#rosszul esett

[kerleknerontsukelmarmegint]

Olyan mintha egy rossz rémálomban élnék.

#rémálmok #rémálom #minden rossz #rossz napok #gondolatok #magyar tumblr #magyar #rossz döntés #rossz kedv #rosszul vagyok #rosszul esett #rosszul esik #hianyzik #szeretem őt #csak őt akarom #hianyerzet #nagyon hianyzol #szerelem #szomorú #szomorkas #szomoru #magyar gondolat #magyar szoveg #nem #szerelmes #szeretet #szomorkás #mindig szeretni foglak #hianyzol

[sagittarius0216]

Szeretet

Mai világban szeretetet adni és kapni is egyaránt furcsa dolognak számít… sajnos….

Adok egy kis szeretetet és törödést vagy csak szimplán figyelek a másikra és máris azt kapom hogy “rá akaszkodok”….

S mikor dühből azt mondom hogy akkor jólvan majd én is ilyen leszek… majd én is leszarom a masikat….és sorolhatnám utana mindig rá jövök hogy a rengeted rossz ellenére sem tudnék olyan lenni mint ők…

#magyar tumblr #saját gondolat #gondolat #szerelem #őszinte #szeretet #boldogság #hianyzol #sajat #valaki #leszar #leszarom #leszarsz #másik #rosszul esett #minden rendben lesz #egyszer #düh #szomorú

[graveltrip]

not some of you saying that alonso is the most innocent party in all of this, when he was the one who set the house on fire in the first place. 💀💀💀

#like guys ??? #más műsort nézzünk vagy mégis mi a szösz folyik itt? #akármennyire is vicces hogy az öregember nyugiban élvezi a nyaralását míg a franciák fejetlen csirkeként rohangálnak föl alá #azért ami itt történt elég nagy aljas geciségnek tűnik a pletykák alapján #tényleg csak így a busz alá dobhatsz egy csapatot mert ők nem voltak hajlandóak kinyalni a segged és ez rosszul esett az egódnak #és akkor te vagy a giga chad és a jófiú a történetben? ne nevettessetek már... #tényleg egy cirkusz ez a közösség #pofám leszakad #tagelés #saját

[azsofiaa]

Nem tudom miért esett ennyire rosszul hogy elhagytál… Számítottam rá

#szerelem #szeretlek #üres szív #magyar tumblisok #magyar #magyar idézetek #magyar tumblr #magyar idezet #soha #vége van

[sztivan]

Hát itt a kilencedik ironman! Vannak mondatok, amiket nem szeretek leírni, például négy nappal Nagyatád előtt az, hogy hőemelkedésem van, pont egy ilyen. Semmi igazán durva, egy ilyen bármikor máskor két-három edzés nélküli napot meg pár forró teát jelentett volna, viszont most nyilván szörnyen stresszessé tett. Úgyhogy a versenyem hete arról szólt, hogy tömjem magam vitaminnal, pihenjek, amennyit csak tudok, és reménykedjek. Szerda után már nem volt hőemelkedésem, péntek reggel éreztem magam teljesen gyógyultnak, hát akkor hátha. Persze az is fontos része volt a versenynek, hogy Nagyatádon nem tud kicsit rossz idő lenni: amikor épp nem a nyár legforróbb napján van az ironman, akkor a leghidegebben, szakadó esőben. Két egymást követő évben is esős verseny, idén ráadásul 20-22 fokos napi maximumon - hát oké, nem teremsport. Jól megadta az alaphangot, hogy már amikor megérkeztünk a rajthoz, a depót át kellett a szervezőknek rendezniük, mert az eredeti bejáratát elárasztotta a hajnali vihar. Aztán egyébként is szinte végig esett az eső. A 3,8 km úszás 1:45 alatt lett meg - finoman szólva sem voltam elégedett vele. Nagyon rosszul navigáltam, gyakorlatilag mindvégig arról szólt az úszásom, hogy kinéztem, láttam, hogy már megint elmentem mindenki mástól balra, visszaküzdöttem magam a jó vonalra, pár karcsapás, kinéztem, és megint balra voltam mindenkitől. Jó sok energiámat elvitte ez, pedig amúgy lendületesen tudtam menni. A stabilitásomat viszont egész jól mutatja, hogy a három kör közül az első és a harmadik másodpercre pontosan ugyanannyi lett. Aztán jöhetett 180 km bringa, és ezen gyakorlatilag minden úgy jött össze, ahogy szerettem volna. (Pedig előtte még morogtam magamra egy sort - általában büszke szoktam lenni arra, hogy mennyire hatékonyan depózok, most erre elindultam rossz irányba elsőre, majd persze azért is sokkal lassabb voltam, mert most nagyon alaposan kellett megtörölköznöm, nem mondhattam azt, hogy majd az első húsz kilométeren megszáradok.) A nagykör 92 km-je 3:28 alatt volt meg, már itt is kimondottan jól éreztem magam, lendületesebben tudtam menni, mint sokszor máskor, így, hogy végre egyetlen kalóriányi energiát sem kellett arra elpazarolnom, hogy lehűljek. Úgyhogy a szokásosnál kicsit bátrabban mentem, nagyon sok energiát tudtam megspórolni a nap második felére. A kisköröket átvariálták, idén a Nagyatád körüli elkerülő úton mentünk oda-vissza (és be a versenyközpontig) nyolc 11 km-s kört. Féltem attól, hogy ez demoralizálóan monoton lesz, de egyáltalán nem így történt, hamar hatalmas rajongójává váltam az új vonalvezetésnek. Ki a városból, 39-es táblától 36-os tábláig, 36-ostól 39-esig, be a városba, és juhé, ez így tökéletesen átlátható és feldolgozható volt, mentálisan milliószor könnyebbé tette, hogy nem 30 kilométeres túrákra küldtek el minket, mint eddig, aztán majd a fák hiányára visszatérünk az első olyan évben, amikor újra tűző napon kell versenyezni ott. Nagyon-nagyon stabilan tudtam haladni, az első hét kiskörből ötöt ugyanazon a 25:50-26:11 közötti szűk sávban tettem meg. A nyolcadikra már lejjebb vettem az intenzitásból, akkor már egy könnyebb fokozaton pörgettem kicsit, hogy előkészítsem a lábaimat a futásra. 7:01 lett a 180 km, másfél percen múlt a hét órán belüli idő, de úgy voltam vele a végén, hogy ellenállok a csábításnak, semmi értelme küzdeni a hatossal kezdődő bringás időért, sokkal fontosabb a futás. De előtte még egy kicsi becsületbeli elintéznivalóm volt - tavaly poénkodtam azon, hogy ha külön versenyt tartanának a második depózásból, akkor majdnem benne lettem volna a korosztályos top10-ben. Na idén gyorsan leadtam a biciklit, be a depóba, cipőt, kesztyűt, sisakot le, másik cipőt, sapkát fel, és ki - korosztályos kilencedik hely. Jó, azért nem ész nélkül csináltam, futólépést ilyenkor már csak babonából sem teszek meg egyet sem, mielőtt odaérnék a futás kezdetét jelző chipszőnyegre. És akkor kezdődhetett a 42,2 km futás. Óvatosan indultam el, de az első körön éreztem már, hogy tök könnyen tudok haladni - persze ilyenkor már minden ilyesmi megállapításhoz hozzá kell tennem, hogy ahhoz képest. Egész meglepő módon még az sem zavart meg, amikor a harmadik körön jött a brutális felhőszakadás. De komolyan, én ehhez foghatót nem nagyon láttam még, az embernagyságú árkok is megteltek esővel, a csatornából már kifele folyt a víz, a parkban pedig a szervezők már megint óriásit mentettek, miután menet közben átvaritálták az útvonalat, mert az eredeti vonal víz alá került. De ez nem vetett vissza. Annál inkább a gyomrom a negyedik körben. Na az nem volt vicces, teljesen fellázadt ellenem a szervezetem, ráadásul olyan részén a futókörnek, ahonnan még nagyon sokat kellett vánszorognom a következő toi-toi-ig. Szép nagy harcot folytattam az emberi büszkeségemért, de amikor végre túl voltam rajta, akkor visszatért az erőm is, mint ha mi sem történt volna, újra önmagam voltam. És onnantól kezdve már jól tudtam futni: nagyon stabilan hoztam szinte pont ugyanolyan, 36-37 perc körüli köridőket mindvégig, és egész lendületesnek éreztem magam (igen, ahhoz képest). Egy kicsit benne hagytam ebben azért, valamivel tudtam volna gyorsabb lenni, ha nagyon-nagyon akarok - de amikor tudtam, hogy egyéni csúcs biztosan nem lesz belőle, ezt az extra motivációt nem tudtam megtalálni magamban ahhoz, hogy szenvedjek egy 10-20 perccel gyorsabb teljesítésért, inkább folytattam egy kellemesen haladós tempóban, amiben végig élveztem a futás minden percét még a táv kétszázadik kilométere után is, és a frissítőkön meg a családdal találkozáson kívül egyetlen sétálós lépést sem tettem meg. 14:14 lett összesen, nincs nagy okom panaszra. Ilyen előzmények után szépet kellett harcolni, hogy itt legyek - de a lényeg, hogy itt vagyok.

[labrazas]

A kőszívű ember fiai

Úgy kezdődött az egész, hogy RAG-ot (retrieval augmented generation) akartam tanulni egy kicsit, ehhez pedig kellett sok szöveg. A kőszívű ember fiaira esett a választás, már nem is tudom miért, talán mert még mindig emlékszem, hogyan kezdődik, azok a jelentős “első mondatok”, ugye

A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak… A pezsgőspohár nektárhabja végigcsorgott kövér ujjain.

Aztán elbizonytalanodtam, az egész valahogy érdekessé vált, és képtelen voltam egy ócska nyelvi modellt kérdezgetve leleplezni ezt a művet, így inkább elkezdtem olvasni.

A mai napig emlékszem rá, amikor először olvastam, ez volt az első vaskosabb könyv, ami a kezembe került, abból az időből, amikor még nem szerettem különösebben olvasni. Megnéztem, ez általános iskola 7. osztályában kötelező olvasmány. Valóban akkoriban lehetett.

Emlékszem rá, hogy ezt komolyabban számon is kérték. Becsülettel végigrágtam magam rajta, alig értettem, alig emlékeztem belőle bármire, majd a dolgozatra, amit írtunk belőle, amely elsősorban a könyv elolvasását a filmadaptációval megspóroló leleményességet hivatott lebuktatni egyest kaptam. Erre máig emlékszem, rosszul esett, mert úgy éreztem, hogy megtettem mindent, de az mégsem volt elég.

S hogy milyen élményre emlékeztem? Nehézkes, vontatott, unalmas. Még ezzel együtt is voltak megkapó részek benne, de az összkép mégis ez, amit előbb írtam. S milyennek találtam most, 29 évvel később?

Könnyednek, viccesnek, izgalmasnak. Hol a stílus ragad magával, hol az események. A komédia és a tragédia. Minden ott van benne egyszerre, realitás és emelkedettség, könnyedség és nehéz kijelentések. Az élet sokféle oldalai, egyrészt-másrésztjei, fényei, árnyékai, nagyon szépen, nagyon átélhetően lefestve.

Egy tizenkét-tizenhárom éves nehezen ért ebből bármit. De talán mégis jó, ha elolvassa, mert az, ami benne maradt, mindaddig hívogatja, míg el nem jön az idő, amíg nem veszi a fáradságot, hogy a végére járjon a meg nem értett dolgoknak, bejárja újra hegyeit-völgyeit egy ismerős tájnak, ahol sok-sok éve járt, vagy épp csak vánszorgott, vagy loholt, meg sem állva, fel sem pillantva egyszer sem a táj szépségére, amit akkor még nem értékelt.

#jókai #a kőszívű ember fiai

[stickalittle]

Nem szerencsés jósolgatni, mert az ember könnyen abban a szituációban találja magát, hogy akár már másnap egy rosszul öregedő poszt van a blogján.

De azért a játék kedvéért menjünk bele, hogy mi a fasz van Pestyvel. (Azon kívül, hogy szellemileg éppen a leépülési szakaszban van.) Persze, hogy kitaláljam, ahhoz nincs elég információm, így csak tippelek azokból, amiket összevissza nyilatkozgatott. Ha több információm lenne, nyilván más következtetésre is juthatnék.

Szóval Pesty, mint az egyszeri fideszes, síkhülye. Eddig nem is foglalkozott a korrupcióval, nem foglalkozott azzal, hogy a gazember fideszes elit kirabolja Magyarországot, szépen ő is megkapta a pénzét, megkapta a kis projektjeire a támogatást, kikérték a véleményét amikor ütni kellett a baloldalt, jól elvolt. Dehogy volt neki problémája lölövel. Dehogy volt neki problémája azzal, hogy ezek a köztörvényes gazemberek szétlopják az országot, tönkretesznek bárkit, aki nem szolgálja a Pártot. Ezt teljesen rendben lévőnek találta. És rendben lévőnek látná ezután is. Csakhogy. Kurva kevés már az ellopható pénz. Így a Fidesz-forradalom kénytelen megzabálni a gyermekeit. Most éppen meglopják a saját tábort is, ellopják azoknak a fideszeseknek a vagyonát, akik nem a belső kör tagjai. Pestynek is van országos haverja, aki most rákerült az étlapra. Bizonyára eddig nyeregette a közbeszerzéseket, aztán hirtelen olyan helyzetre ébredt, hogy hiába adott be pályázatot, akár még jobb pályázatot is, mint más, az sem nyert. Például Szíjj Laci (aki nyilván lapátolja a lét az First Class Nagy Magyar Család Mojo Dojo Casa House-ába) szépen elvitte Pesty haverjának orra elől a pályázatot. Na, volt nagy sírás-rívás, még Pestyre is csurogtak a könnyek, akinek erre kinyílt a fél szeme. Azt ugyan nem látta meg, hogy a király meztelen, de azt észrevette, hogy nincs rajta zokni. Úgyhogy el is határozta, hogy Tusványoson audenciát kér a királytól, és elmondja neki, hogy nincs rajta zokni bizony nincs az jól, amikor nem nyer pályázatot az ő országos haverja, hiába adott be jobbat, mint más. A szerencsétlen bohóc Pestynek fingja sincs arról, hogy az összes közbeszerzés így néz ki, hogy az nyer, akire a király rámutat. Csakhogy a király nem fogadta a szolgáját, és ez nagyon-nagyon rosszul esett Pestynek, aki eddig abban a hiszemben élt, hogy adnak a szavára, és most meglepődött, amikor a valóság picike szelete a képébe fingott. Hát el is kezdett pofázni. Pofázik, pofázik, pofázik, és azóta is pofázik addig, amíg a király nem hívatja kézcsókra. Arra vár. Ha ez megtörténik, és a felséges seggnek elsírhatja bánatát, ami kb. abból áll, hogy a barátja hadd nyerjen már tendert, akkor Pesty számára helyreáll a kilukadni látszó buborék, amiben él. Ha pedig az uraságok kibasszák mint macskát szarni, akkor majd a maga módján "borít". Persze nem hiszem, hogy annál nagyobb bizonyíték lenne a kezében, minthogy elővesz egy közbeszerzést, és azt lobogtatja, hogy lám, Szíjj Lacika megnyerte, holott bizony itt van a haverja pályázata, ami jobb. és ebből mindenki láthatja, hogy itt bizony ellopják a közpénzt, gyűljetek ide emberek! Azt hiszi, hogy ő aztán most rájött mindenre, és lövése sincs róla, hogy láttunk már ilyet ezret. Mi meg majd lesünk, várunk még valamit, ami nem akar jönni, aztán lassan rájövünk, hogy befejezte, ennyi volt a nagy leleplezés. Ennyi volt egy fideszes bohóc nagy attrakciója.

[troger]

nem mondhatom el senkinek, de magam előtt nem sunnyoghatom el semmiképp

2023 július 7-én, pénteken megtörtént, amitől a magamfajtát félteni szokták: biztosítás nélkül mentem fel egy nem lapos tetőre, és leestem

az előzetes kockázati elemzés során észlelt több rizikófaktor ellenére is úgy döntöttem, hogy a konkrétan egyperces munkához nem éri meg felvenni a beülőt és előszedni egy kötelet ebben a magasságban

péntek, kibaszott hőség, utolsó meló, utána feierabend, legyünk túl rajta gyorsan

létrán felmegyek, egy kézzel megkapaszkodom a gaube tetején valamiben, a másikkal meg majd ügyesen rögzítem a leesett szegélyelemet

egy cserepet még a létrán állva fel kellett volna tolnom, hogy kvázi lépcsőt csináljak, de kapkodtam: már a tetőn, az ereszbe kapaszkodva vettem észre, hogy túl meredek és csúszós ahhoz, hogy megálljak rajta, ráadásul a cipőm sincs szorosra húzva. így már kínszenvedés volt a tető megnyitása, mert egy kézzel kapaszkodnom kellett, és amikor sikerült, be is értem egy akkora lyukkal, ahova az egyik lábfejem befér

valahol itt villant be, hogy talán mégis kéne biztosítás, mert rosszul mértem fel a helyzetet, ez balesetveszélyes - de most már itt vagyok fent, inkább gyorsan megcsinálom...

eddig arccal a tetőnek voltam ugye, de ha felálltam a "lépcsőn" (egy lábon, miért nem nyitottam egy másodikat a másik lábamnak?), már mögöttem volt a munkafelület. meg kellett tehát fordulnom, hogy háttal a tetőnek, arccal a kertnek legyek, és úgy tudjak csavarozni

ez volt az a mozzanat, amit nem tudtam abszolválni

megcsúsztam, a seggemen leszánkáztam az ereszig, amibe a sarkam egy pillanatra beleakadt, közben elkaptam a létrát is, ami nem volt rögzítve és épp nem is fogta senki, mert a kolléga pont az autóhoz ment, én pedig a lendülettől végül átlendültem az ereszen, és valamelyest arról elrugaszkodva, lábbal előre lerepültem-ugrottam

talpra estem, aztán seggre ültem, semmi bajom nem lett az ijedségen meg egy horzsoláson kívül

de nagyon, nagyon elbasztam, és erre minden nap emlékeznem kell majd

szerintem fogok is, mert egyébként mindig rendesen felmérem a kockázatokat, csak máskor nem legyintek rájuk ilyen felelőtlenül

ebben az esetben is tulajdonképpen egy dolgot helyesen mértem fel, ami közrejátszott a biztosítás elhagyásában: ha leesek, túlélem

hogy nagyobb baj nem esett, az nem a szerencsének, hanem a kalkulált rizikónak köszönhető (mondjuk fejreesni nem lett volna jó)

tényleg túléltem, de nagyon, nagyon ciki, és kurvára szégyellem magam, valamint ezzel gyalázatos csorba esett a szakmai profilomon is :/

utána persze megcsináltam biztosítással, ahogy eleve kellett volna, és közben reméltem, hogy a lakó nem hallott az egészből semmit...

ez egy olyan hiba volt, amiből tanulni kötelező

#napló #életem #meló #fail #accident

[markoferko]

Még mindig kómában van az 18 éves farkaslyuki férfi, aki a hét elején lett rosszul, miután egy héten keresztül csak energiaitalt fogyasztott. Összesen 24 dobozzal ivott meg, rosszul lett, kórházba vitték, majd kómába esett.

emberi!

[nepanik]

Milyen szépen süt a nap, és már rég esett az eső is, biztos nem lesz nagy sár, gondoltam.

Rosszul :D

#saját kép #kerékpár #bicikli #bringa

[karjaid-kozt-meghalni]

Csak egy kicsit rosszul esett..

#magyartumblisok #tumblrgirl #faj #hianyzol #szeretlek #nembirom #miert? #sajat #erzesek

[quiennoarriesganogana]

Az a szaros helyzet, hogy regen kurvara zavart ha az emberek rajtam vagy a maganeletemen csamcsogtak.. sot rendesen rosszul esett, amikor idegenek, vagy akar a kozvetlen kornyezetemben levok csinaltak..

De mostmar egyaltalan nem zavar, soot! Beszeljetek csak rolam, csekkolgassatok, barki barmit tenyleg! Legalabb valami ertelmessel is eltoltitek az idot!🙆🏻‍♀️😉

[maholnap]

Gálvölgyi Jánossal álmodtam, aki az óvárosi csatorna mentén elküldte a forgatásról a cigányokat, én meg elmagyaráztam neki, hogy ez milyen rosszul esett nekik. Erre kifakadt, hogy a showbizniszbe akar betörni, mert a gyűrűk ura elviszi a nézőket és azoknak fehér színészek kellenek. Nem értette.

#personal

[aszemembehazudtal]

ha valaki megkerdezi mi tortent velunk

azt fogom mondani hogy bar sosem ismertelek volna meg bar sosem lettem volna egy olyan ember mellett aki ennyire azt erezteti velem hogy nem vagyok eleg jo bar sosem lettem volna egy olyan ember mellett aki miatt a nap minden perceben megkerdojelezem magam bar sosem lettem volna egy olyan ember mellett akinek ugy ereztem hogy ki kell erdemelnem a figyelmet buntudatot ereztettel velem azert amiert veled akarok lenni amiert tobbet szerettem volna talalkozni amiert hianyzol amiert erzeseim voltak feled az elejen azt mondtad hogy ez hihetetlenul jol esik neked hogy ennyire nyitott vagyok az erzeseimmel kapcsolatban de nem az esett jol hogy ezt tolem hallod hanem hogy ezt hallod valakitol azt mondtad hogy soha ne hagyjam abba ezt mert iszonyatosan aranyos nem tudtam akkor meg hogy a soha neked 1 honapot jelent probaltam mindent jol csinalni probaltam megadni neked mindent amire szukseged van annyira sokat adtam neked hogy nem tudtal vele mit kezdeni azt mondtad jobbat erdemlek mint te kurvara igazad van ugy allitottad be magadat a szememben mintha sokkal jobb ember lennel mint en es en elhittem minden egyes manipulativ mozdulatod elhittem hogy te sokkal jobb vagy mint en es en melletted soha nem fogom elegnek erezni magamat

mert nem nezek ki eleg jol hozzad nem vagyok eleg okos hozzad nem vagyok eleg celtudatos hozzad nem vagyok eleg maximalista hozzad nem vagyok eleg realisan gondolkozo hozzad tul sok erzelmem van hozzad kepest semmi kozos pontunk nincs de ez is az en hibam nem vagyok eleg tajekozott miert nem szeretem azokat a dolgokat amiket te miert nem lehetek eleg jo neked

egy olyan oldalamat hoztad ki amit meg sosem lattam

es bar sosem lattam volna meg az elejen azt hittem pozitivum hogy vegre van valaki akihez ennyire tudok ragaszkodni bar eszrevettem volna hogy ez nem egeszseges bar nem fekudtem volna 5 oran keresztul osszerandult gyomorral hogy vajon miert nem irsz vissza bar nem neztem volna 5 percenkent szorongva a telefonom hogy mikor irsz vissza bar ne hittem volna hogy ez normalis!!! sosem ertettel meg engem soha nem is fogsz megerteni bar ne probaltam volna ennyire ketsegbeesetten megertetni magamat egy olyan emberrel aki sajat magat sem erti meg bar ne probaltam volna minden energiammal azon dolgozni hogy en viszont sokkal jobban megertselek teged bar ne ereztem volna hogy az a life purposeom hogy rajtad segitsek bar ne ereztem volna azt hogy minden amim van azt neked kell adnom de most mar pontosan tudom hogy miert ereztem ezt tudtam hogy nem vagyok neked eleg jo ezert minden egyes mozdulatomat probaltam ugy alakitani hogy az megfelelo legyen neked  de nem tudsz valakit ravenni arra hogy szeressen nem tudsz erzeseket eroltetni valakibe aki keptelen kialakitani azokat  i really really hope that you heal yourself  so when someone tries to give you the love you deserve you dont push them away mert akarmit is mondtal nekem hogy sokat kell tanulnod es hogy sok mas maganeleti es lelki problemad van en soha nem setaltam volna el azert mert nehezze valtak a dolgaid

i would have stayed through everythng!!! but maybe i wouldnt have deserved it es kurvara hianyzol de tudom hogy en egy olyan embert veszitettem aki nem szeretett es aki nem adta meg nekem azt amit erdemlek  mert az elozo kapcsolataimank hala tudom hogy milyen jol szeretve lenni  es az kurvara nem ez konkretan konyorognom kellett a bare minimumert  es rosszul ereztem magam amiert tul needy vagyok soha de soha tobbe nem akarom hogy egy ilyen emberhez kozom legyen es bar sose talalkoztunk volna  ha lenne egy lehetosegem akkor kurvara otthon maradnek azon a napon amikor megismertelek hihetetlen hogy ilyen rovid ido alatt mennyire ossze tud torni egy ember es a leghihetetlenebb hogy fogalmam sincs mit lattam benned fogalmam sincs mit lattam benned amiert azt ereztem hogy ennyire nem vagyok neked eleg es ha egyetlen dolgot kerhetnek kurvara azt kernem hogy soha ne lett volna kozom hozzad 

[sztivan]

mondjuk ha már elmeséltem ezt, milyen rosszul esett Ádámnak is, nekem is az, hogy az orvos megpróbált kamuzni neki, azt is elmesélem, hogy bezzeg poénból mondani látványosan képtelen dolgokat mennyire jó tud lenni

rendszeres játékunk, hogy előveszi az egyik állatnézegetős könyvét, és nézzük, milyen baromságokkal tudunk egymásra licitálni, szóval például rámutat egy elefántra, és akkor

- Nézd, ott egy pingvin!

- Jaj, ugyan már, hogy mondhatsz ekkora butaságot, hát mindenki látja, hogy az egy zebra!

- De nem, Apa, hát nem tudod, hogy az egy pillangó?

és így tovább, és ezeken konkrétan gurgulázva röhög, amennyire egyszerű játék, annyira elszórakoztatja (meg engem is)

[monotic-error]

Míg ignorálsz? én addig elsétálok es utána a kör körbe megy, és nálam lyukadunk ki, és mit fogsz észre venni? Selffocus.

Aztán rájössz “basszus ennek tényleg rosszul esett valami”