#vigasz

[d-evil-boy]

Te! Aki ezt olvasod! Hozzád szólok most! Ha baj van vagy egyedül érzed magad vagy csak beszélgetnél valakivel akkor írj rám és beszéljünk!😊

#lucifer #beszélgessünk #vigasz #segítség #meghallgatlak

[csakazolvassa]

drága nőtársam!

Remélem, jókor ér el ez a poszt. Én itt ülök egy kávézóban lüktető fejjel, forró arccal,Continue reading drága nőtársam!

View On WordPress

#anya #betű #imposztor #imposztor szindróma #kézírás #megfelelési kényszer #miért? #motiváció #szégyen #vigasz

[ruddentropptabornok]

Bár nem vigasz, de megnyugtató látni, hogy van a magyaron kívül más indulója is a világ legostobább nemzete címért folyó versenynek.

[poembyme]

Nem akartam még tőled távozni,

Hiányzol, melletted akarok lenni,

Nélküled üresen kong minden,

Az ágy is üresen áll, csendben,

Gondolataim a pusztaság tengere,

Körülötted forog egy helybe,

Az ég tudja miért szeretlek ennyire,

Te vagy lelkem egyetlen reménye.

Itthon sivár sivatag sátrazik,

Susogva sikítja vágyálmait,

Üres a lélek, csak a szúnyog hall,

Körülöttem most minden kihal.

Kopár szívem, ha itt hagysz,

Veled lenni tengernyi vigasz,

Mint vizen a kemény ladik,

Szívem soha nem hazudik.

#magyar #poem #gondolataim #sajat #szerelem #hiányzol #hiányérzet #hiányzik #magyar vers #magyar gondolat #poembyme

[szar-az-egesz]

Fekszek és érzem az illatod,

a pulcsin amelyet te adtál nekem,

ez maradt most belőled.

Nem vagy olyan messze,

de mégis elég távol,

hogy érezzem mennyire is hiányzol.

Hangod cseng a fülembe,

akár egy dallam,

tested mely engem betakar,

sose felejtem el egyhamar.

Visszajátszodnak a pillanatok,

miket te mondtál nekem,

szerintem nem kéne elmennem..

Fájnak a dolgok,fáj a szívem is,

Egyre vékonyabb a zsinór ami szivedhez visz.

Nem akarlak elfeledni

és nem látni soha,

de igy az életem egy nagy üres szoba.

Egy üres szoba mely,

takaritásra vár,

és hogy érezze mennyire csodás.

Odaadom neked a szívem,

odaadom a lelkem is,

cserébe csak azt kértem,

legyél türelmes velem is.

Sose voltam tökéletes,

bevallom mert igaz,

de a szeretetem neked ,

egy örök vigasz.

(Sajaat,lopni ér)

#hiányzol #fájdalom #szerelem #félek #bántasz #illatod #szeretlek #kellesz #emlékek #pulcsi #fekszek #fekszem #éjjel #sötét szoba #üresség #üres vagyok #magyar #nem érti meg

[rosszulorzott]

Mostanában sokszor eszembe jut az orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij. Vajon hogyan viseli a börtönt, egyáltalán, túléli-e a rá rótt büntetést. Bár ő csak egy ember a nagy Oroszországban, valamiért mégis útban van Putyinnak, hiszen először megmérgezte, majd börtönbe küldte. Egy orosz börtönben pedig bármikor meghalhat az ember, és nyilván a Kreml ura is nyugodtabb lenne egy kicsit, ha elvinné a „tüdőgyulladás”. És amit nem csak a propaganda által megtévesztett, hanem az igazságot látó oroszok milliói is tétlenül néznek végig.

Néha ugyan szoktak hozzá hasonlítani, de ez természetesen nem áll meg, hiszen Navalnij sokkal-sokkal többet tett nálam a hazájáért. Ugyanakkor ki kell mondani, hogy tevékenysége eddig teljes kudarc. Nem tudta megakadályozni, hogy Putyinék szétlopják az országát, hogy a propagandagépezet megtévessze oroszok tömegeit (70-75 százalék támogatja az az ocsmány hódító háborút), és nem tudta megakadályozni, hogy a szeretett országa újabb évtizedekre távolodjon el a civilizált világtól úgy társadalmi, mind gazdasági értelemben.

A valóságot látó maradék 25 százalék orosz számára – és természetesen Navalnij számára sem lehet – vigasz, hogy „egyszer majd úgyis összeomlik” a rendszer. Aggasztó belegondolni abba, hogy a börtönben ostorozza-e magát – természetesen indokolatlanul – azért, hogy tehetett volna többet az országa teljes összeomlása ellen. Nyilvánvalóan nem tehetett.

De még kevésbé lennék annak a sok millió orosznak a helyében, akik legalább mostanra bevallották maguknak: bár felismerték a rendszer bűneit, nem tettek semmit IDŐBEN ellene. Az oroszok korábban néha tüntettek, többezres, több tízezres tüntetések is voltak, amelyek pont annyit értek, mint nálunk a több százas, több tízezres demonstrációk. Sztrájkok? Útlezárások? Dehogy. Vontak kordont a köztévé köré, amikor egy komolyabb megmozdulásukról semmit sem tudósított? Ugyan már!

Nem Navalnijnak most a legrosszabb az igazságot látó oroszok közül, még akkor sem, ha fizikailag ő szenved a legtöbbet. Inkább azoknak, akiknek rá kellett döbbenniük, SEMMIT NEM TETTEK AZ ELLEN, HOGY IDÁIG JUSSANAK. Túl sokáig áltatták magukat az „úgysem tehetünk semmit”, a „túl sok a hülye”, „csak engem hagyjanak békén”, „nem megyek tüntikézni, mert úgyis kevesen leszünk” gondolatokkal.

Természetesen vannak különbségek az orosz és a magyar viszonyok között. Például kisebb, jobban átlátható, bejárható ország vagyunk (felmérések szerint a hatalmas területű országban a propagandagépezet el tudta érni, hogy az oroszok kb. 70 százaléka nem is hallott Navalnijról), amely egyelőre még az EU tagja. Ennek ellenére megdöbbentő látni, hogy pár év fáziskéséssel, de milyen egyértelműen másolja az Orbán-rendszer a Putyin-rendszer módszereit. Meg kell vallanom, számomra is meglepő, hogy ezek az undorító politikai eszközök mennyire működnek, és nem csak az oroszoknál, de nálunk is. Nekünk persze még van egy előnyünk: ez a bizonyos fáziskésés. Ha van egy kis eszünk, van még egy kis időnk is, hogy megállítsuk ezt az őrült rendszert, mielőtt már valóban késő lesz.

Végül egy személyes vallomással is tartozom ezügyben. Sokszor töprengek, tehettem volna többet, tehetek-e többet, mást azért, hogy időben ismerjenek fel tömegek két dolgot: egyrészt itthon már nem beszélhetünk valódi választásokról, másrészt hogy ha SOKAN teszünk érte, igenis kivívhatóak a valódi választások feltételei. Navalnij kudarca akár felmentést is adhatna mindannyiunknak a lelkifurdalás alól, amit az eddigi sikertelenségünk miatt érzünk. Hiszen ő nálunk sokkal többet tett és az sem volt elég. De ez valójában nem ad felmentést, hiszen mi – éppen Navalnij és az oroszok példáján keresztül – évekkel előre látunk. Pontosan tudhatjuk, hova vezet a passzivitás és hova fut ki ez a rendszer.

Hadházy fb

sztem egyszerre igaz, amit mond, és az is, hogy a diktatúráért a diktátor felel, és nem a nép

a "nem látom", a "látom, de nem tudok cselekedni", a "látom és tudok cselekedni, de nem tudom megszervezni hathatós akcióvá" az mind ugyanannak az elnyomó rendszernek a hatása

...és azt egyikünk sem tudja, mert ha tudnánk, már mondanánk, hogy melyiket vagy mi mást jobb hangsúlyozni - mi az, aminek hatása van. mert az, hogy magunkban ezt tisztázzuk, az nem öncélú

a szakkönyvemből próbáltam kiolvasni ezt, de nem sikerült, nem volt benne, nem tért rá felismerhetően ki

#hadházy ákos #ellenállás

[mikropenisz]

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tiéd, kölcsönveszik, A közkönyvtárban elvesztik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég- és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv sem lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet ,akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó- memóriából szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz ,hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed , az embert leöld s megegyed- hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elhagyott, mihelyest a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet , hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még ,míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked?

Felejtsd el ezt a versemet!

#Faludy György #1980 #költészet napja #vers minden napra

[politologus]

Napjaink átlagos magyarjának lelki tükre Fideszországban

Színes a panelcsanel, és mindenki hepi.De nem te vagy az, aki a habokat szeli.Pénzt keresel de nem sokat találsz,Haláli buli - YO! - néha inhalálsz.Valami van, de nem az igaziDe majd lesz valahogy, és hát ez is valami!Ha nem tudsz róla, gond egy szál se,Evribadi brumm brumm, i ták dálse!Zúg a Volga, sír a Volga!Hadd zúgjon csak, az a dolga!Zúg a Volga, sír a Volga!Hadd zúgjon csak, az a dolga!Hétfő, kedd, szerda, csütörtök,Péntek, szombat vasárnap,Ördögi kör, kerékbe tör,Üvölt magával a házmestör.Hogy lehet újra vége az évnek?Az ufók idén se jöttek el érted.Érted? Nem! De remélted!A távcsövet a boltban te kérted.Két pofon lappang a tenyeredben.Hova menj vele, nincs ki segít ebben!De lesz vigasz a mini Las VegasOtt a sarkon túl vár. Valami drink bar,De az se baj, ha csak egy italmérés,Ahol jól jön ki neked a hosszúlépés.Leng a szleng, értenek a haverok,Mi a pia? Mindegy. Hajrá, magyarok!Zúg a Volga, sír a Volga!Hadd zúgjon csak, az a dolga!Ehej juhnyem, ehej juhnyem,Ha én nem juh, hát ki, ha én nem?"

(Geszti Péter:Zúg a Volga)

[starmythelonesurvivor]

Nagyanyám a családolós napon, amíg főztem a lecsót, meg készítettem elő a grill húst, megivott 3 dl unicumot az üvegből. Azóta nem beszélek vele. Anyám meg lecseszett, hogy minek vittem haza hajnalban, másnap már józan lett volna. Ő nem foglalkozik vele abszolút, minden alól kivonja magát, de azért mindenben is én vagyok a rossz. Az idegeit mindennap máshol nyugtatja, különböző fürdőkben, meg szállodákban és arról sápítozik, hogy az egyre romló helyzetben éhen fogunk halni. Nagynéném kiszekálta Gy.nénit, ő volt az egyetlen akitől hallottam itt értelmes szót. T. néni jobban tud hallgatni, megcsinál mindent zokszó nélkül, vele kijön, a néném meg szisztematikusan lejárathatja magát félbeszakítás nélkül. Általában más emberekről beszél, és lehet akármilyen mélyen, kiszolgáltatott helyzetben, a drága néném nagyhangon átkozza, és mondja, hogy bár még “egy utánfutója se lenne”. Magához képest most velem finomam bánik, látja, hogy nem vagyok a csúcson, vigasztal, hogy pedagógusnak nagyon ügyes leszek, és amúgy is biztos tök jó lehet nekik, hallotta a köztévében. Bármilyen gagyi vigasz is, nála ez tényleg odaadó, értékelem.

[lelkemaperemen]

a legókockáim

Valami megváltozott. Elég sokáig rendezgettem a dolgokat magamban. Ezt ilyenkor úgy csinálom, mint amikor egy gyerek legózik. Persze ennek vannak kötelezően betartott szabályai. Adott számú és formájú legókockából kell valamit építeni, és egyetlen egy sem maradhat az asztalon. Építek valamit, aztán megnézem. Nem tetszik. Kicsit itt-ott leszedek belőle, aztán máshová rakom a darabkákat. Mivel nem tudom mit építek, nincs előzetes terv azon kívűl, hogy az elkészült egész ne fájjon. Ezt nagyon nehéz elérni. Csak minimalizálni tudom a rosszat. Eltűntetni nem. Próbálom őket úgy összeilleszteni, hogy a végeredménnyel valamelyest elégedett legyek. Nem részleteiben, hanem összességében. Közelről nézve egy-egy ilyen lego kocka lehet csorba, törött, frusztráló, sőt.. fájdalmas is.  Úgy kezdem, hogy a főbb elemeket valamiképp egymáshoz képest elhelyezem. És arra jönnek a kisebbek, hogy egy alaposan megtámogatott, stabil, absztrakt vigasz legyen belőle. Néha ez az egész összedől magától. Sőt! Vannak külön elemek, amik annyira tudnak fájni, hogy hetek kellenek, mire egyáltalán hozzájuk tudok érni. Ez persze akár hónapokkal is elodázhatja azt a pillanatot, amikor azt mondhatom, hogy “Kész.. azt hiszem ezt így már elbírom.” Viszont olyankor az van, hogy az újonnan elkészült “művet” valahogy el kell helyezni azon a csomagon, amit cipelek és egyre csak nő, amióta élek. Ez megint egy kényes folyamat, mert ezeknek a dolgoknak is megvannak a maguk szabályai. Először is úgy kell felkötni a csomagra, hogy ne billentsen ki az egyensúlyomból menet közben. De túl közel magamhoz sem szabad rögzíteni, mert esetleg akkor törné a derekamat minden nap. És a legfontosabb, hogy laza csomóval szabad csak odarögzíteni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy menet közben a rázkódástól esetleg helyet talál magának, megnyugszik és már nem lesz annyira veszélyes. Persze, ha az ember végig néz a csomagján, amikor megáll út közben szusszanni egyet, akkor még mindig okozhat kellemetlen, rossz érzéseket, de azt hiszem ez így van jól. A másik ok, amiért csak lazán kötöm fel, az az, hogy hátha leesik útközben. Persze, az egész nem fog, de egyes apró darabjai.. Így lehet a csomagot könnyen tartani. Ha lepotyog ez-az magától.  Szóval most megvagyok. Nem mondom, hogy jól lennék. Azt sem mondom, hogy elvégeztem mindent ezzel kapcsolatban. Csak azt mondom, hogy nagyjából összeraktam, amit össze lehetett, és bár még van pár különösen fájdalmas kis legókocka a kezemben, de ezekkel talán majd egyszer elbírok. 

#magyar #szöveg

[habkeinb0ck]

Napi bazdmeg, folytatás

A tolmács

A BOK-ban nincs helye a civil segítő tolmácsok kreatív aktivitásának. Mint említettem, a szervezőket kitiltották, az első napoktól segítő tolmácsokat pedig „nem kérte” a kormányhivatal, „ne jöjjetek”. Ezt a tolmácshiány fellépésével sem vonták vissza.

A jó civil tolmács nemcsak szótár, hanem multifukcionális emberarcú szerszám. Odarakja magát, beletesz apait-anyait, és gyorsan vált – hangot és helyzetet is. Beágyazottság, helyismeret. Mindenféle munka végét megfogja, profiljának része bármilyen logisztika, csomagok cipelése, megfelelő ruha, étel, gyógyszer, tisztálkodási szer előásása, sebek ellátása, gyerekfelügyelet, pénzváltás, útvonalkalkuláció, napi programterv, kutya-(macska-, malac-)box, madárkalitka és eledel beszerzés, táskajavítás, szívbéli beszélgetés, konfliktuskezelés, ölelés vagy ha kell, zord tekintet. Bevonja a helyieket. Akkor és ott ő az ország arca.

A menekült saját nyelvén beszél abban az értelemben is, hogy megérti a helyzetét, szőröstül-bőröstül átéli, vagyis a bőrébe bújik, lényegében a saját baját oldja meg, mintha róla lenne szó. Pillanatokon belül közel kerül (kell kerülnie) ahhoz, akit pártfogol. Örökbe fogadja, de csak néhány örökkévalóságnak tűnő pillanatra, rövidtávra. Erre rámegy az empátiatartalékának az a része is, amelynek létezéséről sejtelme sem volt még magának sem. Mérlegeli, mikor kell vigasz és mikor nevetés, mikor lezserség és mikor alaposság, mikor gyász és mikor legyintés. Azután eljön a pillanat, amikor mesterien be kell fagyasztania az adott helyzetet, le kell választania magát az emberről, akibe eddig belebújt, hogy fejest ugorjék egy következő hasonló körbe.

Az ilyen típusú kollégák közül egyik sincs ott a BOK csarnokban, és néhányat már a Keletiből is kitiltottak. Például őt, aki az alábbi összefoglalót írta (szerkesztve, engedéllyel közzé téve).

„Egyszerűen nem lehet bírni azt a sok szomorúságot, kérést, megoldatlan ügyet, gondot, bajt, elkeseredett kapaszkodást, miérteket… amit egy tolmács kap naponta a menekülőktől.

Mert vannak, igen, okos, ügyes, fiatal ukránok 0-50-ig. Semmi gond, maximum a szomorúság a szívükben… felsegíted őket a vonatra Bécs felé. Megoldja, megy.

És vannak, igen, sír, nem akar, nem tudja, nem meri… fáradt, vagy demens, vagy riadt, vagy gyógyszeres, vagy bántották, vagy beteg igazoltan, vagy csak idős. És akkor nem megy.

Elszakadt otthonról, nem is tudja hol van, remeg, menekül.

Minden feladat rád hárul, a tolmácsra.

Igazából a te dolgod fordítani: és nem megoldani mások baját.

De mivel csak téged ért meg: beléd kapaszkodik.

Mivel csak te érted meg őt: neked minden ukrán fontos.

Mindegyiknek külön története van, mind más megoldás, ha van.

Az ukránjaim. Így mondom otthon a gyerekeimnek. Pedig nem is az enyémek. A gondjaik sem.

Csak nincs nekik senki más – itt köröznek a kis világukban, elveszve, import fájdalom Magyarországon.”

Hetényi Zsuzsa, Facebook

[a-lila-feny]

Látomás

Látlak éjjel,látlak nappal

Zöld szemed, oly vigasz

Kezem a kezedben

Gondolataim rajtad

Lelkem tükrében van a csodás pillanat

Tüzes éjszakán gondolsz e rám?

S látod azt a csillagot amit neked szántam?

Ha...ha csak egy nap bánnád

Tudd lelkem rád vár!

#magyar #magyar tumblisok #magyar tumblr #saját #hiányzol #tumblr #gondolat #fájdalom #szív #sírás #látomás #elegem van #gyere vissza

[erosnekszulettem]

Emlékszel mikor azt mondtam hogy hasonló vagy hozzá igaz...? Azt hitted hasonlítgatás pedig nem az volt... csak a felismerés még így is jobban ismerlek mint gondolnád hogy hónapok óta nem beszélünk keresed ami elveszett de minden csak félig vigasz... ha elfaradtál úgyis vissza találsz majd valamilyen formában...

[a-kaosz-istenno]

A csókjai jobban égetnek mint azok a cigaretta csikek amiket a bőrömön égettem el.

-Rita 🥀múlt vigasz

#love #szerelem #hiány #fájdalom #tumblr #saját gondolat #félelem #cute #hate #i hate it

[j-cs-p]

Fényképek. Mosolygom rajtuk. Mondhatni boldog vagyok rajtuk. Akkor még tudtam őszinte lenni. Akkor még hittem, hogy bármi is van köztünk, az őszinte.

Próbálom felidézni azokat a pillanatokat. Az érzést. Próbálok most is ugyanúgy mosolyogni. Vagy legalább csak szimplán mosolyogni. Nem megy. Annyira idegen lett számomra, hogy már nem is tetszem úgy magamnak. Olyan groteszk. Csúnya lettem. Így is, úgy is. Elképzelem, ahogy sírva mondom ezt neked, te pedig kinevetsz. Kedvesen. Szelíden. Elképzelem, de közben már nem tudom, milyen lehetsz így. Már csak a durvaságodra emlékszem. Hogy elvetted a mosolyom. Elvetted a hangom. Hazuggá tettél. Hazudtam neked, de leginkább magamnak. Túl sokszor maradtam csendben, mert tudtam, hiába szólnék, vagy ami rosszabb, még meg is haragudnál érte. Túl sokszor nyeltem vissza a könnyeim, és sírtam inkább akkor, mikor nem láttál, mert vigasz helyett csak még jobban ellöktél magadtól.

Azt hittem, ha nem szólok, hogy fáj, jobb leszek. Azt hittem, ha nem sírok, csak akkor, ha nem látsz, jobb leszek. Ha másnak ez így bejön, nekem miért nem? Én miért nem érek el így sem semmit? Csak azt értem el, hogy eltűntem. Csak árnyéka lettem önmagamnak. Hol az az én a fényképekről?

Békét akartam! Elfojtott szavakkal. Hamis mosollyal - remélve, hogy idővel újra őszinte lesz. Hiába. Nem értettem (most sem értem, csak olvastam valahol), hogy ha ennyire nem lehet hangom, hogy ha ennyire nem lehetek őszinte, akkor az nem béke, csak belső káosz, ami felemészt.

[kittus0403]

Az élet útján bolyongó lélek,

Sötét felhők alatt halad előre.

Bánat szárnyán száll, mint a fekete holló,

Megszállja a szívét, mint a hideg őszi zivatar.

Elveszett álmok és széttört remények,

Mint törékeny üveg, omlanak darabokra.

Az élet sivár pusztaságában bolyongva,

Szomorú éneket zeng az elhagyott lélek.

A csendben elnyúló árnyak közt,

Egyedül bolyong a magány sötétjében.

Nincs vigasz, nincs fény, csak a fájdalom,

Mely megtölti a lélek szürke téli estjét.

A könnyek a szemében tükröződnek,

Mint az ég alatt szikrázó csillagok.

A szív, mely egykor boldogan dobogott,

Most csak csendben sír és kesereg tovább.

De talán egyszer, a sötét éjszakában,

A szív újra megtalálja az utat.

És a bánat felhői felszállnak az égről,

Hogy újra ragyoghasson a remény fénye.