nelkuled-meghaltam-volna

[nelkuled-meghaltam-volna]

Egyre erősebb késztetést érzek arra, hogy bántsam magam.

[nelkuled-meghaltam-volna]

“Hegek emlékeztetnek, arra mennyit tűrtem..”

[nelkuled-meghaltam-volna]

“Szia! Mint ígértem, eltelt egy hét, írok neked. Igyekszem rövidre fogni, de nem ígérek semmit. Sajnos amit irántad érzek, nem tudom pár szóban összefoglalni még mindig. Tudod, a múlthéten hatalmas hibát követtem el… Akkor döbbentem rá, hogy mennyire is szerelmes vagyok beléd. Azt hittem, hogy képes leszek ebben az egy hétben kiverni a fejemből azt, amit mondtam, és mire azt hittem sikerült, rá kellett jönnöm, nem. Most itt ülök az ágyam szélén és képtelen vagyok sírni. Vasárnap elsírtam minden könnyemet, azóta érzések nélkül vánszorgom a világban. Rá kellett jönnöm, hogy egy hírtelen jött döntés miatt elveszthetsz mindent. Mert nekem Te vagy a mindenem.. Annyi emlék játszódott le a fejemben, rossz is, jó is. Eszembe jutott, amikor elsőnek szólítottál szerelmemnek az állomáson, amikor képet készítettek rólunk az első kézfogásos sétánkon, vagy amikor elsőnek csókoltalak meg az iskola elött. Eszembe jutott, amikor elsőnek mondhattam ki valakinek, tiszta szívből, hogy szeretlek, és nem féltem a következményektől. Emlékszem, hogyan rontottuk el elsőnek… De emlékszem, hogyan oldottuk meg, hogyan találtunk ismét egymásra. Emlékszem mondtam, nem szeretném, ha bajod esne. Emlékszem, mondtad, mióta vársz erre, mikor újra megcsókoltál. Emlékszem, amikor képet készítettek rólunk út közben, ittasan, emlékszem arra a csókra. Emlékszem a szílveszterre, a vizipipázásra. De bár ne emlékeznék a döntésre, amit hoztam… Bár ne emlékeznék a szavakra, a könnyek közötti fulladozásomra, és a mozdulatra, ahogyan kitöröltem a becenevedet. “Életemről♥” egy szimpla ember lettél a névsorban, akire még mindig többel tekintek, mint másra. Mindig többként tekintettem rád, még most, egy héttel később is. Ebben a 7 napban olyan erő uralkodott rajtam, mint még soha… írni akartam, de tudtam, megbántottalak. Elrontottam, és ha szeretném, talán akkor sem tehetném jóvá. De szeretnék még emlékeket veled, de ha azt mondod, hogy neked már ennyi is elég, megértem. Az uttóbbi időben, nem csodálom, hogy eleged lehet belőlem. Egyszerűen, most így itt összefoglalva, azt akarom csak még elmondani, hogy bárhogyan is döntesz, megértem. Ha azt mondod, elég volt belőlem, ha azt mondod, hogy na akkor még egyszer. Én hiszek, kevés dologban, de ebben mégis. De ha azt kívánod, hogy akkor ide végleg tegyünk egy pontot, rendben. Végülis, én sem magamat választanám.

DE! Kérlek, azt sose felejtsd el, hogy te értetted meg velem, hogy hogyan is kell szeretni, milyen feltételekkel és következményekkel jár, hogy fájni is fog, de borzasztóan jó is lesz. Te segítettél átvészelni dolgokat, lehet nem tudtál róla, de ha már velem voltál, segítettél. Az utóbb időben mégsem voltál velem… nekem pedig gyűlt a zsebemben a fájdalom, és csak húzta le a zsebemet. Nem tudtam rólad semmit… Eltoltál magadtól, vagy én toltalak el, már nem is tudom. De nem meséltél nekem többet… Nem meséltél arról mi váltotta ezt ki. Nem meséltél valószínűleg sok dologról, amiről másnak igen, és ez nagyon fájt. De nem tudtam rád rossz szemmel nézni annak ellenére is, hogy úgy éreztem, nem bízol bennem. De sosem fogok tudni rád úgy nézni, hogy ne azt az emebert lássam, akivel boldog vagyok. Ha azt szeretnéd, megpróbálom, és akkor kiszállok a jövőbeli életedből. Nem leszek részese, hacsak nem szeretnéd. El fogok halványulni, mint egy folt a pólón. De ha így is döntesz, remélem azért ott maradok egy kicsit, halványan… Mert az a halványság az én szeretetem a háttérből. De ha maradnék, akkor igyekszem minnél jobban oda adni magamat, igyekszem jó barátnő lenni. Igyekezni fogok, hogy boldoggá tegyelek, mert ilyen egy jó barátnő… mert azod szeretnék lenni továbbra is… az a barátnőd, aki úgy szeret, ahogyan vagy.”

[nelkuled-meghaltam-volna]

“Lehet valamivel jobban porig alázni egy nőt, mint azzal, ha nem ő az egyetlen?”

- Borsa Brown

[nelkuled-meghaltam-volna]

Az érzés,amikor reménykedsz benne,hogy valaki számára különleges vagy..aztán rájössz,hogy kurvára nem.

[nelkuled-meghaltam-volna]

[nelkuled-meghaltam-volna]

Tényleg ilyen egyszerű engem elfelejteni, vagy csak nem éri meg emlékezni rám?

[nelkuled-meghaltam-volna]

Fáj, annyira fáj itt legbelül...

[nelkuled-meghaltam-volna]

“Egyetlen egy különbség van kettőnk között. Én sosem tudnám megtenni veled azt, amit te velem.”

[nelkuled-meghaltam-volna]

A szorongás

“A szorongás nem csak annyi, hogy nehezen kapsz levegőt. Szorongás az is, ha hajnali háromkor arra riadsz, hogy a szíved majd kiugrik a helyéről. Szorongás, ha minden ok nélkül kiütések jönnek ki rajtad. Szorongás, ha olyan dolgoktól rettegsz, amik nincsenek is. Ha megkérdőjelezed a hited, és nem érted, hogy a Teremtő tényleg azt akarta-e, hogy ilyen borzalmasan érezd magad.

A szorongás kontrollálhatatlan remegés, szédülés, zokogás és hangulatingadozás is. Amikor elnézéskérést elnézéskérésre halmozol a képzelt hibáid miatt. A szorongás nyers. A szorongás ott van egy olyan vitában, amit a pároddal vívsz, pedig nem is vagy dühös.

A szorongás rengeteg mi van, ha… A szorongás rengeteg „mi lehet a baj”, és még több „nem tudom”. Az érzéseid igenis számítanak. Csak azért mert, olyasmi kínoz, ami másokat nem, még nem vagy őrült vagy értéktelen. Még a legsikeresebb emberek között is van olyan, aki szorongással küzd. Ez nem a te hibád. És ez nem mindennek a vége. Erős, intelligens és bátor vagy. Értékes.”

[nelkuled-meghaltam-volna]

Mikor rosszul vagyok

Igazából nem tudom mi a baj, szomorú is vagyok, de hogy mitől azt nem tudom csak úgy rám jön, valószínűleg a hülye gondoltaim is hozzá járulnak, fáradt is vagyok egyszerre lelkileg és fizikailag. Egyszerűen rosszul érzem magam, néha hányingerem van meg nem is.

Ilyenkor ne szólj hozzám, ne érj hozzám, ne nézz rám, ne gyere utánam, ne próbálj meg segíteni, ne próbálj felvidítani. Hagyj békén egyedül akarok lenni, szükségem van a magányra. Egyedül akarok lenni a gondoltaimmal és magammal.

Ilyenkor el akarok bújni a problémák elől, az emberek elől, minden elől, az élet elől. Legtöbbször takaró alá bújok és magzat pózba húzódok.

Sírni akarok és érzem is, hogy kell, de nem megy, nem tudom, hogy miért pedig ki kéne jönnie. Nem akarok semmit csak meg akarok szünni. Mikor már 2 órája tart ez megéhezek, de nem eszek, nincs erőm. Mindenkit utálok még azokat is akiket a legjobban szeretek. Talán azért, mert ilyenkor jön ki rajtam az, ha valami olyan dolgot tett az illető ami nagyon rosszul esett.

3 órája tart ez a rosszullét és akkor egyszer csak elmúlik, mintha nem is történt volna semmi, egyből kajáért indulok és mindent felfalok, megint vidám vagyok és mosolygok.

[nelkuled-meghaltam-volna]

“Nem azért mondom, hogy nincs semmi bajom, mert nem akarom elmondani, hanem mert halvány fingom sincs, hogy mi a bajom.”

—

[nelkuled-meghaltam-volna]

Mom: Mert majd ő lesz a férjed vagy mi?

Me: Remélem

Igen bazdmeg, Ő lesz a férjem, mert Ő a Párom, a másik felem, a lelkitársam! Soha senkinél nem éreztem ezt, szóval nehogy már Te mond meg nekem, hogy mégis kivel fogok összeházasodni! A boldogságomat meg nem hagyom, hogy bárki vagy bármi tönkretegye!

[nelkuled-meghaltam-volna]

“Újabb darabot adott fel önmagából,hogy megtartson valakit”

-Delia Owens

[nelkuled-meghaltam-volna]

Lehet nem lesz már rá alkalmam elmondani, hogy mennyire szükségem volt Rád mikor újra visszazuhantam…

[nelkuled-meghaltam-volna]

Persze, könnyebb abban hinni, hogy idővel minden úgy alakul majd, ahogy “lennie kell”. De mondd, mit fogsz tenni, amikor a dolgok egyesével összeomlanak körülötted, és ráébredsz, hogy ez mégsem egy tündérmese?

-egyike azon kérdéseknek, amiket félek feltenni magamnak.

[nelkuled-meghaltam-volna]

A történet tanulsága az...

Hogy bármennyire igyekszünk...

Függetlenül attól hogy mit szeretnénk...

Sajnos néhány történetnek egyszerűen nincs boldog vége..