#hónapom

[kinlodok]

A reménykedés a legnagyobb csicskaság az életben.

#bárcsak egyszer rájönnék arra hogy feleslegesen bántom magam ilyenekkel #senkinek nincs szüksége rám és ez így van rendjén #azért szomorú vagyok #de sajnos egy kezemen meg tudom számolni hogy hány embert érdeklek #és te nem tartozol közéjük #na mindegy igazából én elvagyok így #lesz 2 fasza hónapom amikor 0-24 melózok #aztán majd utána meghalok egy kicsit lélekben

[geoparduc]

Annyira szeretném tudni, hogy mitől alakult ki a fejemben ez az irtózatos spirálos szorongás. Mikor szorongok, ezért nem tudok dolgozni és halogatom, de ettől egyre jobban szorongok, mert még nem kezdtem bele és félek, hogy elbaszok mindent, ezért az utolsó utáni pillanatig halasztgatom a dolgaim, amíg egy pánikroham szélén lifegve, egy éjszakai nem alvással összegányolok valamit, amire egy hónapom lett volna amúgy.

Persze annyira szarul vagyok emiatt, hogy értelmes, pihentető dolgokat sem csinálok. Mert ha ilyenkor elmennék találkozni a barátaimmal, akkor már elviselhetetlen mértékű lenne szorongás, hogy nem csináltam meg azt a valamit. Éééés emiatt szorongok azon is, hogy egy szar barát vagyok.

Aztán nyilván elkezdek nem aludni emiatt, ami szintén nem segít a szorongáson. És akkor már már retteghetek azon is, hogy majd megint olyan szarul leszek, hogy gyógyszert kell majd szednem, és az azzal járó külső-belső kontrollt nem viselném el, valószínűleg megint félrekezelnének és retteghetnék a mellékhatásoktól. És itt persze rászáll a kisördög a vállamra, hogy hát soha nem is a gyógyszerek segítettek legjobban figyelni, hanem a falcolás [köszönöm a saját hülyeségemnek, hogy a remek állapotom örömére még egy éjszaka alatt ledaráltam a sorozatot, ahol a sportoló csaj harapja magát hasonló megfontolásból], de hát azt azért már tényleg nem lehet...

És akkor jön a mi a faszt csináljak? Ha teszek egy kört a ház körül, akkor vagy helyrekattanok, vagy elfáradok és elalszom. Ha végre eszem valamit, akkor vagy felmegy a vércukrom és beindul a dolgozás, vagy elalszom. Ha elszívok egy cigit, akkor vagy beáll szuperpozícióba az agyam, vagy elkezdek azon gondolkodni, hogy hány évig él egy galamb és egy 3 órás értelmetlen internetezgetésbe kezdek és nem haladok. És ezt sorolhatnám napestig, mert egyszerűen minden csak olyan 15-20 százalékos eséllyel segít...

Óóóó és nem, egyáltalán nem akarok beszélni róla, pláne nem akarok segítséget kérni. Az csak újabb elbaszott egy óra, amikor nem dolgoztam és csak a mások lelkiismeretét nyugtatja meg, rajtam nem segít. Én nem akartam ez lenni.

[stickalittle]

Elég kemény volt a legutóbbi 2-3 hónapom. 4.45-kor keltem, hogy egy órával előbb eljöhessek a munkából, és mehessek a lakásba glettelni, falat csiszolni, festeni este 10-ig. kb. 11-kor sikerült lefeküdnöm, aztán másnap 4.45-kor kelni, stb. hétköznap., hétvégén, minden nap. 4 kilót fogytam, kivagyok, mint a szar, de kész lettem.

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit. 10/10-es értékelést kaptak:

7 Prisoners Klasszikus "nagy film" szuper szereplőkkel, realista ábrázolással, drámával. Dickensi karakterek, csak épp a helyszín a mai Brazília.

Everything Everywhere All at Once Úgy jöttem ki a moziból, hogy ebben annyi ötlet és őrület volt, hogy most egy hónapig nem nézek semmit, és még akkor is egy erős hónapom volt. Tényleg ehhez képest a Rick és Morty lassú. Pörgetni kell az agyakat, de ebben elképesztő mennyiségű ikonikus jelent van. Nem tudom elképzelni, hogyan lehet még fokozni, de biztos lesz olyan.

CODA Az előző film teljes ellentéte, egy egyszerű de nagyon emberi történet, ahol valahogy egyszerűen minden részlet egyben van, minden karakter él. És még kicsit rcsodálkozhatunk egy tök ismeretlen közösségre is.

Larry Talán a Drifter volt az utolsó magyar film, ami nekem 10/10-es volt. A főhős alakítása fantasztikus, de legalább ennyire szerettem, hogy itt azt éreztem, végre nem fentről nézzük a kelet-magyar végek életét. Nincs romantikus máz, de nem is röhögik ki ezeket az embereket. A zárójelenet a Keletiben önmagában is kurva jó.

Close Klasszikus "fecseg a felszín, hallgat a mély" film, amiben igazából kevés dolog történik, de az mégis olyan, mintha egy kicsit velünk esett meg volna (gyerekkorunkban).

9/10, ami igazából szintén nagyon-nagyon jó:

Good Luck to You, Leo Grande Klasszikus kamaradarab, két elképesztő karakterrel és sok-sok gondolkodnivalóval öregedés-nők-szexmunkások témában. Mondanám, hogy feel good, de valószínűleg sokaknak inkább felháborító támadás a közerkölcs ellen.

Parallel Mothers Valahogy Almodovarnak most is sikerült abszolút nézhető, hogy ne mondjam, izgalmas, és közben elgondolkodtató filmet készítenie. És már nagyon bizarrba sem kellett elmenni.

Drive My Car Nem bánom, ha lassú, feltéve, hogy valahová kifut a történet, és itt ez abszolút megvan. Meg hát ki ne töltene el 2 órát Japánban utazgatva?

The Power of Dog Most nézem, hogy lassan 300 elnyert díjnál jár, egyszerűen tényleg parádés, már nem is emlékszem, hogy miért nem 10-est adtam rá. Imádom, amikor egy film úgy ízig-vérig western, hogy a sztorija közben nagyon kilóg a zsánerből.

Rimini Egy kiöregedett osztrák lakodalmas zenész életének minden nyomorúsága a téli Riminiből. Klasszikus egyszerre érfelvágós és közben döbbent röhögős, ha Kaurismaki osztrák lenne, ilyeneket csinálna tuti.

Joyland Az élmény fele, hogy az ember rácsodálkozhat, milyen transzvesztitának lenni Pakisztánban (egyszerre muszlim többségű és egy olyan kultúrkör része, ahol ennek évezredes hagyománya van). De ezen felül is egy tök korrekt dráma, ahol egyébként egy csomó más nagy kérdés is felmerül.

Stutz Ez már-már nem is film, hanem egy hosszú beszélgetős podcast epizód némi képpel, de annak egyszerűen csodálatos. Tényleg nagyon intim és őszinte, és még jó esetben egy kis terápiás hatása is lehet a nézőre.

Végül a 8.5/10-es filmek:

Sunless Shadows Dokumentumfilm egy női fiatalkorúak börtönéből - Iránból. A szövegek szuper erősek, már-már a "nem hiszem el, hogy ezeket nem írta meg valaki" kategória.

A Hero Egy iráni film, amit nem tiltottak be otthon sem, mert nem annyira a helyi viszonyokról, hanem általában a mostanában jellenző "nincs is valóság" életérzésről szól. És még szórakoztató is.

I am Belmaya Itt nem is annyira a film maga az ütős, mint a sztori, aminek valahol a film maga is a része. Egy isten háta mögött élő, helyi szinten is inkább szegény nepáli nő elkezd kamerázgatni, és a végén már külföldi filmfesztiválra hívják, hogy beszéljen az embereknek arról, mit ért el, hogy látja a világot.

Cruella Engem nem különösen érdekel a divat világa, szóval nem hittem volna, hogy pont pont egy 101 kiskutya előzményfilm fogja megmutatni, hogy ebben mennyi kreativitás és őrület lehet, de abszolút ez történt.

Fresh Utálom a klisét, de bírom a horrort, szóval megbecsülöm az ilyen filmeket. Pedig féltem tőle, hogy még végignézni is kínszenvedés lesz, ahogy a főhősnőt szép lassan elfogyasztják. Tiny Cinema Ez a film tényleg teljesen trash, de a benne levő 6 horror sztoriból legalább 3 nagyot üt. Szerintem ebben a válogatásban még soha nem szerepelt semmi, aminek az IMDB ratingje 6 alatt van, na ennek valami 4.6. Nem józan állapotban nézendő, és bírd a bizarr dolgokat.

Sick of Myself Hétköznapi alakokra építő skandináv dráma, némi humorral. Nekem jobban tetszett, mint a Világ legrosszabb embere, ami pedig sokkal nagyobbat ment. The Beasts A falusi nyomor és suttyóság összecsapása a városból biokertészkedni kiköltöző középosztállyal. Abszolút Kelet-Európa a spanyol vidékről - a maga módján mindenkinek megvan a maga igazsága benne. Triangle of Sadness A Square nekem kifejezetten fájt, itt viszont kifejezetten jól szórakoztam, és közben még mondanivalót is kaptam. A 10-estől az térített el, hogy a végét kicsit sablonosnak éreztem.

[starmythelonesurvivor]

Rájöttem, hogy nekem igazából egy teljesen biztos célom van a tovább tanulással kapcsolatban. Be akarok jutni Moméra. Ha kell érte frufrut is vágok. Eladom a lelkem a sátánnak. A fotó ma-ra készülök, de egy tan��rnőm rajzon, megemlítette a textilt. Leadom textil ba-ra, meg ma-ra is jelentkezésem. A ruháim holnap után lesznek postázva a textilfesztiválra, már levittem őket a halál fasza utánra 600 méterrel. Holnap megyek megint. Be kell őket fotóznom magamon, meg magukban is. Nem elég, hogy vonattal Pestre ingázok a rajz miatt 2x2 órát, most a “szabadnapomon” vezethetek 2x150km-ert, nincs nekem már erre pénzem. Ahhoz képest, hogy nem dolgozok, és az anyám nyakán élek, egyfolytában van dolgom, nem is bánom. Ja, meg meg kéne tolni a textil portfólióm, megspékelve a szakmai feladattal, ami még ki sincs írva…másfél hónapom van.

[kezenani]

a január úgy látszik nem az én hónapom, de jó, hogy az idén nem voltam sehol :D

mert itt például avas volt a szotyi a perecen. a film meg hát egy agyfasz, egyedül a pszichopata gyerek volt értékelhető számomra, félelmetesen zseniálisan játszott

#s

[pajjorimre]

Haverom kűtte, még 2017-ben dolgoztunk rajta együtt, Koppenhágából egyből ide fingott el a magasságos, ennél nagyobb semmi közepe Hollandiában nem sok helyen van, bassza meg. 5 hónapom ment bele ebbe a nyomorúságba.

[nyulfarok]

egy hónapom maradt megírni a szakdolgozatomat és most már csak az a kérdésem hogy hogy írjam meg a konzulensemnek hogy nem fog sikerülni anélkül hogy meg akarjon ölni?

[bubikort]

Egy hónapom van leadni kb 5 kiló zsírt. Akárhogy számolok, nem jöttek ki jó eredmények

[troger]

lakáskeresés

nem bírom idegekkel, úgy érzem, rosszak az esélyeim, és parázok, hogy kifutok az időből

nem akarok utcára kerülni

ezért hiába van még 2 hónapom, elfogadom azt, amit most felajánlottak

az összes kompromisszummal együtt, legsúlyosabban, hogy még messzebb van a munkahelytől = még kevesebb alvás

de úgy érzem, jobb ma egy valami, mint holnap két valami

úgysem hosszútávra kell, inkább megyek a tutira :/

#napló #newlife22

[ezmarkabare]

Megkérdeztem a férfim, hogy bemehetek-e hozzá amíg fürdik. Meg is lepődőtt van-e valami baj, abból fakadóan, hogy általában minden előjel nélkül török rá, nem pedig megkérdezem. Leültem a kád szélére. Fél óra csendben egymásra bámulás után sírni kezdtem és kiadtam magamból az elmúlt hónapom traumáját. Elég silány, de legalább már fejlődtem annyit, hogy egy hónap és fél óra után megkeresek vele valakit ahelyett, hogy elfojtva őrlődök magamban.

#magyar #hungary #érzelmek #trauma

[narkoss420]

Siker?

Most végre sikerül?

Végre valahára leteszem?

Valószínűleg nem,hisz tudom megőrülök a sok okos körül...

De hátha,újabb tervek,lehetőségek,gondolatok.

Nehéz választani...

Meneküljek és kezdjek egy új életet egy új helyen,reménykedve hogy boldogságra és nyugalomra találok,vagy pedig maradjak és próbálkozzak még többet dolgozni,elköltözni és egy kis szolid életet élni?

Nem hiányzik nyüzsgő élet,de az igen hogy legyen saját életem amiben megvegyem mindazt amit kell és jól érezzem magam...

Van két hónapom....

[mitsemerdekel]

a Thalassáról készült összefoglaló érdekelne, de leginkább az, hogy megéri-e ott próbálkozni tovább, ha két alkalommal nem vettek fel, nem hívtak vissza? előre is köszi ha válaszolsz!

szia, sajnos azt kell mondjam, hogy nekem pár évvel ezelőtt nagyon sokat segítettek, viszont most a bent töltött pár hónapom után ha a staffon múlt volna betegebben jöttem volna ki onnan, mint ahogyan bekerültem. a szakemberekre alapból nincs egy szavam sem - ki vagyok én, hogy megítéljem a tudásukat - ugyanakkor másokhoz lenne 1-2 keresetlen szavam.

a szobatársaimat nagyon szerettem, tartjuk a kapcsolatot amikor tudjuk, tehát ha egy olyan közeget szeretnél, ahogy abszolút önmagad tudsz lenni hasonló problémákkal küzdők előtt, akkor valaki mindig lesz bent a segítségedre, jó barátságok tudnak születni itt. ha komoly, szakembertől kapott segítségre van szükséged, akkor viszont nem itt próbálkoznék 2024-ben.

sok sikert!