Az izraeli hadsereg egyelőre nem kezdte meg az utolsó nagyobb város, Rafah ostromát. A minapi száznál is több halálos áldozatot követelő incidens az élelmiszer segélyek kiosztása közben viszont tovább növeli a nemzetközi nyomást Izraelen, hogy egyezzen bele egy tűzszünetbe.
Izrael nyugati szövetségesei persze sok mindent nem tehetnek, így a szóbeli nyomásgyakorláson kívül más eszköz nem igazán látszik ennek az elérésére. A nyugati közvélemény egy jelentős része viszont egyre nagyobb viszolygással figyeli az eseményeket, aminek a leírása pusztán ízlés kérdése, hogy beleesik-e a népirtás kategóriájába. Ez természetesen csak az európai kulturális minták szerint értelmezhető problémahalmaz, mivel a Közel-Keleten ez egy átlagos szerda.
Ettől függetlenül a nyugati politika számára kellemetlen a helyzet, különösen ott, ahol a muszlim szavazóbázis jelentős tömeget képez, vagy pedig a szélsőbal mozgalmak palesztin-barát közege érzékelhető zajt gerjeszt. Ez egyre inkább nehézséget okoz a Biden-kormányzatnak is, amelyik ugyan lassan magára maradva, de kiáll az izraeli intervenció mellett, a progresszív szavazókat ezzel viszont elidegenítik. Nem véletlen a bejelentés, hogy az Egyesült Államok légi úton is elkezd segélyszállítmányokat juttatni az övezetbe.
A helyzet viszont az, hogy bár a Hamasz támadását követő izraeli offenzíva az európai értelemben vett morális értékrend szerint egyre gyengébb lábakon áll, geopolitikai szempontból teljesen logikus kimenetel. A geopolitikát pedig a legritkább esetben szokta érdekelni az utcán heverő gyermektetemek száma.
Ha ránézünk Izrael térképére és elkezdjük méregetni a távolságokat, akkor rögtön érthetőbb lesz a helyzet. A tenger és a Jordán folyó között a legnagyobb távolság sem haladja meg légvonalban a 110 kilométert. Ciszjordánia nyugati határa és a tenger között pedig majd 50 kilométeren át a távolság nagyjából 15 kilométer. Ukrajna megteheti, hogy Avgyijivkából kivonulva több rétegű védekező pozíciót vegyen fel, melynek a harmadik vonala 17-18 kilométerre van a várostól, Izrael esetében ez viszont az ország közepén azt jelenti, hogy a tengerben állva védekeznek, miközben a területüket kettévágták.
Összefoglalva, Izraelnek nincs stratégiai mélysége, vagyis minden bejövő agressziót a határon, vagy még előtte meg kell állítani. Ezt az egész problémahalmazt súlyosbítja a Gázai Övezet, ami Izrael hátán fekszik.
Amikor tehát a Hamasz Gázából kiindulva támadást indít az izraeli területek ellen, azzal de facto egzisztenciális fenyegetést hoz létre és bizonyítja, hogy a gázai övezet alapvető biztonsági kockázat. Mivel Izrael nem tud hova visszavonulni, az egyetlen logikus lépés, hogy ezt a biztonsági kockázatot felszámolja egyszer és mindenkorra. Ezzel óriási erőforrás szabadul fel a gázai határ mentén és eltűnik a háta mögött lévő kés egy esetleges másik irányú konfliktus esetén.
Netanjahu kormánya, amely a jogállam felszámolására tett kísérlettel óriási morális válságot okozott az izraeli társdalomban, csak úgy tudja folytatni a működését, ha fenntartja a háborút, ezáltal a fenyegetettséget (mint Putyin, vagy Orbán). Netanjahu politikai céljai viszont a Hamasz támadása után egybeesnek az izraeli stratégiai érdekkel, vagyis egyre kevésbé várható a gázai helyzet rövidtávú rendezése, sőt.
Gázában nagyjából kétmillió lakos volt, az IDF offenzívája viszont az övezetben lényegében lerombol mindent. Elpusztul az infrastruktúra, a gazdaság, a közművek. Mad Max, Fallout, Wasteland. Megszűnnek az életfeltételek az övezetben. Beszédes, hogy az izraeli kormány a gázai lakosoknak nem adott semmilyen ajánlatot: "lincseljétek meg a Hamasz katonáit és élhettek tovább", vagy bármi hasonló. A fentiek tükrében ez érthető, hiszen a Hamasz támadása elhozta a végítéletet az övezetnek, Izrael pedig lecsapja a magas labdát.
A határokat előbb-utóbb meg fogják nyitni valahol, vagy Egyiptom, vagy Ciszjordánia felé, az övezet pedig ki fog ürülni, mert egy izraeli blokád alá helyezett kősivatagban nem lehet élni. Ezzel Izrael el fogja érni a célját és megszüntetni a hátában lévő stratégiai fenyegetést.
A gázai lakosság tragédiája, hogy ők egyébként nem kellenek senkinek. Az arab / muszlim országok ugyan hevesen szemétzsidóznak, de egyébként nem töri magát senki, hogy érdemi segítséget nyújtson Gázának. Mindenkiben él még az emlék, amikor a palesztin menekültek a 70-es években meg akarták dönteni a jordán király uralmát, a 80-as években pedig vastagon benne voltak Libanon káoszba fordulásában és azóta is annyira voltak képesek, hogy kitermeljenek maguk fölé egy terrorkormányt. Szaúd-Arábiában a minap valaki elővett egy palesztin zászlót és perceken belül letartóztatták. No country for palestinian man. A szunnita iszlám országoknak pedig az sem hiányzik, hogy a nyakukba vegyenek egy problémát, amely nem kis részben a siíta Iránból került szponzorálásra. Vagyis marad Izrael pocskondiázása, ami meg egyébként is a hétköznapok része.
Előbb-utóbb persze lesz az a pénz, amiért a gazdasági összeomlás határán táncoló Egyiptom átengedi a menekültek egy részét és bezárja őket a Sínai-félszigeten létrehozott izolált menekülttáborokba. Egy másik részük szétszéled, a harmadik részük pedig Ciszjordániába kerül majd, ami meg szoros izraeli ellenőrzés alatt lesz.
Hogy mi nem lesz? Kétállami megoldás. Ugyan hogyan mehetne bele Izrael egy állam létrehozásába, ahol a káosz és a szélsőséges mozgalmak uralkodnak. Az arab országok egyébként is vagy teljesen diszfunkcionálisak, vagy ha van olaj akkor totális diktatúrák. Ez utóbbi Izraelnek még talán meg is felelne, mert akkor legalább van kivel tárgyalni, de a palesztinok esetében ilyen nincs. Ki igazgatna egy palesztin államot? A terrorista Hamasz? Vagy Irán a proxyjain keresztül?
És hogy mi ebből a tanulság? Az a nép, amelyik hagyja, hogy egy szélsőséges elnyomó rezsim uralkodjon felette, amelyik mindenkit magára haragít a környezetében és az elitje idegen diktatúrák érdekeinek a kiszolgálására rendezkedik be, az elveszíti az irányítást a sorsa felett.
kard fb
1 note
·
View note
Kalita Gábor: „Lecsó-nép”-e, Európa népe?
csak bízhatunk abban, hogy a V-4-ek, s a többi velünk szolidáris nemzetállam vezetői, pártjai, a jövő májusi EU-s parlamenti választások alkalmával mindent megtesznek azért, hogy Európa a szuverén nemzetállamok szorosan együttműködő egységévé váljék. Megőrizve azokat a hagyományos szellemi, vallási, kulturális értékeket, melyek kontinensünket a történelem során, mindig is a világelsőség rangjára emelték.
Nyitókép: 24.hu
Szívet örvendeztető látvány tárult elém az egyik magyar hírtévé No Comment témakörű műsorának egy-egy eseményt dokumentáló, rövid video-bejátszása alkalmával:
Ciszjordánia Betlehem városának főterén, a Biblia szerint Jézus szülővárosában, hatalmas kidíszített karácsonyfa, kivilágított, karácsonyi motívumokkal ékesített vendég váró sátrak, jó hangulat, örömét kifejező embertömeg. Nem féltek, viselkedésükkel bizonyították hová tartozásukat annak ellenére is, hogy tudták: bármikor provokáció történhet, hiszen más vallást képviselő erők – mint annyiszor korábban – említett örömüket ürömmé, sőt, patakokban folyó vérré változtathatják.
Hasonló élményben volt részem, amikor egy külföldi hírcsatorna videó-bejátszást közölt, ahol egy háború elől elmenekült, majd visszatért szír család ül körbe advent első vasárnapján egy kicsi, feldíszített, műanyag karácsonyfácskát félig lebombázott házuk, már élhetővé varázsolt szobácskájában.
A négy közül az egyetlen meggyújtott, fényesen világító gyertya mellett imádkoztak, szemükben azzal a bizakodó fénysugárral, hogy egyszer az angyalok hozzájuk is elhozzák a teljes békét, s keresztény vallásukat nyíltan, félelem nélkül gyakorolhatják.
A megható felvételek láttán hirtelen anyám felém intézett emlékezete jutott eszembe:
„A háború idején, 1944 karácsony estélyén Léván, a házunk közelében álló orosz tankokról apátok titokban néhány hosszabb fenyőágat szedett le, ezekből alakított ki egy fenyőfát, amit habár szerényen, de azt ki is díszítettünk. Akkor, pici gyermek bátyádnak nagyon tetszett a fa, a gyertyák fénye, s az apró kis ajándék, egy fából készült autócska. Nagyon szép, imába fűzött karácsony este volt. Azért is, mert aznap nem hallottunk fegyverropogást, az égen sem zúgtak a bombázók…”
Karácsonyfa – betonból
Megnyílt a rossz emlékű Berlini Karácsonyi Vásár. S mivel az emberek csak azért is feledni akarnak, immár tömegesen érkeznek folyamatosan Charlottenburg városrészbe, arra az immár karácsonyi kegyhellyé emelkedett Breitscheidplatzra, melyet a korábbi években meggyaláztak.
Azt idegen, az országban való tartózkodásuktól megvont betolakodók gyalázták meg, akik egyszerűen nem tűrték, hogy a német, vagyis az európai ember ünnepelje otthon saját karácsonyát, fenyőt állítson, s jól érezze magát a keresztény kultúrában felnevelkedett, vagy az ide érkező, ezt tiszteletben tartó, európai vagy más világtájakról ide utazó embertársai között.
A 2016. december 19-i kamionos terrortámadásnak 12 halálos áldozata, ötven sebesültje volt. Olyanok haltak meg, akik csupán azért ruccantak ki a karácsonyi szimbólumokkal kidíszített vásártérre, hogy közösségben is megéljék a karácsony várás szent örömét.
Jelen évben, a vásártérre, s a város más pontjaira érkezőt először, egy – el sem hiszem „típusú” – skizofrén látvány fogadja: betonból kiöntött, súlyos, hatalmas, zöldre festett karácsonyfák.
Védekező állásban – saját földjén – az európai polgár?
Először, szinte felháborodva nézegettem hírügynökségek fotóin a beton-fenyőket, majd képzőművész énem nyugtatott meg. Látványtervezők is kivették részüket a védelmi zónát képező szakasz kiképzésén.
Ronda betontömbök helyett, ahogyan ezt Európa más városaiban megszokhattuk, dizájn elemeket helyeztek a feltételezett veszélyforrás útjába. S itt is, úgymond bedolgozott a német precizitás: a robusztus karácsonyfatalp úgy került kiképzésre, hogy ha –feltételezett esetben- nekiront a „karácsonyfának” egy nehézgépjármű, a „fa” úgy borul fel, hogy a kereszt alakzatú talpazat automatikusan – tankakadályszerűen – megemeli a támadó jármű elejét, mely aztán már képtelen tovább tolni a több tonna súlyú akadályt.
De Bécsben most, karácsony várás idején láttam piros maslis, karácsony mintás papírba csomagolt, betontömböket is, melyek az ajándékcsomag látványát szolgálták.
Lelkesedésem csupán addig tartott, míg elemezgettem magamban a praktikusságot is felvonultató találékonyság jó ízléssel is megáldott mivoltát.
De. Európa egyes országaiban lerakott betonakadályok, az állandó rendőri készültség, a gyilkosságok, a terrorcselekmények sora mementóként jelzik: főleg az utolsó három évben valami nagyon nincs rendben kontinensünkön, vagyis mifelénk.
Valóban háború folyik Európában?
Úgy látom, évekkel ezelőtt sokunk nem hitte el azoknak a biztonságpolitikai szakembereknek a szavát, akik kerek perec kimondták: Jelenleg háború folyik Európában. Pedig, hát …
A terrortámadások legtöbbje, a párizsi Bataclan színház épületében történő gyilkos lövöldözés, Marseille tengerpartjának sétálóutcáján történt gázolásos gyilkolások, London, Párizs, Berlin, Hamburg, késelések színhelyei, a betolakodók által kiváltott svéd exodus, papgyilkosság Franciaországban, nők ezreinek megerőszakolása mindannyiunk által jól ismert esetek.
Európában cirkáló kamionos ismerősöm, a pozsonyi karácsonyi vásáron való találkozásunk alkalmával megborzadva említette:
„A balkánon, a fegyvereladásokkal kapcsolatban amolyan szabadkereskedés folyik a feketepiacon. Fegyverből ma is akad bőven, amit a semmi célt elérő, ottani véres háború idején maguk után hagytak azok a szabadcsapatok, melyek tagjai ezresével elmenekülve országaikból, ma kebabosokként, balkáni fagyi-és drogárusokként, prosti-lányok futtatóiként „díszítik” Európa nagyvárosait. Vagyis, amolyan fegyverterjesztő „összekötőkből” is akad bőven – főleg Nyugaton.”
Balkán, a puskaporos hordó
Persze, elsőként kellett volna említenem azokat a Balkánon átutazó, harmadik országokból érkező gazdasági migránsokat, akár – identitás nélküli – volt katonákat, terroristákat, akik szintén volt háborús övezetekből érkeznek. Az elszegényedett helyi lakosokhoz viszonyítva sokkal több pénz van a zsebükben, meg hát az ENSZ, az Európai Unió, a Soros féle gazdasági szélhámosok, Európánk megrontására felesküdött háttér-hatalmisták által kibocsátott, támogatott, névtelen bankkártyák is lehetőséget biztosíthatnak számukra drog, s fegyvervásárlásra is.
A veszély tehát ott lappang mindennapjainkban, hiszen a párizsi Bataclanban történt tömeggyilkosságok megszervezője Salah Abdeslam is, aki a”névtelen” bevándorlók tömegében rejtőzve érkezett Magyarországon keresztül Nyugatra, Közép-Európában szerezte be társai, s maga számára gyilkos fegyvereit – 2015-ben.
De imámok által működtetett iszlám imaházakban, ezek közelében is találtak, s ma is találnak a hatóságok százasával elrejtett kalasnyikovokat, s más terrorcselekmények elkövetésére alkalmas eszközöket, robbanószerkezeteket, melyek – felfedésük híján, egyszer majd arra szolgálhatnak, hogy az iszlámnak, vagyis a saría iszlám vallásjog európai, jogi bevezetésének alkalom adtán, ismételten fegyverrel, terorral is „nyomatékot” adjanak.
Tényleg „lecsó-nép”-e az európai ?
A gondolkodó, Európát féltő emberben ott lappang a megválaszolatlan kérdés: – vajon ennyi politikai ballépés, háttérhatalmak, s ezek megvesztegetett, megvásárolt csicskásainak kanaszta tánca, úgymond a világ, s európai emberek testén, fején, aminek mindannyian tanúi lehettünk, lehetünk már a huszonegyedik században is, de legfőbbképp az utolsó néhány évben, következmény nélkül maradhat-e.
Vagyis maradhat-e válasz nélkül a békét, a biztos, jövedelmező munkát, kiszámítható életvitelt, saját, hagyományos kultúráját, vallását gyakorolni kívánó európai emberek többsége? Vagyis mindannyiunk számára azok a kimondott disznóságok, melyeket néhány, vagy jobb esetben egy tucat politikusi kalandor, milliárdos üzletember, háttérhatalmi „játékos” követett el, s folyamatosan követ el ellenünk saját, s plebszük megkoronázása, jóléte, hírneve érdekében?
Saját környezetünkben is észleljük ezt „kicsiben,” amikor nemzetiségi politikusaink ahelyett, hogy konkrétan oda állnának a megoldásra váró problémák mellé, a helyszínen igyekeznének megoldani az elszegényedés, az elesett nemzetiségi polgártársaink megélhetési, polgárjogi problémáit, ehelyett könyvbemutatókon, falusi színpadokon, kiállítás megnyitókon villogva fényesítik politikai karrierjüket, sok esetben a kommunizmusban közismertté vált, rossz múltú, vörös csörtetők mellett ücsörögve, vagy „ráragadva” az anyaországi támogatásokra, idegen tollakkal dicsekedve, ennek előnyeit „első kézből” kihasználva.
A fentiekben feltüntetett kérdésekre való válasz egyértelmű: Európa gyors, intenzív politikai, közrendi, biztonságpolitikai változtatások nélkül a szakadékban találhatja magát
Az Európai Unió tevékenysége, politizálása az utolsó négy évben – számos elemző véleménye szerint is – főleg a kontinens belbiztonságát figyelembe véve – katasztrofális volt.
Elég csak a legfőbb posztok, akár az EU „triumvirátusának” fejetlen működését kockában jellemeznünk.
Jean-Claude Juncker, az EU Bizottságának elnöke korábban, Luxemburg mini-állam kormányfőjeként /1995-2013/ hatalmas károkat okozott Európának.
Ugyanis több száz olyan titkos szerződést írt alá nemzetközi mamutcégekkel, melyek alapján Luxemburg államon keresztül minimalizálhatták adóalapjukat. Így hatalmas pénzek lettek kimenekítve Európából szinte ellenőrizhetetlen háttérhatalmi pénzügyi egységekhez. A Luxleaks kiszivárogtatási botrány alkalmával került sor ennek a sorozatcsalásnak a felfedésére.
A rossz múltú, újra helyzetbe hozott Junckernek nagy szerepe lehetett volna a kezdeti migráció megállításának fékezésében, ám az olaszok hangos”riasztásai” ellenére mindenféle ellenintézkedést leállított.
Ezzel „le is írta” magát, a nagyok phantheonjának csarnokában a jövőben mellszobrot nem kap.
Az elnök helyettese, Franz Timmermans észbontó politizálási praktikái közül elég csak megemlíteni muszlim „imádatát,” aki vajmi keveset tett az EU polgárai, alapgondjainak, a fiatalok továbbképzési, lakhatási, munkahelyi elhelyezkedésének, családalapításának hathatós támogatása, az őshonos kisebbségek jogainak védelme, a kontinens hagyományos, keresztény alapú kultúrájának megvédése, ennek ápolása érdekében. Pénzhiányra hivatkoztak indokolatlanul.
Holott közben kemény milliárdok folytak szét, s folynak szét a mai napig az EU ujjai között – jóformán a semmire, vagyis a többségükben munkát vállalni nem kívánó, gazdasági menekültek ellátásra.
A két említett Európai Bizottsági vezető jobb keze, Martin Seelmayer, a Bizottság kétes módon megválasztott főtitkára, korábbi, s mai funkcionálásának idején többet törődik azzal, miként is szolgálja ki az amerikai pénzspekulánst, George Sorost, s csakis azzal törődik, hogy a liberális baloldal, a háttérhatalom, ezek lobbistái minél nagyobb teret kaphassanak Európa irányításában.
Ennek a triumvirátusnak a terve az, hogy a jövő évi uniós választásokig át akarnak ültetni minden olyan, többnyire George Soros íróasztalán megalkotott törvényt – menekült vízum bevezetése, rakoncátlan országok szankcionálása, a lehető legtöbb mingráns betelepítése – ami, Európa polgárai többségének, s a még épeszű, államvezető politikusok, s polgáraik akaratával, célkitűzéseivel – merev ellentétben áll.
A kisebbségek jogi helyzetének istápolására most nincs EU-s politikai akarat
A katalán forrongások idején is az Európai Unió atyjai félrelépéseikkel, tökéletesen rámutattak arra, hogy az európai kisebbségek helyzetét képtelenek kezelni, ezeket a változásra váró folyamatokat korrektül levezetni.
Mi, Európa őshonos kisebbségeinek tagjai saját bőrünkön is érezhettük az említett „triumvirátus,” s ezek háta mögött álló, hatalmas adminisztrációs testületek velünk kapcsolatos, lekezelő viselkedésmódját.
A hatvannyolcmilliós „kicsinységünket” megszégyenítve, egymillió aláírást gyűjtettek velünk össze, a kisebbségi jogok európai jogi kódexeibe való besorolása kapcsán.
Az eredmény? Az ügy elodázása, hiszen a junckerok, timmermanok, seelmayerok véleménye szerint előbb, vagy utóbb úgy is lenyomják az európai –szerintük – „lecsó-nép” torkán az Egyesült Európai Államok politikai átültetésével kapcsolatos álmukat, így minden polgár globalista, tehát „egyenlő” lesz, vagyis, minek is itt kisebbségekkel foglalkozni.
Tehát, nemzetállamok az észbontó tervek alapján a térképről leradírozva, így a „lecsó-nép,” saját véleményét – rakja a kalapja mellé.
Vezető államok, ma már vezetésre képtelen vezéreiről
Angela Merkel tizennyolc éve tartó, kétes értékű politizálása ma már alaposan „átrágott” téma, aki rossz bevándorlás, Wilcommen politizálásával saját, korábban keresztény értékeket képviselő pártjának / Kereszténydemokrata Unió – CDU/ teljes ellehetetlenítésével hívta elő pártelnökké való választása, 2002-óta, nemcsak a német, de a civilizált európai polgárok haragját is.
Európa második legerősebb országa sem járt jól azzal a migráns simogató Emannuel Macronnal, akinek mai népszerűségi rátája valahol a szuterén padlóján leledzik.
Franciaország arca Macron óta eltorzult, az államelnök politikai tapasztalatlanságát bizonyítják azok a folyamatos, erőszakosságokba fajult sztrájkok, melyek a rosszul megkomponált reformjavaslatok révén indultak be.
Macron bevándorlás politikája rossz, ezt bizonyítják a nemzeti értékek előtérbe helyezését szorgalmazó, a még ellenzékben álló pártok megerősödése, mindig nagyobb népszerűsége is.
A világ szeme ma az ENSZ főtitkárának, António Guterresnek és sokezres stábjának cselekedeteit „kémleli,” hiszen ma ő, hű csicskásaival együtt egy olyan „merényletre” készül, melybe belerogyhat Európa, mely a decemberben elfogadásra kerülő, ENSZ migrációs paktumával kapcsolatos.
Guterres hű maradt elődjéhez, Kofi Annanhoz, aki már az ezredforduló táján elhatározta George Sorossal, hogy Európát a kevert népek országává változtatják, s a muszlim áradat pontot tesz majd a hagyományos keresztény Európa további létének végére. Észlelték ezt az angolok is, ezért indították el az Európai Unióból való kivonulásuk /Brexit/ folyamatát.
Európa népe lázong, vagyis néhány mondat a jobbulás előszeléről
Németországban az állami szervek ma már hiába erőltetik a szájzárat, a kölni erőszakoskodásokat, a chemmitzi, migráns általi késes gyilkosságot is – a több száz hasonló esettel egyetemben – az emberek felírták Angela Merkel „Wilcommenes” homlokára.
A svéd helyzet is pattanásig feszült, a szocdemek, a zöldek aligha bírják tovább erőltetni migráns simogatóik országuk gazdaságát már-már bedöntő ténykedésüket. Rendőreik, karhatalmi szerveik tagjai tömegesen mondanak fel, az eddig eltitkolt svéd no-go zónák kezdenek „ráégni” a karhatalmi szervek működésére.
A dánok is viszakozást parancsoltak, gondjuk már csak az, hogy a szigorított határellenőrzések miatt az ide betódult, elégedetlen gazdasági migránsoknak már lassan nincs hová „menekülniük.” Kitelepítésük, kiindulásuk helyszínére, szinte lehetetlen.
Olaszország kemény intézkedései akkor kerültek igazán érvényre, amikor tavasszal, vagy húszezer afrikai menekült követelte – fél Rómát szét verve – azokat a prioritásokat, lakáshoz való jutás, tetemes munkanélküli segély, szociális ellátás, amit az embercsempészek ígértek meg nekik.
Matteo Salvini belügyminiszter kemény válasza csendesítette le, a népszerű, kiépített olasz tengerparti üdülőket is szeméttelepekké „varázsoló,” gumicsónakos „turistákat. ”
A spanyolok is megmozdultak, s Guterres is foroghat az ágyában
A spanyolországi fejlemények is bíztatóak, hiszen nem minden spanyol emésztette meg azt az országukkal való kitolást, hogy ha már egyszer Olaszország blokkolta kikötőit, akkor Soros hirtelen az említett országban való „jelenése,” Juncker kedvcsináló pénzküldeménye gyanánt, Spanyolország lesz Európa „migráns-begyűjtő” tábora.
Andalúzia beintett, az ottani jobboldali erők rakétagyorsasággal törnek előre, a keresztény Spanyolország más részein is érezhető már a fejetlen betelepítések elleni lázadás.
Az ENSZ főtitkárának António Guterresnek sem lehetnek felhőtlenek a napjai, mivel kemény ellenállásba torkolt a számos sarkítást, mondhatnánk hazugságot tartalmazó, az ENSZ által decemberben elfogadásra előterjesztett, globális migrációs paktum elfogadtatásának lehetősége. Vagyis a migráció jogra való emelése, a nemzetállamok beleszólásának lehetősége nélkül.
Európa jövőjének megálmodói – ésszerű döntéseket hoztak
Ma már szinte csak álmodozhatunk arról a háború utáni Európáról, amikor kontinensünk újra álmodói, vezéregyéniségei tudásukkal, tapasztalataikkal azon voltak, hogy felvirágoztassák életterünket. Charles de Gaule, Konrad Adenauer, Robert Schuman, Jaques Chirac, Helmuth Kohl, olyan politikusi nagyságok nevei, akik nagyszerű tetteit, Európa mai csúcsvezetése által lenézett „lecsó-népe” – sosem feledi.
Az Európai Unió, a kontinens vezető államai, az ENSZ jelen csúcsvezetői névsorának felsorolása, kiemelése a fenti összefoglaló sorainak alapján is illetlenség, hiszen ezek szereplőinek említett névjegyzéke, lajstroma, – eddigi, háttérhatalmak által befolyásolt tetteik alapján megítélve – valahol a bányabéka feneke alatt leledzik.
Utószó helyett: csak bízhatunk abban, hogy a V-4-ek, s a többi velünk szolidáris nemzetállam vezetői, pártjai, a jövő májusi EU-s parlamenti választások alkalmával mindent megtesznek azért, hogy Európa a szuverén nemzetállamok szorosan együttműködő egységévé váljék. Megőrizve azokat a hagyományos szellemi, vallási, kulturális értékeket, melyek kontinensünket a történelem során, mindig is a világelsőség rangjára emelték.
Kalita Gábor
0 notes
ENSZ-vizsgálat: Izrael háborús bűncselekményeket követett el
A Hamász szervezet csütörtökön Izrael felelősségre vonására szólított, miután egy ENSZ-vizsgálat megállapította, hogy az izraeli katonák emberiség elleni bűncselekményeket követhettek el a gázai zavargásokon alkalmazott intézkedéseikkel.
– nyilatkozta Basszem Naim Hamász tisztviselő az AFP-nek.
Naim felszólította „a nemzetközi közösséget, hogy számoltassa el az izraeli megszállást a palesztinok ellen folytatott háborús bűncselekményekért.”
A Palesztin Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász is üdvözölte a vizsgálat eredményeit az AFP szerint.
A korábbi béketárgyalások során a palesztinok mindig követelték – Ciszjordánia, Gáza, Kelet-Jeruzsálem és az óváros szuverenitása mellett – a “visszatérési jogot” Izraelbe a palesztin menekültek számára, akik elmenekültek vagy elhagyták az országot a zsidó állam megalakulásakor.
A palesztinok ezt a jogot nem csak a még életben lévő több százezer menekültnek, hanem a leszármazottaik számára is követelik. Ez jelenleg 5 millió menekültet jelent.
Soha egyetlen izraeli kormány sem fogadta el és fogja elfogadni ezt a követelést, mivel ezzel a zsidók kisebbségbe kerülnének az arabokkal szemben Izraelben. Izrael álláspontja az, hogy a palesztin menekültek és leszármazottaik a békefolyamat csúcspontján a palesztin állam állampolgáraivá válhatnak, ahogyan az ellenséges közel-keleti országokból elmenekült vagy távozásra kényszerített zsidók izraeli állampolgárokká váltak.
A csütörtökön közzétett ENSZ-vizsgálat szerint Izrael intézkedései a 2018-as gázai zavargások során “háborús bűncselekménynek” tekinthetőek.
– nyilatkozta Santiago Canton a tüntetéseket kivizsgáló független ENSZ-bizottság elnöke.
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által indított nyomozás a zavargások kezdetétől 2018. március 30-tól december 31-ig vizsgálta az esetleges jogsértéseket, ami 189 palesztin arab halálához vezetett.
„A Bizottság megalapozottan feltételezi, hogy az izraeli mesterlövészek azzal a tudattal lőttek újságírókra, egészségügyi dolgozókra, gyermekekre és fogyatékossággal élő személyekre, hogy kilétük egyértelmű volt számukra.”
A nyomozók kifejtették, hogy indokolt az a feltételezés, hogy az izraeli csapatok olyan tüntetőket öltek és sebesítettek meg,
Az ENSZ csapata elutasította Izrael azon állítását is, hogy a tiltakozások célja a terrortámadások elrejtése.
„A tüntetések polgári jellegűek voltak, egyértelmű politikai célokkal,” – állította a nyilatkozat.
„Néhány jelentős erőszakos cselekményt leszámítva a Bizottság megállapította, hogy a tüntetések nem minősülnek harci vagy katonai hadjáratnak.”
A bizottság 325 interjút készített az áldozatokkal, tanúkkal és más forrásokkal, miközben több mint 8000 dokumentumot vizsgált meg.
A nyomozók drón felvételeket és egyéb audiovizuális anyagokat is megtekintettek.
Izrael elutasította az ENSZ-vizsgálat eredményeit, „ellenségesnek, csalárdnak és elfogultnak” nevezve.
„Izrael teljes egészében elutasítja a jelentést,” – nyilatkozta Jiszráel Katz megbízott külügyminiszter.
„Egyetlen intézmény sem tagadhatja meg Izrael önvédelemhez való jogát, és kötelességét, hogy megvédje lakosait és határait az erőszakos támadásoktól.”
„Izrael teljes mértékben elutasítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának jelentését. A tanács új rekordot ért el a képmutatás és hazugság terén, megszállott gyűlöletével Izrael, az a Közel-Kelet egyetlen demokráciája ellen,” reagált Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök.
Újkelet nyomán
Follow me
Facebook
Twitter
Google+
Pinterest
ENSZ-vizsgálat: Izrael háborús bűncselekményeket követett el a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes