Tumgik
#meg kell találnom a módját
myralog · 6 months
Text
Szülinapos hét
2023. szeptember 9., szombat 9:54
Odin szépül
📝 Terveim:  Egészben oda érni A.-hoz. :)
⚧️ Kedvem:  Köszöni meg van, izgatott. Egészen rendhagyó lesz a mai nap. Kicsit izgulok is. Majd menet közben kialakul.
🛄 Súlyom:  63,55 No comment. Megcsináltam hol kéne tartanom. Rossz ötlet volt. Mindegy.
😴 Álmom:  Kialudtam magam, egészen jó. Azért tudtam volna még pihenni.
Időjárás: 29 / 13 °C ☀️ Napkelte: 6:19 Napnyugta: 19:17 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.690589, 17.63443 Értékelés: ★★★☆☆
2023. szeptember 9., szombat 17:54
Barátnőmnél
💭Mai gondolatok:  Jó újra eljönni, találkozni, de nehéz nap volt. Sok kihívással.
📆Ma történt:  Elvoltunk kozmetikában. Ildi megint nagyon jól megnyírta. Utána egyből pest, ha nem csúszott volna a 20 percet a vonat. Na de, felértünk, igaz Odinnak rossz napra vettem jegyet. Utána jött a móka. Odin cipelés a metróra. Idén ez lesz a kedvenc elfoglaltságom. A.-hoz érve kutyafuttató, ott Milosnak hitték Odint. Csak Odin szebb, s nincs farka. Este sok beszélgetés, overálba le. (Imádtam, alig várom mindig így legyek.) Este kis tv, majd alvás. Odin jól bírta.
☑️ Elvégzett feladatok:  Feljutottunk, kozmetika is megvolt. S olvasni is tudtam.
📖 Könyv:  A felhúzhatós lány, kezésnek jó.
🍽️ Étkezések:  Szenya, pizza. Tuti elcsúsztam. 
🏃‍️ Sport:  Odin cipelés? 
💸 Kiadások:  Odin jegy, más nem volt.
🎧 Zene:  Semmi, be sem nyomtam.
🎬 TV:  Harley Quinn-t mutattam meg A.-nak. A Gourme Samurai meg nagyon fura.
🙏 Hálás vagyok:  Hogy A. a barárom.
🌞 Időjárás:  Túl meleg, sehogy sem jó.
Időjárás: 29 / 15 °C ☀️ Napkelte: 6:13 Napnyugta: 19:11 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.524668, 19.05911 Értékelés: ★★★★★
Tumblr media Tumblr media
2023. szeptember 10., vasárnap 20:37
Hazaértünk
💭Mai gondolatok:  Ez így fárasztó még. Kell találnom a módját a pihenésnek.  A kalitkát egyszerre szeretem, s zavar (ne úgy kéne lennie a heréimnek).  A wandot viszont imádom.
📆Ma történt: 
Nap nagy része A.-nál, ebéd. Szundiztam is. Fürdés, irány a vonatra. Előtte Starbucks A. ajándéka. Most pontos volt a vonat, de az országbérletemen rossz az igazolvány szám. Majd beszélnem kell egy mávossal.
☑️ Elvégzett feladatok:  Olvastam, nem terveztem mára.
📖 Könyv:  Felhúzhatós lány most is jó. Várom milyen lesz.
🍽️ Étkezések:  Reggeli kb szokásos. Ebéd juhtúrós rántott csirkemell., krumpli.
🏃‍️ Sport:  Odin emelgetés. :D
💸 Kiadások:  A. ajándéka, Odin jegyek. 7900+600+155
🎧 Zene:  Lindsay Sterling
🎬 TV:  A.-nál Harley.
🙏 Hálás vagyok:  Ha nem zötyögne így a busz.  :) A hétvégéért. 
🌞 Időjárás: Most jobban bírtam. Jó volt.
Időjárás: 30 / 16 °C ☀️ Napkelte: 6:15 Napnyugta: 19:09 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.52467, 19.059111 Értékelés: ★★★★★
2023. szeptember 11., hétfő 8:57
Reggeli gondolatok
📝 Terveim:  Végre neki állni a blognak, s mosni.
⚧️ Kedvem: Létezik, de nincs sok. Dolgozni kell, majd ott felejtek. 
🛄 Súlyom:  63,10 meglepett.
😴 Álmom:  Nem volt. Fáradt vagyok, jó lenne még aludni.
Időjárás: 31 / 15 °C ☀️ Napkelte: 6:21 Napnyugta: 19:13 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.68083, 17.63706 Értékelés: ★★★☆☆
2023. szeptember 11., hétfő 21:12
Tina, nem Tina
💭Mai gondolatok:  Nem agyaltam, de így hogy fogok haladni a bloggal? Vajon Tina volt a buszon, a kép akkor készült.
📆Ma történt:  Nagyon semmi, kicsit mindenkivel nyers voltam. Ja, a Toni (pékséget) ott hagytam, nem tudták biztosítani a zsömiket nekem. Akkor minek menjek. Most Pedroval próbálkozom majd.
☑️ Elvégzett feladatok:  Mostam, még talán blog lesz.
📖 Könyv:  Felhúzhatós lány, olvasós. Alakul ez. 
🍽️ Étkezések:  Szokásos, sóska rizs sült pipi...
🏃‍️ Sport:  Benti dolgok. Semmi magyarán.
💸 Kiadások:  Jaj, vettem teló tokot, meg zsömik. 2000 + 880
🎧 Zene:  Hehe, megint... Long way home
🎬 TV:  Séfek séfe közösen.
🙏 Hálás vagyok:  Közeledik... Köszönöm.
🌞 Időjárás: Meleg volt, nem jó ez már. :(  
Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Értékelés: ★★★☆☆
Tumblr media
2023. szeptember 12., kedd 8:59
Tovább aludtam
📝 Terveim:  Csak a blog, de tényleg. Nagyon elmaradtam.
⚧️ Kedvem:  Jó, kicsit álmos. Reggel kényeztetem magam. Jó lesz, de még tanulni kell.
🛄 Súlyom:  63,95 nem jó, nem jó...
😴 Álmom:  Nem volt, kicsit tovább aludtam. Pihentebb is vagyok.
Időjárás: 30 / 16 °C ☀️ Napkelte: 6:23 Napnyugta: 19:11 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.681495, 17.636354 Értékelés: ★★★★☆
2023. szeptember 13., szerda 7:50
Tegnap nem írtam
📝 Terveim:  Bolg, valójában nincs sok időm mikor haza érek. Kevesebb mint egy óra, s kezdődik a Séfek séfe.
⚧️ Kedvem:  Hullámzó, most olyan semmilyen. 
🛄 Súlyom:  63,90 már semmit nem értek. El kell gondolkoznom, hogy hol a hiba.
😴 Álmom: Nem volt, de ma nagyon jó volt overálban ébredni. Keresnem kell hasonló pizsit. Ami hosszú menet lesz.
Időjárás: 29 / 16 °C ☀️ Napkelte: 6:24 Napnyugta: 19:09 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.681514, 17.638349 Értékelés: ★★★☆☆
2023. szeptember 14., csütörtök 9:00
Többet nem alszok így 
📝 Terveim:  Valami, valahogy, csak létezni. Írni akarok. Időm meg semmi.
⚧️ Kedvem:  Naggyon rossz.  Kalitka alvás, s nem Meseként ébredés pocsék.
🛄 Súlyom:  63,75 nem tudom mi van néha.
😴 Álmom:  Nem volt, s szarul is aludtam.
Időjárás: 24 / 17 °C ☀️ Napkelte: 6:25 Napnyugta: 19:07 Holdfázis: 🌘 Fogyó félhold Hely: 47.680911, 17.636877 Értékelés: ★★☆☆☆
2023. szeptember 15., péntek 8:56
Fáradt hajnalok
📝 Terveim:  Összepakolni, borotválkozni. Szerezni zsemlét, szerintem ez pesten lesz.
⚧️ Kedvem:  Pocsék, nem tudom a PM miatt, vagy csak türelmetlen vagyok. 
🛄 Súlyom:  63,70 lesz velem valami egyátalán? 
😴 Álmom: Nem volt, nem is aludtam olyan jól. Ébredés viszont jó volt, a tegnapi után. 
Időjárás: 25 / 13 °C ☀️ Napkelte: 6:27 Napnyugta: 19:05 Holdfázis: 🌑 Újhold Hely: 47.681316, 17.63655 Értékelés: ★★★☆☆
0 notes
ertednyilt-viragok · 4 years
Text
Tumblr media Tumblr media
195 notes · View notes
thecamellie · 3 years
Text
4
 Attól a pillanattól kezdve, hogy Nora a házába engedett, ő lett a fogva tartom. A szoba ahová behozott lett a ketrecem. A doboz amibe bezártak, fény és élet nélkül. Rajtam kívül semmi élő dolog nem volt a környezetemben ki tudja mennyi ideig. Az apró szobában csak egy kis ágy volt amin tudtam feküdni. Az idő legnagyobb részében öntudatlanul feküdtem épp ahol voltam, hol az ágyon hol a földön. Csupán pár órára tértem magamhoz és minden egyes ilyen ébredéskor fájdalmasan össze szorultam. Nehezen tudtam fókuszálni, tekintetem kiutat keresett minden alkalommal, de az ablaktalan szobában mindössze a plafonon függő lámpa fénye ragyogott rám, mintha magát isten testesítette volna meg és a purgatóriumi szenvedéseimet kísérné figyelemmel.
Hiányzott valami. Sürgetően viszketett és feszült a bőröm. Jobb volt addig a pontig míg rá nem jöttem, hogy a fény az ami hiányzik nekem, ez után rosszabb lett minden. A gondolataim ébren és álmomban is ekörül forogtak. Napsütés és fény ami kell nekem. Szinte éreztem, hogy a sejtjeim sikítanak. Hullámokban öntött el a fájdalom, mikor a elérte a tetőpontot megtudtam volna ölni bármit, magamat is beleértve. Vakaróztam ahol csak értem magam, de hátrányban voltam. Koordinálatlan mozgásom volt és apró kezeim amik pufók hurkákból álltak. Mikor először megláttam a kezeim egy ilyen vakarózó roham során nem egyszerűen megdöbbentem. Csak néztem a kezeim ide oda forgatva őket, hátha rosszul látok, még a vakarózás és a fájdalom is elmúlt. Vissza fojtott lélegzettel bámultam őket, talán órákig is. Majd jött a sikítás. Olyan hangosan és sokáig ordítottam, hogy Nora bejött hozzám és párnát nyomott a fejemre, de nem hagytam abba addig míg meg nem ragadt engem és ordibálva megrázott szitkokat szórva rám. Ezt követően gond nélkül ledobott az ágyra ami miatta a levegő kiszorult belőlem így abba maradt a sikítozásom. Ezt látva kiviharzott a szobából ismét magamra hagyva.
Mikor már tudtam normálisan levegőt venni jó pár pillanatig nem csináltam vagy nem gondoltam semmire. Az agyam lebénult. Alig bírtam magamhoz térni a kábulatból. Majd hirtelen egyik pillanatról a másikra rengeteg gondolat lepte el lefagyott agyamat. Megdermedve feküdtem az oldalamon és kérdezgettem magamat. Mégis mi történt velem? Eddig sem sokat értettem abból ami körülvett de most már semmit sem.
Lassan ahogy a csigák haladnak megfogalmazódott bennem egy kicsinyke lehetetlen gondolat foszlány. Kicsi vagyok, alig tudok mászni is. Nem tudok beszélni a kiabálást és az artikulálatlan hangok kiadásán kívül. Alig látok, rengeteget alszok és a ruhába ami rajtam van abba végzem el a dolgom. A mozgásom olyan akár egy újszülött macskáé. Hah! Újszülött?! ÚJSZÜLÖTT! Egy baba lennék?! Egy baba?
Mi a pokol folyik itt? Tettem fel magamnak a költői kérdést.
Sajnos minden tényező arra utal, hogy egy baba vagyok. Egy töpörödött vakarék. Ezért volt minden olyan nagy és elérhetetlen. De ha egy baba vagyok akkor az a fekete hajú nő aki ide hozott lehetett a szülő anyám. Aki lemondott rólam és oda adott Noranak, hogy lassú szenvedéssel megöljön engem, mert benne nem volt annyi, hogy megtegye. Nyilvánvaló, hogy Nora nem arra törekedett, hogy túléljek, mivel ahogy megtudtam figyelni egyszer adott nekem enni egy nap. Erre tudtam következtetni ugyanis semmi olyan nem volt a környezetemben ami az idő múlását számon tudtam volna követni. Ha a feltevésem igaz akkor az egyszeri étkezés vajmi kevés lesz ahhoz, hogy életben maradjak. 2-3 óránként kellene megetetnie. Tisztába kellene tennie és foglalkoznia kellene velem, nem? Ez a helyzet emlékeztet arra milyen volt a gyermekkorom. Magányos és félelmetes. Egyedül lenni ....de...várj csak. Nem is voltam egyedül, hiszen nekem volt egy öcsém! Volt egy öcsém! De ő miért nincs itt? Ha én itt vagyok akkor ő hol van? Azt ne mondd, hogy megölte őt a fekete hajú nő. Nem, nem hiszem. Ha engem nem tudott megölni akkor őt hogy tudta volna?
Lázasan dolgozott az agyam ahogy a jelen és a múlt egyszerre öntötte el a fejem. A lélegzetem szapora lett amitől még kevésbé tudtam koncentrálni. Kezdtem pánikba esni.
Nem, nem engedhettem meg magamnak, hogy pánikoljak. Ki kell gondolnom, hogy mi történik vagy történt velem. Testemet megfeszítve mantráztam magamban. Nyugi, nyugi, nyugalom. Minden rendben lesz. Minden a legnagyobb rendben lesz ha sikerül megnyugodnom és végig gondolnom a dolgokat. Remegtem az erőfeszítéstől vagy a pániktól, már nem tudom.
Megszámlálhatatlan perc telt el így. A légzésemre összpontosítottam. Ki-be, ki-be. Méltányolva az erőfeszítéseimet mondhatjuk, hogy lassan ugyan de megnyugodtam. Egyszer- egyszer még megremegtem. Kicsi kezeimet magam elé téve, nem tagadhattam tovább a tényt, hogy egy baba vagyok. Ez nem csak egy feltevés hanem a valóság. Újra baba vagyok. Meghaltam és most újra baba lettem. Reinkarnáció? Reinkarnálódtam volna? Mégis miért? Valami célt szolgált ez? És mégis ki az aki ezt akarta? Vagy Isten az aki kiválasztott erre? Akkor rossz a humora, mivel úgy tűnik nem sokáig fogok élni. Vagy talán véletlen lenne? Pusztán egy véletlen műve lenne, hogy újjá születtem? Lehet ezt egyáltalán véletlenek nevezni? Nem, nem tartom valószínűnek. Ez nem akaratlanul történt. Valaki vagy valami tette.
Amennyire tudtam ökölbe szorítottam kezecskéim.
Túl fogom élni ezt.
Ahogy az előző életemben is úgy most is megtalálom a módját, hogy túléljek. Túlélem ezt és megkeresem a testvéremet. Bármi áron. Ha én újjászülettem akkor is és könnyen meglehet, hogy hasonló helyzetben van. Tarts ki öcsém, érted megyek. Ígérem.
De először is tervet kell kovácsolnom, hogy hogyan éljek túl.
***
Ki kellett találnom egy technikát arra, hogy több élelemhez jussak. Nem vártam az ágyon, hogy történjen valami. Nehézkesen, vergődéssel ugyan de lejutottam a földre, inkább leestem mint ugrottam. Erősebbnek kell lennem, hogyha ki akarok innen jutni. Sejtelmem sincs most mennyi idős lehettem, mivel még sosem láttam magam így csak abból ítélhetem meg a korom amennyit a testemből láthattam és éreztem. Nem lehetek több fél évesnél. Folyamatos alvás, éhség és nehézkes mozgásból kiindulva. De nincs meg a luxusom, hogy éveket várjak arra, hogy megerősödjek. Képeznem kell magam.
Lépésről lépésre haladok. Mivel nem tudom mi van oda kint így fel kell készülnöm minden eshetőségre ami csak az eszembe jut. A következő céljaim. hogy több kajához jussak és javítsak a mozgásomon. Nincs itt Nora, hogy enni adjon így nem várhatok ölbe tett kézzel. A koordinációmat fejlesztem addig. Meg kell tanulnom járni és futni minél előbb. Az esés már megy.
Hasra fordulva az ágy mellett kúszó mozdulatokat tette, hogy közelebb jussak az ágy széléhez. Kapálóztam és rúgkapáltam össze-vissza mire elértem az ágyról lelógó húzatott. Mind a két kezemmel megragadtam és lassan húzni kezdtem magam. Remegtem az erőfeszítéstől. Kicsit felhúztam magam majd vissza engedtem. Újra és újra. Próbálgatva meddig megy. Nem sokáig de nem adhatom fel. Muszáj erősebbnek lennem, így folytattam.
Addig csináltam újra és újra kisebb pihenőkkel amíg Nora be nem jött hozzám. Egy cumis üvegre hasonlító üveg volt az egyik kezében. Igazi felhőkarcoló magasságú volt innen lentről ahol vagyok. Az egész öltözete sötét és rongyos volt. Lyukas szövet cipő a lábán, hosszú barna dörzsé szövet szoknyát és inget viselt. Bőre halvány karamell színű volt, itt-ott lila folt éktelenkedtek rajta, az alkarján és a nyakán is. Mintha valaki fojtogatta volna. Magas csontos alkat. Koszos fél hosszú barna haj és szem ami alatt sötét karikák a kialvatlanságról árulkodtak. Bal állkapcsán is egy halvány, már gyógyuló véraláfutást vettem észre. Hétköznapi arca volt. Keskeny szemek, hosszú keskeny orr és száj. A húszas éveiben járhatott de a ráncok és szarkalábak már jelen voltak az arcán.
Odajött hozzám és felvett a kezébe, hátamat megtámasztva fenekemnél fogva tartott magához, mint aki tudja, hogy tartson a babát. Számba adta a cumis üveget amiben reményeim szerint tej volt. Nem igazán volt íze, de fehér színű folyadék volt. Nem akarok másra gondolni mint a tej. Ha tej az amit ad nekem akkor, hogy tudok még több tejhez jutni? Hmmm. Az arcát fürkésztem miközben ittam. Nora a semmibe meredve nézett maga elé, kicsit ringatva magát előre hátra.
Támadt egy ötletem. Ha el tudom érni, hogy ne egyszerre itassa meg velem a tejet és itt hagya az üveget akkor később is tudok inni belőle és esetleg ha elől hagyom akkor legközelebb újra tölti miközben hoz egy másik üveggel. Míg a végén megunja és itt hagyva őket csak tejet hoz be, hogy újra töltse az üvegeket. Így nem lesz annyira feltűnő, hogy mindegyikből fogy egy kevés. Nem tűnik a helyzet magaslatán, szóval lehet sikerülne. Ha ezt legalább két naponta eltudom játszani akkor jutok majd valahova. Fapadló van, ha kiütöm a kezéből akkor lehet eltörik és löttek az ötletemnek. Megkérni nem tudom, nem mintha hajlandónak tűnne. Van arra is esély, hogyha hangoskódok akkor elhallgatatt ezzel. Nem vehetem biztosra, de próbáloznom kell.
Mocorogni kezdtem a fogásában, nem igazan foglalkozott velem. Erősebben nyomta a számba a cumis üveget amitől alig bírtam tartani a lépés nyelésben nehogy félre nyeljek. Hadonászni és fuldokló hangot kezdtem ki adni. Ahogy kapálóztam a kezeimmel meglöktem a kezét amitől a számból kifoly ta tej a ruhámra. További hangokat adva ennek felhívtam a figyelmét magamra.
- Oh, what did you do?(jaj, mit csináltál)- kérdezte tőlem.
Letett háttal az ágyra, az üveget letette mellém. Kibontott a ruhából és a tejes rongyot magával vive kiment a szobából. Sietnem kell, el kell dugnom amíg nincs itt. Fészkelődés, vergődés árán sikerült annyira felhúznom és összegyűrni a lepedőt, hogy betudtam takarni az üveget magam mellett. Még valamennyire igyekeztem ráfeküdni, hogy takarjam. Alapból egy egész káosz volt az ágyon a lepedő, nem fogja észre venni. Érezetem, hogy izzadni kezdek ahogy várakozok a vissza tértére. Nem is kellett neki sok mire vissza jött egy másik kényelmetlen vászon ruhácskával. Láthatott rajtam valamit mert összevonta a szemöldökét.
- Did it burn you? (megégetett?) - nézett végig rajtam. Magában motyogott valamit de felületesen megtörölgetett mielőtt rám adta a ruhát. Nyúlt volna az üvegért de nem találta, de nem is érdekelte annyira. Egyszerűen kiment a szobából és hozott egy másik cumis üveget tele töltve tejjel. Újra a kezébe vett és itatni kezdett. Annyit ittam amennyi belém fért. A gyomrom feszült és pihegve vettem a levegőt de mind meg kellett innom.
Miután megitatott kicserélte az alsómat is. Undorító, hogy képtelen vagyok mosdóba menni és a napi egy tisztába rakás nulla fürdéssel nem a legkomfortosabb párosítás.
Vissza tett az ágyra, mielőtt magamra hagyott volna nézett pár pillanatig. Tekintetünk találkozott.
-You shouldn't have been born. (nem kellett volna megszületned) - mondta, ezután kisétált a szobából, hogy újra egy magam legyek egy teljesen üres, lámpa fényes szobában a gondolataimmal és félelmeimmel.
***
Minden etetés időt számoltam, mintha akkor kellt volna a nap és tudtam, hogy ha újra tejet hoz nekem akkor eltelt egy újabb nap. Egy újabb és újabb. A tervem bevált. Tizenöt napba telt de lett hét darab üveg a szobában. Ezekben a napokban folytattam a testem edzését és már olajozottan feltudok ülni és könnyebben tudok mozogni. Az aluszékonyság ami egyik pillanatról a másikra elönt nem sok sikerrel tudok ellenállni. Észre sem veszem és hiphop elaludtam. De nem adhatom fel. Gyakorolnom és edzenem kell magam. Erősebbnek kell lennem. Ki kell jutnom innen és megkeresni a testvéremet. Bármilyen áron is érem el ezt.
1 note · View note
mute-echo · 7 years
Text
Csendben ülök a szobámban. Könnyekkel van tele a szemem, de visszatartom őket. Beszélni szeretnék valakivel. Ugyan ki hallgatna meg? Ki az, akiben megbízhatok? Rájövök, barátaim sincsenek. Kinek mondhatnám el, mi nyomja a lelkemet? A ki nem mondott válasz csendesen lebeg a gondolataimban. Senkinek. Most sírni akarok, de könnyeim továbbálltak. Ők is elhagytak. Elképzelem, ahogy a szoba megtellik az el nem sírt könnyeimmel. Én a tetején lebegek. Belefulladok. Édes halál. Gondolataim elől nem menekülhetek. Így azon gondolkodom, hogy tűntethetném el őket. Lobotómia. Így hívják, ugye? Vajon most hol van Ő? Miért? Arrébbsöpröm. Nem kell. Fejemet a hideg falnak támasztom. Mit csináljak? Ha felállok, a gyomromban érzem a hiány fájdalmát. Mit csinálhatnék? Maradok. Szenvedek. Érzek. Ó, érzések… Miért léteznek? Lehetséges törölni őket? Ha igen, meg kell találnom a módját. Lobotómia. Ha így folytatom, megőrülök. Vagy már késő? Tik-tak. Ahogy az óra mondja. Csak ez katt. Én nem vagyok elég. Nem. Könnyeim visszatértek. Újból visszafolytom őket. Nem tudom, miért. Már nem tudok irányítani. Csak sodródok az árral. Ami lassan kiapad. Sötét vágyak, sötét árnyak. Bűnös vágyak. Be nem teljesült vágyak. Elátkozva. Még mindig itt vannak az érzések. Ők miért nem hagynak el? Soha sem. Látom
1 note · View note
14dreamworld14 · 7 years
Quote
Búcsúzóul megcsókoltuk egymást. Szorosan átöleltem, és a fülébe súgtam, hogy szeretem, majd nagy nehezen elengedtem.  Az a rossz érzésem támadt, hogy a kapcsolatunk kezd egy búgócsiga mozgására hasonlítani. Amikor együtt voltunk, gyönyörűen pörgött, és szinte érezni lehetett a gyermeki örömöt, amelyet okozott - de amikor elváltunk, a pörgés elkerülhetetlenül lassulni, végül bizonytalanul imbolyogni kezdett. Tudtam, hogy meg kell találnom a módját, nehogy végül felbukjunk.
29 notes · View notes
remenytelen-elet · 6 years
Text
Meg kell találnom a módját, hogy elfojtsam a bennem lévő sötétséget.
Kathleen Glasgow - Lány darabokban
0 notes