Tumgik
#vége lesz
mindigradvagytam · 9 months
Text
Mit csináltok ha ott van a megfelelő ember de a rossz időben? Hogy dolgozod fel hogy megtaláltad azt akit kerestél de egy rajtatok kívül álló dolog miatt mégsem lehettek együtt?
247 notes · View notes
Hogyan lehetnénk túl ezen, itt nincs kiút
Félek, hogy túlnyomom, már megint túltolom
Hiába maradok itt, folyton csak szenvedek
Holnap majd más leszek, holnap majd más leszek
De tudod, hogy vége lesz egyszer
Mondd, miért kell mindent megjátszani
De tudod, hogy vége lesz egyszer
És nem fogsz nekem többet ártani
De tudod, hogy vége lesz egyszer
És már nem fogok ezen se stresszelni
De tudod, hogy vége lesz egyszer...
0 notes
Text
- Nem tudom elképzelni, hogy lesz valaki, akit ugyanúgy fogok szeretni, mint őt. Miért nem tudom elképzelni?
- Azért, mert ilyen nem lesz. Szerethetsz valakit kevésbé, vagy szerethetsz valakit jobban...de ugyanúgy... Soha. Minden egyes szeretet más. Minden szerelem más. Az ilyesmit nem is szabad összehasonlítani.
- És lehet még ennél is jobban szeretni?
- Mindig lehet. A szeretet nem egy olyan dolog, amiből kifogy az ember. Mindig van belőle elég. Csak tudod... néha nehéz eldönteni, kinek adod azt a sok szeretetet. Hogy ki érdemli meg. Mert ha olyannak adod, aki nem érdemli meg...na az képes elhitetni veled, hogy többé nem tudsz majd igazán szeretni.
146 notes · View notes
n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a · 11 months
Text
Legalább a szemembe mondtad volna azt hogy már nem vagyok számodra fontos
96 notes · View notes
Text
Miért nem megy?
Elengedés < Görcsös ragaszkodás... MIÉRT? Nem emlékeztem meg a névnapodról. Nem akartam..  Nem írtam ki üzenetet, hátha mégis sikerül nem veled foglalkozni. Hát nem jött össze... utánam nyúlt a múlt, valahogy csak ott voltál aznap! De ennek ellenére sem írtam.  .... és most napok múlva is zavar és bánt, hogy nem tettem meg. Senki nem tud róla, senkit nem érdekel és te is vastagon leszarnád, én mégis emésztem magam miatta.
... Miért nem tudom én is leszarni? Miért foglalkozok veled, aki kitöröltél az életedből?
Mi a fasz baj van velem????????? Miért vagyok ilyen kibaszottul nyomorult????
10 notes · View notes
flowerstargirl · 2 years
Text
Az előre megtervezett szakítás is ugyan úgy fáj. Nem tervezheted meg az érzelmeket.
13 notes · View notes
bernibooks · 1 year
Text
Tumblr media
3 notes · View notes
nemakaromnelkuled · 2 years
Text
mikoR láthatlak újRa?
14 notes · View notes
keresztyandras · 7 months
Text
Orbán sem tudja, mikor szakad át a gyűlölet gátja
Koncz Tamás A Magyar Hang cikke. >Lesújtanak majd! Hogy kire, miért és milyen erősen, még nem tudni – Damoklész kardjaként lebeg a civil szféra és a médiamunkások feje felett a Kocsis Máté által bejelentett „szuverenitási törvény”. Bár még javaslat szintjén sem létezik, azt tudhatjuk, hogy a kormány ezzel mérne újabb csapást a független – a Fidesz szerint nagyon is Nyugat–függő – újságokra,…
View On WordPress
0 notes
Text
Vége
Minden álmom szerte foszlik. Nehezen elköltöztem anyáméktól egy évvel ezelőtt. De most mindennek vége.
Mióta kiderült /papír van róla/, hogy beteg azóta utálnak.
Hamarosan szanatóriumba kell mennem. Utána vissza oda, ahol minden kezdődött.
Félek és rettegek
1 note · View note
Text
"Egyik nap úgy érzem gyógyulok, a másik nap pedig ugyanúgy összetörve érzem magam.
Olyan ez,mint egy körforgás, aminek soha nem lesz vége."
549 notes · View notes
ruddentropptabornok · 15 days
Text
Április 8.
Az Alföldről hazafelé jövet a kocsiban végig 27-28 fokot mutatott a hőmérő, délután háromkor. Ez kb. a május közepi-végi hőmérsékletnek felel meg. Négy hete nincs érdemleges csapadék, magyarán tavaszi aszály van. Az orgona nagyjából elnyílt, ami ugye az "öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára" sorokból tudhatóan kb. öt hétnyi eltolódás jelent, mert május első vasárnapja lenne az ünnep. Riasztásra mentem, egy nap alatt végzett a monília kompletten a kajszival. Külső fertőzés nem lehetett, rendben ment minden növényvédelmi kezelés. Nem mennék bele a szakmai részletekbe, hogy hogyan függ össze a téli (komoly) fagyok hiánya, és ennek az öt-tíz éve még röhögve kezelt betegségnek a mérhetetlen pusztítása, de a lényeg annyi, hogy a (kajszi) barackosnak vége. Septében összeült a kupaktanács, megszületett a döntés: ősszel jön a láncos, kibasszuk az egészet a picsába. Honap kellett volna a következő esedékes kezelést elvégezni rajta, de nem csináljuk, értelmetlen. Minek, ha kivágjuk pár hónap múlva? Tíz éve tudom, hogy ez lesz, és tíz éve pofázom, hogy bajban vagyunk, de most, hogy az egész klímakatasztrófa hétfő reggel kilenckor egyben rám szakadt, megrogytam. A sírógörcs kerülgetett délelőtt a gyümölcsösben. Öntjük rá a pénzt, a munkát és ez a harmadik év, hogy nincs egy szem termés sem. Nyilván, ha egy vállalkozás három éven keresztül nem termel egyetlen peták bevételt sem, azt be kell szántani. Nálunk ez szó szerint ezt jelenti: láncos lesz és szántás. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de most kurvára mellbe vágott. És ez csak az intrója a ránk váró apokalipszisnek. A hazai szántóföldi gazdálkodás még nagyobb bajban van. A kukorica, ami gazdasági értelemben a gerincét képezi az egésznek, négy éve szart sem terem az Alföldön. Gazdálkodó haverokat kérdezve, mindenki veszteséges az elmúlt három évben. Nem sírni akartam, csak ventilálni és elmondani, hogy KURVA NAGY SZARBAN vagyunk mindannyian. TE IS! A kibaszott MAD-MAX-korszak sokkal közelebb van mint hinnétek.
269 notes · View notes
Text
Megint benéztem...🤷🏼‍♀️
Végülis...
Miért is gondoltam, hogy majd most más lesz?...
Megint!
...
Hát ez van..
Majd legközelebb 😅😂😂😂😂😂😂😂
...
...
...És még a köcsög fogam is letörött! Megint! 🤬
Bazdmeg!
8 notes · View notes
dangel-here · 3 months
Text
Miért fáj a gondolat hogy vége lesz,ha el sem kezdődött?
145 notes · View notes
ajtostolahazba · 5 months
Text
Jövőre Veled, ugyanitt...
Tegnap találkoztunk. 28 éve szerettünk egymásba, hittük, hogy majd egyszer mi együtt leszünk, mert ennek így kell lennie, mert két ilyen egyforma ember egymásnak van rendelve. aztán egy véget nem érő saga után mindketten jártuk a magunk útját, elváltunk az épp aktuális felségünktől/férjünktől, rosszul időzítettünk, elköltöztünk egymástól távol..de valahogy mindig ott volt bennünk a gyermeki hit, hogy eljön a mi időnk, sokszor vicceltük el, hogy egy koedukált idősotthonban fogjuk majd egymás kezét és beszélünk arról, milyen jó is volt a szex, amikor még tudtunk mozogni...:)) Fotók oda-vissza, gyerekek, unokák, örömök, gyász, egy-egy részeg éjszakán titkos telefonok, amikor ugyanazzal az érzéssel tudtuk mondani a másiknak, hogy szeretlek, mint régen. És el is hittük. 6 éve találkoztunk, akkor töltöttünk együtt pár órát, de a rendszeres beszélgetések megmaradtak. És eljött a tegnap... Megöregedtünk, de senkit nem érdekeltek a hason azóta keletkezett hurkák, a megőszült szakáll, mely alól ugyanaz a mosoly villant ki, a gondokban elmélyült ráncok, a rövidlátás vicces tünetei... Így volt ez mindig: félszavakból is tudtuk mire gondol a másik, ültek a poénok, a régiek is, amiket csak mi tudtunk, be se fejeztük a mondatot, a másik már tudta mi lesz a vége. És nevettünk rengeteget. Boldognak és elégedettnek kéne lennem, hogy tudom, valahol valaki szeret, tényleg, aki keresztül autózza a fél országot pár együtt töltött óra kedvéért, ami most hajnalig tartó beszélgetést jelentett, hol mélyen, hol viccelődve, keveset rágódva múlton és jövőn, de nem feszengve, csak úgy, mint régen... de volt ott valami, amit azelőtt sosem láttam: csak kétszer-háromszor vettem észre, valami idegen... szomorúság? Sosem éreztem ilyen erősen az idő múlását, sosem rémített meg ennyire még, hogy tudom nincs már előttem annyi, mint mögöttem. Büszke vagyok arra, aki lettem. Még ha el is tűnt a számból az az émelyítően édes íz: a reményé, tudom, hogy az út, amit választottam, még ha magányos is, szabadabb, mint bármi! Önkéntelenül is hátrébb léptem, sokkal bölcsebben néztem pár pillanatig ezt a két embert, akik ma már tudják, hogy elszalasztották életük nagy lehetőségét. És így már el tudom engedni. Dolgunk volt egymással, van is, lesz is. Mindig szeretni fogom, de ez a börtön az ő élete, az ő választása. Én a helyemen vagyok. Szabadon.
160 notes · View notes
a-kaosz-istene · 6 months
Text
“…Olvastam, hogy Jeffrey Dahmer apja azt mondta, hogy fiatalabb korában neki is voltak megkérdőjelezhető gondolatai. Az emberek rögtön ráugrottak a témára és bizton állították, hogy vannak még testek, amik felfedezésre várnak. Ezúttal, az idősebb Dahmertől. Gyűlölöm, hogy el kell rontsam, de az igazság az, hogy elrettentően sok embernek vannak megkérdőjelezhető gondolatai. A gondolatok semmik. Egy légüres térben lebegő fantázia sosem ártott senkinek. Ha nem tudjuk, hogy az előttünk álló személy fejében mi jár, szinte mintha nem is létezne. Márpedig nem tudni. Rengeteg a bűncselekmény, szerte a világon és minden amit látunk az emberek azon csekély százalékának a műve, akik hallgattak is a csábítgató hangokra a fejükben. Képzeld el, hogy mennyien élhetnek hasonló természetű gondolatokkal, sőt talán küzdenek is velük, nap mint nap. Meglepődnél, ha tudnád, hány potenciális Dahmer mellett sétálsz el munkába menet. Viszont, egy különösen felborult elme kell ahhoz, hogy a hasonló gondolatait ténylegesen életre keltse és tettekké formálja. Abban a pillanatban, mikor rálépsz arra az útra, akár csak egy lábbal, vége. Ismerem az emberi természetet és nem félek tőle. Ez is csak egy másik döntés, pont mint az, hogy mit egyél vacsorára. A legtöbbünknek nem ember lesz.”
Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából
214 notes · View notes