Tumgik
#nekem is fáj
halalkapujaban · 2 years
Text
Neked bármire igent mondanék
41 notes · View notes
Text
Nem írtál. Számítottam erre, de akkor mégis miért vagyok csalódott?
70 notes · View notes
everybodyforsaken · 1 month
Text
What do you mean you can't talk right now? I knew I was a burden. No-one wants to talk to me when I'm really hurtin'
~SkyDxddy
0 notes
Text
Szeretnék evilági lenni.
szeretnék része lenni annak amit át élek. De csak teher vagyok mindenki vállán. Néha károgo vészmadárnak, néha még bűntudatnak hívnak. Teljesen mindegy mit csinálok, mennyire vagyok jó. Hogy mindig ott vagyok, mindig lehet rám támaszkodni, mindig segítő kezet nyújtok... Ha egyszer rosszkor szólalok meg, és mondok igazat... Ha egyszer hibázom... Már csak az számít. És nem leszek más mint kopott képekkel, elavult emlékekkel, és keserűséggel megtöltött hátizsák, aki bár jól szolgált évekig most elszakadt. Ìgy nehéz vinni, és hát az évekig hű társnak nem jár az a kegy, hogy megvarrják, rendbe tegyék, gondoskodjanak róla. Keresnek egy újat, őt pedig az első szemetesbe dobják. Mert az könnyebb. Tehermentesítés.
0 notes
Text
mesélnék neked a fájdalomról, ami a bennem lakik, de félek, hogy a te szíved is megszakadna
773 notes · View notes
banatostenger · 1 month
Text
“Vad volt, de hozzád mindig hűséges…„
97 notes · View notes
hungarypolls · 2 months
Text
37 notes · View notes
lelkiegeszseg · 2 years
Text
Ha vele egyszer vége lesz.. Soha többet nem fogok kötődni senkihez!
100 notes · View notes
lonelysoul235 · 2 years
Text
"Tetszel" de miért nem keresel akkor? Kurvára fáj hogy semmibe veszel miközben elvileg bejövök neked.
Sosem leszek elég jó.
33 notes · View notes
Text
Elég sok olyan nőt követek instagrammon akik felmerik vállalni, hogy a testük nem tökéletes. Nagyobb a hasuk, szőrös a kezük, narancsbőrös a lábuk hasuk.
Azt mondják ez normális, és ők így tökéletesek a maguk módján. Boldogok.
Én is annak látom őket és oly nagyon örülök, hogy ezek a nők megtalálták magukban a szépséget.
Azonban hiába nézem őket, tekerek a posztjaik legaljára, egyszerűen én nem tudok így érezni. Hiába tudom, hogy normális az amit ők állítanak és az is gyönyörű. Én, egyszerűen fulladok a testemben. Úgy érzem busba köt és nem tudok mozogni. Hátráltat.
Egyszerűen nem tudom elfogadni ezt, nem megy.
22 notes · View notes
elvesztett-bizalom · 4 months
Text
Tudnám szeretni.. még nekem is szoknom kell a gondolatot. Hosszú idő óta ő az egyetlen, akinél képes vagyok érezni bármit is.
Tudnám szeretni.. de őt fáj szeretni. Mert tudom, hogy ő nem szeret.
Tudnám szeretni.. bárcsak ne tudnám..
128 notes · View notes
macskabuzi · 2 months
Text
Vekengő rinyaposzt, egyaltalan nem kerek segitseget meg felesleges tanacsot, toxic positivity-t meg foleg nem, csak jobb ezeket kiirni magambol ahelyett, hogy csak magamban emesztenem
Biztos jo azoknak akiknek a parkereses nem veget nem ero csalodassorozat, akik vonzoak, ertekesek, izgalmasak, akiket kivan a masik nem, akar feltetel nelkul.
En egyik se vagyok. Van sok dolog amire buszke lehetek es amiben erteket kepviselek, de Ertektelen vagyok mint ferfi
Nekem csak az jut, hogy otthon bámuljak ki a fejemből, kattogjak mit basztam el megint, miért van az, hogy fittebb vagyok mint valaha, tudatosabban öltözködök (általában), messze jobb az attitűdöm és kommunikációm mint bármikor, és mégis soha ennyi idő nem telt el amiota tortent barmi.
Aprilisban lesz 3 eve, hogy veget ert az utolso, fogjuk ra kapcsolat, ami volt kb 2 honapos, azota szinte csak elsorandik.
Meg csalodasok.
Szeptemberben lesz 5 eve, hogy az utolso igazan hosszutavu kapcsolatomnak vege lett. Nem a magány gondolata miatt fáj, hogy ahogy haladok elore az idoben egyre valoszinubb, hogy ez igy is marad, hanem az, hogy azt a boldogsagot amit egy masik ember szerelme adhat meg tobbe mar nem fogom atelni.
Ahogy öregszek csak egyre rosszabbak az eselyeim, de egyszeruen nem latom hogyan tudnam elgyaszolni ezt az egeszet magamban, hogy ne erdekeljen innentol kezdve a tarsas let.
65 notes · View notes
a-sziv-dadogasa · 1 year
Text
Képes vagyok már úgy csalódni benned hogy az nekem nem fáj.
328 notes · View notes
Text
Szégyen
Megszámolhatatlan mennyiségű aljasság fűződik orbánék nevéhez, de ez az egyik legelkeserítőbb:
Kedd este a Bibó István Szakkollégium vitaestet rendez az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az életvégi döntés kérdésköréről, ahová Karsai Dánielt is meghívták. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, és a legális eutanázia lehetőségéért küzdő alkotmányjogász a Facebookon azt írta:
Sajnos a vitán egészségi állapotom miatt nem tudok részt venni. Ez volt bibósként különösen fáj.
Az eseményre ezért egy háromperces videót küld Karsai, amelyet online is meg lehet nézni.
„A téma ugyebár az emberi méltóság. Én két hónapja nem tudok modern technikát használni, mobilt, tabletet, a legbensőségesebb üzeneteimet is valaki más nézi meg nekem és válaszol helyettem.
A magánszférám a szó szoros értelmében eltűnt”
– mondta a felvételen. Ezután bemutatott egy olyan fejpántot, amelyhez hozzá lehet erősíteni egy érintőceruzát, amelynek a segítségével most újra képes tabletet kezelni. Az eszközt két hete kapta, azt mondta: „Ha lassan is, tudok gépelni. Elképesztő jó érzés volt.”
A videót azzal a kérdéssel zárta:
Önök szerint ez a helyzet teljességgel méltóságteljes?
44 notes · View notes
csacskamacskamocska · 27 days
Text
Válogattam
anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.
Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.
Tumblr media
36 notes · View notes
sziszikeeh · 1 year
Text
Süketítő volt a csend közöttünk, mikor elfogytak az értelmes szavaink.
Csak vártuk hogy a másik szólaljon meg előbb, de egyikünk sem tette. Ültünk egymással szembe némán, és nekem lassan könnyek szöktek a szemembe, azok a könnyek le folytak az arcomról és újak érkeztek a helyükre.
Mit tudnék mondani?Mit érnék vele?
Tehetetlenek voltunk, hiszen egyikünk sem számított erre. Szerelmünk túl gyönyörű volt ahhoz, hogy ezt előre lássuk.De valami mégis megtört benne, és szakadékként repedt végül szét.
Fáj tudod? Hát miért nem vigasztalsz? Miért nem ölelsz magadhoz? Miért nem nyugtatsz?Kérdéseimre is a csend válaszolt helyetted. És ekkor már tudtam ,hogy ennyi volt, egy álom ébredéshez jött.
- a legnagyobb csend
297 notes · View notes