#szilánkok

[keresztyandras]

Szilánkok

Kaltenbach Jenő Fidesz “értelmiség” Belenéztem ebbe a Szelényi Iván-Mihályi Péter-féle, egy kérdésfelvetést taglaló cikkbe, arról hogy van e a Fidesznek értelmisége. Lehet erről persze hosszasan elmélkedni, de azt hiszem a kérdésre lehetséges egy igencsak rövid válasz is, nevezetesen, hogy nincs. Az indokolás is rövid. Tudniillik az értelmiségi lét alapja, sine qua non- ja, a szellemi szabadság,…

View On WordPress

#Kaltenbach Szilánkok

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Ezer darabra törted a lelkem,

a szilánkokat rászórtad a szívemre.

Hogy lehet az,

hogy a te kezedet nem vágták szét a szilánkok,

de a szívem elvérzik tőlük?

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #saját #szerelem #nonszensz #magyar írás #fájdalmas szerelem #fájdalom #összetörve #összetört szív #halott lélek #lélek #törött lélek

[liketwins]

Ember

Mitől ember az ember? Attól, hogy van nyelve Hogy a vele történtekkel Az agya telis- telve Ismeri a múltját Tudja, mikor hibázott És, hogy ne tegye meg újra Hibája után vigyázott Hogy visszaemlékezik Hogy ki, mikor és hol volt Tisztán látja maga előtt Hogy ki, mikor mit mondott Állat lehetek talán Lehetsz ellenség vagy barát De én őszintén nem emlékszem Se másokra, se rád Nem csak rólad nem tudok Magamról se igazán Nem hallok át visszhangokat A húsmaró csend zsivaján Ülök az ágyon, csendben Kiüresedve, mélán Hallgatom a saját zajom Megrettenve, némán Fehér zaj ez, semmi más Szavakban hiányos Az emlékezet széthasadt Nincs teljes kép, csak szilánkos A szilánkok minden nap Vágásokat ejtenek Más nem látja, mert próbálom Elfedni a sok sebhelyet

#hungarian #költészet #saját vers #saját poszt #saját #saját érzés #gondolatok #magyar #emlékezet #felejtés #múlt

[dopeforme]

Egy Borderline gondolatai

Meggyötörtél, eltiportàl,

Lelki társam sosem voltál.

Szép szavakkal elhalmoztál,

A magányból kirántottál.

Viszont belül üres voltál,

Hazugsággal kopogtattál,

Mint a tömény, bódítottál,

Rút szándékkal behálóztál.

Bennem mindent megrongáltál,

Ezer szobrot porrá zúztál,

Minden rózsát kiszagattál,

A belső kertre nem vigyáztál.

Kegyetlen, Te hiú ember,

A sok sebre nincsen felcser,

Bár a karom össze varrták,

Belsőm benzinnel locsolták.

Azóta tombolnak a lángok,

Maradt hamu,por, szilánkok.

Sebhely, varrat, könnyek, félek,

Holnap is imádni foglak téged.

Gyűlölöm, hogy tovább élek,

Magas hőfok, tovább égek,

Szétperzsel mi feszül bennem,

Úgy alakult, itt kell lennem.

Átok, kóma, felébredtem,

Bent a zárton megkérdeztem:

Mit szúrtam el, miért élek?

Még több gyógyszer, nem is érzek...

Sebaj, faszom, így is lehet,

Ha eszembe jutsz, Rivo- t eszek,

Egyszer csak majd nem fáj többet,

Nem hullatok majd több könnyet.

Gönczi Viktória

#gondolat #magyar szöveg #fajdalom #remény #versek #actually borderline #borderline personality disorder #borderline #szerelem #gyógyszer #mentális betegség #személyiség #remenytelen #könnyek #magyar tumblr #hiányzol #depresszió #drog #felelem #annyira faj #fyp #neked

[hopelessforyou]

A szívem, amit annyira nehezen adtam volna oda bárkinek is, ott volt a kezedben,

pillanatok törtrésze alatt

zártad össze a tenyered, mutogatva rám, hogy te semmit nem kaptál.

Mondd,nem vágták a kezed a szilánkok?

Szúrtak úgy,mint amennyire nekem fájt?

Észre sem vetted,hogy a haragod mindent összetört könnyedén.

Nem a szerelem vakított el kedvesem,hanem a démonaid.

#magyar #gondolatok #tumblr #egyedül #fájdalom #szeretet #te #világ #saját #szerelem

[iamthedevilestfairy]

Üveg szilánkok

Szeretem hogy törött vagy...

Törött mint én, talán ez boldoggá tesz

Szeretem hogy magányos vagy...

Magányos mint én, talán ez boldoggá tesz

~mergező angyalhoz

#lovely #love #love quotes #hungarian #szilankok #te #enyém vagy #ő az enyém #se veled se nélküled #gyere velem #csak veled #veled

[kgyst]

Kicsit még remeg a kezem

kicseréltem anyám tabletjén az LCD-t. A régit lefeszegetni mindig para. Most meg tört is, a szilánkok (üvegszilánk, ugye), jól megszurkáltak.

Kínzó kérdések ezzel kapcsolatban:

Az eredeti LCD-t tartó ragasztót meleg levegővel (hajszárító) vagy oldószerrel (alkohol) lehet jobban meglágyítani?

Hol lehet kapni erre való kétoldalas ragasztószalagot?

[versinator]

Bőgeti iszaposodik

Zenei választhat rádtaláljak lia Őrlődnek szégyellik rakó átsétál Odvaiból keresitek megajándékozta fajdkakas Gebék zsinórnyi szilánkok engesztelődés Öltsön vállaikról asszonyaikkal eszébejutott Kezdenének kötelességem villás állnia Nyűgöző terítsd tálalva terülünk Csakha kenyérharc elbúcsúzunk ichtiosaurust Kohójában panorámái hervadhat házmesterek Májusfát eltörölni földszínű venne Pátosszal huszas sebeik irigykedne Parlagok moccannak selyemzöld érints

Hajtsák beleharap borjak akarnia Felülig fennakadva korsóban kilincsem Lendületekre pusztítson csomóikat keményebben Tekintetükön tapasztalatokban csíráját leköpni Házőrző ágyakban testükön kelepel Hamuesője kelevények kiszabadított meghalnia Fésülöd emlékeznem csodájában kanmacskák Elmosolyodik dalaimat lányoktól szólnom Maszatot ereimmel orrunk előbújt Odaálltál felkacagnak talajvízhez feslene Rádium farkaskutyákat felszakadtak éhezne Belepisil állnod dugdostak parazsára

#szabadvers #Kassak #Bőgeti #iszaposodik #v2.2

[szurke-napok]

Basszameg te már elfelejtettél, de bennem akkora kárt okoztál, hogy nap mint nap kell millió szilánkok között keresnem, egykori mivoltom maradványát.

[urrepules]

Avi Loeb in action

[i-need-you-babe12]

Szilánkok

Zuhanás, érkezés, felismerés

Az összetört szívem darabjai

Össze szedem őket újra

Miért menne a szív vissza oda mi össze zúzta, s adná oda magát mégha darabjaira is hullva ?

Balga, naiv, ostoba

Nem létezik olyan, hogy csoda

Mint az üvegszilánkok hevernek szétszórva

De össze szedem én ha mondom

Csak bár ne vágna meg minden darabja újra

Ha valaha össze szedném, kérlek ne legyél vele goromba

Hisz könnyen össze törhet újra

S talán meg se javulna

[vekedismekedi]

köztudott, hogy senkit nem érdekel más emberek álma, így hát tessék

álom. 2023 január 27, délután félhárom.

egy iskolában vagy valami intézményben voltam, kabátban ültem és vártam, nagyjából egyedül. elővettem a mobiltelefonomat, de a képernyője kicsit levált, ahogy a valóságban is (bár működik és nem látványos a hiba). ha megnyomom a képernyőt visszakattan a helyére, ha elengedem kiugrik a pereménél fél milliméternyire. álmomban megpróbáltam egy heves mozdulattal visszapattintani a képernyőt, ettől a mobil képernyőjéből letört egy jelentős darab, ami a földre esett és a képernyőnél is nagyobbnak tűnt. mikor szentségelve lehajoltam érte a nagy üres teremben, épp elkezdtek bevonulni emberek, egy iskolai esemény lehetett, talán a gyerekemé, volt egy gyerekem, én pedig ott szerencsétlenkedtem a földön. látszólag ügyet se vetettek rám, de próbáltam ignorálni őket, így ha mégis figyelték mit művelek, nem vettem észre. két szélénél óvatosan megfogtam a képernyő darabját majd szilánkokra tört, azok pedig még apróbb szilánkokra miután megfogtam őket, és megvágtam mindkét tenyeremet. a szilánkokat sietve összeszedegettem az ujjbegyemmel felcsipkedve és a tenyerem közepébe hullajtva. ekkor egy kukát indultam keresni amibe beleszórhatom tenyerem tartalmát, és mérges voltam, arra gondoltam, hogy mennyibe kerül majd új mobilt venni, és hogy erre mennyire nincs pénzem. talán nem is lesz többé mobilom. hogy éljek mobil nélkül?

a termet ahol vártam elhagytam, és már nem dühöt hanem bűntudatot éreztem, és egyfajta sajnálatot tápláltam önmagam iránt, hiszen itt kellett volna maradnom a széken várakozva, ez lett volna minden feladatom. erre most annyira szánalmas kétségbeesésben rohangászok, hogy arról képzelgek, ahogy megalázkodva, lesütött szemmel bocsánatot kérek a gyerekemtől, és megvallom neki hogy jobb lesz ha eltűnök az életéből, mert ha ezt amilyen én vagyok eltanulja tőlem akaratlanul is, az neki nem lesz jó. nagy drámai bűnbánó monológot tartottam a fejemben, közben egy vécét keresgélve. be is nyitottam valahova, a tenyerem összeszorítva hogy ne lássák a vért és senki ne tudja meg mi történt. belépve most először nézem meg a tenyeremet. nem vérzik aktívan, nem is koncentrálok a fájdalomra se ami talán van csak nem érzem. a szilánkok még befedik a sebeket, de tudom hogy ha kiszedem őket, az fájdalmas lesz. a helyiségbe benyitva egy vécére számítottam, de mitha egy privát terem lett volna, több fülkével amikben nagy sötétbarna iróasztalok voltak, ahonnan ablakokon keresztül kilátni, mint néhány nagyon szűkös luxusiroda, itt-ott díszes faoszlopokkal. talán ilyen egy modern osztályterem ahol saját territóriuma van a diákoknak. megláttam egy embert az ablakokon keresztül, aki láthatóan furcsállotta jelenlétem, de nem szólt hozzám. zavartan magabiztosságot imitálva megkérdeztem, hogy ez nem a vécé-e, de nem felelt, talán nem is hallott, úgyhogy sietni kezdtem a kijárat felé. útközben találtam egy szemetest amibe a szilánkok egy részét beleszórtam, majd megláttam a rózsaszín sebhelyeket mindkét tenyerem közepén, és a kisebb szilánkokat amiket meg is próbáltam kifújkálni, de hiába tettem. így fújkáltam a tenyeremet egy ideig a szemetes fölött görnyedve, de inkább el akartam tűnni erről a helyről, mert úgy éreztem illetéktelenül léptem be valahová és hamarosan kizavarnak. magyarázkodásba pedig végképp nem akarok kezdeni, csak menekülni akarok oda ahol nincs senki rajtam kívül.

kilépve az ajtón egy másik kukába is idegesen szórni kezdtem tenyerem tartalmát. majd megjelent az egyébként szépen kiöltözött fiam, aki nem veszi észre a drámai megbánást és feldúltságot rajtam, és nem is sejti az önfeláldozó eltűnésem monológját, amire fejben készültem. azt mondtam neki, nézze meg a tenyerem, ő pedig se nem túl közömbösen se nem érdeklődően, de rákérdezett, hogy mi van a tenyeremmel. kinyitottam a markomat, de nem látszott eléggé mert félhomály volt a folyosón, amit meg is jegyeztem neki, látva az arckifejezésén, hogy nem annyira érti miért mutogatom a tenyeremet. ekkor a következő jelenetbe folytunk, fényforrást indultam volna keresni, ahol jobban felfedhetem tenyerem állapotát. ez remélhetőleg felhívja figyelmét és belekezdhetek a monológba ami érezhetően már nem annyira aktuális mint korábban, a momentum elmúlt, és nem is akarnám feleleveníteni magamban az érzést. hisz csak én aggódom túl, az én fejemben történik szinte minden, döbbenek rá érzéseim hiábávalóságára, és a fényt keresve eltűnök az egyre sötétedő de nyüzsgés zaját árasztó folyosón. felébredtem, megkönnyebbülve tapasztaltam hogy nincsenek szilánkok a tenyeremben, ráadásul iskolás gyerekem sincs.

[bolfisstuff]

Kiút

Akárcsak a borosüveg darabjai, lelkem szilánkjai is ott hevernek a sárban a péntek esti vihar után. Bár a vihar rémisztő volt, mégis elmosta magával a vele érkezett szörnyű megszokást így a szilánkok úgy csillogtak a péntek esti holdfényben, mint a szombat hajnali napkeltekor. Belegondolni is elképesztő, mennyi ideig gondolkoztam azon, hogy a darabokat felszedegessem az út széléről, vagy nézzem, ahogy fájdalmam tárgya másokat is megfertőz, megbetegít. Sokan érkeztek ez idő alatt mindkét irányból, valaki sebesen elhajtott mellettem, így már nem csak a fájdalommal álldogáltam, hanem a rideg, mocskos valósággal, ami a fülembe súgta, hogy nincs menekvés. Volt aki észrevette vizes, kihűlt testem, sokáig ott állt mellettem, nézte az apró darabokat velem, amiket már megviselt az idő nem beszélve a körülményekről amik tovább rontották szellemem töredékeit. Ekkor meghoztam egy döntést, olyan volt, mint egy szép temetés. Az érzelmeim temetése. Úgy szórtam a földet a darabkákra, mint sírásó öregapám koporsójára, anno 2007 decemberében. Akkor is valami hasonló magányt éreztem. A téli fagy jó mélyre süllyesztette érzéseim, amiket a nyári forróság sem hozott felszínre. Ekkor érkezett egy nyári zápor, ami a föld mélyéről felcsalogatta ezt az esedezett vakondot, aki megmozgatta ezeket a szúrós érzelmeket, amikre Ő maga is felkapta vak fejét. Habár vak volt, a maga módján sokat látott, mégse összehasonlítható azzal a látószöggel amit képviselek vagy legalábbis hiszem, hogy képviselek. A darabokat összetúrta, bár nem tudta tovább törni őket hegyes karmaival. Talán az idő megedzette őket, akár csak a cseppköveket az idő múlása egy jó mély barlangban, amik csodálatosak, mégse látja őket senki, csak aki bemerészkedik a mélybe. Eközben az érzéseimet egy reményvesztett jegyáruséhoz tudnám hasonlítani, látja az érkező turisták kezében a kalapácsokat, mégis merné remélni, hogy nem rongálnák meg a már szinte mesterműveknek számító természeti csodák szépségeit. A magány biztonságát felváltotta az a felpezsdítő szabadságérzet, amikor már nem számított, hogy valaki be akart térni a barlangba. Talán az idő szemtelen fintora változtatta meg a monoton állapotot, vagy az a személy akit bár láthattál egész eddig bármerre jártál, mégsem juthattál hozzá közelebb. Viszont amikor belebotlasz olyan, mintha leszakadna egy gát a vízesés előtt. Tehetetlenül sodródsz miközben simogat a víz, majd zuhansz nem törődve azzal, mi várhat a vízesés alján. Leértél, a buborékok pezsgése közepette meglátott, észrevett és nem a rémületet láthattad az arcán, ez valami más volt, talán megijedtél? Valaki nézhet rád másképp? Az újdonság varázsa nem csak őt tette kíváncsivá, hanem téged is. Ahogy egyre közelebb merészkedtetek egymáshoz a buborékok egyre halványabbak, már csak-csak eltűnnek, egészen gyönyörű, meglepődtél? A kételyeid úgy szállnak el, mint cigarettafüst a csillagok fényében, hajnali 2-kor a tetőről. Egyre érdekesebb alakja van, mint a víz sodródása, ráeszméltél? Nem egyedül nézed a csillagokat a tetőn, ott van veled Ő is, megmutatta milyen ott fent, ugye sokkal másabb minden. Végre nem az út szélén ücsörögsz? Fellélegeztél! Az út pora nem ér el odáig. Melletted van az a bizonyos üveg bor, emlékszel? Nemrég a darabjait számolgattad, már szinte sóvárogsz a bódultságért, amit biztosítana számodra minden cseppje. Cseppek, amiket felépítettél a barlangodban.

[metalindex-hu]

Elhunyt Ribarics Tamás, a Tales Of Evening gitárosa

Elhunyt Ribarics Tamás, a Tales Of Evening gitárosa - https://metalindex.hu/2022/07/24/elhunyt-ribarics-tamas-a-tales-of-evening-gitarosa-2/ -

Elhunyt Ribarics Tamás, a Tales Of Evening gitárosa

Nagyon szomorú hírünk van. Ribarics Tamás, a Tales Of Evening gitárosa 2022. július 23-án elhunyt.

13 napig küzdött, hogy legyőzze a darázscsípés következtében kialakult kritikus, kómás állapotot. Sajnos tegnap elvesztette a harcot.

1976-ban született, 46 éves volt. 2011-ben alapító tajga volt a Tales Of Evening zenekarnak. 2012, az első Tales Of Evening lemez óta volt a H-Music művésze.

Tales Of Evening – Lázadás (official music video)

Riba családjának megható üzenete a zenész oldalán: “Drága családom, barátaim, zenésztársaim, ismerőseim! Tudom, hogy több ezren szorítottatok nekem, imádkoztatok értem, és a mai napon 10:55-ig kerestem a kiutat testem sötét rabságából. Sajnos nem találtam meg a hozzátok visszavezető utat. Könnyezve, egyik kedvenc dalommal a fülemben elmentem örökre … Búcsúzom tőletek … drága családom, barátaim, zenésztársaim, ismerőseim…”

Tales Of Evening – Jégvilág (official music video)

A Tales Of Evening üzenete: “Kedves TOE rajongók, zenésztársak, barátok, ismerősök. Nagyon hálásak vagyunk, amiért ennyien szurkoltatok, igaz Barátunknak, zenésztársunknak. Sajnos ma Ribarics Tamás, Riba elbúcsúzott tőlünk, örök, pótolhatatlan űrt hagyva maga mögött. Nincsenek szavak a történtekre. Most csak a rengeteg, felbecsülhetetlen értékű szeretetre és odaadásra tudunk gondolni, amit Tőle kaptunk. Mindig velünk maradsz!”

Tamás a Tales Of Evening tagjaként a zenekar eddig megjelent mind a négy nagylemezén játszott: Hajléktalan lélek (2012), Szilánkok (2015), A fény nyomában (2018), A New Dawn Awaits (2019).

A Covid időszak alatt, 2020 novemberében egy Riba 2020 munkacímű szólódallal jelentkezett:

Ezt követte tavaly októberben a The River.

Isten veled Riba, jó utat – köszönjük a sok jó zenét, lemezeket, koncerteket!

#Hírek

[letortedaszarnyaim]

🌏

Kicsiny világ, tele vággyal. Érzelmekkel túlfűtött ággyal.

Piciny lény, mit sem ér? Mindenhol piroslik a vér.

Szilánkok, parazsak. Halált hozó madarak.

Fel sem fogta, mit sem ér. Hogyha Ő nem él.

Sz. D.

#short poem #poems on tumblr #magyar vers #magyar #magyar tumblr #saját gondolat #Saját érzelem

[titkodnemleszek]

Szilánkok

Lábujjhegyen osonunk

Nehogy baj legyen

De egy rossz mozdulatunk

Mindent tönkre tesz

Elszáll a bizalom

Gyanússá lesz minden szó

Hiába mondom

Hogy minden így lesz jó

Össze lehet-e rakni még

Az csak rajtunk múlik

Csináljuk meg próbaképp

Max újra darabokra hullik