi Rendőrkapitányság munkatársai az elkövetőt elfogták, és lopással gyanúsították. A 40 éves férfi a terhére rótt cselekményt beismerte, bár az esetet úgy magyarázta, hogy az ebet nem ő tette az autóba, hanem az magától ugrott be oda, és nem is festette át, hanem a kutya ugrott bele a nyári konyhában lévő lavórba, amelyben festéket és fáradt olajat tárolt. Aztán addig hempergett a vegyi anyagokban, amíg tetőtől talpig festékes lett.

NAGYBETŰS EMBERI TÖRTÉNET

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Néhány éves emlékekből visszhangzó üzenetjelző hangok, amik mindig rád emlékeztetnek.

Rád is fognak.

Mintha akkor és ott, lett volna egy titkos nyelv, amit csak te és én beszéltünk.

Amit csak veled beszéltem.

Csak veled értettem meg.

#visszhangok #magyar #A

[csacskamacskamocska]

Talán ma

Előfordul, hogy az ember beleragad egy pillanatba, egy érzésbe vagy egy vágyba, rácsodálkozásba. Egy szerelembe. És bénultan ott ragad hosszú-hosszú időre. Mennyi ideig állnál egy előszobában? Mennyi ideig várnál valakire? 10-15 perc? Hónap? Vagy több? Ennyi év alatt, már az előszoba minden sarkát és kiszögellését megismeri az ember. A fal mellett a kis kovácsoltvas lábú asztalkát, rajta a Várkert bazár és egy utazási iroda prospektusával, a két ósdi műbőr fotelt, amin ismeretlen nők ülnek, a plakátokat és a fal összes repedését. A kiszűrődő hangok alapján lesz egy elképzelésed, hogy mi történhet a szobákban. A nyíló ajtók résein keresztül rövid időre bepillanthatsz, így alakulnak újabb fantáziáid arról, hogy mi történne, ha végre fogadnának. Úgy képzeled, hogy minden részletet kibeszéltek majd, az apró betűset is, és az ötleteidnek örülnek, a terveidet támogatják, a kétséges részekre okos magyarázatokat kapsz, és akkora lesz az öröm, hogy elfelejted majd, hogy mennyit vártál, lehetőleg rémálmaidban sem jön majd elő a gondolat, hogy talán ez nem volt jó így. Azt gondolod, hogy kitartó vagy, nem adhatod fel, hiszen neked fontos ez az Ügy. Reméled, hogy tudják, hogy nem pénzt kérnél, megoldasz te mindent egyedül, csak az Ügyet szeretnéd elfogadtatni. Alá se kell írni, nem kell pecsét se, csak szeretnél már belépni és túl lenni a várakozáson. Aztán az Ügy meg majd alakul, ahogy alakul. Néha kiszól valaki, hogy legyél szíves kicsit türelmesnek lenni, vagy azt, hogy „kire tetszik várni? majd a válaszra bólintanak. Hát, legalább tudja valaki, hogy kire vársz. Mintha ez számítana bármit is. Toporogsz az előszobában, amit ez idő alatt már többször átfestettek, lecserélték az ajtókat, végig nézted ahogy kihordják a szobákból a bútorokat és modernebb berendezéseket hoznak, csak a két fotel marad a két szundikáló nővel, de te éberen vársz, kezedben az Ügyeddel. Időnként dühös leszel, arra gondolsz, hogy be kéne kopogni, mert hátha elfelejtették, hogy ott vagy. Esetleg felháborodottan berontani, hogy mi ez a méltatlanság, ennyi ideig váratni valakit? De nem kopogsz és nem rontasz be, mert udvariasnak neveltek és kicsit félsz is, hogy akkor az Ügyedet elutasítanák. A lábad is fáj, hiszen már nagyon rég nem pihentél, fáradt is vagy, éhes, és pisilni se mersz elmenni, mert hátha éppen akkor szólítanak, és lekésed a pillanatot. A pillanat, amikor majd szólítani fognak végre, fontosabbá válik, mint azok, akikkel várakozás közben beszéltél vagy azok, akiket otthon hagytál az ÜGY előtt. Nézed a plakátokat a falon. Bár kívülről tudod már mindet, de újra és újra elolvasod. Reklámanyagok színes feliratai arról, hogy nincs várakozási idő és minden ÜGY fontos. Megenyhülsz ettől, hogy az Ügy fontos és türelmesen vársz tovább.

Nem tudom min múlik, hogy mikor látod meg magad, ahogy ott állsz az előszobában, a legszebb ruhádban, magassarkú cipőben, és kényszeredett mosollyal az arcodon, ugrásra készen, minden pillanatban tökéletesen. Talán éppen este lesz, valahonnan friss festék és pezsgő illatát hozza a szél és egy gondolatot, hogy feleslegesen várakozol, a szobáknak van egy másik ajtaja és ahol te állsz, onnan valójában nem fogadnak senkit.

Olyan régóta vársz, hogy már a kijáratot sem találod, és talán nem is emlékszel merre kell hazamenned. Mintha az az előszoba lenne már az otthonod, azokkal a foglalt fotelekkel, azokkal a plakátokkal és azokkal a kiszűrődő hangokkal. Mások öröme, mások nevetése, mások szabadsága. A lépcsőházban a falnak dőlsz és nem mersz elindulni. Hátha nem fogod bírni. A szűk előszoba után, talán már nem is tudsz hosszú, könnyed léptekkel járni. Szembe jön valaki és rád mosolyog. De te csak akkor mosolyodsz el, amikor megérzed a friss levegőt a lépcsőforduló ablaka felől. Hozza a pollent, a cigarettafüstöt, a város zaját, az utcák büdösét, de mégis más, mint az előszoba állott levegője. Hívogató, színes, reménnyel teli. Akkor az Ügyből hajtogatsz egy repülőt, és a lépcsőház ablakán kihajolva kidobod a semmibe.

#Villamosmegálló 2024 #Talán ma #04-29

[a-reakcio]

Az a baj, hogy továbbmennek II.!

VÉGRE!!!4!444!!