xdorinax

[xdorinax]

próbálom minden fájdalmam kiírni magamból, de ez még mindig nem elég.

[xdorinax]

kapaszkodom a múltba, pedig nem köt oda semmi már.

[xdorinax]

amíg nem érezzük át igazán a szenvedést, addig nem tudhatjuk, milyen szenvedést okoztunk másoknak. én már tudom.

[xdorinax]

visszaolvasom a verseid, szövegeid, amiket nekem címeztél, és egyszerűen csak hihetetlen, hogy nem törődtem velük, és hihetetlen hogy most mennyire örülnék neki.

[xdorinax]

visszagondolva a múltra, te egy ajándék voltál, egy színes festmény, egy műalkotás, akire én nem figyeltem, nem vigyáztam. mosolygom, mert csodálatos, hogy az életem része lehettél, de valamiért mégis potyognak a könnyeim. nem így kellett volna történnie.

[xdorinax]

egy másik univerzumban találkoztam édesapámmal, mikor még gyermek volt. fogócskáztunk a kertben, majd azt mondta, hogy nem szabad sírnia, de néha a világ bántja őt, és nem tud mit kezdeni ezzel a fájdalommal. megadtam neki azt, amire szüksége volt, egy támaszt, ahol kisírhatja magát. és ő sírt, csak sírt. sírt, egészen addig, míg el nem fogytak a könnyei. azután vettem neki egy jégkrémet, hallgattam a nevetését, éreztem a ragyogó meleg nevetését a gyermeknek, aki tudta, hogy biztonságban van. azt kívánom, valaki bárcsak megtette volna ezt érte. biztonságot, kedvességet nyújtani egy gyermeknek, akinek erre szüksége volt. talán máshogy alakultak volna a dolgok? talán máshogy?

[xdorinax]

én csak szerettem, és egyszer csak mikor tükörbe néztem, nem ismertem magamra. torz képet láttam. ez történik, ha rosszul szeretünk, és rosszul szeretnek.

[xdorinax]

sikerült bezárnom egy ajtót, de a kilincset továbbra sem merem elengedni.

[xdorinax]

tönkretettél, majd őrültnek neveztél. nem vagyok őrült, mindössze az vagyok, akivé tettél.

[xdorinax]

talán az szomorított el a legjobban, hogy akárhogy is bántottál, már nem fájt. nem tudott fájni. túl sok volt.

[xdorinax]

csendben feküdtünk egymás mellett. egyre gondoltunk. te is tudtad, hogy valami nagyon elromlott, és tudtam én is. továbbra is csend van.

[xdorinax]

annyi szomorú arc jön velem szembe az utcán.. én is ilyen lennék?

[xdorinax]

mindketten némán ültünk. ilyen hangos még sosem volt a csend.

[xdorinax]

igazad volt. eljön az idő, mikor bármennyire is belehalsz, nem sírsz. hisz a könnyek felszáradnak, nem igaz?

[xdorinax]

mindenki megérdemel egy olyan embert, aki gyógyírt jelent a múltbéli sebekre

[xdorinax]

szabadságra vágyni ketrecbe zárva

majd hiányolni a ketrec okozta biztonságot

[xdorinax]

miért nem gondolunk néha szeretettel a fájdalomra? amikor más nem képes rá, ő akkor is érezteti veled hogy Élsz.