amedvenemjatek

[amedvenemjatek]

Na mi van, elmúlt a humorod?

A minap megütötte a fülemet egy félmondat... ami ráadásul egy gyerek szájából hangzott el... Nyilván nem a gyerek sajátja a gondolta... hanem egy felnőtté, akitől ezt hallotta...Azt mondta: XY ne sértődj meg, csak vicceletem. Mi van, elmúlt a humorod??

a vicceskedésbe csomagolt bántó kritika vagy beszólás, igazából egy elég gyáva és passziv aggresszív viselkedés. Tulajdonképpen bántani akarod a másikat. Vagy jogosan (viszontbántásként), vagy csak azért, hogy felülpozícionáld magad vele szemben. 

Nekem ez egy újabb piros zászló. 

Valahol rettegek, ha olyan viselkedési mintákba ütközöm, amit már áttéltem. Nyilván az én személyes érzékelésem lehet túlzó a régi tapasztalások miatt és az is igaz, hogy ez egy széles spektrum, nem mindenki egy bántalmazó nárci, de az, hogy úgy oldom a stresszem, hogy  másikat ledegradálom, azért, hogy az én szorongásom oldódjon... majd amikor ezt jelzem, csak mosolyogva széttárja a kezét és annyit mond, hogy vicceltem... Hát gáz... 

Ráadásul ezzel bagateliztálja az én érzésem, és megpróbálja azt elhitetni velem, hogy igazából csak ÉN reagálom túl, nem is az ő mondata volt bántó... “elment a humorom” :D

Ezt az amerikai/angolszász nyelvi környezetben “gaslighting”-nak hívják.... Tipikus nárci bántalmazó taktika...

Erre mondok egy példát:

Ártatlan szemmel és arccal nyomkodja az ember érzékeny pontját (ha bizonytalan vagy az anyai szerepedben, hol ezért, hol azért kritiziál; ha nem szeretsz/tudsz főzni, megjegyzéseket tesz, stb...) . Ezt a “triggerpont” nyomkodást kiabálás nélkül, nyugodt hangon, adott esetben vicceskedve teszik. Ha valaki kivülről nézi nem is érti, hogy TE miért húzod fel magad, hiszen ő milyen normálisan=viccesen=kedvesen mondta.... és TE kis ideggyenge állatt kiakadsz itt, sírsz és kibálsz.... Szedd már össze magad.... 

És akkor rendező szól , hogy CUT és rögzítettük a jelentet==> a nyugodt hangon, látszóan asszertív módon kommunikáló “A” szereplő és egy másik “B” szerepelő, aki nyáladzva, fröccsögve, kikelve magából kikéri magának dolgokat...

A nézők nyilván azt gondolják, hogy szegény “A”, milyen lehet egy ilyennel (aka “B”) együttélni. “A” mennyivel nemesebb, “B” meg egy roncs... Mennyivel jobb ember “A”, “B”hez képest.... NA EBBŐL TÁPLÁLKOZIK A NÁRCI!!! A saját idomított kis háziállatából, mások elismerésében fürödve... 

JAAA és nem gondolod! “A” nem sajnálja “B”-t, ezért az édes mámoros ízért a szájban, BÁRKIT beáldoz!!!!!!! Nincs bűntudat.

Na ez a gázgyújtás...  ő “csak” picit aládgyújt... forrni/főni  viszont te fogsz...

...és már kész is az ebéd. Jó étvágyat kivánok.

#gaslighting

[amedvenemjatek]

Valamelyik nap gondolkodtam az exen... És aztán gondolkodtam a további kapcsolataimon... és arra jutottam:

Amikor 15évig házasságban éltem és belenőttem a verbális abúzusba, leginkább azért volt rossz, mert útközben elveszejtettem magam. 

És hiszen persze, hiszen nárci exemnek pont ez volt a célja, hogy ne legyek önmagam, szolgáljak és kiszolgáljak.

és aztán a válásom után 2 évre végre teljesen önazonosnak éreztem magam.

Önazonosnak lenni nem azt jelenti, hogy minden esetben és minden reakciójában szereti magát az ember. Ezt bőszen megtanultam... egyedülálló anyának lenni 2db  6/7 éves ikergyerekkel, inkább azt jelenti, hogy elkezdesz felelősséget vállalni azért, amilyen vagy (ami persze szintén nem könnyű, emberileg).

Felelősséget kell vállalnod azért, hogy vannak szarabb napjaid. Vannak napok, amikor magadnak, a saját érzésedinek prioritást adsz mindenki mással szemben. Hogy elmondondod, hogy szarul döntöttél, hogy ettől szarul vagy és leginkább csak üvölteni tudsz és hogy ilyenkor nem vagy az a szupcsi ember és nem reagálsz tündérpóni módjára... 

Ez számomra nagyon elfogathatatlan. Mármint Önmagam számára... hogy ilyen vagyok... De igyekszem arra gondolni, hogy másokkal milyen könnyed vagyok, másokat sokkal könnyebben elfogadok gyengének, mint magamat... Miért van ez?

És miért vagyok magammal ennyivel keményebb...

Ha mások mellé oda tudok ülni, és “mint felnőtt vigasztalom a gyereket”, a magam gyermekem mellé miért nem tudok odaülni?

Talán, mert mellém sem ült oda senki gyerekként.

Nem láttam és ezáltal nem tanultam meg a felnőttek azon reakcióját, amikor megértően “odaülnek egy kisgyerek mellé bölcsen”. És  pedig ez fontos. Mármint a tanult reflex, odaülni és hallgatni és támogatni úgy, hogy a problémakezelés metódusa felnőtt marad. Vagyis a kezelés a felnőtté, a probléma a gyereké marad.

Ahogy most kezelem a dolgaimat, sokszor még mindig gyermeki. Hiszti, felfortyanás. semmi érzelmi kontroll...

Mentségemre szóljon, hogy pár hete kiderült az apukám végstádiumú áttételes rákos, meghalt a kedvenc nagymamám, több egészségügyi problémám van, egyszer felmerült a petefészekrák komoly gyanúja, a legstresszesebb hetemen a pszichológusom is csak belémrúgni tudott és kvázi megszakítottuk a kapcsolatot....mindez 3 hét leforgása alatt,.

Szóval elég gyerekes vagyok mostanában... De az apukám haldoklik, szóval ilyenkor az ember leginkább a gyermeki énjét éli meg.... talán.... vagy csak felmentést keresek...

De mindenestere így érzek most.

[amedvenemjatek]

[amedvenemjatek]

Miután Apuról kiderült pár dolog , mi totál lerobbantunk a gyerekkel -velem együtt- 39 fokos láz (nekem csak hőem), de a lényeg, hogy kurva szarul éreztük magunkat.

Stresszem a tetőfokán. 

Betegen itthon 2 beteg gyerekkel, tanulnivalókkal és munkával és a párom sincs velem.

Haragszom az életre, hogy mindig úgy alakítja, hogy ezekkel egyedül kelljen megküzdenem... De vajon miért?

Értem a spiri vonal állandó mantráját, hogy mindig azt kapom amivel dolgoznom kell.... de bassza meg

Olyan problémákat kapok, amitől meggajdulok, ráadásul egyszerre, amitől más is betérdelne... 

[amedvenemjatek]

Eddig nem írtam, mert konkrétan kirántotta az élet alólam a talajt...

Február elején Apum hasi fájdalmak miatt önként bement a Bajcsy kórházba...

Majd aztán hirtelen megműtötték ..és közölték vele mindehol daganatokat találtak.

Totál paff

[amedvenemjatek]

Ma sokat youtube-oztam a témában, főleg a nárci/empata vonalról. És rátaláltam a sérült empata megnevezésre. Heuréka, megérkezés.... Úgy érzem most, mint amikor 10-15 db puzzle darabot egymás után sikerül berakni a helyére....

Ez felismerés érzés, persze nem tudom mennyire segít majd a tudatosabb mindennapokban, de majd 42 éves fejjel mégiscsak szép ugrás az ösztölénytől a megérkezésig tartó úton..

A gyerekkorom , az elhanyagolás, az érzéseim meg nem értettsége, az hogy az anyám, a maga önző szintjén, miért nem tudott érteni engem.

A konfliktuskezelés hiánya, a lezárás, mint védekezés,az evészavar, a sok egyéjszakás kaland, majd hirtelen egy komoly kapcsolat egy nárcival.....

A szeretvelevés, az ölelés és a fizikai kontaktus hiányának kombója azzal, hogy eközben másokat és az ő érzéseiket mindig a sajátjaim elé helyeztem.

Kérdés van-e átmenet az empata és a nárci között?!?! Én is sokat hazudtam gyerek és fiatal felnőttkoromban. És talán azért, hogy szeressenek. Vagy inkább azért, hogy kevesebbé okozzak szégyent a szeretteim és magam számára?!?

Magamnak is sokszor nehéz volt belátni, hogy a viselkedésemnek, mi az igazi kiváltó oka. Szeretethiány? Figyelemhiány? Intimitás hiánya? Megfelelési kényszer? Perfekcionizmus, abban is az enyém, vagy anyué?

......... Ezt még majd folytatom. Tetszik a felfedezés

#Youtube

[amedvenemjatek]

Szeretném megérteni, hogy akit ismertem, vagy azt hittem ismerek 17 éve, miként lesz, emberből állat...

[amedvenemjatek]

Szeretném, jól elmesélni életem történeteit a gyerekeimnek és újramesélni magamnak

[amedvenemjatek]

Csináljunk egy hevenyészet listát, hogy milyen hatások értek:

Apuci pici lánya

Anyuci érzelmileg elhanyagoló

Nagyikkal lenni jó

Idegesítő öcsike Anyuci kedvence

Új suli - beilleszkedés

Gyermekkori magány

Evészavar

Hazudozás

Lógás

Külföld -honvágy-beilleszkedés

Nuku pasi

Fősuli extrém kövérség

Fiatal felnőttkori magány

Külföld #2

Fogyás

Zsolti

Lakás

Ház/építkezés

IR

Kaáli

Ikrek

Szülés

Depresszió

Cserbenhagyottság férjtől, anyától, testvértől

Szar házasság***** VERBÁLIS BÁNTALMAZÁS MANIPULÁCIÓ

Boldogtalanság

Megcsalás

Válás

Pszichológus

Szuper év

Szerelem

Mozaik család

Bántalmazás No2

[amedvenemjatek]

Asszem, fiatalkoromban úgy képzeltem, hogy amikor vki már 40 éves elmúlik, akkor elsősorban nagyon bölcs, de ha más nem, biztosan kurva öreg... Most, hogy itt tartok, sőt már a 41 is mögöttem van, úgy érzem annyira öreg még nem vagyok, és vmennyire talán bölcs is. De mindenesetre kell egy vonalvezetés még most is.

Kiskoromban is sokszor éreztem magam úgy , hogy annyi gondolat és érzelem cikázik bennem, amit képtelen vagyok rendszerezni és megérteni, ezért nyilvánvaló önvédelmi mechanizmusként, egyszerűen kizártam, vagy bedobozoltam magamban, és lerúgtam a pincében az egész szart...

Most is legszívesebben ezt tenném, mert hát ugye dobozolni frankón megtanultam az elmúlt évtizedekben...

De hát a tapasztalat ellenben azt mutatja, hogy az elégedettségi szintem saját magammal szemben akkor nő, ha rendszerezve vagyok, keretek közt vagyok, és nincs túl sok smötyi rütyülgetve a pincében lévő dobozokban...

[amedvenemjatek]

Nagy levegő

Annyi minden történt az elmúlt időszakban, konkrétan fejben nem tudom összegezni. Így hát ahhoz, hogy kicsit rálássak kívülről és egyáltalán megértsem tudok-e, tudtam-e tanulni belőle bármit is , sorba kell vennem...