Tumgik
#sajátvers
thismadeitshit · 1 year
Text
Nincs türelmem türelmesnek lenni.
14 notes · View notes
egysracblogja · 2 years
Text
Egyedül végig tolod az életet, akiket barátodnak mondtál már csak képzelet, mindenkinek segítesz, belülről pedig egyre jobban csak üvöltesz.
Segítség kiáltásod senki sem halja, lelked pedig az ördög falja.
Egoista állat vagyok, és mindig az egekben szárnyalok, de figyelj haver, nem húlott az ölbe a siker.
Minnél többet értem el az életben, úgy egyre jobban zuhantam össze lélekben.
Barátaimat motiválom ,hogy csak előre s ha elfáradsz csak ülj le egy felhőre , és csak úgy gondolok rád,aki a gondokat legyőzte
7 notes · View notes
ghostgirl666fuck · 1 year
Text
Élő élettelen
Minden nap gondolok a szépre, De a sötétség felbukkan és a nyakamra térdel. Azt mondja hogy mennyire értéktelen vagyok, Hogy minek élek, hisz csak egy élő élettelen vagyok.
#saját #sajátvers #gondolat
1 note · View note
citromtea · 3 years
Text
csend
eső. hideg. nedves.
fújja ruhámat a szél.
az aszfalton ragadnék.
holdként ragyognék.
puha huppanással adnám lelkem.
elvezetnék messze.
míg te lélegzel,
gondolataim fojtanak vesztembe.
azt kívánod bárcsak ott lehetnék.
én pedig azt, bár csend lenne.
2 notes · View notes
felkarom · 3 years
Text
NoName
Írnék, szólnék, üvöltenék neked, szétfeszít-
Szinte keresztre, hogy utána védtelen, féktelen, szinte szívtelen álljak előtted.
Mint akit lelőttek.
Személytelen, mégis személyes üzenetet fogalmazok napok óta.
Lehetne, de mégsem lett ez egy ünnepi vagy szerelmi óda.
Bocs, ha nem igazán írtam helyesen,
Csak tudod, nem láttam a könnyeimtől tisztán és teljesen.
Azóta nem beszéltünk.
Olyan vagy, mint az argon.
Hiába az inspectio, semmi reakció.
2020
15 notes · View notes
glmbs-bglrk · 4 years
Text
J.trilógia 3. - A lámpa emlékei
El szeretnék tőled búcsúzni a lámpák fénye alatt valamelyik utca sarkon, könnycseppek nélkül Az alkony száz színe ölelésében, miközben a sötétség felénk épül Elszeretném engedni a kezed olyan hanyagul, Ahogyan a szivárvány az égen alakul, egy esős de napos délutánon. Meg szeretném értetni a szívemmel, hogy nem rád vágyom. Elszeretném felejteni a gödröcskéket az arcodon, Amikbe beleestem mint vak ló a gödörbe És csak győzködöm magam részegen, hogy nem baj ha nem most, "majd jövőre" De nem szeretnélek tovább vinni, mert túlságosan félek, hogy sosem engedlek el. És a fejembe folyton itt ellenkezel, Hogy egy kis darabot hagyjak meg belőled. Hagyjam a bal füled, azt úgyis úgy utálod   Legalább én szerettem. Csak azon reménykedek, hogy sose veszed észre azt a kis csillogást a szememben Ami a szomorúságtól van ha rád gondolok És az utcán, a lámpák fénye alatt már fogják a fejüket a villanyoszlopok azon mit bénázok Elköszönök, rád mosolygok és gyorsan elsétálok De azért a bal füled emlékét megtartom, s talán a gödröcskére is néha vissza-vissza emlékezek. S a búcsú után őszintén remélem, hogy minden be nem vallott szeretlek ellenére ambivalens leszek. De majd 20 év múlva ha az utcán összetalálkozunk, és a kislányom megkérdezi "ki volt ő anyu? " Talán megnyílik a szívemen egy kis kapu, amin át csillogás szökik a szemembe "Csak egy néni manó, akit régen szerettem" S magamban folytatom: Egy néni, akit az utcán a lámpák fénye alatt elengedtem...
Írta: Galambos Boglárka
17 notes · View notes
rememberme15blog · 4 years
Text
Van egy lány, akinek mosoly van az arcán,
Mosoly az arcán, miközben hegek a karján.
Belül sokszor összetört, szívében titkok,
Múltja nem tiszta, útján vannak piszkok.
Álmai összetörtek, a múlt elől szaladt,
Számára már a remény is csak remény maradt.
Próbált változni, szeretetért imádkozott,
Mikor senki sem látta, megértésért rimánkodott.
Hangja elcsuklott, keze remegett,
Minden régi szépet temetőbe temetett.
Szemében kialudt a láng, ürességet érzett,
A fájdalom vele szépen lassan végzett. 
14 notes · View notes
derekbatorottelet · 3 years
Text
_címtelen_
Hibás vagyok!
Tudom jól, hisz mindenki ezt mondja nekem.
’Ez a te hibád!’
’Miattad történt mindez, csakis te vagy a hibás!’
Én magam is hiba vagyok...
Mindenkinek egy hatalmas nagy csalódás, amiről inkább megfeledkeznek.
De hisz’ ilyenek az emberek.
Elrontanak valamit, aztán rád fogják, mert egy kis közöd is volt hozzá.
Csöndre van szükségem.
Vagy üvöltő zajra.
Mindegy mi, csak zárja ki azt, ami odafent zajlik!
Nem akarok magammal egy testben élni.
Őszi fa levele szeretnék lenni, hogy lehullhassak.
Békésen.
Fújna a szél, amerre jónak látná.
Legalább látnék egy kis világot ebben a bezártságban.
Kis fényt a sötétségben.
Csak ennyire lenne szükségem.
Békére.
A szél finom, meleg ölelésére.
Az avar biztonságot nyúltó karjaira.
És valami végtelen űrre.
Ahol nincsen semmi, csak sodródok valamerre.
Van, aki ezt halálnak, túlvilágnak nevezi.
Nekem csak megkönnyebbülést nyújtana.
Csak létezni.
Cél, kritika, hiba nélkül…
Élni.
2 notes · View notes
thismadeitshit · 3 years
Text
Az egész világ figyel, s még sem lát.
14 notes · View notes
egysracblogja · 3 years
Text
Kimegyek a temetőbe,
megállok egy sír felett...
Édesanyám alszik ott lent,
kit a föld, már eltemet!
Tudod, édesanyám, gyakran gondolok rád,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.
3 hónapja elmentél, és el köszönni elfelejtettél!
Hiányzol.
3 notes · View notes
ghostgirl666fuck · 1 year
Text
Csend
Sötét mint az éj, mi az?
Mi minden nap lehúz a mélybe.
Súgva üvölti a fejembe, "te ne beszélj maradj most csöndbe"
És én hallgatok, mi mind hallgatunk.
#saját #sajátvers #szorongás
1 note · View note
felkarom · 4 years
Text
Hiába
Azt mondják, a felejtés a legjobb módszer.
Szerintem inkább irgalmatlan mód szar,
ahogy végignézed, sőt végigérzed, hogy egy részed szürke szamár.
Lennék a ködöd.
Amiben elveszel, megveszel, majd együtt harapjuk át béklyóink nyakát.
Ízlelgetjük a gátlások vérét és a szabadságot magát.
Szép, mi? Volna.
Ha a hidegség nem tolna
percről percre messzebb.
Azt hittem, elértem.
Elégtem
2020
5 notes · View notes