felmondolevel

[felmondolevel]

Munkaügyi Központ

Tisztelt Olvasó,

Nem kalandos történet, de szerencsére nem is lett olyan száraz és elkeserítő, mint azt mindenki hiszi.

Kezdeném ott, hogy teljesen tudatlanul álltam a dolgok előtt, mint például, hogy szebbre mosva a dolgokat, már nem Munkaügyi, hanem a sokkal gazdagabb jelentéssel bíró, Foglalkoztatási Központ a nevük (igazából csak egy osztály, ahogy kivettem a levelekből, de a lényegen nem változtat). A jelentés ami úgy néz ki egyre fontosabb, hogy nem munkát vállalunk, foglalkozást választunk, milyen fenkölt...

Lényegében miután kikerestem, hogy a kerületemben hol található és mi az elérhetősége, nyugodt szívvel telefonáltam. A hölgy nagyon kedves és lényegre törő volt a telefonban, kicsit túlságosan is. Hamar megértette, hogy nem tudom mi a teendő és elmondta, hogy ugyanezt e-mail formájában tegyem meg, viszont mindenképpen írjam bele a dátumot, hogy mikortól nem állok foglalkoztatásban. Az e-mail címet olyan gyorsan mondta el, hogy az előttem megnyitott weblapon esélyem nem volt ellenőrizni, hogy én is ugyan azt látom-e, de helyeseltem, megköszöntem a segítségét és letettük. Az írásos nyom egyébként egy nagyon jó alap mindennek. Mint később kiderült nekik is jó hivatkozás és ha bármi gond adódna, nekem is ott van elérhető módon, hogy én mit mondtam és mi volt a válasz (mindez mikor történt).

A levélben igyekeztem rövid és lényegre törő lenni én is. Leírtam ki vagyok, hol lakom, mikor volt az utolsó munkanapom és, hogy időpontot szeretnék az irodába. A válasz e-mail még aznap megérkezett, leírták hogy rögzítették a jelzésemet és szép hosszan megírták nekik mire lesz szükségük. Átolvasva picit bizonytalanul kerestem az időpontot, amit kértem és az egyik sor végén megpillantottam "válaszlevelében mielőbb jelezze!". Ez annyit tett, hogy innentől két lehetőségem volt. Ha úgy döntök nem megyek be, már elérhető egy úgynevezett e-papír, amit a kapott linkre kattintva ki is tölthetek és az ügyem ez van intézve - állították. Sok kérdésem volt és mivel az irataimat beszkennelni sem tudtam, gondoltam ezt a részét kihagyom, és inkább írok még egyszer, hogy intézzük személyesen. Gyakorlatilag a fél mondatos e-mailem tényleg nem tartalmazott már semmilyen infót, de erre is elég hamar jött a válasz az időponttal. Szuper, bejutottunk!

Két nappal később ott voltam, a kezemben az előre megírt iratokkal. Egy pici iroda fogadott, egyetlen recepciós pulttal. volt néhány szék, a recepción senki, úgyhogy leültem. Pár perc várakozás után megjelent egy fiatal srác aki engem és a rajtam kívül várakozó nőt szólította. Azonosítottam magam, majd adott egy köteg lapot és azt mondta, a legelső lapot töltsem ki. Ez egy formanyomtatvány, amire az adataimat kérik a többi lap pedig az adatvédelemről és a ... mondjuk úgy, a szerződési feltélekről szólt. Kitöltése után nem tudtam, ezt visszaadom, vagy majd kell, így beálltam a közben keletkezett sorba ismét az üres recepcióhoz, majd kijött egy nő és a kapott sorszámomat mondta (még e-mailben volt ez is). Bekísért egy másik szobába, ami már egy rendes ügyféltérnek tűnt, ablakos pultokkal, ahol a monitoruk mögül mondják ki az ítéletet a fejünk felett. Hát nem történt nagy dráma, odaadtam a kitöltött lapomat, a hölgy nagyon megörült, elkérte a hozott iratok nagyjából felét, mondván neki a többi nem kell és minden jelentősebb kérdés nélkül kijelentette, hogy akkor ő ezt most kitölti és minden rendben lesz. Tulajdonképpen néhány finomabb pontosítás után így is volt. Nagyjából 10 percbe tellett, mire mindent egyeztettünk, adott egy lapot a napi "béremről", amit megállapítottak, elmondta ebből mit von le az állam és készen voltunk.

Nem akarok senkit untatni a kiszámítás módjáról és a levont 25% tartalmáról. Ha az előző 3 évben volt 1 évig munkaviszonyod, jár a díj maximum 90 napig, ez a lényeg.

Semmi rémisztő nem volt benne és a papírmunka sem volt sok. Legyen az ember felkészült, inkább vigyetek több mindent, mint kevesebbett és gondoljatok bele. A pult mögött ülő hölgynek/úrnak is ez a munkája, segíteni akar nem pedig problémát, könnyítsük meg türelemmel egymás életét.

Ne ess pánikba!

Köszönettel: Ákos

[felmondolevel]

Indoklás

Tisztelt Olvasó,

Valamivel több, mintegy hónapja felmondtam. Nemsokkal később megfogalmazódott bennem megannyi kérdés, köztük persze az is, hogy jó döntés volt-e. Azonban néhány olyan kérdés is, amikre van válasz, de csak menet közben tapasztalhatom meg. Ezeket a sorokat tehát ezért írom. Részben magamnak szeretnék érthetőbb választ adni a feltett kérdéseimre, részben másoknak segíteni ezek megválaszolásában, hiszen általában azzal találkoztam, hogy mindenki bizonytalan. 

A bizonytalanság egy borzasztó dolog, ugyanis belekényszerít néha abba, hogy akkor sem változtatsz, amikor már minden szar. Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan. Azonban pont ez a baj ezzel, nem biztos hogy a rosszabb. Mi van ha jobb lesz. Mindenhonnan azt hallom, hogy lehet egy életet, egy szakmát előről kezdeni felnőtt fejjel is. Állítólag munkahelyek vannak bőven, a munkaerőpiac az új tehetségekre les... stb. Szeretnék hinni a modern világunk szülte megannyi legendában, amiben éppúgy mint a gyerekkorunk meséiben (vagy a mai filmekben) a főhősünk nekiindul a nagyvilágnak és meghódítja azt. Nem a világ kell csak éppúgy mint bárki, normálisabb életre vágyom, ahol az ember nem szenved és egy kis kitartással ha nem is azt mondom, hogy olyan munkát végez amit szeret, hanem olyat amiben megbecsülést kap, tisztelettel csinálhatja és látja a fejlődési potenciált. 

Az előző munkahelyem egy kis cég volt ahol az évek alatt felküzdve magam egy idő után megtorpantam. A kis cégek előnye, hogy számos munkakörbe beletanulhatsz, a hátránya pedig ugyan ez, el is kell végezned. Nem ott van a probléma, hogy túl sokat kell dolgozni, hiszen bírjuk mi, hanem, hogy a munkáltató egy ponton már nem támogatja a fejlődést, csak elkezd kiszipojozni. Az évek alatt igyekeztem magam fejleszteni, iskolával, nyelvtanulással... számos dologgal. Azonban a munkaidőm egész naposra kitolása és a bizonytalan végzések nem kedveznek ennek, hiszen odavész a tervezhetőség és az energia. Ezekről azonban majd később írok.

Úgy éreztem a levél formája a legjobb arra, hogy kiírjam a történteket részben magamnak, részben mindenkinek aki hasonló dolgokon töri a fejét. Remélem lesz fejlődés, lesz katarzis és elérünk oda hogy tisztán látjuk, jó lehetőségek állnak mindenki előtt. 

Üdvözlettel: Ákos