glmbs-bglrk

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

i love laughing and orgasming and sleeping those are the 3 divines

[glmbs-bglrk]

it’s a beautiful feeling

[glmbs-bglrk]

never apologizing for my high standards. i deserve to have more.

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

“Az én nagy döntésem az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak.”

— Grace Klinika

[glmbs-bglrk]

ahogy szerelmes lettem belém

tegnap reggel, ahogy a lepedőt markoltam és megfeszült testem minden porcikája

szívesen úsztam be abba az óceánba, ahol a fosztóképzőkből álló régi énem darabjai hevertek:

nincstelen, szívtelen, hangtalan

mondanám, hogy ez vagyok de csak voltam

ahogy haladtam a korban,

és felnőtt életem nem csak a szemem alatti ráncokban vagy épp egy részeg este utáni reggelen az árokban nyilvánult meg

el kellett ismernem, hogy a ráncaimmal egyenesen arányosan a szívem is megöregedett

közeledett, töredezett, gyökerezett, növekedett

otthonra talált bennem és én otthont találtam neki magamban

a szeretet nekem egy nyári hajnalon a fél kezem a hajamban vagy az ujjaim az ajkamon

a megfeszült hátam a paplanon azokon a reggeleken amiket magammal töltök

a nővel akivé lettem, a nővel akivé megszülettem

a nővel aki tiszta mint egy angyal de olykor mocskos mint az ördög

a nővel aki annyira nevet, hogy a könnyei töltik fel neki a mosolygödröt

a szeretet nekem elsősorban az anyajegy a vállamon, a narancsbőr a fenekemen

egyes közgáz vizsga az egyetemen és télen a testem mikor annyira nagyon vacog

a szeretet nekem első sorban én vagyok

de a szívem már nem nincstelen, nem hangtalan

a hajnalom nem naptalan és a szemem alatti ráncokban már nem ellenséget látok, hanem csak egy sima ráncot amit az élet festett rám művészien pontosan

a szívem mára már befészkelt a testembe gondosan és berendezte azt magának otthonosan

vörös kanapéra kuckózik minden este ott nyitja ki a sörét és pihen meg ha úgy tartja kedve

egy szív olyan mint egy gyerek, ha példát mutatsz neki annak a példának ad majd helyet

mivel otthon adtam neki, ő is otthon ad majd másnak:

egyszer egy szép napon valakit választ útitársnak

#kortárs #kortásirodalom #sajátvers #szorongokesirok

#Instagram

[glmbs-bglrk]

reggelek, mikor még itt voltál

#sajátvers #kortárs #kortásirodalom #szorongokesirok

#Instagram

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]

[glmbs-bglrk]