lpkata

[lpkata]

[lpkata]

[lpkata]

Elmondom nektek. Az összes öngyilkos aki sikerrel jár, az utolsó pillanatban mégis megbánja ezt a döntést.

[lpkata]

[lpkata]

Engedd el, ha tudod

Megismerni minden mozdulatát.

Együtt nevetni.

Szeretkezni.

Éjszakákon át csókolózni.

Új dolgokat felfedezni.

Együtt szívni.

Rosszul lenni.

Egymás kezét szorítani.

Megnyugodni egymásban.

Elindulni.

Megsértődni.

Kinézni a vonat ablakán.

Az arcod tükörképe a villamoson.

A sablonos, régi padló kockái a szobákban.

A csíkszemek.

A sírás.

Egyszer te, egyszer én.

Amikor haragszol.

A követelőzés.

A hiányod.

A hiányod hiánya.

Amikor nevetsz.

Meg amikor rajtam nevetsz.

És a végén már csak pofán nevetsz.

A kirohanásaid.

A kirohanásaim.

Ahogy mellettem vagy és nem kellesz.

Aztán elmész és mindennél jobban kellesz.

[lpkata]

I have pretty memories full of drugs and kisses. I thought life meant drinking and dancing. I never had any expectations. I never had dreams.

I was sure that I would die before I had a chance to accomplish anything. I was ready to die. I wanted to die. I romanticize about my death and what it would be like in the hereafter. Until that moment I wanted to smoke and make art. It was the only thing that made me feel alive.

Art.

It also pushed my mind to dangerous places but it meant something. I was already living in the danger zone anyway. A little push for my art didn’t seem to hurt me that much.

I loved every minute of it. I loved the high that I got from it. I loved to compliments and the attention. I loved that other people were inspired.

I didn’t realize my art was consuming my soul. It was killing me slowly instead of the quick death that I desired about.

But it didn’t matter.

I was already an addict. I was a slave to my art. To my imagination. To my desire. To my fantasy world.

And I still am.

And if it means a slow death, then give me the slowest and most painful death there is.

- Hira

[lpkata]

[lpkata]

Az elmúlt héten hárman mondták, egymástól teljesen független emberek, hogy alacsony az érzelmi intelligenciám. Végre egy tulajdonság, amit a sajátomnak érezhetek.

Fejből tudom a járda repedéseit a megállótól idáig. Az a hajléktalan mindig ugyanott álldogál a sarkon, számon tartja, hogy ki mikor és kivel jár el erre. Mi vagyunk a kedvencei, de ő is látja, hogy egy ideje egyedül jövök. Így telik az idő. Ugyanott áll. Köszön, köszönök. Teljes másodpercekig nézzük egymást, magunkban mindketten megállapítjuk, hogy napról napra egyre szarabbul néz ki a másik.

Világgá megyek. Így döntök, mint nyolcévesen, aztán végül most is csak a hintáig jutok. Mennyivel szebb azt mondani, hogy rám sötétedik, mint azt, hogy órák óta céltalanul bolyongok, üres üvegeket rugdosok, három-négy lépés távolságból dobálom a murvát a játszótéri szemetesbe.

Bírni kell ezt is, mondtad az első közös telünkön, és most megint hideg van, és ugyanúgy bírni kell ezt is. Az öngyilkosság egyszeri alkalom a szavak nyomatékosítására, és lehet, hogy még semmi fontosról nem beszéltem. Szétrúghatnám azt a kukát, felgyújthatnám ezt az egész játszóteret, és utána mondhatnám, hogy bocsánat, de nekem ilyen alacsony az érzelmi intelligenciám. Bután szeretek.

Műhold halad el fölöttem, hogy emlékeztessen az üresség különböző szintjeire. Rám sötétedett. Cigit keresek a zsebeimben, az alanyt próbálom kitapogatni egy hiányos mondat mögött.

[lpkata]

[lpkata]

#monday #coffee #catsanddrugs #cat #dancewiththedevil

[lpkata]

[lpkata]

Elszomorít a szerelem? Már azt sem érezném ha tőrrel esnél nekem.

[lpkata]

Ha nem zokogtál még végig egy utat, akkor nem is indultál elég messzire.

[lpkata]

“Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit, hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket.”

- Libba Bray

[lpkata]

[lpkata]

#budapest #cats #tattoos #tattoed girls

[lpkata]

#budapest #darkness #drugs