Tumgik
#napi zene
dreamerkf · 1 month
Text
Napi zene
youtube
0 notes
mar-nem-szeretlek · 1 year
Text
- Honnan tudod, hogy szerelmes vagy?
- Értelme lesz a daloknak.
341 notes · View notes
kockalany · 1 year
Text
youtube
Így jár az, aki nekiáll turkálni a régi jutyubos lejátszási listáiban :( :) :'(
9 notes · View notes
Text
2. nap.
Dolgok amik boldoggá tesznek…
Mi is a boldogság? Az amúgy egy relatív dolog. Az emberek egész banális dolgoktól lesznek boldogok. Egy jó zene vagy éppen egy pozitív hír vagy egy családtag, vagy tevékenység.
Nos hàt én egy pozitív személyiségű embernek tartom magam így nagyon sok minden örömet tud okozni.
De itt felmerül bennem a kérdés kedves olvasó: Van különbség az öröm és a boldogság között?
1. Szeretem mikor Ő ott van mellettem és az ölemben fekszik. Olyankor megnyugszik, csendesen szuszog. A közelsége engem is megnyugtat és ad egy olyan kellemes jó érzést ami feltölt energiával, segít elfeledtetni a napi agymenéseket…
Egyszerű mint levegőt venni. Tiszta őszinte gondolatmentes. Feltölt. Csodás érzés.
2. Születése óta fontos számomra… minden lépése kedves számomra. Mióta a világon van minden megváltozott. Olyan számomra mint az oxigén. Jelleme hasonló az enyémhez, formálható és kedves. Minden reggel és minden este mikor hazaérek vagy éppen elindulok megnézem hogyan alszik. Az életem más lenne nélküle… Lehet én is más lennék nélküle.
3. Mikor sütök. Az előkészület, ahogyan kimérem az alapanyagokat és elkészítem a tésztát. Látom magam előtt ahogy elkészül. Érzem az orromban az illatát ahogyan sül. Ahogy keverem a krémet, vagy csak éppen nyújtom a tésztát… S mikor a sütőből kiveszem a tepsit és látom a kész terméket. Megnyugtat a látványa, és szeretem az elismerést amit kapok érte.
4. Szeretem a munkám. Az embereket akik körbe vesznek, akik motiválnak. Szakmai elismerés amire mindenki vágyik. Az az energia amit ad és adrenalin ami nap mint nap motivál. Ami feltölt és tapasztalatot ad és nap végén azt mondhatom: Megérte.
Millió dolgot tudok felsorolni még… De úgy érzem a lényeget már leírtam. A többi mind csak teljessé teszi a tökéletességet.
2 notes · View notes
nyuszimotor · 9 months
Text
Amúgy
elég menő volt a Tesla-napi utcabál ma - volt zene, kalács dögivel meg jó emberek és jó hangulat is.
3 notes · View notes
m0rs4 · 1 year
Text
Tumblr media
I posted 1,683 times in 2022
That's 1,175 more posts than 2021!
174 posts created (10%)
1,509 posts reblogged (90%)
Blogs I reblogged the most:
@nyuszimotor
@tryagain
@nwmia
@m0rs4
@mikropenisz
I tagged 1,221 of my posts in 2022
Only 27% of my posts had no tags
#kurvaéletke - 76 posts
#igény volna rá - 56 posts
#zene - 54 posts
#sötét és mély a múltnak kútja - 53 posts
#a lányok angyalok - 44 posts
#fenék péntek - 42 posts
#fenék friday - 42 posts
#lol - 40 posts
#this could be us - 40 posts
#igény az volna rá - 38 posts
Longest Tag: 56 characters
#az érett mangó hiánya hazánkban nekem is bassza a csőröm
My Top Posts in 2022:
#5
első emeleti udvari lakás.
ennyire képes direkt besütni hozzám a nap, április és augusztus között, délelőttönként kb 2 órát.
Tumblr media
és akkor csodálkozom, hogy fél évig tart a téli depresszióm....
38 notes - Posted July 3, 2022
#4
Én sokáig szerettem volna házközpontú fűtést, de ez pokol, legalábbis Gerdáéknál: megérkezem, és rögtön kivetkőzöm magamból.
Tumblr media
(Nálam még mindig csak napi kb 1 órát megy a cirkó, de szinte csak a száradó ruhák miatt.)
Holnap megint hétfő, halálosan meg vagyok sértve.
43 notes - Posted November 6, 2022
#3
leugrottam az Aldiba pár apróságért, és hirtelen felindulásból vettem egy akkus morzsaporszívót is.
nektek hogy telik a vasárnap délutánotok?
44 notes - Posted May 29, 2022
#2
Okosítsatok ki, plíz!
Nem tudom, hogy beoltassam-e magam 4. Pfizerrel, már itt az omikronos verzió is (tesóm két hete azt kapott). Áprilisban voltam beteg, de nem volt vészes, szóval már egyáltalán nem parázom tőle (a kurva 2022 egyik legjobb hete volt egyébként, mikor emiatt otthon lehettem).
Mit mond a tumbli? Már ha mond valamit... érdekel ez még bárkit? (Engem nem igazán.)
102 notes - Posted November 9, 2022
My #1 post of 2022
letöltöttem a tindert
csináltam profilt
kb 5 napot jósolok neki
103 notes - Posted March 2, 2022
Get your Tumblr 2022 Year in Review →
6 notes · View notes
egy-lany-blogja · 2 years
Text
1.Ha a világon bárkit választhatnál, kit hívnál meg vacsoravendégnek?
-Dalai Lámát
2.Szeretnél híres lenni? Miről és hogyan?
-Nem
3.El szoktad próbálni telefonbeszélgetés előtt, hogy mit fogsz mondani?
-Igen és még így is bele gabajodok abba amit mondani szeretnék 🤦‍♀️
4.Milyen lenne számodra egy „tökéletes” nap?
-Ha egyedül akkor zene hallgatás, elmennék masszázsra sétálnak egyet az erőben.
-Túra a hegyekben,vagy séta az erdőben majd megnézni a naplementét a párommal egy pohár bor mellett.
5.Mikor énekeltél utoljára hangosan saját magad örömére? És mikor másnak?
-Magamnak napi szinten zene kíséretében másoknak soha,túl veszélyes lenne a hallásukra.
6.Képzeld el, hogy 90 évig élsz, és életed utolsó 60 évére választhatsz: egy 30 éves szellemi képességeit vagy testét választanád?
-Szellemét.
7 .Van valami titkos előérzeted, hogy hogyan fogsz meghalni?
-Agyvérzés vagy infarktus.
8.Mit szoktál csinálni a szabadidődben ?
-Zenét hallgatok,rajzolgatok,sétálok vagy csak ki ülök az udvarra és élvezem a csendet ,játszok a kutyáimmal.
9.Miért vagy a leghálásabb az életben?
-A keresztfiamért és azért,mert fel álltam mindig amikor a padlón voltam.
10.Ha változtathatnál visszamenőleg a neveltetésedben, min változtatnál?
-Több önbizalmat adnék és bátorítást és hogy ne legyek naiv.
11.Mi volt életed legnagyobb traumája?
-4 évesen megharapott egy pitbull keverék kutya.
-16 évesen megerőszakolt egy srác.
12.Ha holnap reggel egy új képességgel vagy tulajdonsággal ébredhetnél, mi lenne az?
-Gyógyítani szeretnék érintéssel.
13.Ha lenne egy kristálygömböd, mely megmutatná az igazságot, miről szeretnéd leginkább tudni: saját magadról, az életedről, a jövődről, vagy valami másról? Mi lenne az?
-a kapcsolatomról a párommal és arról lehet e kisbabám a közel jövőben.
14.Van olyasmi, amiről régóta álmodozol ha igen mi az?
-Hogy édes anya leszek.Ez minden álmom és vágyam.
15.Mi életed legnagyobb teljesítménye?
-Olyan nincs.
16.Mi a legnagyobb érték számodra egy barátságban?
-Őszinteség és bizalom.
17.Mi életed legszebb emléke?
-Keresztfiam születése.
18.Mi az amit egy életre megtanultál?
-A bizalom két élű fegyver.
19.Ha most megtudnád, hogy egy év múlva meghalsz, változtatnál valamit az életeden?
Igen,eljárnék kirándulni és mindenkitől bocsánatot kérnék és elmondanám,hogy szeretem őket.
20.Mit jelent számodra a barátság?
-Menedék.
21.Milyen szerepet játszanak az életedben a szerelem és a szenvedély?
- hullámzó van,hogy mindent elsöprő a szenvedély és szerelem és van az ellenkezője amikor haldoklik az egész kapcsolat.
22. Mi az 5 jó és rossz tulajdonságod?
-Jó: kedves,barátságos, jószívű, lehet rám számítani és önzetlen
-Rossz: naiv,bunkó,féltékeny, harag tartó bizonyos esetekben,nem tudok nemet mondani.
23.Mennyire szoros a kapcsolatod a családoddal?
-Hugommal nagyon szoros már szinte barátnőm.
Anyu & apu átlagos
Bátyám békülő fázisban vagyunk
Másik batyammal semmilyen.
24.Milyen a kapcsolatod édesanyáddal?
Átlagos.
25.Ha a barátom/barátnőm akarnál lenni ezt tudnod kellene rólam.
-Dilis vagyok ,viccelődök,sokat beszélek és szeretet cunamit küldök rád azért mert vagy nekem,ugyanakkor komoly dolgokról is lehet velem beszélni és egy életen át kitartok melletted.
26.életed legkínosabb pillanata..?
-Leestem suliba a lépcsőn pont tele volt a folyosó amikor azt látták,hogy valaki seggen érkezik lefelé.
27.Mikor sírtál utoljára?
-Kb,2hete
28.Ha ma este hirtelen meghalnál anélkül, hogy bárkivel is beszélni tudnál, kinek akarnál feltétlen pár szót mondani és mit? Miért nem mondtad el ez idáig?
-Nehéz választás lenne de a bátyámnak azt hogy bármi történt is én szeretem őt.
29.Lángol a házad és minden tulajdonod bent van. Kimentetted már a szeretteidet és háziállataidat, és csak egyvalamiért tudsz visszarohanni. Mi lenne az, és miért pont az?
-Fénykép albumok.
30.Melyik nemhez vonzódsz?
-Biszexuális vagyok így mind két nemhez.
2 notes · View notes
sogorok · 1 month
Text
youtube
A legkirályabb Valentin napi zene! 😜
0 notes
metalindex-hu · 5 months
Text
Ultima Ratio Fest 2023. 10. 08. Paradise Lost – Primordial – Omnium Gatherum – Harakiri For The Sky, Barba Negra Red Stage
Ultima Ratio Fest 2023. 10. 08. Paradise Lost – Primordial – Omnium Gatherum – Harakiri For The Sky, Barba Negra Red Stage - https://metalindex.hu/2023/10/19/ultima-ratio-fest-2023-10-08-paradise-lost-primordial-omnium-gatherum-harakiri-for-the-sky-barba-negra-red-stage/ -
Az előző napi Őszentségével történő sörözés után sem volt kérdéses, hogy erre a bulira mindenképpen mennünk kell, így a délelőtti regenerálódás után maximális lelkesedéssel indultunk neki az estének a párommal. Egyéb kerti teendőink miatt kis késéssel estünk be a Barba Negrába. Megmondom őszintén, lehet, hogy innentől el is engedem az állandó „érjünk oda nyitásra” heppemet, ugyanis ez az alkalom is bebizonyította, hogy így is simán bejutunk és nem kell fél órát sorban állni és a merch-pultot sem fosztják ki addigra (na, mondjuk ez nem biztos, hogy mindig állja a helyét ).
Persze ehhez az is kellett, amit szomorúan konstatáltam újfent, ám most hatványozottan, írtó kevesen jöttek el (aha, a könnyű bejutás…). Tudom, október közepe, suli, rossz idő (egy ilyen bulihoz tökéletes egy ilyen komor este), ám az én olvasatomban ezek a bandák simán megérnek egy kialvatlan hétfőt, de azt is elfogadom, hogy nálunk ezek a vasárnapi szeánszok valahogy mindig is fekete bárányok voltak/vannak. A söradag megvétele után be is vetettük magunkat a terembe, ahol már zajlott a Harakiri For The Sky koncertje. Hiába ismerem őket az átlagnál nagyobb mértékben, valahogy mindig is a periférián mozogtak nálam, igazán csak az első egy-két albumukat hallgattam, de lehet, hogy ezt a téli estéken pótolni fogom, mert a banda egészen tisztes bulit nyomott. Nagyon átjött az a zene, amit nyomnak. Tömény, hömpölygő, black metalba oltott, dühvel átitatott melankólia… Semmi hacacáré, meg show, pont úgy, ahogy egy ilyen bandától elvárható. Nagyon tartalmas, szépen felépített számaik vannak, aminek hála nem érzed fárasztónak az igencsak hosszúakat sem. A legrövidebb az ott hallottak közüli kedvencem volt, a Homecoming: Denied!, az is kb. nyolc perces volt. A hat számukból négyet értünk el, de nagyon meggyőző volt, hangulati felvezetőként tökéletes választás volt, a záró Calling the Rain pedig egy kisebb balladának is felér, ha az ember csak erre a számra ért ide, már akkor megérte!
Hogy aztán az Omnium Gatherum stornozza az egészet, kicsit ki is lógtak a sorból . Ugyanis az ők melo-deathes zenéjük inkább az aktívabb közönséget célozta meg, tény, elég nagy sikerrel, de itt sem kellett nyomorognunk, annyira, hogy simán kisétáltunk a köv sör-feles adagért, kajáltunk és utána simán visszasétáltunk a helyünkre, az első sorokba. Hiába tekint vissza nagy múltra a banda, annyira sosem tudtak magával ragadni, megkockáztatom, hogy a gyűjteményemben nem is találnék tőlük semmit. De ez semmit nem von el a koncertbeli teljesítményükből, ami egyértelműen csillagos négyes volt. Ugyanis miután túltettem magam az erősen eltérő hangulatbeli váltáson, engem is teljesen maga alá gyűrt a banda pörgése. Olyan szinten kitöltötték a színpadot, hogy az ember csak kapkodta a fejét, éppen kit nézzen, kire figyeljen, kit hallgasson. Az énekes Jukka Pelkonen Duracell-nyusziként pörgött a számok alatt, lendületes előadásmódja, és a megjelenése bizony, igenis egy ilyen zenéhez illik, bár néha egy kicsit Bruce Dickinson-feelingem volt, amit mind a zene, mind pedig a megjelenése megerősített. Szerintem nem kicsit hasonlít rá . Úgy En Block, egy Maiden-feeling átjárt az egész buli alatt, annyi eltéréssel, hogy a zene azért érezhetően a keményebb – bár emészthetőbb – vonalát képviselte a metálnak. De nem is egy koppintáshoz volt szerencsénk, a bandának igenis megvan az erős stílusa, jellegzetességeik pedig remekül kidomborodnak egy ilyen bulin, mind engem, mind a páromat magával sodort a lendületességük, a dallamos, pattogó dalaik. Simán öt pont lehetett volna a buli, ha a vége fele nem dobtak volna be egy vonyító gitárszólót. Igen. Amúgy nem lenne bajom az ilyen szólókkal, de az egész este alatt nem hallottam egy nyújtott szólót sem, és az Omnium Gatherumnál sem éreztem, hogy oda való lett volna, az én addigi lelkesedésemet valahogy ki is zökkentette az a pillanat. Ettől függetlenül elismerésem a bandának. Rendesen odatették magukat, így aki még kómásan ténfergett, biztosan felébredt addigra.
És végre elérkeztünk, amire eredetileg is jöttem, bár nem tagadom, a fentebb taglaltak alapján olvasható, hogy azért eddig is csupa kellemes meglepetés ért, de vállalom, hogy én bizony elsősorban a Primordial miatt jöttem… És meg is kaptam, amit szerettem volna. Ha a két eddigi bandát összegyúrjuk, megkapjuk keltáink egy órájának minden esszenciáját. Már a nyitódalnak választott As Rome Burns hatalmába kerítette az addigra azért már felgyűlt társaságot (ennek ellenére simán besétáltunk az első sorba, uh. csak viszonylag felgyűlt…), az utána jövő új albumos How It End-nél már el is esett az ember ellenállása. A 2007-es album egyik legjobb nótája élőben is erős, és nyomasztó, a mély nyitó-riffek, a monoton „törzsi” dobolás, mint valamilyen áldozattétel vezette fel a bandát, Nemtheanga hangja szinte perzsel, ahogy a lángoló birodalomról énekel, mit énekel, megénekli! Mozdulatai szinte előadták a dalt, mint ahogy az utánuk jövőket is. a How It Ends bár érezhetően más kor szülötte, és nincs meg az a látnoki, komor ereje, mégis jó választás volt, folytatásnak. Róma bukása után már csak a mindenek vége jöhet. A heavysebb hangzás, a gyorsabb ritmus egy pörgős exsztázisba hozta az embert, a To Hell Or The Hangman, az előző album szintén erős nótája is helyett kapott így, a Coffin Ship nótánál pedig már a páromat is teljesen magával ragadta a zene, hiába ő eddig nem is ismerte őket. És nagyjából így lehetne folytatni a koncert további felét is. Mind a zene, mind a hangulat nagyon erős faktora volt a koncertnek, igazi Primordial esszencia volt az elejétől a végéig, a setlist pedig tökéletesen felölelte a 21. századi zenéjük minden aspektusát. Remekül felépített buli volt, mialatt Nemtheanganak arra is volt ereje, hogy a közönséggel való kapcsolatépítés ne legyen a hangulat kárára, pedig sokat kommunikált velünk, mind testileg, mind nyelvileg. Sajnos, minden jó véget ér egyszer, így a Primordial is – legnagyobb bánatunkra – befejezte a maga igen rövid fejezetét. Róma lángba borulásával kezdtük, minden birodalom bukásával végeztük.
Utánuk nem sokkal jött is az est „főbandája” (elméletileg a Primordiallal együtt Co-headliner bulinak indult, de nehéz lenne tagadni, hogy a közönség nagy része a PL-re jött), a Paradise Lost. És itt valami eltörött… Az újabb sörünkkel visszatérve már nagyban ment Enchantment, de valahogy nem tudtam felvenni a ritmust, pedig a Draconian Times albumot még szerettem is, most nem jött át, és ezt az érzést az utána jövő Forsaken is erősítette. Egymásra néztünk a párommal és láttam, hogy ugyanezt érzi, mint én. A Primordial koncertje után egész egyszerűen – legalább is nálunk – ez a zene valahogy kevés lett, mintha valamit elvenne az értékéből, erejéből. Így kimentünk, megittuk a sörünket, és most először nem éjszakaival mentünk haza, otthon pedig folytattuk a Primordial estet.
Mivel egy beszámolónak illik mindenre kitérnie, így bizony a cikkem végeztével sajnos nem tudom nem szóvá tenni, hogy bizony a technika ördöge itt sem volt az oldalunkon. Bár én is értékeltem az egész buli félhomályos hangulatát, és én nem panaszkodhatok, elvégre kb az első és a negyedik sor között ingáztunk, néha bizony szinte alig lehetett kivenni a zenekarokat, annyira tompa volt a fény. Hátul el se tudom képzelni, mit láthattak pl. a Primordialból, és a hangzás továbbra sem megy. Néhol szinte csak a gitárt lehetett kivenni, vagy épp nagyon kongott az egész, BÁR, ez az este még a jobbak közé tartozik
Reaper
A Reaper által fentebb taglalt körülmények miatt nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy véleményt alkothassak a Paradise Lost koncertjéről, amely az Vltima Ratio Fest elnevezésű turné keretében tette tiszteletét Budapesten a Harakiri for the Sky, az Omnium Gatherum és a Primordial társaságában. Nagy várakozással tekintettem Greg Mackintosh és társai fellépése elé. Sokszínű életmű az övék, és tulajdonképpen minden zenei korszakukat meg tudom hallgatni, ha nem is áll hozzám egyformán közel az összes. Kicsit enerváltnak éreztem a kezdésüket, de aztán belelendültek, már amennyire a húzós középtempókat annak tekinthetjük a kisebb mértékben death-es ízű, gyakran azonban doom-osan hömpölygő nótákban. A koncert hangzása nem volt tökéletes, ahogy a világosítás sem, de a fényjáték hangulatosságát nem vitatom. Az Enchantment-tel nyitottak, a Forsaken-nel folytatták, a harmadik nótára (Faith Divides Us – Death Unites Us) már meggyőztek, utána pedig egyre inkább bólogatásra késztettek az angolok. A Requiem-et a zseniális One Second követte, utánuk egyik legnagyobb kedvencem, a Hallowed Land csapott oda! Nick Holmes hagját helyenként gyengének hallottam az est folyamán, amely meglehet, hogy a hangosítás számlájára írható, ám összességében tetszett az énekteljesítménye. Greg Mackintosh számomra egyéniség a gitárosok között, de nem csupán az extrémebb hajviselete miatt. Kimondottan szeretem a játékát, dallamvilágát. Szólói egyediek, jól felismerhetőek, az Icon és Draconian Times albumok különleges világával felért a csúcsra. Hű társa, Aaron Aedy a kezdetek óta kiválóan dolgozik össze vele a hathúroson, ahogyan Steve Edmondson basszer is stabilan alapoz a kezük alá, immár 35 esztendeje. Rutinjuk a színpadon is hibátlanul érvényesült. Jó volt a The Enemy és a No Hope in Sight, de az As I Die, no meg az Embers Fire mozgatta meg igazán a hallgatóságot! Kis hatásszünet után a kihagyhatatlan Say Just Words csendült fel a ráadásban, majd az Obsidian album Ghosts című dala zárta a műsort.
Mindent összevetve -a kisebb hiányosságok ellenére- nagyon tetszett a PL előadása, viszont remélem, legközelebb hosszabb programmal örvendeztetnek meg bennünket, mert azért nekem egy Gothic, egy The Last Time, egy Shades of God vagy egy True Belief nagyon hiányzott ezen az estén!
John Quail
0 notes
pre-med · 6 months
Text
2020.09.28.
A nap mikor utoljára láttalak (valószínűleg).Emlékszem mennyire kétségbe voltam esve..Hirtelen sötétség és némaság vett engem körbe.Egy szakadék de annál is rosszabb helyre löktél te engem akkor.Mintha az óceán kellős közepén hajoztam volna majd hirtelen vihar támadt.Egy akkora vihar amibe majdnem belefulladtam.Sokaig tartott mire kijutottam a partra de sikerült.Te nem össze torted a szivemet.Hanem elvittel belőle egy darabot...3 év eltelt.az a darab mai napig hiányzik!! Kijelenthetem mindenféle túlzás nélkül hogy a narcisztikus kurva anyám után Te vagy a második helyen akitől a legtöbb fájdalmat kaptam.A többi ember aki bantott hozzád képest csak egy vihar volt.De Te magad voltál egy természeti katasztrófa.Amibe az ember vagy belehal vagy tuleli de nem lesz már ugyanolyan mint előtte.Emlekszem hogy mennyire szenvedtem.Bolond "anyam" után miattad sírtam a legtöbbet.Nagyon fájt...Nem tudom szavakba önteni.Napokon keresztül úgy mentem iskolába úgy léteztem mint egy halott...Vártam hogy vissza gyere..De nem jöttél..."Olyan magányos voltam hogy legszivesebben leszakitottam volna magamról a bőrt raadtam volna egy probabara és útra indultam volna vele".Ezt éreztem akkor.Es ez igyis volt.ketsegbeeses,fájdalom,csalódás,szenvedés hullamjaiban voltam.Akkor jutott eszembe hogy ha ez tavaly történik 2019-ben akkor fix hogy öngyilkos lettem volna.Nagyon mely depresszióban szenvedtem akkor.Lenyegeben olyan szarul voltam hogy az egész orvosi egyetem sem érdekelt.. 0 motiváciom volt.Es ez is kurvara megviselt.Akkor úgy voltam vele hogy ez a helyzet kibírhatatlan ha valami nagy baj fog történni akkor megteszem.Ha Te ott akkor elhagytal volna az több mint nagy baj lett volna.Kepes lettem volna rá.Kattant voltam mentálisan.Elhagyasod ha akkor megtortent volna az lett volna a halálos vegitelet.Bar lényegében 2020-ban is kőkemény depresszióban szenvedtem.Es 2019-2022-ig.kisebb-nagyobb kihagyasokkal de meg akartam halni.Azert valamennyire ilyen téren jobb lett a mentális allapotom.Ettol függetlenül ugyanúgy rengeteget szenvedtem első időszakban napi szinten sírtam,többször is.estenkent kb állandóan.Eleg volt rád gondoltam vagy akár egy zene egyből bogni kezdtem.Hianyoztal de nagyooooooon!! 2021 tavaszán eljezdtem Rólad verseket írni.Egyszeruen nem úgy éreztem csak így tudom feldolgozni hogy elkészítettelek.
"Ha eletemben nem vagy mar verseimben elsz tovabb"
De volt olyan gondolatom is hogy elkezdek vezetni egy naplót amiben leírom hogy alakult a baratsagunk szóval lényegében az egészet.Nagyon szerettelek.Sot....kimondhatatlanul.Hiszen az orvosi után Te voltál a legfontosabb.De emberben a Legfontosabb.Egy olyan személy hogy bárki takarodhat de Te nem.Barki elmehet mert nem érdekel de Te nem.Barki felaldozhato mert nem érdekel.Te vagy a lényeg Te voltál a lényeg.Baszd meg embert én így soha a budos kurva életbe nem szerettem!!!! Te egy olyan világot mutattál meg nekem amiről csak álmodoztam...Egy világ amiben csak ketten vagyunk.A Mi világunk.<33 Istenem hogy mennyire is fájt hogy az a sok terv amiket mondtunk azokból nem lett semmi..Szerbiába való nyaralás stb..Emlékszem mikor kibekultunk.Az a 3 hét.tovabbra is azt mondom életem legszebb 3 hete volt..Annyira verset írtam rólad.Mai napig tudok idézni belőlük meg azokból is amiket már vagy 3 éve nem láttam.Versbe foglaltam a közös baratsagunkat is ami végül nem született meg...Nem tudtam befejezni...Gyönyörű vers volt...Mai napig úgy gondolom hogy az élettől vagy az Univerzumtol egyfajta jel volt.A vers nem fejeződött be...Neked soha nem tudtam megmutatni..Emlékszem amit adtál pluss ponit azzal mennyit aludtam.Mikor nagyon rosszul voltam este és legszivesebben lefekudtem volna a földre és meghaltam volna akkor vele aludtam.Es sírtam.Sokat.de sok mindent adtál nekem.Amiket végül kidobtam.A tárgyakat kidobtam dobni de az emlékeket meg az érzéseket nem!!!
Eltelt 3 ev.A favorite personomon kívül senkihez sem tudok érzelmileg kotodni...Ez nagy részben miattad van.Te nekem tökéletes voltál.Egy olyasvalaki akire mindig is vágytam.Erdekes mert a favorite personom is pont ilyen...💞.Miközben írtam a sorokat elsirtam magamat...3 év után.Annyi minden történt velem.Ez egy komoly trauma volt számomra.Mai napig cipelem ezeket a sebeket.Valamivel már jobb.De fáj.Legbelul fáj.Vegezetul csak annyit hogy legbelül én ugyanúgy szeretlek Téged.es valahol meg mindig fontos vagy nekem.Remelem már boldog vagy vagy afelé haladsz.<3
0 notes
partyanimalshu · 6 months
Text
Rúzsa Magdi az ikreiről: „A teljes család támogatását élvezzük”
Tumblr media
Ki vigyáz Rúzsa Magdi ikreire, amíg az énekesnő koncertet ad? Hogy tud a háromgyermekes anyuka egyik pillanatról a másikra ünnepelt dívává átlényegülni? Hogyan hat az anyaság az alkotói lényére? A népszerű énekesnő először beszélt ezekről a sokakat foglalkoztató kérdésekről egy exkluzív interjúban. Fantasztikus zene, elképesztő látványelemek és egy ragyogó szépség a színpadon, ez a Rúzsa Magdi produkció. Az énekesnő és csapata olyan összehangoltan és gördülékenyen dolgozik együtt, mint egy összeszokott nagy család, ahol mindenki percre pontosan tudja, hogy mi a dolga és a feladata, annak érdekében, hogy a közönség egy felejthetetlen koncertélménnyel gazdagabban térjen haza. Pedig Magdi élete gyökeresen megváltozott az utóbbi másfél évben, ikrei születése óta. „Mindig szerettem előre tervezni, így nem okozott gondot számomra, hogy a gyerekekkel kialakítsuk a napi rutinunkat. A koncert napokon sincs ez másképp, amikor készülnöm és indulnom kell, jön a plusz segítség. A teljes család támogatását élvezzük” – árulta el árulta el a GLAMOUR magazinnak adott exkluzív digitális címlapinterjújában Rúzsa Magdi, hozzátéve, hogy nagyon fontos neki, hogy a koncerthelyszíneket is úgy állítsák össze, hogy ne kelljen túl hosszú ideig távol lennie. Az énekesnő azt is elmondta, hogy a koncertek napján úgy intézik, hogy a férje mindig otthon legyen, és hozzá érkeznek a segítségek, ami általában a család és egy plusz ember. „Természetesen nehéz elindulni, de mivel minden időmet velük és az ellátásukkal töltöm és már másfél évesek, illetve tudom, hogy mire először megébrednek már otthon vagyok, így nyugodt szívvel végzem a dolgom” – folytatta Magdi. Hangsúlyozta, hogy nagyon fontos, hogy az ember megőrizze önmagát! A gyerekeknek is az a jó, ha egy kiegyensúlyozott, boldog édesanya néz rájuk, aki nyugodt körülmények között tudja nevelni őket. „Szerencsésnek érzem magam, hogy az én hivatásom lehetővé teszi azt, hogy megélhessem az anyaságot, és közben megmaradjon a színpad, a közönség szeretete és a zene is” – teszi hozzá az énekesnő. Hogy mi kell ahhoz, hogy nyugodt szívvel hagyja hátra hármas ikreit és a maximumot nyújtsa a színpadon, illetve az alkotásra hogyan hatott ez a megváltozott élethelyzet, a teljes interjúból kiderül. A teljes interjú: https://www.glamour.hu/sztarhirek/ruzsa-magdi-backstage-interju/5qmbdht?utm_source=Glamour&utm_medium=Glamour&utm_campaign=mozgocimlap&utm_term=mozgocimlap&utm_content=mozgocimlap Read the full article
0 notes
mar-nem-szeretlek · 2 years
Text
-belül csak sírtam, de kívül nevettem
15 notes · View notes
stellinaverse · 10 months
Text
1460 nap
Négy év szingliség. Ezernégyszázhatvan nap, ki tudja hány óra, perc, másodperc, egyedül. Mire tanít?
Türelemre. Ez iszonyúan fontos dolog, de még fontosabb, hogy megemlítsem: rohadt unalmas és egyhangú. Főleg, hogyha olyan személyiség vagy, mint én; aki folyton elunja magát, akármibe kezd is bele.
Önmagunk tisztelésére. Ilyenkor van időd arra, hogy többször is átgondolhasd, mire van a későbbi, jövőbeli kapcsolataidban szükséged. Illetve…Ha ki tudod küszöbölni azokat a műhibákat, amiket korábban elkövettél, gratulálok, máris jobban tudsz majd hozzáállni a partneredhez.
Egyedül lenni. Lám igen, ez a legnehezebb része. Lesz időd gondolkodni miközben bámulod a plafont, millió egy youtube videó, folyamatos szomorú zene hallgatás után egymagad fogod randira vinni, magadnak veszel majd Valentin-napi virágot, stb. Az idő lassan fog telni, kaparni fogod a falat, főleg az elején. Akkor még az űrt, amit a régmúlt szerelem hagyott megemészteni is brutális feladat. Adok egy tippet is ennek túlélése érdekében: a hátad mögé rakott vaskos párnák majdnem olyanok, mintha valaki mindig melletted aludna éjjel.
Újra felragyogni. Ismeritek azt, amikor valaki átesik egy szakításon, és a sokk miatt rögtön összekapja magát?... A “Glow up” csak azután lesz igazán teljes, hogyha már lerendezted magadban a dolgot, régen nem érzel semmilyen kötődést (!) senki iránt. A belső ragyogást az emberek meglátják, ami pedig hatással lesz az ismerkedésre.
Megszeretni a hibáid. Ahogyan a szerelmeid is szerették, amikor kócos hajjal reggel rájuk mosolyogtál, lassan te is elkezded megérteni. (Azért beszélek többes számban, mert remélem nem csak én estem át ezen a korszakon, ezt kívánom mindenkinek!) Lesznek napok, amikor ez megtörik, amikor félsz majd kimenni az utcára és azon fogsz töprengeni, hogy mostmár senki sem szeret, és miért is kellenél másnak? De ez múlandó, megígérem neked.
Gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni.
Tervezni, valakivel valamit, amit egyszer… igen.
Saját addiktívum:
Spirituális felvirágozás. Igen, elméletben hatvanszor bocsánatot kérek mindenkitől, akinek valaha egy rossz szót is szóltam, vagy úgy gondoltam akkor abban a pillanatban, hogy megéri rázúdítani a haragom. De leginkább magamtól kérek, mikor olyan dolgot engedtem meg, amit nem lett volna szabad. A mérleg kiegyenlítése fontossá vált a négy év alatt. Bármilyen naivan is álltam hozzá, igenis vannak rosszakaró emberek, meg kell tanulni nemet mondani. “Kedvesnek” látszani nem muszáj hiszen mások sem félnek belemarni egymásba. Tilos rágódni meg nem történt szituációkon, félmondatokon, vagy mondjuk egyetlen eseményen ami mindent megváltoztatott. Tilos azt gondolni, hogy mindenki utál, és hogy senki sem szeret, hogy egy senki vagy aki még nem is néz ki jól. Ezek aggodalmak, nem pedig tények.
Mindennél többet érsz, de ne feledd azt sem, hogy nem mindenki látja. Ez így van rendjén, az aki tényleg melléd való (akár barát akár partner) neki elég, hogyha a véleményére adunk. Sokkal többet foglalkozik a mai társadalom a külvilág megítélésével. Ez egy másik téma, majd kifejtem.
Hosszú poszt. Obv.
0 notes
bdpst24 · 11 months
Text
A közösség erejével ünnepelték a 19. Európa-napot Budapesten
A közösség erejével ünnepelték a 19. Európa-napot Budapesten
Számos izgalmas program és futóverseny várta az ünnepelni és szórakozni vágyókat az Európa-napi fesztiválon  Hazánk uniós csatlakozását is ünnepelve egész napos, ingyenes fesztivált tartottak Budapesten. Az idei rendezvényen számos izgalmas és színes program várta a közönséget. Lehetőség nyílt híres olimpikonokkal közösen futni az immáron hagyománnyá vált Európa-napi futóversenyen, de a zene…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
hangdala · 1 year
Text
HangDala Lélekstúdió az önismereti úton
HangDala Lélekstúdió az önismereti úton
Hangdala lélekstúdió… Aki eljön hozzád az énektanuláson keresztül annyit kap, amennyit képes befogadni abból, amire akkor szüksége van. A felszínen zene, játék a hangokkal, remek móka. Feltöltődés, amit tovább viszel az otthonodba, a munkádba.  Ha mélyebbre engeded, akkor a napi feszültségen túl elkezdi lassan oldani azokat az elakadásaidat, amikről talán tudtál, de megtanultál velük együtt…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
peterweiser · 1 year
Text
A picike bolt Akihabarában
Megjegyzés: Sajnos a videó angol feliratot kapott, magyar nincs hozzá
Tokio központjában van egy terület, amit Akihabarának hívnak. Nagyjából a második világháború óta létezik igazán, iszonyatos sebességgel fejlődött ki, mint „elektromos város”. A negyed a modernizáció egyfajta kivetülése, végtelen neonfények, a japánról készült fotók nélkülözhetetlen kelléke (ismerjük ugye, a soksávos keresztben zebra, random templom az xedik dinasztiából, meg ugye Akihabarából valami kép). Nyilvánvaló turista célpont is egyben. A modern popkultúra minden szelete elérhető a területen a mai napig - van itt minden, elektronikus eszközök teljes spektruma, videojátékok, képregények, manga, film, zene, számítógépeket és azok perifériáit áruló kicsi és nagy boltok, használt és új biznisz, minden. Itt lehet pl. még fel sem bontott ritkaságokat kapni, akár a 70-es évekből is - itt tényleg minden van, csak győzze az ember feldolgozni. A hozzá tartozó megjelenés is meghatározó, végtelen, soha le nem kapcsolt fényreklámok, beépített pici és hatalmas boltok, utcának tűnő „folyosók”, stb. Mint egy steampunk világ élőben, leszámítva a mászkáló androidokat, meg repkedő kocsikat. Manapság már nem akkora a kontraszt a nyugati világhoz képest, mint a 80-as években, de azért Akihabara még mindig fellegvára az elektronikával átitatott napjainknak.
youtube
Nagyon érdekes látni, hogy ebbe a modernizációba, ebbe az örökké élő, internettel átitatott világba, hogy szövi bele magát a tradíció vagy az átlagos japán ember kultúrája, gondolkodásmódja. A fenti videóban egy pici kis üzletet látunk, egy olyan picike boltot, ami szerintem a világ nagyobbik felén nem is létezhetne, itthon biztos nem. Ebben a napfénytől elzárt, szűk helyen a tulajdonosa elektronikai eszközöket/alkatrészeket árul, több mint 43 éve. A lassan 70-es éveiben járó kereskedő azt mondja, hogy bár zárogatnak be körülötte boltok, de azért annak a pár hobbistának, tanulónak, akik maguk akarnak mondjuk rádiót építeni otthon, nagyjából ő az egyik utolsó kereskedő, aki elad alkatrészeket. Persze kiderül, hogy a nagy megrendelőiből él igazából, de mégis… Az egész sztoriban az átfogott időintervallum a legkomolyabb számomra, ami nagyon szürreálissá teszi ezt az egészet. Mert, ha megnézzük mi történik, hogy zsebkendőnyi helyen árul, hogy egy alagúton mászik be gyakorlatilag a saját boltjába minden nap, ahol nagyjából egy pozícióban tud ülni… S ahogy ebben a monotonitásban teltek az évek a felesége meghalt, jelenleg az anyukája demenciában szenved és munka után rá vigyáz… Mégse csapta rá az egészre az ajtót. Ha csak úgy a folyosóra nyíló boltját nézzük, meg a száraz tényeket, túl sok örömöt nem látunk ebben a sztoriban. Másik oldalról valami teljesség jön át ebből az egészből, az élet rendje bukkan fel, ahogy a nyugdíjas éveiről elmélkedik, vagy arról, hogy mi lesz, ha majd bezár… Ő dönt így, tudja mi a következménye ennek az életformának. Kívülről nézve dögunalmas a napi rutin, de ez a fickó valahogy mégsem elégedetlen.
Valami van ebben a videóban, talán a megbékélés azzal ami van, még ha az nem is túl sok. A „többre nem vágyás” elfogadása. Ezer kérdés, mert elgondolkodtat ez a videó. Szereti ezt valójában? Ha nem szeretné, ülne ott? Miért nem akart többet vajon? Ha nagyokat ki tud szolgálni, nyilván megvolt/megvan a kapcsolatrendszere. Miért nem növesztette tovább az egészet? Lehet, hogy más élete lenne... Különbözőek vagyunk. Valószínűleg neki elég volt ennyi, nem akart több terhet, nem óhajtott több feladatot, elég volt annyi amennyit kapott. Ezt jól csinálja és kész. Milyen nehéz is lehet eljutni erre a pontra! Persze lehet igénye sem volt ennél többre. Ha lett volna, máshogy élt volna. Ezt kell követni? Vagy nem szabad leállni és próbálni kell tovább nyújtózni, ameddig lehet? Nehéz ügy. A kérdéseket mindenkinek magának kell megválaszolni.
Special thanks to Tokyo Lens for the video!
0 notes