Tumgik
#utálom ezt
banatostenger · 2 years
Text
Csak kibaszottul bőgni akarok…
230 notes · View notes
Text
Nem iszom alkoholt.
Évek óta nem tudok józanul gondolkozni.
@wandering-thoughts-blog
7 notes · View notes
gondolataim-tarhaza · 11 months
Text
Minden széthullik körülöttem.
7 notes · View notes
searchingnewme · 11 months
Text
Faszért várom, hogy felvedd velem újra a kapcsolatot..
Nem tudlak elengedni.
9 notes · View notes
Text
23:43
vannak barátaim akikkel elvagyok, van családom akik szeretnek, jó jegyeim vannak, van egy boldog párkapcsolatom, álmokat szeretnék megvalósítani, építem az életem, és mégis mi történik? egyik éjszaka hirtelen egy dolog túlgondolása miatt több felesleges fájdalmas gondolat jön, én pedig marcangolom magam ezekkel egész éjszaka, és máris ott tartok hogy össze vagyok törve, sírok, elegem van mert minden sok, elmegy az önbizalmam, elkezdem gyűlölni magam és mindenkit, eszembe jutnak a mondatok amikkel mások megbántottak és ezek megállás nélkül egymás után cikáznak a fejemben. mint egy ördögi kör. és megint a kurva padlón vagyok pedig már azt hittem végre magabiztos leszek, vége lesz de megint ott tartok néhány nyomorék ember miatt akik fájdalmat okoztak a szavaikkal/tetteikkel hogy kezdhetem elölről újraépíteni a lelkivilágomat... annyira fáj és annyira ordítanék de már az sem megy... utálom ezt az elbaszott szar generációnkat, ami csomó embert idejuttat.. miért a gyökerekből van több?
6 notes · View notes
fathermolecule · 3 months
Text
"majd nézz fel a felvire az új pontok és feltételek fel lettek rakva szerintem az állatorvosi elég szar :(" ok.should i kill myself? what am i supposed to do w that
0 notes
tunderilona · 1 year
Note
what is your opinion of the word smacizni?
🤢 <- kb ez
0 notes
sronti · 2 months
Text
Bike computer projekt, telefon geekek help
Miután ráfeszültem, hogy kéne egy ilyen, körbenéztem a piacon és minden drága és szar, kitaláltam, hogy csinálok inkább egyet telefonból. A szűk keresztmetszet: akkumulátor (fú, hiba volt elkezdeni ezt, utálom kiírni hosszan, de az aksi se jobb, a battery se működik) idő. Olyan telefon kéne, ami ezeket a specifikus dolgokat tudja:
-Olcsó, használtan max 40-50k huf/80-100GBP, ahol leginkább a ramon és processzoron spóroltak.
- nagy teljesítményű akkumulátor (megint itt van ez a szó)
-viszonylag tiszta és viszonylag új android (bár rootolás is lehet lesz ebben, de jobb lenne elkerülni)
-jó kijelző/akkumulátor (!!!) teljesítmény arány, mert a kijelző fogja a legtöbbet fogyasztani always on-ban csak GPS és talán bluetooth lesz rajta, meg a cycle computer app, szóval hiába nagy az aksi, ha a kijelző is nagy.
-először azt gondoltam, hogy kamera nem annyira fontos, de aztán lehet, hogy a videó részét használom majd, szóval azért működjön valamennyire.
Ez az a kivételes eset, ahol meggyőzhető lennék egy régi szifonra, ha nem lassulna be és nem menne tropára az aksi (acceptance phase) addigra, amíg eléri a kívánt alacsony árat.
Minden megoldás érdekel, ha van ötleted, ne tartsd magadban. Köszi
39 notes · View notes
ertem-miert-nehez · 6 months
Text
Utálom ezt az egyszer így- egyszer úgy dolgot
73 notes · View notes
csacskamacskamocska · 4 months
Text
Összejövetelek
Annyi ellentmondás van bennem a társasági eseményekkel kapcsolatban, hogy az biztos elég lenne egy pszichológiai tanulmányra. Mondjam az igazságot? Ha a legeslegeslegmélyebb vágyamra lenne bárki kiváncsi, akkor az az lenne, hogy legyek a pasimmal, csináljunk valami kaját amivel aztán nem kell babrálni, csak rájárni, társasjátékozzunk, igyunk, röhögjünk nagyokat, ha van kedvünk, sétáljunk egyet a megbolondult városban, legyünk együtt. Ha van kedvünk és meg vagyunk hívva, akkor mehetünk bárhova azzal a kitétellel, hogy nem muszáj ottmaradni, bármikor hazatérhetünk, hogy a fentiekkel folytassuk az estét. Szerintem amúgy ezt bármelyik este meg lehet csinálni, nem kötődik a szilveszterhez. Vagy utazzunk el nagyon máshova megnézni, hogy máshol milyen a szilveszter. A lényege az, hogy nekem ezerszer jobb, komfortosabb egy együtt töltött nap vagy este, mint bármilyen társasági esemény. Az együtt töltött az együtt töltött, és nem egymás mellett, hogy mindketten a tumblit tologatjuk és más emberekkel beszélgetünk... :( Vagyis, akár még ez is lehet, ha közben egymás mellett ülünk és arról beszélünk, hogy ki mit olvas éppen és ki miért fasz :D és közben iszunk, röhögünk és valójában együtt vagyunk és belekeverjük bármikor a fentieket.
Utálom a mindenféle összejöveteleket amikre meghívnak. Nem akarok idegenekkel beszélgetni, mert 100-ból egy, aki felkelti az érdeklődésemet, viszont a legtöbb ember csak beszél és beszél, a nélkül, hogy megkérdezné a másik embert, hogy ő hogyan gondol valamit. Csak kiterjesztik magukat. Csak dominálni akarnak, hogy érezzék, hogy élnek. Okoskodnak, véleményeznek, kioktatnak, kritizálnak. Ritkán viccesek. Viszont tapadósak. Ha valakivel szóbaállok, nagy esélye van, hogy egész este vele kell beszélgetnem. Tud szórakoztató lenni, az is, aki magáról beszél, ha felvállalja a gyengeségeit, bénaságait, ha a sztorik nem önfényezésből állnak. És akkor is jók a kiááradó emberek, amikor információt adnak át. Itt jártunk, ott jártunk, ilyen meg olyan érdekességeket láttunk és tapasztaltunk. Lelkesedés, pozitívizmus, ezek húzzák felfelé a többieket is.
Nem gondolom, hogy egészséges az, ahogy én ezzel kapcsolatban érzek. A kényszer, hogy szervezzek és közben az idegenkedés, hogy részt vegyek rendezvényeken. Iszonyatosan magányosnak tudom érezni magam emberek között. Iszonyatosan! Lazának kéne lenni, szarni az egészre, odamenni és faszságokat beszélni. Akár szándékosan. (bár ez nem tisztességes, szóval sosem csinálnék ilyet)
Szeretem a barátaimat. Szeretek velük lenni. Szeretek velük beszélgetni. De egy percig sem gondolom, hogy a különféle barátaimat össze lehet ereszteni, és ők jó társaság lesznek együtt és kedvelni fogják egymást. Sőt, biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem. Szeretem, hogy sikerült kialakítani egy olyan kis csapatot, ahol az ember lelazulhat és mindenféle kényszer és védekezés nélkül lehet jelen. Szeretem óvatosan építgetni ezt a csapatot, 1-1 új embert behívva, akit a csapat szépen magábaolvaszt, megismer. Bár most a szilveszte az aktuális program, de amúgy ez az egész bármikor bármilyen időben igaz. Többnyire kiver a víz a társasági összejövetelektől, de közben tudom, hogy ezeket tudatosan építeni kell mert az emberek nagybbik része tök béna ebben, és végül mind egyedül maradunk. Mármint úgy tényleg egyedül.
Az egyik leginkább társasági emberként ismert barátom azzal hívott fel, hogy két baszom rendezvényre kaptak meghívást, de ők inkább hozzám jönnének, úgy döntöttek. Mert nálam elereszthetik magukat. Szóval, ez egy kikötő, én meg a kikötőmester. De más kikötőkben valahogy idegenül mozgok.
Tumblr media
35 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
Fáradtság, két három órás alvások, szorongás, megfelelési kényszer, bánat, pánikbetegség, depresszió mi kell még? :))
32 notes · View notes
Text
Senki nem veszi észre, mennyire fáradt vagyok.
Egyszerűen nem bírom tovább.
Ha egyszer nem leszek többé..
A többit tudjátok..
@wandering-thoughts-blog
13 notes · View notes
gondolataim-tarhaza · 9 months
Text
Te bántasz meg de én kérek bocsánatot. Tudod ezt imadom benned.
4 notes · View notes
iszappakolas · 2 months
Text
Túlságosan szeretem ahhoz, hogy elmondjam neki, csak miatta nem ölöm meg magam. Nem akarom ráhelyezni ezt az undorító terhet, hogy úgy érezze, csapdába ejtem, vagy zsarolom. Próbálom megvédeni magamtól, és titkolni előtte, hogy minden gondolatom szakadékba vezet, és úgy érzem, hogy gyártási hiba vagyok. Néha észreveszi, hogy baj van, de általában el tudom intézni annyival, hogy fáradt vagyok, hosszú volt a nap. Hét éve rejtegetem előtte, kisebb-nagyobb sikerrel. Lelkiismeret-furdalásom van, amiért együtt vagyunk. Gyakran beszél arról, hogy engem tart a legszebb embernek, a legjobb dolog az életében, hogy megismert, és együtt öregszünk meg. Én meg azt sem értem, hogy lehet, hogy még életben vagyok, undorodom magamtól, és visszafelé számolok. Egy olyan társat érdemelne, aki nem egy emberi roncs, aki normálisan funkcionál, aki támasza lehet. Mostanában egyre többször jutok arra a következtetésre, hogy azzal tenném érte a legtöbbet, ha nem léteznék. Ha megszabadítanám ettől a meddő tehertől. Egyre jobban utálom magam, amiért parazitaként szaporodnak az agyamban ezek a gondolatok.
18 notes · View notes
annaszemete · 5 months
Text
A hétköznapok romanticizálásáról
Hideg van, sötét, kopaszak a fák, napokig esik az eső megállás nélkül, és én nem gubózhatok be, nem alhatom át, minden nap fel kell kelni, és elvinni a gyereket a suliba, majd értük menni, bő egy órás kör délután, mire fiamat az oviból, lányomat a suliból összehalászom trolival, a kettő között meg dolgozni kell.
Szóval egyszerűen muszáj kimozdulni, és utálom, és minden évben eljön ez a pont, amikor ősszel átállítjuk az órát, és onnantól kezdve gyűlölöm a világot, és kicsit belehalok a gondolatba, hogy fél évig akkor most ez lesz. Úgyhogy idén tudatosan keresem benne a szépet és a jót, mert így nem lehet élni, hogy a telet azért gyűlölöm, mert hideg és sötét, a nyarat meg azért nem bírom, mert amikor délután 4-kor a 36 fokban tolom a gyerekeket összeszedős kört, akkor meg olyan rosszul vagyok, hogy a kanapén fekszem 20 percig hazaérkezés után. Kiderült, hogy a nyarat is csak azért szerettem, mert a légkondis lakásból a légkondis irodán át valami árnyas helyen sörözésből állt a napom, és késő este szandálban csattoghattam haza, de amint napközben ki kell mozdulnom, akkor már annyira nem poén.
Na úgyhogy most éppen ezt próbálom, hogy igyekszem odafigyelni az apró dolgokra. Mikor felkelünk, látjuk a napfelkeltét. Ha köd van, megnézzük a gyerekekkel együtt, hogy nahát, ilyen a köd. Iskolába menet megállunk, hogy nézd, ez a harmat. Ez a dér. Jégvirágos az autók ablaka. Befagytak a pocsolyák, csúszkáljunk rajta. A gyerekek szemén át látom a szépséget, vagy legalábbis megpróbálom nekik megmutatni, hogy ezt szépnek is lehet látni. Ma olyan gigantikus hópelyhek voltak a lehullott leveleken, hogy szabad szemmel is tökéletesen lehetett látni a kristályformát, lányom pedig lelkendezett, hogy ez tényleg olyan, mint a mesékben.
Otthon fűszeres tejes chai teát főzök magamnak, a kedvencemet. Minden nap kiválasztom, melyik díszes csicsás bögrémből igyak. Hozzábújok a macskához. Illatgyertyát gyújtok. Ez egy film, amiben én vagyok a főhős, és a főhősnek időnként le kell küzdenie a nehézségeket. Főhősünk zuhogó esőben baktat az óvoda felé, összeszorított foggal dacol az elemekkel. Ilyenek.
Nem tökéletes, de kicsit jobb.
27 notes · View notes
ajtostolahazba · 5 months
Text
Úgy gondoltam ideje megszabadulni pár felesleges, de jó állapotú cucctól, mondom ok, irány a marketplace oszt' hadd menjenek. 3 dolgot tettem fel: egy régi, 68 cm-es smart tv-,t, se kapcsolója már, se nem használom, 25-ért vettem anno használtan, de a lányoktól kaptam egy 102 cm-et, ez már nem kell. Egy szobabiciklit, amit-mint mindenki-csak ruhaszárítónak használtam, és egy asztali robotgépet, no name, de nincs baja. Elkezdtek özönleni az üzenetek, hogy adjam fel gls-el,( egy szobabiciklit???), postázzam, meg mennyi a vége...stb. A kurva robotgépet 12-ert tettem fel, faszi aszongya: akkor az ugye 5? 10-ig hajlandó lettem volna lemenni, de az 5 után 6, 7, és 8-nál elküldött a bánatba. A tv 2 napig volt fent. Csóka felhívott, jött, kipróbálta, perkált, vitte. 30-ért, szóval jobban adtam el, mint vettem. Tök korrekt volt az ember.
Utálom ezt, hogy minden szarér-húgyér kéne, és még postázzam is...hát komolyan inkább kib@szom a kuka mellé a szarjaimat oszt' nem idegesítem magam tovább!
27 notes · View notes