#nem haladok

[drakvuf]

testképzavar középhaladó szint

Két hete panaszkodtam a pszichológusnak, hogy ahogy elkezdtem újra edzeni egyből kurva kövérnek láttam magam, pedig előtte egész okés volt a viszonyom a testemmel.

Aztán múlt héten már beütött a kreatin + edzés kombó, szépen látszódnak újra az izmaim, viszont ezzel párhuzamosan a súlyom is felment és most ezen görcsölök éppen, mert legalább fél éve nem volt ennyire magasan. Tehát most egyszerre látom geci kövérnek és kurva izmosnak is magam. Plot twist: egyik se vagyok.

Konklúzió nincs, max annyi, hogy akárhogy is nézem nagyon messze van még a Steve Rambo test...

#edzés #testkép #sose leszek száz alatt ha így haladok #amúgy csalóka a cím mert nem hiszem hogy testképzavarom lenne #sajnos tény hogy kövér vagyok #de az hogy ennyire változik hogy látom magam biztos nem annyira normális

[macskabuzi]

Vekengő rinyaposzt, egyaltalan nem kerek segitseget meg felesleges tanacsot, toxic positivity-t meg foleg nem, csak jobb ezeket kiirni magambol ahelyett, hogy csak magamban emesztenem

Biztos jo azoknak akiknek a parkereses nem veget nem ero csalodassorozat, akik vonzoak, ertekesek, izgalmasak, akiket kivan a masik nem, akar feltetel nelkul.

En egyik se vagyok. Van sok dolog amire buszke lehetek es amiben erteket kepviselek, de Ertektelen vagyok mint ferfi

Nekem csak az jut, hogy otthon bámuljak ki a fejemből, kattogjak mit basztam el megint, miért van az, hogy fittebb vagyok mint valaha, tudatosabban öltözködök (általában), messze jobb az attitűdöm és kommunikációm mint bármikor, és mégis soha ennyi idő nem telt el amiota tortent barmi.

Aprilisban lesz 3 eve, hogy veget ert az utolso, fogjuk ra kapcsolat, ami volt kb 2 honapos, azota szinte csak elsorandik.

Meg csalodasok.

Szeptemberben lesz 5 eve, hogy az utolso igazan hosszutavu kapcsolatomnak vege lett. Nem a magány gondolata miatt fáj, hogy ahogy haladok elore az idoben egyre valoszinubb, hogy ez igy is marad, hanem az, hogy azt a boldogsagot amit egy masik ember szerelme adhat meg tobbe mar nem fogom atelni.

Ahogy öregszek csak egyre rosszabbak az eselyeim, de egyszeruen nem latom hogyan tudnam elgyaszolni ezt az egeszet magamban, hogy ne erdekeljen innentol kezdve a tarsas let.

#randomposzt

[konyvekkozt]

búcsúztató - S. halálára

S. ma délben elhunyt

ő nem emlékezett rám, én viszont emlékeztem rá, mikor még utcásként látogattam. egy társasházban húzta meg magát, ahonnan kilakoltatták. egy lakó hívott minket, mert aggódott érte, már december volt, jött a hideg

S. szóba sem akart állni velünk, aztán csak beszélgettünk. nem érdekelte a hideg, ő volt katona, mindent túlél

mire lakóm lett, már könyökmankóval járt, elütötte egy kamion, úgy rakták össze a lábait

némileg makacs ember volt, de jó humorú. sokat dolgoztunk azért, hogy megértsük egymást. idős volt már, férfi, nem fogadta jól az intézményi szabályozást. aztán összeszoktunk

két nappal a kórházba szállítása előtt beszéltem vele utoljára. fájlalta a lábát, de a frontot panaszolta

két nap múlva kezdődött a kálvária, mikor napokig próbáltam megtalálni az egészségügyben. mire ötödnap megtaláltam és bementem hozzá, már nem volt magánál. utána még kétszer voltam nála, akkor már az intenzív osztályon

sok volt ez a két alkalom. de egyszer kellett mennem a meghatalmazásommal, hogy megtudjam, hogy van. két nap múlva pedig tusfürdőt, borotvát vittem neki, mert azt kértek a nővérek. mondtam is neki, hogy biztos morcos lenne az eper illatú tusfürdőért

sokat dolgoztam az intenzív osztályos élményeimmel. és a határokkal is. S. akkor már nem volt magánál, nem reagált, de szerettem volna, ha tudja, ott van mellette valaki, ezért miközben beszéltem hozzá, megsimogattam az arcát

ma a halálhír után sírtam. utána elintéztem a legszükségesebb adminisztratív teendőket vele kapcsolatban. holnap pedig majd szétszálazom a bevonódás kérdését. azt gondolom, szociális munkásként jogom van gyászolni egy ügyfél halálakor, közben meg nagyon rendezetlen viszony ez, hiszen nem rokonom. nem az, mégis én voltam az egyetlen, aki kereste, látogatta. (a lányát értesítettem, beszélt egyszer a kórházzal, de nem ment be hozzá - ami egyébként szerintem teljesen érthető, sok ez így ennyi év távolság után) először és utoljára akkor voltam halál közelében lévő ember mellett, mikor nagyi haldoklott. az ember jellemzően nincs idegenek halálos ágya mellett. de S. vajon idegennek számított?

ha nagyon jól haladok a belső munkámmal, szeretném megírni a dilemmáimat egy tanulmányban

S. ma 12:09-kor elhunyt. az örök világosság fényeskedjék neki!

sok vele kapcsolatos élmény miatt örökre emlékezni fogok rá. és örömmel tölt el, hogy ha felszínesen is, de most már ti is ismeritek, esetleg gondoltok is rá néha

[fenyescsillag]

Utálom hogy nem haladok egyről a kettőre.

#magyar

[sztivan]

aftersérv*

most vasárnap lesz napra pontosan fél éve, hogy egy másik vasárnap, harmadikán azt mondta a gerincem, hogy milyen szép kanapéd van, igazán kár lenne, ha nem tudnál felkelni róla

tegnap elértem egy fontos mérföldkőhöz, egyszerre vittem fel az emeletre a karomban a két gyereket

és most vasárnapra van betervezve azóta az első 10 km-s futásom

elég fos érzés volt akkor szeptember elején elvergődnöm a hétvégi ügyeletre, majd onnan átküldtek a dél-pestibe, onnan viszont haza, mert csak neurológusok voltak bent ügyeletben, úgyhogy másnap reggel, amikor újra két órámba telt felkelni, utána el a háziorvoshoz, ő továbbküldött az sztk-ba, ahol hét óra várakozás után sorra is kerültem, és végre kezdtek velem valamit

*valójában nem tudom, hogy ezt lehet-e sérvnek nevezni, az egyik orvos azt magyarázta, hogy a több stádiuma közül az orvosok még nem annak hívják ezt, a köznyelv már igen. akárhogy is, nagyon fájt. és persze aki orvosnak csak mondtam, hogy rohadt sokat sportolok, mind azt kérdezte, hogy az nem okozhat ilyen bajt, de ugye sok ülőmunkát végzek?

az első, tényleg gyors javulást hozó tipp az volt, hogy feküdjek mindig nagyon keményen, első lépésként két hétig a földön aludtam, és ettől már legalább nem két óra volt reggelente felkelnem álló helyzetbe. közben pedig beindult egy gyógytorna és fizikoterápia, az is sokat javított. pár hónapnak el kellett telnie, amíg beütött az eredménye - persze türelmesnek kellett lenni, sokáig annyi volt a javulás, hogy csak olyan érzés, mint ha megvertek volna, nem olyan, mint ha épp vernének, na de aztán működött. a lényeg az, hogy a fenékizmaimat erősítsem meg, azok tartsanak, ne a gerincemre nehezedjek, és tök furcsa érzés sok év sportolás után felfedezni, hogy új izmaim kezdenek el működni

teljesen mindent ez sem oldott meg, sőt, november végén lett egy visszaesésem is, amikor azért napi három-négy fájdalomcsillapítóra szükségem volt. még jó, hogy mielőtt szeptemberben bedurrant volna, a nyáron kisebb fájdalmakat már éreztem, mert arra augusztusban kaptam egy időpontot kicsivel karácsony előttre, és onnan elküldtek egy vízi kúrára. úgyhogy a január-februári délutánjaim egész komoly része arról szólt, hogy a Lukácsban masszíroztak meg áztam a termálvízben, közben pedig a gyógytornát csinálom tovább - és működött!

mostanra jutottam el oda, hogy 95 százalékban rendben vagyok, éles fájdalmam régesrég nem volt, tompa is csak nagyon ritkán, igazából csak a túl puha széken ülést és a hirtelen irányváltásokat nem szeretem. edzeni is tudok újra, úszni és bringázni már óvatosan október óta, futásban még nagyon el vagyok maradva a csúcstól, de boldoggá tesz, hogy nekiálltam megint. szóval haladok

vannak persze furcsa dolgok, például hónapokig nagyrészt otthonról, a kanapé mellett térdelve dolgoztam, de most már ez is sokkal jobb. a legnehezebben megszokható egyértelműen az, hogy meg kellett tanulnom nem hason aludni. (negatívum, hogy az immunrendszeremet ez jó alaposan igénybe vette, minden más nyavalya elleni küzdésre kevesebb erőm marad, úgyhogy a februárom arról szól, hogy amikor kicsit megfúj a szél, akkor utána taknyos és vörös orrú vagyok napokig), jó, meg amikor beküldtek MR-re, akkor gondolkoztam azon, hogy mások mennyi pénzt szoktak fizetni ugyanilyen hangok hallgatásáért, amikor azt technobulinak nevezik

és tényleg nagyon biztatni szeretnék mindenkit, akinek ilyesmi baja van - engem speciel a heti 40 óra ülőmunka ütött szét -, hogy menjen el és kezeltesse magát, mert azzal szemben, amit a defetisták állítanak, ebből bizony ki lehet jönni és csodálatos érzés újra mozogni meg teljes értékű emberként funkcionálni

[geoparduc]

Annyira szeretném tudni, hogy mitől alakult ki a fejemben ez az irtózatos spirálos szorongás. Mikor szorongok, ezért nem tudok dolgozni és halogatom, de ettől egyre jobban szorongok, mert még nem kezdtem bele és félek, hogy elbaszok mindent, ezért az utolsó utáni pillanatig halasztgatom a dolgaim, amíg egy pánikroham szélén lifegve, egy éjszakai nem alvással összegányolok valamit, amire egy hónapom lett volna amúgy.

Persze annyira szarul vagyok emiatt, hogy értelmes, pihentető dolgokat sem csinálok. Mert ha ilyenkor elmennék találkozni a barátaimmal, akkor már elviselhetetlen mértékű lenne szorongás, hogy nem csináltam meg azt a valamit. Éééés emiatt szorongok azon is, hogy egy szar barát vagyok.

Aztán nyilván elkezdek nem aludni emiatt, ami szintén nem segít a szorongáson. És akkor már már retteghetek azon is, hogy majd megint olyan szarul leszek, hogy gyógyszert kell majd szednem, és az azzal járó külső-belső kontrollt nem viselném el, valószínűleg megint félrekezelnének és retteghetnék a mellékhatásoktól. És itt persze rászáll a kisördög a vállamra, hogy hát soha nem is a gyógyszerek segítettek legjobban figyelni, hanem a falcolás [köszönöm a saját hülyeségemnek, hogy a remek állapotom örömére még egy éjszaka alatt ledaráltam a sorozatot, ahol a sportoló csaj harapja magát hasonló megfontolásból], de hát azt azért már tényleg nem lehet...

És akkor jön a mi a faszt csináljak? Ha teszek egy kört a ház körül, akkor vagy helyrekattanok, vagy elfáradok és elalszom. Ha végre eszem valamit, akkor vagy felmegy a vércukrom és beindul a dolgozás, vagy elalszom. Ha elszívok egy cigit, akkor vagy beáll szuperpozícióba az agyam, vagy elkezdek azon gondolkodni, hogy hány évig él egy galamb és egy 3 órás értelmetlen internetezgetésbe kezdek és nem haladok. És ezt sorolhatnám napestig, mert egyszerűen minden csak olyan 15-20 százalékos eséllyel segít...

Óóóó és nem, egyáltalán nem akarok beszélni róla, pláne nem akarok segítséget kérni. Az csak újabb elbaszott egy óra, amikor nem dolgoztam és csak a mások lelkiismeretét nyugtatja meg, rajtam nem segít. Én nem akartam ez lenni.

[kiforditom-szetszedem]

Tegnap jó napom volt.

Hajnalban indulás BP-re. BP kollégák supportálása, megbeszélés a főnökkel, ritka egyetértés. Lehet, hogy időnként nem BP-re, hanem a nagyváradi irodába megyek keddenként, kb középen vagyok, nekem is jobb a változatosság, a nagyváradi irodának is jobb ha kéznél vagyok, s nem csak online látom őket 4 éve. Belső meeting, nem kerül rám több súly, valahogy látszódik, hogy van elég s haladok ahogy lehet. Hazafelé úton még sor kerül egy telefonbeszélgetésre egy potenciális csillagvizsgáló restaurálásról, majd fotózok pár állatot, beszerzek pár dupla spotlámpát, amit a házhoz érve fel is szerelek. Hát le is veri a fi relét. Debug, négyből három rendben, egy zárlatos. Azt kihagyom, a többi jó. Hazafele menet kigondolom a megoldást rá, majd hétvégén folytatom. Gyors bevásárlás, otthon a család vár. Fáradt vagyok, borulok fel a kimerültségtől, bontok egy sört, vacsora, arra gondolok, hogy tartalmas nap volt, majd bedőlök az ágyba.

Zajlik az élet.

[otodiklovas]

Tegnap haladok a bicajommal a kerekparuton, Sibrikrol a Gyomroi utra. A bicajutra le van tamasztva egy TIER roller. Elhasaltam, nem lett kulonosebb bajom,de felbasztam magam. Felkerestem az uzemeltetot, h ugyan basszak mar le az utolso hasznalot, de nem tudnak segiteni. Mondom nem az elerhetosege kell hanem, h szoljanak neki, legkozelebb figyelmesebb legyen.

Eljutottunk oda, ha feljelentest teszek, akkor a hivatalos megkereses utan, felveszik a kapcsolatot a felhasznaloval.

Majd megkerdeztek, h a roller gps jeladoja alapjan en voltam aki eltoltam a rollert?

Hat persze, h en, mert ott allt a bicajuton es forgalmi akadalyt kepezett. Felhivtak a figyelmem, h ez nem helyes, ha nem vagyok regisztralt felhasznalo, jogtalanul hasznaltam az eszkozt es elofordulhat, h megserult a feloldas nelkuli hasznalat soran a barmi, az akarmi a rolleren. Mivel tudjak az elerhetosegemet, a kesobbiekben egy esetleges karteritessel kapcsolatban megkereshetnek.

Legkozelebb a faszom, fog a dolgoknak utana menni jobbito szandekkal, hanem megfogom a rollert es bebaszom az elso katyuba.

[csacskamacskamocska]

Tegnapom

Egy kávézóban reggeliztem, kósza pillanatig gondoltam rá, hogy ki kéne posztolni, mutava, hogy milyen fene jó kis életem van, de kínosnak éreztem volna, úgyhogy csak bámultam ki az utcára és kivételesen raktam cukrot a lattéba. Megnéztem a lakásban az új padlót, és egy kósza pillanatig gondoltam rá, hogy ki kéne posztolni, mutatava, hogy nem csak saját lakás, de nem is akármilyen padló, a kivitelező nyalizva lelkendezett, hogy milyen fasza padlót választottam, gondolom reménykedett, hogy elnézőbb leszek az elbaszásokkal. Végül nem posztoltam, mert nincs a lakásban olyan szög, ahonnan az egész látszana, úgy meg olyan, mintha a Praktikerben padlómintát fotóznék. Étteremben ebédeltem és egy pillanatig gondoltam rá, hogy kiírom hogy flörtölt velem a görög étteremtulajdonos, de valójában ez vendéglátói rutin, gáz lenne magamra vennem, de tényleg kedves volt, és nagyon várta, hogy valami édességet is rendeljek. Kár, hogy minden trükköt ismerek.

Összeraktam egy mosdószekrényt meg egy kiságyat. Vigyorogtam, hogy a sminkkészlet mellett rutinszerűen van nálam csavarhúzó, hát baszdmeg, miféle nő vagyok, ez valami új típus lehet a világban, mostanában már a körmöm se törik bele, de ha a melósok megdicsének érte hétfőn (nem is gondoltuk, hogy ilyen ügyes vagy) akkor leszúrom őket egy sminkecsettel! Aztán estefelé bevásároltam az Aldiban, ronda, elhasználódott ikeás táskával cihelődtem hazafelé, fájt tőle a hátam, de kaptam olyan helyet a villamoson amit szeretek viszont majdnem elaludtam a fáradtságtól, hát, tényleg érdekesen nézhettem ki a hajléktalanfeelinges ócska szatyorral, mert a hátizsákomat viszont megdicsérte a pénztárosnő, hogy nagyon menő. A villamoson azon merengtem, hogy az üres lakásban egy sámlira leültem oda, ahol régen az íróasztalom volt, és megint hallottam a kisfiam meztelen talpának hangját, ahogy jön reggel, a kinőtt kis pizsamájában, hogy felmásszon az ölembe. És akkor elsírtam magam. nagyon. Pedig tudtam, hogy AKARTAM minden változást és örültem, hogy felnőttek mert megcsináltam, képes voltam rá. És lett másik lakás, amiben jobban élhettünk, és ezt is megcsináltam, és tényleg én, egyedül, ügyesen gazdálkodva azzal, ami adatott, nem tartott el senki, és valójában nem is érdekelt senkit, hogy mennyi küszködés van mögötte. Akkor felhívtam egy barátomat és zokogtam a telefonba, és ő tudta, hogy miért sírok, és hagyott beszélni. Azt mondta, hogy nagyon örülne, ha már végre el tudnám felejteni azt, aki arra sem méltat, hogy szóljon, ha nem jön el egy találkozóra, nem érdemel meg. Sírtam, hogy nézd... nincs kinek megmutatnom, hogy milyen lett, nem érdekel senkit. Még udvariasságból se. Elmesélte, hogy a narcisztikus pasija most egy pszichológus csajjal jár. Teljesen érthetetlen a dolog. Ezek mindketten betegek... Aztán nevettünk, milyen hülyék vagyunk mindketten, meg lebaszott, hogy írjam már meg a novellát amit várnak. Jó, jóóó. Aztán ma reggel már csak arra tudtam gondolni, hogy van választásom, és minden milyen szépen elrendeződött valójában, és milyen faszság sírni, amikor örülhetnék, mert megintcsak ügyes voltam, nem basztam el, sőt, haladok, és most nekiállok annak a novellának. Kialszom én magamból ezeket a tegnapokat.

#tegnap #lakás #padló #sírás #04-16

[samott]

Örülök neked

A napokban ket baratnomtol (ertsd: noktol akik a barataim) is megkaptam ezt, egymastol fuggetlenul, es nagyon jolesett. Nem konkretan annak orultek hogy talalkoztunk, es nem is csak annak hogy ismerjuk egymast. Hanem hogy latjak a valtozasokat az eletemben es tetszik nekik amerre haladok. Hogy batrabb vagyok, hogy nyitok uj dolgok fele. Jo lesz ez. :)

[starmythelonesurvivor]

Én úgy szeretek nevetni. Az egyetlen dolog, ami nyilván nagyon túlozva, de rávesz, hogy lépkedjek tovább ezen az életnek nevezett pöcegödrön. Elnézem a dátumot, kétszer utazom. Haha, egy idióta vagyok. Nem sikerül semmi se, van ez így, még mondjuk felbukhatnék a sarkamban. Meleg a beton legalább. A faszim attól ocdt kap, ha át kell sétálnia egy vidéki piros lámpán az éjszaka közepén, miközben, ha lelépek a kijelölt zebrára, akkor átszalad, hogy ő ugyan nem fogja feltartani a kocsikat (ez előtt mondta, hogy egy úriember nem siet). Rosszul vagyok tőle, minden pillanatban szakítani akartam, de valahogy most már végleg elvesztem. Nem volt elég erős a gépem, ahhoz kiszedjek egy videót, vettem egy “anya laptopot”. Azért dolgozok egész nyáron, és táncolok az őrület határán, hogy egyáltalán legyenek eszközeim, ahhoz, hogy dolgozzak. Az, amiből függetlenedni akartam, elpárolgott. Vettem egy teleobit is. Az esemény fotóimmal 4 napja traktálom a felelős nőt, hát ő elfoglalt. Az én képeim mennek ki mindenhova, és megkérdeztem, hogy végül tetszettek-e. Hát, egy két használható volt közöttük. Nem vagyok egy professzionális picsa, magam is szorongok konstans, hogy a idióta művészkedés helyett inkább az alkalmazott oldalt kellett volna csinálnom, de egyértelműen jobb vagyok, mint az ő béna szemszögből lekapott, mobilis képei. Hogy rohadjon meg, mosolygok, bazsalygok. Videót vágok, hangosan értekezek a kolleginával, hallja a főnökasszony, hogy haladok. Imposztor szindrómában leledzem. Semmire nem elég a pénzem, nem tudnék megélni. Ma beküldtem a pótfelvételire a portfólióm. Nem érdekel, hogy túlléptem a kritériumot, nem azért güriztem egy évig egyfolytában, hogy az animációm állóképek legyenek, kihagyjam a két autonóm fotósorozatom, meg kreációim. Elszálltak a képek, amiket napokkal ezelőtt készítettem a ruháimról, megelőzve kézi mosással, meg kemény vasalással. Ma este kellett munka után rögtönöznöm, most tört meg bennem végleg valami. Elkezdtem felesezni. Mire meglettem mindennel, vagy 4 bennem volt. Azok a napok, amik kívülről másnak menőnek, meg csodásnak tűnnek, nekem nem pihenések, pont a leg”fancybb” programokon nem tudok nevetni, jól érezni magam, nem vagyok képes így regenerálódni a munkából. Hiányzik a társaság, akit kedvelek. Hiába érzem jól magam 1-1 napokra egyedül, vagy a barátaimmal, nem tudja ellensúlyozni ezt az óriási aranykalitkát, meg a munkát. Utálom az életem, utálom, hogy nem utálhatom, mert privilegizált helyzetben vagyok, utálom, hogy nem merek lépni. Nyomorogni nem kellemes, ellenben így én leszek a boldogtalan szűz mária a strand fesztivál Vip-ban. Oda se szeretnék menni, csak pihenni akarok.

[csakcsiga]

4 hét.

Ennyibe telt megcsinálom a lakást. Tisztasági festésnek indult, aztán félig felújítás lett belőle. Mint kiderült a tulaj próbálta toldozgatni-foldozgatni a lakást de sajnos nem sikerült. A konyhát, fürdőt majdhogynem újra kellet vakolni.

De már kész. Összepakoltam, kitakarítottam a polcokat feltettem. A képekről még nem döntöttem de majd azok is felkerülnek ha kitalálom.

Meg is ünnepeltem egy laza 12 órás alvással.

De már készül a zsemle meg a jövőheti kaja. Élvezem, hogy tisztaság van és nem kell itthon semmit csinálni.

Néha a pokolba kívántam ezt az egészet, de összességébe egész jól megoldottam. Örülök, hogy egy edzést se hagytam ki emiatt* és a melót is tudtam normálisan menedzselni.

Köszönöm @kockalany nak az eszközöket meg a sok jótanacsot, segítséget.

Nagyon vicces, hogy mennyi mindent megtanultam ezidő alatt. Pl. Glettelelni vagy villanyvezetékek kötni, normálisan fúrni na és a legfontosabb... Türelmesnek lenni és elfogadni ha valami nem úgy jön össze ahogy azt terveztem.

Jó kis tapasztalat volt. Ha saját lakásom lenne valószínűleg több időt és energiát is pakoltam volna bele de így is elégedett vagyok.

*valószínűleg hamarabb is tudtam volna végezni, de volt olyan nap mikor választanom kellett, hogy vagy rápihenek 1-1 nehezebb edzésre vagy többet haladok a lakással. És a pihenés győzött.

#élet #edzés #csiga tisztasági fest

[sztivan]

2023 volt az az év, amikor minden eddiginél nagyobb lett a távolság aközött, hogy mennyire jó itthon a családdal és hogy mennyire rossz a világ szinte mindenhol máshol

és semmit nem látok, amitől 2024-ben a világ vagy az ország jobb hely lehetne. simán ott a lehetőség, hogy ez Trump és Putyin éve legyen, ami itt Közép-Európában nem egy túl nyerő forgatókönyv, a nyomi populista előretörést nem nagyon látom, mi állíthatja meg, Magyarországon meg szépen konszolidálódott a NER, bármiféle ellenállás kifáradt, nem tudom, mitől lehetne ez bármiben is jobb. vagy akár csak nem rosszabb, mint most

azért érzek csak jókora adag normalitást magam körül, mert szerencsémre eközben a családom tökéletes, olyan emberek vesznek körbe, akikkel imádok együtt lenni. hogy még ennél is nagyobbak legyenek az érzések ellentétei, a saját testemet bezzeg most nem szeretem, már hónapok óta arról szól minden, hogy a gerincemet visszahozzam olyan állapotba, aminél nem kell minden mozdulatomat figyelni, mikor okozok valami újabb fájdalmat magamnak. haladok a rehabbal, de nagyon lassú és nagyon elegem van már belőle

szóval igen, fáradtan zárom 2023-at, és nagyon reménykedem benne, hogy 2024 a gerincemben jobb lesz, a családomban marad ugyanilyen csodálatos, a világban meg félve várom, mi fog történni

[faszom-azegeszbe]

"De úgy szeretlek téged, hogy

Majd megeszlek

Foglak zsebre váglak

Magammal viszlek

És rád nevetek

Ha elkeseredsz

Bárhol

Elférsz

Itt bent.

A haverom, ő tud amúgy

Szar örömöt háromfélbe

Nem felezek, most haladok

Pont be vagyok őszintézve.."

#magyar #dalszoveg #spotify #fiúk #dohány 28