#megtörtség

[ertednyilt-viragok]

Senki sem tud azokról az estékről amikor síri csendben pörögnek a könnyeid megrázva az egész tested olyan dolgok miatt, amiket azt hiszik már rég elengedtél.

Senki sem tud arról, hogy amikor bemész a wc-be egy buli közepén igazából nem a sminkedet igazítod, csupán elszakadt a cérna és könnyekben törsz ki, mert annyira fáj minden és annyira nem megy ez.

Senki sem tud arról, miért vált hirtelen az arcod a mosolyból végtelen szomorúsággá, mert eszedbe jut hogy nem az életed része.

Senki sem tudja hányszor küzdesz magaddal, hányszor érzed magad egy porhüvelynek melybe csak pillanatok erejéig költözik egy lélek, egy kis vidámság.

Senki sem tud semmit, és ez így van rendjén.

#gondolat #saját #fájdalom #megtörtség #senki sem tudja #viszonzatlan szerelem #nem az életem része #buli #sírás #könnyek #hallgatás #nehéz #még mindig #hiányzol

[meghalnikenemar]

Annyira utálom mikor azt mondják nekem:

Neked olyan jó.

Olyan fiatal vagy, semmi gondod az életben.

Te mégis honnan tudod azt, hogy nincs semmi gondom?!

Hogy nem harcolok minden nap magammal, hogy elfogadjam magam.

Hogy nem veszek magamra minden rossz szavat ,ami felém irányul.

Hogy nem vagyok fáradt testileg és lelkileg.

Hogy nem robbannék fel.

Hogy nem vagyok összetörve.

Hogy nem tartok mindent magamban.

#utálom #semmi gond #kriszta #mit gondolnak? #elegem van #megtörtség #csönd #magány #magyar #tumblr #sírás #jó

[kibaszott-karma]

A megtört lélek, már hozzá szokott a fájdalomhoz.

#fájdalom #szenvedés #megtörtség

[tacelttil]

Éjjel van. A gondolataim nem hagynak békén. Meggyújtom a cigit, s beleszívok, hiszek abban, hogy könnyebb lesz, de egyre rosszabb. Érzem, ahogy a fájdalom, a megtörtség, az elfeledés és az összes belső vívódás a felszínre akar törni. A lelkem mélyén tudom, hogy káros a cigaretta, de vajon a visszafojtás, a szenvedés, a véget nem érő, ismétlődő pánikrohamok és az öngyilkos gondolatok egészségesebbek?

#cigi #káros #gondolatok #belső vívódás #pánikroham #öngyilkos gondolatok #saját poszt #saját érzelmek #saját gondolat

[holdbolszakadtlany]

egyszerre vagy szomorú és mérges. már-már a sírás határán vagy.

valaki odajön hozzád, s megkérdezi mi a baj

ilyenkor felméred, hogy valaki észrevette. a megtörtséged. egy pillanatra kimutattad.

annyit mondasz: semmi gond nincs, s előhúzod gyilkos mosolyod.

ugyanis nem akarod, hogy valaki veled maradjon. tudod hogy végleg megtörnél, s talán ki is engednél.

de ezt nem szabad. nem tudhatják meg mire gondolsz, furának néznének. idegennek. szociopatának.

- leírás magamról, azt hiszem

#szeretet #szociopata #ideges #utálom #sírás #magyar #hungarian #sajatgondolat #saját gondolat #saját érzés #érzések #hold #lány #én #te #imádlak #szeretlek #haha #szerelem #ok #olvasd el #love #hate #:)

[angelofghetto]

delfinek és elefántok

Újranéztem egy videót, ami azt a kérdést teszi fel, miért fogadjuk el a diktátorokat.. hogy ez vajon egy Stokholm-szindróma, vagy az a fajta megtörtség, ami a koncentrációs táborok rabjaiban fejlődött ki, akik a kitárt kapukon sem mentek ki, mert jobb hozzászokni a biztos rosszhoz, mint minduntalan felőrlődni az újabb remény és újabb csalatkozás örvényében. Azt is mondogatják, hogy keleten imádják a cárokat, kánokat, szultánokat, császárokat és maharadzsákat, mert azok hangyanépek.

Egy nyugati, aki szabad önrendelkezésben és nemzeti öntudatban születik, el sem tudja képzelni, mi ennek a gyökere. Ránk magyarokra is gyakran sütik, hogy birkák vagyunk, mert nem balhézunk, nem emelünk barikádokat, nem robbantgatunk és lövöldözünk, ha valami nem tetszik. Sokat gondolkoztam ezen.

Szerintem valójában a mi lelkületünk a példaképekre épül. Ahogy Árpit is pajzsra emelte a hét vezér, mert őt találták legalkalmasabbnak a vezetésre az erényei alapján, és őt akarták követni. Akkor értettem meg ennek a működését, mikor elolvastam Lecső Zsolt: A légió a mi hazánk című könyvét. Abban le van írva a folyamat, hogyan vívja ki a parancsnok a tiszteletet azzal, hogy messze túlmutat a teljesítménye, tűrőképessége és felelősségérzete a katonáién. Ezért természetes az alárendelteknek, hogy szemrebbenés nélkül beugranak a parancsnok és a golyó közé, ha kell, sőt megtiszteltetésnek érzik ezt. Az igazi vezető nem leigáz, hanem megbecsülést ébreszt.. nem előre küldi a katonáit, hanem maga halad elől bátorságban, bölcsességben, erényben.

Azt hiszem, a mi tragédiánk az, hogy nem találjuk a helyünket sem a nyugati típusú tömeg-demokráciában, sem a keleti típusú elnyomó hatalmi rendszerben. Valójában mindkettő esélyt ad a gátlástalan emberek feltörekvésére, a korrupcióra. Ahogy egyszer egy szoknyás paraszt néni mondta nekem a tápiószecsői vonaton: „aranyoskám, a politika olyan mint a húsleves, előbb-utóbb minden szemét felkerül a tetejére”.

Sokat járok kamaszok között, és rajtuk érzem legerősebben, mennyire vágynak példaképekre, értelmes célokra, valahová tartozásra és egyben önmaguk kiteljesedésére. És egyre kevésbé vannak példaképek. Talán az akcióhősök lennének azok? Vagy a meggazdagodottak? A felkapaszkodott celebek? Hol van ebből az értelem, a kreativitás? Az amiben mi legjobbak vagyunk? Vagy voltunk? Olyan tanulókkal dolgozom, akik már egy egyenes vonalat sem tudnak meghúzni vonalzó mellett, balról jobbra két pont között önállóan, hála a csodás közoktatásnak. Leszoktatták őket a gondolkodásról, vagy ami még rosszabb, a kérdezésről is.

Mélyen hiszem, hinni akarom, hogy csak átmenetileg gyengültünk el, hogy csak azért vagyunk bizonytalanok ebben az összevissza globalizációban, mert elveszett a fix pontunk, amiből kimozdíthatnánk a világot .. hogy a példakép hiányának fájó ürességébe ezért tudnak önjelölt megváltók furakodni. Egyre inkább tapasztalom, hogy az emberek végre valamiRE akarnak szavazni, ami előre visz, nem valami ELLEN. Most még olyanok vagyunk, mint az idomított elefántok, mert leszoktunk az erőnkről, elfelejtettük azt.

Hogyan büntetik az elefántot? Mikor még nagyon kicsi, egy jó erős kötéllel odakötik egy jó erős fához. Megpróbál szabadulni újra és újra, de nem tud, és lassan megtanulja, hogy nem érdemes harcolnia. Aztán amikor már nagy és erős lett, és nem hogy a kötelet el tudná tépni, de a fát is kicsavarhatná tövestől, már nem képes, mert bevésődött az agyába, hogy nem lehet. Szép csöndben álldogál, és elfogadja.

Ez az idomítás fura dolog. Sok állatnál alkalmazzák a jutalom és büntetés szisztémát, hogy a megfelelő viselkedést elérjék. Egyetlen élőlénynél nem megy ez, a delfinnél. Imád játszani, együttműködni, kitalálni a többiek szándékait és elvárásait, imádja az inspirációt, de nem lehet büntetni, mert depresszióba esik és elpusztul.

Azt hiszem, bennünket magyarokat, ha nem kényszerpályák és erővonalak mentén akarnának működtetni, hanem tehetségünk és vitorlába fogott szenvedélyünk mentén, sokszorosára juthatnánk, és juttathatnánk másokat is jó szívvel (a van ott még, ahol ez volt elv alapján), mert mi igazából delfin típusú emberek vagyunk.

#gondolatörvények

[drogos-voltam-01-blog]

“Kezében véráztatta acélpenge. A bíborvörös folyadék tenyere bőrét marja. Szeme elsötétült, akár az éjszakai égbolt. Remeg, haja kusza. A morbid alak egy ismerős képét festi le. Ruhái akár az enyémek is lehetnének. Valami borzalom kerítette őt hatalmába. Szomorú megtörtség, tanácstalanság, fáradtság. Ha a vér nem fedné kezeit rubint kesztyűként, talán valaki még meg is szánhatná. Szánalmas, ahogy az élet csupán pislákol csak lelke mélyén. - jobb lesz ha le is takarom a tükröt.”

[unknownpromise]

Tükörkép

“Kezében véráztatta acélpenge. A bíborvörös folyadék tenyere bőrét marja. Szeme elsötétült, akár az éjszakai égbolt. Remeg, haja kusza. A morbid alak egy ismerős képét festi le. Ruhái akár az enyémek is lehetnének. Valami borzalom kerítette őt hatalmába. Szomorú megtörtség, tanácstalanság, fáradtság. Ha a vér nem fedné kezeit rubint kesztyűként, talán valaki még meg is szánhatná. Szánalmas, ahogy az élet csupán pislákol csak lelke mélyén. - jobb lesz ha le is takarom a tükröt.”

[tulipanfelho]

Kéne egy hely ami csak a miénk. Egy hely ahova a problémák elől elmenekülnénk. Hol az esti fényekben úszó várost fentről csodálhatjuk. Egy hely, amiről nem tud senki, csak Te meg én. Ahol nincs titkolni valónk, csak az igazi valónk van, hol nincs átfedés, semmi homály, semmi rejteni való. Csak a színtiszta igazság, az igaz érzelmek, az évek alatt tartogatott fájdalom, megtörtség. Ez a hely felszabadítana, megvédene minket attól a világtól, amit azon a helyen állva fentről csodálunk, de közben átkozunk. Kéne egy hely ami csak a miénk. De ahhoz te is kellenél.

- Ancsi

[remenyhu]

Folytatjuk!

Szolgálatom egyik legnagyobb inspirációs forrása vagy évek óta. Köszönöm! Most már otthon vagy.

Csak pár óra telt el azóta, hogy egy csapatépítőn leírtam, hogy nem foglalkozom többet a halál, öngyilkosság gondolatával. Erre reggel ez a hír fogadott. Elköltöztél. 30 évesen, pásztor, író, blogger, egy hang az éjszakában. Nem maradunk csendben, a szolgálatod nem volt hiábavaló, továbbvisszük a Reményt!

Az elmúlt években a legkülönbözőbb szerepekben kellett foglalkoznom mentális/lelki problémákkal. Próbáltam távoltartani, elkerülni, de idén, hivatáskereső időszakomban megbékéltem a helyzettel és elfogadtam, hogy ezzel a területtel nekem is kell foglalkoznom. Nem szakemberként, de közvetítőként és felemelt hangként mindenképp.

Mert hiszem, hogy ha beszélünk róla - mert "szabad" beszélni róla -, az már fél szabadság, mert elvettük a szégyen erejét. Mert a szégyen sötétben tart, megbénít és elnémít. És hazudik, mert azt mondja, hogy nincs remény. Mert az igazság az, hogy van remény! Ez az üzenetünk. És nekem ma reggel érkezett meg az utolsó lökés, hogy ez az a zászló, amit magasra kell tartanom, amit tovább kell vinnem. Mert sokan vannak az éjszakában, én magam is küzdök a sötétséggel.

#jarridwilson @anthemofhope mozgalmának a zászlaját fogjuk továbbvinni itthon, Magyarországon. A "hogyan" még formálódik, de az biztos, hogy a szorongás, magány, megtörtség, depresszió és öngyilkosság küzdelmei köré fog épülni. Edukáció, segédanyagok, támogatói csoportok, praktikus segítségnyújtások, élettörténetek és sokat fogunk beszélni, beszélni, beszélni és beszélni, hogy a maradék stigmát, a közöny falait és az ismerethiányt végleg felszámoljuk.

Elsőként indulóban van egy instagram oldal, alakul egy blogfelület és mennek a felkeresések, kapcsolatépítések. Ha csatlakoznál a mozgalomhoz, írj rám messengeren bármi idevágó gondolattal!

#vanremény #értékvagy

Záborszky Dávid

[drogos-voltam-17-blog]

“Kezében véráztatta acélpenge. A bíborvörös folyadék tenyere bőrét marja. Szeme elsötétült, akár az éjszakai égbolt. Remeg, haja kusza. A morbid alak egy ismerős képét festi le. Ruhái akár az enyémek is lehetnének. Valami borzalom kerítette őt hatalmába. Szomorú megtörtség, tanácstalanság, fáradtság. Ha a vér nem fedné kezeit rubint kesztyűként, talán valaki még meg is szánhatná. Szánalmas, ahogy az élet csupán pislákol csak lelke mélyén. - jobb lesz ha le is takarom a tükröt.”

[meghalnikenemar]

"Elveszíteni valamit, ami fontos volt számodra."

#szar #elveszíteni #szomorú #megtörtség #fájdalom #üresség

[howtobeabadbitch01]

Van az a lelki megtörtség ami megmutatkozik az arcodon, az egész lényeden. Amikor csak ülsz és nézel magad elé , hallod hogy beszélnek hozzád de nem érted mit mondanak. Amikor régen te nevettél a legtöbbet ,állandóan mosolyogtál. Ma már nem érted miért nevetnek az emberek. Amikor minden napod ugyanolyanná válik. Amikor már a szüleid is megkérdezik ,hogy mi a baj . Nem is gondolkozol a válaszon egyszerűen csak kimondod : Nem találod a helyed ,nem tudod mi értelme annak ,hogy vagy .

[tacelttil]

Alkoholba fojtott megtörtség.

#saját gondolat #saját poszt #saját érzelmek #gondolatok #gondolataim #gondolat

[kavinton-munkalap-blog]

A lét, ha nemlét | Örök tél | Szász Attila 2018

A POKOL ELŐRETOLT HELYŐRSÉGEINEK SZÁMÍTÓ GUPVI-LÁGEREK

Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró harmadik közös munkája, az Örök tél a Gulág munkatáboraitól némileg eltérő, ám egyaránt a pokol előretolt helyőrségeinek számító Gupvi-lágerek szörnyűségeibe nyújt betekintést egy magyar faluból elhurcolt nő többéves fogságának fájdalmasan átélhető bemutatásával.

In: Filmhu, 2018. február 22.

A berni követ és a Félvilág sikersztorija után ismét együtt dolgozó alkotópáros megmaradt a bevált receptnél: legújabb filmjük, az Örök tél is történelmi alapokra épül, ugyanakkor az ’58-ban, Svájcban túszul ejtett magyar nagykövet, majd a 20. század első évtizedeiben hírhedtté vált kurtizán, Mágnás Elza utolsó napjait lefestő, feszültséggel teli kamaradrámák után az 1900-as évek egy kevésbé szenzációs, viszont annál fájdalmasabb szeletét vették górcső alá.

Az Örök tél hasonlóképp hiánypótló alkotás, mint Török Ferenc tavaly készült mozija, az 1945. Míg utóbbi a második világháborút közvetlenül követő időszak eseményeit vizsgálta a múlt század magyar történelmének egy korábban feldolgozatlan periódusára fókuszálva, addig Szász, Köbli és alkotótársaik egy jóval tovább tartó korszak eddig szintén sötétben tartott szégyenfoltját, a Gulág-Guvpi táborokba hurcolt magyarok jó esetben „csak” sokéves fogsággal, rossz esetben halállal végződő történetét helyezték reflektorfénybe.

TÖRTÉNELMÜNK EGY KORÁBBAN FELDOLGOZATLAN PERIÓDUSÁRA FÓKUSZÁLVA

Nem árt tisztázni: Gulágoknak azokat a táborokat nevezték, ahova a szovjetek az általuk háborús bűnösnek, illetve a kommunista rendszer ellenségeinek ítélteket deportálták, ezzel szemben a Gupvik azok a lágerek voltak, ahova minden magyarázat nélkül, a sztálini diktatúra szimpla bosszúvágyából adódóan kerültek a véletlenszerűen kiválasztott áldozatok. A moszkvai rezsim egyfelől rajtuk keresztül akart példát statuálni, másrészt a fogvatartottakra kiszabott málenkij robot révén munkaerőhöz jutott.

A film főhőse, Irén (Gera Marina) is ennek kapcsán kerül fel egy nőket szállító vagonra, majd onnan a Donyec-medence egy Gupvi-táborába. A végtelen kiszolgáltatottság mellett szembesülnie kell a talán még nehezebben kezelhető bizonytalansággal: senki sem tudja, vajon életfogytig tartó kényszermunkáról van szó, hazatérhet-e még, ahogy azt sem, hogy a borzasztó körülmények között megéli-e a holnapot. Irén kezdeti elesettségét egyrészt a sziklakemény akaratereje, másrészt egy sokat látott és tapasztalt férfifegyenc, a régebb óta ott raboskodó Rajmund (Csányi Sándor) segít feloldani, aki a túlélés egyetlen lehetséges módszereként megpróbálja elfogadtatni Irénnel az elfogadhatatlant: ne gondoljon a múltra, ne gondoljon a jövőre, csak élje túl a jelent.

NE GONDOLJON A MÚLTRA VAGY A JÖVŐRE, CSAK ÉLJE TÚL A JELENT

A főszereplők közül Rajmund karaktere kidolgozatlanabb, az ismeretlen nő felé táplált érzései kialakulását fel lehetett volna építeni, de a kapcsolat alakulásának epizódjaiban, illetve a lágerélet hétköznapjainak bemutatásakor Csányi mindig új színt ad a karakterrajzhoz. Irénről tudjuk, hogy ki az, aki miatt mindenképp haza kell jutnia, azon az áron is, hogy Rajmund tanácsát elfogadva a lehető legmélyebbre rejti magában az ehhez fűződő reményeket.

Érdekes az az érzelmi kettősség, amit Irén és Rajmund egyaránt megél. Egyrészt ott van bennük az imént említett, nem csak a táborban történt borzalmakkal, hanem saját jövőjük alakulásával szemben is tanúsított, végtelen közöny, melyet muszáj magukra erőltetniük a túlélés érdekében. Másrészt, még ha sikerül is elérniük ezt az állapotot, a teljes lelki kiüresedésnek az egymás iránti érzéseik szabnak határt. Ami ezekből az érzésekből összeáll, az - Rajmund vallomása ellenére - nem feltétlenül szerelem, inkább a társra találás és a másikhoz való tartozás élményének, és az ehhez kapcsolódó egymásrautaltság érzésének szálaiból fonódó kötelék. A férfi tehát azzal, hogy szárnyai alá veszi Irént, épp az ellenkezőjét váltja ki eredeti elképzelésének, mégis a köztük kialakult kapcsolat lesz az, ami túlélhetővé teszi a lágerben eltöltött éveiket.

KEZDETI HARCIASSÁG HITELESEN VÁLTOZIK ÁT BELETÖRŐDÉSBE

Ha már a szereplőknél tartunk: a hazai közönség számára valószínűleg teljesen új arcot jelentő, elsősorban színházi színészként ismert Gera Marina játéka az Örök tél egyik legnagyobb erőssége. A kezdeti harciasság és az ezzel párhuzamosan megjelenő remény Gera alakításának köszönhetően hitelesen változik át beletörődésbe, elfogadásba, amit ugyan feloldanak az utolsó, bő negyed óra eseményei, Irén tekintetéből azonban eltűnik minden csillogás, a helyére pedig az átélt szörnyűségekből fakadó megtörtség árnya költözik.

Hasonlóan fontos, és az eddigi Szász-Köbli együttműködésektől jócskán eltér a film képi világa. Fentebb már szóba került A berni követ és a Félvilág kamarajellege, ami a belső helyszínek dominanciájával járt, itt viszont a szintén állandó csapattag, Nagy András operatőr megmutathatta, mit tud kihozni a téli tájból. A női barakkban vagy a bányában készült belsők is fontosak, de a nagytotálban felvett, grandiózus tájképek láttán érezhetjük át igazán azt a kilátástalanságot, amit a semmi közepén felhúzott tábor foglyai, a második világháború áldozatai, magyarok százezrei megszenvedhettek.

ÖRÖK TÉL – Rendezte: Szász Attila. Havasi János Lánykák, az idő lejárt című könyve nyomán írta: Köbli Norbert, Szász Attila. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Szereplők: Gera Marina, Csányi Sándor, Döbrösi Laura, Kiss Diána Magdolna, Farkas Franciska, Kurta Niké, Orosz Ákos, Für Anikó, Gáspár Tibor. Gyártó: Szupermodern Stúdió. 110 perc, 2018

Címlap: Csányi Sándor, Gera Marina (Szász Attila: Örök tél, 2018)

#örök tél #2018 #filmhu #kritika #szász attila #köbli norbert #adaptáció #nagy andrás #parádi gergely #gera marina #csányi sándor #döbrösi laura #kiss diána magdolna #farkas franciska #kurta niké #orosz ákos #für anikó #gáspár sándor #magyar film

[csak-a-tied-akarok-lenni-blog]

Ott a szemében a megtörtség.