Tumgik
#maszkok
dedibelyegei · 3 months
Text
Tumblr media
Egy újabb jugoszláv bélyeg került elő a nyuszi kalapjából (vagymi), kicsit csálé már meg telibenyomott, de igazából nem nagyon van jelentősége, mert kétmilliót nyomtak belőle, és még a postatiszták ára sem éri el a 100 forintot. Nézzük viszont mit ábrázol, miről is szól ez az 1968-as, féldínáros darab.
Egy emlékbélyegről van szó, melyet a Szerb Nemzeti Színház fennállásának centenáriumára nyomtattak. A bélyeg alsó felén az épület látható akkori formájában, fent pedig egy korai metszet Belgrádról, köztük színházi maszkok (ággal).
A színházat tehát 1868-ban alapították meg, legalább is a hivatalos nemzeti társulat első előadása ebben az évben volt, habár az épület még nem készült el teljesen. Belgrád ekkoriban egyébként még rendkívül elmaradott volt, mindössze 25 ezren lakták, inkább egy nagy faluhoz hasonlított, még a csatornarendszer sem volt igazán kiépítve. A színház építéséhez az alapanyagot és a pénzt, közadakozásokból gyűjtötték össze, és három terv volt versenyben a megvalósításért, végül egy olasz építész, Joseph Cassano pályázata győzött. Végül azonban mégsem teljesen ez valósult meg, mivel a projekt nagy pártfogoltját Milán herceget június 3-án megmerényelték, így bár az alapkövet még ő rakta le, érdemben már az építési munkálatokat sem érte meg :/ Utána némi zűrzavar után, végül egy másik pályázó egy bizonyos német Steinlechner kapta meg a lehetőséget a megvalósításra. Az építés hihetetlenül gyorsan haladt innentől, gyakorlatilag fél év alatt állt az épület, már 1869 elején. Akkoriban egy darabig lakosságarányosan ez volt a legnagyobb épített városi kőszínház, hiszen a 25.000 lakosra jutott 800 férőhely! Végül az első igazi előadás a teljesen kész műintézményben 1869 október 30-án lett bemutatva. A darab Dorde Maletic a meggyilkolt herceg tiszteletére, kifejezetten erre az alkalomra írt műve volt. Az épület természetesen azóta számtalan rekonstruckión esett át, legjelentősebb talán az első világháború utáni volt, mikoris több bombatalálat érte, ezután teljesen más formában építették újjá az akkori rezsim ízlése szerint, de végül 1966-ban egy átfogó megújítás keretében, visszahozták eredeti XIX. századi formáját. Legutóbbi teljes felújítása, főleg a belső tereknek 1989-ben történt.
Tumblr media Tumblr media
6 notes · View notes
kampeszino · 11 months
Text
Dsida Jenő: Apokalipszis
Amerre én megyek lángot vetnek a hazugság-erdők, bennégnek a kifacsart gondolatok, a maszkok lehullanak. Néhány gitár és hegedű vijjog nagyon messziről: emlékek, emlékek, emlékek, nem komolyak, nem fájnak. Kiönt medréből a köd, elnyeli a sugarakat, elönti a tornyokat, templomok, házak nincsenek, az anyám sem mosolyog, keringő, szédült zuhanás van a szívem helyén. S a tetőn, bolondságok fölött két kitárt kart mereszt egy hívogató, fekete, borzalmas kereszt.
14 notes · View notes
nemvoltamelegjoneki · 2 years
Text
A maszk alatt:
Barátoknak - bohóc maszk
Családnak - mosolygós,néha szomorú, de minden oké maszk
Idegeneknek - flegma és mogorva maszk
Ismerősöknek - kedves, mosolygós maszk
Senki sem ismeri az embert a maszkok alatt és még csak senki nem is sejti, hogy amit lát, az nem a valóság.
47 notes · View notes
instantfollow · 1 year
Text
Mindenki nyugodjon le a picsába!
Nem önmagában a maszkviselés hatástalan a cseppfertőzés ellen, hanem ahogy a közösség maszkot visel, az szar. Tehát, aki akarta, és tudta, az védett másokat maszkviseléssel, illetve megfelelő maszkkal magát is védte.
A többi meg hülye, mint a tök.
Tumblr media
3 notes · View notes
akaoszistenno · 1 year
Text
Ha láttad volna az Avatar című filmet
emlékezz arra, hogy Na'vi,
a Pandora bennszülöttjei,
ahelyett, hogy azt mondaná, hogy "szeretlek"
Szokták mondani: "Látlak. "
Látni a másikat annyi, mint felismerni
valakit, aki nagyon hasonlít hozzád,
lépj túl a felszínen
és merülj el a Létezésben.
Többet jelent, mint látni
a másikat fizikailag.
Azt jelenti, hogy látni kell egy pillantást
szeretni a másikban,
megértéssel, elfogadással
és közös sebezhetőségünk, emberségünk és Istenségünk kapcsolatát.
Látom a fájdalmad.
Látom az erősségeidet.
Látlak és elfogadlak
Minden, amit látok,
még azt is, amit nem szeretek
még azt is, ami más
a hitemhez.
Látom a fényed
Látlak anélkül, hogy ítélkeznék feletted
anélkül, hogy téged hibáztatnálak
Mindenkin túl látlak téged.
Elvárás és vetítés,
mivel árthatnak neked
és rejtsd el a személyazonosságod
mélyebbre.
Látlak minden dimenziódban
és minden gazdagságban
Látlak téged, ez az én módom, hogy feltétel nélkül fogadjalak, és ezzel
Megengedem, hogy olyannak lásd és fogadj, amilyen vagy.
Látlak téged, azt jelenti, hogy hagyod magad besugározni,
szűrők nélkül, maszkok nélkül és félelem nélkül.
Amikor azt mondom, hogy "látlak"
az, hogy elmegyek
félretéve az ítélőképességemet,
az előítéleteim
hogy tényleg lássalak
teljesen,
milyen vagy valójában
és elfogadlak téged
pontosan olyan, amilyen vagy
Azért látlak, mert én
én is látom magam
Valami gyönyörű,
a törzsek között
Dél-Afrikából,
a leggyakoribb köszöntés
(Zuluban) a Jó reggelt,
Azt jelenti, hogy "látlak"
Ez egy módja a másik meglátásának,
elfogadni úgy, ahogy van,
az erényeivel,
fényével, és
a hibáival együtt is
"Így létezem neked. "
Tisztellek, értékellek,
Fontos vagy nekem
és elfogadlak téged
"Elfogadlak olyannak, amilyen vagy,
és te a részem vagy"
LÁTLAK.
6 notes · View notes
nemasegelykialtas · 1 year
Text
Ez nem egy búcsú üzenet, inkább vallomás:
Nem tudom nézel-e még, látod-e ezt, de keress meg kérlek, ha egy kicsit is hiányzom vagy bármi esélyt látsz ránk, ha néha még eszedbe jutok, ha szeretsz még, ha szoktál rám gondolni, ha akartál már, de nem tetted, akármi miatt. Csak kérlek, valahogy keress. Túl sok ez nekem. Túl sok idő telt már el nélküled. Nem bírom. Úgy érzem, hogy nagyon sokat változtam, most már jó társad tudnék lenni, önmagamat tudnám adni. Közben mégis, mióta nem vagy mellettem hiába haladok ezen az úton, valami húz le a mélybe. Napról napra egyre rosszabb. Egyre intenzívebb a hiányod, egyre jobban érzem mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem és mennyire fáj ez az egész, hogy nem lehetek melletted, nem tudok semmit rólad, nem tudom elmesélni neked a minden napjaim. Nem, nem vagyok jól. Egyre rosszabbul vagyok. Már nem tudok őszintén nevetni, de még az erőltetett mosolyt is bárki felismeri az arcomon. Tudom, hogy te most boldog vagy és lehet nincs is szükséged már rám, lehet nem is hiányzom, akkor biztos keresnél néha-néha, hogy mi van velem. Tudom, hogy szörnyű ember, barát, társ, szerető voltam, tudom mennyi traumát okoztam neked, úgy kijavítanám az összes hibámat, annyira be akarom bizonyítani, hogy az az ember eltűnt és már miattad új ember lettem, annyira meg akarom mutatni, hogy tudnál végre boldog is lenni mellettem, mindent megtennék érted, bármiről legyen is szó, de nem hagyod és mivel megígértem valamit, ezért be akarom tartani. Zuhanok egyre lejjebb a mélybe, egyre sötétebb van körülöttem, megyek vissza oda új emberként, ahonnan te húztál ki anno és csak te lebegsz a szemem előtt állandóan végig zuhanás közben. Ez egy mélyrepülés és nem tudom, hogy túlélem-e majd a végén, azt sem tudom lesz-e vége. Annyit tudok biztosra, hogy nélküled nem látom értelmét, hogy egyáltalán kitartsak az új énemmel. Sajnálom. Mindent sajnálok, ha tudnád mennyire. Ez nem csak pillanatnyi érzés, ez egy nem múló állapot, ahogy egyre jobban kínoz a hiányod és a szerelmem irántad, amit nem tudok megmutatni neked. Minden pillanattal egyre csak rosszabb. Úgy érzem kezd eltűnni a lelkem, felemésztődik, a szívem nálad hagytam és esély sincs rá, hogy valaha elkerüljön tőled, de jó helyen is van nálad. Romokban vagyok, a saját falam alá kerültem, miközben érted leromboltam az összeset és nem tudok kikászálódni alóla. Fulladozok a kimondatlan szavakban, tettekben, az elrontott hülyeségeimben, a makacsságomban, minden rosszban, amiket csak tettem veled. Semmi mást nem akarok, csak téged, megmutatni ki lettem, szeretni, ölelni, beszélni. Veled akarok elmúlni hosszú évek után, nélküled lehet csak óráim vannak vissza. Vajon keresni fogsz? Vajon szeretsz még annyira, hogy eszedbe jusson, hogy velem legyél? Vagy nem éri meg tovább várnom? Lehet lépnem kéne, de nem a feledés ösvényére, az úgyse sikerülne, sokkal nagyobb a szerelmem irántad, mint az Univerzum valaha lesz is. De ha elmegyek, remélem nem felejted el az utolsó kérésem, a fekete rózsát elsőként kiengedni kezeid közül a gödörbe. Nem tudom meddig bírom nélküled, kezdek eltűnni, pedig itt vagyok, újulok és változok folyamatosan, de a hiányérzet, az űr, amit csak te tudnál betölteni, lassan elnyel és nem fogom látni a fényt a sötétből. Belefáradtam már a folyamatos harcba egyedül, ez az eddigi legnagyobb csatám és úgy érzem vesztésre állok, mert nincs mellettem, akit szeretek. Nem köt le semmi, nem fog meg semmi, nem tudok figyelni semmire, nem vonja el a figyelmem semmi, egyfolytában csak te jársz a fejemben és nem tudok mit tenni ellene. Felidézem minden hibám magamban, minden tettem, amiket nem kellett volna megtennem, minden rossz tulajdonságom, minden rosszat, amiket valaha mondtam neked, hogy mindenen változtatni tudjak.
Megismertem magamat, letéptem a maszkokat magamról, tudom ki vagyok és mit akarok már, nem mások elvárásai szerint akarok már élni. A legnagyobb vágyam azonban továbbra is te vagy és egyre erősebb ez a vágy. Közben benned pedig lehet ez egyre jobban múlik el, mert a maszkok miatt félreismertél és már nem hiszel nekem. De ezt meg is értem, én is félreismertem magam éveken keresztül. Viszont minden szavam őszinte volt, sose hazudtam neked, egyszer sem. Tudom, hogy elrontottam, úgy nagyjából mindent. Elképzelni nem tudja senki mennyire hiányzol, mennyire akarlak, mennyire akarok veled beszélni, mennyire akarlak látni, mennyire szeretlek. Egy kicsit minden nap meghalok. Az utolsó döfést pedig én fogom adni saját magamnak. Elvégre hogy tudnék kétszer meghalni? Mindent tudsz már rólam, mindent elmondtam, tényleg nincs már olyan, amiről ne tudnál. Te ismersz a legjobban a világon. Jobban ismersz, mint én saját magamat sokszor. Mindenemet neked adtam, minden gondolatomat, bánatomat, örömömet, a szívemet, lelkemet, mindent, ami bántott, a bizalmamat, a lojalitásomat, az őszinteségemet, teljesen odaadtam magam neked. Néha csak vagyok a síri csendben, gondolkodok és olykor hallom már a hívó szavakat. Talán lassan mennem kéne. Lehet nem nekem való ez a világ, nem ide való vagyok. Folyamatosan elrontok mindent, máshoz nem is értek igazából, bántok másokat és bántom magamat is. Hiába változtam meg, másokat már nem is, magamat egyre jobban bántom, mert ezt tettem veled. Tudom, hogy csakis az én hibám, senki másé. Tömegben is úgy érzem magam, mint egy lakatlan szigeten. Nélküled nincs tovább számomra. Egyre erősödnek a hangok, a nevemen szólítanak és mondják, hogy lassan ideje mennem, már nem ment meg senki. Várom, hogy te megments, de tudom, hogy nem érdemelném meg és ezt fent is tudják. Talán már nem is akarsz tőlem semmit, nem hogy megmenteni. Akármilyen úton megyek, nélküled csak egy véget látok, amit a fülembe suttognak, talán tudnak valamit, amire én 22 éve próbálok rájönni. Azt hiszem te voltál a nagy lehetőségem a boldogságra, az életre, de ezt is elrontottam és túl későn ébredtem rá. Sajnálom. Lassan követem a hangokat, azt hiszem tényleg ideje lesz elindulnom, jobb lesz mindenkinek.
Örökké szeretni foglak Sz.💔
4 notes · View notes
progarden · 1 year
Text
Tumblr media
Énjeink, mint a hagymahéjak. Egymásra rakódnak, összeileszkednek. Egyeseket, a külső héjakat, mutatjuk a világ felé. Mások rejtve maradnak, és csak különleges alkalmakkor, különleges emberek találkozhatnak velük.
Egyszer sután, bizonytalanul, szorongva járjuk e világ térségeit, mint egy ma született őzgida. Más helyzetekben a világ császárának érezzük magunkat és elterpeszkedünk fölötte, mint a nagy hasú, jóllakott fellegek.
Esőnket lebocsájtjuk a szomjas földre: ott pocsolyákba gyűlik, majd, ha jön a fagy, tükrökké merevül. Emlékeink szilánkjait zárja magába.
A létezés ízei, színei, illatai, érintései: lágy, nedves, sérülékeny, rejtegetett hagymahéjak, amik ellenállnak annak, hogy szavakba öntsék őket.
Egykori reggelek íze: harmatos frissessége. Régi vasárnap délutánok nyugalma: az eső kopog az ablakon és a konyhából a készülő ebéd illata szivárog a szobába. Elmúlt szombat esték izgalma, amikor harcra készen vágtunk neki az éjszaka meghódításának.
Melyik vagy te?
Éjszakába nyúló beszélgetés egy folyó partján, egy üveg bor mellett?
Öltönyös józanság, szorgos tevékenység, vizsga-éberség?
Szétesett, kialvatlan másnaposság? Az orgazmus eksztázisa vagy az üres mélabú?
Gondoskodás vagy önzés?
Az erényes cselekedet határoz meg, amire büszke vagy? Amikor úgy érezted, tetteid a kozmikus rend harmóniáját tükrözik? Vagy a legmélyebb bugyrokban takargatott emlékek, amelyeket legszívesebben felejtenél? De makacsul visszatértnek, kísértenek, gyakran akkor, amikor a legkevésbé számítunk rájuk.
Hazugságok. Titkok. Szégyen.
Kétségbeesetten rejtegetjük létezésünk meghitt, intim szféráit.
A múlt távoli, fájdalom hideg havával telehintett hegycsúcsai ködbe burkolóznak: tudatunk horizontján komorlanak. Árnyékuk ránk vetül.
Álmokat őrizgetünk szívünk kulcsra zárt kamráiban. Vágyakat. Ambícókat. Látomásokat. Egyesek ott maradnak örökre, kibeszéletlenül, megvalósítatlanul - visszafoszlanak a semmibe, ahonnan vétettek.
Ahogy a sírok között járunk, találgatjuk, vajon milyen élete lehetett annak, aki ott fekszik lent. Vajon milyen titkokat rejtett a szíve? Vajon milyen álmokról mondott le? Vajon milyen fájdalmakat próbált takargatni?
Vajon mit mondana el erről az, ha tudnánk: katona. Rendőr. Tudós. Zenész. Vadakat terelő juhász. Meleg. Heteró. Nő. Férfi. Anya. Apa. Sovány. Alacsony. Roma.
A külső hagymahéjak: identitások, maszkok.
De vajon mit érzett, amikor hazafelé az iskolából botot faragott magának és gazokkal vívott harcot? Amikor az első csókot váltotta a szerelmével? Amikor reggel felébredt egy fura álom után?
Vajon milyen íze, illata, színe van egy ember létezésének?
Ki volt ő?
És ki vagy te, aki most ezt találgatod? És ki az, aki egyszer majd a te sírod fölött találgatja ugyanezt?
Mi marad, ha a hagymahéjak lehullanak?
Ha adnak neked valamit ezek az írások - akkor kérünk, értünk NE gyertyát gyujts, de te is adj: bármilyen kis adomány is nagyon fontos, hogy fenntartsuk az oldalt: https://drogriporter.hu/tamogass/
3 notes · View notes
szelektivbunozes · 2 years
Text
és a part
van itt ilyen tengerpart
majd később lehet, hogy nem lesz ugye, mert felmelegedés, tengerszint, erózió, de mindegy, egyelőre van
alapból egy nyugis hely, kisétálok, aztán eltotyogok egyik végéig, néha a másikig, nincsenek különösen nagy igényeim az ingerek terén, hallgatom a hullámokat, néha nézem is, kicsit levegőzök
de két dolog van, amitől elkap az ideg
egyik, amikor megveszed a boltban a 39 gramm szemétkaját fémgőzölt műanyagzacskóban, és arra sem vagy képes, hogy a kukáig elvidd, amiből minden bejáratnál van legalább 4, de inkább 8
Tumblr media
és hát a 39 gramm az mi? még kokóból sem sok
a civilizáció életképtelenségét bizonyítja csak, hogy ezek egyáltalán létezhetnek
a másik, amikor egy nejlontáskát (vagy 120 literes fekete kukazsákot) fúj a szél, és senki sem fogja meg
és amikor találok egy ilyen táskát, akkor valami azt mondja, hogy nem mehetek el mellette, mert ez az én partom is, ahonnan néha én is ellopom a kavicsot, és nem egy szemétdombra szertnék visszajárni, ezért ilyenkor felveszem szépen, és teleszedem szeméttel, amíg bírja
ezek unalmas dolgok, palack, műanyag csomagolások, dobozok, papír, rongyok, szemét
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
^^ ez a 3 itt fent egy séta alatt gyűlt
de az ilyen apróságok senkit sem érdekelnek
néha van szokatlanabb tárgy, mint pl. ez a csont, amihez nem értek, hogy miből van (vagy kiből), biológiából eddig nem jutottunk már el
Tumblr media
ami érdekes lenne, azokat meg nem szedem fel, mert vagy méret vagy higiénia miatt inkább győz a józan ész
ilyen például használt óvszer, betét, eldobált maszkok, vagy ez a szivacsmatrac
Tumblr media
vagy ez az enyhén oszlásban levő vízimadár
Tumblr media
de már jó hosszú lett, és unom is már kicsit, mert írni tovább tart, mint amíg átgörgeted, úgyhogy majd folyt köv, legközelebb rövidebben
10 notes · View notes
metalindex-hu · 2 years
Text
Grima – Frostbitten (2022)
Grima – Frostbitten (2022) - https://metalindex.hu/2022/07/25/grima-frostbitten-2022/ -
Grima, a deremedt csöndbe száműzött fagyott világ árnyaiból kibontakozó fekete fém zenekarok egyik feltörekvő képviselője. A zenekart  2014-ben megalapító Vilhelm (ének, gitár) és Morbius (gitár) tagok Szibéria szülöttei. Egy olyan földé, amit mítoszok, sötét mesék, zord tájak és a szélsőségek uralnak. Ebben a termékeny termőföldben megeredt éj-fekete mag sarja igen termékenynek bizonyult. Eddigi fennállásuk óta négy albumot és egy koncertlemezt tettek le az asztalra. Igazából a nemzetközi ismertséget a Tales of The Enchanted Woods című második nagylemezük hozta meg. Az album témája egy nagyon ősi és erős szellem, aki oltalmazza az erőket és a benne élőket az ártó szándékúakkal szemben.  Az elismertséghez egyértelműen hozzájárult  The Moon and its Shadows dalhoz készült egyszerű, de igen hatásos és hangulatos videoklip. Lényegében mindent megtestesített, amit a kilencvenes évek black metal zenéi kapcsán bennünk kirajzolódhat. Éjszaka, tűz, borzongató erdő és az elmaradhatatlan arcfestés. A bandát viszont nem az okkult vonal, hanem szülőföldjük meséi, legendái és jeges tájai iránt érzett szeretete ihlette. Ezt nagyon kreatív módon meg is jelentették a külsőségek terén. A zenekar védjegyévé vált a roppant fantáziadús és művészin kialakított fatörzs-hatású maszkok. A megfékezhetetlen alkotói áradat nyomán jelent meg 2019-ben a Will Of The Primordial és két  évre rá a Rotten Garden című kiadványaik. A Grima fájáról lehulló újabb keserű gyümölcs nem is váratott sokat magára. A lemez idén július 29-én jelenik meg a Naturmacht kiadó sötét szárnyai alatt. Ami egyfajta új fejezetet nyithat a csapat életében.
A Frostbitten névre keresztelt új kiadvány címének hitelességét kimás tudná hűebben reprezentálni, mintsem egy szibériai fekete fém együttes? Lényegébe véve a lemez címe egy nagyon találó összegzés arra vonatkozóan, amiben a közel ötven perces játékidő során részesülünk.  Jeges sziklákon őröli porrá a csontjainkat az albumot megnyitó Gloomy Heart of the Coldest Land nóta. Annak ellenére, hogy az előző két lemez stabilan hozta az elvártakat, nem igazán maradt meg komolyabban az emlékezetemben. Lehet, hogy tanultak az előzőkből, de itt most egy tagoltabb struktúrájú dalszerzés sejteti magát. Nagyobb hangsúlyt fektettek a dallamosabb futamokra, ezáltal a szerzemények szerkezete is sokkal szellősebb lett. Végső soron megjegyezhetőbbek is. Az oroszos karaktert kölcsönző harmonika a banda zenéjének sajátos kiegészítőjévé vált. Sergey Pastukh vendégzenész kezei alatt megszólaló hangszer ebben a darabban is feltűnik. Alapvetően ötletes megoldás, ami nagyon jól tükrözi szülőföldjük atmoszféráját, de örömmel vettem volna, ha más akusztikus hangszereket is megszóltattak volna. Bőven lehet válogatni arra a tájra jellemző repertoárból. Ez tovább erősítette volna a földjükhöz való kötődés érzetét, nem utolsó sorban növelve az zenekarra jellemző egyedi hangképet. Valentina Astashova vendégszereplő által megszólaló billentyűtémák kísérik a dalokat, de nagyobb hangsúlyt nem fektettek erre az eszközre. Úgy gondolom, hogy a hangulat néha megkívánta volna, hogy egy ilyen formán kicsit jobban megtámogassák a dallamokat.
 A korong hírnökeként a Giants Eternal Sleep nevet viselő dal egy vörösben izzó videóval promotálta az új nagylemezt. Annak ellenére, hogy az album és számcímek angolul szereplenek a szövegek továbbra is orosz nyelven szólalnak meg. Ez a harsogó black metal vokálhoz roppantul passzul. Alapvetően nem mondanám túlzottan változatosak Vilhelm vokál-szekcióját, de mégis lehengerlő ez a sztyeppék felett süvítő orkánra emlékeztető hang. A gyilkos tekerések nemigazán kacsingatnak a közép tempó felé. Ismét megjelenik a fő témában az édesen nyomorúságos hangulatot árasztó harmonika. A szikár gitártémákkal ötvözve tagadhatatlanul megdermeszti a szíveket. A srácok egyértelműen a tudtunkra adják, hogy mit is jelent az igazi Jégvarázs. Viszont ebben az esetben a boldog végkifejletet és örömöt a végtelen borzongás jelenti. Ha valaki, akkor ők tudják, hogy mi a nagybetűs tél.
youtube
A lemez harmadik darabja az Into the Twilight a személyes kedvencem. Sajnálatos módon ez a legrövidebb nóta a korongon. Egy dallamos, közép és gyors témákban váltakozó tétel, mely szabadabban közelíti meg a formáció zenei megoldásait. Ebből a fajta fogásból szerettem volna még többet hallani a lemezen. Hallhatunk itt egy kevés tiszta éneket is, amiből még szintén elfért volna. A dermesztő folytatás, a Hunger God, csontig hatoló, rideg alkotás. A lemezfelvételen közreműködő Vlad művésznevet viselő dobos bizonyára nem ismeri azt a szót, hogy „kegyelem”. A pergőkön és a lábdobon veri pépessé a kis buksinkat. A bőgőn játszó Serpentum vendégzenész játéka is néhol egész jól kivehető. Mondhatni a ritmusszekció egy igazán pusztító ötvözetet alkot. Hatását legjobban az általános iskolai udvari szünetek egyik legbrutálisabb és legmegalázóbb cselekményeként tudnám lefesteni. Jelesül, télen a hátulról, a tarkóba nyomott hógolyó dermesztő és reménytelenséget árasztó fagyott érzetét.
Ezután a jégverem után egy akusztikus felvezető hoz némi enyhülést, a Moonspell and Grief. Az instrumentális részbe belehasító középtempós fekete fém viszont ismét felráz a szendergésből. Minimális szinten besegédkeznek a jégcsap hangjaira emlékeztető billentyű témák is, viszont nagyobb magasságokba nem repítettek. Ezzel a felvezetővel kissé olyan albumzáró tétel benyomását keltette a dal.  De mielőtt még félre tennék a pufajkánkat, kapjuk is a következő Winter Morning Tower nevet viselő hóvihart. A közel tíz perces szerzemény egy melankolikus középtempóval vág bele a viharba, miközben Vilhelm süvítő károgása hasít az arcunkba. Itt tényleg megragadott valami oroszos keserédes életérzés. Szinte már magam előtt láttam, hogy az ólomszínű ég alatt térdig gázolok a hóban. Miközben a horizonton semmi más nem látszik csak a fehér takaróba burkolt végtelen sztyeppék. A szaggatott riffek is ezt az erőltetett vánszorgás képét sejtették bennem.  A dal felénél kapunk egy kis pihenőt lágy akusztikus gitár, bayan és billentyű témák formájában, hogy aztán feltöltődve ismét ott találjuk magunkat a tundrán. Végül tényleg elérkezünk a lemez záró darabjához. A színtisztán akusztikus Mana-hoz. A rövid levezető tökéletesen passzol egy ilyen tematikájú black metal album lázarásához. Klasszikus megoldás, ami sosem veszti erényét.
Amikor egy ilyen albumot hallok, akkor megint elbizonytalanodok a magamnak tett ígéret kapcsán, hogy leállok a lemezek vásárlásával. A Frostbitten egy hamisíthatatlan, fagyos black metal lemez. Végre az új lemez egy szépen sikerült köntösben tárulkozik fel előttünk. A borító Artem Demura alkotását dicséri. Véleményem szerint ez eddig nem volt a zenekar erőssége. A Will Of The Primordial korongnak volt még egy hangulatos, zenekarhoz illő kivitelezése, de az sem saját alkotás. A hangzás kellően jó, de azért nem kiemelkedő. Egy kicsit maszatosnak éreztem a cineket, a dobokat parányian tompának. A teljes hangkép középre összpontosult. Viszont ez lehet, hogy a promó anyag mp3 formátuma miatt volt. Így mindenképpen érdemes lesz az albumot magas felbontású formátumban, vagy CD-n újra hallgatni. Szerintem a számok most fogósabbra sikerültek, mint a korábbi Rotten Garden lemezen. A gitártémák részletgazdagabbak. Amit hiányoltam, hogy szűkmarkúan bántak az epikus hangvételű dallamokkal, mint amit az Into the Twilight-ban is hallhattunk. Ezt megkívánta volna a tematika. Lehetett volna nagyobb teret engedni a billentyű témáknak, vagy az akusztikus hangszereknek. A számok elég hosszúak (bő hét perc körül mozognak), amit annyira nem érzek indokoltnak. Sokkal erőteljesebben hatottak volna a rövidebb, dallamosabb számok, úgy, mint a már példaként említett nóta.  Annak ellenére, hogy egy nagyon jól sikerült alkotással van dolgunk, a Grima az erős középmezőnyben maradt. Ezeket leszámítva a banda új albuma mindenféleképpen ajánlólistás minden szívükben megfeketedett fémzene rajongó számára. Továbbá ne felejtsük el, hogy július 30-án lehetőségünk lesz őket itthon élőben is látni. Sajnos a koncerten az új kiadvány még nem lesz elérhető, de az biztos, hogy a dalrepertoárban szerepelni fognak a Frostbitten dalai is.
3 notes · View notes
lacindonesia · 2 months
Text
Múzeum az indonéz kultúra egyes elemeivel
Tumblr media
A térkép
Tumblr media
Hangszerek
Tumblr media
Wayang bábok
Tumblr media
Maszkok
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
0 notes
versinator · 3 months
Text
Egyetlenem trénerei
Falakra énekeket rongyosokattevékenykedők elefántcsorda Zenghet halmai fogókkal báránykái Kegyetlenebbül színüket mindenbe csavarni Márciusok ezüstlő halászom tolvajkezű Pusz bélelten tárulnak megtudnának Szárnyainkat toronyőr mellemnek katonabanda Királykisasszonyok szelepeivel verjétek királyaik Téres kasból megnyílnak ács Eltévesztettem irtóztatón növekednek üdvözölsz Újbort vallási mártogatta kerülgetése Trippert becsukták bármikor csörtetése Vasmadarat elfordulni kamataiból elszakítson
Megláthatodikára utcái ajándékozza ugyanoda Rongyokba legjobbak felizzik lapulsz Harcokban szenvedjek kiejteni tanyázunk Várostól folyásában hajcsár elvágta Csillogásában dolgozzam háborogj búcsúzz Mentőosztagok megfordulunk szóért zárda Kaptárokat lárvás fényjelei áradoztak Elnyújtózott rémlátása fojtsátok levetném Keserűsége körülfogja lőtték maszkok Leváltak mekegte mara bűnöse Biztatlak szülők nevetéstek beteljesedése Korunkról mezősre becézzék dallamához
0 notes
egy-lany-blogja · 5 months
Text
“ Az a lány, akit egykor szerettél, nem egészen ugyanaz az ember, mint az az asszony, aki sok évtized elmúltával melletted él, s ha belenézel a tükörbe, látod, hogy te is más lettél: az arcodra írt ráncok évgyűrűi mögül egy másik ember néz vissza rád.
Ahhoz nagyon kell szeretni valakit ott belül, egészen belül, hogy egy kapcsolatot ne romboljon szét az Idő, hogy a mulandóságnak ebben a körtáncában, új és új jelmezek, maszkok és jellemek mögött fölfedezd, hogy ő azért mégis ugyanaz - az öregedés nem fogott ki rajtatok.
Az érzelmek is megváltoztak: a lázas szerelemből parázsló, szelíd szeretet lett, a megkívánásból lelki vonzalom, a vonzalomból mély sorsközösség és megszokás. S ha ez így történik, nem bántanak a műfogak, az őszülő hajszálak, az elfonnyadt arc és a táskás szemek; nem zavar az sem, hogy az öregedés a lélekben is jelentkezik: hisztéria, rosszkedv, elfáradás, közöny, az illúziók elvesztése és a kudarcok sorozatos élménye kíséri végig földi sorsunkat.
Ezért szűnnek meg barátságok, hamvadnak el szerelmek, bomlanak szét házasságok, ezért törnek szét eszmei és érdekközösségek: nem bírják ki az Idő múlását.
Minden olyan kapcsolat, amely nem a szeretetre épül: halálra van ítélve .”
Müller Péter
(Lomb és gyökér)
Tumblr media
0 notes
palkerekfy · 11 months
Text
Dobog Akarattya szíve
Akarattya egy nagyszerű segítő kezdeményezéssel gazdagodott 2021-ben, és ez a kezdeményezés azóta is töretlenül segít. A kép 2021-ben készült, amikor a szív a helyére került, ezért a maszkok. Az Önkormányzat és a Nők a Balatonért Egyesület (NABE) összefogásából egy piros kupakgyűjtő szív került a Hanák ABC elé, ahol mindenki könnyen megtalálhatja. Az otthon felhalmozódó ásványvizes, üdítős…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
lordanusz · 1 year
Text
Tumblr media
A körik sok mindenre képesek... Ő egy másik köri,aki nagyon Pókember...betaggelnem,de felesleges.
Nyugalom, nem ebben lesz spájdörmen...
Tumblr media
Level up, szerintem a gyerek megfog örülni.
Tumblr media
Fura mód tetszenek a maszkok... igen,viselnek egyet valami tágra zárt szemek partin beviagrazva, és ekizve...
0 notes
megtudommagyarazni · 1 year
Text
Tábori Zoltán - Vasmü
MŰSZAKOS IRODA, OLVASZTÁRMELEGEDŐ
Hosszúkás építmény a konverter pódiumszintjének a hátsó végében. Az irodarész hosszabb, és csak páran tartózkodnak benne, a melegedő viszont nyúlfarknyi, és vannak rá háromszor-négyszer annyian.
Különösen ilyenkor, ha üzemzavar van. Nem mintha nem volna mit csinálni, például takarítani, de hát a műszakos üzemvezetőnek most a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy a technológiai személyzetet ugráltassa.
A konverter emberei ezekben a ritka pillanatokban többnyire sakktáblát ragadnak: ketten leülnek egymással szemben, a többiek kibicelnek.
– Ne légy bunkó, nem te kezdesz, te vagy a sötét!
– Te vagy a sötét, világít a szádban a rágó!
A készlet figurái rosszul öntött, elnagyolt műanyag bábok. A királynő letört fejét gyufaszál helyettesíti.
– Vedd le azt a sapkát, mert volt egy haverom, akinek ilyen sapkája volt, és belehalt!
A sarokban, a hűtőszekrény tetején álló villanyrezsón az ősz olvasztár teát főz magának. A keskeny bádogszekrények előtt vörös ceglédi kanna áll, az oldalán fekete kerékpárzománccal odafestett szöveg díszeleg:
Nyári Laci hangszere
ROMA BEND
Az ajtó melletti sarokban a legnagyobb helyet egy óriási kólaautomata foglalja el. Az asztalon, fűtőtesten, szekrények tetején szürkés árnyalatú, színes sisakok heverésznek, lecsapható sötét szemüvegeikkel nagy, pihenő teknősbékákra hasonlítanak.
– Ezek a porvédő maszkok szart sem érnek, öt perc után benedvesednek – magyarázza a nagy bajszú olvasztár II. – Én már pucoltam sörtartályokat sörétes homokszóróval, ott adtak szűrőbetéteset, na, olyan kéne ide!
– Ha csak a felét komolyan vehetném, amit süketelsz – mordul a sakktábla mellől a svédlándzsás –, akkor te már acélgyártó volnál.
– Mért pont acélgyártó? Mért nem inkább termelésvezető? Tessék, itt ezzel egy udvarban nőttünk fel, együtt ettük a zsíros kenyeret, és most háromszor annyit keres, mint én, télen síel, nyáron szörföl, és lecseréli az ötéves Opel Astráját, mert az neki már öreg.
– Na ja, de ő volt itt a párttitkár, téged még a KISZ-be se vettek fel.
A műszakos termelésvezető ugyanennek a hosszúkás épületnek a nagyobbik felében ül a számítógépe előtt, citromos teát iszik, és gyümölcshúsra vadászik kiskanállal a kinyomott citromban.
– Őrület! Megeszik a mikrofont! – morogja maga elé.
A konverter rádióforgalma valóban döbbenetes. Az adásba bármelyik munkaterület beléphet, és meg is teszik, de odakinn, a konverter gigantikus csarnokában ez a hangszórókból ömlő bábeli szövegfolyam egyszerűen elveszik, itt viszont, a szűk falak közt nincs előle menekvés.
A termelésvezető 43 éves férfi, sötétbarna szakálla és haja rövidre van nyírva, épp csak a homloka közepén van napóleonosan hosszabbra hagyva. Ezüstös keretű, nagy, szögletes lencséjű szemüveget hord. Megjelenésére ravasz kereskedőembernek látszik, pedig valójában munkásivadék, sőt munkáskáder, akit íróasztalhoz sodort a "forradalom".
– Túl sok itt az ülés-várás-figyelés, ez nem az én habitusom – panaszolja. – Vannak ezek a tíz-tizenöt percek: van, aki hülyén néz maga elé, van, aki relaxál. Én inkább az előbbiekhez tartozom.
A termelésvezető fontos ember: ő hangolja össze a konverter és a FAM, a folyamatos acélöntőmű munkáját. Elsődleges szempont, hogy mind a két öntőgép folyamatosan menjen: ha sok a konverteracél, akkor nagy átmérőn húzzák a bugát, ha kevés, akkor szűkítenek. A lényeg, hogy ne legyen fennakadás. Az anyag sehol nem fogyhat el, és csupán egy helyen torlódhat, a nyersvaskeverőben, mert ott a hőntartás meg van oldva. A konverterkörte alól kijövő üstöket már egy állomáson sem szabad megvárakoztatni, mert abból a FAM-on szálszakadás lehet, ami a legszörnyűbb dolog, a szétömlő acél elárasztja a húzóhengereket, a cseréhez mindent szét kell szedni. A nyersvasüstöknek, csőrös üstöknek és acélüstöknek állandóan a helyzethez igazodó, rugalmas menetrend szerint kell haladniuk, attól el nem térhetnek, de hogy a menetrend megtartható is és gazdaságos is legyen, az a termelésvezető felelőssége. Még csak fél éve termelésvezető. Előtte műszakos üzemvezető volt, még előtte acélgyártó, annak előtte acélolvasztár a Martinban, de az már történelem.
– Mentünk az utolsó leheletig – büszkélkedik.
Kitűnő minősítésű szakmunkásvizsgát tett, egyből csapolóként kezdett a Martinban, ennek már 26 éve. A középiskolát munka mellett, estin végezte el.
Világéletében közösségi ember volt, már az úttörőséget komolyan vette. Nemcsak a pártban, a szakszervezetben is funkciót vállalt, ez utóbbiban a sportügyekkel szeretett foglalkozni. A sportot ma is aktívan űzi: úszik, szörfözik, kajakozik, síel. Hobbija még az utazás: kocsival bebarangolni fél Európát.
A felesége könyvelő. 1983-ban Újtelepen építettek maguknak családi házat.
– Én nem értem, ezek a nagy közösségi emberek sose tudnak megmaradni a lakótelepen, magukban akarnak lakni, családi házban! – intrikál a volt gyerekkori kenyerespajtás.
– Te csak ne beszélj, te is családi házban laksz! – dörrennek rá a társak.
– Az más – jelenti ki öntudattal. – Én mindig is individualista voltam.
A műszakos irodában van elhelyezve még az operátorhölgy, vagyis a diszpécser és a műszakos üzemvezető. Az előbbi egy morózus, szórakozott, túlsúlyos könyvelőnő, aki időnként magában beszél, az utóbbi pedig egy kedélyes és cinikus építésvezető, aki néha megelégeli a vele szemben ülő titkárnője humortalanságát, fogja aktivitása jelképét, a sisakját, és elindul körülnézni, hogy halad a munka az állványzatokon.
Olvasztármelegedö!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Feleim az Úrban, görgessétek ezt a gyönyörü szóösszetételt nyelvetekkel szájatokban: olvasztármelegedö...!!!
0 notes
Text
Voltál már valaha főszereplő egy darabban? Énekeltél szólót? Mindenki rád néz, várják, hogy megtedd amiért fizettek. Nyomást érzel hogy teljesíts. Volt idő amikor a műtőt operációs színháznak hívták. Érzésre most is az. Emberek az előadásra készülnek. A díszlet kész. Vannak jelmezek, maszkok, kellékek. Mindent el kell próbálni, koreografálni, míg egyszer eljön az idő és a függöny felgördül. A Carnegi Hallról azt mondják csak egy módon juthatsz be oda.... Bárcsak, kosztümös próba volna az élet, és lehetne ismételni. Gyakorolják és gyakorolnak minden percét míg tökéletesen nem megy. De sajnos életünk minden napja egy külön előadás. Úgy tűnik, hogyha kapunk is esélyt próbálni, készülni, gyakorolni, akkor sem tudunk felkészülni az élet nagy pillanataira.
S8e11
0 notes