Tumgik
egozsiraf · 8 years
Text
A busz filozófiája
Érdekes, hogy micsoda tanulmányt lehetne írni a busz utazóközönségéről. Ki az, aki hamar feladja. Ki az , aki nem elég előrelátó. Ki az, aki képtelen dönteni. Ki az, aki beismerve hibáit tud változtatni. Ki az, aki büszkeségből csak azért is kitart a döntése mellett. Ki az aki rövid távon inkább elviseli a rosszat, mert tudja, hogy hosszútávon ki fog fizetődni elhatározása. Ki az, aki képtelen kockáztatni. Egyszóval ahogy a buszon viselkednek úgy lehet következtetni arra, hogyan viselik magukat a mindennapi élet során is. Pedig én most nem másról beszéltem, csupán arról, hogy a busz melyik felét éri napsütés és ez hogyan befolyásolja az embereket abban, hogy hova ülnek...
0 notes
egozsiraf · 8 years
Text
vajon hányszor érkezhetsz meg újra ugyanarra a helyre, ahol már ezelőtt jártál?
az elsőség varázsa bódító mámora. mikor azt
érzed, hogy a helyére került valami. pedig
igazából te jöttél "helyre". valami leírhatatlan
egyensúly állt be avagy vissza. apró, tökéletes
pillanatok sorozata által nyújtott katarzisélmény.
a magunk által kreált káosz egy pillanatra
helyreállt az univerzumban. magunkra találtunk, a
mindent találtuk magunkban és semmivé lettünk.
1 note · View note
egozsiraf · 8 years
Quote
Nem engedem, hogy akárki tönkre tegyen. Érezd megtiszteltetésnek ezt a kiváltságot.
égő zsiráf
3 notes · View notes
egozsiraf · 8 years
Text
mindig az lesz az értékesebb, amiből keveset kapsz. mint a nyári éjszakák. hozzájuk képest a nappal egy örökkévalóság; s igaz, az éjszaka igencsak kurta. ekkor talán nincs is igazán éjszaka. nem olyan sötét, mint télen. így többre is becsülöd, mert nem depresszívvé tesz, mint késő ősszel, hanem megváltásként jön a forró nappalokra. a fiatalság csodái ekkor történnek. a leheletnyi éj leple alatt.
5 notes · View notes
egozsiraf · 8 years
Text
Ő szabad volt, én meg őrült
...őrült a démonoktól, akiket teremtettem magamnak. Hosszú fáradtságos évekbe tellett megalkotni őket.
Még felsős koromba kifigyeltem, hogy szenvednem kell, hogy felfigyeljenek rám.  Hogy foglalkozzanak velem. Kis idő múlva találkoztam Buddhával. Bár mondhatnék Jézust, Istent vagy akár Marcus Aureliust is... szóval gimiben aztán jött Jim. Tudtam, hogy az ő útja az én utam. Számtalan démonnal kikövezett út. Ha rendben van minden, nem képes alkotni az ember. 
Mit kedvelnek többen: egy vidám kis nótát vagy kesergést? Egy drámai filmet vagy egy romantikus vígjátékot?!  
Megtetszett a ‘sötét oldal’. Érdekelt, milyen mélyre tudok süllyedni. Édes barátom, a poklok poklát nem tudom, hogyan képzeled el, de én tudok arról mesélni, hogyan válhatsz önmagad legnagyobb ellenségévé. Megéltem a testi-lelki leépülés lehető legtöbbrétű szintjét. ezt később boncolgatjuk, ha akarjátok  
Viszont szeretet a legfontosabb ebben az egyre inkább elkurvuló világban. És amíg nem élted át a szeretet mindenhatóságához foghatatlan érzést addig semmit sem éreztél. Az összes orgazmusod kidobhatod a kukába, ahogy a használt kotont. és nem csak ezt kell megélni, hanem a rosszat ugyan úgy. Mert jó és rossz kéz a kézben járnak. Sőt! Mondok mást: nem létezik rossz. nem létezik a jó. TE létezel egyedül. MOST létezel. nem tegnap léteztél, nem holnap fogsz. MA, ITT, MOST. OTT, akárhol. bárhol, ahol vagy. Érted? Nincs szomorúság, nincs bánat, nincs a mindent kinyitó kulcs, nincs a szent és igaz Isten. Nietzsche szavaival élve: Isten halott. te pedig egy hatalmas Káosz szülöttje vagy. Mely olyan műpontossággal rendezett és megalkotott, ami ép ésszel felfoghatatlan...
0 notes
egozsiraf · 8 years
Quote
szarvakat akartam, de szárnyaim nőttek. nem tetszett neked,hát levágtad őket
saját
6 notes · View notes
egozsiraf · 8 years
Text
Vannak lányok
(FIGYELEM! Az alábbi szöveg nem általánosítás, egy bizonyos specifikus típus specifikussal való összetalálkozására értendő, amely az író élményeiből táplálkozik. Bárminemű hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve és az író hisz az egyén egyéniségében. Ugyanakkor a minták felbukkanását sem zárja ki. Akinek nincs inge, vegyen magának!)
Vannak lányok, akik mindenkinél erősebbek. Olyanok, akik képesek megszédíteni a palikat, de megtartani már nem tudják. Ez nem az ő hibájuk, a "túlélőképességük" miatt van. Őket ott hagyhatod, nem lesz semmi bajuk, boldogulnak az élettel. Tökösek, nagyszájúak, talpraesettnek tűnnek... Ők nem sérülnek meg soha és baromi nehéz őket megbántani. Ellenállnak minden fájdalomnak. 
Visszamehetsz a sokkal törékenyebb csajodhoz. Akinek kell a védelem, a biztonság. Minden, ami az ellentéte ennek a lánynak. Akivel megtudtátok volna ölni egymást, aki mégis minden szabadságot megadott neked. Akivel olyanokat szeretkeztetek, amilyet soha nem fogsz a csajoddal. Szinte mindent megtett neked és te ösztönösen sokkal többet adtál neki, nem kellett kérnie. Mert értettétek egymást szavak nélkül is. Nem volt idős a lány, de a lelke mintha mégis több száz évet élt volna. Egyfajta bölcsesség ez, amit a sorstól kapnak ezek a lányok. Mert valamiből kevesebbet vagy valami elkorcsosultat kapnak, esetleg meg sem kapják. A férfi mintát. Így lesznek valamelyest hermafroditák. Egy kicsit férfiak meg nők is egyszerre. Edzettebb a lelkük, mert valami többlettel kell kezelniük a "férfi" hiányát az anya és az apa hiányát a saját életükből. Irtó nagy felelősség van a vállukon. 
Egy picit mindig többet kell tenniük a dolgokért és így "sokak" lesznek... Valahogy azonban mégsem elegek. Mert újra és újra bizonyítaniuk kell mindenkinek. Hogy tök jól megy minden, nem térnek el "normális"családban felnőtt társaiktól. Ez azonban oltári nagy baromság, mivel sosem lesz összehasonlítható a kettő egymással. 
A lány sokkal több lesz, mint amit elbírnál (?) és ez tejesen nyomasztóan hat rád. Pedig valahol mélyen ott van benne ez a "törés".. és még számtalanszor több törődést igényelne a többiekhez képest.. Viszont a lány megtanult melózni a dolgokért (legalábbis valahogy tisztában van defektjével), de miért dolgoznál, ha készen is megkaphatod.. Másképp van összeszerelve, de már kész és nincs vele annyi gond. Tökre megéri. Te meg inkább szépen visszatáncolsz a kényelembe. Jogos és érthető. Túl egyszerű mégis állati melós és a végén még tényleg kicsináljátok egymást. Az ilyen kapcsolat talán nem ember léptékű már.
megjgyz.: Arra nem gondoltál, hogy a sok nem minden esetben sok, hanem valami inkább kevés?
1 note · View note
egozsiraf · 8 years
Text
Kezdetben vala az ego
A napokban valahogy nagyon foglalkoztatnak a véget éréssel kapcsolatos gondolatok. Bizony arra kellett jutnom, hogy rengeteg fajta vég lehetséges. Vannak szomorúak és kevésbé szomorúak.
Mostanság sokat foglalkozom a szakasz lezáró eseményekkel, hiszen valamilyen szinten most ez a legaktuálisabb az életemben. Tehát most elsősorban korszakokra gondolok, mint a halál esetében történő véget érésre. Így már némileg jobban körvonalazódhat, miért is írtam a bevezetőben kevésbé szomorú végről. Mindezek a végek is talán tőlünk függenek. Viszont most egy cseppet sem vagyok szomorú. Sőt, izgatott! Az új miatt. Bár lehetséges, hogy az eddigi nagyon hosszadalmas szomorúságból most egyfajta kiutat látok; azt érzem, hogy megszabadulok azoktól a  számomra még megoldatlan dolgoktól, amelyek annyira nyomasztottak még nemrégiben. Jó érzés ez valahol. Persze kudarcként is megélhetném, de egyelőre elég az önostorozásból és görcsösségből. 
Viszont ha jobban megvizsgálom és mélyebbre megyek... ezek nem olyan vadonatúj dolgok. Sokkal inkább olyan, amiről csupán megfeledkeztem.
Marha szar érzés ráébredni arra, hogy mennyire nagyon olyan semmilyen vagy. Pedig nem vagy csak szépen lassan leépítetted magad az évek folyamán. Már -már egyfajta elnézést, hogy élek létformát öltesz. Na már most ez akkor különösen veszélyes, ha alapvetően te a 'túl sok' típusba tartozol. Tudod, akit otthon is alig viselnek el olyannyira túlpörgött természetű (ők is csak szeretetből). Na már most ezeket a kifele áramló energiákat, amiből egyébként képes vagy táplálni másokat is a visszafojtásod által önmagad ellen fordítod akaratlanul is. Mert tíz rohadt évnek kell eltelnie, hogy rájöjj mi indította el ezt az egészet benned. Miért akarsz kevesebb lenni?! Miért szabsz hülye képzelt határokat magadnak? Valaki beleférkőzött a felettes énedbe? Hogy sikerült ekkora bűntudatot kelteni benned azzal kapcsolatban ami vagy?! Megmondom. A szeretet által. Elültette benned azt a gondolatmagvat, hogy csak úgy lehetsz valaki, ha más azzá tesz. Ez igaz azon a szinten, hogy te tudod igazán 'valakivé', 'valamivé' tenni magad. Csak erről ügyesen elvonta a figyelmed és úgy csinált mintha miatta lennél az, aki. Így miután ő már nem volt.. Azt hitted, hogy mindenképp kell valaki melléd. Majd mikor picit egyedül maradsz, elkezdesz foglalkozni magaddal; rájössz erre az egészre.
Nos, kedves olvasó! Így született az “égő zsiráf”.
0 notes