#nyomaszt

[kocsmahercegno]

Ami a mai napig nyomaszt:

Ő milyen lecke volt számomra?

@kocsmahercegno

#magyar #magyar tumblr #gondolatok #csak egy gondolat #napi gondolat #szösszenet #kocsmahercegnő #emlékek #nyomaszt #lecke #múlt #tanúlság #fájdalom

[drakvuf]

103

Mint egy összeszedett felnőtt ember, csináltam magamnak tegnap este reggelit és ebédet

Ez a reggeli chia pudingom, ami meglepően jól csúszott. Mondjuk főztem tegnap gyors egy kis lekvárt is hozzá, az sokat segített.

Nagyon stagnál most a súlyom, amiért nyilván meg is dolgoztam a múlt héten, de már nagyon zavar, hogy nem sikerül 100 kiló alá vergődnöm lassan három hónap alatt. Csak pár kiló.

#konyha #chia #mondjuk egy picit nyomaszt hogyha meg is lesz a száz #meg legalább 15 lesz még #de mindegy már félúton vagyok

[csillagok-leszunk]

Egészségtelen az a fáradtság ami napok óta nyomaszt.

#Fáradt #hamis világ #fájdalom #magány #este #tumblr #magyar #Gondolat #Munka

[csacskamacskamocska]

Senki sem várt

Egy kissé önsajnálós este volt a tegnapi, hagytam is leülepedni. (A házvásárlós konklúziós a következő poszt lesz majd) Azzal nincs semmi baj, hogy senki sem várt itthon. Elég rég óta élek egyedül, hogy kitörlődjön már a lelkemből az automatizmus, hogy köszönök vagy valaki rámörül amikor megjöttem, vagy kiveszi a kezemből a cuccot. A kutyáknak szoktam köszönni, de amúgy ezzel a kutya dologgal úgy van, hogy bár imádom őket, de nem helyettesítik az embereket. Kutyák. Cukik. De nem hoztam nekik ajándékot. Még a kocsiban sírtam egy kis visszafogottat miután felhívtam a lányomat, hogy majd hazaérünk segítsen felcuccolni, mert rengeteg a táskám. Azt nem mondtam neki, hogy az ajándékcsomagok miatt lett ilyen sok, mert az milyen már. Hát, ő nincs otthon, elment az öccséhez és nem is jön haza csak majd napok múlva. Jóóó. Nyomorultul éreztem magam és rájöttem, hogy attól érzem magam nyomorultul, hogy a lányom egy nappal korábban megkérdezte, hogy mikor jövök haza. Mondtam neki, hogy későn, 10-11 között. És én azt hittem, hogy azért kérdezi, mert vár, akarja tudni, hogy meddig kell fennmaradnia, vagy mikorra kelle hazajönnie, mert hiányzom, szeretne már beszélni velem, meghallgatni, hogy mi van a házakkal. Persze nem gondoltam én ezt olyan drámaian hatalmas nagy hiányzásnak, csak olyan kicsi, dejóhogymáritthonelérhetővagy hiányzásra gondoltam. Mert nekem az egész háznézős nyaralás alatt csak 4 ember járt a fejemben. Hogy velük mi van, nekik mi tetszene, mit vigyek ajándékba, szülinapra. Ha mondta volna, hogy azért kérdezi, hogy mikor érek haza mert elmenne, akkor semmi baj sincs. A kutyák miatt igyekszünk összehangolni az életünket, hogy ne legyenek sokat egyedül. De nem mondta. És így bennem lett egy gondolat, hogy miattam kérdezi. Aztán a kocsiban azért bőgtem, mert ráébredtem, hogy bennem mindig van egy ilyen kis reményteljes gondolat, hogy miattam kérdezik, hogy valami hogy legyen. De nem. Ez a 4 ember sosem miattam kérdezi. A számomra legfontosabb 4 ember sosem miattam kérdezi.

Próbáltam túljutni az önsajnálaton, ráadásul várt egy teli mosogató, szóval azért csak vártak. Az is a baj, hogy ilyenkor, ha magamra nézek, akkor szánalmasnak látom magam. Azt ahogy tele van a lelkem velük és amennyire ők velem nem törődnek. Gondolom, nem rosszból. Nem azért mert nem szeretnek egyáltalán, hanem faszom tudja. Persze, van egy olyan dolog, hogy ők érezhetik úgy, hogy dehát így is körülöttem forog a világ, pusztán az aktív létezés miatt. Mert csinálgatom a dolgaimat, vannak terveim, azt elmondom másoknak, mert vannak hatások ami alól nem tudják kivonni magukat akkor sem, ha nem kérek segítséget, ha nincs dolguk az én dolgaimmal. De valójában..., a valóság az, hogy küzdelem volt ez az egy hét is és jó lett volna a családba megérkezni vagy, ha Logan megkérdezi, hogy na, biztonságban hazaértetek? Az elvárások Logan azt mondta nemrégiben, hogy amikor elmondom, hogy mire vágyom, akkor az elvárásaimmal lelkiismeretfurdalást keltek a másikban. Akkor mit kell csinálni? Várni amíg milliárdból az egy rámtalál, aki magától is adja?

Szóval jöttem az ajándékokkal, csupa olyan ami elfogy, eltűnik, továbbajándékozható (nem nyomasztanék senkit olyasmivel amit aztán teszeget és bosszankodik rajta) és lette egy olyan kurvaszar érzésem, hogy mennyire nincs senkim valójában. Hogy csak azt hiszem, hogy van. De csak egy illúzió. Ez a gyanú, hogy csak illúzióim vannak dolgokról, ez sajnos máskor is nyomaszt. Aztán írt az egyik haverom, aztán egy barátnőm, hogy majd beszéljünk mindenképpen... Szóval itt állok és fogalmam sincs róla, hogy jogosan vagyok-e szomorú. Meg persze már nem vagyok, mert van több évtizednyi gyakorlatom benne, hogy eltemessem a szomorúságaimat és belekapaszkodjak bármibe. Egy gondolatba, reménybe, amivel átverem magam, aztán folytatódik a végtelen ciklus.

#hazaérkezés #szomorúság #senki sem vár #illúzió #elvárás #kapcsolatok #07-17

[mysoulisdark01]

Tudjátok, van az a pillanat mikor már annyira lent vagy, hogy már nem tudsz sírni, hogy kiadd magadból azt ami nyomaszt és csak némán ülsz az ágyad szélén és bámulsz a semmibe miközben belül szétmarcangolod magad a saját gondolataiddal.

~V~

#szomoru #egyedül #magány #fájdalom #önbizalomhiány #önmagam

[konnyeknelkul]

Igen, azt el kell ismerni, hogy most kedvesen közeledtél felém, és őszintén azt éreztem, hogy érdekel, hogy mi van velem. Úgy érzem rengeteg dolog lett volna, amit el szerettem volna mondani neked, hiszen annyi minden nyomaszt,de egyszerűen nem ment.... Nem megy a kommunikáció.Talán te sem ezt vártad tőlem, de tudod az van, hogy olyan szinten megszoktam már, hogy mindent magamba fojtok, hogy már nem is tudom milyen az, hogy megnyílni valakinek...és azért a történethez az is hozzátartozik, hogy valahányszor próbáltam megnyílni, nem kaptam sok megértést, és ez miatt bennem van mindig a félelem, hogy megint ez lenne, és ez nekem épp elég volt a hallgatáshoz... Talán most tényleg segíteni szerettél volna, de bennem ezek a dolgok megmaradtak....és mikor az van, hogy bárki is közeledni próbál felém, és hirtelen érdeklődést mutat, és érdekli mi van velem, pedig eddig nem tette, olyankor nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel.....pedig a figyelemre mindig nagy szükségem lenne!

[otthonzulles]

eventuálisan ma még ennem kell majd valamit

kicsit nyomaszt a kérdés

#otthonzüllés

[shob-chop-lai]

RANT not fotball related !!!

📣 i am so sick of tired to be a stay at home daughter📣

szóval minden azzal kezdődött, hogy júliusban megszereztem a mester diplomám (hurrá végre szabadság elkezdhetem az életem...JA NEM). a szüleimmel megbeszéltem, hogy a nyarat még arra használom ki, hogy pihenek (mivel a suli mellett dolgoztam is, nem minden félévben, de a legtöbben igen). olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy itthon éltem az egyetemi éveim alatt mert 40 percre lakok busszal, így csak pénz kidobás lett volna albiba vagy koliba mennem. fontos megjegyezni, hogy összeségében két kibaszottul haszontalan diplomát sikerült megszereznem: egy politológus BA és egy kommunikáció és média MA-t. no offense mind a kettőt szerettem és szerintem hasznosak, de a munkaerő piacon lófaszt sem érnek. summa sumárum a sztori lényege az, hogy itt van január és még mindig nincs munkám. ami az itthoni helyzetemet (szüleimmel való kapcsolat) piszkos mód megnehezíti. őszintén szólva az is igaz, hogy nemrég fogalmazódott meg bennem valójában mit is szeretnék csinálni: sportmédia. alapból nehéz ilyen terepen elhelyezkedni főleg az alföldön, de kapcsolatok nélkül...hmm fincsi. tavaly év végén rá írtam egy srácra akiről tudtam, hogy ezzel foglalkozik, nagyon kedves és segítőkész volt főleg úgy, hogy előtte egyszer találkoztunk és csak köszöntünk a másiknak. megkért, hogy küldjem el az önéletrajzom és majd tovább küldi a rádió szerkesztőségének, de azóta nem hallottam vissza semmit. ami őszintén nagyon nyomaszt, de azért még reménykedem. lenne lehetőségem elmenni a szüleim munkahelyére dolgozni, jó pénzért, de én ezt nem akarom. szóval a napjaim tépelődésből állnak, gondolkoztam, hogy elvégzek egy sportmédia képzest,de mindenki azt mondta felesleges inkább tapasztalatot szerezzek. szóval most próbálom összeszedni magam és erőt meríteni azért, hogy elérjem azt amit akarok: sport riporter legyek. nem segít az se, hogy ez évben töltöm a 25-öt és kibaszott szerencsétlenek érzem magam, valamint azt érzem elvagyok maradva a koromhoz képest mindenben (egzisztencia, magánélet, karrier). az nem opció, hogy felmenjek Pestre mert nincs megtakarításom szóval mindenképp helyben kell elhelyezkedjek. néha azt érzem túl makacs vagyok és elkéne mennem a szüleim munkahelyére dolgozni (mert akkor legalább ők is boldogok lennénk). de annyira tudom, hogy ez nem nekem való, megtudnám csinálni, de nem élvezném. így a végére érve nincs sok értelme annak amit leírtam, de a lelkemnek nagyon jól esett és hátha valamelyikőtök, hasonló cipőben jár mint én.

szóval ja, ha neked is kapunyitási pánikod van nyugi nem vagy egyedül és nyugi nem veled van a baj🩷

Köszönöm, ha elolvastad puszi🫶🏼

#kapunyitás pánik #önsajnálat #stay at home daughter

[starmythelonesurvivor]

Valaki vegye el tőlem a vintedet, rájöttem hogyan öltözködhetek továbbra is felső-középosztálybeli szukubuszként okosban. Szombaton anyám baráznőjével felmentünk Kassára. Kitalálta, hogy a medicinéből, ahonnan nagyon sok ruhám van, és utálja őket, neki is kell. Aztán persze végig kellett menni mindenen is. Neki van faszija, ő öltözködhet. Egész nap fogasként meg alapvető szótárként funkcionáltam, és imádkoztam, ne kezdjenek el valamelyik boltban bonyolultabban karattyolni. A tehetek-e valamit, kérünk e szatyrot, kártyával fizetnénk, jó-e, meg ebből a blúzból van-e 36-os nem haladja még meg a szlovák tudásom. Csütörtök-péntek wellnes szállodában voltunk. Rájöttem, hogy van még egy normális fürdőruhám, az a ribancos citromsárga, a sinsay-es neonzöldből meg már fakó sárga lett, a többiből kifogytam. Ha ruhát nem is, kapok anyámtól nyári gumikat, meg gépjármű adót, nem lehet egy szavam sem. Ma rajz előtt mutogattam az egyik lakást. Már a srác foglalózná, aztán mikor rájön papíron mekkora, mégsem kell neki. Nem értem. Szabadulnánk meg tőle. A barátnőmmel rajz előtt jeges kávét iszunk a napsütésben, marha jó. Felvették Hollandiába, nagyon örülök. Könnyűek a lépteim. Nyomaszt a felvételi, a textiles a hónapban be szeretném fejezni, aztán marad a fotó. Bárhogy is lesz, a két évből egyet azt tervezem erasmussal kinn töltenék Pozsonyban. Onnan még éjjel is van vonat Kassára, járhatnék haza is, ha olyanom van. Hétfőn kertészkedtem megboldogult nagyapám tóparti házában. Füvet nyírtam, már két hosszabbítóval a cseresznye fa alatt, azóta is szedegetem a virágzatát hajamból. Lemásztam az aknába, megnyitottam a vizet, még olyan férfit sem ismertem, aki legalább erre képes lenne. Az őszi virágaim kinyíltak, fenn vannak már a császárkoronák, meg a tulipánok. Felástam egy újabb területet, vetettem mángoldot, petrezselymet, kelbimbót a kakukkfüvet, a zsálya meg a makói hagyma mellé. Gyomláltam. Használ a kis lelkemnek. Szeretek teremteni. A művészeti egyetemen is ez vonzott, most már végigviszem, de lehet nem járnám újra. Ha kell, tervezőgrafikán, de már szerezek belőle egy mesterit, meg egy művésztanárit. Vonatozok haza az éjszakában rajzról, azt hittem utálni fogok otthon, de még hónapok után sem sikerült meggyűlölnöm. Néha azért megrémít a gondolat, lehet itt maradok “örökre”, eddig nem tudtam elképzelni.

[szeretemareggelikavem]

Lélek

Kérdezhetném ezt is: Mi az? Minél üresebb, annál nehezebb.

De vajon ez lenne a teljes igazság? Tényleg ez lenne a vliág? Kóborgó lelkek ömlesztője, melyből az egyetlen kiút a halál? Talán lelkünk csak igazán akkor nyugszik meg, mikor már megrogyott testünk a hideg, sötét koporsóban, a föld alá süllyesztve fekszik? Mikor már nem nyomaszt az élet, mikor már nem a mindennapi problémáink marcangolnak szét,hanem a férgek kostolgatják kihűlt húsunk. Tényleg ez jelentné a nyugalmat? Erre a pillantra vágyna az ember? Valahol a semmi közepén lebegne lelkünk. Ahol már nem súlykolná semmi sem. Csak élvezné,hogy az elfelejtett problémákban hempereg.

Majd erőt merít és új testet keres.

#lélek #esti gondolat #félelem #mélypont #halál #fáj az élet #magyar gondolat #probléma #reménytelen #életérzés #saját idézet #saját #csak egy gondolat

[macskabuzi]

Tulvallaltam decemberre magam szal az nyomaszt. Nyomaszt az is, hogy mi van, ha valojaban hulye vagyok a kovetkezo melomhoz. Nyomasztanak a hiteleim. Nyomasztanak múltbéli hibás döntéseim. Nyomaszt az értéktelenségérzés. Nyomaszt a jövő. Nyomaszt a tanácstalanság.

Megint a cicaim onzetlen szeretete ment meg

#randomposzt #macskam #lukrecia #micike

[nemazaki]

Nagyon fáradt vagyok. Több napja nem aludtam rendesen, de legalább elmondhatom, hogy 50 éves fejjel végre lediplomáztam. Így visszagondolva, amikor közölték az eredményt, én csak álltam az helyett, hogy vigyorogva, ujjongva fogadtam volna a jó hírt.

Még most is nyomaszt a sok güri, talán hamarosan már én is felszabadultan tudom ünnepelni.

#diploma

[csacskamacskamocska]

Romlakó

Nos, ha valaha voltak olyan romantikus ábrándjaid, hogy veszel egy romos rusztikus házat Olaszországban és majd jóóól felújítod és ott fogsz boldogan élni, nos, akkor sokadik regénykezdetként elmesélem, hogy én hol tartok ebben a dologban. Beáraztam olyan 100-120 000 euro környékére. Ennyiért kéne valami, ami 60 nm körüli és van terasza vagy értelmes méretű erkélye és/vagy kertje, de a kert ne legyen egy konyharuhánál nagyobb mert élvezetnek kell nem melónak. Meg legyen tenger. Vagy legyen tündéri toszkán kisváros, ami olyan mintha egy mesében lennél vagy valami romantikus filmben. Olyanokat láttam, hogy komolyan aléloztam. Csak, kocsival nem megközelíthető lakok ezek, és ha öregecske az ember, akkor meghal mire eltopog a pékségbe, némelyik meg olyan magasan van, hogy frankón hideg van télen, hidegebb mint nálunk. És nem akarok felújítani. Vagyis de, felújítok én ha csak annyi van, hogy festeni kell, meg csempézni, ablakot lemázolni meg erkélykorlátot rozsdátlanítani meg kertecskét rendbetenni. De alapvetően a gondolkodásmódunk más, nekem úgy tűnik. A rusztikus ház az ami legalább nyolc helyen be van ázva. A fal nincs glettelve, a vakolatra van festve vagy belambériázva, hogy ne látszódjon, hogy be van ázva. Nem szeretik a napot mert meleg. Biztosan igazuk van, ők régebben laknak ott, csak nehezen számolok le a nagy üvegfelület igényemmel. Minden ház alatt található egy borzalmas állapotú pinceszerűség rengeteg lommal, amiről tudom, hogy ott fogják hagyni nekem. Amúgy a bútorokat is otthagyják, amiről fogalmam sincs, hogy hogy lehet megszabadulni tőlük. Még itthon is nehezen. 250 ezer euronál vannak azok a lakások és házak, amik már na, már olyasmik, mint amiben élek. Vagyis egy budapesti lakás áráért nem kapsz egy jóállapotú vidéki házat. A tengerpart közelében nem. Amúgy igen. És délen olcsóbb és szebb házak vannak. De összességében, keresek valamit, amit nem találok. Itthon sem és egyelőre Olaszországban sem. Valami olyat, amiért érdemes kimennem a lakásból. Volt már életemben ilyen érzésem, hogy „szeretem ezeket az utcákat járni”. Az árra még rájön kb 20% mindenféle ügyintézési költség. Viszont lehet pofátlanul alkudni a ház árából. Külföldinek nem adnak jelzáloghitelt, magyar bank meg nem ad külföldi házra. Maradnak a szűk keretek. Egyszercsak rájöttem, hogy engem mocskosul nyomaszt, hogy a terveim közepe az, hogy öröklök anyám után, és akkor majd ez lesz meg az. Oké, hogy ennek van realitása, de az egyetlen normális gondolat az az, hogy bárhogy, akárhogy, akármilyen állapotban, ha az nem szenvedés neki, akkor éljen nagyon-nagyon sokáig. Nem szeretnék gondolni sem arra többet, hogy majd akkor hogyan lesz, ha... Szóval nincs 100-120 ezer euro. Van 25-30000, ha nem jön semmi dráma. A lányom benyögte, hogy olvasott valami cikket és felfogta, hogy miért mondom, hogy szeretem és imádom, de nem egészséges, ha együtt élünk. Szóval vele ne számoljak, nem költözik velem, mert nem akar velem egy háztartásban élni, szeretne felnőni. Mosolygotam, megöleltem és közben belül zokogtam. Rég éreztem magam annyira egyedül, mint azokban a percekben. Piszkosul fájt, pedig tényleg akadályozott az, hogy minden megnézett házat átgondoltam azzal a szemmel is, hogy neki jó-e, az ő életét támogatja-e vagy eltemetem valahol, ami csak nekem jó. Nos, erről most le van a gond. Most egy nagyon pici valamit keresek. Nagyon picit. Olyan picit amire van pénzem vagy +pármillió forint kölcsönnel meg tudom venni. Aztán majd idővel, ha úgy alakul, veszek másikat. És ma arra jöttem rá, hogy hol van az megírva, hogy nem találhatok egy pasit, aki szeretne Olaszországban élni? Nem kerestem, de senki nem tiltja, hogy keressem. Ideje módszeresen leszámolni Életem Elbaszott Szerelmével. És amikor megtalálom, akkor majd lehet nagyobb lakás, most elég egy pici menedék. A kicsúfolt kis ékszerdoboz! :D Ki kéne sajtolnom egy autóra való munkát a cégből. Bár 1200 km-t rollerezni, az nagyon menő lenne! :) :)

#rom #lakás #Olaszország #változások #magány #tervek #06-08

[fubenalvo]

Nem akarom elkiabalni

kb szeptember ota most kezdem azt erezni, hogy hozzaszoktam ehhez a heti 35 ora agyrohaasztashoz es nem fagyok le a nap vegere teljesen a sok infotol es szocialis interakciotol. Mindezt ugy, hogy hozzateszem szuper kis csapatba csöppentem. Igy kicsit jobban veszeltem at talan a bevezetest.

Nem mondom, hogy amikor heti 2x 8-16/17ig benn kell lennem nem vagyok kiszokni, viszont mar kepes vagyok mast is csinalni a nap vegen. Aka fözes, tornazas vagy valami, nem csak nezni i a fejemböl. Ok ilyenkor 9kor lefekszem, mert nem megy tovabb, mentalisan KO.

Viszont az nagyon fura, hogy alig hasznalom a magyrat es kb minden nemet, ha meg baratok, fun, olvasas, valamit nezes, hallgatas, az angol, neha nemet.

Mellete meg most kicsit izolaltam is magam sokmindenkitöl, mert egyszerüen nem megy, hogy mindenki baszott pozitiv akar lenni velem es nem tudom kezelni a szitut. Ill ami nem agyrohasztashoz vagy kezelesekhez kapcsolodik hataridö, teendö etc az agyam megszüntette letezni. Vagyis meg ott vagyok, hogy ott vannak megnyitva tabkent, de egyszerüen nem tudok rajuk nezni, belekezdeni, folytatni, csak nyomaszt, hogy ott vannak.

#infodump

[mintafelhok]

szamodra ugy erzem egy vicc vagyok

vicc az egesz aggodalmam

persze neked fel se tunik szivem tiprod szet

mikor ejszaka mar nem kerdezek semmit

es csondben hajtom fejem alomra

mikor nem te leszel a bizalmam ladaja

mikor ujra egyedul kuzdok majd meg a melysegel

majd kerdezed mit tettel

de tudod majd

szeretetem nem mulik csak nem ajanlom kezedbe a lelkem mint eddig tettem

tudod egyaltalan hanyszor probaltam elmondani masnak hogy mi nyomaszt?

hogy mi jar a fejemben?

hogy hanyszor kaptam azt valaszkent hogy "unatkozol" " no vagy "

a szanalommal telt nezeseket

hogy hanyszor akartam sirni mert nincs senki akinek merek beszelni?

feltem beszelni az erzesimrol

de neked mertem

de latom te is olyan vagy

akinek csak ez egy butasag

egy hulyeseg

egy faszsag

de kerdem en

szerinted ha te allnal elem ezzel en ezt megtennem?

feltunt valaha hogy kuzdok azzal hogy bizzak es megnyiljak?

hogy ismerj , de igazan

igen lehet egy vicc vagyok

vagy ez csak egy ujabb hulyeseg

de ez a kurva hulyeseg az en erzeseim es en kibaszottul azt akartam hogy tudd

hogy vegre valaki figyeljen igazan

de jobb lesz ha ujra neman ulok es felveszem az alarcom, amivel vegleg magamba zarom az osszes "szarsagom"

[otthonzulles]

folytatódik a történelmi gyorstalpaló... (eredeti fb. poszt itt)

AZ OROSZOK ÉS TRIANON

Az orosz nagykövetség minapi magyarázatában volt egy érdekes gondolat, idézem:

„Honfitársainknak ezzel kapcsolatos érzései érthetőek és együttérzést keltenek minden magyar emberben, akinek szívét hazaszeretet tölti el, aki szereti népét és nemzetét; mindazokban, akiket nyomaszt a „trianoni tragédia”, amelynek következtében Magyarország nemcsak területének jelentős részét, hanem lakosságának több mint felét is elvesztette (Tompos úr tájékoztatására: Oroszország nem vett részt a „trianoni békediktátumban”)”

Most ez utóbbit járjuk körül. Szóval:

1. Oroszország (sem Oroszországként, sem Szovjet-Oroszországként, sem a – különben is csak 1924-től használt néven – Szovjetunióként) nem vett részt a párizsi békekonferencián, így a trianoni határok kialakításában sem. Még annyira sem voltak ott, mint mi, mert minket legalább a Huszár-kormány idején meghívtak, és ugyan a békekonferencia lezárása és a területi határozatok meghozatala után, de elmondhattuk a véleményünket. Udvariasan meghallgatták, majd közölték, hogy ezen már túl vagyunk, szóval az, aki a diktátum szót használja a trianoni szerződés területi rendelkezéseire, az pontosan fogalmaz. Szovjet-Oroszországot oda sem hívták (a békekonferencia idejének komoly része azzal ment el, hogy a bolsevikok elleni intervenciót szervezzék), sőt, horrible dictu a Dnyeszteren húzódó román-orosz határt (tehát Besszarábia Romániához csatolását) 1920 októberében az antant főhatalmak és Románia közti szerződés fogadta el, Oroszország jelen sem volt (tegyem hozzá, a japán ratifikáció hiányában ez nem is lépett hatályba). Így aztán 1940-ben, amikor a Szovjetunió ultimátumot intézett Romániához a terület kiürítéséért, ennek volt némi jogi alapja. Nem teljesen, mert Észak-Bukovinát is követelték, amelyhez korábban nem volt semmi közük.

2. Viszont az, hogy Magyarország határai (leszámítva a Pozsony melletti három falu további elcsatolását) ma is a trianoni vonalon húzódnak, az viszont Sztálin elvtárs megváltoztathatatlan véleménye alapján történt. Ez 1945-1947 közti viták eredménye. Erről alább kicsit részletesebben.

Valamiért az van a fejünkben, hogy az első és a második világháború végén is a területi rendelkezések alapja csak és kizárólag a győzteseknek a vesztesek feletti bosszúja lehetett. A végeredmény persze tényleg valami ilyesmi, de érdemes tudni, hogy mind az első, mind a második világháború után érdemi vitát folytattak a győztes nagyhatalmak (és nagyobbrészt csak ők), hogy hogy is legyen ez. 1919-ben komoly vita zajlott a Csallóközről, a Szatmárnémeti-Nagyvárad sávról, Magyarkanizsáról csakúgy, minthogy lekanyarítsák-e még a Börzsönyt és az Ipoly-völgyet, Sátoraljaújhelyet vagy az Észak-Bácskát is. A második világháború után is volt ilyen vita (érdeklődőknek nagyon ajánlom Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés c. könyvét). A kártyákat nem meglepő módon az oroszok, az amerikaiak és a britek keverték, némi beleszólással a franciáknak és a brit nemzetközösség nagyobb tagjainak. Itt a magyar delegáció is kifejthette véleményét, alkudozhatott, elsősorban a csehekkel és a románokkal.

Az persze szóba sem jöhetett, hogy Jugoszláviától bármit követeljünk, és 1945. június 29., a Kárpátalja Szovjetuniónak átengedéséről szóló csehszlovák-szovjet szerződés után a kárpátaljai határ sem volt vitatható. Ausztria felé etnikai alapon semmilyen érdemi igényünk nem lehetett, maradt a csehszlovák és a román irány. És bár a csehszlovákok sikeresen eladták magukat „háborús győztesnek”, valójában ez korántsem volt eleve lehetetlen elképzelés.

A csehszlovák és a román határt a második világháború előtt, illetve annak első szakaszában a két bécsi döntés módosította. Mindkét döntés előtt a felek közvetlen tárgyalásokat is folytattak: 1938 októberben Csehszlovákiával Komáromban, 1940 augusztusában pedig Romániával Turnu Severinben tárgyaltunk. Mindkét esetben az ellenérdekelt fél maga is javaslatot tett bizonyos területi engedményekre, és a párizsi béketárgyalásokon a magyar delegáció kezdetben épp azokra a területekre koncentrált, amelyeket 1938-ban és 1940-ben a bécsi döntések előtt a csehszlovák és a román fél maga ajánlott fel a békés rendezés érdekében. Ennél a sztori összetettebb és több verzió is előkerült, de az érvelés az volt, hogy a „régi”, a trianoni határt ez a két állam maga is módosíthatónak látta korábban. Ez a gondolat a nyugati szövetségesektől sem állt távol: addigra azért nekik is leesett, hogy Trianonnal némiképp melléfogtak (nem, nem az „ezeréves állam” felosztásával, hanem a határ menti magyarlakta területek elcsatolásával). Pontosan tisztában is voltak az etnikai viszonyokkal; így északon egy, a Csallóközre, a Duna-mentére, a Gömörre és a Bodrogközre, míg keleten egy szűk magyarlakta sávra, de benne Szatmárnémetivel, Nagykárollyal, esetleg Nagyváraddal és Araddal vonatkozó kompromisszumba akár bele is mentek volna. A legtovább az a verzió tartotta magát, hogy északon 300 ezer magyar a lakóhelyével együtt visszatér Magyarországhoz (kb. 4000 km2: a Csallóköz, a Duna-mente Érsekújvár nélkül, kisebb területek Nógrádban, Gömörben és a Bodrogközben), a többi magyart pedig kizsuppolják hozzánk, Románia felé pedig egy szintén kb. 4000 km2-es területi korrekció történt volna a határ menti magyarlakta sávban.

Sztálin volt az, aki nem ment bele. Esélyes, hogy Kárpátaljáért cserébe ajánlotta Benesnek, hogy ebben, illetve a német kitelepítésben a végsőkig támogatja őt. A román irány kicsit reménytelibb volt, Sztálin rájuk is haragudott, és bár ők sikerrel kiugrottak és átálltak, az erdélyi kérdést Sztálin sokáig lebegtette, és a székelyföldi magyar autonóm tartományhoz is ő ragaszkodott. Sőt, a Magyarországtól 1944 végén elfoglalt Észak-Erdélyben egy ideig szovjet katonai közigazgatás volt, nem román. Ám végül az 1947-es béke tényleg bosszú-jellegű lett, és ez személyesen Sztálinhoz köthető. Nem meglepő ez persze, csak kérem, ne mondják az oroszok, hogy nekik ehhez semmi közük.

A nyugatiak számára egyre világosabb lett, hogy a szovjet érdekszféra ügyeibe nem sok beleszólásuk lesz, így aztán a béke 1947. februári aláírásáig ők engedtek. Azt elérték, hogy a felvidéki magyarság teljes „német stílusú” kitelepítése nem történt meg, bár a „lakosságcsere” kapcsán egy részüket mégis áttolták hozzánk, és a maradók egy részét Csehországnak a német kitelepítés után üresen maradt részébe deportálták.

Tehát vissza az elejére: IGAZ, HOGY AZ OROSZOK NEM VOLTAK BENNE TRIANONBAN, DE A SZLOVÁK ÉS ROMÁN HATÁR (valamelyes, a bécsi döntéseknél jóval kisebb) ETNIKAI KORREKCIÓJÁT 1947-BEN ŐK TORPEDÓZTÁK MEG.

Képek: (1) az USA Külügyminisztériuma által készített áttekintő térkép az 1937-es határokhoz képest felvetett változtatási javaslatokról. Magyarországtól eszerint Ausztria (Sopron) és Jugoszlávia (Baja) kívánt területet szerezni (hm, ezekről nem is tudtam…), amit fentebb említek, azok a 30-as és 33-as számmal jelölt javaslatok. (2) Tudtak mindent… az USA Külügyminisztériuma által 1947-ben készített térkép a Duna északi partjának etnikai viszonyairól az 1930-as csehszlovák népszámlálás adatai alapján. (Americal Geographic Society collection)

#kard #facebook #fb