honestlysweetdestiny-blog

[honestlysweetdestiny-blog]

Van az a pont, amikor valamit le kell zárni.

Lehet, hogy már rég meg kellett volna tenni, de nem mertük.

Itt vagyok ezekkel a posztokkal amikben mindig többes számban vagy valaki más személyében írok, pedig világos, hogy rólam van szó.

Szarkazmus mögé bújúnk és közönséges szavakkal dobálózunk, mert azt hisszük ez tetszik másoknak és talán így is van, de közben semmit sem tudunk saját magunkról és ha belegondolsz mit válaszolsz majd a gyerekednek, ha megkérdezi, hogy "Anya te milyen gyerek voltál?"

És azt válaszolod majd, hogy egy hülye picsa aki játszott mások érzéseivel, mert neki nem voltak igazán. És nem tudta mi az a szeretet, de valaki megtanította neki és cserébe fájdalmat kapott.

Azt mondod majd, hogy olyan lány voltál, aki csak bántott másokat, aki nem ismerte magát és folyton menekült valami elől és várta, hogy felnőjön, de közben nem akart élni.

"Olyan voltam kicsim, akit könnyű volt boldoggá tenni, de nehéz megtartani és amikor valakinek egyszer sikerült, elrontottam. Tudod két embernek vigyáznia kell egymásra és én nem vigyáztam rá. Olyan voltam, aki sosem értette a romantikus filmeket, míg nem történt vele valami drámai, valami fájdalmas. Valami szerelem.

Olyan voltam édes, aki kiszeretett a másikból. Olyan aki talált mást és szerelmes lett.

Tudod, olyan aki nem bírta ezt elviselni, ezért elmenekült. Utáltam az örökkét és amikor megszerettem a gondolatot, eldobtam. Utáltam az álmokat, a célokat, utáltam mindent ami komoly.

Utáltam magamat és mindenki mást.

Utálom, hogy így lett, de nem bánom. "

Srácok, vigyázzatok egymásra kérlek!

Ne legyetek olyanok mint én! Nem bánhattok szemétként az emberrel! Nem!

[honestlysweetdestiny-blog]

[honestlysweetdestiny-blog]

[honestlysweetdestiny-blog]

Az ember csak akkor jön rá, milyen kincse volt, amikor már elvesztette.

[honestlysweetdestiny-blog]

Gyakorlás a tudás atyja..

[honestlysweetdestiny-blog]

Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.

[honestlysweetdestiny-blog]

Öt percre ne hívj fel!

Attól csak még jobban hiányzol.

[honestlysweetdestiny-blog]

Mindig elhagyok valamit.

Folyton keresem, de már azt sem tudom, hogy mit.

De ha már magamat is elhagytam, akkor mindegy.

Valahogy mindig a festészetnél kötök ki meg a hangszereknél.

Semmit nem tudok magamról.

Önjellemzés: Kávé, könyvek, alvás.

Azért ez részben szomorú.

Másrészt meg csak lusta vagyok, nem?

Meg nem is érdekel.

Ha valaki más jellemezne engem : Kávé, könyvek, alvás.

Aztán ott van az amit akarok.

Az alkotás.

Csak kéne egy szikra. Mondhatjuk úgy, hogy nem adom fel csak megálltam pihenni.

És igen, Te! Emlékszel arra, mikor azt mondtam kapsz egy fejezetet a könyvemben? Te egy egész könyvet akartál.

Művészet. De miért? Lehet ezt egyáltalán erőltetni?

Elfogyott a kávém. Megyek lefekszem.

[honestlysweetdestiny-blog]

[honestlysweetdestiny-blog]

Álmodom, hogy vér vagyok egy haldokló kisgyerek tüdejében. Lassan körbefonom a mellkasába fúródott vasdarabot, eggyé válunk. A cselekvés számít igazán vagy az indíték? Talán mindegy is, hiszen végső soron én öltem meg.

[honestlysweetdestiny-blog]

Az "örökké" sosem tart addig, mint az ember gondolná.

Karin Slaughter

[honestlysweetdestiny-blog]

Az ember néha okkal dühös magára, mert nem értékeli azt ami van. A pillanatot. Hálásnak kéne lennünk mindig, de inkabb ötezer öngyilkossági kísérletet hajtunk végre elméletben. Pedig ott van minden ami kell. És vissza gondolsz és azt mondod, hogy basszameg, ott boldog voltam. És hiányolod a képeket és azt, hogy nem mertél megtenni valamit elöbb.

Hülye vagy baszdmeg ha valamiről azt gondolod, hogy nem fontos pillanat. Minden kapcsolódik mindenhez.

Valami már ott elkezdődik, hogy győzködnek valamiről, hogy jó lesz.

Ott, hogy a gitár hangjára énekelni kezdesz, ott ahol a zongora szóra megfájdul a szíved. De ott volt már akkor is, amikor csak a hangját hallottad.

Idióta vagy ember!

Büszke vagyok rád!

[honestlysweetdestiny-blog]

[honestlysweetdestiny-blog]

Én és te és ő és a sors.

És én meg a karma meg te meg ő és mi. Te voltál, mi voltunk. Mi vagyunk. Ő és én és te és én. Ti és Mi vagyunk.

De minek?

[honestlysweetdestiny-blog]

Az elmúlt időszakban elhagytam magam.

Ha megtalálnál, megtarthatod.

[honestlysweetdestiny-blog]

Ne félj tőlem. Egyszerűen mindenkivel másképp beszélek. Hiszen oly világban élünk, ahol minden hópehely eltér a másiktól, ahol a tükrök igazából semmit nem tükröznek, s minden anyajegynek megvan a maga, senkire nem hasonlító tulajdonosa.

Mihail Siskin- Levélregény

[honestlysweetdestiny-blog]