#magányos lélek

[enesen]

Én és Én és a Tapasztalataim

Most “röviden” és törömren elmondom mit tapsztaltam és, hogy szerintem bizonyos helyzetekben mit csinálj...  Mgányos vagy?... Ne pasit/kapcsolatot keress Szerelmes lennél? ... Ne legyél... Szerelmes vagy? Hagyd a faszba... Megcsalt? .... Soha ne bocsáss meg neki... Megteszi mégegyszer  Másokkal megszélget titokban?... Hagyd ott... Miattad nem fogja abbahagyni...  Semmibe vesz téged? .... Hagyd ott... Senki nem fog megváltozni  Minden tökéletes? Minden olyan mint a mese? ... Még most menekülj a viher előtt... Hortelen semmibe vesz, nem vagy fontos, nem vesz észre, nem foglalkozik veled? ... Hagyd ott, neki már van más.... 

Ezt mind reggelig sorolhatnám... És ez nincs kiélezve nőre vag férfire... Ez mind a 2 nemre egyaránt igaz... 

A mai világban nincsenek már igaz szerelmi kapcsolatok (vagyis de... 1000000000:1) 

A mai világban semmi sem igazi, semmi sem valós, sehol nincs szeretet....

Senki nem mutat tiszteletet vagy szerelmet a másik felé. Nem fontosak már az emberek egymásnak... Mindenki csak magával foglalkozik és eltaposnak mindenkit.... Az állítólagos szeretteket is... 

...

Ne legyél szerelmes, ne függj senkitől, ne hódolj be... Hagd a fenébe éld az életed.... 

Csak magadra számíthatsz, magadat kell szeretned, magaddal kell boldog egyél és akkor tökéletes életed lesz...

#depresszió #depression #kapcsolat #szerelem #halottszerelem #halott lélek #menekülj #menekülés #magány #segíts magadon #magányos lélek #légy önmagad #segíts #segítség #halál #halálvágy #haldoklás #félelem #félek #érzések #érzelem #egyedül #egyedüllét #Hungary

[anapostategirl]

#szeretve lenni #élet #life #szomorú #sad thoughts #hamis szeretet #szomoru #életem #magányos lélek #magány #magányos #lonely #always alone #alone with my thoughts #left alone #egyedul #egyedül

[hicapacity]

Takotsubo szindróma. Hallottál már erről? Úgy is hívják, hogy a "meghasadt szív szindróma". 1990-ben írták le először Japánban. A lényege, hogy az extrém stresszt, például a szeretett személy hirtelen elvesztését átélő emberek szívizmai meggyengülnek, ami halálhoz is vezethet. Az orvosok leírták, hogy ezekben az esetekben az áldozat szívkamrája torz alakot vesz fel: minden látható fizikai behatás nélkül a szó szoros értelmében "összetörik" a szíve.

Az embernek nem csak élelemre, vízre és hajlékra van szüksége a túléléshez. De emberi társaságra is.

Az ember szociális állat. Az evolúciónk során úgy fejlődtünk, hogy csoportosan nézzünk szembe a külvilág fenyegetéseivel - és ha egyedül maradunk, arra a szervezetünk úgy reagál, hogy telepumpál minket stresszhormonokal és hiperéberré válunk. Ha belegondolunk, az ősi időkben, a vadonban ez rövid távon életmentő lehetett, de manapság, hosszú távon ez kimondottan ártalmas.

Nagyon rosszul reagálunk arra, ha elszakítanak bennünket a társainktól, a csoportunktól. Rettenetesen szenvedünk az izolációtól, a magánytól. Neurológiai kísérletek igazolták: az elszigeteltség, az elhagyatottság élménye ugyanazon agyterületeket, idegsejteket aktiválja, amelyek a fizikai fájdalomért felelősek. Éppúgy fáj, mint ahogy fáj, ha megszúrnak egy tűvel. Egy agyi képalkotó eljárással (fMRI) végzett kutatás szerint például azok az emberek, akiket elutasítottak, ugyanolyan reakciót (rándulás) adtak, mint akinek egy pofont adtak - és az agy ugyanazon régiói aktiválódtak közben. A lélek és a test, a fizikai és az érzelmi fájdalom egyáltalán nem egymástól független és elszigetelt.

És itt jutunk el oda, hogy megmagyarázzuk azt is, hogy miért jár olyan gyakran együtt a magány és a függőség. Az olyan tudatmódosító szerek, mint az alkohol vagy a heroin, esetleg az olyan agyzsibbasztó tevékenységek, mint a videójáték vagy a sorozatnézés - ezek mind fájdalomcsillapító hatással járnak. Legalábbis rövid távon. Ezért fordulnak olyan sokan hozzájuk azok, akik a magány fájdalmától szenvednek.

De vajon miért olyan könnyű ezekhez a hosszú távon önpusztítóvá váló viselkedésekhez fordulni - és miért olyan nehéz a nyilvánvaló egészséges alternatívát megtalálni: a biztonságos kötődést, a tartalmas emberi kapcsolatokat? Nos, az abszurd és paradox helyzet az, hogy senki sem képes nehezebben kapcsolódni, mint akinek legnagyobb szüksége van rá: a magányos ember.

Tudományos vizsgálatok igazolták ugyanis azt is, hogy a magányos emberek jóval gyakrabban és nagyobb stresszt tapasztalnak meg. És még hétköznapi helyzetekre is reagálhatnak úgy, hogy az agyuk küzdj-vagy-menekülj üzemmódba kapcsol. Ami, paradox módon, tovább mélyíti az egyén magányát és elszigeteltségét: neurológiai vizsgálatok szerint a magányos emberek agya kétszer gyorsabban talál fenyegetőnek egy szociális helyzetet.

A magány még több magányt termel.

Persze mi emberek különbözünk abban, hogy mennyire vagyunk magányosak, és mennyire vagyunk képesek elviselni az elszigeteltséget. Vajon a magányosságért mennyiben felelősek a gének, és mennyiben a külső körülmények? John Cacioppo, a magányosság egyik legismertebb kutatója szerint a géneknek van némi szerepe. Ugyanakkor "nem a magányosság az, ami öröklődik, hanem az elszigetelődés fájdalmassága," jelentette ki.

A magány több, mint egyedüllét: egyedül is érezhetjük magunkat tökéletesen kapcsolódva más emberekhez, és emberek között is érezhetjük magunkat reménytelenül elszigeteltnek. Hasonló következtetésre juthatunk, ha a függőség genetikai hátterét nézzük. Egyetértek Máté Gáborral, aki szerint nem a függőség az, ami öröklődik: hanem egyfajta érzékenység. Ami a megfelelő körülmények között kiszolgáltatottabbá tesz bennünket bizonyos traumatikus élményekre.

Az is az élet egy nagy paradoxona, hogy végső soron a magány is az emberi kapcsolatban gyökerezik: illetve az emberi kapcsolatban szerzett sérülésben.

Az emberi kapcsolódás ugyanis az élet forrása - és egyben hatalmas fenyegetés is. Hiszen ha egyszer igazán feltárulkoztunk valaki előtt, és sérülékenynek mutatkoztunk - de úgy éreztük, hogy az illető visszaélt a bizalmunkkal, az borzasztó és tartós sebeket tud ejteni. És mikor másként ejthetne nagyobb sebeket, mint a szülő-gyermek kapcsolatban, amikor az ember a legkiszolgáltatottabb?

Ezért vannak sokan azok, akik egész életükben képtelenek igazán elmélyült, biztonságos kötődésre másokkal. És sajnos, amennyiben nem dolgozzák fel ezeket a sérüléseket, arra vannak ítéltetve, hogy folyamatosan újraéljék a őseredeti elutasítást és csalódást: a bennük élő belső gyermek bizalmatlansága és a gyanakvása tönkreteszi minden emberi kapcsolatukat. Szinte ők maguk siettetik az elkerülhetetlennek hitt végzetet, amiben újra eljátszhatják az elhagyott, elárult áldozat szerepét. Esetleg ideje korán lelépnek, mert rettegnek attól, hogy elköteleződjenek - és újra érzelmileg kiszolgáltatottá váljanak. Így további sérüléseket fognak osztogatni másoknak.

A szeretet bizalom nélkül még nem szeretet - írja Thich Nhat Hahn. Szeretni anélkül, hogy tudnánk, hogy kell szeretni, sérülést okoz. Ahhoz, hogy megtanulj szeretni, először meg kell tanulnod bízni. Főleg magadban. És ehhez pedig meg kell ismerned magad.

Adnak valamit az írásaim? Kérlek, akkor Te is adj valamit: támogasd a munkám, minden adomány iszonyúan okat jelent: https://drogriporter.hu/tamogass/

Olvassátok el Hallowell Szétszórtság című könyvét, meg a Megfeneklett tehetségek c. könyvet. Utóbbinak a bevezető fejezete már önmagában nagyon sok mindent képes helyrerakni.

#drgrpt #drgrptr #stu #Sárosi Péter #omszk

[hunblarity]

Hát akkor itten van a nagy Magyar Tumblr Szerelemsziget!

Ahogy az előző posztban említve volt, itt most azt nézzük kik azok, akik egymás top 1, örök szívszerelem blogjaik, akik nélkül nem élet az élet, satöbbi satöbbi. Nem vagyok én tinitumbli hogy ezt sokáig fokozzam!

A többiek pedig annak alapján, hogy legkedveltebb blogjaik lánca végül melyik turbékoló párba téved a tumbli blog világot szépen fel lehet osztani különféle régiókra, országokra akár! Nem vagyok én kutyafogó, így várhatóan több, mint négy szín van, sőt néha sajnos még az is megesik, hogy két egymás melletti ország ugyanolyan színt kapott.

A fenti térképen egy ilyen beosztást lehet találni. A főbb jelmagyarázat:

Piros nyíl: kölcsönös szerelem, ők a megfelelő ország urai. Minimum kétharmaddal nyertek, de mint egyes esetekben látható az országot néha lehet ilyen északír gyűlöljük egymást módon kormányozzák

Fekete nyíl: ez most nem jött össze, de ne aggódj, a szerelem nem plátói, mert a másik blognak azért a top 20 listájában benne vagy! Ne bánkódj, még változhat a helyzet később!

Szürke nyíl: felejtsd el, ez plátói szerelem, ugyanis a másik blog még arra se méltat, hogy benne legyél a top 20 listájában. Ez van. Inkább keress mást, hisz rengeteg a magányos lélek a világban!

Összesen 1668 kisebb-nagyobb ország van, a főbb résztvevőket már említettem az egyel előtti blogban természetesen.

A böngészéshez sok sikert, mivel ez egy jóval kisebb adathalmaz, remélhetőleg már nem hal meg benne a Safari sem. Ha mégis akkor válts valami rendes böngészőre, vagy ha nem tudsz vegyél Androidot.

[kittus0403]

Szíved mélyén zúgva..

Szíved mélyén zúg az űr, mint csendes tenger,

Csak árnyak játszanak a fényes nappal, éjszaka szépségekkel.

Szavak hullanak, de nem érzed a szeretetet,

Magányos szív, mely vágyik, de nem talál ölelést.

Árnyak közt bolyongsz, elveszett lélek,

Nem érzed a melegséget, a szeretet édes énekét.

Távoli vágy, mely sosem teljesül,

Egyedül maradsz, szívben zokogva, a csendben hervadó virágok között.

1:14

[ludmillaignatenko]

Ez a rideg, szótlan, érzelemmentes, hideg, távolságtartó felszínes fos. Bár, az egész családunk működése ezen alapszik.

Mindenki szorong. Nyilván ebből van a cigi, pia, kábszi. Vagy az izgulás, a folyamatos lábrázás, a belső feszültség. A kiüresedett lélek. A fásultság, a valamibe menekülés. A feladatokba, a munkába, az ivásba. Ezt a mérhetetlen ürességet és szorongást el kell kerülni, mert szétbassza az agyadat. Hangoztatni kell, hogy én jól vagyok, mert a pozitív gondolkodás segít. Elnyomni mindent, ami nem odavaló, mert nincs rá megküzdési technikánk. Nem tanultuk meg már generációk óta. Persze, a gerincbetegség és az IBS öröklődő hajlam. HAHA

Az elfojtott minden, a folyamatos szorongás és az üresség már máshogy nem tud kijönni. Az állandó nyugtalanság, a megbaszódás. A tehetetlenség, a megfulladás, a keserűség, a vegetálás, a lebegés. A néma haldoklás. Ezek szépen be vannak csomagolva egy ládába, ami mellé betontömböket pakolunk és hermetikusan lezárjuk, még rakunk rá egy sárga-fekete „radioaktiv” jelzést is és bedobjuk az tenger mélyére, hogy esetleg az ara járó világítószemű-csúnya-mélytengeri hal megtalálja. Ha nem is találja meg, talán vadászat közben nekimegy. Meglátja a piktogramot és még ő is tovább úszik. Ebben a ládában mérhetetlen elfojtás van, ami felemészt napról napra. Ami gátol, akadályoz abban, hogy éljek. Mert ez nem élet! Ez valami kívülről egy nagyon puha, illatos, rózsaszín szétfolyt húsdarab. Ami tönkretesz. Tönkretesz. Tönkretesz.

Minden nap egy keveset leharap belőlem valami. Pedig egész jól be van csomagolva a radioaktív ládikám, de mégse elég jól, mert ereszt. Annyira mélyen van pedig, hogy a tenger azon részén már nem látszik semmi. De, érzem mégis, hogy ereszt a láda.

Olyan régóta harapdál le belőlem az a valami, hogy nem értem, hogy még miért vagyok.

Vagy lehet, hogy már nem is maradt semmi belőlem?

Ez nem tudom, hogy jót jelent e vagy rosszat. Hogy teljesen elfogytam e már. Ha igen, akkor mi vagyok? Ha nem, akkor meddig bírom ezt a szenvedést? Újradefiniáljam magamat? Vagy előtte még teljesen el kell fogynom? Ha elfogyok, leszek-e még új valaki belőlem?

Ez egy növekedési ugrás? El kell temetnem a ládát? Fel kell hoznom a ládát és ki kell nyitnom? Mikor lehet teljes életet élni? Ki lesz az, aki megtanítja, hogy kell csinálnom? Magamat kell felnevelnem? Vissza kell nyúlnom magamért, amilyen koránra csak tudok és magam mellé kell állnom?

Mintha lenne bennem egy gomb… vagy nem is gomb… egy tornaórán használatos gát, talán betonsorompó. De, ez egy kőfal, ami miatt beleragadtam volna ebbe a mocsárba. Az agyam, ha 5 évvel korábban lennénk, nem gondolkodna. De, mintha összetört volna valami… a lábam talán… vagy be lenne betonozva… lehet, hogy nem csak a lábam van, hanem a mellkasomig vagyok bebetonozva. Mozgásképtelen vagyok, ami megijeszt. Meg vagyok dermedve / kővé váltam. Nem tudom, merre tovább.

Mindentől félek.

Magányos vagyok.

Le vagyok fagyva.

[secret-anomalies]

Léleklabirintus

Magányos léptek hangja,

Kopogó sarkaim sikolya.

Elveszett lélek, mely

Őrjöng csak odabenn.

Vérző lélek, hazug szavak...

Lélek? Hahhhh

Hazudhatsz,

De nincs ott már lélek

Csupán egy mély üreg.

Üreg melyben érzelem nincsen

Érzelem mely igaz lehetne.

Hazudva telik napra nap,

Véget vetni ennek lenne igaz.

De szíved nem tud elengedni,

Ezért muszáj tovább szenvedni.

Szenvedni attól, aki nem te vagy.

Már többé nem te vagy.

Elvesztél odabenn mélyen,

Honnan kiút többé nehezen vezet,

S melynek okozója csupán te lehetsz.

[onsieluenkeli]

Huh azért ez roppant kínos.

Én azt hittem (esküszöm) ennek már régen vége van.

Egy elképesztően ostoba, suttyó, gonosz és alja játék amikor emberek össze akarnak hozni valakivel. Ez olyan mint amikor kérdés nélkül megpróbálnak leerőltetni egy olyan ebédet, amit lehet hogy soha nem is kívántál... Addig jófejkednek, cukiskodnak, kedvelnek amíg sikerül nekik. = Egy gyenge, sebezhető, könnyen befolyásolható magányos lélek a legjobb szórakozás a számukra.

De ha nem megy az oltogatás, akkor vagy az egyikünket, vagy pedig a másikunkat alázzák burkoltan szét.

Idővel minden vagy.

Alkesz, dohányos, drogos, lúzer, depressziós, problémás... Amíg lassan el nem hiszed magadról. Vagy a másikról látsz lejáratásokat, és azt kezded elhinni.

Megtörtént egy párszor, és annyit nyertünk vele, hogy velünk nagyon nehéz szórakozni. Amúgy a legtöbb párkapcsolatmániás nagy ívben leszarja azt amit csinálsz, kvázi „barbie babáznak” velünk mint a retardált óvodkások, és „vadásznak” ránk.

A manipulátor pedig önelégülten vigyorog, hogy sikerült etetnie, majd tönkrevágnia, és lejáratnia, és megutáltatnia két embert, hisz az ő kapcsolata legeslegjobb ezen a világon. Ja, és persze végig sejtette hogy krvára nem is passzoltunk össze.

Én pedig a legvégén, sűrű bocsánatkérésekkel, és értetlenkedésekkel próbálom elmagyarázni és megértetni azt, hogy nincsen, és tőlem nem is volt, vagy lesz semmi. Közben pedig kigúvadt szemekkel végig gondolom... mi a francba kevertek már megint!?

.

[slamguy]

#03

Egy-én, aki fél

Egymásra rakodva pihen az a sok-sok faléc

Készül, s ha majd kész lesz, attól mindenki elalél

"Gondolod magadban te szerencsétlen..."

"Félsz..."

"Vízió, az amit építesz, nem több, hidd el"

"Ha látnád, és kívülről szemlélnél, ha felébrednél végre..."

"Áh de mindegy, mert ahhoz már késő, te magányos lélek"

"Magad köré pakolod, s már a napot takarja"

"Ez az istenverte cél, ami nem hagy magadra."

"Rögeszme, önismeretlenség

az ember, aki önmagát tagadja."

"Haha"- nevet a sors

"Még nem látod... mert vak vagy. Nyisd ki szemed, és halld!"

"Mosd le csipád, hogy lásd, amit csinálsz... "

"Házat építesz? de mint a favágó, aki maga alatt vágja..."

"Te is ugyan úgy végzed... hiába."

Ennyi volt vége.

"Ó hát kész van, befejezted?

De ajtó, s ablak nélkül, teljes sötétségben?"

"Élvezed a munka gyümölcsét te szerencsétlen?"

"Gratulálok..."

"Vak vezet világtalant?"

"Megérdemled a sorsod, tudod mit?" "Maradj is otthon a sötétségben, te vak világtalan..."

Már látom... vagyis látnám, de késő, mert

már nem látok. minden hiába volt.

Ekkor érkezett felém az elhagyott másik felem, akit régről, még gyerekként ismertem. A gyermeki énem. A tudatlan, de még is bölcsebb személyem, a lelkem.

Máshogy vetül a fény... már nem félek, szeretve élek.

[g1-v]

Éj.

A csepergő eső felfrissítí a természetet, vele együtt pedig engem is. Nem bánom hogy nedves leszek Bár kicsit komoran, de jól érzem magam. A hideg lehűti a testem, az illat pedig megnyugtatja lelkem. Tetszik nekem ez az éjszaka. Most még a magányos kocsik zaja is mámorító.

Ahogyan befordulok a sarkon, megpillantok valakit, egymagában. Görnyedve ül a buszmegállóban, és nem tűnik úgy, hogy jól lenne. Körülnézek az úton, de mégis minek... hisz ilyenkor sehol senki. Felé veszem az irányt, de amint átérek, kicsit habozom.

Biztos kell neki a társaság? Lehet pont hogy egyedül akar lenni... - Aggódok, hogy hátha zavarok

Talán egy csoki jól esne neki. Ohh persze, ilyenkor már nincs nyitva semmi. Esetleg egy rágó?  - Vadul kutatok a zsebeimben, de úgy tűnik nincs szerencsém. 

Lassú léptekkel haladok az alak irányába, miközben a testtartását fürkészem. Úgy tűnik, most mindent kizár a világból. Talán még a fülhallgató is a fülében van. Egy pillanatra habozom; biztos jó ötlet ez? De ahogyan a gondolataimba veszek, a lábaim már odavezettek elé. A haja olyan... narancsos? Szokatlan, de láttam már ennél furábbat is. Egy nagy sóhajtás préselődik ki belőlem, és bátorságot veszek. Leülök mellé a padra. Nem szólok semmit, csak a buszmegálló hideg vasfalának döntöm a hátam. Ezt a magányos, meggyötört lelket nézem, és azon filózok mi történhetett vele. 

Basszus, lehet hogy nem is magányos, hanem részeg... vagy be van állva a fűtől. - bepánikolok, máris érzem hogy rossz ötlet volt idejönnöm. - Már megint ilyen hülyeségbe kergetem magam.

A gondolataimból egy szipogás zökkent ki. Majd aztán egy újabb. A lelkem megenyhül ennek hallatán, és eloszlatja a kétes gondolataim. Elfog a sajnálat. Sajnálom ezt az idegent, mert itt van az üres utca közepén, egyedül, ráadásul az éjszaka közepén. Ez veszélyes. Láthatólag nincs jó bőrben, és bármi is kaszabolta meg a lelkét, én szeretném ha most jó lenne neki... legalább egy kicsikét. Hisz mindenki megérdemel egy embert, aki ilyenkor mellette áll.

A hátára teszem a kezem, és simogatni kezdem. Nem kellenek ide szavak, azzal csak elrontanék mindent. Itt vagyok hosszú percek óta, és ezt ő is pontosan tudja. Elég ha érzi, most nincs egyedül.

A teste megremeg, és sírni kezd. Áttört a gát, eddig bírták a falak. A keserves zokogásának hangjától én is elérzékenyülök. Szegény lélek... még a jégeső sem tépáz meg semmit ennyire. Bárcsak tehetnék valamit érte...

Tudom hogy most nehéz... - szólalok meg a magam erőtlen, rekedtes hangján - ...de minden rendben lesz! 

Szavaimat hallván a légzése ijesztő mértékben felgyorsul, a sírása pedig olyan ütemben múlik el, mintha valaki elzárta volna a csapot. Szipogni kezd, én pedig ezt meghallván egy zsebkendőt teszek a combjára. Ő a kezével érte nyúl, így az arca végre szabadon van.

Egy erős sóhajt hallok, és az idegen lassan megfordul. Ahogyan az arcának újabb és újabb vonásai mutatkoznak meg a félhomályban, a szívem üteme egyre gyorsul. Fel ül teljesen, és rám mered. Az arcán a könnyek helye csillog a lámpafényben, a szakadozó leheletének melegétől pedig kiráz a hideg. Szemeink lelkünk háborúját vívják egymással.

Baszki, ő az...

[~ Care about your mental health! ~]

[ ~ our eyes would tell everything ~ ]

#magány #megbocsájtás #sajnálom #múlt #merengés #fájdalom #szeretet #eső #éjszaka #éjjel #szavak nélkül #érintéz #érzések #thinking about you #forrvk #Tale of H

[eszmeletlenul-szeretlek]

Manapság egyre többet érzem magam magányosan...

#tumblr #magyar tumblr #fájdalom #magyar tumblisok #tumblrquotes #szerelem #te #én #saját gondolat #család #magányos lélek #magány #depresszió #szenvedni #szenvedes #szenvedés #fájdalmas #fáj #nagyon fáj #fáj a lelkem #magányos

[dangel-here]

Már megtanultam hogyan legyek saját magam legjobb barátja,és pszichológusa.

@dangel-here

#magyar #idezet #magyar tumblisok #hungary #saját #saját idezet #gondolat #fájdalom #élet #legjobb barát #egyedül #magányos lélek #magány

[orokkeatied2017]

Saját magammal harcolok önmagamért.

#önmagam #magyar #idezet #szomoru #ez az élet #depresszio #szorongok #szorongas #szorongás #szenvedni #szenvedes #szenvedtem #faszom #fasza #faszság #onmagam #magányos lélek #összetört lélek #magyar idézetek #tumblr magyarorszag

[bad-fairy-princess]

Meg van az az érzés, amikor egyedül vagy a sötét szobában a gondolataiddal? A sötétség is pont olyan végtelen, mint a fájdalom a lelkedben...

#magyar #magyar tumblr #szerelem #szerelmes #szeretet #magyar tumblisok #magyar lany #saját #saját idézet #szerelmi élet #egyedül #egyedul #magány #megtört lélek #magányos lélek #fáj a lelkem

[halalkapujaban]

És most képzeld el, milyen lenne úgy lefeküdni, hogy semmi sem bántja a lelkedet.

#légy boldog #lépj tovább #létezni #létezés #lélek #magányos lélek #törött lélek #összetört lélek #megtört lélek #lélegzet #összetört szív

[arnyekomvagyok]

A lelkünket miért nem lehet megműteni, meggyógyítani, mint egy beteg testrészt, szervet? Pont a legtörékenyebb részünk lett láthatatlan, megfoghatatlan?

Hiszen az én lelkemben már annyi heg, fájdalom él amit a testem már nem bír el. Ez miért nem gyógyítható?

#megtört lélek #törött lélek #lélek #magányos lélek #összetört lélek #saját #magyar #magyar gondolat #magyar tumblr #fáj #fájdalmas #fájdalom #nem akarom #fáj a szívem #elfáradtam #túl sok #beteg #betegség #miért kell ezt? #el akarok tűnni #nem bírom tovább #nem bírom #csak legyen már vége #elegem van magamból #elegem van #mental instability #mental illness #nem vagyok jól #meg akarok halni #gyógyszer