egyhalottsziv

[egyhalottsziv]

„Az az egy baj van, hogy sosem gyógyultam meg igazán….hanem csak mentem tovább.“

[egyhalottsziv]

"Csak azt akarom amit megérdemlek, mert eddig mindent elviseltem, amit nem érdemeltem meg.."

[egyhalottsziv]

Fél a világtól.

Bizonytalan magában.

Tud harcolni a gondolataival.

Annyira törékeny, mint egy üvegpohár.

Milliószor megtört már.

Megpróbálta rendbehozni magát.

Rengetegszer összeomlik.

Sokszor félreértették.

Fáradt.

Mostmár nem nyílik meg az embereknek, mert fél, hogy mégtöbben fogják hibáztatni. Csak próbálja élni az életét, miközben legbelül egyre csak elhalványul.

(Ő én vagyok.)

[egyhalottsziv]

Amúgy kurvára nincs jól ,csak nem akar gyengeséget mutatni ,mert egész kiskorában azt hallgatta hogy sírni csak a kislányok szoktak és ha gyengeséget mutatsz csak sebezhető leszel..ő meg nem akart több csatát , csak valakit aki akkor is ott van amikor épp az egész világ ellene van

[egyhalottsziv]

Veled az egész élet egy hullámvasút, és azt hiszem én már le akarok szállni.

[egyhalottsziv]

Mennyi szomorúságot bír el az ember, mielőtt az élete darabokra hullik?

[egyhalottsziv]

De

Te nem tudod, hogy

mik az én traumáim, mennyire sértettek vérig az ideges szavak, hányszor téptem volna ki inkább a szívem, csak ne érezném, hogy az bánt, akiért feladtam volna önmagam.

És fogalmad sincs róla, hogy meddig gyászoltalak, hogy hány éjszakát forgolódtam végig egyedül. Mert téged sose érdekelt, hogy mennyit voltam melletted egyedül.

És tudom, hogy nem érdekel,

de valahányszor rád gondolok rossz érzésem van. Fáj ott valahol mélyen a mellkasom, de már nem érted, hanem miattad.

- @tevagyazenkepletem

[egyhalottsziv]

Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre se veszi, de összerakódik benne a bánat.

[egyhalottsziv]

A személy, akire a legjobban szükségem volt tanított meg arra, hogy nincs szükségem senkire.

[egyhalottsziv]

Egyszer a gonosz is jó volt, csak egyedül hagyták..

[egyhalottsziv]

Azt mondod ismersz, közben azt sem látod hogy a szemeim üvöltenek a szomorúságtól

@kocsmahercegno

[egyhalottsziv]

Nem tudlak elengedni, ezért kell megölnöm, azt az énemet aki szeret.

[egyhalottsziv]

Nem akarok sírni nem akarok érezni csak azt akarom hogy tompuljanak az érzékeim amíg már nem gondolkozok és nyugodtan eltudok menni aludni

[egyhalottsziv]

Ha túléled a saját gondolataidat, bármit túlélhetsz.

[egyhalottsziv]

Én csak el szeretnék tűnni innen. Meghalni. Nem érezni többé fájdalmat.

Nem akarom többé azt érezni hogy egy rakás szar vagyok tele hibákkal, aki mindent elbasz.

Nem akarok többé szorongásban és stresszben élni.

Szeretném ha valaki tényleg szeretne, és észre venné hogy nem vagyok jól.

Szeretném ha valaki foglalkozna velem úgy igazán.

Nem szeretném ezt az óriási fájdalmat érezni ami nap mint nap gyötör, amitől torkom szakadtából tudnék üvölteni, amitől legszívesebben megölném magam-de nem vagyok rá elég bátor-, amitől úgy érzem hogy egy senki vagyok.

Szeretném, ha valaki oda jönne hozzám és megkérdezné tiszta szívből “Hogy vagy?”. Aki nem arra várva kérdezné meg, hogy azt mondjam “Jól vagyok, köszönöm! És te?”, hanem érdekelné hogy legbelül mit érzek, milyen harcokat vívok meg magamban nap mint nap, milyen mérhetetlen fájdalmat érzek és ürességet. És tényleg érdekelné…mert már ez is rohadt nagy segítség lenne.

Kezdek összezuhanni. Kezdek gyengülni.

Segítségre van szükségem.

[egyhalottsziv]

Egész kicsi korom óta küzdök a saját démonaimmal... Egyedül... Minden egyes nap

[egyhalottsziv]

Azt hiszem a legrosszabb az, mikor fáradtnak érzed magad, de elaludni mégsem vagy képes. Annyi szorongás, félelem, düh, és stressz van benned..... Aztán végül nagy nehezen mégis elalszol, de csak mert a szervezeted már egyszerűen nem bírja tovább alvás nélkül.... Másnap pedig kezdődik egy új nap. Egy ugyanolyan nap.... Ugyanazzal a szenvedéssel, és ugyanazzal a megoldatlan problémákkal....