Napokra sem tudlak feledni
Döbbenek rá minden este
Üres zsebemben álmosan
Cigarettát keresve
38 notes
·
View notes
"Én nem akartalak látni soha többé, és nem akartam beszélni veled, de a szobában, amerre léptem, ott volt a kezed nyoma:..."
Szabó Magda: Az őz
2 notes
·
View notes
Milyen jó is volna néha nem csak rámosolyogni arra ki mellettünk ébred és úgy tenni mintha vele lenne csordultig a szív!
0 notes
Murakami Haruki: Norvég erdő
0 notes
Várass meg!
Felelőtlen elmondom mit rejt szívem páncélja,
Akkor se válaszolj!
Így is épp erősen éget és rombol sóhajod emléke
Az a melegség mikor mellkasodon fekve hallgattam a zenét ami túl drága a papírhoz, egyedi a kottafejekhez és heves ahhoz hogy írni lehessen.
Ne keress meg!
Én kereslek, biztos érzed,
De nem tudod hányszor egy pillanatban
Amit látok, iszom, hallom, amit elszívok és a láng égetése mind egy arcképet formál
De egyik sem tudja pótolni azt amikor éreztem lelked közelségét.
Habozz még!
Te is remegsz a változásunk gondolatától? Mennyit számít egy vihar a tengernek? Egy nyár alatt hány vihart szül a természet?
Lehet az egész álom megkeseredik ha rájössz, hogy nem vagyok már az egyes szám második személy a verseidben.
Hagyj még!
Egy városban nem férnek el az érzelmeink
Kérlek, ne hagyj még több kéznyomot a hidakon
Most, hogy ismét látni vágylak téged, engedj elbújni a végtelen falak omladozó labirintusában
Felelj már!
Nem remény vagy te, hanem egy utolsó szép emlék
De ha már nem köszönünk úgy sem ahogy idegenek, remélem megbocsátja nekem: Verseimet csak az üresen hagyott helyén ülő kakofón semminek címezem
0 notes