#szavak ereje

[dalszoveg-planet]

A szavaim golyók, és te vagy a kedvenc célpontom Nem ezt akartam, de nem tudom eldobni a fegyvert

Nessa Barrett - lovebomb

#dal #dalszöveg #dalszövegek #magyar #nessa barrett #szavak #szavak ereje #bánt #bántó #bántás

[hobbygilda]

Szeretettel bárkinek bármikor bármilyen alkalomra

Életed bizonyos szakaszában egyszerre kell majd kézben tartanod egyszerre nem igazán kézben tartható dolgokat, de ezzel sem lesz semmi baj. Az ovistársak, osztálytársak, csoporttársak, kollégák, rokonok, barátok, szomszédok, közös képviselők jönnek-mennek majd, némelyikük problémájába hol túlzottan belelátsz, hol nagyon nem. Kérni fognak dolgokat szüntelen. Te igyekszel megadni nekik. Mérlegelsz, átadsz és ellenállsz. Lesz, hogy belebuksz.

A belső szobád, irodád, asztalod, fiókod leghátsó fiókjában lesznek vállalhatatlan dolgok – hol a polgári és emberi jogok, hol csak a legbelső világod mércéjével mérve vállalhatatlanok. A külső irodádban majd talán nem is tárolsz semmit. Nem mindig fogod tudni, mit hová rejtettél el magad és a világ elől, mit hazudtál kinek, hazudtál-e testvérednek, felebarátodnak, magadnak, ha egyáltalán, vagy csak tudatmódosított külső és belső életed folyik egymásba egyedi és megismételhetetlen módon, és amelyről akkor majd azt hiszed, biztosan mással is előfordult már, biztosan más is megérti, én biztosíthatlak: nem fordult elő mással és nem fogja megérteni. A hetes buszon lehet probléma, ami a százhetesen nem az, a második emeleten meg se kottyan, amibe a hetediken belehalsz, és viszont.

Nem minden út végén vár téged a nagy varázsló, hogy szívet, észt, bátorságot, aranyesőt, boldogságot, egészséges testet, hozzá többé-kevésbé egészséges testképet adjon neked ajándékba. El kell venned. Ha nem tudod elvenni, együtt kell élned azzal, ami van. Nagy varázslók, kis energiabefektetéssel és nagy hatékonysággal dolgozó magánéleti kócsok, tökéletesen beállított közlekedési lámpák, valamint ideális gyalogosok a valóságban nem léteznek. Minden ember halandó. Szókratész halandó. Szókratész ember. A közös képviselő, a szomszéd, de még a büdös ember is ember. A viszonzott és kiegyensúlyozott párkapcsolatnak nincs saját bejáratú istene, és egyik isten sem adja azt ingyen – ha adja egyáltalán. A szemészeten, a nőgyógyászaton, az urológián és a temetkezési vállalkozónál sorszámot kell húznod, és ki kell állnod a sort. Ha mégis előre engednek, ne bízd el magad. Van, hogy te temetsz majd másokat, de a végén, ha szerencséd van, téged temet el valaki. Értékeld a test dolgait, de ne értékelj túl egyetlen tökéletes testrészt és egyetlen tökéletesen működő belső szervet sem. Elmúlik. (Ugyanakkor kiegészítés: szeresd a testem, bébi, végtelen maraton.) Ne gondolj túl sokat a halálra, de minden sorban álláskor, minden hetes buszon és minden konyhaasztalnál számolj vele.

Nem minden konyhaasztal alkalmas baráti és párkapcsolati beszélgetésekre. Nem minden konyhaasztal szögletes. Nem minden konyhaasztal kerek. Nem minden villamoson leszel majd képes kéretlen sms-ekre válaszolni, és ha válaszolsz, nem mindig leszel képes a passzív agresszió mélységes mély kútjának kávájára felmászva visszakapaszkodni a kintbe pusztán a szavak erejével. Nincs minden szónak ereje. Felejtsd el emberi kapcsolataid átláthatóságát. Kapaszkodj erősen, hogy beléd is kapaszkodhassanak. Idegen emberek írásos üzeneteit ismerős buszokon ne olvasgasd, ismerősökét is csak korlátosan és inkább titokban, bonyolult és átláthatatlan életüket ne véld átlátni és megfejteni.

Ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget a talált tárgyaknak. A távolságot mint üveggolyót nem kapod meg sem a kormányablakban, sem a körzeti orvosi rendelőben. Bátorságot, boldogságot se zárjegyes, se zárjegy nélküli dolgoktól ne remélj. Úgy általában remélj nyugodtan, de ne mindig. Amikor nem kell majd remélned, azt nem fogod tudni előre, csak utólag. Meg fogsz lepődni. Mindig meglepődsz majd, és mindig rosszul fog esni. Lesz, hogy egy túlzottan megkedvelt ember írásos üzenetét akkor kell majd megfelelően és higgadtan értelmezned, amikor munkahelyi, üzleti környezetedben munkahelyi, üzleti énednek kellene inkább felülkerekednie. Lesz, hogy egy munkahelyi, üzleti környezetben megkedvelt ember írásos üzenetét akkor kell majd megfelelően és higgadtan értelmezned, amikor magánéleti énednek kellene inkább felülkerekednie. Lesz majd, hogy barátod egy munkahelyi prezentáció valós ideje alatt szembesít írásban az élet feloldhatatlan ellentmondásaival, és lehet, hogy egyszer szóban kell elmondanod mindazt, ami leírva sokkal inkább tűnt elmondhatónak. Lesz majd, amikor az egészből – értsd: hetes busz, kapaszkodó, külső és belső iroda, közös képviselő, hetedik emelet, konyhaasztal stb. – semmit nem értesz.

Lesz, amikor sem munkahelyi, sem magánéleti ember nem leszel, hanem csak egy darab kiköpött szar leszel, de ne add fel soha az álmaid. Apropó. Nem mindig fogod érteni az álmaid, ám ettől azok nem kevésbé lesznek érdektelenek más, érthetetlen álmokat álmodó emberek számára. Lehetőség szerint ne oszd meg másokkal az álmaid. Vagy ne állítsd nyilvánosra mindig.

Szaniszló Judit

(megjelent a Józsefváros Újságban 2023 júniusában)

[csacskamacskamocska]

beszéltem apámmal

Azt tanították nekem, hogy a valódi ima, az egy egyszerű, de őszinte fohász. Valami olyan, ahogy egy gyerek tenné. Elmondaná, mi bántja, mire vágyik. Önvád, szégyen, magyarázkodás és mások vádolása nélkül. Valami mély dolog amit tulajdonképpen meg kellene tanulni, mert ahogy felnőttünk, elfelejtjük, hogy úgy is lehet beszélni, hogy nem menekülünk manipulatív magyarázatok mögé. Jajj, tudom, hogy rossz voltam, de nem lehetne azért hogy mégis, és tudom sok a dolgod, nem érsz rá velem foglalkozni, de azért...stb, stb blablabla. Egy gyerek azt mondaná: Anya, játsz velem! Anya, éhes vagyok. Anya félek, idebújhatok? Szeretnék egy kiskutyát.

Tegnap valamikor három körül végeztem a munkámmal, és már felöltöztem, már kabátban voltam, és olyan jó volt a félhomály, és a csend. Nyugalom volt. És leültem egy picit, csak néztem magam elé. Halasztottam kicsit a hazautat, a hideget, a négyeshatos éjjeli feszkóját. Azon gondolkodtam, hogy korábban nem ez a pici, szinte alig érzékelhető szomorúság volt bennem, hanem nagy, hatalmas nagy. Gyötrő, sötét bántás. És milyen jó, hogy az már nincs. Talán ehhez a picihez sem kéne ragaszkodnom. Tudtam, hogy nem hall senki, úgyhogy elkezdtem hangosan beszélni az apámhoz, mint az egyetlen emberhez, akiről tudom, hogy a szeretete sosem bicsaklott meg. Istennél is jobban szeret. És mivel már meghalt, ha van bármi „odaát” nincs senki, aki nála igyekvőbb közvetítőm lenne. Persze, majd valami jöttment mártír szent. Ne vicceljünk már! Most picit szégyellem elmondani, olyan nevetséges, hogy ezt csináltam, de tegnap jólesett nagyon. Jó volt hangosan kimondani, hogy hol tartok, hogy mit szeretnék. Olyan puha érzés volt az egész, nem volt magányos, nem volt azaz érzésem, hogy a kongó csendben idegenek, hazugok a szavaim, de nem volt látomásos se, csak mint egy ihletett pillanat, amikor tudod, hogy most éppen benne vagy abban a különleges állapotban. Nem voltam részeg se. Jólesett volna, de nem sikerült. Csak úgy éppen megérkeztem önmagamba. Hogy a kimondott szavaknak miért van akkora ereje, erről is írhatnék sokat. De a lényeg, hogy nagy ereje van, azért is törekednek rá a pszichológusok, hogy elmond amiket felismersz, hogy halld magad. Az ember ül a terápián, beszél, beszél, és néha elkezdi érezni, hogy nem úgy van, hogy ez valahogy nem igaz. Fontos hangosan kimondani mert a saját hazugságaink is lebuknak olyankor. Talán mert egész életünkben kívülről jönnek a reakciók. Jók is és rosszak is. Odabent, csak azt szajkózzuk, amit kintről hallottunk gyerekkorunk óta. Ne csináld, meglásd baj, lesz, ez jó, ügyes, nagyszerű, megcsináltam, mondjuk magunknak, magunkban. A kimondott szavak azért teremtő erjűek, mert olyanok mint a külső utasítások, idegen értelmezések, valaki, akit nem utasítunk el. Kintről halljuk, amit máshogy dolgozunk fel. Hogy a siketeknél ez áttevődik-e valami másra, érintésre, mozgásra, azt nem tudom. De azt igen, hogy a mozgás is speciálisan strukturálja az agyat. A mozgás képes gyógyítani. Képes pszichésnek tűnő problémákat gyógyítani. (őrült izgalmas ez is). Ültem, elmondtam amit akartam. nem volt hosszú. Aztán hazamentem és persze volt a villamoson egy zakkant hajléktalan, ezek már szorosan hozzá tartoznak. A nyomorult, ott utazgat, hogy meg ne fagyjon, de belűl már szétesett. Sajnáltam meg féltem is kicsit és közben majdnem elaludtam a fáradtságtól. Nem mesélem el mit beszélgettünk apámmal. Nagyon intim beszélgetés volt. Ez csak ránk tartozik.

#apus #ima #béke #villamos #02-11

[milliodarabratortel]

Megérkeztél.

Szó szerint mint a bomba ,úgy robbantál be az életembe. Ott álltál velem szembe ,majd jöttél,láttál,győztél. Mert belenéztem abba a szempárba és megláttam mindent. Lelkünk összefonódott és éreztem abban a percben,hogy te vagy az akire vártam. Aki mellett végre megnyugodhatok aki mellett nap mint nap rájövök van értelme az életnek,hogy van még értelme kinyitni a szívem . Tudjuk egymás gondolatait, kiegészitjük egymást . Mi már egy csapat vagyunk. Innentől pedig ha rossz kedved van megígérem,hogy mosolyommal felviditalak.Ha szükséged van rám ,akkor nyújtom a kezem . Erőt, nyugalmat, és támogatást adok majd neked. Motiválni foglak. Mert tudom hogy bármire képes vagy . Én csak annyit kérek legyél mindig mellettem, őszintén szeress . Mert én te érted,Te értem ,a világ ellen, közösen. Nagyon fontos vagy nekem. Napról napra egyre büszkébb vagyok rád,és arra hogy az enyém vagy .

Köszönöm a sorsnak hogy vagy nekem.

Őszintén és tiszta szívből szeretlek. Te vagy az én meglepetésem,az én csodám. Te vagy a legjobb ajándék amit valaha kaptam .

Szeretem a mosolyod,a szívből jövő őszinte kacajod. Szeretem látni a szemeid csillogását és érezni szíved boldogság miatti dobogásat. Szeretem hogy így küzdesz,hogy nem adod fel,ha nehéz is kitartasz . Szeretem hogy melletted végre nőnek érezhetem magam,és nem kell elbújnom,végre önmagam lehetek. Szeretem hogy büszke lehetek rád a férfira,akinek őszinte,tiszta lelke van .

Megígérem mindig melletted leszek,és ha csöndbe akarsz lenni én leszek a hang helyetted. Én leszek az alagút végén a fényed. Én leszek akinek a szavai a nehéz időkben majd megnyugvást adnak,akinek a mosolya az összes könnyet és bánatot lemossa majd az arcodról. Én leszek a napsugarad a borongós,esős napokon,hogy emlékeztesselek,van miért ragyognod. Én leszek a mindened, a hű társad, az igaz barátod,az a nő kiben rátalálsz majd a másik feledre.

Tudd hogy én nem játszom a szavakkal,mert a szavaknak komoly ereje van . Amiket mondok neked nem csak üres szavak .

Mert amikor láthatlak,majd kiugrik a szívem a helyéről,mert olyankor hirtelen megszűnik minden gondom . A szemedbe nézve megszűnnek a félelmeim.

Az én döntésem mindig te leszel . Nem fogok elmenekülni. Ha pedig kell közösen cipeljük majd az élet adta megpróbáltatások köveit,mert együtt minden könnyebb. Mert együtt mindent kibírunk .

Lehet hogy elfogunk majd fáradni,de így lesz a mi kis kötelékünk még erősebb. A mi kis csomónk örökre megmarad.

Kaptam egy férfit aki a támaszom . Sikerül mindennap mosolyt csalnod az arcomra.

Kinyitottad a lakatot a szívemen és beléptél rajta.

És végre nem érzünk mást csak igaz , őszinte, hazugságmentes szerelmet .

Te lettél a világom a mindenem . Soha nem hittem volna hogy képes lesz valaki még ilyen mély érzelmeket kiváltani belőlem .

De te neked sikerült,és boldoggá teszel.

Nagyon jó érzés hogy azt érzem minket egymásnak szántak az égiek.

❤️❤️🥰😘

[prologusblog]

A karakterek varázsa: A legemlékezetesebb karakterek a klasszikus irodalomból

Az irodalom ereje abban rejlik, hogy olyan karaktereket hoz létre, akik a szavak lapjain át megelevenednek és örökre a szívünkbe fészkelnek. A klasszikus irodalom különleges képességgel bír arra, hogy felejthetetlen karaktereket teremtsen, akik generációkon átívelő örökségünk részévé válnak. Ebben a cikkben bemutatom néhány ilyen lenyűgöző karaktert, akik az irodalom világában különleges helyet…

View On WordPress

#extra #Extra tartalom #Könyv #projekt #prológus

[okologiaigondololatok]

"Uram, kérem, ne vegyen részt ebben az embertelenségben"

Ausztrál természetvédők egy csoportja egy erdő kitermelését megakadályozandó beásta magát a munkagépek elé, egyikük szónoklatot intézett a markolót vezető emberhez: „Uram! Ön megfosztja köpenyétől a földet, és pusztulását okozza. El fog pusztulni, és ez olyan biztos, mint hogy a meztelen csecsemő is meghal, ha a tengerparton hagyják a tűző, déli napon. Lassú halál, de bizonyosan a mezítelenség okozza. Ha megfosztjuk köpenyétől a földet, és kitesszük a tűző nap szüretlen sugarainak, szép lassan kimerül, és a természet ereje és teljessége többé nem képes a teremtés csodájára. (…) Uram! Kérem, ne vigye véghez ezt az őrültséget, ne vegyen részt ebben az embertelenségben. Kérem, menjen el! Menjen haza becsületben! Mint egy hős, akinek bátorságáról szól majd mindenki. Ilyen döntést hozni nem szégyen, senki nem fogja megbélyegezni miatta. Tudom, hogy a szíve mélyén ezt ön is tudja. Cselekedjen most és távozzon hősként. Hallgasson a szívére! Látom, hogy tétovázik. Nincs helye tétovázásnak, amikor a szíve súgja, hogy mit kell tennie.(…) Ne engedje, hogy a szavak cserben hagyják az emberiséget, hogy elégtelennek bizonyuljanak egy ilyen órában, amikor a föld leggyengédebb érzéseit fejezhetnék ki…”

Graham Innes tanúságtétele. In: Természet és szabadság

#jelenlét #erdő #erdőírtás

[allifesearcher]

Szavak

Tudod, szerintem az tud gyönyörű lenni egy-egy szürke hétköznapon, ha valaki mond nekünk egy szép szót, amitől kicsit úgy érezhetjük, fontosak és értékesek vagyunk. Vagy méginkább, ha mi mondunk valakinek valami szépet, és látva azt, hogy mennyire jóleső és fontos neki az a kis kedvesség, mi is osztozhatunk a számára okozott örömben. Ezek csupán apróságok. Néhány kiejtett szó, gesztus, ami viszont hatalmas erővel bír. Gondolj csak bele. Hiszen egy egész naphoz való hozzáállásunkat, kedvünket képes megváltoztatni, és pozitív irányba terelni. Adjuk meg ezt az érzést magunknak, engedjük be a másik ember jóindulatát, és varázsoljuk szebbé mások napjait. Varázsoljunk a szavakkal. Hassunk a szavak erejével.🌈❤️

#saját #saját gondolat #saját írás #énírtam #gondolatok #idézet #saját szöveg #szavak #szavak ereje #hétköznapok #érzelmek #pozitivitás #pozitiv #szebb nap #az élet szép

[dalszoveg-planet]

Légy óvatos, mit mondasz Csak azt mondd, amit komolyan gondolsz

Madison Beer - Dead

#dal #dalszöveg #dalszöveg magyarul #magyar #madison beer #szavak #szó #szavak ereje #mondat #igaz #hazugság

[ayahuascahungary]

1/2 - elem Mindig óvatosan próbálok nyúlni hitvilági kérdésekhez, de az elmúlt napok levelei, megélései mégis csak megérleltek bennem egy cikket a témát illetően. Nem mindenki fog vele egyet érteni, de szerintem ez nem is feladata. Ugyanakkor mégis idejét láttam kiírni magamból. Fogadjátok szeretettel.

Az ember sokszor a természetfelettihez fordul, és újszülött naívaként képes megélni az odaát "élők" tanításait, jóslatait. Összeköti a természetfelettit a jósággal. Ez szinte genetikai eredetű. Ha valaki okosabb, bölcsebb, vagy olyan képességekkel bír, amivel mi halandók nem, az csak jó lehet. Biztonságot ad. Ki ne szeretne egy elit körhöz tartozni, tudván, bármi baj éri, ott az emberfeletti hátszél. Ez pedig nincs feltétlenül így. 

Csak idővel vagyunk képesek megérteni azt a keserű pirulát, hogy ide és odaát a szellemi vezetőink sokszor semmivel sem hitelesebbek, mint bármelyik idegen, akit a sors utunkba sodor. Sokan így menekülnek az Ayahuasca világába is. Kik elbotlanak már a magukat mesterré avanzsáló "sámánok" tömegében, kik látók, szellemi "gyógyítók" csapdájába esnek. Akad olyan is, aki "papíron" beavatottal fut össze, akiben előfordul, hogy idővel hatalmasat csalódik. Jézusnak állítólag volt egy mondása, "gyümölcseiről ismerszik meg a fa". Nem arról beszélt, hogy tavaly és annak előtte mit termett, hanem hogy most, amit a szemeddel látsz, és kezeddel érzel, az mennyire valóságos és kézzel fogható? Ha bármi van, ami a józanságomat, a proletár kétkezi józan eszemet elhomályosítja, az nagy valószínűséggel nem fog előre vinni. Komoly egóharc egy meggyőződést úgy elengedni, hogy előtte jó ideig látványosan álltál be mögé, és valahol az ember hajlamos úgy érezni néha az Ayahuasca speciális esetében, hogy az egész Aya-jelenséget elárulta, és csalódott. Az egészet kezdheti előről. Leporolja rég ott hagyott szerszámait, és visszatér a kétkezi vésőhöz és kalapácshoz fokozatosan. Megpróbál túlélni. Időről időre jönnek olyan visszajelzések, hogy ez, vagy az a sámán mennyire isteni, rá pár hónapra pedig a pokolba kívánnánk.Tele hasonlóval sajnos az üzenőfal. Felmerül ilyenkor  bennem, hogy valójában mit veszítettem el, mit hittem magaménak, és mi volt az enyém? Kaptam e egyáltalán valamit odaát, vagy itt is az egymást érő business-sámánok tömkelege gyűrt maga alá? Semmivel sem másabb az Ayahuasca, mint bármelyik lélektágító tanfolyam?

Láttam egyszer két embert egymás mellett feküdni. Két teljesen eltérő mentalitású ember volt, mindkettő jólelkű útkereső. A szer közepén az egyik felált, és a másik lehorkasztott fejére tette a kezét, és hangos kántálásban óvó, védő mantrákat mormolt egyre hangosabban. A másikuk néha fészkelődött, de nagyrészt meg se mozdult ez alatt. A szer végeztével megkérdeztem a mantrás embert, hogy mégis mi volt a cselekedete mottója? Miért tette, amit tett? Azért -hangzott a válasz-, mert azt éreztem, hatalmas kár érte a testvéremet, és úgy éreztem, a kezemből és hangomból sugárzó erő képes volt őt meggyógyítani. Másik emberünkkel is sikerült pár szót váltani később. Megkértem, beszéljen az életéről. Mint megtudtam, egy különlegesen kiegyensúlyozott, családilag és egzisztenciálisan kiszámítható, nyugodt közegből érkezett. Elmondta, hogy hallotta az adott mantrát, és nagyon zavarta, mert szellemileg egy teljesen más síkról kapott személyes tanítást, és az eset kizökkentette, hogy aznap este alig bírt visszakapaszkodni a szellemi sztrádára.

Az eset tanulsága az volt számomra, hogy bármit is kapok, látok odaát, az személyesen a sajátomé. A szellemi folyam így is úgy is folyik a saját medrében és itt ez a pár millió év, ami híven példázza hasonló közbenjárások nélküli végülis világunk működőképességét. :)

A tanítást az ember hajlamos félreérteni. Abban a pillanatban ahogy szívünk helyett elménk is a látványba, az érzés elemzésébe próbál belekapcsolódni, az egész annyira fennséges, hogy könnyen olyanná válhat számunkra ami az eredeti üzenet pusztán torz tükörképe. A dolgok elementális kötöttségüknél fogva így is, úgy is tovább fognak haladni de a saját "tanítás-buborékomból" valójában sose törtem ki, és a jövőben se lesz erre esélyem. A megélt átéléseket az Ayahuasca sosem fogja egységesen felépíteni. Belőled táplálkozik személyesen minden élmény és vajmi kevés köze van  legtöbbször a téged körülvevő dolgokhoz. Ehelyett sokkal inkább pillangó hatásként katalizálódik benned a látott érzett dolgok esszenciája, és szinte kizárólag tudat alatt zajlik ez a fajta gyógyítás. Mondhatnám, hogy hívő kereszténynek Gábriel arkangyal beszél Isten terveiről, ateistának esetleg a saját DNS-e rezgi el a szférák zenéjét. Látszólag a két élmény képtelen egymáshoz bármilyen formában kötődni. Ugyanakkor az embernek létezik egy olyan része, amit sokan működésünk esszenciális origójaként aposztrofálnak. A belső tudatalatti, vagy motivációs gyermeki én, millió néven fut. Ebben a világban nincsenek  szavak, de ettől még nem jelenti azt, hogy bármivel is kevesebb közlési erővel rendelkezne, sőt. Rengetegen beszámolnak az Ayahuasca olyan mélységeiről, ahol próbálják körbeírni a leírhatatlant, de szemmel láthatólag képtelenek rá. Az élményt Te kapod, és az valójában verbálisan tökéletesen átadhatatlan. Internetes beszámolókat nézve az ember egyszerűen teljesen mindegy miről beszél. Sokkal inkább megértem, merre járt, ha az arcára és a könnyeire tekintek szavai helyett. Ha meg szeretnéd fejteni a látottakat, átélteket, csak úgy lehetsz rá képes, ha a szíved radarját állítod rá a tanult reflexek, fogalmak helyett.

Ebbe a fogalmak nélküli, érzelmekkel átszőtt képi világba lép be az ember és sokszor képtelen felfogni, hogy ő a szemlélő. A sámánok, tudatilag erőteljes hatalmasságok ide- és odaát pusztán ennek az esszenciális tanításnak az előszobájába képesek belépni. Egy igaz szellemi vezető tevékenységeit valójában nem lehet különválasztani ide és odaát. A sámán valójában attól is válik azzá, hogy a vödrödet cseréli, tartja a homlokod, betakar, letörli a vizes verítéked. Sőt, ezt a mentalitást a hétköznapjaiba is beviszi, olyan emberek közé, akiknek sokszor fogalmuk sincs mi motiválja őket. Hamvas Béla egyszer így írt erről: "...Beavatott vagy? - kérdezték tőle. - Ha ez kiváltságot jelent, akkor nem. Ha fokozott életfelelősséget, akkor igen."   De más végső tanításához bárhogy is éli az életét, még ő se lehet kellően tiszta. Ott benn, legbelül csak ketten maradtok. Az Ayahuasca, és Te. Hogy hétköznapjaidban ki mennyire áll közel a szívedhez, annak sorrendjében engeded el valójában az ideát maradtakat. Majd végül előfordul, hogy az utolsó kapcsolatodat is elkéri a világgal, a saját életedet. Ennél a pontnál az ember gyakorlatilag feloldódik az univerzumban. Eggyé lesz éggel és földdel, és egyszerre kezdi tanítani a virág, az állat, a bolygó, a nap és az univerzum valamiféle mindent átölelő szeretettel.

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki az ilyen mély ponton megélteket félelemmel a szívében beszélné el. Más az első Ayahuasca élmény előtti félelem, és más az, amit már átélőként tapasztalsz meg mielőtt bemennél. Aki még nem találkozott,legtöbbször igyekszik befelé figyelni, mint egy vizsgadrukkra. Rosszabb esetben millió vegyes kimenetelű beszámolót olvasott, és retteg, mint ördög a tömjéntől. Nem tudja mi fog történni és belekalkulálja akár a legvadabb olvasatok lehetőségeit is. Miután voltál már bent, annyi a különbség, hogy tudod, hogy "meg fog ölni". Hogy ez mégis hogyan lehetséges, azt nehéz elmagyarázni. Talán úgy tudnám kezdeni, hogy az ember éli a tökéletesen hétköznapi életét, ami hol könnyebb, hol nehezebb. Egyszercsak jön valamiféle "hívás", amit Ayahuascát érintő kultúrákat fokozatosan megismerve folyamatosan megdöbbenek. Azok hasonlósága és világnézeteken átívelő ereje mindenképp említésre méltó. Van, akit időről időre behív, és ismét elmondja legfeljebb más szavakkal ugyanazt. Van, akit pár évente keres, és akad, akinek egyetlen éjszaka is elegendő volt ennek a felfoghatatlan dolognak az integrálására. Az ember belép és előfordul, hogy az első komolyabb találkozás alkalmával rengeteg szemetet képes ez a dolog leperzselni róla. Gyakorlatilag górcső alá veszi az egész a gyermekkorig visszamenő dolgokat. Érzéseket, életképeket hoz elő az életed történetéből. Az azt követő retreatek alkalmával előfordul, hogy a még fenn maradt gyógyítani valókról beszél, de gyakori, hogy csak az utolsó belépés óta eltelt időszakot veszi elő. Hogy mindezt szinte látványos tudatossággal teszi, az egy másik cikket érdemelne a témában, de nem szeretnék most eltérni.

Aki az úton jár, előbb-utóbb maga is "porossá" válik. Civilizált társadalmunkban egyre kevesebb az olyan sziget, ahol ezt a port le tudnánk verni a lábainkról ezért hozzánk tapadva jobb hijján visszük magunkkal és az ember ritkán képes felismerni hogy mi fogja vissza a kiteljesedésben. Vannak olyan porszemek, melyeket negatív munkahelyen, vagy rossz környezetben szedünk össze. Olyan helyeken, amiket túlélésünk miatt mégiscsak végig kell járjunk. De akad olyan makacs por is, melyet már a saját szüleink, nagyszüleink se tudtak leverni lábaikról. Ezzel a jelenséggel a pszichiátria, az epigenetika is foglalkozik egyébként. Lehet nevezni generációs defektusnak ha az ember örökölt patológiás tulajdonságokat visz a vállán, de a legújabb kutatások azt igazolják, hogy ezek a pszichiátriai jellemképek bizony a génjeikben is aktív nyomot hagynak. A megdöbbentő számomra egyébként az volt a témát illetően, hogy egy krónikus depresszióból, megfelelni-akarásból való gyógyulással sokszor maga a genom is változik. Ez tudományos tény. Egyre inkább feltárul a kép valamiféle egységes emberről, aki sejtjeiben is hordozza múltját. Az idők során különböző vallások is észrevették ezt a folyamatot, és azt is megfigyelték, hogy sokszor az emberekéhez hasonló érzelmi mikro-megnyilvánulásokat is képesek produkálni ezek az "érzések". A Shuarok (Amazonas deltavidékén élő bennszülött népcsoport) ennél is tovább mentek. Típusokkal és teljes érzelmi mentalitással ruházták fel történeteikben ezeket az érzelemlényeket. Magam részéről a Shuar megközelítést jóval kiforrottabbnak érzem, és bár a tudomány még véletlenül sem ellenpólus, de az Ayahuasca ismerettségében töltött több ezer éven keresztül átadott tapasztalatokkal nehezen versenyezhet. És itt térnék vissza a bekezdés elejére, hogy mégis miért érzi az ember úgy sokadik Ayahuasca élményét követően, hogy odabent kínok kínja érheti? Holott maga az élményen belüli origó maga a teljes és mindent átölelő, univerzális szeretetbe merülés.

Ez csak akkor lehetséges, ha a léleknek mondott valami több részből áll össze. Maga a belső gyermeki én sérthetetlen és örök. Az Ayahuasca ezt hivatott felszínre hozni. Az ösztöni, boldogságra törekvő, nyitott felfedezőt. Aki nehézségtől függetlenül, gyermeki egyszerűséggel és kreativitással, szeretettel képes az új dolgokhoz nyúlni, polaritástól függetlenül. Erre telepszik rá a megismerés képtelenségével rendelkező, mélységesen konzervatív "út pora". Ritkán írok szellemi megtapasztalásokról, hisz mindenkinek meg van a maga világnézete. Úgy gondolom mégis, hogy vonatkoztassunk most el picit a meggyőződésektől, és pusztán tevékenységeik alapján ejtenék pár szót arról, ami valójában "FÉL" bennünk. A szent szövegekben rengeteg helyen szerepelnek ezek az erőlények. Kultúrától függően írják le őket, de nehéz nem észrevenni a párhuzamot Mára (Gautama Buddhát kísértette meg), Sátán, vagy egy Tsentsak, Wakani madár (Shuar erőlények) között. A pszichiátria eljut magáig a félelemig, de nem képes azt mélységeiben számomra kibontani. A tünetek és esettanulmányok alapján eljut oda, hogy valami kóros lefolyású viselkedésformát eredményez, durvább esetben még a belső monológokról is lehet olvasni, de ha a monológok forrását firtatná bárki, az a szakmában szerintem istenkáromlásnak minősülne.  Különösen szomorú, hogy bár szellemi egészségről beszélünk, de mégis anyagelvűsége, és földhözragadtsága miatt egyszerűen nem érett meg egy félelemmel, örömmel, kárörömmel, szomorúsággal, vágyakozással, dühvel és egyéb mikroérzelmekkel rendelkező, nagyrészt tudatos lényként leírni azt a valamit, ami valójában az emberek millióinak életét keseríti meg évezredek óta. Rengeteg beszámoló szól Ayahuascától függetlenül olyan esetekről, mikor szüleim, tanáraim, vagy épp rosszakaróim kártékony hangja ("Senki vagy!", "Nem fog sikerülni!", "Dagadt vagy!" "Gebe vagy!"...)-szól a fejemben. Mindig és ismételve kitartóan a mantrát, amit előbb utóbb az átélő ha nem figyel, könnyen magáénak érezhet. Nem minden szellemi lény gonosz. Sőt, akadnak szülői óvó, védő mantrák is belül, melyet teljesen más polaritással bíró lények mormolnak bent szakadatlanul. Sok helyen őrangyalként, vagy több féle hierarchiába tartozó szellemi hatalmasságként hivatkoznak rájuk. A tudatosság, és jelenlét  ezért rettentő fontos szerintem a hétköznapi életben. A jelenlét a belső csönd maga.

Nem, nem őrültél meg, komoly témába vágó kutatások mennek egyébként a témában. Az IFLS végzett pár éve egy érdekes kutatást egyébként, ahol megállapították, hogy az emberiség 75%-a belső monológokat mantráz hétköznapjai során. Sőt, 26%-uk konkrét párbeszédeket folytat valójában odabent. Sőt, a veleszületett siketeket is érinti a jelenség. Az ide vonatkozó kutatás részletei a Psychology Today hasábjain is megjelentek pár éve Not "Everyone Conducts Inner Speech" -címmel(Russell T Hurlburt Ph.D.), de most a másik oldaláról szeretnék picit beszélni a jelenségnek. A belső monológok felerősödnek Ayahuasca élmény alatt erőteljesen. Egyes nézetek szerint ezeket különböző, más-más kultúrákban eltérő módon megnevezett erőlények mantrázzák és a Shuar megközelítés is igen közel áll ehhez. Van, akiknek a fejében szinte kórusként képes némán "ordítani" a jelenség. Ayahuasca élményt megelőzően ezek a lények próbálnak mindent megtenni lehetőségeikhez mérten, hogy elkerüljék a számukra megsemmisüléssel egyenértékű folyamatot. Hasonlóan működnek, mint belső szócsövek, de egy dologgal nem rendelkeznek, teremtési képességgel. Viszont az embereket használva áttételesen befolyást képesek így gyakorolni valahol a hús vér hétköznapjainkra. A monológokat polaritástól függetlenül az ember egy idő után tudatosságát elengedve magáénak képes gondolni és itt kapcsolódik a katalizátor az egész folyamatba, az emberi teremtő erő.

Hogy ezt az ember tudattalanul természetesnek veszi, abból az álomból ébreszt fel az Ayahuasca valójában. Nem tesz mást, mint csöndet készít odabent, visszaállítja a rendszert az origóra. Ugyanennek a folyamatnak tökéletes ellenpéldája a hétköznapokban rengeteg, főként a hírekben olvasott szörnyű esetet generált a történelem során, ahol akár generációk óta hozott rosszindulatú belső felolvasóra hallgatott az ember. De hangsúlyozni kell, minden esetben maga tette mellé a tetteit. Maga hagyta tudattalanul megnövekedni saját lelki szörnyét ami végül felfalta.

Buborékban élünk. Egymás buborékjába valójában a legmagasabb szellemi hatalmasságnak sincs átjárása. A medicine man leül veled, eléd rakja a poharat, de belül végül Te leszel az, aki a csend folyamatát létrehozod. És itt térnék vissza cikkem elejére. Nem minden esetben rossz ötlet, de mindenképp felelősség a hit üzemanyagával ellátni tanítókat, szenteket, vagy szimplán belső hangokat. Bármennyire tartom magam spirituálisnak, azt gondolom, a bennem felmerült kérdésekre Ayahuascával, vagy anélkül de csak önnön magamban kell megtaláljam a válaszokat is. Nincs, és sose létezett rövidebb út a megvilágosodáshoz. És ez lehet elsőre egy igen keserű felismerés. Akik ezt remekül gyakorolják, talán a belső csend, és maga a jelenlétben töltött idő mennyisége ami megkülönbözteti őket azoktól, akik sodródva, faltól-falig csapódva élik életüket. A képbe furcsamód a karma fogalma is tökéletesen illeszkedik. Maga a tudatosság nem egy statikus valami. Jelen lehet ide- és odaát, feladatnak megfelelően. Amikor az ember teremtővé, sok kultúrában felnőtté válik, valahol ráébred isteni teremtő erejére. Az élet kemény. Sokakat pedig  kényszerhelyzetek milliói ébresztenek rá erre az elementális erőre. Mesék, tévképzetek helyett pont arra ébreszt rá az Ayahuasca sokakat, hogy megtanulják újra megkeresni azt a gyermekien tiszta őserőt, amivel erre a bolygóra érkeztek. A teremtő felfedezőt. Aki saját lelkének szigetén ott és akkor képes lereagálni az élet dobta eseményeket, amikor azok történnek. És ennek bizony kőkemény ráhatása van életünk folyamára is. Fokozatosan megszűnik a csapongó hitenergiák belső céltalan tombolása és az ember elkezd velük életében először, valójában sáfárkodni.

Ezért hát nincs igaz tanító, mégis valójában minden Téged körülvevő folyamat azzá válik ha jelenlétben vagy képes megközelíteni azt. Teljesen mindegy, hogy OKJ-s, több generációs sámáncsaládból származó, felkent "pap" válik számodra azzá, vagy épp egy az úton morzsát cipelő hangya, vagy az ellenséged. Nincs ezért valójában egyéb feladat, mint jelenlétben, megfigyelőként maradni ide és odaát és a racionális gondolkodást nem hogy elengedni, hanem minél inkább alkalmazni a legfurább helyzetekre is. És végül még egy dolog zárszóként. Könnyen szőnyeg alá lehet söpörni azt a történelmi tényt, hogy az Ayahuasca közel 5000 év mélyen gyökerezik a Dél-amerikai kultúrában ( Peter Furst antropológus (1976; p.45-46), Jeremy Narby antropológus (1998, 154. o.)), melynek fennmaradásában a mi jóval kiszámíthatóbb nyugati világunknál lényegesen keményebb törvények játszottak azért szerepet. Ennek okán a jelenségnek jóval több jelenteni valója kell legyen a vizuálokon, színes látomásokon túl. Valamint a szinte felfoghatatlan régmúlthoz való kapcsolata gyakorlatilag kizárja számomra, hogy a dolog ne kapcsolódna valami formán a realitáshoz. Ha őseink színes vizuáljai nem vitték volna őket előre a hétköznapi életben, magának az egész jelenségnek el kellett volna sorvadnia idővel. Nos nem ez történt. Helyette a bennszülött lakosság istenként, és rengeteg hálával tiszteli, mely erő napjainkban fokozatosan az egész bolygóra kiterjedni látszik. Kezeljük ezért sajátunkként a tanítást, legyünk hálásak bármelyik medicine mannek, aki hozzá segít, és fogadjuk el, hogy ő is csak ember. A munkát nekünk kell folytatnunk, mint tettük eddig is. De vígasztaljon a tény, hogy velünk együtt rengetegen teszik ezt napjainkban hasonlóan. Nem csak Ayások, hanem millió ember, testvér akik a felébredés útjára léptek. Sok kitartást kívánok.  

Ogre

#ayahuasca #ayahuasca experience

[feereg]

Új írás 2.

Így találsz vissza magadhoz. Hisz ami régen volt... Azt sohase tudtad megszokni. És most itt van, ami kell. Beletörődtél már a régibe, vissza is vágysz. De ha meglátod az igazi fényt, sohasem fogod megbánni. Így belegondolva, nem is szeretkezni Istennel. Van annál sokkal mélyebb kapcsolat is. Megölni Istent. Ha eljutsz a végsőig, akkor megölheted Istent. Csodálatában feljutsz az ő szintjére, megérted, és a legmagasabb csodálatosságban megölöd. Bár végsősoron mindig egy Istent ölsz meg, mindig Istent ölöd meg, ha ölsz, mert a meztelen lélek odaadása és uralma egyenlő Istenével, ki mindnyájunk gyökere. Bár ott nyilván mást is megtapasztalsz, vagyis... Ebben nem vagyok biztos. Meg azért mégsem Isten, mert az Isten rettenetes. Sokkal több egy embernél. Ha vele végezhetsz, az a legfölsőbb mennyország, és ő ebbe sem hal bele, mert Isten. Isten végtelenül kegyes, és kegyetlen, ezért minden méltót beleenged abba a pusztító élvezetbe, hogy vonagló testét megöljék. Onnantól már nincs visszaút, de nem is vesztesz el semmit, mert Isten a minden és semmi. Ha őt megölted, teljesen rádtapad, és egyesülsz vele, ahogy bárkivel, akit megöltél. Isten leszel. És Istenként te uralkodsz majd a világon. Fontos megjegyezni azonban, hogy Isten nem szajha. Csak a méltóknak, de még ők sem bírnak neki ellenállni, és a végtelenség törvénye szerint csak akkor bírod ki, ha megölöd. Bizony. Isten ereje mindenen átgázol, és legszilárdabb, legmeggyőződésesebb szépségelveinket is egy pillanat alatt elpusztítja, semmivé töri. Ha azt akarja hogy öljük meg, akkor megöljük. Csak méltatlanságunkkal szembeni kegyessége bizonyosodik meg azáltal, hogy hamis elveink ellenére is magához kényszerít. Vannak, akik az éjszakai démoni csábításoknak is ellenállnak: nem pucsítanak erőből, nem dugják az ujjukat a szájukba, nem simítanak végig magukon felakadt szemekkel. Vannak, akik a démoni nők csábításának is ellenállnak. Lefojtják izgatott gyomorérzetüket, és induló erekciójukat, amikor egy nőt látnak, aki éppen „olyan” mozdulatot, pillantást tesz. De ha Isten ott van... Akkor NINCS MÁS. Ez is isteni szint. Nincs. Ez már nem arról szól, hogy erő, ami bárki erejénél erősebb. Ez az erőnek az a szintje, ami már objektív tény. Az embernek itt legbelsőbb, legbefolyásmentesebb akarata egyezik a legkülsőbb kényszerrel. Voltaképpen a végső összeérés motivál arra a cselekedetre, hogy megöld Istent. És nem teszel mást, mert ebben minden benne van. Nincs más. Bármire is gondolsz, mind egységesen arra viszi a kezed, hogy ölj. Ez az, amit szabadságnak nevezhetünk. Mert hol van abban a szabadság, hogy gyorsan forgó agyadnak köszönhető váltakozó érzelmeid balra-jobbra rángatnak, miközben te nem tudsz semmit? A végső cselekedet egyszerre a tudás és a nemtudás. Mindent magába foglal mindkettőtökben. Nálatok naivabbat és tapasztaltabbat elképzelni se lehet. Az lesz egyetlen igaz cselekedeted. Az életbeniek csak attól, hogy nem tudtál, mert tudtál, itt viszont tudni fogsz, mert nem fogsz tudni. Minden egybefog, és megcselekszed a leghatározottabbat, és a leghatározatlanabbat. Minden erődet fölhasználod, miközben úgysincs más választásod, mert nincs más. Az isteni szinten dolgok: vannak. Alárendelve a legmagasabb teremtő akaratának. Ott minden megalapozott, és alapjának nem kell utánajárni, mert érezhetően tartalmazza a legbonyolultabb és legfinomabb: igazi létet. Értelme sehol sincs semminek, de valami mása mindennek van, amit nem csökkent agyú emberek találtak ki. Sőt: nem csak azt tartalmazza, melynek intimségéig mi gondolatunkban eljutottunk hanem rettenetet: a felfoghatatlan jóérzéstől remeg a lábunk, és ahogy közeledünk Istenhez, egyre visszafoghatatlanabb indíttatást érzünk a földre borulni, mely egy bizonyos közelség után teljességgel lesz visszafoghatatlan. Bár ugye Isten is végtelenpont, és kinek hogy mutatja meg magát. Hamvas egyszer állítólag megpillantotta, és olyan gyöngédség áradt a szeméből, hogy csak na. És talán igen. Az ember elég ebben a törődésben, mely sejtjeire bontva simogatja át legrejtettebb részeit is, és ez is: így van. Nincs más. Nem erő bontja szét az embert, hanem a ténnyé vált végtelen erő, melytől egy pillanat alatt meztelenebbnek érezzük magunkat, mint mikor részegen bevallottuk a perverzióinkat a haveroknak, és kétes volt a reakció. De itt nem kétes a reakció, itt szeretet van, amely úgy megszégyenít, hogy szétomolsz. Fürdesz a szégyenben, mert az igazi belső dolgokkal, nem csak társadalmi értelemben, szégyen jár, de annyira jó, hogy legszívesebben örökké lebegnél benne, mint mikor hajnalban hugyoznod kell, de nem mész ki, és olyan sebezhető vagy, hogy egy sima embert meg is ölnél, ha hozzádszólna ilyenkor, mert végre árad a sugárzás a letagadott részeidből is. Érvényesülnek. Te ezt a vetkőztető tisztaságot akarod, azt akarod, hogy uralkodjon, és lám, uralkodik, mert Isten így néz rád. Mindent megért. Neked volt igazad. Isten a legfőbb pártolód, nem az ellenséged. És feladatod az egész világra kiterjeszteni ezt a szégyenletesen szép vágygyűjteményt. Bárcsak mindenki megértené egymást... Ha fürödhetnénk a jóérzésben, ami igazi feladatunk lenne, akkor voltaképp emberek lennénk, és ez baromi jó. Kár, hogy a hatalom képviselői nem a szívükre hallgatnak. Pedig a gyerekek számára annyira egyértelmű. De később „fölnőnek”. Ja. Fölnőnek a csicskaságba, ahol konkrétan azért nem képviselik az érdekeiket, mert nem emlékeznek rájuk. Tipikus disztópikus sci-fi. Az ember először akar valamit, aztán kiverik belőle, és végül azt akarja. A megváltoztathatatlan akaratú főhős meg lázadást indít. Indítanék én, de ahhoz egy sokkal okosabb ember kéne. Csicskalelkű - e kifejezést használom azokra, akiket nem csak szavak és cselekedetek létrehozására, vagy hiányára lehet kényszeríteni, hanem a gondolkodásuk is formálható. Én mindig, mindent, mindenkinél jobban tudtam. A gondolataim precízek, komplexek, és tiszták. És sose felejtsd a magányt. Csak te tudod. Még Isten megöléséhez annyit hozzátennék, hogy a leghatározatlanabbaknak, tehát a legkevésbé befolyásolhatóknak is csak ez van, ami nagy ajándék, mert végre nem kell a tisztaságig a szokásos sziklaszilárd sodródást végigállniuk. Idelent semmi sem konkrét. De Isten világában minden az. Ott otthon van az, aki itt nincs. Még egy szó a létpotenciálról: abban különbözünk a többségtől, a tömegtől, hogy legbelül létezünk, és ezt a létezést kiterjeszteni személyünkre, majd környezetünkre, territóriumunkra: hivatásunk. A territóriumba tartozhat ember is, emberrel alkotni pedig a legkifinomultabb, leggyönyörtelibb művészet. Még létezést is adsz neki, és így talán nem fog a pokolban égni. A fájdalom és a félelem eleve megtisztuláshoz vezetnek. Nem rossz a rossz, hanem indokolt, szükséges, alapvető, és éppúgy felülírhatatlan, alááshatatlan, végtelen és végzetes, mint a jó. Nem kell túljutni rajta, mert nem lehet. Aki mindezt kívülről szemlélhető játéknak tekinti, az becsapja magát: nem ért végig, csak kilépett. Lemondott Istenről. Hiszen úgy ismered, hogy nem ismered, végtelenség törvénye, és tulajdonképpen csak az nem ismeri, aki ismeri. Bölcs dolog búslakodni és átkozódni, ha nyakunkon a baj, de még bölcsebb úgy búslakodni és átkozódni, hogy nem látjuk a végét, és nem is számítunk rá. Ez amolyan megátalkodottság. De épp úgy kell végtelenül rossznak lenni, ahogy végtelenül jónak is. Itt is összeér a kicsinység a nagysággal: aki annyira aláveti magát, hogy még kitalált túlgondolatokkal sem vigasztalódik, csak él, az az az ember, aki lát. Megélni a pillanatot. Jó kiindulás a végtelenhez a pont. Amikor minden olyan egyszerűnek tűnik, és nincsenek lépcsők, csak a teljes érvényű alaptények. Ez a teljes leszűkítés mindent magába foglal. Aki hozzátesz a végtelen egyszerűséghez, az hazugságban él. Aki elvesz a végtelen bonyolultságból, az hazugságban él. Végtelenül bonyolult. Ilyen egyszerű. Mindennel, és minden ellentétével kell iránta viseltetni. Voltaképpen legbelső lelkünk tükre. Éppúgy természetében, nem pedig meghatározható mérték szerint felérhetetlen, ahogy mi magunk. Mint a páros tánc, és baja egyikünknek sem eshet. Hisz mindenek vagyunk. Tökéletes páros. Idézném itt a föntebb írt „bármit megtanulni az mindent elfelejteni” dolgot, és amit a határozatlanságról írtam. És ez az egész a teljes intenzitás megvalósulása is. Az ókori és goethei naivitásé. A legtöbb könyvszereplő általában valami gyarló, valami rosszat, valami tudást csak-csak magára szedett ember, viszont például az Üvöltő Szelek, sok Salinger- és sok Poe-mű tartalmazza a végtelen ismeretét. Ahol nincs az a gondolat, hogy „az élet majd mindent elsimít”. Legjobb példa az egészre az erős szerelem. Olyankor teljesen az van, nincs múlt, nincs jövő, és végtelen, akkor is ha véget ér. A felek tudják, hogy nem ér véget. Kellő intenzitás ahhoz, hogy kilógjon az időből, vagyis megélői tudatát a valóságig emeli. Minden pillanat örök, mert létezik, és ahhoz, hogy mi is létezzünk, ki kell bontakoztatnunk magunkat. Értitek már, milyen fontos ez? Az ember csak akkor izzana a lét szintjére, ha élne, de pont az életet gyalázzák és tiltják, és próbálják még el is feledtetni az emberekkel. Egy ma élő tiszta embernek egy csomót kell tétováznia határozatlanságában, mire tiszta döntésre jut. Nem biztos hogy jóra, de tisztára. Azért, mert nem él, nem élhet értékeket, nem élhet létet, amire hallgathatna. Mint azok a levegővel lobogtatott, mosolygó, rojtos karvégű reklámfigurák, mikor már alig üzemelnek, és néha emelkednek egyet a földön. Sose találunk magunkra, mi, nem démoni emberek, el leszünk veszve, amíg nem kapjuk meg a létet, mert bennünket létnek kell kitöltenie, nem csábító, züllesztő erőknek, és még többre, sokkal többre is lennénk képesek! Akkor az lenne, mint Istennél: a dolgok önmagukban lennének, és nincs más. Mindig csak egy dolgot tehetnél, hisz a mindennel lennél tisztában, és teljes lenne az egyértelműség. Aki képes belegondolni, az tisztában van azzal, hogy nincs szabad akarat, sőt, a szabadság fogalma értelmetlen, viszont ez áll a legközelebb hozzá. Egyáltalán lenne akaratod. És ezt a pillanatélést nem kell egyfajta paradicsomi elhülyülésnek gondolni: csak egy kiindulópont. Az, ahonnan legjobban fejlesztheted magad, és gazdagíthatod a világot. Nincs itt semmi tudatvesztés, csak a hamis tudás elpusztítása. Mely felvértez mindennel. A haláltól sem félsz majd, hiszen minden pillanatban örökké élsz. Az ember szabadnak, és csodálatosnak teremtetett. A legcsodálatosabbnak. Ehhez a teljes, pontnyi kiinduláshoz, ehhez a naivitáshoz azonban szükségeltetik a tökéletesség, ami csak kis részünkben van meg, és ha kész a lét, megadatik az önbizalom. Ártatlan önbizalom. Nagy szó és ritka jelenség. A tiszta és ezért a jelenlegi, létet nem elégségesen tartalmazó életben határozatlan embereket zavarja mások határozottsága, irritálja, bosszúra ingerli, feldühíti őket. Mindezt nem azért, mert ettől a határozott, magabiztos ember hierarchiailag fölé rendelődik, és mind a hierarchia tetején szeretnénk lenni, hanem mert nem tiszta, ami már csak abból is következik, hogy ebben a világban határozott. Fellépésével a semmi pokoli építményét támogatja, kitalál valamit, ami onnantól fogva a nemlétezésből a pszeudoegzisztenciába emelkedik, (bár inkább süllyed), és nem megtalált. Ez mind. Össze fog. Omlani. Emberek, a létezést hagytátok ki művetekből, mely így az idő söprő erejétől megszűnik, és nem ér föl az öröklétig! Az igazság tűnhet a leggyengébbnek, de egyszer mindent elpusztít, ami nem felel meg neki. Szóval nem megtalált. És elvárják, hogy ezeknek felelj meg. Egyetlen joguk van: az erő. Erőszakban tartanak. Ez terror. Olyan undorító dolog a nevelés, hogy szavakkal el se tudom mondani. Emlékezni kell rá. Hogy vett körbe az a sok pofátlan... Az okos felnőttek tanítanak meg rá, hogy az erő jogán bármit megtehetsz, és mindig a gyengébbekkel kezdj. Aki ezek után tisztelni kezdi a rendszert, annak mély megvetésem. A rendszer iránt egyébként sem lehet egy normális emberben tiszteletet kivívni, mivel tisztelésének hiányához bőven elegendő probléma, hogy van. De ilyen agybamosott ságokat sem lehet már megkérdőjelezni. Mert jön a sok agymosott f, hogy jujcimujci, te máshogy gondolkodsz, ez probléma, menjél orvoshoz...

[elillant-pillanat]

Egyszer úgy elmesélnék mindent ami fáj. Úgy elmondanám, valakinek akit nem igazán ismerek. Akinek ha elmondom, nem kell szépítenem a dolgokat, csak hogy ne fájjon neki. Elmondanák mindent, ami velem történik, az érzéseimet, hogy k*a szarul vagyok, és hogy mennyire gyűlölöm magam. Hogy úgy érzem hozzám képest mindenki olyan normális. Hogy mindenkinek annyi ereje van, én pedig csak nézek ki a fejemből, és már abban is elfáradok. Elmondanám hogy egyes szavak mennyire rosszul estek, és hogy ezt senki sem vette észre, vagy nem érdekelte. Elmondanák mindent, azt is amit eddig még én is alig tudtam.

És csak annyit szeretnék, hogy azt mondja: rendben van. Hogy érek annyit mint a többi ember. Hogy nem tehetek azokról, amikért hibáztatom magam. 

Örök életemben hálás lennék annak az embernek...

#idézet #idegen

[bitchcuitz]

Már megint csak fontossá akarsz válni

Egy világban ahol azt mondják, az vagy

Nem számít, hogy mennyit tettél eddig,

Már megismerni újra nem fogják

Elmondhatod százszor, ki vagy te,

Csak kevés figyel majd rád

A szavak ereje lassan elfogyatkozik

Holnaptól már nem leszel érdekelt

Megéri?

Megéri.

#magyar #izéke

[szilaspart]

Örökkék önazonosság

Szerettem volna írni egy bejegyzést hovatartozásról és önazonosságról. Fontosnak tartottam volna felsorolni, kifejteni Neked azokat a közösségeket, kultúrákat, értékeket és csoportokat, melyek gyökeresen meghatározzák azt, aki vagyok. Úgy gondoltam, nem tudom őszintén kifejezni magam előtted, ha nem tudod, hová tartozom.

Aztán rájöttem, mennyire suta és darabos lenne az egész, így most inkább egy számomra kedves vershez folyamodom, mely az én szavaimnál sokkal gazdagabban festi le azokat a dolgokat, amik engem azzá formálnak, aki vagyok. Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni, mert végső soron rólam - és talán Rólad - szól.

Babits Mihály: Örökkék ég a felhők mögött

(Vallomás helyett hitvallás)

Az első könyvem első oldalára a "soha-meg-nem-elégedés" himnuszát írtam be. Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még, sokat szereztem, sokat el is dobtam, egy vállrándítással, gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek, soha le nem ültem egy pillanatra sem, gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak, nemcsak a könyvemben, homlokomra is fel van írva a "soha-meg-nem-elégedés. Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen, olykor szinte elbukni látszottam, s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn, mi a gyökér, amely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? "A hit az élet ereje, az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne" Ezek a szavak, Tolsztoj szavai, járnak az eszemben, s vizsgálom, mit hiszek? Óh örökkék ég minden felhők mögött, kiirthatatlan optimizmus!

Hiszek abban, hogy élni érdemes. Talán nincsen célja és értelme, mert "cél és értelem" emberi fogalmak: a világnak nincs rájuk szüksége. A világ több mint minden emberi, hiszek a világban, mert eszem el nem éri.

S mégis hiszek, az észben, hogy ameddig ér, hűséges szolgája annak a Valaminek amit el nem ér... Építse életünket, s ahogy egy vers jobb lesz és nem rosszabb, ha az ész építi (csak ott álljon az építész mögött a gazda is!) - akként legyen már egyszer jobb életünk. Esztelen iszonyokon ment át Európa (esztelen volt az én életem is): jöjjön most már az Ész!

Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen, melyek, a világ vak erői, vagy az én lelkem csüggedései és indulatai. Igaz, ezek a vak erők hozzátartoznak ahhoz a minden észnél magasabb Valamihez, amiben végre is meg kell nyugodnom, de a harc is hozzátartozik, s az is hogy eszem a saját törvényeit kövesse, s aszerint vezessen. Magunk is része vagyunk talán a vak erőknek, de ezt bízzuk csak a vak erőkre.

Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék.

Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!

Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba, másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk - holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.

Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház! Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elégséges az ami szükséges: ami itt és most szükséges.

Hiszek a feleslegben. Abban mi túl van családon és fajon, abban ami túl van a meszelt falakon. Elvégre lehet élni meszelt falak közt is, de ez nem katolikus élet. A fal véd, de zár is. Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot...

Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és a pillanatból, mely katolikussá és a kozmosz polgárává avat, l'art pour l'art ez, és mégsem l'art pour l'art: mert éppen az, hogy nem helyi és pillanatnyi célért harcol, éppen az teszi egy nagyobb ügynek harcosává. Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, sem a l'art pour l'art-ot, sem a naturalizmust, de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek. Hiszem, hogy érdemes...

Hiszek a lélekben, mely szereti a világot, annyira szereti, hogy újra csinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek az alkotásban, mely a lélek nyelve, nem mindenkié, csak a magasabb lelkeké, mint a nyelv sem minden állaté. Hiszek a munkában...

Calepa ta cala. Ami szép, az nehéz: az anyag ellenáll, s az én lelkem csüggedései és indulatai. Hiszem, hogy ez a nehézség is hozzátartozik a szépséghez, mint a harc és szenvedés a világhoz. Hiszek a harcban, mely szüli a vágyat a békére.

S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen! Ha nem hinnék benne, magam tenném lehetetlenné. Oly bűn, melyre nincsen föloldozás. Csak a hit teheti lehetségessé.

Ember vagyok, s hiszek az emberben. Nem is az emberben. Az ember vakon botorkál, de a világ nyitja és súgja útjait. Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert! Többet!

S ha néha elfáradok s az állatot és anyagot irigylem: ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden. Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.

[meseljamaganyrol]

Hogy is van az a mondás? Bottal és kővel árthatsz nekem, de a szavak leperegnek rólam. Bárki is találta ki, fogalma sincs arról, mekkora ereje van a szavaknak. Mélyebbre vághatnak, mint bármely kés, nagyobbat üthetnek, mint bárki ökle, olyan részeidet érinthetik, amelyet fizikai erővel soha nem érhetnek el és vannak olyan sebeket ejtő szavak, amelyek soha nem gyógyulnak be, mert akárhányszor a fejedhez vágják, megbélyegeznek vele, és a seb újból felfakad. Olyan, akár egy korbács, minden egyes alkalommal megsebez, amíg úgy nem érzed, hogy a csontodról is lehántja a húst, de a világ nem lát rajtad sérüléseket, ezért azt hiszik, semmi bajod, miközben belül minden egyes alkalommal meghalsz.

#mondás #gondolatok #szavak #fegyver #igazsag #igaz történet

[szarkasztikusmetafora]

A pozitív gondolkodás nem csupán divatos fogalom. Gondolataink nyomán szavak és cselekedetek születnek. Az egész bolygó átalakításának, kiépítésének - vagy mértéktelen kizsákmányolásának, és az ezzel együtt jelentkező klímaváltozásnak - a hátterében a gondolataink ereje áll. Igyekeznünk kellene hát szépet és jót gondolni, mert az építő gondolatok, az egymást segítő, bátorító gondolatok ugyanúgy megvalósulnak, mint a negatív, félelemkeltő vagy a környezet kárára történő, mértéktelen meggazdagodást célzó gondolataink

#magyar gondolat #Baloghbela #magyar idézet