#utolsó szeretlek

[gettocsirke]

Szerettem volna az utolsó lenni az életedben, akinek azt mondod "Szeretlek".

@gettocsirke

#magyar #magyar tumblisok #fájdalom #alkohol #csalódás #igazság #magyar tumblr #saját szöveg #saját #Szeretlek #Hiányzol #Hiany #Hianyzol #Gyere vissza #Utolsó.

[szerethetetlen-lettem]

Te voltal az utolso remenyem.

#magyar tumblisok #magyar #sajatgondolat #szerelem #szeretlek #sajat #tumblr #szeretem #utolsó #remenytelen

[lathatatlan-vagyok]

Mikor?

Mikor fejezzük már be a versengést, hogy melyikünk tudja előbb pótolni a másikat?

Vagy te tényleg boldog vagy vele?

#elegem van az érzésekből #nem vagyok normális #elegem van #önbizalomhiány #szeretlek #szükségem van rád #halál #te jobbat érdemelsz #sajnálom #utolsó napok #reménytelenség

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Szeretem azokat a reggeleket amikor kint állunk a suli előtt első órára várva és bár jéghideg van, a csókjaiddal minden alkalommal felmelegíted a szívem<3

#saját #szerelem #reggel #suli #tizenkettedik #utolsó év #boldoggá teszel #kapcsolat #szeretlek #ölelés #beszélgetés #aranyos #veled lenni #imádom #imádlak #m. #örökké #párkapcsolat #boldogság #életem szerelme vagy #nyctophobia

[szomorunappalok]

Minden alkalommal reménykedtem, hogy vissza fogsz jönni. Vissza is jöttél.

De most ez az utolsó alkalom, az utolsó búcsú és az utolsó mondatom, ami az volt, hogy szeretlek. Te hiába nem érzel így, hiába nem éreztél így soha, a szívem akkor is a tiéd és egy része a tiéd is marad örökre.

#utolsó #szerelem #szeretlek #viszonzatlan szerelem #szakítás #szeretet #nem szeret

[haruko-89]

Boldog vagyok ❤️

#veled vagyok ujra #utolsó esténk #együtt #szeretlek nagyon #jó veled

[gyurottpapir]

“Édesem.

Elaludtál mellettem és én annyira szeretlek. Megígérem neked, hogy mindig szeretni foglak. Megígérem neked, hogy kitartok melletted, mellettünk. Azt nem tudom megígérni, hogy nem lesznek vitáink, nem lesznek rossz napjaink, de azt igen, hogy ezeken a napokon jobban foglak szeretni, mint a boldog napjainkon.

Megígérem neked, hogy mindig büszke leszek rád és, hogy sosem leszel egyedül, mert rám mindig számíthatsz. Megígérem neked, hogy leszek az embered. Leszek az akivel vitatkozhatsz, leszek az akivel sírhatsz. Leszek az akivel újra kisgyerek lehetsz. Leszek az akit otthonodnak nevezhetsz. Leszek az akit családodnak érezhetsz.

Megígérem neked, hogy esténként simogatni foglak és betakargatni téged. Megígérem neked, hogy reggel kávéval keltelek és mire elindulsz a munkába, az ebéded becsomagolva vár arra, hogy veled menjen. Megígérem neked, hogy jó barátnő, társ leszek. Megígérem neked, hogy mindig haza foglak várni.

Megígérem neked, hogy az az ember leszek az életedben, akire szükséged volt mindig is. Szeretni és támogatni foglak. Leszek a hangos lelkiismereted. Leszek az, aki mindennél jobban ismer téged. Már most jobban ismerlek.

Szeretni foglak utolsó lélegzetvételemig, és szívdobbanásomig.

Aludj jól szuszmák! Megígérem neked, hogy itt leszek mikor felkelsz! Szeretlek!

@osszetort31 “

(Azt hiszem ez a legszebb és a legkedvesebb írásom…)

#magyar #sajat #sajat iras #szerelem #szeretlek #szeretet #hiany #hianyzol #edesem #gyurottpapir

[jeghideg-lelek]

Minden éjjel, mikor a karjaid között fekszem, nem kattogok semmin. Nincsenek a fejemben az elrontott döntésel, a kiközösítés érzése, a szüleim elkeserítő szavai. Csak te vagy, aki melegséget, biztonságot és otthont nyújt nekem. Talán mondhatom, hogy Te vagy a legjobb barátom. Mert te vagy, akivel mindenről szégyenkezés nélkül beszélhetek, mert tudom, hogy nem ítélsz el. Tudom, hogy nem beszélnél ki és tudom, hogy nem is szúrnál hátba egy-egy titok elmondásával.

Életemben nem gondoltam volna, hogy a párom személyében megtalálom azokat a "személyeket" akikre mindig is szükségem volt. Legjobb barát, szeme fényére vigyázó apa, büszke anya, őrült testvér, segítő tanár, pszichológus. És nem utolsó sorban egy tökéletes, szerelmes férfi, akiben látom a jövőm.

Szeretlek.

#gondolatok #szeretlek #hiányzol #szerelem #boldogság #annyira szeretlek #mindig csak te

[szeress-kerlek]

Neked mi volt az utolsó?

Ott ültél. Sosem láttalak még ennyire elveszettnek. Hajadon bronzosan csillogott az elénk terülő város fénye, miközben fürtjeidet a szél söpörte, ezzel megtörve tested gyötrő, teljes mozdulatlanságát. Az éjszakai levegő szinte szenvedett körülötted, bizonyára tudta azt, amit én még nem. Világunk irányítását a némaság vette át. 

Veszekedtünk és tudom mondtunk dolgokat, de nehéz pillanatokban születnek a legőszintébb érzelmek. Azonban a pillanat elillan és sokszor csak az utolsó kimondott szavakra emlékezünk. Nekem mi volt az utolsó? Amikor azt mondtam a telefonba, hogy "felejtsük el egymást" vagy az, amit a hátad mögött állva súgtam neked?

Azt súgtam, hogy "szeretlek", de te még csak meg se fordultál, ültél a fűben és nézted a várost. Sajnálom, hogy sok időbe telt, mire rájöttem mit érzek irántad. A szerelembe vezető út néha könnyű, mint egy lágyan ereszkedő pehely toll, néha pedig mindkét fél megszenvedi a kísértő múltat.

Leültem melléd és szégyelltem magam, nem kerestem a tekinteted. Bámultam az eget, a holdat, a csillagokat, de nem mertem a szemedbe nézni. Megfogtam jobb kezed és mellkasomhoz húztam. Ez akár egy szép pillanat is lehetett volna, de az igazság az, hogy még sose éltem át ennél fájdalmasabb dolgot.

Tenyeremet lassan szétterjedő melegség járta át. Értetlenkedve néztem le ölembe, majd megláttam az alkarodon tátongó vágást, amiből buzogva folyt a vér. Ekkor már tudtam, hogy a boldogságunk lassan, de biztosan kifolyik a kezeim közül.

#magyar #magyartumbler #magyartumbli #magyar tumblisok #magyar írás #magyar író #gondolat #napi gondolat #saját idézet #saját érzelmek #saját szöveg #saját gondolat #fájdalom #fájdalmas #szenvedély #szerelem #szeretet #szeretlek #budapest #gyilkosság #nagyon fáj #megtört lélek #összetört lélek #szexualitás #bánat #szerelmi bánat #halál #sajat #magyar tumblr #sajatgondolat

[lov-3-you]

Hiányzol, gondolataimban megbolondítasz, a tudat s tény, hogy a történetünk talán csak ennyi volt felemészt, miért kellett ennek vége lennie? Miért nem élhettünk tovább? Miért nem küzdöttünk egymásért? Hazudok..én próbáltam, lehet te is csak a nagy fájdalom engem megvakított, s mostanra megbénít. Úgy érzem nem fogom kibírni, pedig már 91 napja bírom, ( inkább szenvedek és túlélek ) tény elején tudtam mi van veled, láttalak , néha írtam s te is írtál, majd ez megszűnt, letiltottál. Miért? Ennyire fájt? Vagy csak megsajnáltál ? Tán megutáltál..én az utóbbiba tenném a voksokat, remélem azért jól vagy baba❤️ nagyon hiányzol, a dolgok miket együtt éltünk meg jó s egyben rossz dolgok, a csókjaiddal álmodom, esténként még néha néha cirogatom a hátam mint ahogy te szoktad, rettenetes az életem nélküled , de nem adhatom fel, felkell szedjem magam a padlóról hátha akkor visszakaplak, remélem visszakaplak.

Legszívesebben mindenkinek rólad beszélnék, sokszor meg is teszem, bár tudom már unják hisz látom a szemükben…de mégis hogyan lehetne egy olyan személyt mint te megunni? Hisz tele vagy tökéletlenséggel amik számomra tökéletesek. Annyira de nagyon szeretlek téged és bárcsak az élet adna nekünk még egy utolsó esélyt, esküszöm az most jól sikerülne❤️‍🩹 sokat már nem is gondolok rád, csak reggel mikor felkelek, este mikor elalszom s napközben , az nem is olyan sok , nem?

#hiányzol #szerelem #szerelmi bánat #szerelmi csalódás #magány #szeretem #i miss him #saját érzelmek #saját #saját poszt #spotify #saját gondolat #sajat iras #sajat erzes

[pirataimperatix]

Peroration

@wintermulitplied

“Nem fogsz visszajönni.” (You will not be coming back.) Liliána accused, tears already glistening in her eyes. Her mother's silence was an admission on its own, causing helpless anger and fear burst from and coat her heart.

“Apa haldoklik, és te is itt hagysz.” (Dad is dying and you will leave me too.) The daughter of the Devil and Sea hissed through a curtain of tears, cutting straight to the point, just as she learned

“Kislányom-” (My little girl-) Rozália tried before an another outburst cut her off

“Meghalni jobban szeretsz, mint engem!” (You love dying more than me!) Liliána's black pearl eyes flashed dangerously; truly the perfect combination of them.

“Ha ez igaz lenne, akkor visszamentem volna az országba, amit egyszer hazának hívtam.” (If that had been true, I would've gone back to the country, that once I called homeland.) Rozália dismissed that belief sharply “Te nem látod a gyásztól, de én igen. Lassulok, kislányom. Érzem.” (You cannot see it from the grief, but I do. I'm getting slower, my little girl. I feel it.) The Duelist -no longer the best since the title was won by Liliána five years ago- Captain, the Empress of the Caribbean admitted

“Ne akard anyád lógni látni. És azt se kívánd, hogy az emberek elveszítsék a tiszteletet, mert öregszem. Mi történne veled, amikor széttépik a holttestem? Hogyan gyászolnál és lépnél a helyembe egyszerre, tiszta tudattal?” (Don't want to see your mother hanged. And don't wish people losing their respect for me because I'm getting old. What would happen to you when they are tearing my dead body apart? How could you grieve and step into my place at the same time, with a clear mind?) By now Rozália was holding her sobbing child, desperately clinging to her mother the very last time.

Her arms equally as tight around her, this wasn't a decision that she made easy. Continuing after losing James was an entirely different kind of agony, now Jack also at the door of death...she couldn't let him go through it alone. No matter how her other instincts and part of her soul screamed at the thought of separating from Liliána, this decision, in this world ensured her survival. Both pirates and empires feared her, her fleet. She can't allow a change in that state. Cannot allow to risk her daughter.

“Mindennél jobban szeretlek, utolsó gondolatom is te leszel. Gyászolj, majd lépj helyembe. Tudom, hogy képes vagy rá. Búcsúzz el apukádtól, biztos hiányzol neki.” (I love you more than anything, my last thought will be you as well. Grieve, then step into my place. I know you're capable. Say goodbye to your dad, I'm sure he misses you.) Kissing her tears away Rozália slowly parted, no matter how her heart twisted at the movements. How she had to bite her lips with sharp gold sewing them shut after Liliána's I love you too mom, to prevent herself from calling after her to reassure, to hug, to cry. She stood until she disappeared from sight and decided to visit the graveyard.

“We're coming James. You don't have to wait long.” One might mistake this lush part of the bay for an oasis instead, vivid green leaves and uncountable kinds, colors of flowers lined the crescent land. It disappeared during high tide, the sea taking all gifts left by relatives, friends. It was the cemetery of the old Vihar crew as well; her whole family and their memory rested here.

She couldn't bear the thought of throwing them into the sea, but eventually they became sailors, pirates, especially James. This was a compromise, a tiny cheat of habits, as most of them eventually found love and children even. And Rozália had to be able to visit them.

“I miss you. Have been ever since; like I'm not complete.” hands now marred by tiny wrinkles traced gently the wooden albatross, Jack's latest gift.

Two years, yet it felt as it happened yesterday. Even at 62, Rozália led every attack and defense with the Vihar, a living legend of that age still the best, the first to arrive, the last the leave the battlefield. She wasn't fast enough. It was too late when she noticed the man charging at her with the bayonet already within too close range to evade. But James managed to be faster, killing the man while metal burrowed deep into his body. The fleet switched to defense, Jack soaring across ships to reach his husband. World seemed to stop as the two of them cradled the ex Admiral, who even in death joked: why wouldn't he not do that? He would've gone mad if he only had Jack as company. James Norrington fell in battle, succumbing to his injuries in the arms of those who loved him the most.

Of course Rozy tracked down the source of the attack and burned Port Royal to ashes, the scale of mayhem, the raw insanity in her vicious eyes rekindling the stories of the Hungarian Devil. Those tales mentioned nothing of her anguish. “I'm sorry.” and she didn't know what she was apologizing for, only shifted in the sand, kneeling hurt, so did walking. No matter the mobility aids, herbs; she permanently ruined her knees with her inhumane fencing style. About that, she had no regrets and would do the same even if she knew where it led.

“I love you. We're coming.” one last loving kiss against the sun warmed wooden albatross, her fingers parting with difficulty.

“Barátaim, családom. Mindent köszönök. Itt ér véget a történet, de a legenda századokig megmarad. Megtiszteltetés volt veletek lenni.” (My friends, my family. Thank you for everything. Here is where the story ends, but the legend will stay for centuries. It was an honor being by your side.) The Captain stood tall, emerald eyes glassy at her goodbye to the legendary Vihar crew, the family who saved her decades ago.

Captain Jack Sparrow's last journey. Picking the crew for this voyage took a day, the most trustworthy and in a way pure hearted sailors allowed on board of the Black Pearl, his ringed fingers resting on the railing of the quarterdeck. Sharp eyes overseeing the bustling of pirates under his command. Both him and Rozália giving a last hug to Liliána, their miracle. One last shout of ‘I love you!’ ringing together before the sails unfurled gracefully. They were out of sight when she collapsed sobbing.

Rozália felt before she saw him join her, salty spray of the sea restoring some of his vitality. He took her in, one last time basking in sunlight. By now few strands of silver woven in her short, unruly hair, haven't lost the slightest from her towering height nor danger laced charisma and there was still plenty dynamic strength within. Her eyes the same pure color but ultimately not the same ones he used to get lost in. Something changed after James and he couldn't blame her for it. Perhaps he was the same way.

His time seemed to arrive, sneak in unnoticed, brushed off as exhaustion after a long day, blamed on age, until everything was harder, harder and then impossible. Something icy settled in his chest along with the knowledge. Still, he faced it with all his remaining dignity, he had done this before, although the beast was...vastly different than what was coming.

“You're beautiful Love.” he smiled at last, well aware every moment was his last

“So are you, Love.” dexterous fingers gently squeezed his, raw sincerity dripping from her words.

The sun dimmed slowly, the piercing pain especially in her right knee flaring told Rozália what was ahead. And she couldn't think of a more fitting final stroke to their grand epos told by many future generations to come. The wind was picking up, the crew about finishing tying every sail in position, longboats ready. A little boy just arrived back with rum, his face gleaming when Jack asked him for it. He didn't know he brought the legendary Captain his last drink, only knew his kindness and playful ruffle of his hair as thank you.

The darkened sky was the indicator, final glances at the Captain as the deck eventually emptied, boats slowly distancing from the Pearl and the storm she was about to go into.

“Maradsz, ugye?” (You're staying, don't you?) Jancsi, the last one of the Vihar crew fought with his tears at the realization. He didn't need a yes as confirmation, he should've known she simply couldn't live without him.

“Vigyázz a lányomra, amíg gyászol.” (Take care of my daughter while she grieves.) Rozália issued her last command, causing the emotional barrier breaking in the now 55 year old man, shattering further when he felt her hug farewell. His head burying in her shoulder and cried softly as if he was a little boy again.

“Megtiszteltetés volt minden perc.” (Every minute was an honor.) He eventually managed to choke out, his life flashing against his eyes from the first moment he sneaked onto the rescue ship

“Úgyszintén.” (Likewise.) Rozália kissed his cheek before letting go of her first mate. “Elboldugolok majd a hajóval egyedül?” (Can I man the ship alone?) she asked softly

“Igen. Minden...jól van. Biztosan- biztosan-” (Yes. Everything...is well. It will surely- it will surely-) Jancsi simply couldn't finish that sentence. Not if he wanted to avoid a complete breakdown.

“Jó. Ne keressetek minket, se a hajót. A Vihar és a Végzet flotta új kapitánya Liliána Thalassa Véghváry és te vagy az első tisztje.” (Good. Don't look for us, nor for the ship. The Vihar and the Végzet fleet's new Captain is Liliána Thalassa Véghváry and you are her first mate.) She named her successor, put her in the arms of the very few she trusted. Jancsi stood straighter at the well known news, she could see he would go any lengths to protect her.

“Viszlát...Rozália.” (Goodbye...Rozália.) One last tight hug as farewell before the man descended into the last boat, cradling his chest where the warmth of her touch lingered.

With a heavy sigh, she turned, not surprised to see Jack glaring at her.

“You're still here.” an acknowledgement with no surprise behind it. She knew he suspected her plan all along and only didn't try to change it because he wouldn't be able to convince her to leave.

“Do I look like a ferryman to you? Who will only lead you to the door and not through it?” Rozália challenged, noting his sickly pale complexion and shivers with the weather change

“Does Lili...” he choked, those eyes still burning with life

“She knows. She will fully understand later. This wasn't a choice I made on the whim or with an easy heart, Jack. I cannot live any longer. Especially not without you.” by now only they remained so she allowed her pained limp to show before she embraced her soulmate.

“Retire to your cabin, Captain. Wait for me. There was a reason why James' speech missed the ‘till death do us part’. Because not even death can or will separate us.” Rozália smiled, supporting him all the way to the door with a shattering heart. “Rest. I will join shortly.”

The Black Pearl tossed around like a toy among the abyss waves, both the sea and the downpour flooding the deck. Her hair wildly whipping in the wind and she refused to give up her fight with the helm, driving the prized ship further into the vicious storm, perhaps the worst she had seen. Tightly corded muscle fought with the very strength of the sea, defiant, no matter how many times she was knocked from her feet. At last the course and outcome set in stone. The Devil turned her head towards the pitch dark sky and roared one last time, fangs bared, lightning flashing in the storm like her swords did.

She turned her back to the elements to wrestle herself through the cabin door, water already ankle deep.

“Jack?” she called, her heart settled when she saw the slight raise of his head. Shaking her soaked coat off, slicking her hair out of her face, she immediately joined him, her soulmate in her arms' gentle yet protective hold. Still, she winced as the Pearl's hull groaned, drawing a fond smile from Jack.

“Just look at me darlin’. Nowhere to else. Look at me.” Rozália could hear the plea underneath the comfort, draping her body closer till they couldn't be told apart. Light...not from outside but...the ghost wings she had seen plenty times on him. Golden sparrow wings were dimming rapidly, his body more and more lax in her hold.

“Jack, Jack stay with me a little longer. Please hold out just a little longer. I know you can.” saltwater from her hair mixed with tears at the sight of her dying soulmate, just one last look. A few more moments. His eyes gently fluttered open, some of the glow returning to the wings but not steadily.

“Anythin’ for you.” his easy smile made her bring their foreheads together, her only relief that she will follow him soon.

The sea seemed to still, the raging storm pausing noticeably enough for her head to jerk up; did she accidentally navigate into the eye of the storm? The water now lapping at the bed trembled and morphed into a familiar shape.

“You know what happens now, do you?” Calypso, the Goddess asked, melancholy heavily tinting her accented voice. Rozália only could nod carefully cradling Jack's head

“His time has come. Yours, no.” the Goddess' glare bore into the woman who outright denied her in response.

“Yes it did. I lived on my own terms. I will die the same way. And I decided I will, today, with him. I am in control of my fate.” she sit straighter, emerald fire burning in her eyes, rebellious, strong, undeterred and unapologetically fierce.

“Be it then.” Calypso sighed, not bothering hiding the pain at the sight of the soulmates about to perish in each other's arms “I will make it quick.”

“Wait!” Rozália cried suddenly, before she could sink back to the ruthless sea she emerged from. The urgency in her voice making her pause with a piercing gaze.

“Thank you. For Liliána. For Jack. For giving me a true second chance to live. For granting us this death. Please sometimes look towards our daughter, she's also yours.” her throat was closing in, overflowed with emotions, fragments of her life

“Bring us under. Don't let anyone find the Pearl...or us.” Jack rasped his last request

“Fine. Farewell Sparrow and Phoenix.” with the lingering cryptic message, the goddess dissolved into droplets, back into the depths she had risen from.

“Rozy...your...wings” Jack whispered and for the first time she also saw them. Enormous phoenix wings arched gracefully from her back, closing around him protectively. They burned bright, with ferocious intensity, his glow nowhere near hers but at least steady. “I'm sure I didn't drink enough rum to see” the signature hand gesture at his own ones “this”

Calypso's gift. It was unsaid, along with the fact they only had moments remaining. Her lips on his soft, careful and passionate “Szeretlek.” (I love you.) Rozália said with a teary, loving smile. Safe in her wings, shielded by the rage of the world, Jack reached for her face, strength dissipating from him with every lazy heartbeat. Unlike her, he couldn't call a language his own, unless...“Én is téged.” (I love you too.) A kiss with his last breath.

The sea seemingly split open, waves reaching mountain heights, accompanied by the largest lightning ever cutting across the sky they crashed down the Black Pearl, bringing it down to its final rest and extinguishing the two burning souls.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Liliána Thalassa Véghváry was just as feared and respected as her mother was. As her fathers were. She fenced like Rozália and James combined did, navigated better than Jack and led people just as effectively. The sea what ultimately claimed her parents seemingly always favoring her, almost akin to an apology. Despite Jancsi's tremendous support, there were still times when the agony became unbearable to keep locked within. After a sleepless night, she stumbled to the deck of the Vihar at the very crack of a misty dawn and screamed silently with tears like translucent pearls sliding from her cheeks, soaked up by the wood.

Eventually, she rose, straightened just like they would've wanted. In the distance she noticed a ship...not a traditional one, more akin to the Flying Dutchman? Flinging herself against the railing, Liliána stared at the three figures standing united on the deck. Bright seafoam, blazing emerald, brilliant black pearl eyes looked at her tenderly, full of pride and love.

#🌹 stories 🌺 | legend of the devil; monsters; swords & an unseen crown #🌺 liliána 🌅 | my little girl; mi flor de vida; örökké szeretni foglak #🪶jack sparrow 🧭 | witty trickster with brilliant black pearl eyes & soul as deep as the sea #🌊jack sparrow☀ & 🌹 rozália 🪽 | my star & scar crossed love; you were my fate #🪶jack 🌊 & 🪽rozália⚡️& 🌙 james 🏝 | fates forever intertwined

[viking84chef]

MIÉRT SZEXELJÜNK?

Hogy összejöjjünk.

Mert szakítottunk.

Bosszúból.

Unatkozom.

Részeg vagyok.

Kanos vagyok.

Dögös vagy.

Okos vagy.

Vicces vagy.

Jó napom volt.

Rossz napom volt.

Jó az illatod.

Új pózt tanultam.

Ki kell engednem a gőzt.

Fogynom kell.

Nincs itthon a család.

Nincs itthon a lakótársam.

A pasim nem dug meg jól.

A csajom prűd.

Mert azt mondtam.

Esik az eső.

Félidő van.

Szerda van.

Most zuhanyoztam.

Még nem zuhanyoztam.

Hogy növeljük az önbizalmam.

Hogy ne szakíts velem.

Mert nem dugtam még liftben.

Mert nem dugtam még a városban.

Mert nem dugtam még.

Rég volt az utolsó.

Gyereket akarok.

Most borotváltam.

Most gyantáztam.

Hogy előléptess.

Mert kell a pénz.

Hogy ne veszekedjünk.

Hogy befogd végre.

Szilveszter van.

Karácsony van.

Szalagavató van.

Szülinapom van.

Szülinapod van.

Valakinek szülinapja van.

A pszichológusom is ezt ajánlotta.

Mert erről fantáziálok.

Mert legutóbb nem sikerült.

Hogy tartozz.

Mert tartozol.

Mert tartozok.

Új ágy.

Új ágynemű.

Búcsúzás.

Bocsánatkérés.

Köszönet.

Figyelemelterelés.

Mert fizetted a vacsit.

Jöjjünk össze újra.

Menstruálok.

Már nem nem menstruálok.

Hogy elfelejtsd az exed.

Hogy elfelejtsem az exem.

Mert nem vettem ajándékot.

Elfáradt a kezem.

Unom a pornót.

A guminőm kilyukadt.

Véletlenül lenyeltem egy viagrát.

Lejár a koton szavatossága.

Szép a bőröd.

Szép a hajad.

Mert hazahoztál.

Ha neked nem kell, nekem jó lesz.

Nem kellek neki, de jó lesz ő is.

Nyert a csapatom.

Hová tűnt mindenki?

Stresszes vagyok.

Őrült vagyok.

Majdnem meghaltunk, de élünk.

Van egy órám.

Van tíz percem.

Nem beszélek angolul.

Nem beszélsz angolul.

Az országodból még nem csináltam senkivel.

A kontinensedről még nem volt meg senki.

Színesbőrű vagy.

Ázsiai vagy.

Félázsiai vagy.

Jól táncolsz.

Izmos vagy.

Könnyen kapható vagy.

Könnyen kapható vagyok.

Szükségem van rá.

Simon mondja.

Jók a géneim.

Meg fogok halni.

Elköltözöm az országból.

Kiolvastam a Kama Sutrát.

Elmosogattam.

Hamarosan híres leszek.

Híres vagyok.

Híres voltam.

Kíváncsi vagyok milyen veled.

Fázom.

Nem tudok mit mondani.

Unalmas csak zuhanyozni.

Unom az orált.

Jól áll a farmer.

Jó a csukád.

Hasonlítasz valakire.

Terhes vagyok.

Nem vagyok terhes.

Hogy felbosszantsuk anyámat.

Hogy felbosszantsuk a szomszédokat.

A “csak barátok” nem működik.

A testeink összepasszolnak.

Miért ne?

Emberek vagyunk.

Mert szeretlek.

Mert jó vagy.

Mert jó vagyok.

[zoeeozzoeeoz]

Most @csacskamacskamocska egyik posztja nagyon előhozta belőlem, az egyik nagyon régi meggyőződésemet. Ő nem erről írt, nem ezt akarta mondani, nem ez volt érzése amit "papírra vetett", de belőlem előhozta ezt a vissza-vissza térő érzést.

Nagyon sokszor úgy érzem, hogy én nem létezem. Pontosabban , sokak számára természetes hogy vagyok, hogy megcsinálok dolgokat, de fel sem tünne, ha én nem lennék, még keresni is csak azért kezdenének el, mert feltűnt nekik, hogy valamit nem csináltam meg, és hogy mikor fogom megcsinálni. Én, mint ember, mint akármi, nem hiányoznék. Önmagamért nem keresnének soha senki. Nem biztos hogy jól tudom megfogalmazni, de igyekszem.

Sok féle képen tudunk szeretni, és kimutatni azt, hogy valakit szeretünk, és fontos nekünk. Mindenkinek már az igénye. Én pl nem hiszek a szavaknak. A szavak hazugok! Jöhetnek őszintén, szívből, de már a következő percben is meghazúttólhatjuk egy tettünkkel. Vagy másnap. Vagy fél év múlva. Vagy 4 év múlva. Nálam nem játszik az sem, hogy apróbb, és kevésbé apróbb ajándékokkal lepnek meg. Vagy csoki és virág. Nálam nem pálya. Ezekkel úgy érzem, megvesznek. Megveszik az érzéseimet. Beléd rúgtam? Nesze itt egy csokor virág meg csoki. Bocs. Kevés? Nesze itt egy aranynyaklánc ilyen -olyan kővel. Bocs. Nálam ez inkább ellenkezőjére fordúl. Ha bocsánatot akar kérni valaki, akkor álljon meg velem szemben, és úgy kérjen bocsánatot. "Hülye voltam bocs, nem akartalak megbántani" Nem kellenek az ígéretek, meg a miértek. Azok csak szavak! És nem kellenek a drága utazások sem, (csak ha a saját részemet én fizetem! ) nem kell a csillogás! Ezek csak álcák, amiket jól a másik fejéhez lehet majd vágni, hogy" elvittelek ide meg oda, meg vettem neked ezt meg azt, te meg elhagysz engem???!!!! " És nem utolsó sorban, fontos ugyan egy kapcsolatban a szex, de ha egy kapcsolatot csak a szex tart össze, akkor ott ette meg a fene! Nem kell hogy kiszolgáljanak. Hogy ajnározzanak.

Nálam az érzelmek a fontosak. Nem kell kimondani naponta ezerszer hogy "szeretlek", csak érezzem. Érezzem egy ölelésből. Hogy nem csak egy "megölellek, mert tudom, hogy szereted", hanem abban az ölelésben akaratlanúl is benne vannak az érzések. És ezeket nem lehet tettetni. Érezni lehet abból is, ahogy beszél rólunk a másik , másoknak. Haverjainak, szüleinek, ahogy kiáll mellettünk, ahogy beszél hozzánk, ahogy reagál a dolgainkra, ahogy hív minket, ahogy figyel ránk. Az apró rezdülésekből, az együtt rezgésből, mindenből. Mindenből, amit felénk mutat, és abból is, amit kifele mutat rólunk. Ezek természetes dolgok, ne lehet őket megjátszani. Nagyon hamar rá lehet jönni, ha valaki megjátsza.

De hogy vissza térjek az eredeti témához, mert nagyon elkalandoztam. Szóval, én a jelenlegi életemben ott tartok, hogy tényleg úgy érzem, hogy senkinek nem tűnne fel a nem létem. Hogy szélmalomharcot vívok nagyon sok területen. Hogy azt gondolom, van aki szeret, alanyi alapon, de nincs olyan, aki önmagamért szeretne. Vagy csak én nem érzem, mert nem egy "nyelvet" kommunikálunk. Hogy megyek előre, lázadok, teszem amit kell, amit elvárnak tőlem, nagyon kis részben megvalósítom saját álmaimat is. Vannak mellettem olyanok is akiknek a mindennapjaiban is "szerepet játszom", de kibaszottúl úgy érzem hogy én senkinek nem vagyok fontos, és senki nem szeret, és senkinek nem tűnne fel ha eltűnnék! És ez most nem ilyen hisztismirtil lázadás, hanem valóban így érzem!

#napi nyüsz off #napi felesleges off.

[csacskamacskamocska]

A nagyon fontos kérdések

Téged hogy kell szeretni? Nagyon. De tényleg.

Mitől érzed, hogy szeretnek? Rengeteg beszélgetés, közös mindenfélék és a rendre felbukkanó rámgondolások.

Hogy lehet neked biztonságérzését nyújtani? Elég egyszerű. Szeretlek, fontos vagy, nem csallak meg, nem hazudok. Kész. Én meg elhiszem. Mindig elhiszem.

Hogy lehet boldoggà tenni? Ez sem bonyolult. Fontos vagy nekem kijelentéssel vagy ennek érzékeltetésével.

Hogy kell csókolni? Öhm. Mikor hogy. Szenvedélyesen, erősen, símogatóan, lágyan, mikor hogy. Leszámítva a habverést mind finom.

Hogy kell ölelni? Erősen. Az ölelés az enyém vagy, nem akarlak elereszteni érzést nyújtsa.

Hol kell simogatni? Hát, izé, nem nagyon szeretem a kis simikéket, a rebbenő érintéseket. Öleljen meg, csókoljon meg, adjon puszi, a simogatásokat nem értem.

Hogy lehet a lelked amikor nyugtalan kisimítani? Öleléssel

Mi izgat fel és mozgatja meg a fantáziádat? Höhö, én egyetlen érintéstől vagy gondolattól felforrok. Néha jó ez, néha nem. Persze vannak egyértelmű dolgok, hogy szerintem izgató ruhában szexelni. A félig levetkőzöttségben van valami állatias, elemi ösztönösség. A gátoltságban, az áttörésben, az ellentétekben.

Elmondtad neki? Eh, egyszer mondtam el egy pasinak, hogy mit szeretnék, de azt mondta, neki az kényelmetlen.

Elmered bárkinek mondani? Régen nem. Most talán igen. Nem tudom. Jó ideje szingli vagyok. Persze a tumblin mindent tudunk egymásról. :D

Elmondta neked mire vágyik? Ki? Aki eszembe jutott, ő nem mond el semmit.

Tudod mitől indul be? Igen

Hol és hogyan érintsd meg? Nem.

Tudja mitől indulsz be? Nem.

Hogyan lehet élni hagyni? Nehéz. Nagyon nehéz.

Mi sok? mi kevés? A túlgondoskodók gyakran bosszantóak az önálló emberek számára, közben meg vágynak is rá, hogy néha letegyék a terheiket. Egyszerűen elképesztően sokat kell beszélgetni ahhoz, hogy már ne kelljen beszélgetni.

Miben méred a kapott figyelmet? Beszélgetésben.

Meg lehet, meg kell neked felelni? Nem lehet nekem megfelelni. :( Tökéletes embereknek mondtam nemet, hogy szerelmes lehessek egy tökéletlenbe.

Vannak feltételeid? Nincsenek. Nagy baj ez. A szerelemmel együtt jár a feltétel nélküli szeretet is. Komoly nehézség. :(

Lehetnek másnak is feltételei? Ha elmondja, és teljesíthető, igyekszem megtenni azt, amitől neki jobb a közös élet. De feltételt szabni a szeretésért az gonosz dolog.

Te meg akarsz felelni? jajj, nagyon.

Hogy érzed, meg tudsz felelni? Nagyszerű vagyok. Bolond, aki nem látja. :D

Tudsz változtatni a véleményeden? Nehezen. Ha lenyűgöz valaki, akkor könnyen. Okosság, intelligencia, humor, ezek a szexpontjaim és ezeken keresztül befolyásolható is vagyok. :)

El tudod fogadni más gondolatait? Igen. Ha valaki fontos nekem, alkalmilag teljesen magamra tudom húzni a látásmódját.

Tudod tisztelni azt más esetleg máshogy él meg helyzeteket, gondol dolgokat? Folyamatosan az a hobbim, hogy minden történésben keresem azt, hogy milyen másik nézőpont van. Szóval: igen.

Kié az utolsó szó? Attól függ, mennyire vagyok szerelmes.

Ki az, aki mindig asztaltbont és szakít? A megoldhatatlannak érzett helyzetekben könnyen felrobbantom a kapcsolatot.

Mikor hagytak magadra, egyedül először? 3 hónaposan hetekre kórházba kerültem. Nem lehetett látogatni.  Egyébként hatévesen.

Mióta nem számítasz senkire? Érzésre nyolcéves korom óta

Számíthatnak rád? Mindig

Ott vagy amikor kell? Remélem

Van biztonsági hálód, család mögötted? Valójában van. Család, barátok.

Tudsz kötődni? Igen

Közel engedni? Nehezen

Köt anyagi érdek kapcsolatokhoz? Soha.

Köti hozzád anyagi érdek? Remélem nem

A pénz meghatározza az erőviszonyokat? Nyilván befolyásolja a kapcsolatot. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem.

Beszéltek a pénzről? Régen nem mertem beszélni róla. Ma már mernék.

Van tabu téma? Nincs.

Hazudsz neki? Nem

Hazudik neked? Igen

Miért? Nem tudom

Képes vagy kompromisszumra, képes vagy bocsánatot kérni? Igen, igen.

Meg tudsz bocsátani? Nehezen

Tudsz felejteni? Érzelmi dolgokat nehezen. Minden mást könnyen. :D

Mit keresel egy kapcsolatban? Hogy jól érezzük magunkat

Mit és kit keresel a másikban? partnert, szellemi társat, játszótársat, inspirációt, kikötőt

Mit vársz tőle? Éljen úgy, hogy az nekem inspiráló, előrevivő legyen

Hogyan álmodtad a közös életet? Fú, marha jó dolgokat láttam bele

Miért választott téged? Nem engem választott.

Mit vár tőled? Fogalmam nincs

Mit talált benned? Fogalmam nincs

Akar közös életet? Nem

Tudod, hogy ő miről álmodott? Tudom

Mi okoz neked fàjdalmat? Elhanyagolás, ignorálás, megszégyenítés

Mi dühít fel? A lassúság

Tudod miért? Frusztrál

Mi okoz neki fájdalmat? Nem publikus

Mivel tudod felbosszantani? Szinte bármivel

Vannak saját álmaid, terveid? Vannak

Tudod szeretni önmagad? Igen

Szereti magát? Szerintem nem

Békében élsz a testeddel a külsőddel? Nem

Szereted a testét, az illatát, az ízét? Amit ismerek, azt imádom

Szereti a tested, az illatod, az ízed? Fogalmam sincs

Vársz titkon valaki mást? Nem

Ha jönne mennél vagy maradnàl? Mennék

Mire vársz? Mit remélsz? Miben hiszel? Nem kell senki csak azért, hogy ne legyek egyedül. Ha csak ezért lennék valakivel, folyton érezném és éreztetném, hogy nem vagyok a helyemen. Elfogadom ami van. Az élet majd kiforogja.

Miért vársz? Nagyon komolyan: mi mást tehetnék?

@madamsushi köszönöm, hogy végiggondolhattam :)

#kérdések #01-23

[hunblarity]

500 leggyakoribb (legalább négy betűs) szó

Hogy csak volt vagy, mert akkor most mint kell lehet nagyon minden. Olyan vagyok; lesz amikor ilyen majd.

Nincs azért mindig nekem, pedig volna amit tudom. Magyar lenne valami nagy, miért? Után!

Szerintem hanem aztán elég ember tényleg, milyen valaki mikor egyik szerint arra mondjuk vannak, persze lett egész amúgy neki annyira, ahogy miatt kicsit igen! Több pont, szóval inkább egyszer akik első semmi.

Mindenki legyen, ahol viszont ezek alatt erre ezért jobb emberek, biztos kellett magam. Soha voltam vele teljesen, talán ezzel szép lenni!

Saját benne másik annak nélkül. Legalább őket senki neked kéne! Dolog mindent előtt között, egyébként jobban azzal.

Közben ennek tudok eddig legjobb. Megint kurva ebben, mintha megy vissza:

"Tudja arról, engem ugye rossz Orbán sokkal mégis szar." - mondta azon, sajnos mivel azok értem, néha tegnap, végre ezen újra este.

Együtt mennyire hozzá mellett, remélem voltak éves, hogyan bele akarok láttam: igaz reggel tudod mind egyetlen kellene.

Semmit, valamit, velem fontos tudtam. Sosem világ nyilván magát, három össze vagyunk éppen. Sikerült, akár eszembe.

Igazán gondolom, vajon hiszem lehetne szeretem. Illetve akar addig amíg tovább összes akinek sokat rajta. Például kedves fogok kedvenc: abban FIDESZ utolsó.

Mondom, mire nekik erről annyi sincs. Utána először hiszen egyre mindegy. Élet attól róla leszek boldog érzem.

Egyedül, esetleg férfi helyett egyszerűen ennyi jött mondani való!

Tehát kérdés teljes jelent ellen igazi. Azóta szeretnék kibaszott többet!

Nagyobb maga ahhoz, nehéz pontosan ennyire. Ebből holnap menni veled kormány! Egyáltalán látom gondoltam, akit komolyan, annyit mindenkinek köszönöm.

Ilyet alapján akartam mondja, miközben majdnem úgyhogy, legnagyobb igazából ezeket néhány vége lehetett. Végül belőle történt!

Jutott Budapest, régi gyerek. Ehhez végén lassan lány: otthon szabad! - Által hittem, érdekes szépen tetszik politikai második.

Csinálni akarom, melyik venni hosszú nemzeti kívül? Egyet ment, magad tudni. Szinte európai! Ezer érdekel, vicces megyek Magyarország következő egészen ország; ilyenkor ráadásul simán!

Valahogy fogom mondtam. Fekete főleg film, sose elmúlt. Érdemes.

Többi vettem ugyan régen tűnik tenni adott Magyarországon. Képes!

Később itthon, haza: életem hülye. Szól perc ennél; lennék, marad része kaptam téged. Fogja amerikai, kurvára embert évek, dolgok.

Viktor belül ettől, amely nézni minek eléggé; ugyanis hasonló. Megvan természetesen, szeretném tőle általában, your hiába.

Azonban alig gyorsan szemben nálam pénzt számára azert, miután tökéletes fehér múlva négy. Mennyi valószínűleg dolgot módon dolgokat, erős nálunk ideje.

Köszi, egyes azokat helyzet látni. Kevés! Mekkora helyen végig szeretlek felé. Német írni, kapott látszik! Tumblr közül közös, előbb előre lesznek, nekünk valahol amiben keresztül, külön.

Amire tudnak esetben, napi azonnal hely. Sokan képet hirtelen olvastam. Bennem imádom, tudsz élni, aminek szoktam isten érzés!

Tuti emlékszem, that szomorú újabb valakit idén dolgozni.

Péter hiányzik, héten embereket orosz biztosan.

Gyönyörű, sokszor fognak maradt került valójában. Képest működik valóban, mások lévő, történik hatalmas. Vagyis amugy, szegény plusz tudják korábban akarsz kapcsolatban.

-- Szia, nincsenek abból amiket millió

-- Valakinek bazmeg tudjuk hány - észre véletlenül.

Egyszerű szintén, úgyis komoly érte. Mellé szerelem, cikk tele!

Rendben, számít mást rosszul. Valamint állami évben normális fiatal munka. Egymást írtam, miert szívesen. Tart pénz című, amik találtam körül mindenkit.

Gyerekek egyszerre minket tavaly, folyamatosan.

Itten van szivárványszínű rákfelhőben is!

Az ennyike sajnos nem fért ide, úgyhogy neki külön szentelünk egy megemlékezést

Nem szeretsz olvasni? Podcaszttal ébredsz meg alszol? Itt van hangoskönyben is, sajnos nem Samuel L. Jackson előadásában

#Youtube

[nelkulednem69blog]

Nem tudom hogyan mondjam el neked, hogy tökéletes vagy, és értékelem a tetteid. Nem arról van szó, hogy közönyös vagyok, vagy nem szeretlek.

Arról van szó, hogy most vagy olyan amilyen három éve szerettem volna, hogy legyél. Arról van szó, hogy két és fél év csalódás, csalódás hátára pakolás után, megváltoztam.

Nem merem értékelni, nem merek boldog lenni attól, aki lettél, mert nem tudom meddig fog tartani, félek, hogy újra csalódni fogok. Félek, hogy az lesz az utolsó csalódásom benned.

De félek attól, aki most vagyok, mert mindent tönkre fogok tenni ezzel.