Tumgik
#szorong
holdakcsillagok · 1 year
Quote
Este van, sajog, szorong megint a szívem, s nem segít rajta senki. Én is csak könyörületből sétálok vele a kigyöpösödött, kerti úton.
Csoóri Sándor, „Sajog, szorong a szívem”, részlet
3 notes · View notes
matekonkol · 11 months
Text
Említettem már itt a TANERŐ című filmtervünket,
amit "szerencsés" időzítéssel ennek a tanévnek az elején adtunk be a Nemzeti Filmintézethez Vida Orsolya írótársammal. A történetet disztópiának (negatív utópiának) írtuk, pár év múlva, a jövő Magyarországán játszódik. Elvileg. Azt már az írásakor is sejtettük, hogy ha nem nyerünk rá időben támogatást, a valóság utolér minket – azóta ez a státusztörvénnyel és a könnygázzal részben meg is történt. A hét eseményeinek hatására szeretném három részletét megosztani a történetünknek.
15. jelenet:
"Január első tanítási napja. Kata és Peti érkeznek az iskolához, látják, hogy hatalmas sor alakult ki a bejáratnál. Eszter felhívja Katát, hogy ő már előrébb áll, és már látja, hogy mi a baj, felszerelték a beléptetőkapukat. Matyi is megérkezik a suli elé, Kata kihangosítja a telefonját. Eszter nem érti, hogy ez most miért történt, hiszen ez még csak egy tervezet volt. Peti szerint ez biztosan Géza (az új igazgató) buzgólkodásának eredménye.
Átmennek a beléptető kapun, ki kell tenni minden fémtárgyat és mint a reptereken, átvilágítják őket. Miután véget ér az ellenőrzés, mindenkinek bele kell néznie egy kamerába is, hogy levegyék a mintát retina-szkenneléshez. Az aulában kitett monitorok videói az új felsőoktatási törvényt ismertetik: állami egyetemi helyet csak két módon lehet szerezni: “önkéntes” katonai szolgálattal, illetve a lányoknak már egy gyermek után is jár az állami hely. A hangosbemondóban arról tájékoztatják a diákokat, hogy további információkat az osztályfőnöküktől kapnak, így az első óra elmarad.
Bakó István (történelemtanár, osztályfőnök) olyan elegánsan és vidáman sétál be a terembe, mint még soha. Elmondja, hogy a DÖK-öt feloszlatták, és az utolsó órák ma elmaradnak, hogy a végzősök részt vehessenek a Honvédség kötelező toborzó előadásán. Látszik rajta, hogy teljes mértékben elégedett a változtatásokkal, amikor elkezd arról moralizálni, hogy az igazi magyar a hazáért mindent feláldozna, és aki ezt megtagadja, azt hazaárulónak fogják tartani. “Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete” – idézi. Szerinte egyébként is szerencsések a diákjai, mert az anyaság csak nőiesebbé tesz, a katonaság pedig csak férfiasabbá."
18. jelenet:
"Bakó határozottan vonul az iskola folyosóján, kollégák és diákok szinte félreállnak az útjából. Az igazgatói irodába nyit be, azonban a két másik igazgatóhelyettes, Árpád és Sándor már ott ül Gézával szemben. Gézát láthatóan zavarja Bakó késése, aki hatalmas önbizalommal ül le az asztalhoz és semmit nem érzékel Géza feszültségéből. Géza hivatalos hangon, magázódva közli velük az újabb tervezeteket, amiket hamarosan be is fognak vezetni. Az első ilyen, hogy a tanárok nem mondhatnak fel, sőt, vészhelyzetre hivatkozva bárhova áthelyezhetik őket, vidékre is. A másik intézkedés szerint 50 fős osztályok bevezetésére is sor kerülhet, a tanárhiányra hivatkozva. Hogy ez milyen tárgyakra és tanárokra fog vonatkozni, arról a későbbiekben lesz döntés.
Árpád már előre dolgozott, és listázta a tanárokat, hogy kiket lehet elmozdítani szükség esetén. Géza ránéz a listára, tanulmányozza, majd felnéz Bakóra és elteszi a papírt. Bakó nem érti, hogy miért nem osztja meg vele senki a tartalmát. Ekkor Sándor beszámol az iskolai toborzás jó eredményeiről és következő lépéseiről, amivel Géza nagyon elégedett. Bakó szorong, csak ő nem csinált hasonló önkéntes feladatot."
21. jelenet:
"Egy független tévé híradójában Matyi TikTok-videóját mutatják, ahogy bemondja viccesen, hogy “találjátok ki, hogy kinek az iskolájában kezdtek sztrájkba a tanárok”, majd magára mutat és táncolni kezd egy vicces dalra. Több bejátszást is mutatnak röviden más városok diákjaitól, ahogy elkezdik követni Matyi formátumát a saját videóikban, ahogy egyre több gimnázium csatlakozik a sztrájkhoz.
Békés tüntetés: diákok, tanárok és szülők élőláncot alkotnak az iskola épülete körül. Felbukkan (a korábban kirúgott, a szalagavatóról erőszakkal kivezetett, liberális) Weiss is, hogy támogassa őket, feleségével és idősebb barátaival együtt.
Egy közéleti YouTube-csatorna beszélgetős műsorában Szegedi tanárnő az egyik vendég egy szakszervezeti képviselő mellett. (Az eddigre a másik oldalra átállt) Bakóval is készül interjú, ahogy az élőláncban áll, és elterjed a rendszert egyébként támogató, de ezért az ügyért lázadó igazgatóhelyettes híre.
Néhány demonstráció után a tiltakozók megszavazzák, hogy elbarrikádozzák az iskolát. Géza rendőrökkel érkezik a helyszínre, akik végül megsokkolózzák Matyit, mint az egyik leghangosabb aktivistát. Annak ellenére, hogy eltávolítanak és letartóztatnak pár embert, a blokád megmarad.
Egy éjszaka, amikor Bakó áll éjjeli őrséget, felbukkan egy csoport kopasz verőember és durván összeverik anélkül, hogy bármit mondanának vagy kérdeznének."
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Tumblr media
11 notes · View notes
egy-lany-blogja · 9 months
Text
"Ha a szíved azt mondja: "Erre!" és az eszed azt mondja: "Arra!" - kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, ez a veszedelmesebb út.
Ez a tanács nem szól mindenkinek. Csak az erőseknek. (....) Az ember az ilyen döntésektől fél. Szorong.
A józan ész önmegóvásra játszik.
A szív pedig merész. (....)
A szív útján járók tudják, hogy ez a jó út, az igazi, akkor is, ha nem veszélytelen.
És ott is győztesnek érzik magukat, ahol a világ vesztesnek látja őket."
(Müller Péter)❤
5 notes · View notes
geoparduc · 2 years
Text
Remélem van egy külön pokol azoknak az orvosoknak, akik megalázzák a betegeiket. Egy bugyor azoknak, akik ezt azután is megalázzák a beteget, hogy szólt, hogy szorong és fél a vizsgálattól és találjunk ki valamit, hogy ez feloldódjon. És egy vip hely annak, aki ezt privátban, 25ezres díjért teszi. És másfél órámba telik épp a duna túloldalára átjutni, miközben minden állva töltött perc fáj, mert megy a tüntetés hídtól hídig. Nem vagyok különösebben boldog, mondhatni inkább tehetetlen sírás van.
9 notes · View notes
nyuszimotor · 1 year
Text
A SZORONGÁS MINT ONTIKUS ÉS MINT ONTOLÓGIAI JELENSÉG
Az Egzisztenciális Pszichológia nagyrészt azzal foglalkozik, hogy hogyan hatnak ránk a lét megkerülhetetlen adottságai, az "alapul szolgáló létszerkezet". Ez az ún. ontológiai sík, amit Heidegger nyomán meg kell különböztetni a "világon belüli létező ontikus leírásától". Amikor a fenomenológia segítségével szabatosan megpróbáljuk leírni, hogy hogyan tapasztalja meg valaki a szorongás élményét pl. az izoláció állapotában, akkor ontikus leírást adunk. A szorongásnak van tehát egy ontikus síkja, ami az átélő és a megfigyelő szempontjából rögzíthető, és az alapján lehetséges valamiféle "teoretikus-ontikus általánosítás", mondja Heidegger. Ez az, amire például az empirikus kutatás irányul.
Ám ez nem egyenlő az "ontológiai" dimenzióval, ami arra utal, hogy a szorongás, mint hangoltság egzisztenciálénak tekinthető, vagyis a létszerkezet része. Aki ebbe a világba belevettetik, az szorong. Nem valami akcidentális történés következtében, hanem az ember szorongva VAN. A szorongás, írja Kierkegaard, félelemmé akar válni, tehát valami helyzethez kapcsolódik, mint ontikus jelenség. A pszichológia, a pszichoterápia módszerei az ontikus szorongás esetében tudnak látványos eredményeket elérni, az ontológiai értelemben vett szorongás, mint hangoltság azonban nem megszüntethető, miként a létszerkezet többi egzisztenciáléja (idő, szabadság, végesség, stb) sem.
Az ember foglalkozhat és foglalkoznia kell az ontológiai/egzisztenciális szorongással, ami a létezés velejárója, és az e nyomán kialakuló ontológiai érzékenység nagyszerű dolgok születéséhez vezethet. : „Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt, a halál - írta Kosztolányi Dezső -. Az a roppant különbség, mely élő és halott között van, a halál hallgatása megértette velem, hogy valamit tennem kell. Én verseket kezdtem írni.”
A szorongás ontikus és ontológiai síkjai sajátos viszonyban vannak egymással. Az olyan szerzők, mint a Paul Tillich vagy Rollo May azt állítják, hogy minél kevesebbet foglalkozunk a szorongás ontológiai vetületével, annál több ontikus szorongás jelenik meg az életünkben. Hogy hogyan tudunk "foglalkozni" az ontológiai/egzisztenciális szorongásokkal a saját életünkben, arra nincsen "recept", nincsen csalhatatlan módszer. A módszerek és a technikák az ontikus szorongásra irányulnak, Ilyen értelemben teljesen hasznos lehet a relaxáció, a CBT és más módszerek. Az önismereti vagy terápiás folyamat itt kezdődik; az ontikus sík megkerülhetetlen. Az egzisztenciális szorongással azonban nem lehet tárgyiasítva és kompartmentalizálva fogalalkozni. Itt teljes önmagunkról van szó. Itt "a feladat te magad vagy" (Kafka). Forrás - Fácsé, Egzisztenciális pszichológia
1 note · View note
faszom-azegeszbe · 1 year
Text
"Láttam a fiúkat párszor feszülni
Mindegyik szorong hogy kell untánam csinálni
Mindegyik szorong hogy így nem tud újat adni
Ennél szebben szeretni "
3 notes · View notes
thetaelmeny · 2 years
Text
Az érintés hiánya...
Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete - csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken. Az ölelés oldja a stresszt.
A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát.
Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van. Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést.
Ugyanis a bőrünkben a simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT-idegek, s minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről továbbítja a simogatás hatását.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta?
Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy gyarapodunk-e általa? Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő.
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk - fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Nagyon kevés az érintés és az ölelés.
Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez.
Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.A szeretethez bátorság kell.
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk.
Érdemes megpróbálni… Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?
Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra...
És újra... ❤
"Az ölelést orvosnak kellene felírnia.
Van egy gyógyító erő az ölelésben, amit még nem ismerünk...
Egy ölelés ❤️ gyógyítja a gyűlöletet.
Egy ölelés ❤️ gyógyítja a haragot.
Egy ölelés ❤️ gyógyítja a fáradtságot.
Egy ölelés ❤️ gyógyítja a szomorúságot.
Amikor megöleljük egymást, elengedjük a kötelékeket.
Egy pillanatra elveszítjük azokat a dolgokat, amik elvették a nyugalmunkat, békénket, lelkünket.
Amikor átöleljük egymást, leengedjük a védelmünket, és engedjük, hogy a másik közeledjen a szívünkhöz. ❤️ A karok kitárva, s a szívek egyedülálló módon ölelkeznek.💞
Mert semmi sem fogható egy öleléshez...
💕Ölelés a "szeretlek"-ből.
💕Ölelés a "milyen jó, hogy itt vagy" érzésből.
💕Ölelés a "Segíts nekem".
💕Ölelés a "Hamarosan találkozunk"-ból.
💕Vagy átölellek, mert "Hiányoztál!"
Ölelés...
Amikor megöleljük egymást, többek vagyunk, mint kettő; család vagyunk, tervek vagyunk, álmok vagyunk!
Igen, az ölelést orvosnak kellene felírnia, mert megfiatalítja a lelket és a testet."
(Forrás: Sprüche und Lebensweisheiten oldal
és Házi természetgyógyász)
3 notes · View notes
ujrakezdesm · 12 days
Text
Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári eső cseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre. Bár olyannyira különböző alakban, a természet mégis csak egyetlen törvényét követi. S ehhez hasonlóan mi, emberek is, bolygónk benépesülése óta a fehértől a szerecsenig, s ettől az albínóig, annyi milliárdan mind különbözők vagyunk, s bár különbözünk, mégis egyetlen törvény hatalma alatt állunk. Mindegyikünk egyféle módon születik, a kín mindegyikünknek fáj, a szív - egyikünkben csakúgy, mint másikunkban -, néha tágul, és örömet érez, néha szorong és szenved, a fej csakúgy az egyikben, miként a másikban a lélek valódi székhelye, s a halál mindegyikünk vágyainak, reményeinek, munkásságának határt szab.
1 note · View note
csacskamacskamocska · 2 years
Text
„Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egyetlen bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Olyanokat mond, hogy "már háromszor megbeszéltük, hogy növesztesz ide oldalra egy kis fület!", meg hogy "sokkal jobb volna mindenkinek, ha nem lennél ennyire átlátszó, kezd idegesíteni"... stb. Ahelyett, hogy keresne magának egy bögrét! Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.”
Ebben az idézetben az a szép, hogy nem azt mondja, nem vagy elég jó, hanem azt, hogy a másiknak nem kell ennyire jó, neki valami teljesen más illene az életébe. Hiába vagy sokkal jobb és értékesebb mint egy bögre, ha ő bögrét szeretne mert azzal tud mit kezdeni, azzal kapcsolatban van érzelmi gyakorlata, a mellett nem érzi magát kevésnek, a miatt nem szorong, ha eltörik – a kristálypohárral meg nincs meg ugyanez. Ez is csak arról szól, hogy nem illetek egymáshoz, de mégis ad valami pluszt, annak az illúzióját, hogy több vagy, nem kevesebb az elégnél és mire rájössz, hogy valójában ez is csak arról szól, hogy nem kellettél, addigra az egod már ostyábacsomagolta a keserűpirulát. Idézeteket kell keresnem egy munkához. Érdekes dolog ez. Lehet, hogy idézetíró szeretnék lenni! Olyan okosságokat írnék, hogy „A legtöbb szerelmet kicsinyes vitákká őrli az idő, hogy ha már nem akarunk csókolózni, legalább indokunk legyen hozzá” meg olyat, hogy „Csipkerózsikát 100 év alvás után csókolta szájon a herceg, tényleg azt hiszed számít, hogy pukizol vagy nem?”. Minden idézet alá oda lenne írva egy kitalált regénycím. Valahogy így: „az életed árán sem tudsz szerelmet, vonzalmat, barátságot vagy szeretetet vásárolni. Kivéve, ha kutyatáp van nálad. Akkor simán. ” Csacskamacskamocska – Geci férfiak hiteles története A könyvterjesztőkkel meg elhitetném, hogy már az összes regény elfogyott. Szóval ilyen idióta mondások lennének amiket a nők megosztanának két táskákat reklámozó nyereményjáték között. Csak nekem valaki fizetne érte. Ezt például tényleg tetszik:
Minden olvasó olyan írót olvas, amilyet megérdemel.
Mocsár Gábor
Látod, te is miket olvasol... :D
Tumblr media
14 notes · View notes
ludmillaignatenko · 3 months
Text
Tumblr media
Ez a rideg, szótlan, érzelemmentes, hideg, távolságtartó felszínes fos. Bár, az egész családunk működése ezen alapszik.
Mindenki szorong. Nyilván ebből van a cigi, pia, kábszi. Vagy az izgulás, a folyamatos lábrázás, a belső feszültség. A kiüresedett lélek. A fásultság, a valamibe menekülés. A feladatokba, a munkába, az ivásba. Ezt a mérhetetlen ürességet és szorongást el kell kerülni, mert szétbassza az agyadat. Hangoztatni kell, hogy én jól vagyok, mert a pozitív gondolkodás segít. Elnyomni mindent, ami nem odavaló, mert nincs rá megküzdési technikánk. Nem tanultuk meg már generációk óta. Persze, a gerincbetegség és az IBS öröklődő hajlam. HAHA
Az elfojtott minden, a folyamatos szorongás és az üresség már máshogy nem tud kijönni. Az állandó nyugtalanság, a megbaszódás. A tehetetlenség, a megfulladás, a keserűség, a vegetálás, a lebegés. A néma haldoklás. Ezek szépen be vannak csomagolva egy ládába, ami mellé betontömböket pakolunk és hermetikusan lezárjuk, még rakunk rá egy sárga-fekete „radioaktiv” jelzést is és bedobjuk az tenger mélyére, hogy esetleg az ara járó világítószemű-csúnya-mélytengeri hal megtalálja. Ha nem is találja meg, talán vadászat közben nekimegy. Meglátja a piktogramot és még ő is tovább úszik. Ebben a ládában mérhetetlen elfojtás van, ami felemészt napról napra. Ami gátol, akadályoz abban, hogy éljek. Mert ez nem élet! Ez valami kívülről egy nagyon puha, illatos, rózsaszín szétfolyt húsdarab. Ami tönkretesz. Tönkretesz. Tönkretesz.
Minden nap egy keveset leharap belőlem valami. Pedig egész jól be van csomagolva a radioaktív ládikám, de mégse elég jól, mert ereszt. Annyira mélyen van pedig, hogy a tenger azon részén már nem látszik semmi. De, érzem mégis, hogy ereszt a láda.
Olyan régóta harapdál le belőlem az a valami, hogy nem értem, hogy még miért vagyok.
Vagy lehet, hogy már nem is maradt semmi belőlem?
Ez nem tudom, hogy jót jelent e vagy rosszat. Hogy teljesen elfogytam e már. Ha igen, akkor mi vagyok? Ha nem, akkor meddig bírom ezt a szenvedést? Újradefiniáljam magamat? Vagy előtte még teljesen el kell fogynom? Ha elfogyok, leszek-e még új valaki belőlem?
Ez egy növekedési ugrás? El kell temetnem a ládát? Fel kell hoznom a ládát és ki kell nyitnom? Mikor lehet teljes életet élni? Ki lesz az, aki megtanítja, hogy kell csinálnom? Magamat kell felnevelnem? Vissza kell nyúlnom magamért, amilyen koránra csak tudok és magam mellé kell állnom?
Mintha lenne bennem egy gomb… vagy nem is gomb… egy tornaórán használatos gát, talán betonsorompó. De, ez egy kőfal, ami miatt beleragadtam volna ebbe a mocsárba. Az agyam, ha 5 évvel korábban lennénk, nem gondolkodna. De, mintha összetört volna valami… a lábam talán… vagy be lenne betonozva… lehet, hogy nem csak a lábam van, hanem a mellkasomig vagyok bebetonozva. Mozgásképtelen vagyok, ami megijeszt. Meg vagyok dermedve / kővé váltam. Nem tudom, merre tovább.
Mindentől félek.
Magányos vagyok.
Le vagyok fagyva.
1 note · View note
geoparduc · 2 years
Text
hétvégén mondta a legfiatalabb gyakker srác, hogy mennyire irigyli, hogy nekem olyan a habitusom, hogy bárkihez odamegyek dumálgatni és nem szorongok kérdezni dolgokat és ezért mindig jó feladataim voltak.
én meg a véralkoholszintre tekintettel megmondtam neki, hogy ember, kibaszottul szorongok, otthon minden mondatot visszapörgetek, hogy sikerült-e valami cringe faszságot mondani és minden este végén le kell ezt vezetni. de ha választani kell, inkább ezen szorong, mint azon, hogy lehetőség lett volna kapcsolatokat építeni és elbénáztam
srác a világegyetem döbbenetével nézett rám, majd csak annyit mondott: hát, ez kívülről totál nem látszik.
remélem sikerült a legendát ledönteni és nem ilyen műbalhénak tűnt. és éljenek a jól funkciónáló érzelmileg labilis személyiségzavarosok
14 notes · View notes
evalindner · 4 months
Text
Tumblr media
Vannak, akik képesek akár egy életet is leélni egymással, vagy inkább egymás mellett, érzelmi igénytelenségben, anélkül, hogy valóban lélekben meztelenre vetkőzve, falaikat lebontva, lelkileg kapcsolódnának, igazi valójukat megmutatva egymásnak. Ahhoz, hogy valaki képes legyen tartós és meghitt kapcsolatokban élni, meg kell tanulnia bízni. A kötődéstől rettegő ember valójában a szíve mélyére temetett dühtől fél, mely könnyen felszínre törhet, ha átadja magát bármilyen érzelemnek. Attól fél, hogy felébreszti gyermekkori elkeseredettségét, haragját, szorong, hogy újra elárulják őt.
0 notes
csakazolvassa · 8 months
Text
felelősség, jó élet, klímahiszti
Én nem mondom, hogy nincs min szorongani. Én azt mondom, hogy mindenki szorong, ez közös sors, és egy kicsit értelmiségi és ráérős luxus (túl sok infó, túl sok idő tépelődni, közben nem sok ráhatásod van). Eddig mintha titeket nem zavart volna az, hogy itt a világvége, nincs nyersanyag, globális egyenlőtlenség és aszály van. Nem mutatkozott meg abban, ahogy éltek. Nektek van klíma beszerelve a…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
humansoulblog · 10 months
Text
Jön a TÉR, csúszik ...
Elment az első hónap az évből, alakulnak az munkahelyi összesítések az előző évről és egyre közelebb a vezetők és a munkatársak találkozása a TÉR beszélgetéseken, amikor majd “minden kiderül”. Van aki készül, előveszi a tavaly májusban (!) írt feljegyzéseit és belelapoz az akkori tartalmakba. Lesz aki szorong, mert bár megtett minden tőle telhetőt, az ő főnöke nem az a típus, aki csak úgy könnyen…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
illalwaystryagain · 11 months
Text
Néha -jobb napjaimon, eszembe jut, hogy végső soron mindenki szorong, bizonytalan. Akkor nekem miért kéne? Ha beleteszek mindent, amit csak tudok, a legjobbat nyújtom, akkor minek?
1 note · View note