#kellemetlen

[csacskamacskamocska]

Megalkottam

a Kollégák és más kellemetlen emberek csoportot, hogy ne nyomjanak fel a besúgók. Közben kiderült, hogy páran az ismerőseim közül letiltottak. Gondolom ezek a fideszesek lehettek. Egy se volt köztük, aki fájt volna. Töröltem is szépen az ismeretséget. Épp a napokban olvastam, hogy onnan tudhatod, hogy letiltott valaki FB-n, hogy az ismerőseid listáján ráviszed az egeret és nem ír ki semmit róla. Se közös ismerőst, se lakhelyet, nem jelenik meg felette a négyszög se. Juhéj! Mennyivel könnyebb így! És igen, az aranyos főnökömet is betettem a csoportba. Bolond nap van ma, de kezdek jobban lenni, kicsit jobban kinézni és ennek annyira örülök!

#Kollégák és más kellemetlen emberek #FB #05-31

[drakvuf]

egy gondolat bánt engemet

hogy fülöp péter kellemetlen percek műsorát sehol nem találom a neten

#fülöp péter #444 #kellemetlen percek #azt a részt keresem amiben az állatkert börtön párhuzamot mondja

[bredforloyalty]

so the train left 40 minutes late which meant way more standing in ice cold wind than i would have liked but it's ok it's whatever i had plans to have a nice time you know watch a movie or listen to new music but then! my experience of just getting on the train was so bad i sobbed for an hour and spent the rest of the LONG long ride recovering so i didn't do anything i wanted to do

#this guy (hot btw. i don't know what's up but all the guys my age on the train and at the stations were conventionally attractive it was #really throwing me off. i am not even ovulating) said hey when he sat down next to me and i had to be like *hiccup* h hey #😐😐😐 sajnálom haver hogy a legbúvalbaszottabb ember mellé kellett leülnöd. biztos kellemetlen volt neki.. #kata.txt

[keresztyandras]

Kellemetlen interjú

Köves József Nehéz volt az este, ezért most még nehezebb összeszedni magát. Pedig hát hétre várják egy húszperces beszélgetésre a (látszat)ellenzéki tévében. Az egyetlen olyan stúdióban, ahol – persze előzetes bejelentés és engedély birtokában – ő, mint a hatalom egyik vezető embere megnyilvánulhat. Előtte megkapta a főnöktől a figyelmeztető telefont: jól figyelj, gondold meg, mit mondasz.…

View On WordPress

#Köves József #Kellemetlen interjú

[petrany]

A mini-Dubaj egy komplex probléma legegyszerűbb, legkárosabb és legkorruptabb megoldása:

Budapesten szerintem sokan nem is értik, miért érdekes a Rákosrendező környéke. A zöld rész miatt:

Ez a zöld, ám toxikus folt a legnagyobb belvárosinak mondható, kb fél kerületnyi terület, mely teljesen állami hatáskör, hiszen MÁV tulajdon. De miért kellenek hozzá az arabok, akik aztán mindent leszarva majd egy kellemetlen beton lakótelepet építenek ide parkok, olcsó lakások és tömegközelekedési fejlesztések nélkül, miután az állam lemondott szépen előre kvázi minden beleszólási jogáról?

Kiemelt beruházás, nulla szabály, de miért? És hol van Lölő?

Rákosrendező, ami egyébként Zugló részeként a pártokon és korszakokon átívelő korrupció földi helytartójának, Horváth Csabának a hatásköre, a MÁV korábbi rendező pályaudvara. Mikor még nem Ferencvárosból irányították a teherforgalmat, a MÁV egyfajta rozsdatemetőként, parkolóként is használta Rákosrendezőt, ahol a huszadik században, modern sínekkel aztán az 1950-1975 közötti időszakban annyi vágány épült, mint sehol máshol az országban:

Próbáld megszámolni, lehetetlen.

Ezek a sínek a mai napig ott vannak, csak hiányosan, illetve egy réteg kéretlen erdő alatt. A MÁV harminc éve elengedte, azóta pedig a veszélyes hulladéknak számító használt talpfákat, illetve szintén ócskavasnak tekinthető síneket és több ezer betonaljat tartanak itt, évtizedekre letámasztva. Köztük illegális szemét, illetve a területen a föld tele van olajjal és más baráti anyagokkal, hogy a világháborús bombákról ne is beszéljük.

Vagyis ahhoz, hogy itt bárki bármit tudjon építeni, először kemény kármentesítésre lesz szükség, miután a MÁV volt hajlandó elvinni innen az összes acélját, betonját és olajos fáját. Mivel a kormány úgy döntött, a MÁV teljes csődjét kvázi ingyenes tömegközlekedéssel gyorsítja fel, önálló forrás sosem lesz Rákosrendező kitakarítására.

A beruházó tehát földcserére és egyéb nyalánkságokra számíthat, mielőtt felhőkarcolókat épít a Városliget panorámájába.

A NER rájött, hogy itt tripla győzelem várható. Az arabok kifizetik, és nekik is csurran majd bőven, a kivitelezőkön keresztül is. A MÁV önként és dalolva lemond hetven vágányon szétterített szemétről, Karácsony Gergely pedig nézheti, ahogy a legértékesebb városi területet a Fudan-történet hatszoros szintjén lopja el előle Lázár János, röhögve.

Ha pedig nem mini-Dubaj, akkor csak a rohadás, hiszen más koncepció nincs. Tudja ezt Karácsony is, Vitézy is, és maga Orbán Viktor is, aki már várja a keleti tőke további áramlását, bármi áron. Ami pedig a vonatokat illeti, összesen hat vágányra lesz szükség a jövőben:

Ezért fontos az az óriási zöld folt. Mert az utolsó óriási zöld folt Budapesten egészen addig, míg le nem bontják a Déli pályaudvart épp azért, hogy jól beépíthessék a budai területet is.

#mini-dubaj #Rákosrendező

[pajjorimre]

Elég szar

teljesítménykényszeres kollégával dolgozni, aki kitalál questeket akkor is, ha az amúgy nem feladat. Ennél csak az szarabb, ha rákérdezéskor ezeket úgy próbálja meg elsütni, mintha ez kettőtök szent kötelessége, de legalábbis szakmai/morális minimum lenne, holott kizárólag a komplexusai takargatására szolgál és elég kellemetlen lenne azért ugrálni naphosszat, hogy ő elégedett legyen. Vannak súrlódások, mondhatni.

[ajtostolahazba]

Volt egy thread itt, hogy hogyan lehet 30 fölött barátokat szerezni. Ez eszembe juttatta, hogy ma egy éve annak, hogy az életem leghosszabb, legmélyebb barátsága mondvacsinált indokok miatt megszakadt. Ő volt, aki kreált egy indokot, ami miatt előbb csak nem irt, aztán 2 hónap múlva írt egy üzenetet, hogy szerinte ebben ennyi volt. Azt gondoltam, néha lehet jót tesz egy kis csend, egy kis eltávolodás, aztán úgyis megenyhül, leülünk, bevaljuk, hogy ez egy faszság volt, bocsánatot kérünk, ha akaratlanul megbántottuk a másikat és minden megy tovább. Nem így lett. Ő nem keresett aprilisig,majd írt egy üzenetet a születesnapomra, amit én megköszöntem. Nem egy szóval, leírtam neki, hogy én nyitott vagyok, beszélgessünk, hiányzik. Akkor felhívott. 11 hónap után úgy, mintha nem lett volna csaknem 1 év mosolyszünet. Én megtudtam mindent, ő nem kérdezett se a gyerekeimről, se az unokámról, egy dolog érdekelte csak, hogy van-e pasim... Úgy tettük le, hogy azt éreztem, ez kellemetlen volt, de betudtam annak, hogy egy ilyen szünet azért kínos. Viszont elvártam volna az én megalazkodó üzeneteim után annyit, hogy bocs, fasz voltam. Eltelt egy hónap, a drive feldobta az egy évvel ezelőtti fotót, az utolsót, amikor találkoztunk. Ráírtam, hogy találkozzunk, van színhazjegyem, jöjjön el, dumáljunk. 2 percre rá írta, hogy köszi, de nem jön... Nem vádaskodtam.Leírtam, hogy egy utolsó próbát megért, de én kevés vagyok egyedül megmenteni ezt a barátságot.

Nincs bennem már keserűség, jó sokáig gyászoltam ezt. Annyit írt, hogy " jobban érzem a csendet" Már csak heti2x nyúlok akaratlanul a telefon után, ha valamiről eszembe jut, hogy ezt vele osztanám meg, már nem sírok, ha beszélek róla. Ez az utolsó üzenet, amit küldtem, még kellett ahhoz, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen, de elengedtem.

Én 53 vagyok, ő 58. Én dolgozom, ő január óta nyugdíjas, egy jászsági faluban él, egyedül. Érzi a csendet...hát jóvanakkor.

Én inkább élek.

[zoeeozzoeeoz]

Anyuka Vevő (AV): Nyomtatni szeretnék, átküldtem amit.

Én: Nézem, még nem jött át.

AV: Fuuuu. akkor lehet a pici babrált valamit, mert otthonról küldtem mielőtt elindultunk, de a pici a zsinóroknál babrált, mikor elhoztam onnan, és meg is szakadt akkor az email küldés, de akkor ezek szerint nem jött át.

Én: Nem.

AV: Elkezd a telóján babrálni, hogy újra küldi, de közben valami gond van vele, mert kidobja/elakad/akármi, szóval küzd vele. Közben a Pici, kb 2 éves forma lehet, elkezd nyüszörőgni a babakocsiban.

Én: Ránézek, látom hogy eléggé fáradt/álmos, de egyre jobban jelez Anyukájának, hogy ezt rohadtúl unja, aki nem figyel, mert próbál emailt küldeni nekem, amit ki kéne nyomtatnom. A Pici reakcióit összegezve: Itt balhé lesz!

AV: Küzd, de érzékeli a Pici reakcióit, próbál a küzdésre koncentrálni.

Pici: Beindult a balhé/hiszti. Kezd egyre jobban belelendülni.

Én: Próbálok kivűlállóként reagálni, várom, h AV csinál valamit, valamelyik részen.

AV: Tovább küzd, de kiveszi a Picit, aki lehisztizi magát, és a földön fekve folytatja a hisztit/balhét. AV tovább küzd az emailel.

Én: Hirtelen felindulásból, egy pici babzsákkal próbálkozok a Picinél, magamra vonni a figyelmét, megmutatom a babzsákot neki stb. Minden kísérletem hidegen hagyja, de felmászik az Anyukájára, akinek a fülébe újjúlt erővel kezd el ordítani. Csodálom AV-t mert még csak arca sem rezdül a fülébe való ordításra, én már húztam a szám/fülem, mert annyira fülsértő magasságokban tette ezt Pici.

AV: Küzd tovább, Közben ismét leteszi Picit.

Pici: Ordít tovább.

Én: Állok tehetetlenül, mivel a Pici leszar, és AV is küzd tovább. Azért félve megkérdezem: Sikerül?

AV: Egy másik emailről próbálkozom, elvileg elküldtem.

Én: Nézem, de még nem érkezett meg. Közben belép egy másik Vevő (MV)

MV: Beáll a sorba AV mögé, és elkezd beszólógatni: Miért nem szól rá a gyerekre? Miért nem hallgattatja el? Miért nem megy ki az Üzletből még megnyugtatja, azt majd vissza jön? Miért nem a gyerek apja intézkedik?

Én: Na ez az utolsó jó kérdés! Gondolom dolgozik. A többihez meg szeretnék kérni kis türelmet Öntől.

MV: De én sietek!

Én: Gondolom az Anyuka is, meg ők voltak itt hamarabb. Közben nézem, megjött az email, és elkezdem kinyomtatni.

AV: Végre tud figyelni Picire, felveszi, de Pici már annyira belelendült, hogy egész testével görcsösen nyomatja. AV próbálja csitítani, nulla sikerrel.

MV: Nem igaz h nem tudja elhallgattatni!

Én: Nem igaz hogy nem tud kis türelemmel lenni! Önnek nincs gyereke, unokája?

MV: De van! De sosem hisztiznek!

Én: Hogy hogy? Némák?

MV: Nem!

Én: Akkor biztos hogy hisztiztek valamikor. Közben elkészülök a nyomtatással. Felnézek, és látom hogy AV sír, a Pici már hozzá bújva, de még azért megy a hiszti, de halkabban. Fizet, kimegy.

MV: Na végre! Ezt szeretném. Köszönöm. Viszlát.

AV: Vissza jön, : Köszönöm a szavait, és hogy megvédett.

Én: Nincs mit. Jöjjön nyugodtam máskor is :)

Egy gondolat még tőlem. Sajnos nagyon sokan úgy vélik, hogy Anyuka úgy is otthon van a Picivel, ráér!!!!!! elintézni mindent. Kurvára nem ér rá! És kurvára nem lehet pici gyerekkel ügyeket intézni személyesen. Igen! Még a 21 században is van olyan, hogy valamit személyesen kell elintézni! Kezd kihalni az a gesztus, hogy a gyerekes szülőket előre engedik a sorban. Itt még sor sem volt! Az Anyukák, meg akár kényszerből, akár mert megakarják mutatni hogy Ők tökéletesek, meg is próbálnak mindent elintézni , pici gyerekkel is! Igen, a pici gyerek sok türelmet igényel, és nem mindegyiknek az a napi programja hogy eszik/alszik/szarik! Mivel nem nagyon, vagy egyáltalán nem tudnak még beszélni, ezért így fejezik ki, ha valami nem okés. Nincs olyan gyerek, aki nem hisztizik sose, semmiért!!!! Az Anyukának ilyenkor nem arra van szüksége, hogy kioktassák, leszólják, beszóljanak neki, alázzák, hanem megértésre van szüksége, segítségre. Neki ez esetben sem az volt kellemetlen, hogy a Pici hisztizett, hanem hogy közben neki intézkedni kellett, és nem tudott 100%-an oda figyelni rá, de azért nyomon követte az eseményeket, és az volt kellemetlen, ahogy a másik vevő reagált, és beszólogattott. Az Ő tökéletes gyerekei sosem hisztiznek! Aham....kérdezzük meg erről inkább az Anyukájukat!

#napi felesleges off. #napi nyüsz off #dolgozom

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

#szerelem #szakítás #emlékek #viszonyok #barátság #ex #03-20

[diogenesz2020portugal]

Nagyjából 10 évvel ezelőtt történt. Barátom, aki prosztataműtétre várt, felhívott, s arról számolt be, hogy elmondhatatlanul retteg az egésztől. Megértésemről biztosítottam, s mondtam neki, valóban, felettébb kellemetlen, de próbáltam nyugtatni: ez ma már rutinműtétnek számít, ne tartson ennyire a beavatkozástól. Amire barátom azt felelte, hogy félreértettem: nem a műtéttől fél, hanem a kórházi benntartózkodástól. Mi lesz, ha valaki felismeri? (Az illető SZDSZ-alapító volt.) Mi lesz, ha az éjjeliszekrényén meglátják az És-t és a Népszabadságot? És folytatta a kérdéssort.

A beszélgetés rettenetesen megrendített: addig ugyanis még sosem jutott az eszembe, hogy egy egészségügyi intézményben szempont legyen bárkinek a politikai hovatartozása vagy szimpátiája. Éltem Európa nyugati felén, ott sosem tapasztaltam ehhez foghatót. Csakhogy Magyarországon élünk, s ez bőven elegendő ahhoz, hogy némelyek felülírják a racionalitás, valamint az általános és a szakmai etika minden bevett szabályát és igazodási pontját. A több mint másfélszáz éves, s azóta sem változó, azóta sem módosuló, tanulságokkal azóta sem szolgáló kuruc-labanc dichotómia itt mindent felülír, mindent újraértékel, s ha kell, minden civilizatorikus normát figyelmen kívül hagy, semmibe vesz, ignorál.

Most olvasom, hogy egy vidéki kórház szülész-nőgyógyász főorvosa (tehát szülész-nőgyógyász!), akinek politikai vitája támadt Cseh Katalinnal, a vitapartnerének a vagináján keresztül történő kifordításán ábrándozik, aztán arról, hogy inkább orálisan kellett volna vitapartnere édesapjának vitapartnere édesanyját kielégítenie, végül szóba hozta a botmixert, amit a nőgyógyász „szakszerűen” használt volna Cseh Katalin 9 hónapos magzati korában.

És megismétlem: egy szülész-nőgyógyász főorvos, mindezt egy nőnek adresszálva.

Forog a gyomrom ettől az (ön)tönkrevert, (ön)megnyomorított, (ön)agyonalázott és (ön)agyongyalázott, betegesen frusztrált országtól.

(Gábor György)

[newlifeprojects]

iden (ertsd ebben a szezonban) meg nem faztam ugy igazan, meg ugy altalaban sem egyaltalan, egy-ket perceket leszamitva (ertheto modon rovidujjuban a harom fokos hutohazban negyed oraig), de az sem volt az a kellemetlen belsoig hatolo fazas,

es meg nem jottem ra, hogy mi lehet ennek az oka.

a haloszobamban tizenhet fok van, ami kellemes de lehetne meg egy kicsit huvosebb, es a mai szeles minusznegyben is sok volt a pluszpulcsi a kabat alatt

a termosztat tizenot fokra van allitva, egy hetet leszamitva - akkor sem folyamatosan es nem miattam - nem futottunk meg, es igy is fix a 20-21 fok a lakas tobbi reszeben, ami polo-mezitlabat jelent nalam.

furcsa mindenesetre.

#prs

[zeroz2ro]

Ismét "kiszivárgott" egy kellemetlen magyar politikai akció, amit elvileg titokban próbáltak tartani. Ezek a véletlenek, így sorozatban ....

[isabellaofparma]

oh this is. so bad.

#ég a fülem. nekem kellemetlen stb #magyar tag

[kavekkozt]

Kb két és fél - három éve álltam át mensi bugyira, úgyhogy pont az élettartama végére ért a kezdőkészletem (jó tanács: ha ránézésre úgy tűnik, hogy már nem működik, valóban nem működik...), és gondoltam, hogy kipróbálom a magyar fejlesztésű mensi bugyit, a Redyt. Ha nem érdekel ez a téma, csak görgess tovább.

Az eddigi bugyijaim nem voltak ilyen drágák, a kezdő készletem a M&S saját márkája volt (nagyon elégedett voltam vele) és egy "Hey Girls" amit szintén szerettem de tényleg extra magas a derékrésze.

A Redyből kezdő csomagot rendeltem, tehát két erősebb vérzésre meg egy enyhébbre (mert nyilván az összeset le kell cserélni).

Hát, ha ezt a bugyit próbálom először, akkor nem egészen biztos, hogy váltok. Első ránézésre is nagyon "kemény", végig nagyon vastagnak tűnik az anyag, nemcsak a fontos részeken. Nem szeretem a fényes, csillogó hatást sem. Nyilván azért ilyen szoros mindenhol, hogy ne mozogjon el, amit éjszaka értékelek (semmi kellemetlen meglepetés reggelre), de fura érzés a bőrömnek, nem szellőzik rendesen. A nedvszívás szuper, azzal semmi gond, csak nagyon más érzés a többihez képest.

Mindegy, még kell vennem 2 darabot hogy megint legyen egy teljes készletem, de az másik márka lesz valószínűleg.

[stickalittle]

Nos, az a helyzet, hogy Szijjártó nyert a Szijjártó vs. 444 ügyben.

A 444-es srác meglobogtatott egy papírt Szijjártó orra előtt a videóban, belengetett egy másik papírt is, de Szijjártó tanárbácsi meg gyorsan eltetette vele a fecnit, a másikról meg elmondta, hogy elő se vegye, mert megharagszik. A papír(ok) azóta sem került(ek) elő. Nem is merte lehozni őket a 444, így nem is léteznek, csak egy fecni lobogott egy videóban.

Ha lehozza az egész dokumentumot a 444, akkor az kellemetlen lehetne Szijjártónak, mert a kézzelfogható bizonyítékok előkerülése mindig erősebb, mint a szövegelés, de nincs bizonyíték, a 444-et becsicskította Szijjártó bácsi. A fecni mehet a szemétbe. Nincs is miről beszélni, az ügy meg elül, megy a többi ezer szóbeszéd közé. Volt, nincs. Szijjártó elégedetten dőlhet hátra. Nekem meg egyetlen 444-es újságíró, vagy onnan tájékozódó se utaljon arra ezek után, hogy az ellenzék béna. Mert bizony az ellenzéki vagy a független újságírás is béna, és kellemetlen nézni is, ha a bénák ringjében egymást rugdossák a bénák.

[zoeeozzoeeoz]

Kb 3 napja fut itt a tumblrelen a két idős nénin segítő posztom. Csodálkozom, hogy ennyire fel lett kapva, hisz véleményem szerint, semmi olyat nem tettem, ami különleges, vagy ritkaság, egyedi lenne. Még is reagálnék pár reakcióra:

1, Nem vagyok hős!

2, Ugyan olyan hétköznapi ember vagyok, mint Ti!

3. Azért írtam ki ide, mert Én ezt a blogomat arra használom, hogy kiventilálom magamból a dolgaimat. Ez nekem annyiban jó, hogy nem belül rágódóm dolgokon, segít az elengedésben. Nem vagyok lájk vadász. Szerintem a több mint 10 év alatt, mióta tumblizok, ez az első posztom, ami "elszállt". Kellemetlen is most ez számomra. Nem tudom kezelni az ekkora figyelmet.

4, A fiatalabbik néni, mikor elvitte a Mentő, abban reménykedett, hogy az anyukájával majd telón tartja a kapcsolatot, és majd így tudja őt utasítani arra, hogy menjen a hűtőhöz, és csináljon magának kaját/szendvicset, igyon, akármit csináljon, stb. Ezért nem szólt a Mentősőknek sem, hogy gond lesz. A kórházban meg Őt vizsgálták, kezelték, stb, és mikor másfél napja nem tudta utol érni anyukáját, akkor szólt is a dokijának/ápolóknak, akik első reakciónak azt tanácsolták neki, hogy próbáljon utolérni rokont/ismerőst/szomszédot/akárkit, de ez sem sikerült neki, és már intézőfélben is volt a kórház részéről a dolog, mikor én előkerültem.

5, A két néni jelenleg jól van :) A fiatalabbik, mivel saját maga miatt is jár házi orvoshoz, a kórház után meg kell is, így vele elindította a folyamatot, és rendez kijáró segítőt maguknak. Egyelőre Anyukája ápolásában fog neki segíteni, mert úgy érzi, még bírja a többit. Mindent intéz, bevásárlást, főzést,dokikat,gyógyszereket, orvoshoz járást stb. szóval Ő még tényleg jól van. Megígérte, szól ha kellek én is, de azért Én ezek után sűrűbben fogok rájuk nézni, és kérdezni is. Azóta már ezerszer megköszönték, amit értük tettem.

6, Fura hogy egy poszt miatt, kb 40-en bekövettettek, SZIASZTOK :)