nyugodt
Voltak hónapok, amikor az állat minden reggel 5-kor akaratos vernyogással ébresztett. Ekkor kiolvastam az összes macskasuttogó weboldalt, mind azt tanácsolta (többek között), hogy neveljem rá az állatot arra, hogy nem akkor kap kaját, amikor hisztériázik, hanem amikor nyugodt. A hisztit pedig minden esetben ignorálni kell. Azóta minden esténk a következőképpen néz ki:
Én: Konzervkaját elővesz.
Pocak: Azonnal zsarnok vernyákolás, megöllek geci, ha nem adod ide azonnal tekintet.
Én: Hm lássuk mi van erre a konzervre írva. Aszongya: “Csakis aranyos, kedves macskáknak adható. Hülye kis paraszt, hisztériázó, követelőző rohadék geci cicáknak adni szigorúan tilos! Hát, Pocak, nagyon úgy néz ki, hogy ebből te nem ehetsz. :(” (Kaja a konyhaszekrényen hagyva.)
Pocak: Ideges járkálás, különféle nyervogás hangok, frekvenciák próbálgatása, könyörgés bevetése, konyhaszekrénynél kétlábon ágaskodás, kepesztés, panaszos, agresszív, kiabáló, siránkozó hangszínek tesztelése, váltogatása.
Én: …
Pocak: Feszült sóhajtozás, fújtatás, nagyon nagy szenvedés, gondterheltség, gyűlölet.
Én: Hát ez még nem éppen az aranyos cica viselkedés, higgadjál le.
Pocak: Minden önfegyelmét összeszedve, összeszorított valaggal, tekintetét egy pillanatra sem levéve rólam látványos jókodás:
Én: Na, alakul, még egy kicsit azért nyugodjál meg, látom, hogy belül még basz az ideg.
Pocak: Minden önfegyelmét összeszedve, összeszorított valaggal, tekintetét egy pillanatra sem levéve rólam:
Én: Na jó, értékelem az igyekezetet, zabáljál. 🖤
Végülis én is pont ugyanígy szoktam nyugodt lenni egy-egy meetingen a dolgozóban.
(Ja, igen, a Csirke hivatalos neve Pocak amúgy, bocsánat, ha csalódást okozok.)
581 notes
·
View notes
Magyarországon nincs Halloween!
- Halottak napja nem = Mindenszentek! Olvass utána!
- nem Zolika, majd a papa meggyújtja, tavaly is megégetted a kabátodat.
- nézd már, hogy meghízott a Babcsákék lánya! Vagy terhes MEGINT?
- ne ezt az inget vedd fel, mit szólnak az emberek?
- szerinted az aranykeresztes mécsest vegyük Keresztmamáék sírjára és az ezüst angyalkásat Gabi papáékhoz, vagy fordítva?
- és mit fog szólni a Dobosné, vagy a Paczulákné, ha meglátják, hogy vasárnap még mindig halom levél borítja a sírt?
- gyere Gabika, vesz neked a mama kimérve kókuszosat meg zseléset!
- Ignis csomagtartóját ROSSZ LEPEDŐVEL kibélelni, bepakolni: 500 db. üres befőttesüveget, 2 zsák 1000 db.-os sima teamécsest, kiskapát, kisseprűt, kisgereblyét, nylonzacskókat, krizantémokat SZÁRNÁL NEDVESÍTETT újságpapírba tekerve, meg SZÚRÓS ZÖLDJÉT mellé, gombolyag spárgát, kandallógyufát, 1 karton piros, 1 karton fehér mécsest.
- dehogy volt az rendes ember, verte a Marit, meg állítólag konyhakéssel is megkergette az asztal körül!
- hol a fémtálca?… Milyen fémtálca, hát amit a mécsesek alá hoztam, most lett felújítva a lap, te meg csepegtetsz össze mindent, jézusom!
- gyógyszereidet bevetted?
- tessék a KRIZAMTÉMOT aranyos, akkora virágja van, mint az uram feje, hehehe!
- nagyon ivós volt, de nagyon dolgos is.
- Nimródka ne ülj a keresztmama sírjára, nem illik!
- drága, jó apámék melletti sírhelyet vettem meg, jövő héten vésik fel a nevemet, meg hogy szül.:, én nem szeretek semmit az utolsó pillanatra hagyni.
- ha én meghalok, engem ne égessetek el, egyszer láttam hogy felült a halott a kremóban, én nem akarok felülni!
- ez a szottyadt fagyöngy meg 1 szál lucgally 300 forint? Mi?
- csak nem a Fejesné unokája tetszik lenni? / - Nem, én a Jakusék lánya vagyok. / - Az nem lehet.
- gyerekek, ne rohangáljatok, zavarjátok a halottakat!
- ó köszönöm szépen, de vagy már 1000 éves, ezt az irhát még Isztambulban vettük 1984-ben.
- mikor megyünk a mekibe?
- várjál angyalom, hozott neked a mama ülőpárnát, erre üljél!
- engem égessetek el, aztán szórjatok, ahová akartok, hozzám ne kelljen kijárkálni.
*****
A temető 60-as éveket idéző irodájában, a nyikorgó széken ülve vártam, hogy a nyikorgó parkettán elcsoszogó, idős ügyintéző hölgy lefénymásolja a papírjaimat. Meghosszabbítani készültem anyám urnájának bérletét, nehogy egyik november elsején arra menjek ki, hogy valaki más nevét olvasom a kis márványtáblán. Odahajolt hozzám a szomszéd asztaltól egy fiatal ügyintéző, és súgva kérdezte: “nem akarja letudni a dolgot örökre? 5 ezerért az édesanyját kegyelettel kipörgetjük… tudja, egy szórásoson…“ Elképzeltem ahogy szegény, néhai anyám földi maradványai szállnak az ég felé, valami ismeretlen Kovácsné vagy Szabóné hamvaival együtt, közben szép, megható, lágy zene szól. A mit sem sejtő rokonok együtt érzően kérdezik: “kicsodája tetszik lenni a megboldogultnak?“ S én csak állok ott, kezemben az olcsó, fonnyadt kis fagyöngycsokorral, majd azt felelem: “senkije, csak édesanyámat pörgettettem ki spórolási megfontolásból, kegyelettel.”
297 notes
·
View notes