Tumgik
#marsy scribbles
Text
A Cup of Winter Tea
A Cup of Winter Tea
Steaming cup in hand, I shiver outdoorsas the moon freezesin a cloud of mist and sequin starsnot even northern breezescan penetrate the chill from Earth to MarsI know that under the snowplants sprout and bulbs are ready to unfoldand the tea I made half an hour agois stone cold Kim M. Russell, 20th January 2021 My response to Poets and Storytellers United Weekly Scribblings #53 Beautiful…
Tumblr media
View On WordPress
0 notes
doodlehungary · 6 years
Audio
Peti: Sok szeretettel köszöntünk mindenkit a Fumax és az Alexandra közös rendezvényén, itt az Alexandra Pódiumon! Nem titok, hogy mi fog itt történni: egy kis beszélgetés lesz sokunk kedvenc képregényének rajzolójával - lesz magyar tolmácsolás. Arra kérünk mindenkit, hogy a hivatásos fotóson kívül más ne nagyon készítsen képet, illetve videó ne készüljön. Hölgyek, urak: fogadjátok sok szeretettel Sarah Andersent! Illetve Deidra Nicthea is itt van velünk, aki a kötetek fordítója, és a magyar Facebook-oldal adminisztrátora, ő fog segíteni ebben a beszélgetésben.
Deidra: … vagy akadályozni.
P: Nézőpont kérdése. Át is adnám a szót.
D: Küldtetek egy csomó kérdést, amiket én leírtam erre a gyönyörűséges papírra és ezeket fogom feltenni most Sarah-nak, illetve a mai nap folyamán még írtam egy párat, szóval egy kicsit több kérdés lesz, mint szerdán, de nem olyan sokkal. Viszont miután ezekkel végeztünk – ezt jelezni is fogjuk egyébként –, ti is tehettek fel kérdéseket, sőt igazából bátorítunk arra, hogy tegyetek fel kérdéseket. Peti fogja mondani, hogy mennyi idő van még rájuk, addig nyugodtan csapathatjuk a dolgokat.
?: Akkor kezdjük. Hogy érezted magad, amikor felraktad az első képregényedet? Esetleg ideges voltál, vagy megbántad-e?
Sarah: A munkahelyemen voltam és unatkoztam. Csak Microsoft Painttel szórakoztam a számítógépen, és semmilyen elvárásom nem volt ezzel kapcsolatban.
?: Mi a véleményed a mai generációról?
S: Azt hiszem, az idősebb korosztály elég sokat piszkál minket – legalább is az USA-ban – főképp olyan problémák miatt, melyekről ők tehetnek. Mi már az interneten nőttünk fel, így szerintem sokkal őszintébbek vagyunk bizonyos dolgokkal kapcsolatban, mint más generációk, a humorunk is inkább önmagunk lekicsinylésén alapszik – ez egy reakció arra, hogy mi történik a világban, no meg a saját önbecsülésünkre is. De nem hiszem, hogy a milleniumiak lustábbak lennének, vagy kevésbé dolgoznának keményen – ami egy gyakori sztereotípia rólunk. Inkább csak transzparensebbek, őszintébbek lettünk.
?: Mi a kedvenc országod és nyelved?
S: Természetesen Magyarország! És imádom Dániát is, mert állampolgárságot kaptam tőlük, őket is mindenképp meg kell említenem.
?: Vallásos vagy-e?
S: Nem.
?: Miért kezdtél képregényeket rajzolni?
S: Felső tagozatosként kezdtem. Mindig a vázlatfüzetembe rajzoltam, mert hát utáltam a sulit, így próbáltam viccet csinálni abból, ami velem történt és a barátaimnak is megmutattam őket. Pont úgy, mint a melóban: unatkoztam és feltaláltam magam – ez valahogy teljesen természetesen jött a számomra. Amikor elkezdtem őket posztolni az internetre, pozitív visszajelzéseket kaptam és arra gondoltam, hogy oké, talán ezt profibb szinten is űzhetném és folytattam.
?: Hogy és mikor merült fel benned, hogy művész légy?
S: Azt hiszem, már nagyon fiatalon rájöttem arra, hogy művész szeretnék lenni. Először illusztrátorként képzeltem el magam, úgyhogy művészeti suliba mentem továbbtanulni, de nem a képregények kedvéért. Szerencsés véletlen, hogy végül a képregényeknél lyukadtam ki, de ettől függetlenül is mindig érdekelt a képzőművészet.
?: Támogatott ebben a családod?
S: Ööö… :D Szájhúzósan. Nyilván szülőként nem mondhatod azt a gyerekednek teljes meggyőződéssel, hogy „persze, csináld csak!”, mert nem olyan egyszerű teljes állásban művésznek lenni. Voltak érthető fenntartásaik, de én meg elég makacs voltam. Hát…  így jártak! Most már ez a munkám!
?: Találkozol-e rajongókkal az utcán?
S: Nem, senki sem ismert még meg az utcán.
?: Milyen zenét hallgatsz rajzolás közben?
S: Nem nyomok be zenét, mikor rajzolok, mert szívesebben hallgatok podcasteket. De, ha zenéről van szó… a múltkor a Nine Inch Nailses pólómban voltam, amire az internet jól felkapta a fejét. Sokat hallgatom őket, meg Sufjan Stevenst, Lana Del Reyt… Szeretem a szomorú fehér emberek zenéjét. :D
?: És milyen podcasteket hallgatsz?
S: Elég sokat hallgatok, de a kedvencem a Reply All nevű podcast, ami főleg az internetes kultúráról és a való világra történő hatásáról szól, ezek eléggé releváns témák a számomra.  
?: Mi a véleményed a sikeredről?
S: Meglepő volt, mert amikor elkezdtem, azt vártam-reméltem, hogy valami elszigetelt webcomicos közösség tagja leszek, de a dolog túlnőtt ezen. Nagyon hálás vagyok ezért, mert nem gyakran fordul elő, hogy csak az alkotásaidból el tudd tartani magad.
?: Mit gondolsz a férfi rajongóidról?
S: Úgy vélem, hogy a képregényem mindenkihez szól. Szerintem félreértik a karakteremet, merthogy nő és emiatt biztos, hogy csak a nők lehetnek célközönség. De az igazság az, hogy a képregényem leginkább az életről szól, csak épp női főszereplővel. Persze vannak kifejezetten női témájú képek is, de tényleg úgy gondolom, hogy ez a képregény nem nőkről íródik, hanem az életről. Nincs semmi különleges gondolatom a férfi rajongóimról – bár nyilván a követők nagy része nő, attól még szerintem a képregényem az életről szól.
?: A képregényeid témája mindig a gondolataid tükrözi?
S: Igen, ez nagyon személyes, majdnem minden közvetlenül az életemből származik: képregénnyé alakítom a tapasztalataimat.
?: Milyen könyveket olvasol? Van kedvenc szerződ?
S: Főképp ismeretterjesztő könyveket olvasok. Nincs kifejezetten kedvenc íróm, de a legutóbbi könyv, amit olvastam, az Zoë Quinn gamergate-tel kapcsolatos írása volt. Szívesen ajánlom másoknak is, megmutatja, mi történhet az internetes kultúrában az emberekkel.
?: Hogyan választod meg a képregényed a nyelvezetét? Volt-e problémád a megfelelő szavak kiválasztásával?
S: Szerintem minél egyszerűbb a képregény – minél kevesebb a szöveg, minél áttekinthetőbb, minél könnyebben fogyasztható – annál jobb. A célom, hogy a lehető legegyszerűbben fogalmazzak. Ezáltal válik ütősebbé a poén. Tehát igyekszem a leghatékonyabban átadni a viccet.
D: És itt lesz a fordító munkája bonyolult.
P: Iiiiilyen hosszú magyar szavakkal.
?: Kérlek, mesélj a jövőbeni terveidről!
S: Szinte biztos vagyok benne, hogy legalább öt könyvem lesz, remélhetőleg a jövő hónapban fejezem be a harmadikat – remélhetőleg! Úgyhogy a Sarah’s Scribbles még egy pár évig futni fog és dolgozom még más képregényes projekten is, de erről a Cheshire Crossingról később még beszélünk. Ez is kitart egynéhány évig. Mindenesetre szeretnék majd visszatérni a művészeti suliba és elvégezni az illusztráció mesterképzést.
[Elvileg márciusban érkezik majd a harmadik kötet.]
?: Van kedvenc szereplőd a Puha boldog puffancsból?
S: A méh. Kétségkívül. Annyira ördögi.
?: Nézel-e sorozatokat, és ha igen, melyek a kedvenceid?
S: Szeretem a sötét, borongós hangulatú sorozatokat. A kedvencem a True Detective (A törvény nevében) első évada. Most fejeztem be a Leftoverst (A hátrahagyottak) és szerintem csodálatos volt. Az ilyen lehangoló sorozatokat kedvelem.
?: Van tetoválásod? Ha nincs, szeretnél-e?
S: Oké, szóval most felvétel van, úgyhogy a szüleim kedvéért, akik esetleg hallhatják ezt, NEM, NINCS.
D: De magyarul elmondjuk azért, hogy van.
?: Beszéljünk a Cheshire Crossingról.
S: Ez egy kicsit más projekt Andy Weir, A marsi szerzőjének tollából, én készítem hozzá az illusztrációkat. Teljesen különbözik a Sarah’s Scribblesnél megszokott stílusomtól, szinte felismerhetetlen. Az első fejezetet már közzétettük a Tapasticon és hamarosan befejezem a következőt is: az elkövetkező pár évben biztos, hogy könyv formában is elérhető lesz majd.
D: Jöhetnek a rajongói kérdések!
?: Melyiket kedveled jobban: a digitális vagy a hagyományos művészetet? Miért?
S: Azt hiszem, hogy a hagyományost jobban szeretem – a Sarah’s Scribbles is ilyen volt a kezdetekben. De a digitális annyival kényelmesebb és gyorsabb, a Photoshop ecsetmintái is egyre jobbak és jobbak lesznek. Szerintem a jövő a digitális művészetben van, ahol az ecsetek már szinte megkülönböztethetetlenek, de mindig igyekszem olyat választani, ami a leginkább hasonlít a hagyományosra – olyat használok, aminek hasonló textúrája van.
?: Hogy alkottad meg a karakteredet? Magadról mintáztad, vagy csak simán egy figura?
S: Amikor megalkottam, akkor már évek óta képregényeket rajzoltam, olyan főszereplővel, ami engem tükröz le. Aztán eljött az a pont, amikor azt mondtam, hogy ezt már professzionális szinten folytatom, és igyekeztem leegyszerűsíteni a karaktert. Ebben az időben tényleg így néztem ki: tüsi bubifrizurám volt és csíkos ruhákat hordtam, és kicsit Kázmér és Huba-jellegű dolgokat is rajzoltam: a csíkok erős vizuális hatással bírnak. Szóval az alapok megvoltak és ezt kellett állandósítanom.
?: Honnan volt motivációd a karriered kezdetén?
S: Nagyon-nagyon bele akartam vetni magam a képregényrajzolásba, mert nem lehettem biztos abban, hogy illusztrátorként is képes leszek-e majd megélni. A legjobbat akartam nyújtani, így ütemtervet szabtam meg – amit a követőkkel is megosztottam –, hogy bűntudatom legyen, ha nem csinálom meg. Azt hiszem, hogy a másnapi határidő az egyetlen dolog, ami még életben tart. :D Mindenki másképp működik, mindenkinek a maga útját kell megtalálnia, de számomra ez az időbeosztás adja igazán a motivációt.
?: Említésre került a Kázmér és Huba. A sima stripeken kívül olvasol-e graphic noveleket is? Esetleg abból is a sötétebb hangulat jött be?
S: Áh, a képregényeknél a vidámabb témákat kedvelem! Ez egy jó nagy szakadás lehet a személyiségemben. Olvasok képregényeket, de inkább a saját zsáneremben maradok, tehát inkább a rövidebb webcomicokat követem. De rengeteg mangát olvastam 14-16 éves koromban. Most hogy így jobban belegondolok, nagyon sok a női mangaka, biztos ez is mutatta, hogy nők is lehetnek képregényrajzolók. Egy időben a manga a mindennapjaim része volt.
?: Mik a benyomásaid Magyarországról?
P: Tudjuk, hogy borzalmas. :D
S: Budapest gyönyörű város, tényleg lenyűgöző. Odavagyok a szecesszióért, úgyhogy mikor jöttem, úgy voltam vele, hogy „ez azzzz!” Mindenki nagyon kedves velem, óriási élmény itt lenni.
?: Mi a helyzet mellékszereplőkkel, mint amilyen mondjuk a lófarkas lány? Valós személyen alapszik, vagy képzelt?
S: Azt hiszem, mindegyik karakter a való életből származik. Szóval valódi emberek… kisállatok… szervek… :D Az a kontyos lány a bosszús gimis énem reakciója egy csoportnyi lányra, akiknek mindig kócos kontyuk volt meg Ugg-csizmájuk valamiért… Kétlem, hogy most is megalkotnám ezt a karaktert, mert nem akarok senkit sem célkeresztbe venni. De ő egy gyakran előforduló és elég idegesítő típus volt a sulimban, nem csak egy adott ember. Szóval őt csak mint idegesítő személyt jelenítem meg.
?: Olvastad a Harry Potter-sorozatot? Ha igen, melyik házba tartoznál?
S: Fiatalon végigolvastam az egészet, de nem vagyok már naprakész rajongó. Nagyon szívesen mondanám, hogy a Hollóhátba tartozom, mert olyan okosak és rejtélyesek, de valójában… a Hugrabugba kerülnék. :D
?: Hogyan alkotod meg a képregényeid? Hirtelen jön az ötlet és úgy kezdesz neki, vagy meghatározott időpontban, mondjuk éjjel, nekiülsz?
S: Általában egy egész napot töltök azzal, hogy kitaláljam, mi legyen. Sokat agyalok, firkálgatok, és késő délután megjön az ötlet. Maga a rajzolás nem sok idő, inkább a brainstorming az, ami sokáig tart.
?: Gondolkodtál már rajta, hogy a főszereplődből Funko Pop-figura legyen?
S: Épp azon dolgozom, hogy a merchandise-t felfrissítsem. Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy lesznek figurák, talán bábuk is. Remélem, hogy legalább egy kicsi Sarah-figura azért lesz.
?: Mit ajánlanál egy kezdő képregényrajzolónak, milyen fórumokon jelenjen meg? Esetleg nyomtatásban, honlapokon, indítson-e saját honlapot?
S: Mindenképp online érdemes kezdeni. Én Tumblren kezdtem és még mindig ez a kedvencem, de nem ezen vesznek majd észre a legkönnyebben. A Facebook és az Instagram is megfelelő a művészeknek, de szerintem a legcélszerűbb minden közösségi média-felületre feltölteni az alkotásaid. Nem tudhatod, hogy melyiken érsz el áttörést, mert a felhasználók mindenhol egy kicsit mások. Az a legjobb, ha mindenhol ott vagy, ahol csak tudsz, és jól jön, ha van egy saját, letisztult honlapod is asajátneved.com\hu címen, amit elküldhetsz az érdeklődőknek és a későbbiekben ide is feltöltheted a munkáid.
?: Milyen színű lesz a harmadik kötet?
S: Igen, hallottam, hogy itt valami háború zajlott le a kötet színe körül. :D Lila lesz. Méghozzá azért, mert az első piros, a második kék, és a stílus nagyjából ennek a kettőnek lesz a keveréke. Úgyhogy lila.
?: És mi lesz a cím?
S: Oké… ez egy… anyám. :D Angol nyelvterületen is ritkán használt kifejezés, „herding cats” – azaz macskákat terelni. Olyan, mintha juhász lennél, csak birkák helyett egy rakat macskákkal. Azt jelenti, hogy olyan dolgot próbálsz kezelni, ami egyszerűen lehetetlen. Akkor használjuk, amikor valaki próbálja kézbentartani a dolgait, de egyáltalán nem megy neki – ez lesz a könyv témája is. Már az első oldalon ott lesz a definíció, még az angol verzióban is, alatta magammal, ahogy macskákat terelgetek. Úgyhogy jó szórakozást a fordításhoz!
P: Köszi, köszi… ez egyáltalán nem gonoszság…
D: Majd sötét, öngyilkosságra buzdító zenéket hallgatunk…
?: Mi a helyzet a nyuszival? Tudjuk, hogy tényleg volt ilyen nyuszid a valóságban, de szeretnénk róla többet megtudni.
S: 10 éves voltam, mikor örökbefogadtuk egy menhelyről – 5 dollárért. Csámpás mancsai voltak, kicsi kócos-bolyhos cuki jószág, nagyon szerettem, úgy 13 évet élt velem. Amikor megalkottam a képregényt, úgy gondoltam, hogy kell egy bajtárs, egy logikus hátvéd, aki kiszabadítja a karaktert a fejéből egy ésszerűbb  világba. Szóval itt volt nekem ez az aranyos kicsi nyúl és tökéletes szereplő-alapanyagnak éreztem. Nem szeretem megnevezni a karaktereimet, de az eredetit Napsugárnak hívták – úgyhogy most már ti is tudtok nevet társítani hozzá.
?: Van valamilyen hobbid a rajzolás mellett?
S: Hümm… :D Igazából a legtöbb időmet rajzolással töltöm. A barátomnak rengeteg hobbija van, néha becsatlakozom hozzá. Futok, sokat nézek filmeket vagy TV-t, de őszintén szólva: a rajzolás egész életemben a hobbim volt, most meg a munkám, úgyhogy csak… rajzolok.
?: Hogy bírod a sztárságot? Vannak sztorijaid őrült rajongókról?
S: Nem tapasztaltam még extrém vagy őrült dolgot. Azt hiszem, a rajongóim többsége sokban hasonlít hozzám. Szerintem nagy különbség van az online és a közvetlen híresség között. Az életem ugyanolyan, mint mondjuk négy évvel ezelőtt volt, ugyanabban a lakásban is élek. A dedikálásokig nem is éreztem igazán a sikert, de nem is dedikálok folyamatosan, így nem ismernek fel az utcán. Szóval az életem teljesen normális addig a pillanatig, míg meg nem nyitom a böngészőmet: „heló, internet!”
?: Mit csinálsz akkor, amikor tudod, hogy rajzolnod kell, mert ott a határidő, de egyszerűen nem megy? Például Peti Simsben alkotja meg a karaktereit.
P: Hát igen, megvan a Sims 4, aztán ott vannak a szereplők… Halogatásra egész jó. Sz��val te mit csinálsz, ha húzni akarod az időt?
S: Érdekes. :D Azt hiszem, ha halogatni akarok, akkor nem csinálok SEMMIT. Pörgetem a Tumblrt, ilyenek… szerintem én vagyok a legrosszabb időhúzó, mert nem csinálok semmi produktívat ilyenkor: Youtube-on nézem a leges-legalja videókat, mint amilyen a sminkesek Youtube-drámája… asszem nekem is be kell szereznem a Simset, mert még az is értelmesebb elfoglaltságnak hangzik. :D
?: Együttműködnél-e más webcomic-alkotókkal?
S: Szerintem ez egy jó ötlet. Van egy pár tervem a jövőre, amit remélhetőleg meg is tudok majd valósítani. Jó lenne összehozni egy stripet Steven Kraannal, meg már egy éve próbálok az Owlturd alkotójával közösen rajzolni valamit. A történet váza már megvolt, de aztán mindketten elhavazódtunk. Ha csak egy olyan hónapunk lenne, ami mindkettőnknek szabad, akkor elképzelhető, hogy sikerülne. Jó gondolatnak tartom az együttműködést, eddig még nem jött össze, de igyekszem.
P: Hölgyek-urak: Sarah Andersen!
Tumblr media
11 notes · View notes