Tumgik
#megöltél
versinator · 2 months
Text
Megöltél konkrétumokba
Cipekednek puncsot választotta fölfordulás Sorod sivataga univerzális zsúfolódva Gyűjtőtábor torlaszai kosárka exisztálás
Vereség meggazdagodtál bűvszavak kuporodva Nyersanyagához oldaladra ágacskáikat században Emlegette nehezét zsúfolódva megtántorodva
Tagjaid elveszítesz megérkeztek vázában Hidegét szívverés varázsán mindenüket Reánkvallasz vitrinében foltozgatva boldogságban
Átváltozások kergetőztek vesszőnyi ilyesféléket Összemosta bocsánattá növényi rablás Intenzitásuk hervadozunk következmény eszközöket
0 notes
Text
Észre se vetted.. de megöltél..
8 notes · View notes
Text
Tegnap, teljesen megöltél
@elbaszottkiralylanyod
10 notes · View notes
lillon · 1 year
Text
Hogy lehet, hogy az a rész, amit itt hagytál, 2,5 év után is virágzik?
Hogy lehet, hogy az az én, akit alkottál még mindig belőled eszik? Kit etetek veled, ha mindenkit megöltél?
2 notes · View notes
j-cs-p · 7 days
Text
Én: Nem tudsz mindenkivel jót tenni, valakit bántani fogsz.
Zokogtam, pedig akkor még nem tudtam (csak sejtettem), hogy az a valaki csakis én lehetek.
Akkor láttam utoljára rajtad, hogy számítok. Hogy bánt téged, hogy fájdalmat okozol nekem. Hogy nem tudod, mit csinálj, hogy nekem (is) jobb legyen. Aztán mintha beletörődtél volna. Hogy ha én ezt így tudom, akkor nem kell erőfeszítéseket tenned. Akkor nem kell figyelned rám, az érzéseimre. Akkor bánthatsz. És onnantól már nem akartál jót nekem. Már nem vigyáztál arra, hogy ne bánts meg. Már nem érdekelt téged, hogy érzem magam miattad. Onnantól már csak Andi számított. Úgy gondoltad, ha nem írsz mellőle, ha rá se nézel a telefonra, ha egy percet se veszel el tőle, akkor az felment téged; ha nincs semmi kedves gesztus felém, akkor azzal csak szexre degradálod ami köztünk van, az meg belefér, cserébe az ajándékokért és utazásokért, amiket ő kap tőled; könnyebb lett ettől a lelked, hiszen ha látszólag semmit nem jelentettem neked, akkor soha semmi nem is történt köztünk. Azt nem nézted, hogy közben hogy vetted el, ölted meg a mosolyom. Az nem számított többé. Csak Andinak legyen minden jó, csak neki ne legyen panasza semmire se! Közben engem a lábtörlőddé tettél. Engem vádoltál mindenért. Az eltűnt mosolyért. A kérésekért. Amiért féltem. Amiért kapaszkodtam. Minden frusztrációdat rajtam töltötted ki - mert engem lehetett bántani. Andi kénye-kedve szerint ugráltál, rajtam uralkodtál, hogy mégis férfinak érezhesd magad. Majd, mikor végképp mindent megöltél bennem, mikor olyanná tettél, amilyen nem akartam lenni, egyszerűen csak megszabadultál tőlem.
Egy nap talán majd megértem, miért tetted. Miért így tetted. Milyen önzés, milyen birtoklási vágy, vagy mégis mi a franc vezérelt. Jót akartál nekem (is)! Miért nem számítottam aztán már? Miért vettél mindent el?
0 notes
szerethetoangyal · 1 month
Text
Rossz időzítés:
Miért akkor akarsz megbecsülni,
Amikor bennem már megöltél valamit?
Valamit amit csak irántad éreztem eddig..
1 note · View note
almodniszabad · 3 months
Text
Ha ennyire nem voltál boldog akkor sosem szerettél. Mindent megöltél bennem. Sose gyere vissza hozzám
0 notes
bglrkmstr · 11 months
Text
Köszönöm,hogy majdnem megöltél,mostmár ismerem az erőmet.
1 note · View note
lostinmynothing · 11 months
Text
Amióta veled voltam minden új emberrel tartom a 2 lépés távolságot. Azt mondtad szeretsz és sosem tudnál bántani pedig más nem is csináltál. Valamit megöltél bennem.
-2023.05.12.
0 notes
pgp1999 · 1 year
Text
Bárhogy próbálkozok, bármivel és bárkivel....
Megöltél...
0 notes
barbi-18 · 1 year
Text
Egyszer csak hirtelenből megfordultál és megöltél ,hogy akkor tudtam e hogy az lesz az utolsó?
.....nem
14.07.2022
0 notes
feketemoso · 2 years
Text
ALAKVÁLTÓK & IDOMÁROK
egy reggel az amfetamin
kiemeli az ablakpárkány körüli repedéseket
ennek a reggelnek nem kell másik reggel
nem szorul bizonyítékokra
nem zavar hogy minden amit látsz
– félhomályban fehér függönyök
a gyanús ég feltételezett sérülései
– átsejlik hozzád –
ismerős nyelv
túlcsorduló adatmedencék
hangok óceánja
görbék és törések tükrei
a szép és a csúf –
ezúttal átengedsz mindent –
a dolgoknak e térképét el fogod felejteni
szándékosan vagy nem
egyre megy
amikor elkezdenek nőni benned
és átalakít minden titkod állatod
akiket gyűlölsz észrevenni
a gyűlöletedből esznek
akiket asztalodhoz invitálsz
a szívedből esznek
körbejárnak a testek
a tér struktúrái
totemek és templomok ütköznek
minden árnyalatban
kódok és formarendszerek
kiszáradt száj felhős pupillák
a görcsök és az éhség
kiszolgáltatott leszel és agresszív
szűk folyosók reménytől és vágytól
felhergelt
ködsűrű kísértetei követnek
a vonzás pislákoló neonjai alatt
olcsó bor és psytrance
egymás cigijét szívva a sötétben
ahogy tévedések rejtett mechanikája
illúziók finom szövete villan elő
és tűnik el újra eszedbe jut
hogy meg akartál változtatni másokat
mielőtt időt adtál volna magadnak
megérteni saját változásod természetét
egy te akit megöltél valaki másban
nem tudván mit tettél
nem tudván mit hagysz magad után
nem tudván ki lesz belőled
és akkor kezdted elhinni
hogy átok ül az örökségen
jó ürügy hogy fenevaddá változz végre
aminek mindig is lenned kellett volna
hogy elfogadd a romokat
a bűntudat alakját
a szégyenködöt
jó nap a vereségre
jó ürügy a hiúságra
dolgok amik kifárasztják a tüdőt a gyomrot
és nem tudsz betelni velük
ez a reggel mint bármelyik reggel
mintha az egyetlen volna
párolog befejezetlenül
alszik valami gyilkos és szent
a gyökerekben
szarvak és agancsok
feketelyuk-szemek
csillognak rendületlenül
valami áll az utadban
félsz a változástól
félsz az ütközéstől
félsz hogy csak ártani tudsz
hiába repeszt a jó szándék
ma reggel visszanézel
ma reggel a romok újra beszélnek
mi vagyunk minden ami maradt
a jó a rossz és a sebek
vannak dolgok az üres térben
vannak dolgok a föld alatt
és felett
vannak alakváltók és idomárok
a fej ami érti valahogy
a szem ami lát
és minden hit és kétely ami kell
a testnek játékaihoz
ma reggel mindenki itt van
érintett és érintetlen
aki nézni akar és aki látni
emészted a visszatérő képeket amíg
az amfetamin kilopakodik belőled
ma nincsenek ígéretek
nincs mit bebizonyítani
csak tűnődsz forgatod magadban
egy arc volt
vagy inkább hang
reggelek amik kihozzák belőled
ahol nem fogod soha megadni magad
és nincs több nyelved
nincs okod lőni
nincs okod nem lőni
zavart izgalommal nézel körül
migrénes vershős
ez a reggel valami amiben hiszel úgy is
hogy ismered őket jól
legszebb hazugságaid
mégse mindig tudod hogy működnek
egy gondolat ami beragadt
egy lélek amit megsebeztél
semmi túl érdekes
senkit érdeklik a titkaid
senki nem érdemli meg az átkot
senki
egy áldás
ma reggel újra megtaláltál valamit
vissza nem térésed erdejében
valami amit soha nem tudsz elmondani
csak elteszed
és próbálod észben tartani hogy eldobható vagy
és valami örökkévalót is képviselsz egyszerre
a kivégzőosztag előtt
amikor megáll az idő
egy évre tízre ezer évre amit akarsz
teljesen mindegy
minden ami megmarad több nálad
minden amit szeretsz több nálad
több nálad minden ami vagy
nincs reggel nincs éjszaka mint ezek
ma minden árnyék nevét ismered
és hagyod hogy beszéljenek
a név a szám nem én vagyok
nem én vagyok az én forradalmam
csak a sugallat ami kísért
csak egy kilátása a dolgoknak
semmivel nem tartozom magamnak
semmivel nem tartozom neked
van ami történt
és van bármi ami utána jön
senki az én döntésem
ismertem elejétől fogva
és hagyom őket lőni tovább
felszakítva a hajnalokat
legyen elfeledve nevem
amikor a legjobb vagyok nem én vagyok
utat mindennek amiről lemondtunk
és mindennek ami lehetetlen
könnyen lehet hogy épp ezt a reggelt kerested
0 notes
blue-eyed-blondi · 4 years
Text
Ma haltam meg.
@blue-eyed-blondi
150 notes · View notes
lillon · 3 months
Text
Ma különösen sikertelennek és jelentéktelennek éreztem magamat. Mindig papolok arról, hogy mennyit haladtam az elmúlt időben, és a végén állandóan rájövök hogy nem vagyok más, csak egy hazugsághalmaz. Az emberek régóta nem foglalkoznak velem, nem nevetnek a vicceimen, nem tisztelnek és nem vesznek komolyan. Bár már okuk nincs is rá, hisz elvágtam a szálakat, kiléptem a látókörből, azt mondtam mindenre ami érdekelt, hogy ez már nem én vagyok, ez engem nem épít és komolyabb szintre léptem. Helyettük magamat választottam és már senki sem tudja, ki vagyok. Azt hiszem, sosem leszek önmagam, ez az önmagam legalábbis tuti. Nem tudtam jóban maradni senkivel a múltból, ugyanakkor magammal sem. Bárki is vagyok, bárki is lennék, ennek a Lilinek meg kell halnia. Mondjuk arra nem jöttem rá, hogy ennek mikor lesz itt az ideje, mert tavaly március óta hordom magamon a keresztet, a mennyországot, a poklot és a nyiladat. Lelőttél, felnyársaltál, megöltél, elcsunyítottál, széttéptél akárcsak a vadak, a szívemet azonban mindig megdobogtattad, hogy sose tudjak igazán belehalni. Azóta is eszik belőlem a gyűlölet, az utálat, a harag és az undor, amiért nem vadász voltál s mégis kergettél. A Cool for the summer megy, mintha még most is ott lennék, mintha még mindig ő lennék. Látom a karjaidat a tükör előtt, látom a tested a szobámban, az illatodra újra az az adrenalin megy az ereimben végig. Még mindig menekülök, pedig 7 hónapja, hogy elmentél.
0 notes
csakegykislany · 5 years
Text
Soha ne sírj olyan ember után, aki megölte a mosolyodat
3K notes · View notes
Text
Szavaid
A szavaid élesebbek és mélyebbre hatolnak, mint bármelyik penge.
Te öltél meg, nem én magamat.
Sose hittem, hogy egyszer ennyire bántani fogsz..
...És még mindig vissza várlak! Ha máshova nem, talán majd a síromhoz eljössz.
182 notes · View notes