#Záptojás

[versinator]

Záptojás garcia

Megőszül elfutottak állitom testekkel Szédülök nevetésök szagáról előbbiben Felfedezte összecsörrenő rókázó kerekekkel

Ereszték rámszakad visong ütőeredben Huhh nyalánk gőzölnek zsírosan Etető white holtakról gyepben

Kézmozdulattal könnyít bök hivatalosan Vadászgat ügyemmé ártalmatlan furcsálva Tükrösen túlvisz sötétbarna táncosan

Vitium vastagbetűs példányára kisimulva Szökkenő federícót növelő gyermekekkel Fölmordul ronsard melleiden fölállva

#tercina #Radnoti #Záptojás #garcia #v2.2

[macskax]

Finnyás vagyok.

Nem. Nem az ételekkel szemben, hanem az emberekkel.

Nem szeretem azokat az embereket akik olyanok mint egy tojás, kívülről tökéletesnek tűnik egy jó reggelihez, de amikor feltöröd, azonnal megcsap az a bűz ami belülről árad.

A záptojás egy jó kifejezés, sajnos túl sok ember jellemét írja körbe egyetlen szóval.🙃

#emberundor

[csorbade]

A Hosszúlépéssel csináltunk egy közös vlogot a Gellért hotel utolsó napján. Bejártuk az egész épületet a záptojás szagú katakombáktól, a szecesszióban fürdő belső terein át, a tárnákat megszégyenítő padlásáig.

#Youtube

[scorpiohoeex]

a bohóc és a záptojás szép párosítás

[wipdia]

Janauár 16 - kedd - Eduardo Avaroa National Reserve/San Pedro de Atacama

Szerencsére nem a világ legkényelmesebb ágyában töltöttük a hétfő estét, ezért nem fájt annyira a reggel 4 órás kelés. Gyorsan megreggeliztünk, és még sötétben újra útnak indultunk. A csillagok egyébként gyönyörűek voltak, hatalmas mennyiséget lehetett látni a tiszta égbolton. Ez persze azt is jelentette, hogy nagyon hideg volt.

Az elős megállónk egy gejzír-mező volt. Meleg fuvallatok, záptojás-illat, nem si vágytunk másra ilyen hűvös reggelen. Ezek után egy melegvízű forrás következett, és itt pár bolíviánó befizetése után meg is lehetett merülni. Nagyon kellett!

Itt elváltak az útjaim a csoporttól. Armandóék elindultak visszafele Uyuniba, én pedig beszálltam egy másik terepjáróba, San Pedro de Atacama felé. Egy brazil csoportba csöppentem, nagyon kedvesek és befogadóak voltak, végig énekelték/gitározták az utat. Jött még két lagúna velünk szembe, mindkettő gyönyörű volt természetesen, és dél körül megérkeztünk a bolíviai-chile határhoz. Láttam már pár határállomást életemben, de idáig ez volt a legviccesebb/ez a kedvencem. A semmi közepén kis bódé, előtte kígyozó sor. 5 bolíviánó ejében a sofőrünk a sor elejére ment az útlevelünkkel pecsételni. Aki egyébként nem akart volna sorban állni, simán át tudott volna sétálni egyik országból a másikba, senki nem ellenőrzött semmit, viszont azt hozzá kell tenni, hogy lakott terület sem volt a 100km sugarú körben.

Chiléről az első benyomás: Svájc. Az úttalan bolíviai utak után itt suhant a busz, makulátlan volt minden. A belépés nem volt egyszerű, nagyon komolyan veszik például a gyümölcsök behozatalát, mindent átvizsgálnak, sok idő is telt el, mire megkaptuk a pecsétet.

San Pedro de Atacama Uyuni után felüdülés. Ez a városka is tulajdonképpen csak arról szól, hogy elszállásolja a környéket felfedezni kívánó embereket, de ezt nagyon stílusosan teszi. Tiszták az utcák (murva egyébként mindegyik), takaroska a házak, az utcanév táblák stb. Ennek sajnos viszont ára van, bőven amszterdami szinten és afelett lehet enni, aludni, vásárolni. A hostelben egy holland sráccal és egy ausztrál párral voltam egy szobában, és velük mentem tovább Arica irányába is. A hostel nagyon jó volt, kis medencével, jól felszerelt konyhával, bérelhetú bicikilikkel. Igazi oázis!

[cirkusz-ka]

Summertour 2017

...nulladik koncertek. Hát-hát nem könnyű időszakon vagyunk túl. Nagybőgősünk, Szasza, négy és fél év közös munka, barátság csomó közös élmény után váratlanul búcsúzott tőlünk. Ha érzelmek kerülnek a képbe, nem sok tér marad logikának, józan észnek, lojalitásnak. Túl egy korszakon, egy  Cirkusz-KAtasztrófácskán, az vigasztal, hogy két nagyon jó és nagyon más karakterű zenésszel is dolgozhatunk most. Az is hamar kiderült, hogy ki az, akire számíthatok, felbecsülhetetlen volt, hogy Gábor és Tamás egy rossz szót sem szólt, a változás miatt felmerült plusz próbákért, hogy engem nem hibáztattak a kialakult szitu miatt. Szomorkodni hát nem sok idő jutott, így, próba próba hátán, inspiráló találkozásokkal telt az előkészület.

Első nulladik koncert Balaton-felvidék, Szent György Hegyen, Hegymagason, költői szépségű tájban. Tamás és az én duómhoz Mayer József "Dodi" csatlakozott nagybőgőn. Tök jók voltak már a próbák is, sokat röhögcséltünk. Ma esti koncert Francia házaspár fiatal borászatában, "Bohém légyott" címmel. Azt hiszem a másik zenekar és mi voltunk ott az egyetlen "bohémek" vagy "bohémok". Koncert után őszinte jóleső beszélgetések, és persze elszopogattunk néhány pohár jóféle bort is. 

Másnap Ellátóház, csupa régi és új baráttal a színpadon és a közönségben. Kasia, lengyel  építész lány, Ljubljanában, utcazenéléskos ismerkedtünk meg, még évekkel ezelőtt. Apukával, Anyukával és egy fehér kisméretű kutyával érkezett. A két zenekar közös produkcióval is készült, jól sikerült az este, nem volt nagy ereszd el a hajam, csendben örültünk egymásnak. Ez nem volt elmondható a kocsmatúristákról, de ez van. Egyre nehezebben viselem ha be kell tennem a lábam a "bermuda háromszögbe" de holnapután ilyenkor már  szeretett Ljubljanámban.

2017.08.01. Budapest-Ljubljana

Előesti próba után (merthogy Szicíliába már Eged Márton basszusgitáros barátommal megyünk) már Nagymaroson töltöttem az estét. Laza készülődés, paradicsom öntözés. Reggeli rántotta sütésekor még egy záptojás felrobban a kezemben. Igazán undorító volt, de mint utóbb kiderült, mára az egyetlen izgalom, ami jutott. Könnyű út, laza  érkezés esti koncertünk helyszínére. Kis szunyóka a kerti függőágyban.

Nem próbáltunk duóban már legalább két éve, de minden pillanat az esti koncerten a lehető legnagyobb harmóniában született meg. Csendben megtelt a nézőtér az  ismerős arcokkal. Szeretnek minket itt nagyon, és mi is szeretünk itt.

2017.08.02. Ljubljana-Izola

Az éjszakát Szlovéniában élő amerikai barátaink új, belvárosi lakásában töltöttük. Csodás reggeli és hatalmas adag kávé gőzölög az asztalon mikor feltápászkodom a lassan már dél felé kullogó lusta szerda délelőttbe. Irány a tenger, ahol az igazi főhadiszállás van. Kis műterem a régi városban, és a tengerre néző nagy teraszos kandallós ház a hegyen. Csodás, hogy szeretett házigazdáink sem kívántak a fülledt városban maradni. Már reggel ment a telefon a halsütő barátnak, a legfinomabb halaival és polipjaival várjon minket estére. Mártózás majd irány a halas. Reggel még úsztak állítólag. El is hiszem. Négyféle főfogást rendelünk, mindenki kóstol mindent. Nem tudom eldönteni mi a kedvenc. Kemencés polip krumlival, vagy a rákos pikáns tészta. Házi kenyér, olívaolajjal a tésztában, zseniálisan ropog. Csokoládé muffinok, dög erős gyógynövényes pálesz és Izolai szerb pletykák a desszert. Irány a város, mintha rocksztárokkal vonulnánk, mindenkivel kezelni kell. Így nagyon lassú. Még egy mártózás, ezúttal a másik strandon. Jobbra még a Nap, piros égben, balra már a hold kékben. Egyszerre két világ látszik, lilákkal, narancsokkal, arannyal és ezüsttel folynak egymásba, mintha mi sem történt volna. Már az estére símult bársonyos vízben úszunk. Csodás.

2017.08.03. Izola-Grad Sneznik-Budapest

Megint egy lassú lusta délelőtt. A villámlátogatást megkoronázandó búcsúebéd készül. Inkább lakoma. Friss szardellávan és bachalao krémmel Felnyitjuk az egyik magyar fehérbort. Zseniális. A szlovének erősek a vörösekben, és a refosk-ot nagyon csípem, de a fehér boraik valahogy nekem még fröccsnek sem... Érzékeny búcsú, felpakolva teraszon sorakozó szeder-likőrrel, tökmag- és olíva olajokkal, plusz egy kis ez meg az, kolbászka, kenyérke, miegymás. Irány az erdő.

Nem is tudom hanyadik éve már. Első nap lévén lassan gyűlik a közönség, főleg a zenészek vannak itt. A kastély terasza csodás díszlet a koncertünkhöz. A közönség soraiban egyszercsak helyet foglalt a brazil bohóc duó, akikkel még 2013-ban töltöttünk felejthetetlen tíz napot Lengyelországon át utazó utca-fesztivál résztvevőiként. Mintha tegnap lett volna. Fél órán át szakadtunk a nevetéstől, röviden-tömören így megbeszéltük az időjárást, a közelgő teliholdat, elmúlt négy évet és a világot érintő egyéb lényegi dolgokat. Aztán kocsiba be, indulás haza, holnap délben már Ferihegyről szállunk fel.

2017.08.04. Budapest-Catania

Már Marcival repülünk felhők felett.

Átszállás Rómában, aztán az Etna egyik füstölgő krátere mellett még egy balost vesz röpzi, majd finoman újra földetérünk. Kedves fogadtatás. Mi ma este nem játszunk, a minket meghívó zenekar bőgősének koncertjére megyünk. Pizza és rengeteg vörösbor, lassan lefordulunk a székről, mindössze két órát aludtunk, de nem lehet otthagyni a koncertet. Új ízek, színek, dalok fülemnek kedves nápolyi nyelvjárásban. Jó itt.

2017.08.05. Catania (illetve húsz kilométerrel északra)

A mai fürdőzésről hamar lemondunk, déli ébredés és lusta főpróbázás lesz a program. Ebéd után csendespihenő, mindhárman alszunk, mint a tej. Nem hülyeség ez a szieszta, főleg ha az embernek ilyen komoly elmaradásai vannak alvás terén, mint nekünk.

Este a tegnapi koncert helyszínén, medence partján, citrom- és narancsfák tövében a mai színpad. Lassan gyűlik a nép pizzázni, zenét hallgatni. Bár azt hiszem a pizza és nem mi voltunk a mai fő attrakció, de kedves, szeretetteljes a fogadtatás. Első koncertnek tökéletes. Nem kevés vörösbort szürcsöltünk fel, jót tett hogy lefekvés előtt Marcival még bebarangoltuk szállásadó kis falunk egyetlen utcáját jobbra és balra is. Lefekvéshez már kakaska kukorékol.

2017.08.05. Catania

Ma már nem lustálkodhatunk. Erős reggeli után érkezik vezetőnk, kirándulunk az Etnára. Nagyon kedves a fesztivál szervezőitől. Annyi helyen jártunk úgy, hogy nem láttunk szinte semmit a helyi nevezetességekből. Persze ez is csak töredéke a látnivalóknak, de fantasztikus élmény.

Fekete kövek, lilák és vörösek, cseppfolyós formák, éles sziklák, megdermedt láva-szivacsok. Magasságok és mélységek. Még egy kis barlangba is levisznek minket, narancssárga kobakban előszeretettel pózolunk.

Este a helyi "problémás kerület" Szimplájában, ismerős arcok, multikulti közeg, szuper hangosítás, jóféle vega vacsi.

Nero Tavolo. Az új kedvenc szicíliai borunk.  

Az utolsó dalra megérkezik kedves házigazdánk Paolo. A szomszép utcában a bio piacon árulta portékáit. Az Air B&B csak egy erős hobbi neki -igaz már lassan tíz éve- a biogazdaság mellett. Ha már nincs ideje utazni, legalább hozzá érkezzenek a hóbortos arcok lehetőleg a világ minden tájáról.

Körbevisz minket a városban, pajzán szobrocskákat csodálunk meg a templommal szembeni épület főhomlokzatán, majd egy vérfagyasztó autóút szállásunkra, harmincas táblánál minimum a nyolcvan, egy nyolcszáz köbcentis ócska kis Fiatban. Szigorúan a gép aktuális végsebességével haladva. Én stresszalvást rendezek, ha meg kell halni, akkor legalább édes álmomból ébredjek a túlvilágon. Hajnaltájt, épen, egészségesen, kellemesen részegen ma is ágyba kerülünk.

2017.08.07. Catania

Ma végre tenger, és egy kis kóricálás, kóstolgatás a városban. A rántott rizs-golyó, vagyis "arancino" egyszerű és nagyszerű helyi specialitás. Aztán lassan vissza, este megint játék.

***pajzán szobrocskák

***arancino

Amióta ideértünk igazából kábé semmi sem pont úgy van, ahogy terveztük. Dehát tudtuk, hogy Olaszországba indulunk, csupa szeretetben, baráti bizalommal körülvéve most könnyű rugalmasnak lenni. Az eredetileg tervezett helyett ma szállásunk kertjében adunk lakás-koncertet. Lehet, hogy jövőre ez lesz a fesztivál egyik új helyszíne. Idilli kis kúria. Gyülekezik a vendégsereg, apraja-nagyja inkább az apraja, csupa gyerek. Mikor elkészül a paszta, úgy tizenegy magasságában, egy rövid időre áhítattal teli csend következik. Majd koncert. Végét Bianka, a süket a kutya kissé megzavarja, de jó kis este volt!

2017.08.08. Catania

Utolsó napunk, ami miatt én egyre szomorkásabban. Reggel granita kostolás a helyi cukiban. Olvadt tej nélküli fanyi, de nem sorbet és nem jégkása, nem is tudom, mihez hasonlítani a helyi édességet. Mág langyos, friss brióssal zseniális, bár ami igaz az igaz, nem igazán másnaposságot gyógyító csemege.

Tegnap a homokos strand, plaja ma a gyönyörű fekete kerek kövekkel kirakott tengerszéle felé vesszük az irányt. Kalandos a tömegközlekedés, már kissé megfáradt a csapat, csak Tamás és én, ketten kalandozunk. Este Paoloval, a fesztivál következő zenészeivel, és egy kedves, szintén a kúriában megszálló francia házaspárral beszélgetünk. Ha ötkor kelünk, már minek is lefeküdni?

2017.08.09. Catania-Budapest

Könnyek a szememben, már most hiányzik nem is a hely, nem is az ízek, nem is a szagok, de a dolgok folyásának a tempója, az őszinte vendégszeretet ami mint egy burok most néhány napig tompította az éleket, szelidítette a kontrasztokat.

Ki tudhatja, hogy jövök-e még, de már most hiányzik Szicília.

#dreamworldmusic etnojazz álomvilágzene felhőfestő szépazélethazajlik #sicily #sicilia #slovenia #alkantara #floatingcastle #celica

[tandemreports]

Roturua városa már messziről bűzlött, lépten-nyomon gőzölögnek a tavak, szöknek fel gejzírek, gyanús dolgok bugyognak, és még a csatornafedőből is záptojás szagú gőz száll felfele.  #roturua #rottenrua #sulphurcity #heartofnorthisland #geothermalactivity #kairaupark #bubblinghotmudpool #tearaahi #thermalbybike (helyszín: Kuirau Park, Rotorua, NZ) https://www.instagram.com/p/B5i65CRH5Y8/?igshid=t3o6o5h8y9f4

#roturua #rottenrua #sulphurcity #heartofnorthisland #geothermalactivity #kairaupark #bubblinghotmudpool #tearaahi #thermalbybike

[aretsorozat]

52.4/4.

Pirkadat az erdő szélén. Leánykérés hajnalban. Karó és Szadó, a furcsa pár.

A kékseggű ördögök rabságában.

  AHOL A GAZ NŐ, OTT NŐ A BOLDOGSÁG IS…

Igaza lett Kelen úrnak. Bár őszintén szólva ebből azért akkora nagy öröm és boldogság nem következett. Sőt. Pedig az éjszaka olyan hosszúnak tűnt, mit

ami sose akar véget érni. És az a totális sötét, mintha a fény teljes hiányának valami speciális anyaga lenne. Nem az a bizonyos csillagok közötti sötét anyag. Ez valami mélyfekete vízköd, súlyos, lepelszerű, már-már fojtogató.

No meg az a csend, amibe egy vízcsepp cseppenése egy fűszál csúcsáról a

jéghideg dagonyába rémületes robajt képes kelteni.

Ennek ellenére Kelen úr, meg az ő Ditkéje mégis elbóbiskoltak.

Ditke még csak-csak, elvégre ő befészkelhette magát Béla ölébe, és a nagy, erős férfiú vállára hajthatta a fejét. No de Béla fenekébe csak úgy sugárzott fel a

nedves hideg a totálisan átázott nadrágján és gatyáján keresztül. Na, ha ebből nem lesz valami húgyhólyag, vagy ne adj isten heregyulladás…- gondolta a Béla, és muszáj volt a fogát összeszorítani, nehogy már annak vacogtatásával megzavarja a kedvese áldott szendergését.  Na persze úgy úszhatná meg a felfázást, ha talpra állna, sétálgatna, mocorogna. Akár araszolgatva el is indulhatnának valamerre, bármerre. Nem azzal a céllal, hogy el is érjenek valahová, inkább csak azért, hogy mozgásban legyenek. Mivel hogy nem tört össze semmijük a nagy zuhanásban. Még szerencse, hogy szörnyet nem haltak. Vajon Edével mi van? Őt is benyelte a monitor, az örvény, vagy bármi is volt az? És akkor ő hová esett? És ő túlélte?

Aztán valahogy Kelen úr is elszenderedett. Talán csak az percre?

Minden esetre alul a zsibbadásig átfagyva eszmélt fel arra, hogy nincsen már

töksötét. Amott egy vékony sávban megszakadt a horizont, és viszonylag látja Ditke arcát, a saját kezét, és a lába előtt a sarat. Meg körülötte a tájat

sejtelmes, félelmetes árnyakként vibrálni, csepegni a változatlanul rohadt nagy csendben.

Oké, eddig rendben, Kelen úrnak igaza lett: ahol nő a gaz, ott süt a Nap.

Tehát hová volt a landolás, kérem?

Kelen úr ilyen szemmel fürkész körül. Nem, ez nem lehet a Hosszúrét, abban kár egy kicsit is reménykedni. Ott nem lehetséges ilyen sötét és ekkora csend, ahhoz a város túl közel van. Meg ott nincs ez az enyhe záptojás szag, ami eddig fel se tűnt a számára.

Talán nem ártana tényleg felkelni? Ha momentán képes lesz a lábára állni.

Valahogy csak szerét ejti. Egy jó meleg fürdő! Az! Kelen úrnak van egy olyan baljós sejtése, hogy azért még igen sokáig sóvároghat. Mennyivel jobb volt az ébredése akkor, amikor a földi teste kómában az intenzív osztályon, a lélek teste pedig a Vénusz Wellnessben Taki bácsi és Lenke néni szomszédjaként…

Olyan rég volt, tán igaz se volt.

De pedig úgy igaz az is, hogy itt ül a sárban, az ölében élete szerelme, és nemsokára felkel a Nap.

Kelen úr megsimogatja Ditke hátát, és ad az arcára egy puszit.

Ditke hunyt szemmel elmosolyodik.

- Mondd, hogy a játszótéren ülünk, mert eljöttünk Gittáéktól, és részegen leültünk egy padra néhány percig!

- Jó lenne.

- De nem ott vagyunk?

- Viszont reggeledik.

Ditke erre kinyitja a szemét. Elsőnek Béla arcát látja, és az jó. Másodiknak a horizont hasadékát, ami gyorsan szélesedik, és még ez is megteszi. Harmadiknak viszont a sarat, a kietlen környéket, aminek a kontúrjai gyorsan élesednek. Hát igen, ha a hasadék, ahol majd felkel a Nap, keletre van, akkor északra bokrokat, zsombékos kitüremkedéseket és valami távoli erdősávot

látni, délre meg valami végtelen lapályt, ahonnan az a bizonytalan záptojásszag szivárog hozzájuk. Téli, vagy kora tavaszi vidék, a hónap neve lehetne akár Egy Merő Undorító Lucsok, bár az így túl hosszú. Lucsok hava?

Na, az jó.

- De most tényleg hol a búsban vagyunk, Béla?

- Kiderítjük.

- Ki?

- Viszont nem akarunk felállni?

- De!

Ditke feltápászkodik, a kezeit a csípőjére szorítja, fintorogva húzza ki a derekát.

Béla jól sejtette, az ő felemelkedése nem lesz ennyire egyszerű. Már az is komoly igyekvésébe kerül, hogy a térdére fordul. A lábai az „állj fel, köcsög!” parancsra egyelőre szótlanul nemet mondanak. Ditke sétál egy kört, meglátja Bélát, a szeme elkerekedik.

- Baj van, drágám?

- Nem az, csak zsibbadt.

- Segítek!

- Várjál!

Ditke mindkét kezét nyújtva felhúzza Bélát, aztán átölelve tartja, amíg meg nem áll a saját lábán. Ez percekig eltart, de úgy tűnik, ez az a hely, ahol idejük az van, másuk meg amúgy sincs. Vagy idő sincs?

- Pisilnem kell, Béla.

- Lehet, hogy nekem is.

- Mert lehet, hogy neked nem?

- Egyelőre azt se érzem.

- Jaj, szegénykém!

- Á, majd mindjárt érzem…

És ez a várakozása is igaznak bizonyul. Kelen úr előrejelzés terén egész egyszerűen frenetikus formában van. Elkezdenek a hangyák futkosni a lábában

a fenékcsontjától a lábujjai hegyéig és vissza, és már áll is a maga lábán, noha még nem annyira biztosan, mint a cövek, viszont azt már érzi, hogy az ő húgyhólyagja is tele, és feszít és csíp és már szinte lüktet, és talán még nem a gyulladástól.

- Akkor én pisilek, Béla, jó?

- Pisiljél, Ditke. Mindjárt én is!

És most jön el a következő meghitt pillanat. Mert nem ám szemérmesen félrevonulnak. Nincs is hová, mert a legközelebbi, diszkrét elvonulásra alkalmas bokor vagy ötvenméternyire bámul rájuk. Az pedig még nagyon messze van.

Nem bújnak ők egymás elől sehová. Ditke éppen csak elsétál négy-öt lépést, ott guggol le és pisil az ő ura előtt. Még szép. Ha két embernek nincs titka egymás előtt, ugyebár.

Kelen úr, amíg előkotorja a szerszámát, elgyönyörködik az ő asszonya mindennél édesebb szépségében, mert ő még úgy is gyönyörű, ahogy csurgat, és még az is, amit csurgat. Aztán jómaga is nekilát. Fáj.

Ez bizony baljós jel.

De nem törődni vele!

Kelen úr felhős homlokkal fürkész el északnak. Már megint sokkal világosabb lett, noha a felhők mögül aligha bukkan ki a Nap. Viszont amarra az a vége nincs zöldesszürke csík…azt tényleg nem lehet más, mint egy erdő.

AZ ERDŐ?

- Hallod, Ditke?

- Mondjad, Béla!

- Az ott Eduska erdeje lesz az?

- Hol?

- Arra, nézd már!

Nézik, fürkészik az öt kilométernyire szürkéllő erdősávot, aminek a vége se jobbra, se balra nem látszik. Ditke ettől újra csak elkámpicsorodik.

- Az lesz az?

- Gondolom.

- De hogy kerülünk mi ide, Béla?

- Látod.

- De nekem már tolnom kéne a biciklit, Béla!

- Mondd már, ma meglesznek a nyugdíjasok szórólapok nélkül.

- És ha kirúgnak?

- No hiszen.

- Már így is rezeg a léc, hogy büntetett előéletű leszek, Béla!

- Ahhoz előbb haza kéne jutnunk a Rétre, szívem.

- Az igaz.

- Na? Elballagunk arra?

- Van jobb ötleted?

- Nincs.

Béla a kezét nyújtja, Ditke megfogja, úgy indulnak neki. Így nem is annyira kellemetlen a helyzet. Csak Béla gatyája, nadrágja ne lenne annyira átázva.

De majd csak megszárad. Szép csendben ballagnak. Aztán egy satnya, kopasz bokros részen átjutva valami ösvény félére is lelnek, ami egyenesen vezet az

erdő felé tovább. Semmit se tanakodnak, az ösvényen mennek tovább.

- Tudod, min tűnődök, Ditke?

- Min tűnődsz, Béla?

- Ha rátalálnánk arra a táborra. Ahol Eduskáék laknak. Az jó lenne.

- Az jó.

- Még jobb is.

- Minél, Béla?

- Hát gondolhatod. Ha kapok azoktól vagy nyolc-tíz évet…Hát nem lenne

az boldogság, ha inkább mink is beállnánk haramiának?

- De! Az úgy nagyon is boldogság lenne, Béla!

Ballagnak tovább. Nézik a közeledő erdőt. Az ösvény úgy másfél kilométer múlva valami kis ligetbe kanyarodik be. Az se szép ott, egy cseppet se hívogató.

De hát így téli időben semmi se szép, csak ahol szűz hó van. És az is úgy szép, hogy az ember kibámul az ablakon, fűtött szobában, vagy jó melegen felöltözve szív egy kis friss levegőt. De semmiképpen nem lapátol havat. És végképp nem számkivetve menekül.

- Talán maga a gondviselés dobott minket ide le, Ditke.

- Hacsak ő nem, Béla.

- Hiszen össze se törtük magunkat.

- Hát tényleg.

- Pedig honnan zuhantunk? Mi?

- Az égből, Béla.

- Mint az angyalok.

- De olyat a bukott angyalok szoktak, Béla.

- Ugyan már, szerelmem, az angyal a lényeg!

                                       O

 PIZZA, AMIBEN A SZÍVEM IZZA

 És majdnem ugyanezt mormolja ám Vágási Matyi(k) is ezen a téli lucskos hajnalon, amidőn önmagával vitatkozva igyekszik Töreki Sütemény Ágneshez. Pontosabban már nem igyekezve, hanem toporogva a panelsor árkádja alatt, hogy még egy-két perc időt nyerjen, amíg a lépcsőházhoz ér, és ahol muszáj lesz beütni a kaputelefonba a négy számjegyű kódot. Hát ő se tudja eldönteni, pontosan hogyan legyen.

Ahogy Kertai Uhu úr is hezitál, milyen szöveggel próbálja elrabolni A Hegyit Beszélő Gyermeket.  

A szerelmi érzés a lényeg, nem a lánykérés módja, nem? Az végül is megtörténhet akárhogy.  Például, hogy rendelésre exkluzív szolgáltatásként egy angyal száll alá az égből. De nem úgy, mint Béla és Ditke, hanem egy igazi angyal, fénylő szépségű nemtelen alak, hatalmas libaszárnyakkal, aki a megrendelő nevében térdel le a kedves elé, és zengi hárfahangon, a hátérben fanfárok szólamával: hozzá mész-e nőül ehhez a férfihoz, aki itt áll, kissé mögöttem és mellettem, he?

Vagy felcsengetni, hogy itt a pizza. Milyen pizza? Hát a pizza! De ne is rendeltem, kérem. Attól még itt van. A pizza. Korán reggel? Igen, csókolom, korán reggel, ne velem tessék, én csak a futár vagyok. Felvigyem, vagy le tetszik jönni érte? Pizza. Amiben a szívem izza… Izzad.

Pepperonis -sonkás különben, a kedvenced, tehát hozzám jössz feleségül?

Mért is kellett azt a sok jó alkalmat elszalasztani szilveszterkor?

És mi ez a tutyimutyi gyávaság?

- Én nem ilyen voltam!

- Fogd már rám ezt is!

- Faltam a nőket.

- Mert én nem?

- Te, öcsém? Ne vetíts! Te beállhatnál szerzetesnek.

- Nehogy azt hidd, hogy nem gondoltam rá.

- Tudom, hogy gondoltál, mivel bennem laksz!

- Te bennem!

- Ez a test az enyém, öcsém?

- Nem, ez az enyém. A tiéd, öreg ott rohadt abban a pokoli, egykilós kiszerelésű húskonzervben.

- A tiéd, öcsém.

- A tiéd.

- Maradjál már, most még azt is találd ki, hogy én te vagyok!

- Te én vagyok.

- Anyád.

- Na jó, kuss legyen, mert a diliházban kötünk ki.

- Az is miattad lesz.

- Miattad.

- Miattad.

- Kuss!

Matyi(k) vár még fél percig. Az imént már kijött a lépcsőházból a negyvenes úr, és eléggé megbámulta, miért ácsorog a bejárat előtt. Mert besurrannék, baszki!- nézett vissza rá Matyi olyan rondán a fazonra, hogy nem mert neki szólni. Mondjuk a rondán nézés az nagyon megy, ha éppen perlekedik önmagával.

De fel kéne végre csengetni. Ma reggel az a terv, hogy együtt mennek a

Nemzeti Fitness Mit Teszbe, az ünnep alatt felzabált és bevedelt kalóriákból valamennyit kiizzadni.

Mi is a kód? 4325? Vagy 4235? Most melyik?

Beüti az első változatot, semmi.

Akkor a második lesz. Beüti. Semmi.

M a franc, most meg ez?

Akkor nem a 4235-re tárul Szezám?

Beüti megint az elsőt. Semmi. A másodikat.  Hát ez így nem…

Rohadjak meg! Hogy lehet ezt mindig elfelejteni? Húgyagyú!-  dühöng Matyi(k),  és naná, hogy rögtön a másikra fogja az egyik és viszontag.

Oké, kár kísérletezni, egyszerűbb rácsörögni Sütire kaputelefonon.

Mintha csak a pizza futár lenne.

Beüti azt a számot, aztán megnyomja a kulcsos ikon gombot.

Kicsöng.

Kicsöng.

Még mindig kicsöng.

Most mi van? Lehet, hogy Süti nincs is itthon? Vagy annyira mélyen alszik?

Vagy van nála…á, ez hülyeség. Még csak az hiányzik, hogy féltékenykedj,

köcsög…feddi meg Matyi Matyit.

- Hallo?! – szól bele végre a telefonba a nő.

- Hallo!

- Hallo? Te vagy az?

- Nem, a pizza futár!

- Ki?

- Mért, szerinted ki?

- De mért csengetsz, mért nem jössz fel?

- Mert…nem nyitnád ki?

Berreg a zár, és Szezám tárul.

Matyi(k) belép a lépcsőházba, hívja a liftet. Amíg leér, az eszébe jut a szerelmük eleje. Amikor náluk rossz volt a lift. És Kisbabos éppen ugrani készült a panel tetejéről, mert vagy hatból bukott félévkor az általánosban. Ő meg ölbe kapta a Süteményt, és úgy vitte fel a garzonjába a tízedikre. Ja, ja. Akkor még volt puca benne, és volt benne tüdő.

Várjál már!

Nem azt kéne megismételni?

Ez az!

Most felmegy Sütiért. Megkéri, liftezzen vele vissza ide, a földszintre.

És amikor leérnek, egy szó nélkül felkapja, és felviszi. Na? És csak a hatodikig

kell. Az semmi. És akkor nem igaz, hogy a nő nem emlékszik. Hogy például akkor mennyire szerelmesek voltak. Na. És akkor felérnek, ott leteszi a Nőt,

és azzal a lendülettel…

Aha. Ez talán tudna működni. A dzsekije zsebében ott lapul a kis piros, bársonnyal bevont doboz, a dobozban a két gyűrű…

Leér a lift. Matyi belép. Megnyomja a hatodik emeleti gombot.

A lift elindul.

Mondjuk tényleg elképesztő, hogy képtelen megjegyezni egy négyjegyű számkódot. És nem azért, mert harminchoz közeledve máris elkapta volna az aggkori demencia. Pont ezt a négyet nem. Most írja fel egy cetlire?

De mért nem tudja?

Mert tudat alatt nem akarja? Mit? Megjegyezni négy számot? Nahát, ez is mekkora egy hülyeség. Még csak az hiányzik, hogy elkezdjen itt analizálgatni, mint valami unatkozó, ideggyenge…

De mért kell neki megjegyezni ezt a négy számot?!

Mért nem lehet neki kulcsa a bejárathoz? És legfőképpen mért nem lehet

Ágnes garzonjához? Amikor Ágnesnak bezzeg van kulcsa. Mert neki,

az ex Don Juannak bezzeg nincs titkolni valója a nő előtt, amit azzal is

kifejez, hogy adott kulcsot mintegy az életéhez…

Eztet markold meg most, Julcsa

Mer’ ez itten a szívem kulcsa!

És mért kell ezt a garzont is fizetni, fenntartani, amikor lakhatnának

együtt is? Akár kint Vérfarkas Szurdokban ingyen, amíg összegyűjtenek annyi pénzt, hogy…

Felér a lift a hatodikra.

Nyílik a liftajtó. Matyi kilép, körülnéz. Csend, hétvégi üresség.

Jobbra fordul.

És miért nem nyitotta már ki Süti a lakás ajtaját, amikor tudja, hogy…?

Tényleg külön kell csengetni, hogy itt állok már a küszöbénél, nagyságod asszony?

Hát tényleg ezt a nőt kéne elvenni feleségül?

Ha a régi macsó lenne, már fordulna is vissza. Még az emeleten van a lift.

Belépne, le a földszintre, ki a panelból, be a vadonat újnak látszó, metálkék Honda Civicébe.  Aztán csá’!

De ez a Matyi(k) aprót csenget, és utálja magát.

Ágnes kiált ki. – Nyitva van!

Nem, bébi, nincs nyitva. Nyitva egy ajtó akkor van, ha legkevesebb negyvenöt fokos szöget zár be az ajtókeret síkjához képest. De ez nem képez szöget, tehát be van csukva. Azaz: még mindig nem késő hátat fordítani.

De ez a Matyi benyit. Ám olyan szöveg most nem jut az eszébe, ami úgy kezdődik, vagy az lenne a vége: akkor nem jössz hozzám feleségül?

                                        O

  A YAM GYÖKÉR TITKA!

 Az órákig tartó önfeledt fogócskázás után rendesen elcsigázódva, de igen boldogan lihegnek egymásra, tényleg úgy, mint két alfa hím kan kutya, akik a dominancia kérdését átmenetileg borítékolták, nyilván és csakis a játék idejére.

Nahát így ültek ők is egymással szemben kilógó nyelvvel, aztán vigyorogva.

Ami vigyorgás most nem mozdult vicsorgássá.

- Egész jó ez így is, hogy a fogó nem falja fel a megfogottat- jegyzi meg Karó, amikor egyáltalán szóhoz jut a lihegéstől.

- Na látod.

Karószemű elnézegeti Szadó Nagyurat, aztán elképzeli agyonütve, megnyúzva és nyárson, egészben megsütve. - Bár az igazság az, hogy hozzád nem is lenne gusztusom.

- Én se ennélek meg szívesen, Küklopsz barátom.

- Te mért nem?

- Ezen nehogy megsértődj! Civilizált lény ritkán eszi meg azt, akinek személyneve van.

- Mért nem?

- Mert akkor már olyan, mintha lelke lenne.

- És?

- És akkor megkínzod, elevenen megnyúzod, itt ott megégeted, kibelezed, de

nem eszed meg. Pláne azok után, ahogy én megjártam azokkal az átkozott egykilós kiszerelésű, pokoli húskonzervekkel…

- De itt  nálam még mindig nem zaklat Bársony úr.

- Nem, hála az égnek.

- Mondd azt, Zeusznak.

- Mért mondanám?

- Mert nálunk a civilizált lények ilyenkor Zeusznak hálálkodnak.

- Az ki is, az a fazon?

- Ő itt a főisten.

- Mióta?

- Már a Földön is ő volt az. Amióta kiherélte az apját.

- Kiherélte?

- Ki.

- Szép munka. És aztán megette?

- Nem.

- Na látod.

A Karószemű belegondol, úgy tűnik, ez az érv meggyőzte.

Beáll a csend, még pihegnek egy darabig, amíg le nem nyugszik a szívverésük.

Akkor Szadó Nagyúr feltápászkodik ültéből, és egy egészséges nagyot nyújtózik.

- Karó! Ezer éve nem éreztem ennyire jól magam!

- Az…fasza.

- Neked fogalmad sincs, mekkora nyűg egy olyan Űrbéka.

- Ja.

- A fő kínzómesteri rang, a kapitányi teendők, az a rengeteg martalóckodás

és zsiványkodás szerte a galaxisban.

- Te tényleg elvárod, hogy sajnáljalak.

- Á, nem. De! Viszont az a lényeg, hogy letettem a gondot. És tudod, mi van?

Nem vagyok hajlandó szégyenkezni emiatt!

- Én meg nem is sajnállak.

- Na látod, ebben is megegyeztünk. Már csak egy probléma akad:

mi legyen mára a zaba.

- Valami tenger gyümölcse?

- Jaj, ne!

- Mért ne?

- Egy hete azt esszük.

- És? Nagyon egészséges. Fogjak pár polipot?

- Utálom! Rágós a lábuk.

- Van fogad.

- De nem polipra.

- Még válogat is.

- Együnk ma kecskét.

- Nem lehet.

- Mi? Annyi vadkecskéd van itt, mint döghúson a nyű.

- Most mondtad, hogy civilizált nem eszik meg olyat, akinek neve van.

- Mi? Hogy kecske?

- Rendes neve.

- Nekem egyik se mutatkozott be.

- De én mindegyikét tudom.

- A francba!

Lassan elindulnak hazafelé, a barlangjukhoz. Szadó Nagyúr mérgesen csapkodja az örökzöld bokrokat egy mogyorófa vesszővel. Aztán briliáns ötlete támad.

- Akkor te egyél halat, én meg eszek kecskét! Na?

Karószemű belegondol az ajánlatba, aztán lassan megcsóválja a fejét.

- Nem lehet.

- Mért nem?

- Mert most, hogy civilizált lény lettem, már sajnálom a kecskéket, akiknek

saját neve van, tehát nem engedhetem, hogy egyél belőlük.

- Nem?

- Sajnos.

- Szívatsz?

- Te mondtad…

- Akkor…bazmeg!

- Nem értem, civilizált lényként ezt mért nem látod át, és miért vagy dühös.

- Tudod te, hány kecskéd lesz itt egy éven belül, ha nem esszük őket?

- Ritkítani lehet, nem?

- Mit?

- Ezt is te mondtad.

Szadó Nagyúr igen közel jut ahhoz, hogy tettleg legyen. Igazából csak az tartja vissza, hogy a küklopsz kétszer akkora, mint ő, és minimum négyszer erősebb. Következésképpen ez a körülmény jobb, ha nem derül ki a Karószemű számára.

Mégis csak hoznia kellett volna személyi erőteret magával. Bár amikor úgy döntött, hogy azt a kütyüt mellőzi a túlélő cuccából, arra gondolt, jobb, ha olyan nem lesz nála, mert nyilván rossz emlékeket ébreszt ebben a bárgyú óriásban.

A Nagyúr tehát, jobb híján, megvető hallgatással sújtja a karószeműt.

A barlangjukhoz érve gyorsan lecsap néhány hamuban sült gumóra, ami talán a yam gyökérre emlékeztetne egy földi halandót.

 Nem azért, de brit tudósok szerint a yam gyökér lehet az örök élet forrása.

Bár erre Szadó Nagyúrnak, mint csíz hímnek aligha van szüksége, mivel a csízek földi időszámítás szerint ezer évekig élnek, amíg rá nem döbbennek, hogy hiába annyi törtetés, hatalomvágy, gonoszkodás, mint talmi vágy, tehát élni is minek.

A szerkesztő

 Nem mintha Szadó a yam gyökeret imádná. Ám annál az éltében-holtában

rendkívül randa, neve sincs halnál még ez is jobb, mint amit tegnap sütöttek meg parázson, és aminek a maradéka máris úgy bűzlik, mintha a farka is a feje volna.

- Szóval ma ne is halásszak? – nézi meg magának azzal a karó szemével a

„Nagyurat” a küklopsz.

- Magadnak nyugodtan öreg.

- De neked ne?

- Nekem ne.

- De akkor te mit eszel?

- Nem látod?

- Hát jó.

Ezzel Karó elindul a tenger felé, hogy szokása szerint a habok alá bukva akár puszta kézzel is elkapjon valami nagyobb élőlényt a kábé ötven kilóstól a három mázsáig. Kisebbel nem bajlódik, mert abból sok kell, és túl fürgék, a nagyobbak meg többnyire vagy rágósak, vagy zsírosak, vagy mind a kettő.

Bár nincsen személynevük.

                                                O

 EZ EGY GYEREKRABLÁS 2.

 Kertai Uhu egy pillanatra megtorpan, a tekintete üvegessé válik.

Aztán belevág.

- Ez egy gyerekrablás! Hé! Mindenki feküdjön a földre!

- Menjünk ki az udvarra?

- Mi van?!

- Tél, uram.

- Ne szórakozzon velem, óvó néni!

- Dehogy szórakozok, gyermekrabló úr. Azt üvöltötte az előbb, hogy

gyerekrablás.

- Azt hát!

- Meg hogy feküdjünk a földre!

- És nem viccelek!

- De itt linóleum van.

- Miii?!

- Linóleum. A folyósón padlókő, a foglalkozatóban pedig padlószőnyeg.

Föld csak a kertben, viszont tél van!

- Akkor a linóleumra feküdjön!

- Mért?

- Mert ez egy gyerekrablás!

- És azért én mért feküdjek a linóleumra?

- Azért, mert én azt mondtam, a hétszentségit magának!

- Ejnye, Kertai bácsi, óvodában van!

- Tudom!

- Akkor meg ne tessék káromkodni!

- Rendben, bocsánat.

- És kit teszik akarni elrabolni?

- A Hegyit Beszélő Kölyköt.

- Őt?

- Azt.

- Mért?

- Mit mért?

- Mért tetszik akarni elrabolni?

- Magának ahhoz semmi köze.

- Hogy ne lenne közöm hozzá? Mit mondok a szüleinek? Ha jönnek érte?

- Találjon ki valamit!

- Dehogy találok!

- Na jó. Hozza azt a gyereket!

- Akkor ne feküdjek a linóleumra?

- De!

- Akkor hogy hozzam a gyereket?

- Előbb hozza ki, aztán feküdjön le!

- Na és ha nem hozom ki?

- Maga azt nem akarja tudni, akkor mi lesz.

- De. Szeretném tudni.

- Irgum-burgum!

- Eb ugatta?

- Úgy ahogy mondja, hölgyem.

- Akkor…inkább hozom…

Kertai Uhu megmoccan, a tekintetébe értelem és némi élet költözik.

Biztos, hogy ez így nagyjából életszerű, tehát jó lesz? Jó hát!

De mi van akkor, ha Csilla óvó nénit nem egyedül találja? Le kéne

fejben játszani az iménti szituációt két, vagy három óvó nénire? No és ha tényleg csak úgy berontana a gyerekek közé, és..

Á, azt a sivalkodást!

Nem, ez még így mindig nem jó. Új terv kell. De gyorsan.

                                        O

  A KÉKSEGGŰEK FOGSÁGÁBAN

 De hogyan kerültek oda? Teljes a döbbenet. És a döbbenetnél csak a rémületük nagyobb! Ditke és Béla kézen fogva ballagtak az erdő felé. Már-már azt is mondhatnánk, hogy andalogtak, ám a helyzet és a környék azért ezt semmiképp se engedte meg. A nagy csend, az idegenség és a téli sivárság. No meg a bizonytalanság, hogy tényleg hol lehetnek? Ez a valóság? Vagy annak pokoli mása? Mert az, hogy az égi mása lenne, arról szó se lehet.

Szóval bejutottak  a magányos ligetbe, amely oly különálló módon szerénykedett a bokros lapályon, ahogy a régi tanyák szoktak, körülvéve magukat a viharok elöl két-három sorban gyümölcsfákkal vagy leginkább csak akácokkal. Bélában egy pillanatra még fel is ébredt a remény, hátha tényleg így is van, és az erdősávon átjutva valami lakóházat pillanthatnak meg,

léckerítéssel körülvett zöldséges kertet, kerekes kutat, és egy tornácos, szoba-konyhás kis házat, az oldalában istállóval vagy fészerrel, a köcsögfán cserépedények. És hát télidő lévén még minden alszik ilyenkor pitymallatkor, még a kutya is. Vagy inkább nincs kutya, azért nem ugat. Kakas sincs.

Azért nem kukorékol. Lesz viszont jószívű gazda, aki…

Hát a fák közül kijutva látszódtak is valami romok, de már nagyon benőtte a vályogfalakat a lonc, a tetőből egy-két feketére bomlott gerenda maradt.

Odasomfordáltak az enyészet közelébe.

Megbámulták az élet régmúlt nyomait. Hogy abból micsoda szomorúság áradt.

Pedig de szép kis fehér ház lehetett itt! A léckerítéssel határolt udvaron csak úgy

zöldellett a zöldség, a répa, a hagyma, a bab, a káposzta, a…

És ugatott a kutya és kárált a tyúk, és hápogott a kacsa, és röfögött a…

És hétágra sütött a nap!

És egy fiúgyerek, meg egy kisleány egymással szemben guggolt a kúttól nem messze, a kút vízéből pocsolyát szaporítottak, a pocsolyában csatornák és árkok, és egy kis domb a közepén, ahol lakott a félszárnyú, féllábú Tücsök király,

akit botokkal kell böködni, hogy ne lustálkodjék, hanem tessék, uralkodjon…

És akkor kiszól a konyhából a gyerekek anyja, hogy

Gyerünk befelé, kezet mosni…

Aztán egyszer csak ott álltak.

Félkörben vagy hatan.

Mozdulatlanul.

De hogyan kerültek oda? Amikor egyetlen nesz se! Tényleg! Ebben a csendben?

Kizárt, hogy meg ne hallották volna.

Vagy nincsenek is ott?

Vagy csak viaszfigurák? Amilyen mozdulatlanok?

Lefagyott figurák a videó játékban?

Persze, Kelen úr és Ditke is, mint két sóbálvány, merednek rájuk

Aztán az egyik megmoccan.

Erre a többi is.

Ditke felsikolt, Kelen úr rekedten rájuk kiált. – Húzzatok innen a picsába!

Nem húznak.

Morogva, acsarogva közelednek. Fegyverük nincs, csak a puszta kezük.

De az vagy tíz centis, horgos karomban végződik. Ha ezek rájuk ugranak, nekik végük.

A fák mögül ordítás harsan. Egy hatalmas példány lépked ki a kékseggűekhez. Ez valami tiszt lehet, ennek a fején bádog sisak van, a testét rongyok fedik,

az egyik kezében másfél méter hosszú, kétélű, rozsdás pallóst tart, a másikban

feltekert, vastag kötelet. Azt dobja a leendő foglyai elé. Valami parancsot vakkant, mert a többi kékseggű többé nem hezitál, nem tétovázik, hanem az emberpárra ront. Sikolthat Ditke, hadonászhat Kelen úr, fellökik, leteperik,

ütik, vágják őket, rájuk ülnek, és amikor már moccanni se tudnak, gúzsba kötik mind a kettőt.

[hicapacity]

“Az a baj velük, hogy vallásosak. A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek. A vallásos ember alaptermészete olyan, hogy igényli az irányítást, és keresi a tekintélyt, hogy behódolhasson neki. Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik. Tetteit valójában ez a sóvárgással vegyes félelem határozza meg. Nem az fontos számára, hogy jó irányba tartson, hanem hogy megmondják neki, merre menjen.” tiszta,  világos érvelés- aki NEM érti, neki súyos mentális problémái vannak. A vallásosság a málnásba való bevezethetőség alapja. A málnás a gonosz, a káosz, az entrópia, a tudatlanság, tájékozatlanság, tanulatlanság, befolyásolhatóság, birkaság. A medve a balga ember, akit hívogat a szellemi igénytelenség, másnéven a vallásosság. Az ateista szól a medvének, maszlaggal keveredett a málna.. De a medve csak zabálna, mert igénytelen, ösztönvezérelt véglény. Ez a vallásos ember. A hívésre idomított ember a neveltetése mentén a sötétközépkorban ottfelejtett alak, akit frusztrál, hogy NEM mocsarasíthatja vissza a tájat maga körül kedvére.. Az alföldi mocsarak lecsapolása megtörtént. A vallásos emberi fejekben tovább pang az iszap, és a gondolataikból hömbölyög az erjedő, iszapos kénbűzös, záptojás-szagú lé, valahányszor fohászkodásba fognak. Ezt a bűzlécsorgatást nevezik ők hitnek, pontosabban a hit kiáradásának, és a közélet elszennyezése a parlamentben zajló Fidesz-KDNP szellemiségű hitélet

#ateizmus #militáns ateizmus #fundamentális ateizmus #© #cmintcapa #gyöngyszem

[versinator]

Etető pipáznak

Napilapból szempontja felügyelete védekezés Szőrire kötényét szétdarabolt zizzenés Elválaszt párnáiról valóságtól ütődő Símogató formahűen üzleteket kerekedő Hüsölni látcsőn fölállok bérkocsin Karmolva zúzmara billegve dombjain

Megkövesült fulladó takarítgat kegyeltje Boldogasszony jelképpé jázminág dícsérje Letöredeznek feldobja kontyot megnyalják Verstől federico kuporgó nyitnák Mormogott huszas jamais mondschein Öszvére halakból sütöttem ujjain

Visszaszól kutyái mohóságával ikerszülés Bütykeit belesnek lehangol semmittevés Emberész ijedtség gyökérben kötözködő Bogyók bokám poroszkáltunk keseredő Ütőeredben szonátát ámulsz tavain Előbbiben öltöztette térdekkel fodrain

Sikoltanak mutatvány fektemben legtöbbje Konttyal nov arcbőrét dicsérje Szemközti mallarmé vontam bugyolálják Bárkája tüskékben vércsöpp ráfordítják Gyászolta szuszognak feketeségben vaksin Orvost dombját cum macskatalpain

Utódnak szívrohama garcía rebbenés Gombjaimat fölállva észleltetett istenkedés Titokzatosabb ágbogán sikoltás hüvösödő Lebegnék hozzádörzsöli szavaink tünődő Szamóca elharsogom pásztorleány káin Ronsard igédet versírástól élin

Fogtunk keménykalap záptojás hímje Karolta csapdát eltátja véje Hűsén nyál rálel káposzták Csillagzik dug lélekzetem leoltják Elvtársaimnak csúszunk papírszeletek Szétterpesztett bokrom rebbenés

#petofivers #Radnoti #Etető #pipáznak #v2.2

[nekogaimasen]

Bátorságpróba #2

Ma újra bátorságot gyűjtöttem, és belevetettem magam az undorító ízek tengerébe. A két hete rendelt Jelly Belly Bean Boozled cukorkák nem fogynak túl gyorsan; miután elsőre kifogtam egy penészes sajt ízűt, egy időre elment a kedvem a játszadozástól. Meg kell hagyni, a mai nap is tanulságosan zárult...

Aki nem ismerné a terméket, csak néhány szót róla... A Bean Boozled kipróbálása csak egy magam fajta idiótának juthat eszébe. Adott ugyanis tíz színkombináció, húszfajta ízzel. A kutyakaja ízű cukorka megszólalásig hasonlít a csokipudingosra, a fikaízűt pedig elég könnyű összekeverni a körtéssel. Amíg rá nem harapsz... Forog a szerencsekerék, és ha mákod van, akkor nem egy használt pelenka, hanem kellemes kókusz ízt érzel a szádban.

Namost arra jól emlékszem, hogy még gyerekként sem voltam olyan bátor, hogy megkóstoljak egy százlábút, de a tökömet rá, hogy pont ilyen íze van. Bizonyítja ezt, hogy pont olyan fejem volt, mint Bear Gryllsnek, amikor bevacsizott egy fakéreg alól kihalászott hernyóból. Természetesen akkor sem volt kevesebb okom az aggodalomra, amikor belehúztam a hányás ízűbe. Szép emlékek törtek felszínre belőlem az egyetemi évek félresikerült DC-s bulijairól. Ez pedig még csak a kezdet volt, mert alig fújtam ki magam, máris jött a kutyatáp, két körtés közt pedig a fika, és kókusz helyett is pelenka volt a jussom. A cérna a záptojásnál szakadt el; megsúgom, az íze pont annyira kellemes, mint az illata (ha lenne, mert a rohadékok ezt is szagtalan bevonattal látták el). A fogorvosom a Listerine szájvizet ajánlotta, most már biztos vagyok benne, hogy nem csak a fogaim állapota miatt leszek neki ezért hálás.

#jelly belly #cukorka #undorító #hányás ízú #záptojás

[versinator]

Surrogó lebbenő

Felkán fölkeltették dühömet gyüjtötte Kedvünket csönget eleresztlek aranyként Hunyorognak napodon könnyeitől kijelentette Sárként harapósak hollóját lidércként

Záptojás fodrozza éveiket megijeszthette Ubi eszkimó ökröt méhrajként Meglepetéseket véneiket fölállva széttette Ózon torkomból que fájdalomként

Engedékenyen ledéren kutyakölykek papírszeletek Dumák vizespohár gödrükben fenyővel Csomósodik behúzom fortyog elvittek

Pásztorleány mécsvirág vacsorához jegyzőkönyvvel Hasadékán bella hangsúlyos elesettek Sírfelirat vázlatkönyvet csuszkál szellővel

#szonett #Radnoti #Surrogó #lebbenő #v2.2

[versinator]

Harsona keretében

Meghívottnak trafikban küllemét önkívület Szétszednek birodalmán jelenidő feledném Kezdesz eressze agancsos terület Fiúnk megadni elkisér megkísérelném

Átölelte bátortalanul lassitott felület Bordal megfogalmazásáig teríteni megölném Sátort vizekkel hivnak merénylet Mindenségből szorosabb záptojás megtehetném

Rilke realitásának élményét kényszerítlek Áhítatos szutykos végigkocog megtehetném Nyelvedet gyertyatüzébe variánsai fölmentelek

Elalélok próbáját elfutóban megölném Kigázol leomol szózatra megítéllek Felömlő furcsaságon találhattam jelölném

#szonett #Pilinszky #Harsona #keretében #v2.2

[versinator]

Orvost fuvall

Autóbuszt éjszaki külvároson kincstári Sanghaj egésze gondjaink ameri Mozdulatokkal húsuk elmélyül dalolós Billenését férfinép dohányosok szittyós Tapsolok halottaival pocsolyákban tenyerünkön Fejőstehene prófétához taksonyi őszökön

Kotorásztunk legyezni hallhatod nyomdász Tavaknak hangosodik pukkadozva formaművész Pentameter dércsípte hörpintett remegéssel Fütyörésztek letöredeznek leheld felhővel Kértelek végzeten kölyköt füstön Zsemlyeszín harcodhoz alkonyult csütörtökön

Lorca elnyomta hasaló leveri Éjfélig gyümölcsökben bérkocsin auri Fürdetem kémlelek száju hazudós Gyümölcseinket karikában hintál kilós Megtörli csoszogása megrántja köpjön Zászlait nefas itteni zendüljön

Huszonkilenc ingüket ismétel naphimnusz Sörényed seregnyi tudata űlsz Ágyról dehogyisnem záptojás levegővel Hajcsomó bakter száradni tűkkel Föláll kacsintgat tálai rügyön Húzták agancsa ereszték törzsön

Foszladozó sagt remegéssel nehézipari Művük űltem felülök felveri Halálraítélt szuszogott megijeszthette borzongós Csöngve sarkamat amelyikről csattanós Nőttön állával köpenyed aknamezőkön Jószagot mutatóujjával illatukkal visszajöjjön

Élnél süvölti tájékozatlan járkálsz Hóförgeteg beomlik nre lázadsz Erősítgettem ikergyerekek kárhozottan kényelemmel Egyszerűség símogatta korlátba tenyeremmel Családból igazolására lóbálva nőttön Botokat rongyosan tenyerének

#petofivers #Radnoti #Orvost #fuvall #v2.2

[versinator]

Illatozó! lottyantva

Tanulnám ételszagú doktora lecsöppen Versedet edém! fészkelődik csisszen Hivatalosan gyűrűzve fájdalomként mutatóujját Csontján átkotnyögő bögyén elégiáját? Flamingó felkán ikra katedrálison? Borzalommal várjone motyogtam polcokon

Záptojás felhőbe nre védekezés Máglyatűznek szökőkutat pöndörödő csörömpölés Védekezzem keresztülsüt felémint ��kölbeszaladt Párnáik tükörét esztétikád lefeküdt Gyüjtöm pakk! értelmetadó asztalunkon Hangomra társadalomban ágival vonalon

Mersz! dobolva egyhúszkor versben? Kerekedik hegység szuszogva gépben Feszületig kattint undoríthat kispárnát Kislányos metrum tizenkettő őzsutát Elmélyül dúdoló beomlik távolon Érdekelte pörös énekelek! parázson

Riasszon traktál gyerekkort tarkólövés Gyöngyszín könyveim védj kerités Tapogatva nyálával elpotyogtatja hasrafeküdt Embertársait állán reszketne ronsardt Megérintek istenért? ködöcske okozzon Áldomás! összeragadnak teremtsen vackon!

Elfödik edének visszabaktatunk tejetlen Konttyal kisiklatják sereglik gyümölcsökben Radírt napravirradás hivatalban laktanyát Nyomokon bevallja föllázadsz amerikát Megmosakodtunk! eldobni bukót folyókon Bádogfedőt kövérlő megszokni nyomokon

Nekidől átveszem soupault repedés Fölébredek kötöttkabát elfagytak szédülés Rakódik művük fütyölve fáradt? Gödrök asszonyodra lustaságból megmeredt Kishúgom megsűl állnod ózon Szerbiából békítést bogárt szántáson

#petofivers #Radnoti #Illatozó! #lottyantva #v2.0

[versinator]

Szökellve szegek

Esése áhitatában lénnyel retesz Hercegek bünről konkrét szomszédjuk Kimívelt villanyakadályok elszorul megteritesz

Pillantások vesztemre árnyékoddal szorítjuk Tükörország deszkarésbe szomorúbbat? gyertyával Mozdúlva szántják fiacskája zavarjuk

Marharépát kinyúlna záptojás fiúval Kurtág elterülve magassal! realitását Együttlét úszhatott márványerek frenaudval

Fölszabadult egyesegyedűl keveredve susogását Szózatra elkiáltani igéretét közelítesz Oldj motyogásom elfordúl részarányosát

#tercina #Pilinszky #Szökellve #szegek #v2.0