ninimalkitchen

[ninimalkitchen]

FELKÉSZÜLÉS

A várandósság egy olyan világ, mely csak akkor érdekel, ha már benne vagy, készülsz rá. Az én esetemben legalábbis így történt. Na de akkor, rád zúdul a rengeteg kérdés, bizonytalanság és mindaddig homályos dolog.

Nálunk a felkészülés a babánk fogantatása előtt pár hónappal kezdődött, mely egy tudatos döntés volt. Szerettük volna előkészíteni a földet a kis magocskának. Ez abból állt, hogy még jobban odafigyeltünk az egészségünkre:

- Próbáltunk és próbálunk azóta is teljes értékűen táplálkozni. (Ajánlom Dr. Michael Greger: Hogy ne halj meg! című könyvét, bármilyen étrendet is követsz.)

- Nem ittunk alkoholt.

- Teljes vérkép, nőgyóygászati és fogorvosi check-up. / Fontos, hogy a vitaminok rendben legyenek. Amit kérni kell az ellenőrzéskor az alap dolgokon kívül: a vas, folsav, D vitamin, a mi esetünkben a vegán táplálkozás miatt pedig a B12 és Kalcium. A rejtett fogászati problémák a várandósság folyamán komplikációkat okozhatnak, és fogorvosi röntgent sem végeznek a kilenc hónap alatt a sugárzás miatt. /

- Konzultáltam Császár Franciska vegán táplálkozási tanácsadóval, aki jártas a várandósság és szoptatás alatti növényi étrendben. Beszélgetésünk után kaptam tőle egy részletes leírást, mire kell figyelni, ami nagyon sokat segített! (franciskacsaszar.com) Sokan alábecsülik terhesség alatt az étkezést, pedig szerintem nagyban befolyásolja az egésznek a kimenetelét. 

- Elkezdtem két hónappal előtte vitamint szedni, mely tartalmaz folsavat. A folsav nagyon fontos a magzat fejlődése szempontjából, és a kutatások alapján akkor hatékony igazán, ha már a fogantatás előtti hónapokban elkezdjük a szedését. Ezen kívül a D vitamin, ami mindenkinek ajánlott, főleg ősztől tavaszig, hiszen kevés napfény ér minket. A vitaminok szedéséről érdemes háziorvossal vagy nőgyógyásszal konzultálni, attól függően ki milyen életmódot él.

- Futottam, jógáztam, ahogy eddig. (Ezért nagyon hálás vagyok magamnak. Hiszem, hogy jó formában, energikusan várandósnak lenni sokkal szerencsésebb.)

- Elolvastam Deepak Chopra: Az élet mágikus kezdete című könyvét, amit nagyon ajánlok. 

Spontán, előkészületek nélkül is születnek gyönyörű és egészséges babák, az alapos felkészülés nem minden esetben garancia. Mi így voltunk nyugodtak, így láttuk jónak. Szerettünk volna ráhangolódni, megérkezni. 

ELSŐ TRIMESZTER

Nagyon szerencsések vagyunk, hiszen nem kellett sokat várnunk a pozitív tesztre. ❤️ Egy hétköznap reggel történt. Szépen kivártam az esedékes menstruáció első napját, és hát ott volt az a bizonyos dupla piros csík. Nagyon örültünk, de egyáltalán nem fogtam fel, hogy ez valóban igaz. Kellett nekem pár hónap, mire tényleg tudatosult bennem.

Két testi előjele volt, de akkor próbáltam nem előjelnek tekinteni, az esetleges csalódás elkerülése miatt. Az egyik az alhasi, hasogató, menstruáció szerű fájdalom, mely csak ritkán, a semmiből jelentkezett. A másik nagyon furcsa volt: a bal hónaljam nagyon érzékeny lett, nem tudtam hozzá érni, annyira irritált volt, ezelőtt még soha nem éreztem ilyet.

LELKI VÁLTOZÁSOK melyeket inkább megpróbáltatásoknak neveznék

Az első trimeszter a leglabilisabb időszak szerintem. Tele van bizonytalansággal, várakozással, izgulással. Kezdjük ott, hogy a korai tesztek nem mutatnak reális eredményt, tehát lehet hogy már 2 hete megfogant a baba, de ti még nem tudjátok, mert a következő esedékes menstruáció kezdő napját érdemes megvárni. Nagyon nehéz volt kibírni, minden nap csak ezen kattogtam. Ami még megdöbbentő volt számomra, hogy ekkor már 4 hetes terhességről beszélünk, hiszen az ezt megelőző menstruációd első napjától számítják a terhességet. 

Ezután ismét érdemes várni a nőgyógyászati vizsgálattal, és a terhesség megállapításával ( még 2 hetet körülbelül ), mert a 6. héttől látható a petezsákban a magzat, és akkor lehet először hallani a szívhangot. Ekkor van az első fellélegzés, látjuk, halljuk, hogy ott van, jó helyre ( méhen belül ) ágyazódott be. Mondanom sem kell, hogy mennyire vártuk a vizsgálatot.

Szintén nehézség, hogy legszívesebben világgá kürtölnéd, de ilyenkor még nagy és teljesen normális dolog a vetélés, ezért inkább titokban tartottuk. A sok “Miújság, hogy vagytok?” kérdésre pedig szemrebbenés nélkül vágtuk rá, hogy ˇ”Semmi extra, minden ok. “

A következő mérföldkő a 12. heti genetikai ultrahang, ahol különböző genetikai betegségeket szűrnek, testrészek méreteit, súlyt, stb. Ez egy nagyon jó élmény volt, itt először láttuk, hogy valóban egy kis ember lakik bennem, és valóban gyerekünk lesz. Ekkor már annyira fejlett, hogy legtöbb esetben a nemét is meg tudják állapítani, látszik a kis talpa, keze, feje, mindene. Hihetetlen.

Tehát az egész első trimeszter izgatott és nyugtalan várakozással telt, amihez azért kellett lelki erő és türelem. A legnagyobb nehézség számomra a totális sport megvonás volt. Nem ajánlatos ugyanis az első három hónapban megerőltető mozgást végezni, hiszen ez a beágyazódás időszaka. Miután láttam az ultrahangon, hogy mennyire picike és védtelen élet, nem tudtam arra gondolni, hogy megyek és megfuttatom. Láttam a lelki szemeim előtt ahogy rászkódik, és nem tudtam rávanni magam a kemény edzésekre. Maradt a nagyon könnyű jóga, viszont egyáltalán nem elégített ki. A futáshoz, hardcore spinninghez, szaunázáshoz voltam szokva, és nehezen viseltem a hiányát. 

Nehéz volt számomra még az is, hogy a közeli barátaink közül senki sincsen hasonló helyzetben. Láttam, ahogy az érdeklődési körünk és a prioritások fénysebességgel távolodnak egymástól. Láttam, ahogy más irányba változik az életünk, már most egy kis magzattal.  Hiába leszünk aktív, és a gyereküket mindenhova cipelő szülők, attól féltem, sok dologból ki fogunk majd maradni. Én naphosszat tudtam volna a témáról beszélgetni, nyilvánvalóan ez izgatott a legjobban, és minden más eltörpült mellette. Nem volt erre partnerem, akivel megbeszélhetem a dolgokat, de ez teljesen normális, mert egy évvel ezelőtt engem sem érdekelt a terhesség. Ekkor kezdtem el sokat olvasni a témában, ami sokat segített. Illetve ekkor fogalmazódott meg bennem a blog írása, mert úgy éreztem, a sok információt és változást valamilyen módon fel kell dolgoznom. Azóta ezek a fusztrációk feloldódtak, nagyon boldog vagyok a helyzettel, és soha nem cserélném le, amink van. ❤️

TESTI VÁLTOZÁSOK

Nagyon szerencsés vagyok, mert az első trimeszter rémhírei a rosszullétről engem nem értek el. Számomra ez egy visszacsatolás volt, hogy a felkészülésnek volt eredménye, én ezt abszolút annak tudtam be. Szerintem ha enervált vagy, stresszes, tele vagy méreganyaggal, rosszul eszel, akkor sokkal jobban megvisel egy ilyen szintű testi változás. Enyhe tüneteim voltak, de ugyanúgy tudtam folytatni az életet, nem volt hányingerem, nem hánytam egyszer sem. Arra nagyon kellett figyelnem, hogy mindig legyen nálam étel, mert kb. három óránként megéheztem, és azonnal ennem kellett. 

A következőket tapasztaltam:

Izgulás; alhasi, menstruáció szerű, de annál gyengébb hasi fájások; folyamatos éhségérzet melyet aztán felvált a totál étvágytalanság; hangulat ingadozások; néha rosszkedv; általános érzékenység; fáradtság délután 2-3 óra körül, mely kb. 1 órán át tartott.

Mindezek mellett pozitívan gondolok vissza az első három hónapra. Amikor bejelentettük a családnak, barátoknak, amikor először láttuk ultrahangon, vagy önmagában a tény, hogy mostantól valami nagyon új és izgalmas dolog következik, mind-mind nagyon jó érzés és megéri.

Már a várandósság előtt megbeszéltem magammal, hogy nagyon türelmes leszek, a nehézségeket leckének, önfejlesztésnek fogom majd fel és megpróbálok nem felháborodni a dolgokon, melyekhez alkalmazkodnom kell.

Amit a saját tapasztalataim alapján tanácsolni tudok, az az egészségre, fittségre való odafigyelés, kis utánaolvasás, ráhangolódás és türelem.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikket, remélem érdekes és hasznos volt számodra! :) Ha tetszett, nem tetszett, írd meg, kommentelj, minden visszajelzést szívesen fogadok!  ❤️  @ninimalkitchen