#fotóslecke

[davesnapsyou]

Tippek a borús napokra

Sajnálom, most nem olyan tippek jönnek, hogy miként rázd fel magad egy borús napon, ha rossz a kedved miatta. Amennyiben mégis lógattad már amiatt az orrod, hogy egy adott napra fotózást, videózást terveztél, és a felhős, borús idő keresztülhúzta a számításaid, ez esetben ne habozz tovább olvasni a bejegyzést.

Való igaz, hogy a részletes, éles képek elkészítésére egy ragyogó napon nagyobb esélyed lehet, de mondok valamit. A felhős napok legalább annyira jók! A felhő réteg kevesebb fény lejutását jelenti, ami másfajta beállításokat igényel. Kezdjük is a sort ezekkel, majd következik négy hasznos, és egyszerű tipp, amit tudásod szintjétől függetlenül alkalmazhatsz.

A bűvös beállítások

Ha jobban szeretnél a kompozícióra koncentrálni, mint a beállításokra, akkor hagyatkozhatsz az automatikára, de nagy valószínűséggel vakarni fogja a készülék a fejét, hogy milyen beállításokat alkalmazzon. Nyilván ez készülék függő, és mind a mobilok, mind a fényképezőgépek automatikus módja egyre ügyesebb, és pontosabb manapság. Mégis, ha szeretnéd csökkenteni a hibázás esélyét, ne félj használni a kézi beállításokat. Erre a javaslatom a következő:

ISO: 200-800 között legyen (ritkán, ha apokaliptikusan borult az ég, emelheted 1600-ra is az értékét).

Láthatod, hogy az ISO100 érték még elég sötét. A színek, és a részletek magasabb értéknél kezdenek megjelenni.

Záridő (S): 1/250-1/500 közötti érték legyen.

A záridőnél fordított arányosságot fedezhetünk fel. Minél kisebb a záridő, annál sötétebb lesz a kép, hiszen a kamera "annál kevesebb ideig nézi" a témát, vagyis nem enged be a körülményekhez megfelelő mennyiségű fényt.

Rekesz (A): Felhős, borús időben a legjobb eredmény érdekében a rekeszértéket tartsd f/2.8 és f/4 között. Mobiloknál a legtöbb készülékben fix a rekesznyílás, nagyjából pont f/2.8 érték körül. Ergó, viszonylag tág rekesznyílást kínálnak. Ebből következik, hogy a fix, nagy rekeszértékű kamerával rendelkező telefonok esetében a záridőt gyorsíthatod. Ugyanezen okból az ISO értéked maradhat alacsonyabb. Kompakt fényképezőgépeknél különböző módokat, jeleneteket választhatsz, és ennek megfelelően automatikusan változtatja a rekeszértéket, és természetesen hozzá minden mást is. Komolyabb gépek (bridge, kompakt kialakítású tükör nélküli készülékek) esetében természetesen manuálisan állítható a rekesz is.

Fehéregyensúly (WB): A fényképezőgépeknél általában találni olyan beállítást a fehéregyensúly funkciói között, ami a felhős, borús időben történő fotózásra szolgál. Ezt egy kis felhő piktogram jelzi. A komolyabb gépeken ez is manuálisan állítható. Mobiloknál a pro (kézi) beállításnál a csúszkát húzzuk 6000-6500K értékre. Fontos, hogy az automata beállítást a fehéregyensúlynál is jobb kerülni. Napfényes időben nyugodtan hagyd úgy, de amikor felhők borítják az eget az automatán hagyott fehéregyensúly állítás nem képes jól eltalálni a megfelelő értéket, és a képeink laposak lesznek. Tehát a fényes, és az árnyékos részek kevésbé lesznek részletesek, csak a középtónusok.

Ezt tartsd még szem előtt

Legyen a képen ég, vagy ne legyen?

Fantasztikus látványt tud nyújtani a borús ég, de feltétlenül benne kell lennie a képben? Ha a felhők kezdenek érdekesebb formákat, árnyalatokat ölteni, akkor mindenképp beleveheted a kompozícióba az eget is. Ellenben, ha az égen csak elterülnek a felhők, semmi alakzatot, árnyalatot nem mutatnak, ami érdekes lehet, akkor jobb nem belevenni a kompozícióba az eget. Ha modellt fotózol, kérd meg, hogy álljon közelebb egy épülethez, vagy egy fa koronája alá, hogy az eget fizikailag kitakarja valami.

A fény minősége borongós napokon

A felhős ég által szolgáltatott fény minősége lágy, ezért portrézáshoz remek alkalmat nyújt ezen időszak. Nem fognak megjelenni durva árnyékok sehol. Sőt, minél vastagabb a felhőréteg, annál kevesebb árnyékot fogsz észlelni.

Hová tűnnek az árnyékok?

Azért, mert nem látjuk az árnyékokat, nem jelenti azt, hogy nincsenek ott. A kamera másképp látja a dolgokat, mint az emberi szem. Olyan árnyékokat is észlel, amit mi nem, és már csak akkor vesszük észre ezeket, ha számítógépen vissza akarjuk nézni a fotókat. Ez azért van, mert a kamera dinamikatartománya alacsonyabb, mint a szemünké. Hogy ezt elkerüljük, figyeljük meg, hogy melyik irányból érkezik a fény, és használjuk ki.

Túlexponálás kizárva

A lágyabb fények szinte kizárják a túlexponálás lehetőségét tehát, hogy a fotónk kiég. Borongós időben a természetes fényt minden további nélkül használhatjuk ellenfényként, vagy élfényként is. Az élfény az, amikor a fény hátulról éri az alanyt, és az alakjának csak a vonalai, élei kapnak megvilágítást. Ezzel jól kiragadható az alany a környezet hátteréből.

A fény iránya

Említettük, hogy nem mindig észlelhetők számunkra az árnyékok borús időben, de akkor mégis hogyan határozzuk meg hova helyezzük a fotónk alanyát a térben? Van erre egy trükk, ami bármilyen körülmények között, kültéren, és beltéren egyaránt bevethető:

Nyújtsd ki az egyik kezed úgy, hogy a tenyered az arcod felé néz, az ujjaid pedig az ég irányába mutatnak. Kezdj el lassan forogni. Látni fogod, hogy a tenyeredre a fény és az árnyék hogyan, milyen szögben esik. Így megtalálod a legmegfelelőbb pozíciót a fotóalanyod számára.

Légy színes!

Az egyik legegyszerűbb trükk ahhoz, hogy a figyelmet a modelledre irányítsd egy borús napon az az, ha élénk színeket visel.

Fotózz felülről

Mindegy, hogy a modelled a barátod, vagy az aranyos kutyád, embereknél, és állatoknál egyaránt bevált trükk az, ha magasabb perspektívából, felülről fotózod őket. Ezzel a módszerrel az ég, és a környezet visszatükröződik a tekintetükben, ami egészen különleges hatást ad.

Vonulj fedezékbe

Ha van a közelben alagút, gyalogos híd, üzletek, teraszok előtti árnyékolók, menj be alájuk, és fotózd onnan a világot. A különböző fedezékek alatt nem ér közvetlenül a fény, ehelyett lágy, szórt fényt kapsz. Ezáltal a lehető legjobb színeket tudod így elkapni.

Zárás

Ha felmerült bármiféle gondolat, kérdés benned, írd meg nyugodtan kommentben, vagy küldd el a Q&A menüpont alatt. Külön köszönöm, ha a posztot, vagy az egész blogot megosztod másokkal is!

#fotózás360 #fotóslecke #fotózás #fények #természetes fények #felhős napszak #borús idő

[davesnapsyou]

Nincs ködösítés! (archív poszt)

Elérkezett ismét az év azon szakasza, amikor komorság költözik a természet lelkébe, és legszívesebben mi is bent kuckóznánk egy bögre forró ital társaságában. Még mit nem! Nyomás ködös tájat fotózni! Azonban ködös időben trükkös lehet jó képeket készíteni, hiszen kevés fény áll rendelkezésre. Éppen ezért adok néhány tippet, hogyan fotózz ebben a misztikus környezetben. Érdemes a képeknél a fotó bal alsó sarkában lévő "ALT" feliratra kattintva elolvasni a leírásukat.

Kutasd fel a ködöt

Az kézenfekvő, hogy ködös táj, városi kép fotózásához ködre van szükségünk. Milyen meglepő. A legkézenfekvőbb dolog az időjárás előrejelzések figyelése, hogy mikor jósolnak a meteorológusok látnoki pontossággal ködöt. Most jön a kevésbé komfortos rész. Ködös fotók készítéséhez a legjobb időszak kora reggel, napfelkelte előtt, vagy esetleg kora este, napnyugta után van. Ekkor van a legnagyobb esélyed ködbe ütközni, ugyanis napközben a köd hamar feloszlik.

Csak stabilan

Az egyik legfontosabb dolog, amit észben kell tartani az az, hogy stabilizáld a telódat, hogy a legkisebb bemozdulásokat is elkerüld, ugyanis ködös időben hosszú záridővel kell fotóznod. A stabilizálásra a legjobb, ha tripodot (háromlábú állványt) használsz, illetve egy bluetooth-os önkioldó távirányítót. Ha ezek nem állnak rendelkezésedre, nem kell feltétlenül valamelyik műszaki boltba rohannod beruházni egyre (bár kétezer forintért már kaphatsz a P**coban, vagy a K**kben). A bemozdulások esélyét úgy is tudod csökkenteni, ha két kézzel fogod meg (alapvetően is így kell) a telódat, a könyöködet pedig közel tartod a testedhez. Ezután nyomd meg a képernyőn látható exponáló gombot. Figyelem! Ne a hangerőszabályzó gombokat használd, ugyanis azok megnyomásakor jelentősen bemozdul még így is a telód.

Fókuszpont és expozíció

E két dolgot egy modul alatt érdemes megtárgyalni, hiszen egyik a másikat követi. Válassz ki egy fő témát a ködös tájban, és állítsd arra az élességet. Fontos, hogy rögzítsd a fókuszt (ujjal hosszan rányomsz a fő témára a telód képernyőjén). Ezután jön az expozíció beállításának könnyebb módja. De mi is az az expozíció? Ismételjünk! Az expozíciót a rekeszérték (f-érték), és a zársebesség adja. Tulajdonképpen ez határozza majd meg, hogy mennyire lesz sötét, vagy fényes a képünk. Általános szabály, hogy minél kisebb a kamera rekeszértéke (f-értéke), annál nagyobb a rekesznyílás, így több fény jut a szenzorra, tehát rövidebb záridővel kell fotóznunk. Természetesen a fordítottja is igaz: minél hosszabb záridőre van szükségünk, annál nagyobb f-értéket kell választanunk, ezáltal szűkítünk a rekesz nyílásán. Ezeket a telód "Pro" módjában tudod változtatni. A telók közt vegyes a felhozatal, ugyanis nem sok modell kínál változtatható rekesznyílást. A fix f-értékkel rendelkező kameráknál a záridő növelésével, és csökkentésével, illetve az EV (expozíció kompenzáció) funkcióval tudod befolyásolni az elkészíteni kívánt fotó fényességét. Próbálgasd, hogy mely beállításokkal éred el a számodra elképzelt hatást. 

Kanyarodjunk vissza az egyszerűbb módszerhez. Miután rögzítetted a fókuszt a fő témádon, láthatod, hogy megjelenik egy csúszka, amin egy plusz, illetve egy mínusz jel van. Ennek a csúszkának a le-fel húzogatásával tudod instant állítani az expozíciót.

A pára, és a köd biztosan megvicceli majd a telefon kamerájának automatikáját, ezért javaslom, hogy ne hagyd a melót az automatikára. Az expozíciót és a fókuszt mindig manuálisan állítsd be. Arra se hagyatkozz, hogy majd utómunkában helyreállítod, ugyanis egy rosszul exponált képpel nem lehet csodát művelni. 

Használd ki a negatív teret

A negatív tér a fő témához tartozó nagy mértékű üres teret jelenti. A köd tökéletesen alkalmas arra, hogy a negatív tér használatával kiemeljük a környezetből a fő témánkat. Ezekre a fotókra mindig jó ránézni, mert letisztult, a tekintetünk megpihenhet valahol. Sokszor ez is a cél ezekkel a fotókkal: a nyugalom, a békesség érzésének felébresztése.

Adj mélységet a fotódnak

A köd kiváló eszköz ahhoz, hogy mélységet, "rétegeket" adjunk a fotónknak. Különösen tájképeknél fontos ez, melyek gyakran laposnak, egyhangúnak tűnhetnek. Ködös időben a hozzád közelebb lévő objektumok sötétebb tónusúak, minden más ezektől távolabb pedig fokozatosan fátyolossá válik, a ködbe vész. Ezt fontos észben tartani. Keress olyan objektumokat, amikkel rétegeket tudsz létrehozni, például ilyenek lehetnek a kövek, fák, épületek, emberek, állatok stb. Figyelj arra, hogy a fotód fő témáját mennyire öleli körbe a köd. Kiemeled a környezetből, vagy éppen sejtelmesen elbújtatod a ködben a sziluettjét láttatva? Minden az elképzeléseden áll, de fontos, hogy a fő témád teljesen sose vesszen el a ködben. Ha titokzatosságot sugallva elbújtatod a fő témát a ködben, csak a körvonalait sejtetve, akkor feldobja a fotódat az, ha valamilyen világosabb résszel a tekintetet rávezeted. Alább szemléltetek pár példát. 

Sziluettek

A sziluettek varázslatos hangulatot adnak, mert egy ilyen fotó a részleteket a képzeletünkre bízza. A sziluettes fotókkal misztikus, dramatikus hatást kelthetünk. Sziluettes fotót úgy készítünk, hogy az alanyt, a fő témát hátulról világítjuk meg (ellenfény). Az ellenfényes megvilágítás az alanyunkat elsötétíti. Ködös körülmények között sokszor nem áll rendelkezésünkre semmiféle fényforrás, hiszen sokszor még a nap sem kelt fel, vagy már éppen nyugovóra tért. Ilyenkor helyezzük a fő témánkat, az alanyunkat a környezet legvilágosabb része elé. Rögzítsük a fókuszt a témánkra, és a megjelenő csúszkával húzzuk le az expozíciót, de manuális módba is léphetünk, ahol szintén rögzíthetjük a fókuszpontot, és a záridő csökkentésével sötétíthetjük a képet. A sziluettes fotónak alulexponáltnak kell lennie. 

Tükröződések

Ez egy elég specifikus téma, mert a ködön kívül szükség van még egy összetevőre: víztükörre. Keress egy tavat, vagy akár egy tócsát, és a benne tükröződő kép a ködös tájjal együtt még lenyűgözőbb hatást kelt. Fontos, hogy a szimmetrikus tükröződéssel érjük el a legjobb hatást. Helyezd a vízszintes szimmetriavonalat a kép közepére. Legyen elég tér a kompozíció alján, és tetején is. Elképzelhető, hogy ehhez közel kell ereszkedned a talajhoz, hogy minden a kompozícióban lehessen. Személyes véleményem, hogyha egy kis napfény kis bekúszik ezekbe a fotókba, az még inkább dob a hangulatukon.

Sorozatfelvétel

Nem mindegyik teló kamerás funkciói közt található meg, de ha a tiéd tudja, akkor ködös körülmények között fotózott mozgó témánál használd a sorozatfelvétel módot. A ködben csekély fény áll rendelkezésünkre, ezért a mozgó témák elmosódottak lehetnek. Ezt védi ki a sorozatfelvétel funkció, mellyel a gyors egymás után elkészített fotók közül kiválaszthatod a legélesebbet. Kivéve, ha az elmosódott mozdulatok megragadása a cél, de akkor nincs is szükséged a sorozatfelvételi funkció használatára.

Utómunka, de csak csínján!

A ködös fotók magukban olyan gyönyörűek tudnak lenni, hogy néha nem is igényelnek utómunkát. Ha mégis szeretnél minimális utómunkát végezni a fotódon, a következő beállításokat változtasd aszerint, hogy milyen hatást képzeltél el: fényesség, környezet, kontraszt, telítettség/szaturáció, árnyékok, színhőmérséklet.

Azt hiszem ezzel a terjedelmes bejegyzéssel méltóképpen vezekeltem az egyhónapos kimaradásért.

#fotózás360 #fotózás #fotóslecke #fotósalapok #köd #ködfotózás

[davesnapsyou]

Egyperces a fénymérési módokról

Pontszerű, részleges, középre súlyozott, átlagos. Mik ezek? És miért vannak ott a kamerámban? Egyáltalán van ezeknek valami funkciója? Bizony van, kedves olvasóm! Hadd meséljek egy kicsit a fénymérési módokról.

Azonnal tisztázzuk is mi az a fénymérés. A legtöbb kamera az expozíciós értékeket az alapján állítja be, hogy a tárgyról mennyi fény verődik vissza az objektíven át a szenzorra. Ezután az eszköz szoftvere kiértékeléseket végez, és megmondja, hogy milyen beállításokkal lesz ideális a kép. Ezeket megfogadhatjuk, de változtathatunk is rajtuk. Ennek a fénymérési módszernek különböző változatai vannak. Nézzük meg a négy leggyakoribbat, és azt, hogy milyen szituációban használhatók ezek.

Pontszerű fénymérési mód

A kamera a keret középppontjában lévő nagyon kicsi terület alapján határozza meg az expozíciót. Nagyjából maximum 4%-át használja az adott képkockának a mérés elvégzéséhez. Ez a fénymérési mód ideális kicsi témák fotózására, például makrofotózás esetén.

Részleges fénymérési mód

Hasonló a pontszerű mérési módhoz, annyi különbséggel, hogy ez a képkocka 10%-át használja az értékelés során. Akkor kell használni ezt a fénymérési módot, ha a háttér, és a téma különböző megvilágításban van. Például, ha a téma szemből kap egy megvilágítást, és a háttér sötétebb marad, akkor ezt a módot használva utasíthatod a kamerát, hogy a sötétebb hátteret ignorálja, és a fő témán végezze el a fénymérést.

Középre súlyozott fénymérési mód

A kamera a képkocka 60%-ából érzékeli a fényt, de a középpontját preferálja. Ha a szélek sötétebbek, akkor azokat kihagyja a fénymérésből. Ezt portrézásnál szükséges használni, ahol azt szeretnénk, hogy az arc expozíciója ideális legyen.

Mátrix fénymérési mód

Találkozhatsz még vele kiértékelő-, multi field, vagy multiple mérési mód neveken is. Ebben a módban a kamera a képkockát négy negyedre osztja, és mindegyikből külön fénymérést végez. Az értékeket átlagolja, és így számítja ki a szerinte tökéletes expozíciós értékeket, de ehhez előnyben részesíti azt a részt, ahol a fókuszpont van. Olyan helyzetekhez ideális ez a fénymérési mód, ahol a megvilágításban nincs túl nagy különbség, például tájképek készítésekor.

Ezeket a funkciókat általában fényképezőgépekben, kézi kamerákban találod, de bizonyos mobilok beépített kamera appjában is ott lapulnak. Tapasztald ki a használatuk, ha pedig szükséges korrigáld az általuk megfelelőnek gondolt értékeket az elképzeléseidnek megfelelően. A kommentek közé várom a gondolataidat, kérdéseidet.

#fotózás360 #fotóslecke #fotózás #fénymérési módok

[davesnapsyou]

Az ISO-titok

Folytatjuk még a legyeskedést a fényekhez, helyes expozícióhoz köthető elengedhetetlen témák körül. Körbejárunk különböző kamera funkciókat, technikákat. Némelyik mobilos fotózáshoz lesz hasznos, más inkább fényképezőgépek esetén, és lesznek olyanok is, ami mindkét tábor hasznára válhat. Ilyen ez a rövid olvasnivaló is, mely felfedi az ISO tulajdonságainak titkát.

Az ISO a filmes fotózásból ránk maradt fogalom. Egy skála, amely megmutatja egy film fényérzékenységének mértékét. A digitális fotózás korszakában ez a mérőszám nem a film, hanem a szenzor fényérzékenységét takarja. Értelemszerűen minél nagyobb a szám, annál érzékenyebb a szenzor a beérkező fényre, a fotó annál fényesebb lesz.

Mi az ideális érték?

Fényes nappal, és napsütéses időben mindig tartsd a lehető legalacsonyabb értéken az ISO számot. Ez 50-200 között bárhol lehet. Ebben a tartományban a színek sokkal élénkebbe, élettel telibbek, és a kép élesebb.

Mi a helyzet rossz fényviszonyok közt?

Természetesen, ha a környezeti feltételek úgy kívánják, akkor növelheted az ISO számot. Erre különösen éjszaka, sötét helyeken, kevésbé fényes beltereken van szükség. Szituációtól függően 400-1600 közötti, vagy még magasabb értékeket is megüthet ilyenkor a skálán az eszköz.

A hátulütő

A fényérzékenység növelése során a szenzor pixelei nem tudják rendesen értelmezni a fénysűrűséget, ezáltal a kép zajosodni fog. Minél kisebb egy kamera szenzora, annál inkább hajlamos arra, hogy az ISO érték növelésekor egy bizonyos határ felett bedobja a törölközőt. Tehát a mobiloknál, akciókameráknál, kompakt gépeknél figyelni kell erre. A nagyobb szenzorral rendelkező gépek (pl. full frame kamerák) jobban kezelik a zajosodás mértékét.

Az ISO növelése helyett...

Elkerülheted a zajosodást úgy, ha az eszközödet egy tripodra teszed, és a záridőt növeled, vagy a rekeszt nyitod nagyobbra. Mobilok esetében nyilván ez utóbbi adott, így nem kell feltétlenül magas ISO értéket állítani akkor sem, ha rossz fényviszonyok közt szeretnél felvételt készíteni. A kisebb kompaktoknál előre választható módok vannak a különböző környezeti helyzetekre, és a gép a saját határain belül automatikusan belövi a szerinte megfelelő beállítást. Bridge kategóriától felfele alapvető a manuális kontroll.

Zárás

Mindig érdemes betartani a gyártó ajánlást az optimális ISO értékkel kapcsolatban. Ha kérdésed támadt, vagy visszafoghatatlan mondanivalód van, ne habozz a kommentszekcióban kiadni magadból. Persze, csak ha témába vág. Nem, sajnos nem tudom hol van a zoknid párja...

#fotózás360 #fotóslecke #fotózás #fények #ISO #ISO érték #fényérzékenység

[davesnapsyou]

Meteorraj és csillagfotózás – gyorstipp

Sokan szeretik a hullócsillagokat megfigyelni, és legalább ennyien szeretnék lencsevégre kapni a látványos égi jelenséget, azonban nem mindenki rendelkezik a megfelelő eszközökkel felszerelt fényképezőgéppel. Se baj! Ugyanis mobillal is lehet fantasztikus képeket lőni a csillagos égről, és a hullócsillagokról. Természetesen én itt vagyok, és mutatom hogyan. Androidosok és iPhone-osok is figyeljenek.

Mielőtt belevágnánk a gyorstalpalóba, elsőként azt kell leszögezni, hogy a lehető legtávolabb legyünk a fényszennyezéstől. Nem kell ehhez a kukoricás közepére menni, de a városi fények zavaróan ne világítsanak a képbe. Ez az egyik. A másik, hogy ezek a tippek amolyan útmutatás jellegűek, hiszen a környezettől függően kell a beállításokat változtatni. Kezdjünk bele.

Androidosoknak

Ebben tudok a legautentikusabb lenni, mert én is Android készüléket használok. A legjobban a kézi beállításokkal jártok. Persze vannak olyan készülékek, melyeknek az éjszakai módja felajánl olyan lehetőséget, amellyel kimondottan az esti égboltot tudjátok fotózni, de a nagyobb kontroll miatt én most a kézi beállításokról beszélnék. Ezek a következők:

ISO: 600-3000 – Nyilván fényviszonyoktól függ az értéke, ha szüksééges, növeld még a 3000-es értéken túl is. AF/F: Húzzátok fel a fókusz csúszkát a végtelenre. S (záridő): 5-30 másodperc között.

Fontos! A vakut, és a HDR opciót kapcsoljátok ki, és ne használjátok a zoom funkciót (digitális esetében)! Ha tudsz RAW formátumot állítani a telódban, akkor használd azt, de ha csak JPEG-ben készíti el a képeket a készüléked, amiatt se bánkódj. Talán egyértelmű, de a főkamerát használjátok a művelet során.

iPhone-t használóknak

Igaz jómagam nem birtoklok iPhone-t, de ismerem a kamerás felületét, ezért talán érdemes megfogadni a tanácsom. Más funkciók is felvonultathatók, mint egy Androidos telefon esetében, de éppen csak hajszálnyi az eltérés. Alapvetően, ha nem használsz dedikált éjszakai fotós funkciót, akkor az ISO, a záridő értékek ugyanazon tartományba essenek, a fókusz szintén maradjon végtelen, mint fent az Androidos telók esetében. A HDR-t, és a vakut itt is kapcsoljátok ki. A különbségről. Az iPhone-ok esetében a Night Mode funkcióval is kiváló képeket lehet lőni a csillagos égboltról, és az elsuhanó meteoritokról. Ebben az esetben a záridő legyen 20, és a maximális 30 másodperc között. Teljesen sötétben az ISO legyen 10 000 és 12 500 között. A Night Mode azért hasznos az iPhone-ok esetében, mert élesebb, tisztább képet ad rossz fényviszonyok között. A fotók formátuma természetesen RAW legyen. A fotózáshoz használjátok ti is a főkamerát.

Jó, ha van mindenkinél

Egy tripod. Ha nincs, akkor bármivel kitámaszthatod, ami stabilan tartja. Vagy akár le is támaszthatod úgy, hogy a kamera az ég felé nézzen.

Önkioldó, vagy ha ez nincs akkor állíts időzítőt a telódon. Ez azért fontos, mert hosszú záridőt használsz, és annál minden apró bemozdulás a fotón is látszódni fog. Ha kézből fotóznál pont emiatt lenne elmosódott a kép, mert a telód érzékelné az apró bemozdulásokat, remegéseket.

Zárás

Elsőre lehet, hogy nem fog sikerülni az elképzelt módon lefotózni a csillagos égboltot, de ne csüggedj! Próbálkozni kell, és kitapasztalni, hogy az adott helyen számodra melyik beállítás fogja meghozni a sikert. Ha kérdésed van, vagy bármi gondolatod, várom a kommentek közt. Sikeres fotózást!

#fotózás360 #fotóslecke #gyorstipp #fotóstippek #csillagfotózás #hullócsillag fotózás

[davesnapsyou]

"...és lőn világosság!"

Beszéljünk egy kicsit a fotósok, videósok egyik legjobb barátjáról: a fényről. Ezen belül is a természetes fényről, annak típusairól, tulajdonságairól, és használatáról. A cikk végére használható információkkal fogsz rendelkezni, melyeket azonnal beépíthetsz a mindennapi fotózgatásokba. Nyugi, a cikkhez nem lesz szükséged fizika tankönyv társaságára.

Természetes fény a fotózásban

Ez az, ami körbevesz minket. A fotózásban természetes fényforráson a napfényt értjük. Különböző cikkek olvasgatása során találkozhatsz egy olyan fogalommal is, hogy "környezeti fény." Ez nem egyenlő a természetes fénnyel. Az környezeti fény már eleve rendelkezésre áll az adott helyszínen, ilyen lehet egy utcai lámpa fénye, kirakatok, autólámpa fényei stb. Fontosnak éreztem tisztázni ezt, nehogy kavarodás legyen belőle.

A napfény használata számos előnnyel jár, azonban ki vagyunk téve az idő, és a természet kegyeinek, ez pedig meghatározza a fény minőségét is.

A természetes fény tulajdonságai

A napfény tulajdonságait különböző fotográfiai kifejezésekkel írhatjuk le. Általában a következő négy szempontot kell figyelembe venni: irány, szín, intenzitás, minőség. Mindegyik külön-külön tárgyaljuk a következőkben, és ahogy az lenni szokott, szemléltető példát is adok mellé.

A fény iránya

Ezzel kapcsolatban két kérdést kell tisztázni magunkban. Az első az, hogy melyik irányba esik a fény? A másik pedig, hogy biztosan arra a fényre van szükségem? A természetes fény irányát nehéz megváltoztatni, hacsak nem használunk fényvisszaverőket (erről később a cikkben), egyéb helyzetben a modellünket kell a megfelelően elhelyeznünk, hogy a fény úgy essen rá, ahogy azt elképzeltük. Mind statikus téma esetén, mind modellel dolgozva, mi magunk is változtathatunk a pozíciónkon. Sőt, kell is, hiszen így különböző perspektívákból készíthetjük el a fotót, így változatos lesz a kész repertoár. A természetes fénynek három fő iránya van, amivel fotózás során találkozhatunk:

Szembefény: Ha a témát, modellt közvetlenül a fény útjába helyezed, egyenesen a fény felé fordítva, akkor egy szemből megvilágított fotót kapsz. Ez (a fény minőségétől függően) laposnak tűnhet, hacsak nem állítjuk a témát olyan szögbe, hogy árnyékokat "hozzunk létre" rajta, ezáltal mélységet adva neki. Ez nem azt jelenti, hogy óvakodni kell a fény ezen irányától, hiszen ebben a legkönnyebb fotózni, ugyanis nem jönnek létre kemény, durva árnyékok, minden egységesen megvilágított. Nem javasolt azonban túl erős napfényben sem ezt a szöget választani. Legalábbis, ami a kinti fotózást illeti. Erős napfény esetén beltéren érdemes használni a szembefény technikáját, konkrétan, ha a fény egy ablakon át szűrődik be a témánkra. Kinti fotózás során várjuk meg a délutáni, naplemente előtti, vagy a kora reggeli órákat, ha szembefényt akarunk használni. A szembefényt általában portréknál, és tájképeknél használják.

Oldalfény: Ahhoz, hogy mélységet adj a témádnak, modellednek, pozícionáld úgy, hogy a fény oldalról érje. A (portré)fotózásban ez 45-90 fok közötti szöget jelent, tehát ilyen irányból érje a fény a témádat. Ez 3 dimenzióssá teszi, kiemeli a formáit, dramatikus hatást kelt, mivel a fénnyel ellentétes oldalon rövidebb, de intenzív árnyékok jelennek meg.

Ellenfény: Ellenfényről akkor beszélünk, amikor a fotó alanyát a fény közvetlenül hátulról éri. Ezzel kapod a tipikus sziluettes fotókat. Ha viszont azt szeretnéd, hogy az ellenfény kitöltse az alanyt, ahhoz fényvisszaverőt kell használnod, vagy olyan napszakban fotóznod, hogy az ellenfény lágyan megvilágítsa a témát, például kora reggel, vagy késő délután. Az ellenfényes fotókkal egyfajta álomszerű, mozifilmes hatást érhetünk el.

A fény színei

Napszaktól függően a nappali fény különböző színekben látszódhat. A fotózásban ezt nevezzük színhőmérsékletnek. A színhőmérséklet ciklikusan változik napfelkeltétől napnyugtáig. A fény délben a legfehérebb, majd ahogy haladunk a délutáni órák felé, úgy kezd el észrevehetően változni. Napnyugtakor elérkezik a sokakat ámulatba ejtő aranyóra, amikor a fény melegebbé változik, és narancsos, vöröses színben kápráztat el minket. Ez azért van, mert a látható fény spektrumában a vörös fényhullámok hosszabbak.

Közvetlenül napnyugta után megmutatkozik egy másik misztikus időszak, a kék óra, vagy a szürkület. Ilyenkor még mindig van némi fény az égen, és az uralkodó fényforrás sokszor a Nap fényét visszaverő Hold.

A fény intenzitása

A természetes fény intenzitása összefügg annak minőségével. Különböző minőségeken különböző intenzitású fényt kapunk. Az intenzitás gyakran drámai mértékben változhat egyetlen napon belül is. Egy erős árnyékokat hagyó verőfényes nyári nap a következő pillanatban átválthat felhős, borús, szórt fényt árasztó nappá, ahol csupán lágy árnyékok fedezhetők fel. A természetes fény intenzitását a napszak is befolyásolja. Tiszta időben, amikor a Nap alacsonyabban áll az égen, az árnyékok hosszabbnak tűnnek, mint amikor magasabban szeli az égboltot.

A fény minősége

A fény minőségét illetően szintén három általános tulajdonságról beszélhetünk, amelyek meghatározzák, hogy milyen körülmények között készítheted el a fotódat. A fény minősége szerint lehet kemény, lágy, és tükröződő.

Kemény fény: Kemény fény leginkább akkor lehetséges, ha a Napot egyetlen felhő sem takarja, tehát nincs mi megszűrje a fényt. Az erős napsütés egyenlő az erős árnyékok létrejöttével. A kemény fény felerősíti a színeket, és mindent egy kicsivel élesebbnek mutat. Viszont, ahogy azt korábban is tárgyaltuk, ha az erős fény szemből világítja meg a témát, az egész fotó lapos lesz. A kemény fényt a fényből az árnyékba való gyors, éles átmenet jellemzi. Hogy mikor találkozhatunk kemény fénnyel? Leginkább a verőfényes nyári hónapokban. Akkor használj kemény fényeket, ha drámai hatást szeretnél elérni, vagy ha azt szeretnéd, hogy a fotóalanyod erősnek, komolynak tűnjön.

Lágy fény: A lágy fény a kemény fény szöges ellentéte. Lágy fényekkel akkor fogsz találkozni, ha kültéren felhős az idő. A felhők ugyanis megszűrik, és szétszórják a napfényt, ezáltal kevésbé lesz intenzív. A fény-árnyék átmenet kevésbé lesz erős, ezáltal jobban kiemelheted az alanyok formáját, alakzatát. A lágy fény simábbá teszi a bőrt, elrejti a hibákat, és kellemes csillogást visz a szembe, tehát portrézáshoz tökéletes. Ugyanakkor a nyaraláson készített utazási fotókhoz, ételfotózáshoz, vagy divatfotózáshoz is megfelelő választás.

Tükröződő fény: Amikor a természetes fény valamilyen felületről visszaverődik, azt nevezzük tükröződő, vagy visszaverődő fénynek. A fény bármilyen felületről visszaverődhet, például a földről, falakról stb. A tükröződő fény lágy ragyogást hoz létre, mivel a fény intenzitása jelentősen csökken, emellett jobban szétterjed a visszaverődés hatására. Ha a fény egy színes felületről verődik vissza, akkor színátvitel történhet, például egy vörösre festett falról visszaverődő fény a témánkat is vöröses árnyalatban "világítja meg."

A tükröződő fénynek egyik típusa a szórt fény. Ezt a természetes fény alternatívájaként vehetjük. A szórt fény akkor keletkezik, amikor a fény egy része elnyelődik, más részek viszont átjutnak a felületen, és szétszóródnak. Jól használva igazán szép eredményt ad, viszont, ha figyelmen kívül hagyjuk a háttérben túl világos részeket hagyhat, a témánkon pedig túl sötéteket. Ez pedig elvonja a szemlélő figyelmét.

Mikor fotózhatok?

Ahogy korábban arról szó esett, az időjárás jelentősen befolyásolja a fény intenzitását, irányát, és színhőmérsékletét. Teljesen másképp néznek ki azok a fotók, amiket napos időben készítettünk, mint azok, melyeket egy felhős időszakban.

Sok fotós, aki természetes fénnyel dolgozik, a felhős időszakban létrejövő lágy, egyenletes fényt preferálja. Az ebben az időszakban készített képek kékes tónusúak, és visszafogott kontrasztok jellemzik. Ez a természetes fény fajta bármilyen fotótípushoz passzol, legyen az modell-, vagy termékfotózás. Utóbbi esetében akkor, ha az adott tárgy tompa színekkel rendelkezik.

A verőfényes napsütésben készült fotók esetében, ahol a fény közvetlenül éri az alanyt, erőteljes árnyékok képződnek. Mindazonáltal, ha a fény ezen minőségét ügyesen alkalmazzuk, erőteljes hatást kapunk. Szélsőségesen alkalmazható körülmény ez. A legjobban a távoli, vagy éppen ellenkezőleg, az egészen közeli témákhoz illik. Ha közeli témánál alkalmazzuk, például valamilyen tárgyon, annak legyen kontrasztos mintázata, textúrája. Ugyanezzel a dramatikus, kemény fénnyel találkoznak azok a tájképfotósok, akik a kora reggeli órákban merészkednek ki a választott helyszínre.

Fotózás a déli órákban

A nap egy részében az éltető fényt adó csillagunk a fejünk fölött időzik. kemény fényt, és durva árnyékokat eredményezve. Az erős fény ideális mintázatok, textúrák fotózásához, viszont minden más esetben trükközni kell, hogy megfelelő eredményt kapjunk. A legegyszerűbben úgy küszöbölhetjük ki a delelő Nap okozta nehézségeket, ha árnyékos helyet keresünk, és ott fotózzuk le az alanyunkat. Ez lehet akár egy lombkorona alatt.

Fotózás felhős időben

Felhős időben a fényviszonyok folyamatosan változhatnak, merthogy a felhők mozgásban vannak. Felhős napokon sokkal kiegyensúlyozottabb fotókat készíthetsz. Amennyiben lehetőséged van rá, felhős napokon válassz nagyobb rekesznyílást a kamerádon, ezáltal jobban ki tudod emelni az alanyt a háttérből.

Természetes fények beltéren

Beltéren a természetes fény az ablakokon át érkezik. Ha az ablakok előtt nincs semmiféle függöny, nem sötétítettek, és egyéb árnyékoló megoldás sem használsz, akkor a természetes fény minősége, és intenzitása nem változik. A beltérbe szűrődő természetes fényt kezeld ugyan úgy, mint az eddig tárgyalt kültéri fotózásoknál. Irányítsd a témád azon részét a beszűrődő fény felé, amit szeretnél kiemelni. Ha nem sikerül minden lényeges részt megvilágítania a belépő fénynek, beltéren is nyugodtan használhatsz fényvisszaverőket.

Summázzunk

Természetes fény használatakor mindig ügyelj annak minőségére, intenzitására, a fény színhőmérsékletére. Ha szükséges, és rendelkezésedre áll, használhatsz fényvisszaverőket, és objektívre illeszthető szűrőket. Ezekkel később foglalkozunk, tudniillik mindenki más eszközzel fotóz, és ezzel nincs semmi baj. A továbbiakban még átveszünk néhány tippet a déli órákban, és a felhős időben történő fotózásról.

A posztnak folytatása következik, de itt is mindenféle gondolatot várok a komment szekcióban, vagy a Q&A menüpont alatt.

#fotózás360 #fotóslecke #fotósalapok #fotózás #fény #fények #természetes fények

[davesnapsyou]

Kompozíciós turmix

Az ez előtti bejegyzésből megtanulhattuk mi az a kompozíció, és a hármas tagolás. Most következzenek azok a dolgok, amelyekre a hármas tagolás alkalmazása során figyelni ��rdemes, hogy még káprázatosabb fotók szülessenek.

Az elemek egyensúlya

Bevált technika, hogy a fő témát a kompozíción belül valamelyik irányba helyezzük. Ilyenkor az ellentétes oldalon egy üres rész, az úgy nevezett negatív tér alakul ki. Ezt hagyhatjuk üresen, de erre a részre helyezhetünk olyan elemeket is, amelyek mellékesek, de mégis hozzáadhatnak valamiféle többlet érzelmet a fotóhoz.

Vezető vonalak

Az emberi agy természetesen keresi azokat a vonalakat, irányokat, amelyek a tekintetét vezetik. Ezen vonalak kompozícióba helyezésével, manipulálásával irányíthatjuk a néző tekintetét a fotónk lényeges elemére. Bevonhatjuk ezzel a szemlélőt a jelenetbe, vagy ugrásszerűen a fő témára irányíthatjuk a tekintetét. Sokféle vonalfajta létezik, és mindegyik más-más hatással bír a fotónkon. A vezető vonalakat bárhol megtalálod, akár a természetbe jársz, akár az utcán, vagy valamilyen tárggyal te magad hozod létre. Bármilyen objektum szolgáltathatja a vezető vonalat, aminek iránya van.

Alakzatok és minták

Lehetnek természetesek, vagy mesterségesek. Káprázatos kompozíciókat alkothatunk velük, például, ha kitöltik a fotó egészét. Az szintén lenyűgöző hatást kelt, ha az alakzat, mintha megtörik, ezzel egyfajta feszültséget sugározva.

Nézőpont

Szánj időt arra, hogy átgondold, kikísérletezd milyen nézőpontból fogod elkészíteni a fotód. Ez nagyon fontos, mert a végeredmény befolyásolja a fotó üzenetét is. Ne csak szemmagasságból fotózz, hanem próbáld ki, hogy milyen hatást kelt a téma alacsonyabbról, egészen lentről, magasabbról, távolról, közelről stb.

Háttér

Komponálássorán nagyon fontos az, hogy mi van a fő témánk, az alanyunk hátterében, ugyanis lehet, hogy minden passzol, de bekerülhet olyan elem a háttérbe, ami elvonja a figyelmet a lényeges elemekről. Válasszuk meg gondosan a hátteret. Legyen olyan, ami a fő témának a kiemelését segíti.

Keretezés

Bárhol találhatunk olyan objektumokat, amelyek természetes keretként szolgálhatnak a fő témánk kiemeléséhez. Ilyenek lehetnek a fa ágai, egy üreg, boltívek stb. Ha a keretezés elemeit a fő téma köré helyezzük, azzal izoláljuk a környezettől, a szemlélő figyelme pedig automatikusan rá irányul.

Körbevágás

Ez egy olyan művelet, amit mind utómunka során, mind pedig fényképezés előtt is el tudunk végezni (képkivágás megválasztása funkcióknál, de erről később). A kivágással hangsúlyosabbá tehetjük a fő témát a kompozíción belül.

Zárásként

Kísérletezz bátran ezekkel a technikákkal a hármas tagolás alkalmazása mellett. Ha egy technika nem illik az általad elképzelt jelenethez, bátran alkalmazz egy másikat. A fotográfia attól szép, hogy egyedi látásmódunkkal fűszerezhetjük.

#fotózás360 #fotóslecke #fotósalapok #kompozíció

[davesnapsyou]

Pro funkciók I. (frissített archív poszt)

Ma már szinte minden okostelefon beépített kamera applikációjának van pro módozata, különféle funkciókkal. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem azt, hogy melyek azok a funkciók, amikkel biztos, hogy találkozhatsz a pro mód bekapcsolásakor.

Nem is csigázlak tovább, kezdjük mindjárt az ISO-val. Az ISO fényérzékenységi értéket jelenti. Az alacsony ISO-szám alacsony érzékenységet, a magas ISO-szám pedig értelemszerűen magas érzékenységet jelent. Minél magasabb az ISO értéke, annál világosabb, de zajosabb képet kapunk, úgyhogy mobiltelefonoknál (is) óvatosan bánjunk ezzel. A legtöbb helyzetben mindig a lehető legalacsonyabb ISO értéket válasszuk. Magasabb ISO értékeket sötétebb körülmények között (ha a rekesznyílás, vagy a záridő növelése nem lehetséges), vagy mozgó téma esetén válasszunk, ha megfelelően élesen akarjuk a fotónk alanyát elkapni. A zajosodást el lehet tüntetni a fotókról, de egy homályos, életlen témát nem fogsz tudni helyre hozni. Azonban, ha rendelkezünk elegendő mennyiségű fénnyel, akkor válasszuk a legalacsonyabb ISO értéket. Ez általában ISO100, de lehet ISO80 is.

Tovább haladva a funkciók listáján, elérünk a záridőhöz, amit általában egy "S" betűvel (angol shutter speed=záridő rövidítése) jelölnek a pro funkciók között. A záridő azt jelenti, hogy mennyi ideig éri a fény a szenzort, "meddig marad nyitva a kamera szeme." Ezt a szerkezetet úgy kell elképzelni, mint a szemhéjunkat, ami nyílik, és csukódik. Legalábbis a normál kameráknál ez egy fizikai alkatrész a szenzor előtt. A mobiltelefonok elektronikus zárat (e-shutter) használnak, ami azt jelenti, hogy a kamera érzékelőjét ki-be kapcsolja a beállított záridő hosszának megfelelően. A maximum záridő, amit el tudunk érni mobiltelefonnal az általában 30 másodperc.

Világosban, és akkor, ha egy mozgó témát a képen "meg akarunk fagyasztani" használjunk rövid záridőt, hogy a képünk ne legyen túlexponált, ne égjen ki, ne mosódjon el a mozgó téma. Sötétben viszont dolgozzunk hosszú záridővel, hogy a megfelelő mennyiségű fényt gyűjthesse be a kamera szenzora. Figyelem! hosszú záridőnél ajánlatos háromlábú állványt használni, különben a kezünk természetes remegése által létrehozott elmosódás is benne lesz a fotóban. Vannak, természetesen, helyzetek, amikor pont az elmosódás a cél, például éjszaka az autók fényei által létrehozott vonalak megörökítése. Ha ilyen fotókat szeretnénk készíteni, abban az esetben is válasszuk a hosszú záridőt.

A telefonunk kamera appjában (legalábbis az enyémben) a következő pro funkció az a fehér egyensúly, vagy angolul white balance. Ennek megfelelően a telefonban ezt a "WB" jelzésű funkciónál tudod állítani. Hogy megértsük mi is ez, először tisztáznunk kell egy másik fogalmat, amit színhőmérséklet névvel illetnek. A színhőmérséklet mértékegysége a Kelvin (K). A fényforrásunk színhőmérséklete dönti el, hogy sárgásabbak, vagy kékebbek lesznek a színek. Természetesen a mi szemünk ezt nem érzékeli, hiszen sárgásabb fényviszonyok mellett is fehérnek látunk, például, egy papírlapot. Ez azért van, mert az agyunk már automatikusan korrigálja a színeket, fehéregyensúlyt állít. A klasszikus kamerák azonban nem ennyire okosak. A fehér egyensúly a színek "kiegyensúlyozására" szolgál eltérő fényviszonyok közt, hogy minden szín úgy jelenjen meg, ahogy a szemünk látja.

"Oké, Dávid, kezdem érteni, de hogyan állítok mégis fehéregyensúlyt a telefonon?" Szerencséd van, ugyanis a mai okostelefonok automatikusan is viszonylag helyesen határozzák meg az uralkodó fényforrás színhőmérsékletét. Viszont ha biztosra akarsz menni, manuálisan szintén beállíthatod a fehéregyensúlyt. Ezt úgy teheted meg, hogy egy fehér papírlapot az uralkodó fényforrásod (pl. lámpafény, napsugár, felhős kültéri világosság) felé tartod, és az okostelefonod pro módjában a WB csúszkánál kikapcsolod az automatikus beállítást (általában egy kis körben egy nagy "A" betűt látsz. erre kell rábökni), és az ujjaddal a csúszkát a megfelelő irányba húzod el, egészen addig, amikor már fehérnek látod a papírlapot. Ezután már nagyjából színhelyes lesz minden.

Természetesen a fehéregyensúly szándékos manipulálásával is tudunk játszani. Ha eltérünk a technikailag helyes fehéregyensúlytól, máris megváltozik a fotónk hangulata.

Jöjjön az a funkció, amit lehet már a bejegyzés elején kellett volna tárgyalnom, hiszen a legtöbbetek fejében ez a gondolat jöhet fel: Hogyan lesz éles a képem? Legtöbbször ezt is a telefon automatikájára hagyjuk, és az egész jól elvégzi a rá bízott feladatot, de amikor kimondottan egy bizonyos részletre akarjuk az élességet beállítani, vagy azt szeretnénk, hogy tutira ne másszon el a fókusz, akkor nem árt használnunk a manuális élességállítást. Ugyanis előfordul, hogy az automatika nem fogja megtalálni, hogy mit is akarunk fókuszba helyezni. A pro funkciók közt ezt egy F vagy AF összetétel jelöli, és ha rányomva kikapcsoljuk az automatikus állítást (korábban említett "A" betű jelöli itt is), akkor a csúszkát húzogatva változtathatjuk, hogy a kamera előtt mely tartományokra essen a fókusz.

Végül az utolsó funkció, amit megtalálunk a pro módban az az expozíció kompenzáció, amit az "EV" jelöléssel láttak el az angol exposure value (expozíciós érték) rövidítéseként. Ennek növelésével, vagy csökkentésével világosíthatod, vagy éppen sötétítheted a kamera által látott képet. Az expozíciós érték a rendes fényképezőgépeken három tulajdonság egyensúlya, melyek a következők: ISO érték, záridő, rekeszérték. Mivel az okostelefonok 98%-án nem állítható az apertúra (rekesz), ezért az expozíciót manuálisan az ISO és a záridő értékeinek manipulációjával is változtathatjuk.

A következő bejegyzésben megtárgyaljuk azt, hogy a "klasszikus" fényképezőgépek és az okostelefonok kamerái hogyan határozzák meg a mélységélességet. Ha valamilyen kérdés, észrevétel felmerült benned, vagy csak szeretnéd kifejezni a gondolataid a bejegyzéssel kapcsolatban, kérlek, írj egy kommentet. Szívesen olvasgatok. Ha tovább is osztod a bejegyzést, azt nagyon köszönöm! Kellemes fényeket!

#fotózás360 #fotóslecke #fotósalapok #fotózás #mobilfotózás

[davesnapsyou]

Hasznos tippek, ha napközben fotóznál

Összegyűjtöttem néhány hasznos tippet arra az esetre, ha déli, vagy erős napsütéses órákban támadna kedvetek fotózgatni.

Általában a legtöbb fotós, videós óvakodik attól, hogy erős napsütéses időszakban készítsen felvételeket, és abban igazuk is van, hogy ezek a fényviszonyok kihívások elé állítják az embert. Ezért prezentálok néhány tippet, amit felhasználhatsz, ha úgy gondolod, hogy szeretnél bevállalósabb lenni, és kimenni verőfényes napsütésben felvételeket készíteni, vagy pont ilyenkor történik egy pillanat, amit meg akarsz örökíteni.

Vadássz árnyékok után: Ha a fotód alanyát az árnyékba helyezed, azzal kiküszöbölöd a túlexponálás lehetőségét. Ügyelj arra is, hogy az árnyék ne legyen túl sötét. Kellemes árnyékokat vethetnek a lombkoronák, az épületek, vagy a különböző üzletek előtti árnyékolók. Ha nem találsz árnyékot, akkor alkosd meg te magad! Ehhez használhatsz egy derítőlapot, amit a modelled, és fényforrás, jelen esetben a Nap, közé teszel. Ha nincs, aki fogja a derítőlapot, akkor egy derítőlap tartó állvánnyal a kívánt pozícióba helyezheted. Ha nem szeretnél ilyesmikre költeni, akkor van egy jó hírem. Ugyanezt a funkciót betölti egy sima fehér esernyő is.

A fény legyen az alany mögött: Bár erre csak a kora délutáni órákban van lehetőséged, de ha tudod, helyezd úgy az alanyod, hogy a napfény mögötte legyen.

Menj közelebb az alanyodhoz: Ha azt szeretnénk, hogy a nagy, zavaró árnyékok eltűnjenek, menjünk közelebb az alanyhoz.

Figyeljük a felhőket: Az alap szituáció az, hogy ilyenkor nincsen jelentős felhőréteg az égen, de bármikor beúszhat egy nagyobb bárányfelhő a napfény elé. Ezek lágyítani fogják a meglévő kemény fényt.

Vegyük számításba a vakut: A profik külső vakuval oltanák ki a kemény fény okozta nem kívánatos árnyékokat a modell arcán. Viszont, ha telefonnal, kompakt géppel fotózunk, vagy szimplán nem sorakoznak otthon a külső vakuk, próbáljuk meg az arcon megjelenő nem megfelelő árnyékokat kioltani a beépített vakuval. Méghozzá a beépített derítőfény funkcióval. Ugyanezt használhatjuk akkor is, hogyha az alanyt a napfény elé helyeztük, és túl sziluettes a képe.

Figyeljünk az ISO értékre: A kemény napfény különösen szereti az alacsony ISO értéket, ezért győződjünk meg arról, hogy ISO100 értéken van-e a kameránk. Ha lehet, ezt állítsuk be manuálisan. Mobiloknál ehhez, természetesen, a pro módba kell lépni.

Ragadjuk meg az eseményeket: Lehetnek azok kergetőző gyerekek, vagy az önfeledten játszó kutyánk, ez a napszak tökéletes lesz az aktív események rögzítésére. Hogy a fény az alanyok mögött jelenik meg, vagy éppen megvilágítja őket, az már csak a saját tetszésedtől függ. Arra viszont ügyelj, hogy ehhez mindenképpen gyors záridőt alkalmazz.

Nyugodtan szánj időt arra, hogy tanulmányozod a helyszínt, körbejárod, és készítesz néhány tesztfelvételt. A lényeg, hogy ráérezz arra milyen fotókat is szeretnél készíteni.

#fotózás360 #fotóslecke #fotósalapok #fotózás napközben #fotózás délben #fotózás #magyar tumblr #magyar fotós

[davesnapsyou]

Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miként lehet telefonnal, fizikai bemozdítással háttérelmosást csinálni úgy, hogy a fotó témája éles maradjon, akkor nézzétek meg a legelső YouTube videómat. Kicsit low-budget, rövid, de tényleg hasznos. Meg persze innen vezet csak felfelé az út igazán.

#fotózás360 #fotóslecke #fotózás #photographers on tumblr #Youtube

[davesnapsyou]

Még egy csipet kompozíció

Maradt még néhány kompozíciós tipp, amit érdemes mindig észben tartani. A teljesség igénye nélkül a fontosabbakat szedtem össze ebben a bejegyzésben.

Nézési irány

Érintőlegesen említettem már ezt, de akkor nem neveztem még nevén a szabályt. Ha az alany valamelyik irányba tart, vagy néz, abba az irányba hagyjunk több helyet a fotón. Például ha egy autót fotózunk, ami balról jobbra tart, akkor hagyjunk nagyobb üres teret a fotó jobb oldalán. Ugyanígy járjunk el, ha emberekről, vagy állatokról készítünk portrét. Abban az esetben, ha az elveszettség, magány érzését akarjuk megmutatni, akkor pont azzal tudjuk ezt tenni, hogy a nézési irányba hagyunk kevesebb teret. Ellenkezőleg ügyeljünk a fentiekre.

Szembeállítás

Ez a kompozíciós technika két elem szembeállítását jelenti. Olyan elemeket kell kiválasztanunk, melyek egymással kontrasztban vannak, így a fotót szemlélő akaratlanul is összehasonlítja őket. Ilyen ellentétpárok lehetnek, mint a boldog és szomorú, sötét és világos, közel és távol, lágy és éles stb. A lehetőségek tárháza végtelen.

Szimmetria

Van, amikor a hármas tagolás szabálya nem alkalmazható. Amikor a fotó témájának lényege a szimmetria, nyugodtan helyezd a témát a kompozíció közepére. Ebben az esetben ez sokkal hatásosabb. Sok helyen rábukkanhatunk szimmetrikus elemekre magunk körül, például egy fákkal szegélyezett, kitaposott erdei ösvény is lehet természetesen szimmetrikus téma.

Páratlan számok

Amikor egy fotót komponálsz, figyelj arra, hogy páratlan elem legyen a kompozícióban. Ez sokkal figyelemfelkeltőbb az agy számára, mintha páros elemszámot látnánk, ugyanis, ha valamiből páros számút látunk (pláne, ha még egyforma dolgokról van szó), az agyunk nem tudja eldönteni, hogy melyikre fókuszáljon.

Talán elsőre kicsit sok(k) lehet ennyi mindent fejben tartani, de egyetlen módja annak, hogy csípőből menjenek a "szabályok" és még jobb képeket készíthess, az a gyakorlás, gyakorlás, és még több gyakorlás. Azért traktállak a szabályokkal, mert csak akkor lehet megtörni őket, ha ismerjük ezeket. Ismét kiemelném, hogy csak akkor térjünk el a szabályoktól, ha az több pozitív hatással van a végeredménye, mintha ragaszkodnánk a tanultakhoz. A továbbiakban a terveim szerint egy kis fénytannal foglalkozunk néhány poszt erejéig a fotósleckéket illetően, utána pedig már nem ilyen kötött menetrend alapján jönnek majd a tippek. Ha valamiről nagyon szeretnél olvasni a fotózást illetően, vagy kérdésed van még a témában, nyugodtan írd meg kommentben, vagy használd a Q&A menüpontot a kérdésfeltevésre. Igyekszem kompetenciámnak megfelelően válaszolni.

#fotózás360 #fotóslecke #fotósalapok #fotózás #kompozíció

[davesnapsyou]

Hármas tagolás  – Amit tudni érdemes

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a hármas tagolás a legismertebb kompozíciós szabály a fotográfiában. Mint alapvető elvet, ha megértjük, és megfelelően kihasználjuk, azzal szintekkel feljebb emelkedik a fotós képességünk. Ebben a bejegyzésben igyekszem sallangmentesen átadni miről is szól ez a "szabály," hogyan hat a kompozíciónkra, a különböző fotóstílusokra, és mikor kell eltérni tőle.

Mielőtt belevágnánk...

Előtte egy fontos fogalmat illik tisztázni: a kompozíció fogalmát. A kompozíció azt jelenti, hogy egy téma elemeit úgy rendezzük el, hogy az elképzeléseinket a lehető legjobban fedje. Ez az elrendezés történhet szó szerinti értelemben is, például csendélet, és portréfotózáskor. Van, amikor a téma elemeit nem tudjuk fizikailag elmozdítani, ilyenkor a saját pozíciónkon kell változtatni. Tökéletes példa erre a tájképfotózás. A jó kompozíció rávezeti a néző tekintetét arra, hogy az elemek közt mit akarunk kiemelni. Törekedjünk az egyensúlyra.

A száraz definíció

A hármas tagolás egy kompozíciós útmutatás, miszerint az előttünk látható képet vízszintesen, és függőlegesen harmadokra tudjuk bontani, ezáltal négy vezető vonalat, és kilenc kisebb egységet kapva.

Ahogy a képen is láthatod, és a szabály is kimondja, a kép kulcselemeit a harmadolópontokra kell ráhelyezned. Ez bármely témára alkalmazható, legyen az egy virág, egy látkép, vagy egy portré.

A hármas tagolás alkalmazása nagyon egyszerű, mert egy kis gyakorláson kívül nem igényel különösebb fotográfiai tudást, tapasztalatot.

Miért jó ez nekem?

Fontos megértened, hogy miért is lesz jó neked, ha követed a hármas tagolás útmutatását. A szabálynak két összetevője van: az egyensúly, és a dinamizmus. Azzal, hogy a fotód kulcselemeit a harmadolópontokra, vagy a vonalakra helyezed, a fotód sokkal kiegyensúlyozottabb lesz. A harmadolópontokon, vagy a vonalakon elhelyezkedő elem vizuálisan érdekesebb, ugyanakkor egyensúlyba kerül a fotó többi részén található üres térrel. Ez az emberi agynak természetesen szép hatás.

Azok a kompozíciók, melyek a témát középre helyezik, túlságosan statikusak, és unalmasnak hatnak. A fotóra tekintő ember szeme nem tud kalandozni a kompozícióban, nem tudja felfedezni az elemeit, hanem ránéz, meglátja a fő témát, és megy tovább. Itt jön lép színre az említett dinamizmus. Azzal, hogy nem készen tálaljuk az embereknek, hogy mi is a fotónk témája, arra késztetjük, hogy maga kutasson a képen, felfedezve minden kulcselemet a fotón.

Tanulmányok is igazolják, hogy az emberi szem természetes látásmódjára is igaz a hármas tagolás szabálya. Az ember szeme ösztönösen valamely láthatatlan metszéspontra figyel fel leginkább.

Pontosan mikor kell alkalmaznom a szabályt?

A hármas tagolás változatos helyzetekben alkalmazható. Alapvetően elmondhatjuk azt, hogyha különböző elemekkel kell dolgoznod a fotón, akkor nyugodtan alkalmazd a "szabályt."

Maguk a profik is rengeteg helyzetben használják a hármas tagolás szabályát, legyen az egy elragadó portré, varázslatos látkép, nyüzsgő utcai-, vagy akár egy termékfotó. Sokoldalúan adaptálható szabály ez, és az általa keltett harmóniával, dinamizmussal azt érzi az ember, hogy az adott fotónak pont olyannak kell lennie.

A hármas tagolás szabálya azonban megtörhető, és vannak olyan szituációk, amikor meg is kell. Na, nem szimplán a szabályok elleni lázadás kedvéért, hanem azért, mert a szabály megtörése sokkal nagyobb hatást gyakorol a nézőre, mint a betartása. Például, ha feszültséget, vagy minimalista hatást kívánsz kelteni. Azonban, ha csak most kóstolgatod a fényképészet csínját-bínját, akkor azt javaslom, hogy először minden helyzetben igyekezz követni a hármas tagolás ajánlását.

Hogyan használhatom...

Természetesen minden fotográfiai stílust hosszú lenne felsorolni, de nézzük, hogy miként használható a hármas tagolás "szabálya" néhány népszerűbb stílusnál.

Látkép fotózásnál

Látkép fotózásnál hatásos eszközzé válhat a hármas tagolás betartása, remekül érzékeltethető a vizuális balansz, és a táj különlegessége. A látképeknél kiemelt fontosságot kap az, hogy hová is pozicionálom a horizont vonalát. Két lehetőség áll rendelkezésre:

Ha a horizontvonal alatti részt szeretnénk kiemelni, mert például egy patak csordogál a távolba egy völgy felé, akkor helyezzük a horizontot egy kicsit feljebb a kompozícióba.

Ha pedig egy rózsaszín, habos-babos vattacukros felhőkkel tarkított égre szeretnénk helyezni a hangsúlyt, akkor a horizont képzeletbeli vonalát az alsó vízszintes harmadoló vonal felé toljuk.

Portréfotózásban

A portrézás arról szól, hogy az alany személyiségét tükrözzük vissza a fotókon, és elmeséljük a történetük. A portréfotózás számos változatában alkalmazható a hármas tagolás. Például, ha kicsit szélesebb kivágásban fotózunk valakit, és nemcsak őt, de a környezetének egy részletét is megmutatjuk, kontextusba helyezzük. A környezete azonban nem fogja elvonni a figyelmet a modellünkről, hanem kiegészíti a portré atmoszféráját.

A szabály közeli portrék esetén is érvényesül. Ilyenkor általában a szemeket a felső harmadolópont helyett a harmadoló vonalra szokás helyezni, vagy csak az egyik szemet pozicionáljuk a metszéspontba.

Természet-, és háziállat fotózásnál

Vadállatokat általában távolról fotózunk. Akkor lesz figyelemfelkeltő, és egyensúlyt sugárzó a kompozíciónk, ha a testtájaikat a metszéspontokra, illetve a harmadoló vonalakra helyezzük rá. Mutatom, hogy mire gondolok.

Közeli állatfotóknál az állat feje a felső harmadban helyezkedjen el, míg a teste az alsó harmadban.

Utcai fotóknál

A nagy teret megmutató utcai fotóknál is kövessük azt az ajánlást, miszerint a horizontot valamelyik vízszintes harmadoló vonal irányába toljuk el (attól függ mit, és hogyan akarunk érzékeltetni). Ezáltal egyensúlyt teremtesz a kompozíción belül, és a szemlélő tekintetét is végigvezeted a képen. Figyeljünk az olyan elemekre is, mint az épületek élei, szegélyei, a villanypóznák, ezeket mind-mind a függőleges harmadolóvonalakra lehet helyezni ezzel egyfajta plusz harmóniát, réteget adva a fotón lévő térnek térnek.

Az utcákon azonban általában élet van, nyüzsögnek rajtuk az emberek, de legalábbis mindig van néhány járókelő, akik akaratlanul is, de belekerülnek a képbe. Nem kell megvárni, amíg tiszta lesz a terep, vegyük bele őket is a kompozícióba, betartva a fotózás erre vonatkozó jogi részeit is, természetesen. Ha pont egy impresszív épület előtt, vagy egy monumentális téren mászkálnak ide-oda az emberek, próbáljuk úgy elhelyezni őket a fotón, hogy a harmadolóvonalakra (vagy azok közelébe) essenek a kompozíciós rácson.

Muszáj ragaszkodnom a szabályhoz?

Természetesen nem. Ha eltérsz a hármas tagolástól, abban az esetben is készíthetsz megkapó fotókat, de ahogy korábban is mondtam, ez inkább egy útmutatás, és ne azért törd meg, mert mindenképpen lázadni akarsz. Nyugodtan felteheted a kérdést, hogy akkor mégis mikor térj el az ajánlástól? Mondok néhány esetet, amikor nyugodtan eltérhetsz a hármas tagolástól. Például, ha szimmetrikus objektumokat fotózól. Ezeknél sokkal erősebb hatást kelt, ha mondjuk kitöltjük velük a kompozíciót.

Egy folyosóra, sikátorra tekintve is tökéletes szimmetriát látunk, ami szintén természetesen esztétikus a szemnek.

Kísérletezhetünk azzal is, hogy a fő témát a kompozíció egyik oldalára helyezzük úgy, hogy nem az egésze látszódik a témának. Ezzel feszültséget keltünk, erősen a téma felé irányítjuk a figyelmet.

Összegezzünk

A hármas tagolás egy olyan erőteljes ajánlás, amely vizuálisan szintekkel növeli a fotód által kiváltott hatást a szemlélőben. Hiába nem kőbe vésett szabály ez, de ha alkalmazod, akkor ritkán fogsz benne csalódni. Ahogy egyre jobban a rutinodba ivódik az alkalmazása, úgy ajánlom a kísérletezést a "szabály" megtörésére, de csakis akkor, ha az többet adna hozzá a fotódhoz, mintha követnéd a hármas tagolást. A hármas tagolás kombinálható, és még erőteljesebbé tehető, ha más kompozíciós technikákat is beleviszünk, például figyelembe vesszük a természetes vezetővonalakat. A következőkben ezekről lesz szó.

#fotózás360 #fotóslecke #fotósalapok #fotózás #kompozíció #hármas tagolás

[davesnapsyou]

Amit mindig túltolnak (archív poszt)

Van két beállítás, amit a legtöbben ész nélkül húzogatnak a képszerkesztőjükben, ez az élénkség (vibrance), és a szaturáció (saturation). Azért tűntettem fel angolul is a nevüket, mert nem minden képszerkesztő applikáció, szoftver magyar nyelvű. A kettő beállítás hasonló eredményt ad, azonban van egy kulcsfontosságú különbség köztük. Elmondom gyorsan mi az, de előbb tisztázzuk melyik mire szolgál.

Élénkség

Az élénkség (vibrance) csúszka húzogatásával, ahogy a neve is sugallja, a fotón a környezeti színek élénkségét változtathatjuk, a bőrtónus azonban érintetlen, mondhatni normális marad.

Szaturáció

A szaturáció (saturation) növelésével a fotón minden egyes színt intenzívebbé változtathatunk. Igen, a bőrtónusunk színét is. Ezzel szuperrealisztikus hatást érhetünk el, de már-már túlzóan, és van egy nagy hátulütője a szaturáció növelésének...

Az ominózus különbség

Azon kívül, hogy a túlszaturált képek bántják a szemet, egy olyan problémával is szembe találkozunk, ami fatális hiba. Ha egy olyan fotón húzod túl a szaturációt, ahol emberek vannak, úgy fognak kinézni, mint egy narancs. Éppen ezért a szaturáció használatát kerüljük olyan fotóknál, amin emberek is vannak, netán ők a kompozíció fő "elemei." Ezeknél a képeknél használjuk az élénkség funkciót, ha azt szeretnénk, hogy a környező színek hangsúlyosabbak legyenek, hiszen ahogy azt fentebb is említettem, az élénkség állítása a bőrtónust nem változtatja. Ha mégis szeretnénk szaturációt is ráadni, akkor az legyen nagyon minimális. Azoknál a képeknél, amin nincsenek emberek (pl. tájkép állatportré), bátran használhatjuk a szaturáció funkciót.

Ha a fotód már elve élénk színvilággal bír (például ilyen lehet egy makro fotó), akkor maximum enyhén szabad növelni az értékeket az élénkség, és a szaturáció csúszkáján, bár sok változást lehet, hogy nem fog hozni, ha növeljük az értékeket. Fontos megjegyeznem, hogy minden szerkesztéssel csínján kell bánni, ne legyen bántó a szemnek. Nyugodtan lehet játszani azzal is, hogy milyen eredményt kapunk, ha éppen lefelé húzzuk ezeket a csúszkákat. Lehet az aktuális fotó hangulatához az illik, ha az élénkségből, és a szaturációból visszaveszünk, avagy éppen ezzel adunk más hangulatot a képnek.

Alább mutatok példát az élénkség, és a szaturáció közti különbségre:

A következő posztban véget vetünk a ködösítésnek4 Tarts velem.

#fotózás360 #fotózás #fotóslecke #fotósalapok #szaturáció #élénkség #színek

[davesnapsyou]

"Kápcsuld ki a kamerát!"  – Avagy az utcai fotózás jogi háttere (archív poszt)

Eleged van abból, hogy kukákban kell rejtőznöd? Hogy a bokorban svédasztalnak néznek a kullancsok? Van megoldás! Ha az alábbi egyszerű törvényt, útmutatást betartod, szabadon fotózhatsz a városban. 

A sunnyogás

A digitális világ elhozta azt, hogy szinte észrevétlenül tudunk fényképet készíteni bárhol, hiszen egy okostelefont, vagy egy kompakt fényképezőgépet elsőre nehezebb kiszúrni az utcán sétálva, a saját gondolatainkba merülve, mint egy robusztusabb MILC vagy DSLR gépet. Az internet hozadéka, hogy boldog-boldogtalan mindent IS posztol, nem gondolva arra, hogy esetleg személyiségi jogokat sérthetünk vele. A YouTube-on a Shorts videók közt szörfölve bukkantam rá olyan videókra, ahol az látható, hogy egy fotós kint van az ucákon, és idegen emberekről lövöldöz portrékat. Innen jutott eszembe, hogy nem ártana tisztába tenni ezt a dolgot hazánkra vonatkozóan. A kevésbé gyakorlottak számára úgy jöhet ez le, hogy mindenféle engedélykérés nélkül készíthetek az utcán sétáló emberekről portrét. Ez tévedés.

Amit a törvény kimond 

A személyiségi jogokról az 1959. évi IV. törvény 80. paragrafusa szól, mindössze három bekezdésben. Szó szerint idézem a bekezdéseket: 

A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.

Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.

Az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.

Számunkra az első két pont a lényeges. Kicsit egyértelműsítsük, mert ez így magában még valamelyest ködös. Képmással és hangfelvétellel való visszaélést jelent az is, ha az adott személy tudta nélkül készítek róla felvételt. Ha valakiről felvételt készítünk, az anyag tulajdonosai nem mi leszünk, ezért nem is rendelkezhetünk vele szabadon, például nem publikálhatod a közösségi média oldalaidon. A kép-, és a hangfelvételekről kizárólag a felvételen szereplő személy dönthet. Tehát ahhoz, hogy én a tömegből kiragadva egy személy portréját bármilyen felületen közölhessem, ahhoz az érintett hozzájárulása kötelező, méghozzá olyan formában, hogy azt bizonyítani tudjam.

Mit és hogyan szabad?

A nyilvánosságra hozatal tilalma alól kivételt képeznek azok a felvételek, amelyek nyilvános rendezvényen készültek, tömegfelvételek, tájképek, vagy utcai részletet ábrázolnak. Ugyanakkor egy utcán felvett riport során, a háttérben sétáló emberek sem nehezményezhetik azt, hogy a felvételben benne vannak, és azt televízióban közvetítették.

A fotózáshoz visszatérve. Az olvasottak alapján mindig mérlegeljük, hogy az utcai fotózáskor a kompozícióba kerülő emberek mekkora hangsúlyt kapnak a felvételen. Ha személyük lényeges szerepet kap, vagy az adott egyénen keresztül akarnánk érzékeltetni bizonyos helyzeteket, már engedélyköteles a felvétel elkészítése. A legegyszerűbb útmutatás ez, amit be kell tartani az utcai fotózások, egyéb felvételek során. Tartsuk észben, hogyha valaki mégis odajön hozzánk, és azt kéri, hogy töröljük a képet, amin rajta lehet, jobb simulékonynak lenni, és eleget tenni a kérésének. Lesznek még jogi témák, amelyek tartalomgyártói oldalról hasznosak lehetnek, de következőre egy egészen más témával robogunk tovább. Ha kérdésetek, észrevételetek van, természetesen várom őket kommentben. 

#fotózás360 #fotósalapok #fotóslecke #fotójog #személyiségi jogok

[davesnapsyou]

Az enyém a legnagyobb... (frissített archív poszt)

Ha a kamerákról van szó örökösnek látszó versengés a mobiltelefongyártók között egymás megapixeleinek méregetése... Hogy a méret mennyire lényeg (micsoda költői sor), azt megtudjátok ebben a bejegyzésben. 

A megapixel

Nem triggerelem tovább a piszkos fantáziákat a kétértelmű szóforgatásokkal (egyelőre), helyette jöjjön egy kis száraz elmélet arról, hogy mi is az a megapixel. Nem kell visítva kidobni az ablakon az eszközt, amiről épp a bejegyzést olvasod, hiszen ezen az oldalon sosem a tankönyvi levezetést fogod olvasni, hanem úgy, hogy laikusként is megértse mindenki a fogalmakat. Tehát a megapixel egy mutatószám. Azt mutatja meg, hogy egy képalkotó eszközben hány darab fényérzékelő elemet találunk (pl. 12 MP = 12 millió pixel), mekkora felbontásban tud képet alkotni. Kicsit talán ez is ridegnek hangzó meghatározás, de vess egy pillantást az alábbi képre, és máris tisztább lesz a dolog.

Mégis a nagyobb a jobb?

Eddig tartott a szünet a sötét fantáziátok triggerelésében (ha-ha). Komolyra fordítva a szót. Nem a megapixel szám az alfa és az omega a fotózásban, ami a képminőséget illeti. A kép minőségét más faktorok jobban befolyásolják, ilyen például a szenzor méret, a képérzékelő pixeleinek mérete, és a lencsék kialakítása. 

A nagy szenzoron nagyobb pixelek helyezkedhetnek el, így rosszabb fényviszonyok közt is kevésbé zajos képeket kapunk eredményül. Mivel, ahogy a fenti képen láthatjuk is, az okostelefonok szenzor mérete igencsak aprócska, ezért mással kell trükközni a jobb képminőség érdeképen. Így az okostelefonoknál a megnövelt megapixel számok eredményét a képminőségben, és a felbontásban érhetjük tetten. A nagy megapixelszám nagy képfelbontást, finomabb részletességet eredményez. Ez különösen akkor hasznos, ha nagyobb méretben szeretnénk látni a fotónkat anélkül, hogy (zavaróan) pixeles lenne a végeredmény. Innen következtethetünk arra, hogy fontos aspektus a "belenagyítás", zoomolás is. Az okostelefonok optikai zoomja - ha egyáltalán van benne ilyen - nem a legizmosabb tulajdonságuk, de a periszkópos kameraegységeknek köszönhetően némelyik azért 5x-ös optikai zoomra is képes. Félreértés ne essék, fantasztikus, hogy vannak optikai zoommal rendelkező okostelefonok, ugyanis mindenki tudja, hogy a digitális zoom hajmeresztő eredményeket produkál, ha nem a megfelelően van használva. Ennek ellenére az optikai zoomos okostelók is a nagy megapixelszámra hagyatkoznak annak érdekében, hogy egyfajta hibrid zoomot hozzanak létre a digitális zoomal való kombináció során, kiküszöbölve a tisztán digitális zoom minőségbeli hibáit. 

Pixelösszevonás

A technológia szakmai mélységeibe ugyancsak nem mennék bele a hétköznapi érthetőség kedvéért. A nagyobb szenzorokon nagyobb méretűek lehetnek a pixelek is. Ez már stimmt. Az okostelefonok kicsi szenzorai még kisebb pixeleknek adnak helyet. A gyártók azonban erre is kitaláltak egy módszert, amit pixelösszevonásnak neveznek. A folyamat során az egymás mellett lévő apró pixelek összevonásából "hoz létre" a szoftver egyetlen nagyobb méretű szuperpixelt. A nagyobb méretű pixelek több fényt képesek érzékelni, ezáltal rosszabb fényviszonyok közt is kevésbé zajos, jobb minőségű képeket kapunk, viszont a végeredményként kapott fotó felbontása alacsonyabb lesz, mint a kameránk eredeti felbontása. Például egy 108 megapixeles főkamerával rendelkező mobiltelefon esetében a végeredményként kapott fotó 27 megapixeles lesz, a pixelösszevonás miatt. Természetesen van lehetőség kihasználni a teljes pixelméretet is, de akkor nagy fájlméretű fotót kapunk, amit lassabban dolgoz fel a készülék.

Döntsük el a kérdést

Gipsz Jakab valamelyik tech oldal bejegyzése alatt, ami egy 200 megapixeles kamerával rendelkező okostelefonról szól, biztos fröcsögni fog, hogy mekkora parasztvakítás az egész, és hogy semmit nem ér a megapixelek száma. Valós tapasztaláson alapuló eset ez, és Jakabunk egyszerre téved, és igaza is van. Ugyanis igen, számít a megapixelek száma, de nem annyira, mint amekkora hangsúlyt kap. Ez is meghatározza mennyire lesz részletes a fotód, ahogy azt korábban említettem, viszont emellett vannak fontosabb faktorok, amelyeket elengedhetetlen figyelembe venni, és sokkal inkább meghatározzák a kép minőségét: ez a szenzor méretet, a szoftveres feldolgozást, a lencsék kialakítását jelenti, továbbá azt, hogy mi mire szeretnénk használni a készüléket a fotózást illetően.

#fotózás360 #fotósalapok #fotóslecke #fotózás

[davesnapsyou]

Mélységélesség csak egyszerűen (frissített archív poszt)

Rögtön tisztázzuk azt, hogy mit értünk mélységélesség alatt. A mélységélesség az a sáv, amely egy felvételen az élesen és az életlenül megjelenő részt foglalja magába. Hogy mekkora tartományt mutatok élesen a felvételen, az beállításonként eltérő. Egyes felvételeken kicsi a fókuszban lévő zóna, ezt nevezzük sekély mélységélességnek. Másokon pedig nagy a fókuszban lévő zóna, ezáltal sokkal "mélyebb" a mélységélesség, sok elem, vagy akár a kompozíció egésze fókuszban van a felvételen.

A mélységélességet általában három dolog határozza meg: a rekeszérték, a fényképezőgép és a tárgy közötti távolság, és a gyújtótávolság. Nézzük át a klasszikus alapokat, majd térjünk rá arra, hogy az okostelefonokon ez miképpen jön létre.

A kamera pupillája

Vagyis a rekesz. A rekesz egy olyan mechanikus szerkezet, aminek a működési elvét valóban az emberi pupillához hasonlóan kell elképzelni. A lamellákból álló szerkezet állítható, így a rajta lévő "lyuk" (szakszerűen rekesznyílás) nagysága szabályozza a szenzorra jutó fény mennyiségét. A rekesznyílás változtatása az első kulcsfontosságú dolog a mélységélesség manipulálásában. 

Minél nagyobb a rekesznyílás, annál több fény jut a szenzorra, és annál kevesebb részlet lesz éles a képen (lásd pl. egy portré esetében), és értelemszerűen, minél szűkebb a rekesznyílás annál kevesebb a szenzorra jutó fény mennyisége, és annál több elem lesz éles a fotónkon (lásd a látkép fotókon).

Közel vagy távol?

A mélységélesség mértéke függ a tárgytól való távolságtól is. Minél közelebb vagyok a témához, annál kevesebb része lesz fókuszban, és minél távolabb vagyok tőle, annál több. Ez ennyire egyszerű.

A gyújtótávolság

Igyekszem az egyszerűség, és az érthetőség mezején maradni a meghatározáskor. A gyújtótávolság egy mérőszám az objektíveken, melyet milliméterben adnak meg, és a nagyítás mértékének (zoomtartomány) meghatározására szolgál. A gyújtótávolság annak a pontnak a távolságát jelöli, ahova az objektív a párhuzamosan beeső fénysugarakat összegyűjti. A nagyobb gyújtótávolságú objektívekkel (például teleobjektív) erősebb nagyítást érünk el, a kicsi gyújtótávolságú objektívekkel (nagy látószögű objektív) kis mértékben tudunk nagyítani a képbe. Minél nagyobb egy objektív gyújtótávolsága, annál sekélyebb a mélységélesség (kevesebb részlet van fókuszban), és minél kisebb a gyújtótávolságunk, a mélységélesség annál nagyobb (több részlet van fókuszban).

Teljes méretért kattints!

Észrevehetjük azt is, hogy minél nagyobb az objektívünk gyújtótávolsága, annál szűkebb lesz a látószöge.

Mi a helyzet a mobiltelefonokkal?

Azt már tudjuk, hogy a mélységélesség függ a rekeszértéktől, a tárgytól/témától való távolságtól, és az objektív gyújtótávolságától. Az okostelefonok esetében kicsit komplikált a helyzet. Már az első pontnál jön a bukkanó, ugyanis az okostelefonok 95%-ban a rekesz értéke nem variálható. A legtöbb okostelefon rekeszértéke f2.0 értéknél ritkán alacsonyabb. Ez abból a szempontból jó, hogy érzékelhető mélységélességet kapunk, ki tudunk emelni témákat a környezetből, viszonylag sok fény jut arra icipici szenzorunkra. Fontos megjegyezni, hogy a bejegyzés megírásának pillanatában az egyetlen - a kevés hasonló társaihoz képest - nagyobb mértékben változtatható rekeszértékű okostelefon a piacon a Huawei Mate50 széria modelljei, melyek f1.4 és f4 közötti rekeszértékekre képesek. 

A második rész, a tárgytávolság esetében, a telefonok automatikája sokszor jól belövi, hogy mit szeretnénk élesen mutatni, ám van, amikor az automatika csak néz, hogy itt most mi a túró legyen éles, és elszúrja a fókuszt. Ebben az esetben érdemes manuális fókuszra váltani, és a megjelenő skála csúsztatásával megtalálni a számunkra megfelelő élességet. 

Okostelefonoknál a gyújtótávolság a fentebb tárgyaltaknál bonyolultabb. Tudjuk, hogy az a hely, ahol a mobiltelefon kamerája begyűjti a fényt, és az, ahol a szenzorra vetül, igencsak szűkös. Ezért az okostelefonoknál az ekvivalens gyújtótávolság számít. A fotózásban sok dolgot az analóg fényképészetben használt technikákhoz, megoldásokhoz hasonlítunk, ilyen az ekvivalens gyújtótávolság is. Remélem még mindenki látott analóg fényképezőgépbe való filmszalagot, amit rendszerint 35 mm-es filmnek neveznek (kisfilmes formátum). Ez a teljes filmszalag szélességének mérete. Az a rész, ahol a konkrét kép megjelenik a filmszalag egy kockáján az 36*24 mm-es. Ezt nevezzük full frame szenzorméretnek.

Ehhez a mérethez viszonyítjuk a gyújtótávolságokat is. Azonban, ahogy a fenti illusztráción is látjuk, eltérő szenzorméretek léteznek. Az okostelefon szenzorok legnagyobbika is csak 1" nagyságú, de a legtöbb készülék ennél jóval kisebb képérzékelővel (szenzorral) szerelt. Kisebb szenzorméreteknél az eredeti gyújtótávolságát szorozzuk meg annyival, amennyivel kisebb a szenzorunk a full frame képérzékelőnél. Mondok egy példát. Ha egy okostelefon főkamerájánál azt látod, hogy a gyújtótávolság 26 mm, akkor ez alatt valójában az ekvivalens gyújtótávolságra gondolnak. Egy 26 mm ekvivalens gyújtótávolságú főkamerával rendelkező telefonnak a valós gyújtótávolsága 4.25 mm lesz, de ahhoz, hogy egy full frame képérzékelős kamerán is ugyanazt a képet lásd, mint a mobiltelefonon, egy 26 mm gyújtótávolságú objektívet kell használnod rajta. Aki mobiltelefonnal fotóz, annak ez az adat csupán annyiban releváns, hogy kapjon valamiféle képet, hogy milyen nagy, vagy kicsi a kamera látószöge.

Mindenképp tisztázni kellett ezt, de térjünk is vissza az eredeti témára, hogy a mobilok miként hozzák létre a mélységélességet? A legtöbb mobiltelefonon egy erre dedikált mélység szenzort kapunk a kameraszigeten. Ennek az a feladata, hogy a többi kamerát segítve meghatározza a fotó témájának a helyzetét, és szoftveres segítséggel elhomályosítsa a fő téma körüli területeket. A csúcstelefonokok nem fogsz találni dedikált mélységszenzort, azok ugyanis hardveres, és szoftveres kombinációval hozzák létre a mélységélességet. Általában a főkamera, és egy telefotó optika adatait kombinálják ehhez egy csipetnyi szoftveres bűvészkedéssel. Ha igazak a hírek, a Samsung az A-szériánál is el fogja hagyni a dedikált mélységszenzort a kameraszigeten. Vajon a többi gyártó is követni fogja őket ebben a középkategóriás mezőnyt illetően?

#fotózás360 #fotózás #fotóslecke #mobilfotózás #fotósalapok