deadgirl998

[deadgirl998]

Az életem szerelme azért ő, mert mindig mellettem áll és támogat engem a jó és a rossz időkben is. Ő az, aki megérti a gondolataimat anélkül, hogy szavakba kellene öntenem. Ő az, aki képes feldobni a napomat egyetlen mosollyal vagy öleléssel. Ő az, aki inspirál engem, hogy jobb ember legyek, és aki megtanított nekem a feltétel nélküli szeretetről. Ő az, aki elfogad engem minden hibámmal együtt, és aki velem együtt nő és fejlődik. Az életem szerelme azért ő, mert ő az, aki otthont teremt a szívemben.

Egymásnak teremtve vagyunk, és már az első beszélgetésünktől fogva éreztem, hogy ő az, aki hiányzott az életemből. Amikor először találkoztunk, biztos lettem benne, hogy ő az igazi, és vele szeretném leélni az életem. Vele akarok családot alapítani, vele szeretnék élni, mert ő a mindenem. Ő az, aki kiegészít engem, és vele vagyok a legboldogabb. Az életemben töltött minden pillanat vele különleges és értékes, és alig várom, hogy további emlékeket gyűjthessünk együtt.

[deadgirl998]

Csendes érzelmi halál.

Megvan az az érzés amikor csak ülve sírsz,nem beszélsz és egy hang se jön ki a szádon?

Amikor már napok óta nem eszel,nem beszélsz és meg se mozdulsz?

Amikor már mindenki tudja,hogy romokban vagy,mégis téged hibáztatnak? Mikor ők tették ezt veled.

Csak azt érzed,hogy fáj a szíved és nem kapsz levegőt. Amikor így érzel a szíved feladta. Darabokban vagy és mégis ő próbál küzdeni.

[deadgirl998]

Azt hittem a mi kapcsolatunk sziklaszilárd.

Jöhet bárki,bármi,bármekkora konfliktus,mi igenis képesek vagyunk kezelni,megoldani.

De sajnos úgy gondolom most h tévedtem,és a büdös életbe nem szerettél úgy,hogy félj elveszíteni.

[deadgirl998]

Tudod milyen az,amikor tudod azt,hogy egyedül te próbálod helyrehozni?

Mindent tényleg mindent megteszel azért,hogy jó legyen. Hibáztam mert nem úgy viselkedtem ahogy kellett volna,de a sok szenvedés amit melletted megettem,azok után nem úgy gondolom,hogy én kéne esélyt kapjak. Változom,mert nem vagyok jól,darabokban vagyok. A lelkem nem bírja és ha teljesen kizársz,elhagysz én fel fogom adni,nem a kapcsolatot,mert nem válok meg sose attól,hanem az egész életem. Legalább tudom,hogy te voltál az akit életem végéig szerettem,akiért küzdöttem,akit az egész világon a legjobban szerettem,sokkal jobban magamnál is. Mindenem ami volt,azt neked adtam. Az égvilágon bármit kérhettél volna,mert mindenem a tied lehetett volna. De hiába küzdök csak én,mert egyszerűen nem érzem,hogy szeretnél,mert sose tanulod meg,hogy jobb 1001x megjavítani valamit mint eldobni,csak az a helyzet,hogy nem egy tárgy vagyok és mindenem feláldoztam érted.

[deadgirl998]

Mintha valami megváltozott volna..

Egyedül érzem magam,egyedül még társaságban is,a lelkem érzem ahogy darabokra hullik. Megbeszéltük,most jól megvagyunk de hiányzik az akibe beleszerettem,az aki mindent eldobott volna értem,akivel az életem akartam leélni. Észre vettem h neki fontosabb lassan minden mint én,hogy elege van a veszekedésből de nem tesz semmi féle lépést h ne érezzem úgy magam h nem vagyok elég.Elég volt megnéznem milyen emberek az ismerősei,hogy a közelükbe se érek és tudod mi a vicces? Hogy nem tartom magam elégnek.Bárhogy is küzdök az egészért,bárhogy teszek meg bármit sehogy se érzem azt h úgy akarna vagy szeretne mint az elején. Biztosan fáj neki amit velem tett,de nem tesz ellene semmit se,hogy érezzem h tényleg élete végéig engem akar.. Úgy érzem elmúlt benne a szikra,elmúlt az érzés és más a gondolkodás mód. Nem tudom az életem hova tegyem,mit tegyek h olyan legyen mint volt. Így ahogy most vagyok úgy tartom jobb lett volna ha meg se születtem volna.

[deadgirl998]

Tudod mi az a dolog aminél kevés fájóbb dolgot tudok mondani?

Amikor életed szerelme,tényleg az az érzés amikor tudod és biztos vagy benne h vele akarod az egészet.. amikor elhiteti h ő is így van..Mégis üzeneteket kapsz nála,hangüzeneteket,ami össze töri a szíved mert sose hitted ilyennek.. Probálsz bízni benne,adsz még egy esélyt,közbe képes hazudni a szemembe ahogy az elsőnél is,kiderül h mégis aktív és töröl minden beszélgetést viszont lebukik. Úgy érezted eddig hogy nem vagy elég? Hogy ennél rosszabb nem lehet? Konkrétan a szívem millió egy darabra törte és ki kell kapcsolnom,hogy ne fájjon már semmi. De tudom h nélküle az életem nem akarom,szóval egy napot adok magyarázatra,hogy ne törjem mégjobban össze magam. Az a gáz az egészben,hogy otthagytam magammögött mindent,a családom,a barátaim,a szülővárosom. Baszottul megpróbáltam megfelelni,mindent de mindent megtenni és megadni,mégis úgy érzem h ezek után se az elsőt nem érdemeltem meg,se a titkolózást amit most kapok. Én esküszöm ha ennél vége van,engem soha többet az életbe nem lát senki sem.

[deadgirl998]

Néha csodálkozom magamon,mert képes vagyok a legkisebb formátumú érintéstől is teljesen magamalatt lenni és bántani magam,mert egyszerűen úgy tartom megérdemlem.. Ezért ismét úgy jártam mint 2018ban,vérig vakartam a hasam,hogy egyszerűen ki tudjak kapcsolni és az ijedségtől a fájdalom terelte el a figyelmem..

Mondtam magamban,hogy biztos az h nem akart bántani csak miután kiszabadultam egy teljesen pszichopata kezei közül bármire képes vagyok ilyet táplálni.. Egyszerűen félek,és a legrosszabb h tenni se tudok ellene..

Csak ismét lehúzom magam,mindazt amit felépítettem és bántom magam..

[deadgirl998]

Csalódtam benned..

Tényleg elhittem,hogy te más vagy mint a többi. De az utóbbi pár napban a viselkedésed teljesen másképp mutatta meg nekem. Az ahogy beszélsz az nekem fáj,ellöksz magadtól mindenkit,és annyira akaratos és erőszakos vagy,hogy én sose éreztem ennyire kellemetlenül magam. Szóval remélem tudsz ezen változtatni ha nem akarod h féljek tőled. Mert ahogy bántál a barátnőmmel az durva,így beszélni egy nővel.. Fordított esetben te leléptél volna,ő maradt. Miattam maradt,és bármi is volt,a sok savazás helyett amiket hallottam,ő volt a legboldogabb,hogy téged választottalak mikor ténylegesen bármit megkaptam volna. Ő csak biztatott,hogy a teljes bizalmam megkapd. Mégis őt bántod ki melletted állt,és akárhogy vitáztunk ott volt nekem,ahogy neked is. Kérlek ha nem szeretnéd,hogy köztünk ennyibe maradjon minden akkor gondold át,mert ez nem férfihoz való viselkedés. És nem hittem,hogy ilyen vagy,pedig teljesen elhittem,mert azt mondtad igenis más vagy mint a többi.

[deadgirl998]

••A bizonyos megtaláltam••

Mikor elhittem,hogy megtaláltam az igazit,nem kellett sok idő ahhoz,hogy rájöjjek,nem őt találtam meg csak amit az igaziban keresnék annak egy töredékét,úgy próbáltam meg mégis annak formálni őt.

De ahogy telt múlt az idő,az a töredék elveszett a személyiségében,mára pedig nem találom benne,amit anno megláttam. Csak azt hogy milyen is valójában. Hogy tényleg nem ő volt az igazi. Csak minden erővel próbáltam megtalálni,egy olyan személyben akiből minden hiányzik.

Üres testben üres lélek maradt.

[deadgirl998]

•Kimerültség•

Belefáradni a létezésbe. Nem ismerős a mondat? Pedig nagyon is az számomra,minden nap felkelni és mutatni a világnak hogy minden rendben van,közben meg gyűlölettel tekinteni az emberi fajra. Szánalommal végignézni ahogy elrontsák a saját életüket,végülis így tudatalatt is próbálom az ő hibájukat elkerülni. Kisebb-nagyobb sikerrel.

Lényeg ugyanaz, gyűlölök létezni,gyűlölök mindent és mindenkit. Remélve hogy sosem válok mássá,nem tartom lényegesnek kiharcolni mások bizalmát vagy társaságát.

Mások mégis az én figyelmemért epekednek. Pedig nem kellene.

[deadgirl998]

Visszafolytom.

Vissza folytom magamban a sikolyt mely már vulkánként akar kitörni belőlem. Vissza folytom azt a fájdalmat ami lakozik bennem és hogy miért? Mert nem akarom,hogy más szenvedjen amiatt ami engem tett tönkre. Igy bevágom a "jol vagyok" arcot,miközben a szívem a lelkemmel együtt darabokban,az a szúró érzés a mellkasomban valahogy az életem része lett,szenvedtem én,hogy mások boldogak legyenek. De hogy én mért nem lehetek boldog? Mert ez dzsuvás élet mindig azt bünteti aki nem árt senkinek.De ezentúl nem fog érdekelni,hogy mivel mivan,és tudod mért nem? Mert baszottul nem érdemli meg senki,hogy ismét én szenvedjem át a gondjait.Mert ha szarban voltam senki nem volt mellettem. Köszönöm nektek drága ki-bebaszott barátok.

[deadgirl998]

Egyedül.Összetörve.

Egyedül maradtam ma este,a szívem mintha már nem dobbanna. Hullának érzem magam,bár remélem az is vagyok. Összetörtem és,hogy miért? Mert az a fájdalom amit minden nap okozol nekem ma betalált a célba,most érzem azt,hogy nincs tovább. Hogy elérkezett az a pillanat amikor feladom,és meg is tettem. Nem fogok küzdeni ha csak fájdalmat okozol,mert eddig csak azt adtál. Meggyötörtél,végül hagytál lezuhanni mint egy ragyogó hullócsillagot,itt ami a fájdalmas,hogy sajnos nem ragyogok,hanem bennem amit okoztál az a színt lemossa az életemről és csak a silány kis sötétséget látok. Nem érzek semmit. És nem is akarok. Belülről sikerült megölnöd ezzel az érzést is amit éreztem.

[deadgirl998]

Nincs szükségem arra,hogy a születésnapomon mindenki szeressen,máskor pedig bántson. Akkor inkább aznap szálljanak ki az egészből,hogy egyedül marcangoljon fel az a fájdalom amit az év többi napján kapok.

Szóval nekem nem kell 1 napi szeretet,1évi bántásért cserébe. Megértéseteket köszönöm.