Tumgik
#rossz döntés
Text
Olyan mintha egy rossz rémálomban élnék.
66 notes · View notes
boldog-szomoru-dal · 3 months
Text
Elbasztam....
0 notes
ugyanmind1 · 8 months
Text
Néha az emberek rossz döntéseket hoznak
Ez nem azt jelenti, hogy ők rossz emberek attól,
Azt jelenti ők is emberek.
335 notes · View notes
shadow-dancer99 · 2 years
Text
Egyszer egy ember, akit nagyra becsülök, azt mondta nekem:
“Nincs rossz döntès. Abban a pillanatban amikor döntesz, a rendelkezésedre álló összes információ alapján, a legjobb döntést fogod hozni. Az, hogy ez utólag majd jó, vagy rossz lesz az más kérdés. De ott, és akkor, amikor eldöntesz valamit, akkor a legjobb döntést hozod az alapján, amit tudsz.”
1K notes · View notes
mindigradvagytam · 9 months
Text
Egy idő után már nem tudod eldönteni mi a helyes és mi nem. Amikor már nem tudod jót teszel e magadnak vagy az idődet pazarlod.
144 notes · View notes
orsiisworld · 2 months
Text
Nagyon úgy érzem, hogy el kell mennem pszichológushoz...
Hátha ér valamit..
5 notes · View notes
fuck--yourself · 2 years
Text
De hianyzott az egèsz èjjeli sírás ès a nappali megjátszás hogy jól vagyok majd majdnem osszeesek a faradsagtol
67 notes · View notes
vilagvegehangulat · 1 year
Text
Remélem nem te leszel az első rossz döntésem 2023-ban.
3 notes · View notes
everybodyforsaken · 1 month
Text
What do you mean you can't talk right now? I knew I was a burden. No-one wants to talk to me when I'm really hurtin'
~SkyDxddy
0 notes
mindigvankiut · 1 year
Text
Dolgok amikben hiszek :
Két test, egy lélek
Megfelelő ember, rossz időben
Második esély
Akiket egymásnak szánt a sors, úgyis együtt lesznek
A tettek felülmúlják a szavakat
Első hiba, másodjára döntés
Hibázni emberi dolog az a lényeg, hogy tanuljunk belőle
A végén minden jóra fordul, ha nem akkor még nincs vége
Az álmoknak jelentésük van
Mindig van remény
Az Otthon nem csak egy hely, hanem egy személy is lehet
Minden okkal történik
@mindigvankiut
765 notes · View notes
diogenesz2020portugal · 2 months
Text
„A nyilatkozatom megjelenése után sokan együttérzésüket fejezték ki felém, miután megismerték a tényeket. Ezt köszönöm és egyúttal jó látni azt, hogy egyre többen rájönnek a kegyelmi ügyem miatti hisztéria valós hátterére. És nem dőlnek be a keresztény irgalom fogalmát és a kegyelem intézményét nem ismerő bosszúszomjas, istentelen gyűlölködőknek, akiknek már a két tisztességes hölgy szerintem nem indokolt lemondása sem elég, hanem ócska, álságos lejárató propagandával most már mindenkit besároznának, aki nem az ő szekerüket tolja, és azokat szolgálják, akiknek a pedofília elleni és szexuális torzítás elleni gyermekvédelem soha nem volt fontos, sőt ahol lehetett azt akadályozták.” „Végül elmondtam, hogy nagyon sajnálom a kegyelmi döntés miatt a köztársasági elnök asszonynak és a volt igazságügyi miniszter asszonynak is le kellett mondania az inkvizíciós és igaztalan médiahisztéria hatására, továbbá az engem ismét besározó médiakampány hatására elgondolkodom azon, hogy visszaköltözöm Erdélybe, ahol felmenőim is hozzá hasonló, köztiszteletben álló pedagógusok voltak és ahol idős édesanyám él. Felháborítónak tartom, hogy a csahos média már szülőfalumban is rossz híremet kelti és megpróbálja megosztani a helyi közösséget, akik ezt úgysem fogják hagyni.”
38 notes · View notes
csacskamacskamocska · 4 months
Text
Összezár
Így megy ez többnyire, egy nem annyira sikeres de annál harciasabb és némileg érzelgős verssel készültem a mai napra, valami olyasmi témában, hogy nyugodtan változtassatok a berögzült szokásokon és ne húzzátok magatokra az érzelmi kliséket, semmi nincs kőbe vésve. A karácsony csak egy szó, töltsétek meg kedvetekre tartalommal. De tegnap éjjel olvastam egy rövid, ám annál izgalmasabb cikket egy pszichológustól, és az nagyon megfogott.
Minden kapcsolat akkor működik jól hosszútávon, ha két ember összezár. Kb ebben a mondatban lehet leírni a lényegét.
A nyilvánosság előtt akkor is össze kell tartani, ha amúgy a másiknak nincs igaza.
Nagyon nehéz dió, ha jobban belegondolunk. Hiszen kiállni valaki mellett ami adott esetben valamilyen módon lejárat minket... pffff. De senki nem mondta, hogy igazat kell adni a másiknak amikor hülyeséget beszél. Ezt senki nem mondta. Csak oda kell állni és támogatóan jelen lenni. Azt hiszem. Megkeresni azt ami támogatható. A lényeg, hogy egységet kell alkotni. Te csak azért véded mert a csajod/pasid. Igen. És bizony a szülőkkel szemben is.
Mindig és mindenhol: vagyunk MI és van a világ. Hogy miért? Mert otthon, négyszemközt elmndhatod, hogy hülyeség volt, szerinted nem úgy van, hanem máshogy, stb, stb. De ahhoz, hogy a MI érzés kialakuljon, ahhoz az kell, hogy nyilvánosan mindig összezárjon a két ember. A MI pedig az, ami megbonthatatlan egységet képez két összekapcsolódott ember között és ami biztonságot teremt mindkettőjüknek a világgal szemben. Ugyan mindenki téved néha, és mindenkinek lehet rossz napja, hullámvölgye amikor legkevésbé sincs szüksége arra, hogy a párja is kioktassa, nevelje, szembesítse és lehurrogja. Senki sem vágyik arra az élményre, hogy a társa a többiekhez tartozik és nem hozzá. Hogy egyedül marad a nézőpontjával, problémájával, kétségeivel vagy a fájdalmával.
Ez csak egy szerződés, egy szövetség. Nem jelent megalkuvást, behódolást. Hiszen ez által lehetsz biztos abban, hogy te is megkapod ugyanezt a támogatást a másiktól. Hogy mindig, minden pillanatban lesz egy "menedék" ami erőt ad ahhoz, hogy elboldogulj és továbblépj. Számíthatsz valaki támogatására amikor ki kell állni.
Nem ezt látjuk többnyire. Ócsárolják egymást nyilvánosan, kioktatják egymást, versengenek, és kibeszélik a másik titkait, ha azzal elszórakoztathatják a társaságot. Az emberek ezt megtanulják érzelmileg kezelni. Úgy, hogy eltávolodnak, védelmi vonalat húznak a másik ember felé is. A remény ami eleinte volt, hogy MI-ként élhet két ember, szétfoszlik. Vagyok én, vagy te és van rengeteg érdek és jó dolog ami miatt együtt vagyunk. De nem vagyunk MI -- ez történik.
De van egy nagyon érdekes csavar is ebben. Ami sokszor érthetővé teszi a dolgot, bár attól nem kevésbé fájdalmas. Az emberek néha azt gondolják, hogy a jó kapcsolat mindent elbír és attól szabadok, hogy bármit megtehetnek, nyugodtan elmondhatják a véleményüket, mert akkor is szeretve vannak, a társ mindig örömmel fogadja őket, hiszen érti, hogy ők nem rosszból teszik, fel tudja fogni, hogy szükségük van másféle kapcsolatokra is, ahol másféle elismerést kapnak, más oldalukat csillogtathatják, és hatalmas bizalomként és megértésként élik meg, hogy mindig hazamehetnek valaki ölelő karjaiba. A társ értse meg, hogy ők hogy vannak a szüleikkel, az exükkel, az ivócimborákkal, az ilyen-olyan partnerekkel.
Így is lesz. De akkor nem lesz párkapcsolati MI. Hanem egy anya lesz meg a gyereke. Vagy haverok, akik amúgy egy lakásban laknak, de egy percig sem számíthatnak semmi biztonságra.
Aki nem érti, hogy mitől emelkednek a másik emberben falak, azok nem valók egymáshoz, vagy egyáltalán nem való nekik semmilyen kapcsolat. Mert olyan fosban, amiben nincs MI, olyanban minek élni? Ott csak én vagyok meg a másik.
Egyébként szerintem ez tanulható és csak döntés kérdése.
Legyetek MI az ünnepek alatt! Hatalmas ajándék!
Tumblr media
19 notes · View notes
sronti · 5 months
Text
Megy a másik thread @kakitunder -el és @hochfunf -el, hogy mitől lett a lakhatási válság mindenfelé a gazdag világban, és mivel mostanában sokat foglalkoztam ezzel, így van Véleményem:
A boomer és a silent generation a kivétel. Korábban borzasztó volt városokban lakni, ha nem voltál kifejezetten gazdag. A tizenkilencedik század előtt nem nagyon foglalkoztak a többség lakhatási körülményeivel, amíg rá nem jöttek, hogy a járványok például ebből vannak és ez mindenkinek rossz.
A huszadik század közepére egyfajta aranykor jött létre sok helyen. Relatíve megfizethető ingatlanok, szociális bérlakásrendszerek, a városok körüli közlekedés fejlődése, így a még városi területek növekedése voltak fontos tényezők ebben. Először az USA-ban pedig Roseevelt-től kezdve egy jól működő, államilagcgarantált hitelkonstrukció biztosított hozzáférést a középosztály aljának is a lakhatáshoz (erről @berciktya tud mesélni, és igen az árnyoldalán ott volt a rasszizmus és az autócentrikus tervezés). Mivel mindez egybeesett a tömegmédia megjelenésével és a mostani generációk első emlékeivel, ez lett a bázis, amihez a mostani helyzetet mérjük pedig ez egyáltalán nem egyértelmű választás.
Szerintem két fő döntés okozza a mostani válságot: az állam és a közösségek (önkormányzatok) szerepének visszavágása a lakhatás biztosításában és szabályozásban és a neoliberális ideológia nevében és a városi lakások köré épített gazdasági rendszer elszabadulása.
Eleinte még hozott pozitív változásokat is a tőke elszabadulása a lakás célú ingatlanpiacon, olyan is volt, ahol a korábbiakhoz képest több lakás épült és lettek olyan városrészek, ahol egyszerűen csak jobb lett élni és kevesebb elpazarolt telek vagy ingatlan lett.
Viszont valami nagyon félrement, az ösztönzők nem simán lakásépítésre, hanem telekfelhalmozásra és befektetési célú építkezésekre ösztönöznek, a fő bevételi forrás pedig a piaci érték növekedése lett a bérleti díjak, vagy a lakáseladások helyett.
Itt kicsit ingoványos talajra lépek, de szerintem az is probléma, hogy az alacsony kamatok szintén a felhalmozás felé tolják a helyzetet. Egy ilyen környezetben az eleve gazdagabb emberek és befektetők nagyon keresik a lehetőségeket (lásd bitcoin, nft-k), a városi ingatlan pedig elég vonzó erre. Szóval az első (vagy akár második) lakást vásárlóknak olyanokkal kell versenyezni, akik a nagyobb vagyonuk miatt nagyon olcsón jutnak szinte végtelen hitelhez. Ennek ellensúlya csak az állam lehetne, de mivel az állam szintén rá van szorulva a spekulációból befolyó jövedelemre és nem engedheti csődbe menni az ennek kiszolgáltatott gazdasági szereplőket, így szépen folyik a pénz a szegényebbektől a gazdagabbak felé.
A tőkekoncentráció kiszorítja a kisebb szereplőket és olyanok jelennek meg, akik végletekig le tudják nyomni a költségeket, leginkább szart adnak ki a kezeik közül, de eredményesen lobbiznak a szabályozások ellen, így olyan profitot tudnak elérni, amivel a terjeszkedésük megállíthatatlanná válik. Az állam és önkormányzatok szerepének visszavágása pedig lehetetlenné teszi az ellentartást a tőkének, mind szabályozói, mind engedélyezői, mind pedig hosszabb távú tervezési szinten. Ugyanakkor ezeknek a szereplőknek nem érdeke a kínálat növekedése, hiszen a szűkösség maximalizálja a profitot.
Elég egyértelmű, mit lehet tenni a válság: vissza kell hozni a szociális lakhatási lehetőségeket a városokban és irányt kell szabni az ingatlanfejlesztőknek és a várostervezésnek. Ami az elmúlt ötven évben volt a gazdag világban az teljes tévút.
Ide betegelem még @praesensperfectum -ot és @samuraisam -et, mert ők biztos tudnak még erről érdekeseket mondani.
15 notes · View notes
szarazkartoneszmek · 12 days
Text
Valószínűleg
A világ alapvetően bizonytalan.
A legkisebb részecskéktől kezdve a legnagyobb dolgokig, olyan, mintha a világegyetem egy rakás valószínűségből állna.
Például mi történik akkor, amikor elhiszek egy dolgot? Hozok egy döntést arról, hogy az adott információ nagy valószínűséggel igaz. 100%-ig nem tudom ellenőrizni, hogy valós-e? Hiszen tévedhet is, akitől az információt kaptam. A tudományban is vannak újabb felfedezések, amikor kiderül egy korábban pontosnak vélt elméletről, hogy nem egészen úgy van, csak majdnem. Még számok is vannak, amelyeket képtelenek vagyunk pontosan kiszámolni, mert csak ismétlődnek a végtelenbe a tizedesjegyeik, vagy még azt sem tudjuk, hogy egyszer egy számjegynél befejeződnek-e? Ezért aztán, ha számolunk velük, akkor csak nagjából vesszük őket alapul, kerekítünk, és tudjuk is, hogy azért mégsem teljesen úgy van, ahogy kiszámoltuk.
Úgy tűnik, hogy a világ köszöni szépen, elvan ezen a nagyjából pontos módon is. Pontosabban a világ többnyire pontos :) , csak mi, emberek nem tudjuk észlelni ezt a pontosságot, ezért elvagyunk ezeken a közelítő módszereken.
Például hozok egy döntést egy másik emberről, hogy megbízható, amit mond. Elhiszem, és fix pontként kezelem az információt, amit tőle kaptam. Lehet a tanárom, az orvosom, egy szaktekintély, egy családtagom, egy barát. Pontosan soha nem fogom tudni, hogy mennyire mondott igazat, tudott-e egyáltalán arról, ha nem adott helyes információt, vagy szándékosan hazudott? Az eféle döntésekben mindig benne van a kockázat.
A döntésem csupán azt jelenti, hogy kiválasztom azt a lehetőséget, amelyiknél (szerintem) a legkisebb a kockázat arra, hogy tévedek. Minél jobban ismerem a döntésem tárgyát, minél több a saját tapasztalatom, tudásom, annál jobbak az esélyeim a helyes döntésre.
Viszont minél kevesebbat tudok, annál inkább vaktában találgatok. Így tudnak a látszólag legbugyutább álhírek és becsapások is terjedni és sikerrel járni, hogy a célzott személyeknek nincsen elég ismerete.
Persze kevesen gondolják azt magukról, hogy nem tudnak eleget. Igen sokan azt hiszik, hogy megvan a magukhoz való eszük, hiszen eddig is boldogultak. Aztán persze vannak azok is, akiknek felnyílt a szeme annyira, hogy belátják, hogy bizony egy ember kapacitása nagyon csekélyke ahhoz, hogy a világ mindenség dolgairól annyit tudjon, hogy mindig el tudja dönteni mi igaz, és mi téves. Persze vannak a kettő közt átmenetek, akik nem önteltek, de magabiztosak.
Kell is, hogy legyenek döntésképes emberek. Az nem visz előre senkit, ha elvész a bizonytalanságban, amikor gondol valamit, és rögtön eszébe jut, hogy mi van, ha mégsem?
Mi jutna eszedbe arról, ha valaki állandóan feltételes módban beszélne, így, hogy: kellene lehet, A-t gondolok, de B-t is. Nem gondolnád, hogy igen szörnyű lehet az élete, mert mindig fél a tévedésektől? Nem gondolnád, hogy ha állandóan lebeg az lehetőségek között, és nem tud választani, akkor elszalad mellette az élet? Nem jutna-e eszedbe, hogy talán sunyi egy kicsit, és kiskapukat hagy, hogy mindig legyen kifogása, hogy ő "nem is ezt mondta"? Nem lenne jobb időnként egy-egy rossz döntés, mint folyamatosan a semmilyen? Ó, vagy amikor másoknak kell meghozni a döntést helyettük...
Vagyis még akkor is, ha maga a világ bizonytalan, azért csak jobb dönteni, kockáztatni, felelősséget vállalni a döntésekért, létrehozni a kis fix pontokat, ami köré fel lehet építeni a jó közelítéssel működtehető életünket. Tanulni, ismereteket, tapasztalatokat gyűjteni is megéri, mert annál jobb alapunk van a becsléshez, közelítéshez, döntéshez.
6 notes · View notes
kepeslajoska · 10 months
Text
Rácz András (Az eddigi legjobb értékelés)
Tíz tanulság a tegnapi események kapcsán:
.1)Prigozsinnak vége. A tegnapi nap folyamán elvesztette az üzleti birodalmát, a pénzét (csak a szentpétervári központban négymilliárd rubel készpénzt (!) találtak a házkutatás során), a média-felületeit, a magánhadseregét és az önállóságát is. Az majd kiderül, hogy pontosan milyen jövő vár rá Belaruszban – vagy máshol - , de számára „a trónok harca” véget ért.
.2)Tegyük hozzá: a tegnapi nap lehetséges végkifejletei közül valószínűleg ez volt a legjobb. Prigozsin győzelme azt jelentette volna, hogy egy olyan ember szerez meghatározó befolyást, aki nemcsak normálisan tartotta, hogy a dezertálással próbálkozó harcosait nagykalapáccsal végzik ki, hanem ezzel még dicsekedett is. Elnök természetesen nem lehetett volna belőle (ennek van egy alkotmányos folyamata, amit teljesen nem lehet megkerülni), de ha erővel el tudta volna érni a két fő ellensége, a védelmi miniszter és a vezérkari főnök leváltását, az sem lett volna jó. Nem azért, mert akár Sojgu, akár Geraszimov különösebben kedvelhető vagy hatékony vezetők volnának, hanem azért, mert ez azt jelentette volna, hogy az orosz állam annyira meggyengül, hogy fegyveres felkelők kormányátalakítást tudnak kikényszeríteni.
.3)A történet legnagyobb vesztese ezzel együtt Vlagyimir Putyin és az a putyini elit, amely a hozzá fűződő kapcsolatra építette a hatalmát és befolyását. Az orosz állam és annak irányítása ugyanis tegnap tragikusan leszerepelt. Olyan a második világháború óta nem történt, hogy egy nem állami fegyveres erő több, mint nyolcszáz kilométert (!) masírozzon Oroszországban anélkül, hogy érdemi ellenállásba ütközött volna. Az orosz állam pedig látványosan képtelen volt bármit is tenni, azt leszámítva, hogy udvariasan félreállt az útból és a belorusz diktátort kellett megkérnie, hogy közvetítsen.
.4)Nem az erő hiányzott az ellenálláshoz elsősorban, amennyire rekonstruálni lehet, hanem a határozott döntési képesség. Technikailag megállítható lett volna a wagneres konvoj. Fel lehet ásni keresztben az autópályát (ez is csak késő délután jutott eszébe valakinek), szét lehet szedni a hidakat (ezt végül csak az Oka folyó hídjánál tették meg, nem sokkal Moszkva előtt), ki lehet szórni acéltüskéket, ami megállítja a gumikerekes járműveket, stb. És ugye ott vannak még az erőszakos lehetőségek is, a légierő harci helikoptereitől a támadó drónokon át a Roszgvargyija egységeiig és a tulai elit légidesszant-hadosztályig, akik jelentős része nincs Ukrajnában. Amennyire ismerni lehet az orosz rendszer működését, nem az esetleges polgári áldozatok volt a fő probléma: a Prigozsin-féle menet kezdetén a légierő gond nélkül lőtt szét egy emberekkel teli autóbuszt és szórványosan utána is támadta a wagneresek járműveit az autópályán. A határozott döntés hiányzott, hogy pontosan mi legyen a cselekvés iránya.
.5)Határozott döntés hiányában pedig a helyi kormányzók az egyetlen dolgot tették, amit racionálisan tehettek: kivárták, míg elvonul a vihar, igyekezve minimalizálni a területüket ért károkat és veszteségeket. Nem álltak ellen, hanem próbálták a polgári lakosságot távol tartani a wagneresek útjából, ami nagyjából sikerült is. Mind a rosztovi, mind a voronyezsi, mind a lipecki megye jól szerepelt: minimális infrastrukturális károkkal megúszták.
.6)A határozott döntés hiánya rövid távon a legnagyobb közvetlen károkat a hadseregnek okozta: Prigozsinék lelőttek legalább hat helikoptert és egy repülőgépet. Ez legalább 12-15 főnyi, jól képzett személyzetet és sokmilliárdos kárt jelent…. és ezt a tegnap esti, Lukasenko által közvetített megállapodásnak köszönhetően várhatóan teljesen büntetlenül megússzák. Ennyire az orosz haderőt nagyon régen alázta meg bárki is.
.7)Igazán azonban a Kreml a nagy vesztes. Kiderült, hogy a mindig határozottnak, higgadtnak és rettenthetetlennek beállított Putyin valójában képtelen kezelni egy hirtelen kitörő, váratlan válságot. És még csak nem is rossz döntéseket hozott, hanem vagy egyáltalán nem hozott döntést, vagy egymásnak ellentmondó döntéseket hozott – ezt ugye tényszerűen nem tudjuk, de azt igen, hogy az orosz állam megbénult az események hatására, miközben egy határozott kremli iránymutatás mellett ennek az ellenkezője kellett volna, hogy történjen. Lehetséges, hogy Prigozsinnak egy korábbi, gúnyos megjegyzése a bunkerben lapuló vénemberről (бункерний дед) nem is volt annyira téves.
A nap végére ugyanis eljutottunk a reggeli dühös és kemény Putyin-beszédtől (amely hátba szúrást emlegetett és szigorú felelősségre vonást követelt) oda, hogy a lázadók szabadon távozhatnak, sőt, egy részük még az orosz védelmi minisztériummal is szerződést köthet. A Prigozsin-féle bejelentések arról, hogy „a polgárháború megkezdődött” és „estére új elnökünk lesz”, mintha meg sem történtek volna. A reggel elindított, évtizedes börtönbüntetéssel fenyegető eljárás fegyveres felkelés szervezése miatt estére be is fejeződött, Prigozsint felmentették. Sokatmondó, hogy Putyin este meg sem szólalt, helyette a szóvivő, Dmitrij Peszkov közölte a deal hírét a nyilvánossággal. (Az pedig csak hab a tortán, hogy külön TASSZ közleményben kellett bizonygatni, hogy az elnök természetesen nem hagyta el Moszkvát – annak ellenére sem, hogy az általa használt különleges repülőgépek bizony távoztak a fővárosból.)
.8 ) A tegnapi események megmutatták a putyini elitek lojalitásának határait is. Egyik oldalról igaz ugyan, hogy egyetlen érdemi szereplő sem állt a lázadók mellé – de az elit tagjai közül nagyon sokan nagyon gyorsan elmenekültek Moszkvából (sokan az országból is), ami azt mutatja, hogy szembefordulni ugyan nem mertek Putyinnal, de kockáztatni sem akartak érte semmit. És láthatóan reálisnak tartották azt a veszélyt, hogy az orosz állam TÉNYLEG nem tudja megállítani a lázadókat. Márpedig a legfelsőbb elit tagjai azok, akik mindenkinél jobban ismerik Putyint és az ő valós erejét – vagy annak hiányát.
.9) Bár a hosszú távú következtetésekkel óvatosnak kell lenni, de azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy a történtek újra nyílttá tették a 2024 tavaszi elnökválasztás esélyeit. Három nappal ezelőttig az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Putyin újra elindul és nyilván újra elnök is lesz, tehát még legalább további hat évnyi Putyin-korszakra kell készülni (nyilván akkor, ha a biológia közbe nem szól). A tegnapi nap után viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez a verseny tényleg olyan lefutott lesz, mint amilyennek korábban gondoltuk. Amitől persze még simán nyerhet újra Putyin – de ez most jóval kevésbé tűnik biztosnak, mint egy héttel ezelőtt.
Összességében a helyzetet most úgy látom, hogy míg „a trónok harca” Prigozsin számára véget ért, Putyin és a putyini elitek számára most kezdődik csak igazán.
.10) Mindebből az is következik, hogy mindazoknak, akik akár Oroszországban, akár külföldön a Putyinnal való kapcsolatra alapozták a politikai-üzleti stratégiájukat, célszerű ezt átértékelniük, vagy legalább felkészülniük alternatív forgatókönyvekre is.
Kiderült az is, hogy az orosz jogrendszerben bármi és annak az ellenkezője is meg tud történni akár egyetlen napon belül, még olyan súlyú ügyekben is, mint a fegyveres felkelés. Ez szintén az oroszországi elköteleződés újraértékelésére kellene, hogy sarkalljon bizonyos szereplőket, adott esetben akár anyagi veszteségek felvállalása árán is.
Végezetül, mivel valószínűleg újra nyílttá válik a 2024-es elnökválasztás kimenetele, célszerű volna a hazai szereplőknek végre érdemi erőforrásokat fordítani az orosz belpolitika értelmezésére és elemzésére, rendesen feltérképezve a meghatározó szereplőket és köreiket, stb. Erős ugyanis a gyanúm, hogy hamarosan szükség lesz erre a tudásra.
18 notes · View notes
kavekkozt · 1 year
Text
megnéztem most a pension fundjaimat; a UK-ban a munkáltatód kötelezően regisztrál egy magánnyugdíjpénztárba, és ahogy munkáltatót váltasz, nem kizárt, hogy több cégnél szétszórva van a megtakarításod. nekem 3 helyen van, amiket most szeretnék összevonni a jelenlegi nyugdíjpénztáramhoz, hogy könnyebb legyen számon tartani.
az elmúlt egy évben:
- a NEST Ethical fundban levő megtakarításom kamatozott 5 fontot - az Aegon Retiready standard fundban levő megtakarításom kamatozott 60 fontot - az Aviva Stewardship (az Aviva so-so ethical fundja) megtakarításom csökkent 330 fonttal (tehát egy havi befizetéssel kb). Köszi Liz Truss? Vagy rossz döntés volt a Stewardship fundra váltani? (Ez nem az, amit a cégem alapvetően kiválasztott, de lehet változtatni és én szerettem volna fossil fuel menteset, vagy legalábbis so-so.) Az Aviva saját számai szerint tök mindegy, a sector average-hoz képest kb ugyanúgy teljesített. Amúgy ha megnézem külön-külön, hogy mikbe fektette bele, ilyenek vannak mint Microsoft, Visa meg Mastercard, tehát nem túl “edgy”.
na mindegy, csak érdekesnek találtam.
23 notes · View notes