Tumgik
#megnyugtat
meghalnikenemar · 2 years
Text
Nektek is volt már olyan érzésetek, hogy otthon vagytok, de haza akartok menni?
Mintha az otthon megvédene minden rossztól. De otthon sem érzed azt a megnyugvást, és mennél tovább ,haza.
7 notes · View notes
hianyodkinoz · 1 year
Text
Tumblr media
1 note · View note
diogenesz2020portugal · 2 months
Text
Engem megnyugtat Fruzsina magyarázata. Biztos Rogán akar lenni az új elnök.
„Másrészt azt is el tudom képzelni, hogy megint egy koncepciós perről van szó, sajnos sok ilyen van büntetőügyekben és erről is lehet tudomása az elnöknek. Harmadrészt láttunk mi már hasonló ügyet, egy szentéletű szerzetessel szembeni «liberális» lejárató akciót, amikor kiderült, hogy minden hazugság volt.”
Skrabski szerint egy biztos csak, és az biztosabb mint a magyar jogrendszer és a teljes magyar igazságszolgáltatás; hogy „Novák Katalin az egyik legtisztességesebb ember az országban, nagyon bátor és népszerű, a tisztességtelenek ezért meg szeretnének tőle szabadulni, de sokan vagyunk mellette, akik békés és szabad Magyarországot szeretnénk!”
60 notes · View notes
vagyokolyannaiv · 4 months
Text
Vannak esték, amikor már nem is te hiányzol, csak valaki, akihez hozzábújhatok.
(Tudom, ezt néha még összekeverem, de nézd el nekem. Tanulok.)
Olyankor előtúrom a szekrény alján lapuló pólód, lefürdök és belebújok.
Az illata már rég nem emlékeztet rád és talán már régen nem is azért hordom.
Egyszerűen csak amikor rajtam van, megnyugtat a kínzóan ismerős érzés, hogy van nálam valami, ami nem az enyém.
69 notes · View notes
helena018 · 3 months
Text
A zene az egyetlen,
ami megnyugtat, mikor darabokra hullok.
22 notes · View notes
egy-lany-blogja · 1 month
Text
Életem során sok ember ölelt már meg ,de a tiéd mindig különleges...ha zaklatott vagyok megnyugtat, ha szomorú vagyok felvidít...melegség járja át a testem egyetlen pillantásodtól...a mosolyod , a szemeid, a szád...elvarázsolnak...mintha újra kamasz lennék...eddig nem tudtam mennyi érzelem lehet egyetlen kézfogásban...
9 notes · View notes
brgzmpff · 1 year
Text
Tumblr media
Szobafestő nem leszek 😀 nincs hozza fizikumom :) de jól esik :) megnyugtat, hogy vettem festéket, lekentem az egyik sokat kapott falat, és legalább egy arnyalattal feherebb lett :)
37 notes · View notes
lilgirlinthebigworld · 9 months
Text
Ismerős?
Fekszel az ágyadban, és csak gondolkozol. Az életeden, a jövődön, mindenen jár az eszed, de nem jut eszedbe semmi, ami változtatna a jelenlegi helyzeteden. A könnyeid megállás nélkül folynak, bár egy hang sem jön ki a torkodon, nehogy felébressz bárkit is. Azt hiszem, minden gond közül ez a legnehezebb: a csend. Leül a sarokba, és mintha csak természetes lenne, bámul rád. Néha-néha hozzá szól a magány, de egy rovar zizegésével meghal a szó, majd újra semmi. Minden rezdülés után növekszik. Először csak a szobád sarkát lepi el, majd a falakat, kitakarja az ablakot, és megpihen melletted. Végigsimít a hajadon, majd a könnytől nedves arcodon, szárazzá törölve azt. Megnyugtat, de egyben felzaklat. A szobában egyedül a gondolataid üvöltenek, de a hely mégis hangtalanul kong. A sötétséget néha átszeli egy autó lámpájának fénye, de amilyen gyorsan jön, olyan hamar el is megy. És újra egyedül maradsz.
Te, a csend és a magány.
Mondd, most már ismerős?
10 notes · View notes
n--mate · 8 days
Text
(2024 március 20. Szerda 3:45 - 4:38)
Teljes realizáció
Az idő gyorsabban telik mint azt páran egyáltalán felfogni tudják, egyik pillanatban gimis vagy és otthon fekszel azon töprengve, hogy mennyire nincs kedved matekdogát írni holnap a suliban, majd a másikban már azon agyalsz, hogy hogyan is tudnál 6 óra alatt legalább 8-at aludni a munka miatti kialvatlanság végett. Igen, tényleg olyan gyorsan telik az idő ahogy a szüleid azzal ijjesztegettek tinédzser korodban, és sajnos ez nem is lesz másképp. Az idő megy, a dolgok maguktól történődőnek tűnnek visszatekintve rájuk ugyanúgy ahogy az a rengeteg ismerős, barát és szerelem is... Na igen. Itt jön a képbe a lényeg, az az ember aki nem csak a hónapjaid vagy heteid töredékének része hanem az aki napról napra kíséri az életed majdnem minden mozdulatát, másodpercét és nem csak egy
"valaki a sorból"
Ő az aki nem fél kitűnni és ezt bátran felvállalja, az aki tűri a rossz napjaid, az aki megvígasztal ha letört vagy, az aki megnyugtat a szimpla jelenlétével, az aki mellé befeküdthetsz minden este aludni, az aki ha beteg vagy gondoskodik rólad, az aki akkor is szeret ha a kapu előtt kell órákat várnia mert te elaludtál....
Az aki te vagy. Végig te voltál.
Lassan 4 éve, hogy beléptél annak a tanteremnek az ajtaján, és abban a szent pillanatban tudtam, hogy te leszel az, viszont csak a mai nap érthettem meg igazán.
- egy srác a múltadból és a jövőből 🥀
(50)
2 notes · View notes
magoriasocrah · 28 days
Text
Szájsebészeti műtét - jó lett volna, ha tudom előtte edition
Szóval mindenki mondta, akinek volt ilyenje, hogy fájni fog, gyógyszer, antibiotikum, anyámkínja
Mindenki mondta, hogy felpolcolva, szinte ülő helyzetben aludjak
Mindenki mondta, hogy miket érdemes enni, fehérjepor, turmixolt banán, leves, stb
De azt S E N K I nem mondta, milyen retek szar, hogy a gyógyuló sebből lassan szivárgó vért kb 2 napig biztos nyelni fogom 🥲🥲🥲 istenem, de szar
Szóval én most szólok nektek, feleim, előre, kik még bölcsességfog-kiszedés előtt álltok: rohadtul szar, hogy folyik a véres nyál, nem szabad szívogatni, csak nyeled kb nyitott szájjal (orrlégzés, my friend), el fog múlni
ha sokallod, küldesz képet a dokinak, megnyugtat ❤️
3 notes · View notes
kepeslajoska · 5 months
Text
Tumblr media
Az Origo mindenkit megnyugtat, addig jó, míg Orbán él
4 notes · View notes
Text
2. nap.
Dolgok amik boldoggá tesznek…
Mi is a boldogság? Az amúgy egy relatív dolog. Az emberek egész banális dolgoktól lesznek boldogok. Egy jó zene vagy éppen egy pozitív hír vagy egy családtag, vagy tevékenység.
Nos hàt én egy pozitív személyiségű embernek tartom magam így nagyon sok minden örömet tud okozni.
De itt felmerül bennem a kérdés kedves olvasó: Van különbség az öröm és a boldogság között?
1. Szeretem mikor Ő ott van mellettem és az ölemben fekszik. Olyankor megnyugszik, csendesen szuszog. A közelsége engem is megnyugtat és ad egy olyan kellemes jó érzést ami feltölt energiával, segít elfeledtetni a napi agymenéseket…
Egyszerű mint levegőt venni. Tiszta őszinte gondolatmentes. Feltölt. Csodás érzés.
2. Születése óta fontos számomra… minden lépése kedves számomra. Mióta a világon van minden megváltozott. Olyan számomra mint az oxigén. Jelleme hasonló az enyémhez, formálható és kedves. Minden reggel és minden este mikor hazaérek vagy éppen elindulok megnézem hogyan alszik. Az életem más lenne nélküle… Lehet én is más lennék nélküle.
3. Mikor sütök. Az előkészület, ahogyan kimérem az alapanyagokat és elkészítem a tésztát. Látom magam előtt ahogy elkészül. Érzem az orromban az illatát ahogyan sül. Ahogy keverem a krémet, vagy csak éppen nyújtom a tésztát… S mikor a sütőből kiveszem a tepsit és látom a kész terméket. Megnyugtat a látványa, és szeretem az elismerést amit kapok érte.
4. Szeretem a munkám. Az embereket akik körbe vesznek, akik motiválnak. Szakmai elismerés amire mindenki vágyik. Az az energia amit ad és adrenalin ami nap mint nap motivál. Ami feltölt és tapasztalatot ad és nap végén azt mondhatom: Megérte.
Millió dolgot tudok felsorolni még… De úgy érzem a lényeget már leírtam. A többi mind csak teljessé teszi a tökéletességet.
2 notes · View notes
Text
Vegyél kézbe egy üres papírt és egy tollat.
Tudod, most nem a hagyományos módon fejezzük ki magunkat.
Ebben a helyzetben már nem elég egy üzenet, ide kell valami, valami hajszálnyival személyesebb és ez most a kézírásod lesz.
Kezd el.
Írd le ami fáj. De aztán azt is ami meggyógyít. Írd le ami könnyeket csal a szemedbe, ami miatt legszívesebben üvöltve sírnál, ami elveszi a kedved még a létezés alapvető igényétől is. Majd azt is ami mosolyt csal az arcodra, ami miatt hangosan nevetsz, ami miatt szerelmes leszel újra a létezés örömébe. Írd le ami taszít, ami vonz, ami elnémít és azt is amiről órákig tudnál beszélni. Írj valamit ami bosszant, majd olyat ami megnyugtat. Írj valami csúnyát és mellé azonnal valami csodaszépet. Írj valakiről, akit szerettél és aztán valakiről akit most is szeretsz. Talán a kettő egy és ugyanaz. Írj valakiről akiért meghalnál, de olyat is akiért élnél. Írj valami olyat, amit sohasem mondanál ki hangosan, valamit ami a szívedben lakik, írj valami sötétet és félelmeteset, de ne felejtsd el, hogy ahol sötétség van, ott fénynek is kell lennie.
Írj valamit.
És a végén írd le azt is, hogy megmentett, mert te is tudod, hogy így volt. Írd le, hogy tudod, hogy minden rossz után jön valami jó és minden jó után valami rossz, de ő mindig is valami mindent elsöprő erő volt, ami se nem jó, se nem rossz, csak egyszerűen szükséged van rá, pont mint a levegőre és ha tudnál sem akarnál élni nélküle.
Csak írj valamit.
115 notes · View notes
startgaleriabudapest · 11 months
Text
Tumblr media
Tobak Gábor: Tisztelet a fának
Megnyitó: ma, 18 óra
Organikus readymade? Zen? Tapintható igazi valóság?
Tobak végtelenül szerény képei voltak az egyik oka annak, hogy a tehetségkutatás mellett tettem le a voksom. Amit ő csinál, azt látnia kell a világnak. Megrendülten ülök a félig installált anyag előtt, és megnyugtat és öröm tölt el.
Nehezen beszélek erről a tárlatról, talán kényelmesebb most másokkal takaróznom. Járt nálam az egyik rangidős kortárs galéria alapítója, és amikor meglátta az egyik Tobak képet elakadt a szava és láttam, hogy ott nőttem a szemében, hogy Tobak a Start művésze.
Tegnap este még műtermi élet volt a galériában, és a véletlenek behoztak egy kortárs gyűjtőt is az intézménybe. Meglátta, hogy mi készül itt ma, és gondolkodás nélkül meg is vette az első Tobak képét.
Tobak 20 éve készítette az első sorozatát, és Wabisabi - a tökéletlenség tökéletessége kiállításon mutatkozott be a nagyközönség előtt a KOMOREBI csoport tagjaként 2022-ben a Start Galéria Budapestben.
20 év szünet a Start Galéria tudta rávenni, hogy újra elkezdjen az asztalosüzembe járni és szabad idejét azzal töltse, hogy keresse a megfelelő darabokat a munkáihoz, és végre ki tudja elégíteni a 20 év alatt felgyűlt igényeket, hiszen a Tobak képek olyanok, hogy mindenki, aki találkozott már velük, érezte a vágyat, hogy kell, így vannak gyűjtők, akik már több mint 10 éve várnak egy Tobak műtárgyra.
Gyertek.
13 notes · View notes
Text
Szerelmes
Szívem megtört szárnyai, feléd ereszkednek
Szemeim a szépségedbe, bele feledkeznek
Megmutattad milyen, mikor a Hold, s a Nap, összeér
S ettől az égető érzéstől, a lelkem nagyon fél
Csillagokat rajzolunk ketten az égboltra
Álmokat építünk, egy közös horizontra
Mély barna szemeid, a hely, ami megnyugtat
Érintésed a lelkemnek, melegséget nyújthat
Te vagy a szín, ami betölti, szürke, bús napjaim
Te vagy a fény, ami világít, lelkem sötét falain
Minden amire vágytam, ott lapul te benned
Talán soha sem láttam, ily tiszta, fehér lelket
2 notes · View notes
greenteaforbreakfast · 3 months
Text
[Ezt úgy kell olvasni, mintha nem felejtettem volna el december végén posztolni]
Rendhagyó módon
két év lesz most egyben, hiszen a tavalyi még az ideinél is megterhelőbb volt, semmi mentális kapacitásom nem maradt olvasni. 2023 egy fokkal jobb volt, szinte már-már a pár évvel korábbi szint, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a húszból 10 könyv legalább 5-600 oldalas. (Összehasonlításképpen 2017-ben majdnem kétszer ennyi könyvet olvastam ki, ami összességében csak 200 oldallal volt több.)
Továbbra is azért olvasok, hogy kikapcsolódjak, az elmúlt években sikerült teljesen elengednem, hogy mindenképpen komoly irodalmat, vagy szakirodalmat is kell olvasnom. Nem kell, csak lehet, ha van kedvem. Idén úgy tűnik nem volt.
Gondolataim minden könyvről a keep reading alatt.
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Backman: Anxious People az előző évből csúszott át, asszem akkor írtam is, hogy annyira nem tetszett, mint bármi, amit addig olvastam tőle. Ez a véleményem megmaradt.
Patrick Ness nagy kedvenc YA íróm, nagyon ügyesen és okosan felépített világokat teremt, hihető karakterekkel. A More Than This egy régebbi könyve, nem is most olvastam először. (Bár angolul asszem igen.)
Murakamit szeretem, Tzukuru pedig az egyik legjobb, amit olvastam tőle eddig.
Na és akkor Expanse. Januárban végeztünk a sorozat nézésével, szóval gyorsan amíg meleg, végigtolom a könyveket. Gondoltam én. Egy kicsit elhúzódott :D Pont mire odaértem, ahol a filmek végetértek, addigra fáradtam bele nagyon, meg addigra ült az agyamra a rengeteg nehézség, a környezet amiben éltünk, meg hát az élet úgy általában. Szóval ritkán, de néha elővettem. Tulajdonképpen nem tudom, mitől nem jók úgy igazán ezek a könyvek, de valami volt velük, ami miatt nem ajánlanám jó szívvel senkinek. Pörgősek voltak, az igaz, a sztori is rendben volt, még a vége is tetszett, csak valahogy kicsit olyan suták voltak a karakterek, vagy nem is tudom, hiányzott belőle az élet. Mindegy, örülök, hogy a kíváncsiságom győzött, és végül leküzdöttem őket.
Még úgy is, hogy az amúgyis megszakadt lendületet év elején (már költözés után, hiszen januárban semmi időm nem volt) még félbetörtem az új Strike-kal. Igen, ciki JKR-t olvasni, de ha ez bárkit megnyugtat, a könyvet a zlibrary szolgáltatta. Az van ugyanis, hogy nagyon sajnálom, hogy ez a nő ennyire gyökér lett irl, de ez a sorozata fantasztikus. És ugyanúgy, ahogy Knut Hamsun is egyszerre volt a legnagyobb náci akit valaha hátán hordott a föld és az egyik legnagyobb írói tehetség evör, ugyanúgy ketté tudom választani az embert és a művet, persze úgy, hogy közben tisztában vagyok a háttérrel. Ami egyébként csak hozzátesz a könyveihez. Szóval ja, Strike meg Robin egy ilyen guilty pleasure nekem, és ez a rész is teljesen rendben volt, az 1200 oldal ellenére is. A könyv kb negyede különböző social media platformokon játszódott, amit sokan kritizáltak. Nekem nem volt sok, tök jól belevont a történésekbe, de értem, ha valakinek nem annyira jön be csetbeszélgetéseket olvasni. Amúgy 6 nap alatt végeztem vele, ami önmagában is elég sokat elmond.
Miután elolvastam az Expanse utolsó három könyvét (amivel sokkal gyorsabban haladtam, mint az első kötetekkel), valami ismerősre vágytam. Rájöttem, hogy a Medvék harmadik részét még nem olvastam, és hát Backman mindig jó, a Björnstad amúgy is kiemelkedően tetszett, mi baj lehet. Hát, hiba volt. Én nem tudom, hogy csak az angol fordítás volt-e ilyen szar, de én ennyire élvezhetetlen Backman könyvet még nem olvastam. A történet lezárása sem sikerült olyan jóra, valahogy már nem volt hihető az egész. Kár, mert az első kettő nagyon jó volt.
A Csikk régen a listámon van, szeretem ezt a Scolar YA sorozatot. Magyarul olvastam, mert németül nem tudok, de bár ne tettem volna. Ha rengeteg időm lenne, meg maga a sztori lett volna annyira jó, akkor eskü letolnám angolul is, csak hogy kiderüljön, hogy a how do you do fellow kids jellegű szöveg miatt volt-e béna a könyv, vagy amúgy sem egy nagy szám.
Két csalódás után már végképp szerettem volna valami igazán beszippantós-élvezeteset. A Shades of Magic trilógia szintén régi listás, barátnőm nagy kedvence, mióta az első kijött, azóta minden évben rákérdez, hogy elolvastam-e már őket. Na most elolvastam, és tetszett. Jól felépített világok, emberi karakterek, pörgős, izgi. Szeretem, mikor olyan a fantasy/sci-fi, hogy nem kell benne értetlenkedni, meg nem merülnek fel "most akkor ez hogy is van" kérdések, csak olvasod, és olyan, mintha minden furcsaság a legtermészetesebb lenne, mindezt úgy, hogy nem is magyaráz túl semmit. Ez ilyen volt, és mind a három könyv tartotta a szintet.
Aztán mivel minden évben megfogadom, hogy klasszikusokat is be fogok pótolni, elővettem a Mester és Margaritát. Annyira emlékeztem, hogy mindenki hogy szerette gimiben (én basztam elolvasni, akkor épp az angol nyelvű féltégla Gyűrűk urával feküdtem és keltem, nem volt időm ilyen hülyeségekre, mint orosz mágikus realizmus). Hát baszki, én ilyen borzalmasan szar könyvet régen tartottam a kezemben :D Nem az a baj, hogy mágikus realizmus, meg hogy macska meg sátán meg váratlan dolgok. Hanem hogy egy buta, értelmezhetetlen katyvasz az egész. Értem és elismerem a regény világirodalomban elfoglalt helyét, de ez egy kész katasztrófa volt, az első 20-30 oldal után (ami viszont kifejezetten tetszett!) borzalmas szenvedés minden perce. Soha többet.
A Shock of the Fallt nem tudom már hogy választottam, tudtam hogy nehéz téma, de jókat hallottam róla. Tényleg nem volt rossz, bár túlzottan nem maradt meg.
A Heart of Darkness annyiszor szembejött itt már a tumblin, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. Persze pont egy olyan periódusban sikerült nekiállnom, amikor nem volt hozzá agyam, nem tudtam rá rendesen figyelni, túl sok minden zajlott a való életben hozzá. Kb 20 oldal után elengedtem, de elő fogom venni megint, mert a 20 oldal nagyon ígéretes 20 oldal volt.
Zafónt most olvastam először. A Szél árnyéka kifejezetten jó volt, intelligens, izgalmas, érdekes, sok helyen vicces. Én nem tudom miért olvasni mindenhol azt, hogy nem jó a könyv, ha nem ismered a történelmi hátteret. Ha valaki emiatt nem állt még neki, az ne halogassa tovább. A második rész is tetszett, és hát vonhatnék párhuzamot a korábban olvasott mágikus realista "a sátán saját szórakoztatására baszakodik egyszeri halandókkal" sztorival, de egyszerűen nem lehet a kettőt egy mondatban említeni sem. Ez egy teljesen követhető, az embert az előtérbe helyező, értelmes történet, amiben értelmetlen/megmagyarázhatatlan dolgok (is) történnek. Mindemellett krimi, szociográfia és valláskritika, de egyikből sem túl sok. A harmadik rész ugyanígy zseni, még ha kicsit más stílusban is, de teljesen jól illik a másik kettő mellé. A negyediket viszont már csak elkezdtem, mire a harmadik végére értem, úgy éreztem épp eleget olvastam már ezekről az emberekről. Meg amúgyis megnyitott közben a little free library az utca végében, amitől nagyon megjött a kedvem norvégul olvasni.
A sort a Méhek történetének eredeti kiadásával kezdtem. Olvastam már, jó könyv, remélem a sorozat harmadik és negyedik része is felbukkan majd a telefonfülkénkben, azokat még nem olvastam. (Ha nem, hát kénytelen leszek könyvtárba menni. Oh well.)
Utána a Vega című YA sci-fi-szerűséget olvastam, amit egyébként egy norvég tumblis 2 éve elpostázott nekem, mikor néhány könyvét felajánlotta a langblr közösségnek. Persze otthon elő sem vettem, úgyhogy most bepótoltam, ha már itt is itt volt a polcon. Rengeteg potenciál volt az alap ötletben, nagyon érdekes is lehetett volna, de sajnos egy buta karakterekkel operáló, rosszul megírt történet lett, idióta párbeszédekkel, tele plothole-okkal, és egy idegesítő "szerelmi háromszöggel", aminek az lett a vége, hogy a főszereplő csaj dobta a kedves és figyelmes, de az apja miatt kicsit megzavarodott fasziját egy olyan csávóért, akinek hiába mondta el minden alkalommal, hogy van pasija és nem érdekli, folyamatosan nyomult rá, meg így lesmárolta mikor nem figyelt meg ilyenek. Én nem is értem, hogy lehet tizenéveseknek szóló könyvbe ilyet beleírni. Namindegy. Ne adjátok a gyereketek kezébe ezt a könyvet.
Jelenleg Tore Renbergtől olvasom a Kompani Orheimet. A filmet szeretem, láttam is már párszor. Nehéz téma, a film sem a legvidámabb, a könyvvel lassan is haladok, mert olvasva még súlyosabb. De jó. Sajnos magyarul az értelmezhetetlen Mégis van apám címet kapta, ami miatt szívesen elbeszélgetnék az illetékessel.
Ezt most mobilról pötyögtem be, linkek nem lesznek. Amúgy sem nektek írom első sorban, hanem magamnak, nekem meg minden ott van a molyon :) szori.
2021-es lista.
2 notes · View notes